Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-01 / 26. szám

J. o555síT ICELET-M AGY AROR3ZAf$ Magyar—t\ D K I ffttytatés as 1. oldal rot) külügyi osztályának helyet­ti* vezetője. A vendégek érkezésénél Jelen. volt Günter Kohrt, a Német Demokratikus Köz­társaság budapesti, valamint Kovács Imre, a Magyar Népköztársaság berlini nagy­követe is. ★ Horst Síndermann csütörtö­kön délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hő­sök emlékművét. A koszorú­zásnál jelen volt dr. Timár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács el­nöke, Roska István külügy­miniszter-helyettes, Kovács Imre, a Magyar Népköztár­saság berlini nagykövete és Bérces Emil vezérőrnagy. Fock Jenő délben az Or­szágház Vadásztermében ebédet adott Horst Sinder- mann tiszteletére. Az ebéden részt vettek az NDK kor­mányfője kíséretének tagjai is. Részt vett az ebéden Aczél György, Fehér Lajos, Nyers Rezső, azVMSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Tí­már Mátyás, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, dr. Dimény Imre, Karakas László, Púja Frigyes, dr. Szekér Gyula, a kormány tagjai, s a politikai élet több más vezető személyisége. A szívélyes, baráti hangu­tárgyalások latú ebéden Fock Jenő és Horst Sindermann pohárkö­szöntőt mondott. Délután Fock Jenő, a Mi­nisztertanács elnöke és Horst Sindermann, a Német De­mokratikus Köztársaság mi­nisztertanácsának elnöke tár­gyalást folytatott az Ország­ház minisztertanácsi termé­ben. A két kormányfő tárgya­lásán részt vett dr. Timár Mátyás, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Roska István külügyminiszter-helyettes. Kovács Imre, a Magyar Népköztársaság berlini nagy­követe, illetve Wolfgang Raucfuss, az NDK minisz­tertanácsának elnökhelyet­tese, Herbert Krolikowski külügyminiszter-helyettes és Günter Kohrt, az NDK bu­dapesti nagykövete. Az NDK-beli délutáni új­ságok, továbbá az NDK rá­dióállomásai és televíziós adásai csütörtökön beszá­moltak róla. hogy Horst Sindermann, a miniszterta­nács elnöke a Ma^ir Nép­köztársaság vendége. Az NDK fővárosában megjelenő az Am Abend csütörtökön délután hangsú­lyozta, hogy Sindermann mint a minisztertanács el­nöke most utazott először a baráti magyar államba. A rádióállomások híradásaik­ban részletesen ismertették Horst Sindermann magyar- országi tartózkodása első napjának eseményeit. Willy Brandt fogadta dr. Bíró Józsefet Az NSZK-ban hivatalos látogatáson tartózkodó dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter Bonnban a két or­szág közötti mezőgazdasági és élelmiszeripari árucsere aktuális kérdéseiről megbe­szélést folytatott Josef Érti szövetségi élelmezés-, föld­művelés- és erdőgazdaság­ügyi miniszterrel. A megbe­szélés során megállapították, hogy a Német Szövetségi Köztársaságba irányuló ma­gyar export különösen a magasabb feldolgozottságú fokú hústermékek számára a gyorsabb ütemű fejlesztési lehetőségek adottak. ' Ezek jobb kihasználásá­ban jelentős szerepet tölt­hetnek be az érdekelt vál­lalatok közötti kooperációk. Szükségesnek tartották, hogy a két ország között a közel­jövőben megkötésre kerülő hosszúlejáratú gazdasági, ipa­ri, együttműködési megálla­podás keretén belül nagyobb figyelmet fordítsanak a me­zőgazdaság és élelmiszeripar területén jelentkező koope­rációs lehetőségek hatéko­nyabb kihasználására. Külkereskedelmi minisz­terünk találkozott és eszme­it ŐZ£L-KELET cserét folytatott a német gazdaság keleti bizottsága magyar tagozatának képvi­selőivel. Dr. Bíró Józsefet bonni tartózkodása során fogadta Willy Brandt szövetségi kancellár. A látogatásnál je­len volt dr. Hans Friderichs szövetségi