Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-26 / 21. szám

*1 rfäal

KELET-MA6YARORSZA6-KTl'**. jecrtfOrtnr 4*^,

Szülők fóruma

Gyermekeink k uítúrája

A

z utóbbi érvekben meglehetősen kérdésessé vátt a család szerepe a gyerekek nevelésében. Gyakran mindkét szülő dolgozik, és — valljuk be őszintén — nem ez kedvez a gyerektár- sadalomnak. A szülők lekötöttségét a gyerekek rendkívül erősen megsínylik. Nagyon is felmérhetők azok a fogyatékosságok. nevelés bein hiányosságok, amelyeket éppenséggel az intenzív családi kör együtt töltött óráinak megritkulása okoz- Szociológusok megállapították, hogy a szülők húsz perctől három és fél óráig bezáróan naponta kisebb nagyobb időt fordítanak gyerekeikre. Sajnos inkább kevesebbet mint többet. Pedig a családi környezet hatása döntő. A család kezében rejlik a legfontosabb fegyver a befolyásolás lehetősége. így a kulturális ráhatás lehetősége is. attól kezdve, hogy a gyerek egyre többet kérdez és a szülő, kötelességének tartva, cseppet sem restelkedve válaszol is a kibontakozásra kész értelemnek.

Napjainkban gyakorta (sőt mind gyakrabban) esik szó az egyre differenciáltabb nevelési gondokról. A szülőik és gyerekek közös kulturáló- dásáról viszont szinte egyáltalán nem, vagy legalábbis nagyon ritkán beszélünk. Ezt hiányolták a szociológusok és gyerekpszihiáterek is a Hazafias Népfront szülő- bizottságainak 100 ankétből álló (ötezer szülő bevonásával történt) beszélgetés sorozatán. Éppen a kulturális ráhatásokat, a közös élménygyűjtést, a családi szórakozásokat, olvasmányokat, a hírek és élmények együttes megvitatásátJól tudjuk mindannyian, mi az első tapasztalatok, ismeretek, érzelmi élmények és természetesen a kultúrél- mények következménye.

A szülők szerepe felmérhetetlen gyermekeik korai szellemi arculatának kibontakoztatásában. Már rögtön a kezdetek kezdeténél, a já- tékfeltéteiek megteremtésénél. A gyerek játékkultúrája fundamentuma lesz későbbi kulturáltságának. A gyermeki alkotószellem elsődleges megnyilvánulásai, a felnőtt világ cselekedeteinek utánzása, mim elése, amelyet a gyerek pszihológusok „alkotó játéknak” neveznek. Játékszert és lehetőséget kell adni a játékra, minél bőségesebb választékban gyerekeinknek. Tudomásul venni fokozatosan kialakuló társasjáték igényeiket. Résztvenni ha csak lehetséges játékaikban, s ami még döntőbb, mindig együtt örülni velük- Mindezt szeretettel és odaadással Hiszen csakis így lehetséges megalapozni a kulturált családi közösséget.

A szülők régen is igyekeztek foglalkozni gyerekeikkel spontán módon. Manapság a szülőiknek tudatosan kell vállalniuk a nevelést. A család alapozza meg a gyerek érzelmi, erkölcsi életét, gondolkodásának alaojait, viselkedését.

Mindezt nem szabad a véletlenre bízni. A gyerek befogadóképessége gyakorlatilag felmérhetetlen. éppen ezért a szülőnek lépten nyomon meg kell ragadnia a lehetőséget a beszélgetésre, kapunyitásra a világ megismertetéséhez és megértetéséhez.

Az a gyerek aki apró korától azt tapasztalja, hogy családj környezete olvas, könyvtárba jár, vitatkozik szellemi élményeiről, zenét hallgat, filmeket néz, színházba jár. s nemcsak megnézi, de helyére i* teszi a televízióban látottakat, kézikönyveket. lexikonokat használ sportol, turisztikázik, érGYEREKEKNEK H Gyerekeknek üli GYEREKEKNEK S! Gyerekeknek

TÖRD A FE ÍED !

tékeli és látja a természeti és esztétikai szépet —, az maga is fokozatosan idomul a család természetes kultúrájához- Az elsődleges hatású kultúrához.

