Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-02 / 27. szám
fm. MSruSr ?: A gazdasági munka pártellenőrzése Hosszú jegy esség Fordulat a piricsei Rákóczi szakszövetkezet életében Megindul* a föld. Akárhogyan értelmezem Turgyán Mihály főkönyvelő adatszerű beszámolóját megyénk egyik legdinamikusabban fejlődő szakszövetkezetének életéről: ez a lényege Kétezerötszáz holdon, 230 taggal alakult 1961-ben a szak- szövetkezet. Két év múlva, 1963-ban a földterületnek mintegy tizedét, körülbelül 250 katasztrális holdat beadtak közös művelésbe. Tagosították, táblásították, kertészetet, szőlőt, gyümölcsöst telepítettek rá. Vettek két UE—28-as traktort és ezzel körülbelül 1970-ig le is lehet zárni a szakszövetkezet történetétMegéltek valahogyan a három aranykoronás földeken, négymázsás rozstermés mellett. És akkor történt valami. A GAZDASÁG területén végzett pártmunka sokoldalú tevékenység, amely a célok meghatározásában valp részvételtől a végrehajtás segítéséig, ellenőrzéséig terjed. Igen fontos eleme a hatékony és rendszeres pártellenőrzés, ami az egyik legfontosabb serkentője a fegyelmezett végrehajtásnak. Az ellenőrzés konkrét tartalma és iránya helytől és időtől függően változhat, de mindig a párt és a kormány gazdaságpolitikai döntéseinek végrehajtását kell szolgálja. Napjainkban a termelés mennyiségi mutatóiról a gazdasági teljesítmény minőségére és hatékonyságára helyeződik a hangsúly. Egy-egy vállalat megítélésében mindinkább előtérbe kerül termékeinek korszerűsége és működésének gazdaságossága, így a pártszervek és alapszervezetek ellenőrző tevékenységében is alapvető feladattá vált e kérdések rendszeres elemzése, napirenden tartása. A gyártmányok korszerűbbé tétele és a termelés gazdaságosságának javítása a különböző munkahelyeken másmás igényeket támaszt. Az egyik vállalatnál a gyártmányfejlesztés szorgalmazását, a másiknál a technológiai fegyelem megszilárdítását, a harmadiknál a megmunkálás minőségének javítását teszi indokolttá. Ugyanígy igen összetett kérdés a gazdaságosság javítása is. A munka termelékenységének javításától a kapacitás minél teljesebb kihasználásán keresztül az anyagtakarékosságig, sok-sok tényező befolyásolja. « A partszerveknek az ELLENŐRZÉS során mindig konkrétan kell megközelíteniük e kérdéseket. Igényelve és segítve, hogy a gazdasági vezetés tárja fel azokat a problémákat, amelyek megoldása jelentősen előreviszi az adott üzem munkájának hatékonyságát, javítja teljesítményének minőségét. Nagyon fontos területe napjainkban a pártellenőrzésnek a munkafeltételek, a munka szervezettségének elemzése. A jól szervezett, folyamatos munkaellátás és az ehhez szükséges feltételek biztosítása minden üzemben, minden munkahelyen alapvető kérdés. Jelentékeny mértékben befolyásolja a gazdaságosságot és meghatározó az élőmunka tervszerű, takarékos felhasználása szempontjából is. Ebben van a vállalati. üzemi munka egyik legjelentősebb belső tartaléka. Mindez indokolttá teszi, hogy a termelőhelyi pártalapszer- vezetek, üzemi és vállalati csúcsvezetőségek, pártbizottságok sajátos helyzetüknek megfelelően rendszeresen foglalkozzanak a munkaszervezés, az anyagellátás, az anyagmozgatás kérdéseivel. SZOROSAN ÖSSZEFÜGG az említettekkel a munkakörülmények alakulása, amit a pártszervezetek nem tekinthetnek csupán „szakszervezeti feladatnak.” A pártellenőrzés erre éppúgy ki kell, hogy terjedjen, mint ahogy szükséges a munkások szakképzettségének figyelemmel kísérése, az erre irányuló vállalati tevékenység ellenőrzése is. A pártellenőrzés természetesen a gazdaság területén is politikai jellegű. A pártszerveknek azokkal a döntően fontos kérdésekkel kell kiemelten foglalkozniuk, amelyeket képesek áttekinteni és amelyeken keresztül befolyást tudnak gyakorolni üzemük egész tevékenységére vagy ennek legfontosabb részterületeire. Az ellenőrzés akkor jó, ha a figyelem az alapvető összefüggésekre, a fő tendenciákra irányul. A közvetlen tapasztalatokon, beszámoltatásokon és a vállalati, üzemi