gazdasági minisz­ter, valamint Hamburger László, hazánk bonni nagy­követe. Külkereskedelmi miniszte­rünk Udvardr Sándor kül­kereskedelmi miniszterhe­lyettes és Hamburger László nagykövet kíséretében láto­gatást tett dr. Hans-Georg Sachs külügyi államtitkárnál is . Bonni hivatalos tárgyalá­sainak befejeztével dr. Bíró József meglátogatta a Krupp A. G. Bochumi gyáregységét, ahol találkozott a Krupp A. G. vezetőivel. Megvizsgálták annak lehetőségét, hogy az eddigieken túl milyen terü­leteken van további lehető­ség a Krupp és a magyar iparvállalatok közötti kap­csolatok bővítésére. Dr. Bíró József csütörtö­kön Hamburg város vezetői­nek meghívására Hamburgba látogatott. Cssipatszétválaszílis Brezsnyey kubai programja — tervezett ütemben (Folytatás a* 1. oldalról) és nemesebb ennél a barát. ságnál.” , ★ A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága és a for­radalmi korr ány szerdán fogadást adott Leonyid Brezsnyev. az SZKP KB fő­titkára tiszteletére. A fogadáson jelen veit Kidéi Castro, a Kubai KP KB első titkára, a forradal­mi kormány miniszterelnö­ke. Osvaldo Dorticos, a Ku­bai Köztársaság elnöke, Raul Castro, a KB másodtitkára, és más kubai vezetők. Jelen -voltak továbbá a Leonyid Brezsny evvel együtt Kubába érkezett szovjet hivatalos személyiségek. A fogadás baráti, szívélyes légkörben folyt le. ★ Andrej Gromlko szovjet külügyminiszter és Konsz- tantyin Katusev, az SZKP KB titkára szerdán baráti * megbeszélést folytatott Car­los Rafael Rodriguezzel, a Kubai KP KB titkárságának tagjával. Raul Roa külügy­miniszterrel, a KB tagjával és Osmami Cienfuegossal. a KB tagjával a két felet köl­csönösen érdeklő kérdések­ről. A világsajtó, a különböző országok rádió- és televízió- állomásai világjelentőségű eseményként értékelték Le­onyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának ku­bai látogatását. kubai látogatását az Egye­sült Államok sajtója is.. Az UPI és az AP hírügynöksé­gek beszámolnak a Havan­nában megrendezett kubai— szovjet barátsági nagygyű­lésről, és kiemelik Leonyid Brezsnyevnek azt a kijelen­tését, hogy „a forradalmi Kuba soha nem volt és soha nem marad egyedül”, vala­mint azt a megállapítást, •hogy. „Kuba aktív , és meg­becsült tagja a testvériség, elvtársiasság és feltétel nél­küli kölcsönös támogatás szálaival összefűzött államok nagy családjának”. A New York Times szer­kesztőségi cikke, amely Brezsnyev kubai látogatásá­val foglalkozik, felveti az Egyesült Államok és Kuba közötti viszony normalizálá­sának lehetőségeit. A Wash­ington és Havanna közötti normálisabb kapcsolatok elősegíthetnék a nemzetközi feszültség további enyhülé­sét — írja a lap. Leonyid Brezsnyev. az SZKP KB főtitkára kubai hivatalos baráti látogatásá­nak negyedik napján, csü­törtökön délelőtt folytatódtak a hivatalos tárgyalások Ha­vannában. A szovjet párt fő­titkára csütörtökön délután (magyar idő szerint éjfélkor) egy havannai középiskola felavatásán vesz részt, amely Lenin nevét veszi fel. Leonyid Brezsnyev és kí­sérete pénteken különgépen a forradalmi múltú városba, a Havannától ezer kilomé­terre lévő Santiago de Cubá- ba látogat. A tervezett ütemben, sőt egyes jelentések szerint va­lamivel gyorsabban halad az egyiptomi és az izraeli csa­patok szétválasztása a Szuezi-csatorna nyugati part­jára behatolt izraeli erők ki­vonása. Egyiptom ugyanak- • kor arról tájékoztatta az ENSZ békefenntartó erőit, hogy az izraeliek a csapat­szétválasztási megállapodást megsértve leszereljék és Iz­raelbe szállították a'-'Szuez- től délre fekvő El-Zetija-i műtrágyagyárat és olajfino­mítót. A csapatszétválasztási megállapodás aláírása óta először fordult