Szociológusok azt is felmérték, hogy a családi együttlét idejét egyre inkább felemészti a televízió, a háztartás stb. A gyerekek nevelését a szülök éppen ezért mindinkább minden vonatkozásában az iskolára hárítják, Alig vesznek részt gyerekeik szellemi alkatának megformálásban. A mai gyereknek egyre kevesebb a szabadideje. Azt a keveset jól kellene kamatoztatni. Az egész országban működő gyerek könyvtár hálózat egyik fontos, döntő láncszeme lehetne a kulturális ráhatásnak. A szülők magúk vigyék és írassák be gyerekeiket a könyvtárba. Ám mindehhez elengedhetetlen a családi példamutatás, az olvasás megkedveltetése- A szülők elfoglaltsága kul- túráltsága vagy kultúrálat- lansága eleve leszűkíti a mindent befogadni kész gyerekvilágot.

A szülői odafigyelés, szeretettel történő törődés a család egész atmoszférája segíti vagy hátráltatja a gyerek későbbi pályaválasztását, kultúrájának megalapozását, társadalmi beilleszkedését. Nagy, döntő áthárithatatlan tehát a felelősség!

Sz. B.

Vízszintes;

1. Megfejtendő (nyolcadik négyzetben kettőzött mássalhangzó). 6. Bór. oxigén vegy- jele. 7. Ragadozó madár. 8. Fegyvert használ, 9. Ama helyen, 11. Labdarúgó műszó

12. Pakolj. 14. Szükséges. 16. Megfejtendő. 18. Talmi. 20. Ö, németül de nőnemben, 21. Római 200. 22. Tagadószó. 24. Folyadékkal tisztít. 25. Az angol rendőrséget nevezik így. 27. Takarmánytároló. 28. Adél betűi keverve. 29. Európát választja el Ázsiától.

Függőleges:

1. Dal. 2. Szintén. 3. Fogoly. 4. Azonos mássalhangzók. 5. Keblére von. 6. Megfejtendő. 18. Tákosi egynemű betűi. 11. Ritika férfinév. IS. Jövendőmondó. 14. Káli urn, tellur vegyjelei. 15. Ön töz. 17. Hullatja könnyeit. 19. ....pár kilót (fogy). 21. Napjainkban divatos üdítő ital. 23. MRL. 24. Béke. oroszul. 26. Kiejtett mássalhangzó. 27. Szovjetunió gépkocsijelzéee,

Megfejtendő:

Nyíregyházi városrészek (vízszintes 1, 16 függőleges 6).

Múltheti megfejtés:

MÁTÉSZALKA — KISVÁRD A

Könyvjutalom: Spivák Tibor Nyíregyháza, Mikita Éva Kisvárda. Birgány János Fehérgyarmat, Kovács Mariann Kótaj és Gelsi Ilona Nagy- káütó.

NYULACSKA

Erdő mélyén, hús pataknál élt a róka koma. Barlangjának szája vadrózsa- bokroktól szegélyezett, napsugárban fürdetett füves tisztásra nyílt Jól kiválasztott lakhely volt ez, amelyet ki is használt a róka. Délelőttönként a selymes, puha fűbe heverea'ett és sütette magát a nappal. Történt egyszer, amint éppen napfürdőzött, zörrent a tisztás széli rózsabokor és egy szürkebundás kis tapsifüles futott a patakhoz.

— Ni csak, ni csak — szólt a róka — megérkezett az ebédem, csak meg kell fogni.

Azzal nékirugaszkodott és már mancsai között reszketett a vigyázatlan nyulacska. Első dolga volt a rókának, hogy végigtapogatta zsákmányát és tapogatás közben rosszallóan csóválta meg a fejét:

— Ejnye, azt a vadászkutya kergette, szedte-vedte életed, de sovány vagy. Hogy merted ilyen zörgő csonttal elémhozni az irhádat?