statisztikákon túl hasznosíthatják az ellenőrzés során az irányító gazdasági, állami szervek tapasztalatait is. A pártellenőrzés azonban nem épülhet csak a statisztikákra és beszámolókra. Támaszkodnia kell a dolgozók és vezetők, mindenekelőtt a kommunisták mindennapos tapasztalataira, véleményére. A rendszeres információs kapcsolatokon túl egy-egy adott témakör vizsgálata, ellenőrzése során sokat nyújthatnak a jól szervezett csoportos beszélgetések, brigádvizsgálatok, és a tömegszervezetek tapasztalatai is. A pártszervezetek ellenőrző munkájával szemben fontos követelmény, hogy a tapasztalatok összegezésénél, a következtetések levonásánál elemző és kritikus legyen. Ismerje el a jól végzett munkát, segítse elő a hasznos kezdeményezések általánosítását, és marasztalja el a fogyatékosságokat, kezdeményezze a felelősségre vonását mindazoknak. akik mulasztásaikkal, tehetetlenségükkel gátolták a kollektíva munkáját. A DOLOG JELLEGÉNÉL FOGVA a gazdasági tevékenység pártellenőrzése magában foglalja a gazdasági vezetők munkájának értékelését, megítélését is. Az érdemi ellenőrzés segíti a pártszervezeteket abban, hogy képesek legyenek aktív kezdeményező szerepet vállalni a megfelelő gazdasági vezetők kiválasztásában, valamint a gyengének bizonyulok kicserélésében. Rendszeresen ellenőrizniük kell a gazdasági vezetők munkastílusát, a vezetői határozottság és a demokratikus módszerek egyidejű érvényesülését. Erősítve, bátorítva a jó törekvéseket és időben fellépve a negatív jelenségekkel szemben. A gazdasági vezetők nagy többsége, felismerve jelentőségét, igényli a pártszervezetek ellenőrző munkáját, hasznosítja tapasztalataikat és szívesen fogadja javaslataikat. Ez azonban még nem vonatkozik minden gazdasági vezetőre. Vannak még, akik „jogkörük csorbítását” látják a pártellenőrzésben, különösen, ha ez kellemetlen tapasztalatokat is felszínre hoz. Az ilyen vezetőknek fel kell hívni a figyelmét arra, hogy nincs és nem lehet egyetlen olyan terület a társadalomban, amelyre azt mondhatnánk, hogy az eleve nem tartozik a párt illetékességi körébe. Nincs olyan kérdés, amibe a párt nem szólhat bele, amit nem ellenőrizhet, amennyiben az indokolttá, szükségessé vált. Az más kérdés, hogy a pártszervezetek sehol sem sajátíthatják ki a gazdasági vezető feladatkörét, nem sérthetik tevékenységükkel az egyszemélyi felelős vezetés elvét, de joguk és kötelességük a pártpolitika megvalósulásának ellenőrzése. Pethes András, az MSZMP KB munkatársa Mozog a piricsei föld Az új évtized küszöbén veszteséges lett a csak tized földjével közösen gazdálkodó munkaközösség. Akkor új vezetőséget választottak. Ezt már Nagy Sándor párttitkár beszéli el. Az új vezetés alatt a tagok maguk ajánlották fel közös használatra a földjeiket. Az első évben csak hatszáz holdra nőtt, a következő esztendőben 1300-ra. Aztán 1600-ra. Most, az őszi felajánlások során eljutottak oda, hogy kétezer hold van a közösben és a maradék ötszázon gazdálkodnak „háztáji” módon. Az arány olyan, hogy akárhány hasonló nagyságú termelőszövetkezetben — tehát nem szakszövetkezetben —, is eléri a szorgalmas családfők és családtagok számára kiadandó háztáji földek arányát- Tehát, ami a földhasználatot és a háztáji arányát illeti a „megmozdult” piricsei földek tulajdonosai akár már holnaptól is termelőszövetkezeti tagoknak tekinthetnék magukat. Vonzóerő: a jó termés Mi mozdította meg a Piricsei földeket? Kardos László főagronómus válasza egyszerű : elsősorban a közös földeken elért jó termések. Amíg egyéni kezelésben voltak, a rozsföldeken csak négy mázsa termést tudtak elérni, nagyritkán ötöt, hatot. Márpedig — akár beleszámítja a földműves a maga munkaerejét a költségekbe, akár nem, a rozstermesztés hat-hét mázsáig veszteséges. Csak ezen felül jövedelmező. Márpedig a közös rozsföldjeinek termése következetesen tíz mázsát hozott holdanként. Kukoricát csövesben számolva is csak hat mázsát termelt saját földjén a piricsei ember. A közösben most elérték a 42 mázsát