elő, hogy az egyik fél az egyezmény meg­sértésével vádolja a mási­kat. A két üzem berendezé- seit titokban, az éj leple alatt szereltéig le és szállították el az ezzel megbízott iz­raeli mérnökök és techniku­sok. Az A1 Ahram csütörtöki kommentárja arra figyelmez. tét, hogy a megállapodást maradéktalanul végre kell hajtani, s annak bármiféle megsértése súlyos következ­ményeket vonhat maga után. Izraelnek nem szabad meg­feledkeznie arról, hogy az egyezmény megsértése nem egyoldalú lehetőség, s így nem húzhat hasznot az effé­le kihívó cselekményekből. Mindennél fontosabb, hogy a csapatszétválasztás végre­hajtása közelebb vigyen a konfliktus megoldásához. Az egyiptomi—izraeli csa­patszétválasztás előrehala­dásával mindinkább az ér­deklődés középpontjába ke­rül a Szíriái—izraeli csapat-* szétválasztás kérdése. To­vábbra sem ismeretes, hogy ezzel kapcsolatban milyen elgondolásokat közölt Iszmail Fahmi egyiptomi külügymi­niszterrel Kissinger amerikai külügyminiszter. Iszmail Fahmi egy szerdai nyilatko­zatban kijelentette, hogy Kairó és Damaszkusz között intenzív tárgyalások folynak a genfi békeértekezlet máso­dik szakaszának előkészítésé­ről. Egyiptom arra az állás­pontra helyezkedik, hogy az értekezlet folytatása nem lehetséges Szíria részvétele nélkül. Fahmi a továbbiak­ban közölte, hogy a megfe­lelő időpontban a paleszti- naiak is elküldik képviselői­ket Genfbe. „Komoly szándékkal lép­tem a háborúba, s ma ko­moly szándékkal keresem a békét, de mindenkinek meg kell értenie, hogy nem mondhatok le, egyetlen arab sem mondhat le két alapelv­ről: a megszállt területek felszabadításáról és a Palesz­tinái jogok helyreállításáról'' — jelentette ki Szadat egyip­tomi elnök, amikor szerdán fogadta Francois Mitter- rand-t, a Francia Szocialista Párt vezetőjét, aki az A1 Ahram meghívására tartóz­kodik Kairóban. Szadat an­nak a véleményének adott kifejezést, hogy a nyugat­európai szocialista pártok nem értették meg teljesen az arab állásnontot, ezért hasznosnak ítéli meg Mitter­rand látogatását. Mixoil kmSKMSMvi Nixon amerikai elnök szerdán este (magyar idő szerint csütörtökön hajnal­ban) mondta el a törvényho­zás két házának drámai lég­körű együttes ülésén az „unió helyzetéről” szóló hagyomá­nyos évi kongresszusi üzene­tét, amelyet amerikai politi­kai berkekben jóelőre az al­kotmányos vádemelés eshe­tőségének fenyegetése alatt álló elnök „sorsdöntő” be­szédként, a Fehér Ház elő­rejelzése szerint pedig az újabb „Watergatte-ellentá- madás” kezdeteként jelle­meztek. Az elnök és a törvényho­zás „nagy konfrontációjá­nak” túlfűtött légkörében a fő figyelem nem annyira az „unió helyzetéről” szóló üze­net tartalmára, mint inkább „az elnök helyzetére” utaló megjegyzésekre összponto­sult. Ennek megfelelően el­sősorban azt mérlegelték a jelenlévők, vajon az elnök egész magatartása és fellé­pése milyen hatást gyakorol majd a képviselőház üléster­mén kívül helyetfoglaló iga­zi közönségre, nevezetesen, az elnöki üzenetet élő tv- adásban figyelő amerikai tö­megekre. Kormányzatának legfon­tosabb célkitűzéseit vázolva az elnök csak közvetve utalt a lemondását, illetve elmoz­dítását sürgető felhívásokra. Kijelentette: „Elnökségem öt éve alatt egy minden más kérdést háttérbe szorító célt tartottam szem előtt: a vi­lágbéke olyan nemzetközi rendszerének kiépítését, amely a jövő nemzedékeit megszabadítja a háború kor­bácsától. Megértem, hogy másoknak másféle fontossági sorrendjük van. Az én elsőd­leges célkitűzésem azonban ez volt és ez is marad. Azt: remélem, Hogy ez lesz nyolc_ éves elnökségem legfonto­sabb hagyatéka.” Az elnöksége „nyolc évé­re”, vagyis második