Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-27 / 22. szám

lm. Janulr 8T. ftFtrr- Wag vXRonszXö t ot&s Növekvő aktivitás, felelősség Irta: Alexa László9 a megyei pártbizottság titkára MEGYÉNKBEN 1973 NOVEMBER ÉS DECEMBER hónapokban 863 pártalapszerve- zet és 92 csúcsvezetőség adott számott egyéves munkájáról. A X. kongresszus határozatának megfele­lően sorrendben ez volt a harmadik év végi beszámoló taggyűlés. Az irányító pártbizott­ságok a taggyűlés sikere érdekében időben megtették a szükséges intézkedéseket. Az alap­szervezetek és a csúcsvezetőségek növekvő fe­lelősségérzettel készítették elő, bonyolították le a taggyűléseket. Az irányító pártbizottságokkal együtt megértették: a beszámoló taggyűlés nem egy az év közben megtartott taggyűlé­sek közül. A beszámoló taggyűlésen nem egy­két témáról, hanem az egész évi munkáról kell számot adni a vezetőségnek és a pártélet. a gazdasági és társadalmi élet valamennyi te­rületére egy évre előre kell meghatározni a tennivalókat. Növeli a párttagsággal szembeni felelős­séget az a ma már csaknem egyértelműen val­lott álláspc nt, hogy az év végi beszámoló tag­gyűlések — «azon túl, hogy a demokratikus centralizmus gyakorlati megvalósítói — olyan pártfórumok, ahol az alapszervezeti munka minden kérdése konkrétan szóba kerül. A fi­gyelmet a legfontosabb kérdésre lehet irá­nyítani. 1972-b'n több olyan párthatározat jelent tneg, amely a pártszervezetekre fordította a figyelmet. A KB novemberi határozatának megismertetése, feldolgozása, a végrehajtás megkezdése szükségszerűen igényelte, hogy többet foglalkozzunk az alapszervezetekkel, emeljük az alapszervezeti munka színvonalát. Ilyen irányban hatott a Politikai Bizottság 1972. március 21-i határozata és 1972 decem­beri állásfoglalása. A beszámolás Időszakában olyan felada­tok megoldását kellett a pártszervezeteknek irányítani, segíteni, mint a tanácsválasztás, a tanácsok megalakulása, a KISZ-vezetőségek újjáválasztása, hogy csak néhányat említsek. Természetesen emellett foglalkozni kellett a napi feladatokkal mind a pártélet, mind a tár­sadalmi, gazdasági, kulturális élet területeivel. NÖVEKEDETT MEGYÉNKBEN A PÁRT­TAGSÁG AKTIVITÁSA. A taggyűléseken a párttagság közel 87 százaléka jelent meg. A megjelentek 32 százaléka mondott véleményt, tett javaslatot. A párttagság mintegy 70 szá­zaléka rendszeres pártmegbizatással rendelke­zik. A megbizatások teljesítése — mégha ez sokszor csak szervezési jellegű is —, jó hatást gyakorolt a párttagok fejlődésére, a pártszer­vezetek politikai és szervezeti erejének növe­lésére. A legtöbb beszámoló taggyűlésen megdi­csérték azokat, akik becsületesen teljesítették pártmegbizatásukat. Személy szerint bírálták viszont azokat, akik kényelemből, vagy egyé­ni érdeküket előtérbe helyezve — kivonják magukat a pártmunkából. — A párttagság igé­nye, hogy minden párttag végezzen képességé­nek megfelelő pártmunkát. Ez tükrözi azt a felismerést, hogy a közélet pozitív és negatív jelenségei összefüggenek a pártszervezetben lévő állapotokkal. Ha a párttagok nem tesznek eleget pártmegbizatásuknak, ha nem vesznek részt a közügyek intézésében, ha nem állnak ki a párt politikája mellett, az hatással van a pártonkívüli környezetükre is. A beszámoló taggyűléseken ez a kérdés élesen vetődött fel. A Központi Bizottság 1973. novemberi határo­zataira