A nyulacska nem szólt semmit, csak reszketett, 6 lekonyult fülekkel hallgatta a korholást és talán még most is hallgatná, ha lobogó nyelvvel, nagy lihegve meg nem érkezik a farkas.

A farkas miután látta, hogy a róka egy nyulat szorongat, így szólt színlelt örvendezéssel:

— Hogyan háláljam meg. neked róka koma, hogy megfogtad ezt a nyulat? Képzeld. már reggel óta kergetem, de mindig kisiklott a mancsaim közül. Na, de most nem menekül, fölsé- ges lakomát csapok belőle.

— Ne siesd el a dolgot, farkas koma — nyájasko- dott ravaszul a róka, mert bár lehet, hogy a nyulat te kergetted, de én fogtam meg. így hát engem illet, én eszem meg.

Szó. szót követett és a két koma úgy összekülönbözött, hogy talán még ölre mennek, ha egy szarka le nem csörög a közelben álló tölgyfáról.

— Egyétek meg együtt, minek veszekedtek?

A nyuszi, aki eddig hallgatott. végre megtalálta ijedtében elvészett hangját és bele is szólt nagy bátortalanul az egyezkedésbe.

— Ha már az én bőrömről van szó, szabad legyen megjegyeznem, nagyon sovány vagyok. Olyan sovány, hogy még egy fél fogra is kevés vagyok. Ha megfogadjátok a tanácsom, mindketten jóllakhattok.

— Mi legyen az? —- mordult a farkas.

— Hizlaljatok fel. Az erdő szélén van egy répaföld, ha onnét répát hoztok, én megeszem, meghízom, kövér leszek, mind a ketten jól jártok.

Egymásra nézett a két koma és úgy találták, a nyúlnak igaza van. Cselekedtek hát. A nyulat bezárták a rókalyukba, ők meg elindultak az erdő szélére répát lopni. Loptak is két akkora zsákkal, hogy alig bírták a tisztásra cipelni. A tisztáshoz érve a két zsák répát beöntötték a rókalyukba, majd lekiáltottak:

— Egyél nyúl, hízzál nagyra, de siess, mert mi is éhesek vagyunk. E szavak után leült a két koma és lesték, mikor jön ki végre a nyúl, meghízva, kövéren.

Hát erre bizony várhattak. A nyúlnak eszébe sem volt sietni, miután megevett egy répát, lefeküdt és jóízűen aludt.

A róka és a farkas csak várt és várt. Eltelt a dél, leszállt az este ék a nyúlnak se híre, se hamva. Másnap reggel már kopogott a szemük az éhségtől. A farkas nem is állta meg szó nélkül:

— Kegyetlenül éhes vagyok — szólt a rókához.

— Én is — felelt a róka korgó gyomrát simogatva.

— Hozz valami ennivalót róka koma — kérte a farkas.

— Hozzál te!

— Hogyisne, hogy amíg én odaleszek, megedd a nyulat.

— És te nem azt tennéd?

A vitát addig, addig folytatták, míg megint úgy összevesztek, hogy talán széjjel is tépik egymást, ha van hozzá erejük. Az éhségtől azonban nem volt, így hát vártak tovább türelmetlenül, egy napot, két napot, addig vártak, mígnem éhen pusztultak.

Mire a nyulacska a két zsák répát megette és meghízva kijött a rókalyukból, róka, farkas már seholsem volt. Számított erre a tapsi- füles és hogy számítása így bevált, vidám kedvvel jó ízűt nevetett. Örömében bokrokat ugrott át, híresz- telve erdőn-mezőn, hogy nincs olyan ravasz róka, kerek e világon, akinek ne lehetne túljárni az eszén.

Seres Ernő

A HŰTLEN KIS SÜN

Egy kicsi sün — csupa tüske, felmászott a küszöbünkre. Kemény fagy volt. szegény fázott.