Egyszerű értelem kérdése, hogy a jobb élethez a közös művelés kiterjesztése szükséges. így lett egy tízórás munkanap díja 86 forint Volt ebben szerencse is? Kecskés János, a növénytermesztő brigád vezetője határozott nemmel válaszol a kérdésre. Volt az új vezetőség alatt több olyan esztendő, amikor a környéken alig termett valami. A pincsi Rákóczi földjei akkor is meghozták, amit csak el lehetett várnj tőlük. Ehhez vasakarat igen szenvedélyes szorgalom kellett és jó szakvezetés. Emberi kapcsolatok Ötödik beszélgető társunk, Divinyi Sándor elnökhelyettes mindehhez hozzáfűzi, hogy természetesen szerepet játszott a tagok öregedése is. Már nem volt erejük annyi földön szántani, kaszálni. Még a gyümölcsösben is látták, mit jelentenek a gépek, a gépi munka. Fokozatosan gépeket vásároltak a jövedelemből- Jellemző erre az, amikor a plusz jövedelem egy részéről, a felárról úgy határoztak, hogy abból is gépet kell venni. Ahogy nőtt a közös földterület, úgy nőtt a szakszövetkezet gépparkja is. Jelenleg már nem is lehetne különbséget tenni, hogy a községben működő Űj Élet Termelőszövetkezet segít-e többet a gépeivel a Rákóczinak, vagy fordítva. Kereszti István kertészeti agronómus személyes tapasa- tataiatokat sorol, amikor a két gazdaság kölcsönösen segített, szinte egy adott időpontban egymásnak. Innen bukkant fel az az általános kívánság, hogy jobb lenne mcstmár együtt. Jellemző a tagság és a vezetőség egybe- forrottságára, hogy erről rJár hónapok óta beszélnék de ennek ellenére nem sietik eL összefoglalásra Batai József elnököt kértük feL ö hozzáfűzi az eddig elmondottakhoz, hogy a Rákóczi Szak- szövetkezet a közelmúltban építette meg központi telepét, három és fél millióért Akarat és tehetség — És ezután — mondja —i senki ne emlegesse, melyikünk az erősebb. Tehetségben, szakemberekben itt is, ott is vannak kiváló értékek. De ezek kiegyenlítik egymást. Az újabb szabályok értelmében egy saját formáját túlhaladott szakszövetkezet kétféleképpen léphet át a magasabb szövetkezeti formába: vagy termelőszövetkezetté válik, vagy csatlakozik egy termelőszövetkezethez. Mi azért választottuk a második formát, mert ezzel két lépést teszünk meg: úgyis ez volna a fejlődés útja. Viszont mindenki tudja, hogy az egyesülés nem most lesz, mégcsak nem is az idén: a jövő esztendőben lépünk közös útra. Addig tanulunk tovább együtt élni, együtt dolgozni és — amj szintén nem mellékes —, együtt gondolkozni. Sokfelé nevezik „házasságnak” két gázdaság egyesülését. Itt sem a menyasszony, sem a vőlegény nem hánytorgatja a hozományát- A mi rossz földjeinken elsősorban az emberi akarat és tehetség győzött eddig is. És az összefogás. Véleményem szerint jövőre, a jól meggondolt egyesülés után újabb gazdasági sikereket várhatunk. Valahogyan érzem és tudom, — mint minden falubeli ember —, hogy a „hosz- szú jegyesség”, az egyesülés elhatározása és végrehajtása közötti több, mint egy év, csa^ segít a teljes összeforrd», hoz, a nagyobb családban. Mit is szoktak új házasoknak kívánni? Sok boldogságot a pincsieknek a nagy családban, amit saját elhatározásukból teremtenek meg! ! Gesztelyi Nagy Zoltán Két fatányéros ^ ellemetlen idő volt. Kint esett a hó. Vonatra vártam és az állomás éttermében üldögéltem. Egy- szercsak nyílt az ajtó, s nagy lendülettel, mintha menekülnének valami, vagy valaki elől, valósággal berontott a terembe két férfi: egy vaskos, magas, haragos tekintetű — az első pillanatokban nel ’zsúlyú birkózónak véltem — és egy középtermetű, vékony, ártatlan ábrázatú. Mindketten vasutas egyenruhában voltak. s az első éttermi asztalnál valósággal lehuppantak a székre. A vékony, középtermetű, ártatlan ábrázatú férfiban azonnal felismertem egyik falumbélit, valahai iskolatársamat. — Laci! — kiáltottam valahogy úgy. olyan hangon, mint aki elveszettnek hitt testvérét 'átja meg. Ö is azonnal megismert, ledobta vasutas sapkáját egy székre s az enyémhez hasonló kiáltás után sietett felém. — Hová mégy? — för- medt rá társa, akivel érkezett, s