hivatkozva léptek fel az anyagiasság, a harácsolás ellen. Szót emeltek például a hiva­talokban a magánügyek munkaidőben törté­nő intézése, az összeköttetések, a kapcsolatok felhasználása, a jogtalan anyagi előnyök el­érése ellen. E negatív jelenségek elleni harcban kü­lönösen fontos a párttagság elvi szilárdsága. személyes példamutatása, környezetük tudatos formálása. Ahol azonban ez hiányzik, a politi­kai munka gyenge, a visszásságok a pártta­gokra is hatással vannak. Az „ügyeskedés”, a csoportérdek előtérbe helyezése — amit nem is mindig könnyű felismerni — néhány párt- szervezetünknek komoly gondot okozott. En­nek ellenére egy-két pártszervezetünk még a beszámoló taggyűlésen sem tudott határozottan fellépni a konkrét hibákkal szemben. Szám­szerűen nem nagy megyénkben azoknak a ve­zetőknek a száma, akik sorozatosan megsértik a népgazdasági és a csoportérdek összhangjá­nak szabályait, hatása azonban számuknál jó­val nagyobb. Azon túl, hogy egy-egy ilyen esettel kapcsolatban általában vezetőkről be szélnek, gyengíti a párt erejét, nehezíti a párt munkáját, hatással van a párt tömegkapcsola­tára és a párttagság aktivitására. A KORÁBBI beszámoló taggyűlé­sekhez viszonyítva most sok szó esett a párttagokkal szembeni követelmény növelésé­ről. Elsősorban úgy, hogy a párttag ne csak is­merje és értse a párt politikáját, hanem — ha a helyzet úgy kívánja — védje is meg. Jogo­san kapták a bírálatot azok a párttagok — kö­zöttük néhány vezető is —, akik eltűrik, hogy környezetükben elveinkkel ellentétes, a szcy eializmustól idegen nézeteket hirdetnek. A párttagnak, de minden közfunkciót betolt' embernek kötelessége fellépni mindenféle szo­cialistaellenes megnyilvánulással és magatar­tással szemben. Az év végi taggyűlések beszámolőinak többsége a X. kongresszus és az 1972. KB no­vemberi határozatainak végrehajtásáról adott számot. Többségük konkrétan határozta meg a feladatokat. A párttagság politikai fejtéádiésé! tükrözi, hogy csak elvétve vetődtek fel szemé­lyi sérelmek. A beszámolók zömében azokat a kérdéseket tartalmazták, amelyek az adott partszervezet tagságát leginkább foglalkoztat­ták. Az üzemi pártszervezetekben a Központi Bizottság 1972. novemberi , határozatáról, a munkásosztály vezető szerepének, helyzetének, műveltségének javítására tett intézkedésekről beszéltek elismeréssel. Jogos bírálatok hang­zottak el az üzemi, a szövetkezeti demokrácia területén meglévő gondokkal kapcsolatban. Felléptek a több helyen meglévő sablonosság és formalitás ellen. A rendszeres tájékoztatás, az üzem életének ismerete iránti igény is egy­re erősebben jelentkezik. A hozzászólásokban több gazdasági vezetőt marasztaltak el a mun­kásokkal való kapcsolat elhanyagolásáért. BAR AZ ELMÜLT HÁROM ÉV SORÄN növekedett a pártszervezetekben az elméleti­ideológiai kérdésekkel való foglalkozás, a be­számolók többsége megkerülte az ilyen jellegű kérdéseket. A párttagság ideológiai nevelését sok helyen szűkítették le a pártoktatásra. Ahol érintették is például a kispolgáriság, naciona­lizmus kérdéseit, legtöbbször csak általában. Márpedig a fenti jelenségek ellen konkrétan, mindig ott és akkor kell harcolni, ahol és amikor az jelentkezik. A marxista nézetekkel szembenálló nézetek felismerése, az ellenük folyó harc igényli, hogy pártszervezeteink rendszeresebben foglalkozzanak ideológiai