Bevittük a csepp jószágot. Nálunk maradt egész télen. Jó melegben aludt mélyen.

A gyerekek mind azt lesték, mikor ébred, hogy etessék, Frissen fejt tej, puha cipó, köpüléskór ízes író.

Kinek adnák?

Kinek másnak?

Ezek mind a sünre variak.

Úttörőposta

Kedvence lett a családnak. Olyan volt, mint egy családtag.

Idefutott, odafutott, ismert minden zeget-zugot. Belebújt a fáskosárba, onnan Jancsi sapkájába. Hegyes orrát ki-kidugta. leste, várta, jön-e Jutka?

Egy tavaszi napsugár a konyhába kandikál.

A kicsi sün észrevette, csavarogni támadt kedve. Apró lábát fürgén szedve elszökött — ki tudja merre?

Osvath Erzsébet

Bóka Katalin (tuzséri általános iskola, II. Rákóczi Ferenc Úttörőcsapat és az iskolai énekkar tagja) leveléből: „Most minden iskolában aktuális kérdés a csapatszíntű és a járási kulturális seregszemle megszervezése, illetve a versenyeken induló tanulók kellő felkészítése. Ezzel a témával kapcsolatban szeretnék egy javaslatot tenni. Jó lenne, ha a különböző műfajokban indulóknak járási szinten nem egyszerre, nem egyidőben rendeznének versenyt. így el lehetne kerülni az össze-visszaságokat. Az eddigi években ugyanis egész nap tartott egy-egy járási forduló. A szereplésünkre mindig akkor került sor, ami- , kor már elfáradtunk a hosz- szú várakozásban. Ha viszont a műsor elején léptünk fel, nem hallottuk a zsűri értékelését és később sem értesítették erről a csapatunkat, örülnénk, ha az emlékezetes versenyek kellemesebb körülmények között zajlanának ie, ahol mindenki tudása legjavát nyújthatná.”

Bódi Ildikó (I. számú gyakorló iskola 1437. Vasvári Pál Úttörőcsapat, 6/a osztályos tanuló) egy tábortűzi műsorról számolt be: „Iskolánkból sokan tagjai vagyunk az Uttöröház színjátszó szakkörének. Egy tábortűzi műsort tanultunk eddig — ami több jelenetből áll — és melyet először az „Uttörő-szil- veszterí” műsorban mutattunk be. Mindenki lámpalázban égett, jobban, mint a jelképes táborűz. Minden jelenetet a tűz körül játszottunk, ezért .előre el kellett készíteni a különböző kellékeket. A szereplők egy részé kinn várakozott, a többiek elfoglalták a helyüket, mikor a függöny lassan emelkedni kezdett. Előlépett a „varázsló”, Hegedűs Laci személyében. bemutatkozott és megkezdődött a műsor. Ekkor

már nem izgultunk annyira, de a mikrofon nagyon zavart bennünket. Ugyanis majdnem a tűz fölött lógott és ha bele akartunk beszélni, nem tudtunk hozzáférni. A függöny mögött egy tanár bácsi kezelte — ha kisebb gyerek beszélt lejjebb húzta, ha nagyobb feljebb. A közönség néha jobban derült a mikrofon „játékán”, mint rajtunk. Szóval bemutatkoztunk. Szeretném nektek tanácsolni, hogy nagyon ötletesen meg lehet oldani a Ki Mit Tud-ra a tábortűzi műsort. Egy kis összekötő szöveggel, jelképes tűzzel, a régebben ismert tréfás jelenetekkel. Próbáljátok meg. Még egy kicsit kidolgozzuk és mi is ezzel a műsorral fogunk indulni az Uttöröház Ki Mit Tud-ján.”