man­dátuma hátralévő három evének kitöltésére irányuló szándék kinyilvánítását a republikánus padsorokban és a karzaton nagy tapsvi­har fogadta. Nixon kongresszusi üzene­te csupán két újdonságot tartalmazott. Bejelentette: „arab bará­tai” személyesen biztosítot­ták. hogy az olajtermelő or­szágok legközelebbi jövőben tartandó • értekezletükön meg. vitatják az Egyesült Álla­mokkal szemben fennálló arab olajembargó „sürgős feloldásának” kérdését. Nixon egész kongresszusi üzenetén véggivonult az a gondolat, hogy az amerikai társadalom előtt álló problé­mák megoldását illetően „békében minden lehetséges — béke nélkül semmi sem”. Ebben a vonatkozásban köz­pontba állította a szovjet- amerikai béke-együttműkö­dést, mondván: „kapcsola­tainkban fordulatot tettünk a konfrontációtól a tárgya­lások felé, és a II. világhá­ború óta most először a vi­lág két legerősebb hatalma együtt dolgozik a világbé­ke érdekében.” Üzenetében Nixon elnök tíz pontban vázolta fel az idei évre tervezett bel- és külpolitikai programját. El­ső helyen említette, hogy leküzdik az energiaválságot, és azt ígérte, hogy nagyará­nyú beruházásokkal megkez­di az Egyesült Államok fel­készítését az energiafogyasz­tás terén az önellátásra. En­nek érdekében a következő öt évben a szövetségi költ­ségvetésből tizmilliárd dol­lárt költenek új energiafaj­ták feltárására, s a magán­ipar ennél talán tízszer!« többet is. A világkereskedelemmel foglalkozva Nixon aürgett« a különböző akadályok le­bontását, a piacok és nyers­anyagok hozzáférhetőségének megkönnyítéséi Japán terroristák szingapúri akciója Csütörtökön négy japán fegyveres felrobbantotta a Shell olajtársaság szingapúri olajfinomítójának egyik tar­tályát. Az olajfinomító a vá­rostól fél mérföldnyire egy szigeten van. Sebesülés nem történt, és a tüzet sikerült el­oltani. , A hírügynökségek jelenté­se szerint a négy terrorista közül három, miután hatal­mába kerített egy kis komp­hajót, nemzetközi vizekre tá­vozott. A negyedik valószínű" leg a szigeten rejtőzködik. A kikötői rendőrség megpróbál­ta feltartóztatni a hajót, de kénytelen volt szabad utat biztosítani a terorristák szá­mára, mivel azzal fenyege­tőztek, hogy megölik a hájó túszként fogvatartott hat főnyi legénységét és magu­kat is. A három japán fegyveres a hajóról küldött üzenetében azt követelte, hogy biztosítsa­nak számukra, túszaikkal együtt szabad elvonulást Szingapúrból. Arról nem ér­kezett jelentést, hogy hová kí­vánnak távozni. A japán kül­ügyminisztérium szóvivője szerint a merénylők azt kö­vetelték, hogy —túszként — Japán szingapúri nagykövete is csatlakozzék hozzájuk. A négy merénylő ugyanan­nak az ultrabaloldali szerve­zetnek a tagja, amelynek em­berei 1971-ben Tel-Aviv nemzetközi repülőterén meg­gyilkoltak 27 embert, 80-at pedig megsebesítettek. Ugyanennek a szervezetnek a tagjai 1973 júliusában térí­tették el a japán légitárs»* ság Amszterdam—Tokió já­ratának egyik gépét A gé­pet, miután az utasokat sza­badon engedték, a líbiai Bengháziban felrobbantot­ták. SzOts Lászlór PáköttUK —- Kisregény — Leonyid Brezsnyev és Fidel Castro baráti találko­zója Lenin és Jose Marti népeinek egységét szimboli­zálja — írja a Granma, a Kubai Kommunista Párt lapja. A Neues Deutschland, az NSZEP KB lapja megálla­pítja. hogy Leonyid Brezs­nyev látogatása nem csak az amerikai kontinens jövője szempontjából, hanem az ál­talános béke és a nemzetkö­zi feszültség csökkenése szempontjából is igen jelen­tős. A Perspektywy című len­gyel politikai magazin ki­fejezi azt a meggyőződését, hogy Leonyid Brezsnyev lá­togatásának eredményeként tovább mélyül majd a szov­jet-kubai barátság. Nagy