kér- . désekkel. A beszámolók megfelelő arányban és he­lyesen foglalkoztak a tagfelvétel, a pártépítés kérdéseivel. Megyénk párttagsága ismételten kinyilvánította: egyetért a Központi Bizottság 1972. novemberi határozatával, amely a párt­tagokkal szembeni követelmény növelését írja elő. A határozat végrehajtása következtében lelassult a párttagság számszerű növekedésé­nek üteme, javult a fizikai dolgozók aránya. Az 1973-ban felvett párttagok 76,7 százaléka fizikai dolgozó. Ezen belül 76,9 százalékos a szakmunkások aránya. A határozat következe­tes megvalósítása pártszervezeteinktől további körültekintő kiválasztó, személyekre menő fo­lyamatos nevelő munkát igényel. A korábbi beszámoló taggyűlésekhez vi­szonyítva legutóbb kevés szó esett a pártszer­vezetek kádervéleményezési jogköréről. Leg­többször a gazdasági vezetők egyes intézke­déseit — a pártszervezet véleményének figyel­men kívül hagyása miatt — bírálták. A káder­politikai elvek alapszervezeti szinten történő érvényesülése nem szerepelt a beszámolókban. ..... '■ j-' ß a a beszámolok Általában ott vol­tak gyengébbek, ahol azokat nem kollektíván készítették, nem kérték ki a pártcsoport véle­ményét. Pedig a kollektív vezetés hiánya sérti a lenini elvet, másrészt a munka eredményes­ségét csökkenti. Az úgynevezett titkárcent- rikusság — sajnos ilyen is van — a vezetőségi tagok közömbösségéhez, végeredményben a párttagság passzivitásához vezet. A vezetőségi tagok közötti munkamegosztás, az aktív, fele­lősségteljes munka a párttagságra, a taggyűlés munkájára is jó hatással van. A pártcsoportok munkája a beszámoló taggyűlések előkészítésében, a munka értéke­lésében lényegesen meghaladta a korábbi szintet A csoportok mintegy 70 százaléka nemcsak megtartotta ülését, hanem értékelte saját munkáját, javaslatokat adott a beszá­molókhoz. A pártcsoportok tagjainak 70—75 százaléka mondott véleményt Tevékenységük jó hatással van a politizáló légkör alakulására. A párttagság igényli az aktívabb, célratörőbb politikai tevékenységet, amelynek szinte állan­dó színhelye a pártcsoport A pártszervezetek irányításában fontos szerepet tölt be megyénkben a 92 csúcsvezető­ség. Munkájuk fejlődését mutatják az össze­vont taggyűlések és küldöttértekezletek is. Elismert irányítói és segítői a hozzájuk tarto­zó pártszervezeteknek. Néhány kivételtől el­tekintve javult a hozzájuk tartozó alapszerve­zetek munkájának színvonala, rendszeresebb a pártélet. A JÓ ÉS NYUGODT POLITIKAI LÉG­KÖR, az 1973-as év eredményei jó alapot ad­nak a további munkához. Ahogyan csaknem minden taggyűlésen megfogalmazódott: to­vábbra is legfontosabb feladat a parthataro- zatok megismertetése, a végrehajtás megszer­vezése és ellenőrzése. A párthatározatok helyi viszonyokra történő feldolgozása, a végrehaj­tás ellenőrzése azonban a pártalapszervezetek egy részénél igen alacsony színvonalú. Ezért az alapszervezeti titkárok tanfolyamán, a tit­kári értekezleteken a kérdésekkel többet kell foglalkozni. Világos, a párttagság számára is érthető feladatok, célok megfogalmazása a politikai munka kibontakozásának alapja. Az a felelősség, amellyel párttagságunk készült és vett részt a taggyűléseken, feljogo­sít annak megállapítására, hogy párttagságunk egyetért a párt politikájával és cselekvőén 'észt vesz annak megvalósításában. A párt- úapszervezetek jól látják el