Bessenyei István (2. szarná általános iskola. 426. Váci Mihály Úttörőcsapat, szakköri titkár) beszámolójából: „Az Uttöröház rádióépítő szakkörének tagjai vagyunk, mely október 1-én alakult két csoporttal. A fiúkat érdekli, vonzza a tranzisztoros rádióépítés. Komoly, szovjet épí- tőszekrénnvel rendelkezünk, amelyből 12 féle rádióberendezést lehet építeni. Rövid- hullámú. kollektív megfigvo- lő állomásunk is van. Az elméleti és gyakorlati oktatáson kívül, ahol a szakpróba ányagával is foglalkozunk, magánszorgalomból készülünk morse-vizsgára adóengedély megszerzéséért. Szeretnénk. ha mindez sikerülne. A rádiózást nemcsak hob- byból műveljük, hanem sokat segít az iskolai fizika megértésében, a szaktárgyi versenyekre való felkészülésben. de az is lehet, hogy eldönti majd pályaválasztásunkat. Szívesen leveleznénk a megyében működő úttörő-rádióépítő szakkör tagjaival.’'

A í utóbaj nők teknősbéka

Kilenc hegyen, kilenc folyón és kilenc völgyön túl hullámzott a nagy kék tenger. Annak a partján rengeteg teknősbéka élt. Ezek közül a legerősebb és legtekintélyesebb Keménypán- célú Pali volt. Boldogan töltötte napjait a tengerparton. Mászkált a forró homokon vagy megfürdött a langyos sós vízben és süttette kemény páncélját a nappal. A többi teknősbéka sokszor körülhízelegte:

— Te vagy a legkiválóbb köztünk. Kemény páncél ú Palikám, — mondogatták neki. s olyankor csak úgy hízott Keménypáncélú Pali mája.

Egyszer a kétlábúak közül valaki, aki a tengerben úszkált, a parton újságpapírt felejtett. Keménypáncélú Paliban lángolt a tudásszomj, minden papírdarabkát, amelyen betű volt. elolvasott. Most is előkotorta farmernadrágja hátulsó zsebéből a szemüvegét s olvasni kezdte az utolsó oldalon a sporthíreket. Hírneves futóbajnokról volt ott szó. aki mindenkit legyőzött.

— Ö ha én is futóbajnok lehetnék, — sóhajtotta Ke. ménypáncélú Pali.

Attól a naptól kezdve állandóan gyakorolta a futást. Előbb épp>en csak hc(gy vonszolta magát. De aztán már bátrabban lépkedett. S egy nap felszólította a fiatalabb teknősöket, hogy nosza, jöjjenek és fussanak vele versenyt.

— Szorítja nagyon a hasunkat a pénoél. Dehogy is

próbáljuk meg veled a ven. senyfutást. Ott legel a domboldalon Szamár Szilárd, fussál vele versenyt.

Keménypáncélú Palinak akkor már nagyon a fejébe szállt a gőg azt gondolta, hogy nála már nagyobb futóbajnok nem létezik a földön.

— No gyere. Szamár Szilárd. fussunk versenyt.

A csacsi szívét elöntötte az öröm. Örömében átugrott egy galagonyabokrot.

— Megyek, Palikám, hogyne mennék.

A teknősbékák a fejüket csóválták. Hogy ez a Keménypáncélú Pali mire nem. vállalkozik. De ha már versenyt akar futni, a teknős- békák nem maradhatnak szégyenben. S szamárbogáncsokat kötöttek csokorba. S körülállták a versenypályát.

— Egy-kettő-három. — indult a két bajnok. A csacsi mindig elöl futott. Olyankor a teknősbékák odahajítottak Szamár Szilárdnak egy csokor bogáncsot. A szamár szerette a bogáncsot K megette. így ment ez. majdnem egészen a célpontig. A célpont előtt ismét odadobtak Szilárdnak egy csokor bogáncsot. Akkorra már Szilárdnak megfájdult a hasa a sok bogáncstól. Lefeküdt az útszélre és nyögött. Közben Keménypáncélú Pali befutott a célpontba.

— ^Éljen a győző, éljen a győző — kiáltozták boldogan a teknősök. S a szamár szé. gyenkezve elkullogott.

Németből átdolgozta:

ölbe» Írét