figyelmet szentel a látogatásnak a Politika cí­mű jugoszláv napilap is. Megállapítja: nyilvánvaló, hogy a szovjet—kubai kap­csolatok ' ma szilárdabbak, mint valaha is voltak. Élénk figyelemmel kíséri m SZKP KB főtitkárának 13. Bedobbantam a konyhába, mint akit kergetnek. Tóth néni éppen tüzet rakott, most már nyugodtan rakhatott. Csak oda köszöntem neki, s men­tem a szobánkba. Ki is for­dultam mindjárt — Elment? — Kicsoda? — állt fel az öregasszony, s aztán csak rám feledkezett. Feldúlt le­hetett az arcom nagyon. El­rohantam. Tudtam, hogy a busz fél­1 nyolckor indul, ahhoz pedig már nem sok idő van hátra. Persze, hogy a vendéglőnél a busz az orrom előtt hagyta ott a megállót. Futottam utána, de nem várt be. Én azért csak futottam. Az országút erdők mentén kanyarog, a ligetes kis er­dőket rétek váltogatják, meg szántóföldek, szőlők, a földe­ken már sárgult a kukorica,, a nap melegen sütött. Aligha­nem, a kiskatonák hamar megizzadnak a csatorna ásá­sában! De csak le kell vezetni a vizet, hiszen nem hagyhat­ják ott az égő gázoszlopot tá­bortűznek. A busznak már porát se láttam. Friss volt a levegő. Egy útőr kapargatott az árok mentén, piros zás* lócskáját kitűzte, furcsáivá várta, hogy odaérjek, s nyil­ván ugyanazzal az elcsodál- kozással bámult utánam is — de én csak futottam, fu­tottam. Nyolchúsz előtt az állomásra kellett érnem. Hallottam a vonatfüttyöt, de akkor már láttam is az állomás épületét. Együtt ér­tem a vonattal a peron elé. Utas alig volt, Zsuzsát azon­nal felfedeztem kék orkán­kabátjában, bőrönddel a ke­zében. De akkor egyszerre el­hagyott minden erőm. Neki dőltem a peron korlátjának és versenyt lihegtem a gőz­mozdonnyal. Nézz hátra, Zsu­zsa, nézz hátra! A vicinális komótosan lassított, Zsuzsá­nak addig kell hátranéznie, míg a kávédaráló végleg le nem cövekel. Én nem mehe­tek oda hozzá, én nem tu­dok mit mondani. Neki kell hátra néznie, hogy lássa: itt vagyok. Hátranézett. A szeme kerek­re nyílt, távolról is jól lát­tam. Nyilván azonnal észre­vett. Igyekeztem teljes egé­szében betölteni a szeme nyílását, hogy azt is észreve­gye, amit nem mondhatok el. Most aztán igazán nem vol­tam öntelt. Egyetlen görcsö­sen kapaszkodó kéz voltam. Vajon észre veszi-e? Za­vartan fordította vissza a fejét. ' A vonat megállt, a vago­nok még csak össze sem koccantak. Kicsapódtak az ajtók, Zsuzsa előtt is egy. Ér­kező még annyi sem volt, mint távozó. Egy testes asz- szonyság kászálódott- le a lépcsőn, pontosan Zsuzsa lá­ba elé, de ő még odébb sem lépett. Csak állt, nekem hát­tal, szemben a nyitott va- gonajtóval. Senki több, most már felléphetne. Meg sem mozdult. Egy kalauz már fel­tartotta a karját, Zsuzsa csak állt. Nem fordult hátra, állt szemben a nyitott vagonajtó­val. Mit akar? Vagy utazik vagy... Akkor a kávédaráló füttyentett egyet. Zsuzsa nem mozdult. A kerekék megcsir kordultak a sínen, s a vonat elindult Tehát nem utazik tehát marad! Dehát mire vár? Mikor odamentem hozzá, még akkor is úgy kellett eléje kerülnöm. Mintha én gördül­tem volna a vonat helyébe. Ahogy az arcába néztem, egy nagy könnycseppet láttam kibuggyanni a szeméből. — Ez borzasztó! — rebegt»- Éri semmit sem szóltam, el­vettem tőle a bőröndöt, ké- zenfogtam és megindultunk a kijárat felé. , Napsütéses vasárnap dél­előtt volt, tisztán csengő. A faluban első misére kondí- tottak, g a harangszó átszállt a dombok, erdők fölött. So­káig hallgatagon mentünk egymás mellett. Lassan oldódott Zsuzsában a görcs, hagytam, hadd en­gedjen meg, nem akartam a kérdéseimmel feleslegesen zaklatni. Magától kezdte élj minden bevezetés nélkül. (FolytatxiAj

Next

/
Oldalképek
Tartalom