feladatukat, meg- elelnek a velük szemben támasztott követelmé­nyeknek. így van ez még akkor is, ha mun­kájuk színvonalát illetően lényeges eltérések találhatók. Most az a feladat, hogy mindenütt vonják le a beszámoló taggyűlések tapasztala­tait. Ezeket és az irányító pártszervek minősí­tésének megállapításait hasznosítsák az 1974- m évben, • XL kongresszusra való felké- ■UfeMbc* Alig több, mint fél éve űj részleget hozott léire a nyírmeggyes! Petőfi Termelőszövetkezet. A RAMOVIIL-lal kötött szerződés alapján végzik az import rádió- és tévékészülékek javí­tását. Képünkön: Tisza István műszerész egy vetítőgéppel szinkronizált magnetofon javítá­sán dolgozik. Ahol az ár születik (L) Nyereség, minden áron ? A Kelet-«n® gyarors zági Fa­ipari Vállalatnál az ajtóik, ablakok gyártása a szabad árformába tartozók. Vagyis a létező árformáik közül a legkedvezőbb szerint számol­hatja el a vállalat termékeit. Az általuk gyártott ajtók, ab­lakok legnagyobb részét vi­szont a TÜZÉP-nek adják el, ahonnan a kislakásépítők vi­szik tovább. Vagyis az ár­munka szinte közvetlenül a lakosság „zsebére” megy. Il­letve nem megy. Mert az em­lítetett- vállalat a jó példák közé tartozik. Olyan árvetést, kalkulációt készített, az ára­kat úgy állapította meg, hogy nem magasabb a mi­nisztériumi ipar rögzített áras hasonló termékeinél. A válla­latnál a nyereség növelését, a béremelést nem az árak eme­lésével, hanem a hatéko­nyabb termeléssel kívánják elérni. vágy szövetkezeteik eső. porbérdekével. amikor a nagyobb nyereséget a magasabb ár révén kí­vánták elérni. Éppen ezért nőtt meg az utóbbi időben az árellen őrzéseknek a szerepe. Először fel kellett ismerni, hogy a szabad ár nem gát­lástalan nyereségnövelést jelenti, hanem itt is megkö­vetelik a pontos kalkulációt, amelyből kimutatható a rá­fordított anyag, a munkabér, s a haszon nagysága. Több­ször olvastunk arról is. hogy egyes gazdálkodó szerveknél a tisztességtelen haszon el­vonására intézkedést tettek. Szerencsére Szabolcs-Szat- márbam ilyen jelenség még nem fordult elő. Szakemberek kontra kalknlácié drágában kalkulálták az öl­töző padokat a Fűszértnek. mint ahogy azt a jogszabá­lyok megenged ték volna. Nagyobb haszon reményében Az, hogy az árak alakulásá­nál nincs nagyobb szabály- sértés, még nem elég. Ugyan­is jó] megfigyelhető tenden­cia van például a megyén belül is arra, hogy a rögzí­tett áras termékektől inkább a szabad áras termékek fe- ' lé fordulnak a vállalatok; ahol nagyobb hasznot re­mélnek elérni. A cipőipar­ban például a Szabolcs Cipő­gyár ma már szinte kizáróla­gosan szabad árformába Rögzített, maximált, szabad ffletezinvonalpoüt4'kán& fontos része az árpolitika. Az immár hetedik évébe lépett gazdaságirányítási rendszer a korábbi kötött árakat tó­oldotta. helyette a piád kap­csolatok érvényesítése vé­gett az árak megállapításá­nál is eltérően szabályozott. A legfontosabb, legalapve­tőbb cikkek továbbra is a rögzített árformában ma­radtak. mint például a ke­nyér, és más élelmiszerek. Más áruféleségeknél a maxi­mált árat adták meg, vagyis az árnak csak felső határt szabtak, attól olcsóbban ter­mészetesen bármelyik válla­lat árusíthatott. Végül pedig szinte teljesen a piaci érték­ítéletre bízta az áruk egy viszonylag kis részét, ahol a szabad árforma'alkalmazá­sát tette lehetővé, amikor az eladó és a vevő közötti meg­egyezéssel