valósággal hörgött a hangja, mintha kimerültség, éhség és szomjúság gyötörné. — Várj egy kicsit — szólt vissza Lacii — Majd jövök. Egyél csak nyugodtan. A pincérek is pillanatok alatt ébredtek félalvásukból s szinte egyszerre kiáltottak: — Tusi! Tuskókám — s már rohantak is a nagydarab ember felé. aki a grafitszürke vasutas öltözékben úgy ült a széken, mintha meteordarab lenne. A poharak és az odakészített üdítő italok a karcsú üvegekben azonnal táncolni kezdtek. A pincérek — fut- tukban — Lacit is üdvözölték. mert őt is jól ismerték, de nem törődtek véle, siettek Tuskóhoz, akit én is csak így nevezek a következőkben, mert nem szeretném megsérteni. — Parancsolj, Tusikám — mondta örvendezve, hangosan az egyik pincér. — Mit kérsz? Finom a pörkölt, friss a rántottszelet... hány adagot? — Két fatányéros, négy üveg sör. Kettő előtte, kettő utána — hallatszott a hörgő hang, azután egy fuvás.egy hosszú tüdőürítés, de úgy, hogy öt méternyi távolságra lebegni kezdtek az ablak- függönyök. Mi Lacival egymásnak örültünk, egymástól érdeklődtünk, újabb nagyfröccsöt is rendeltem, Lacinak rneg sört és beszélgetni kezdtünk. A pincérek közben hozták a két üveg sört Tusinak, aki pohár nélkül, fejét hátraszegve úgy ürített ki egy üveget, hogy csak az ádámcsutkáját mozgatta s öntötte szájába a sört. A végén nyelt egy nagyot. Ugyanígy itta meg a másik üveg sört is. Amikor a pincérek vitték a két fatánvérost és Tusi hozzákezdett enni — akkor abbahagytam a beszélgetést és Tusit figyeltem, pontosabban azt. ahogyan evett. Egy szelet húst kettévágott, felét villára szúrta és eltüntette a szájában. Ugyanígy a másik felét, majd a többit. Hát ilyet még nem láttam. — Ki ez az ember? — kérdeztem ámuldozva Lacitól. — Nem ismered? — így La. ci. — Pedig őt mindenki ismeri. Tuskó. A leghíresebb mozd onyvezető. — De így enni — mondtam. — Szinte félelmetes. Mint aki egy hete nem evett. — Ne csodálkozz —■ nyugtatott meg Laci. — Két napja valóban nem evett, mert szolgálatban volt. És ez az ember, ha szolgálatban van — nem eszik. — Miért? — Azt mondja, képtelen olyankor enni. De inni se iszik. Egy korty vizet se. — Melyik vonalon jár és milyen vonat mozdonyát vezeti? — kérdeztem. — Leginkább tehervona- tokat visz. Most. például, Záhony és Budapest között ingázott egy nagy szovjet Diesellel, mert egyébként bejáratos, ö járatja be az új szovjet Dieseleket, ezeket az erős gépeket. — Vonat nélkül? — Először úgy, azután leterhelve, vonattal, maximális teherrel is. Tudod, milyen nehéz és felelősségteljes munka az? — Csak sejtem. — Aki nem csinálja, sejteni se tudja — így Laci. — Különleges fickó az, akire ilyen feladatot bíznak. Egyébként Tuskó közlekedési szaktechnikus. Diesel-mozdonyokra specializálva. De vezeti a villanymozdonyokat is... Kezdtem tisztelni Tüsköt, aki közben eltüntette a két fatányérost és éppen a másik két üveg sört löttyintet- te a szájába. — Hány éves Tuskó? •— kérdeztem Lacitól. — Huszonnyolc. — Nős? — Nem. Az özvegy anyjával lakik. — Az nem főz neki? — Dehogy nem. Csak ilyenkor anyira éhes. hogy nem vár az evéssel hazáig. — Mennyit keres? — ötezret, hatot... Az az U toktól is függ. — Most mit fog csinálni? Hazamegy? — Egyenesen, és vagy húsz órát alszik. Azután felkel. rendbe szedi magát, megeszik négy-öt adagnyi pörköltöt, bekészíti az anyjának a tüzelőt, fát. szenet és visszajön ide, a főnökségre. Egyébként szép kertes háza van. Nyáron a kertet is megműveli. Van vagy százhetven féle rózsája... Tuskó ekkor már nevetgélve beszélgetett az egyik pincérrel és egészen szelíd volt. Az a haragos torzulás, amely érkezésekor az arcán volt — eltűnt. Néha felénk nézett s fejével intett Lacinak. hogy menjen már. — Vad is egy kicsit, nem? — Ki? Tuskó? Eredj már... Olyan szelíd, mint egy nyuszi. Gyere, bemutatlak neki. örülni fog, mert szeret barátkozni és imádja a haverokat. Meg mindenkit. A kolduló cigánygyereknek százast ad. Olyan, mint a vaj. Kenyérre lehetne kenni. Különösen most, hogy jóllakott.» Szendrei József