született meg az ár. A népgazdasági tervezés viszont minden évben előre bejelentette, hogy az árak milyen módusulásával szá­mol, mely termékeknél vár­ható hatósági áremelés, vagy csökkentés. Végső soron ez dönti él az életszínvonal ala­kulását is. Amikor a maximált és a szabad árformát megállapí­tották, akkor ,_rra számítot­tak, hogy az iparban a leg­több helyem kialakuló ver­seny az árak lefelé szorítá­sának irányába hat. Sajnos, ez több esetben nem így tör­tént A népgazdasági érdek sokaacc StMaSCt ft wátMaftek, A maximált áraiknál az a helyzet állt elő — főként a nyersanyagárak növekedése miatt —. hogy a verseny he­lyett mindenütt inikább a le­hetséges felső határt szabták az áraknál. Bár ez országos jelenség, de itt is akad ellen­példa, mint a VAGÉP, ahol van olyan termék, amelynél árengedményt tesznek a megrendelőnek. A* ármunkánál a megyé­ben a legnagyobb gondot nem is a kimondottan tisz­tességtelen célok elérésére való törekvés jellemezte. In­kább a nagy számú kis- és középvállalatnál, szövetke­zetnél s felkészült szakem­berek hiánya okozta, s okoz­za néhány helyem ma is a gondot. Ugyanis a ponti* kalkulációk elkészítésére fel­készült szakemberek kelle­nek, akik a műszaki résszel is tisztában vannak, s az ide vonatkozó jogszabályokat is megtartják. Fordulatot kel­lett elérni a vállalati, szö­vetkezeti vezetők szemléleté­ben, akik hajlamosak voltak az árak alakulását sokszor csak a maguk szempontjá­ból vizsgáni. nem gondoltak arra, hogy nem csak az eladó, hanem a vevő pozíciójában is megjelenhetnek a piacon mint magánember, vagy mint vállalat. Az ellenőrzé­sek. a sorozatos felvilágosító munka már érezteti hatását. Nem mondhatjuk el a me­gyében sem, hogy mindenütt hiba nélkül dolgoznak, de általában igyekeznék meg­tartani az előírásokat. Már csak azért is. mert egy-egy ellenőrzésen o jogtalanul számlázott összeg visszafize­tését is elrendelhetik, mint ahogy történt az a nagyha­lára! ss&rottesaetoéL ahol tartozó cipőket gyárt. A nyír- bátora Auróránál a gyermek­cipők gyártása a kötött ál­formánál veszteséges. Nyil­vánvaló. hogy a korábban gyártott mennyiségnél nem készítenek többet, inikább olyan termékeiket keresnek, amelyeknek a nyereségével ellensúlyozni tudják a vesz­teséget. (Bár meg kell adni, hogy a korábbi gyártott mennyiség fenntartása is már póza táv állásfoglalás a vállalat vezetőitől egy fon­tos közszükségleti cikknéL) Összehangolt érdekek Az árak alakulásánál ér­demes megemlíteni, hogy a gazdaságtalan termelés visz- szaszorítását is szorgalmazza politikánk. Érthetően, mert a veszteség a vállalatnak és népgazdaságnak egyaránt rá­fizetés. Ha viszont olyan új termékkel .,jön ki” egy-egy vállalat a piacra, amely kor­szerűségével. tartósságával nagyobb használati értéket képvisel, akkor a viszonylag magasabb ár is elfogadható, mert a több pénzért, többet is kapott a vevő A termelő vállalatok vezetőin és dolgo­zóin múlik — a szakszerveze­ti bizottságoknak szintén vannak feladatai ezen a te­rületen —, hogy ne csak a* ellenőrzéstől félve, hanem aS érdekeket összehangolva ál­lapítsák meg az árakat. A* idén például már mindenütt ártervet kell készíteni, ame­lyet a társadalmi szervek is ellenőrizhetnek, s egyezhetni tudják a vállalati lehetősége­ket és a népgazdasági kívá­nalmakat. Lányi Botond —- Tóth Árpié «febtetjuftl

Next

/
Oldalképek
Tartalom