Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-12 / 290. szám

« -táa! ■ IfWW WAWAÄÖMSX» lfw* •G',ewíí»r tf.' Játék a számokkal Mindenki téglája A László utcai óvoda Nyíregyházán egy évben 364 millió 141 ezer forint jön össze különböző forrásokból fej­lesztési célokra. Ez az összeg önmagában is tetemes, de még inkább az, ha megszorozzuk tízzel. A több mint három és fél milliárd fo­rint egy évtized alatt jóformán egy új város megteremtését teszi lehetővé. És ha jól meg­nézzük: egy új város már csaknem meg is épült. Könnyű annak, aki legfeljebb tízévenként jön hozzánk! Az egy pillanat alatt észreve­szi: ez már nem az a város, amit valaha lá­tott. Akik itt élnek sokszor alig konstatálj fiák a naponkénti változásokat. Nos, nézzünk egy évet, az ideit, az 1973-ast. A 364 milliós összeg legnagyobb részéta központban álló program megvalósítására költötték. 275 millió forintba került az idétl c lakásépítés a megyeszékhelyen. A két ősz- szeg arányából kitűnik, hogy minden mást megelőz ez a téma, aminek jogosságát senki Bem vitatta. Es hogy ne csak egyszerűen la­kások szülessenek, hanem ezek minden igényt ki is elégítsenek, 27 milliót fordította város az ivóvízellátás biztosítását jelentő vízmű második szakaszához, és több mint 10 milliót a magánerős és lakásszövetkezeti építkezések közművesítésére. Erdő a város szívében Mind nagyobb súlyt kap Nyíregyháza alakításában az a növekvő követelmény, hogy a frissbe vágyók, a munkaidőben sűrű le­vegőt szívók és a felnövekvők egyre több zöldhöz, üde területhez jussanak. így a Sós­tón az Igrice-falu modernizálására, közműve­sítésére a Felső-Tisza-vidéki Intéző Bizottság 1 millió 300 ezer forintot biztosított, amit si­került el is költeni. De nem maradt el a munkákkal a kertészet sem. Százharminc- hatezer forintos összeggel épültek parkok, alakultak ki virágos területék, népesedtek' fákkal, bokrokkal lakóterületek közötti zöld­területek. (Sajnos itt valamit meg kell je­gyezni: a lakosság korántsem becsüli ezeket a parkokat, fákat. Legalább tízezrekre rúg az az összeg, amit tönkretesznek játszadozó gyerekek, gondatlan felnőttek.) Egy másik nagy akció is az idén indult és alakul. En­nek kezdeményezője az erdőrendezőség volt, folytatója a városi tanács, főszereplője az erdőgazdaság, befejezője a lakosság. Nyír­egyháza iskoláinak és óvodáinak udvaraira a jövő nyárig 75 ezer forint értékben több tíz­ezer suháng kerül, így a város közepén való­ságos erdőt ültetnek. Megszűnnek az ár- nyéktalan udvarok, játszók, és erdészek, diá­kok, szülők, ifjúsági szervezetek közremű­ködésével szépülnek oktatási intézményeink. De maradjunk még egy kicsit a kikap­csolódásnál: a sóstói strandon hétmillióért elkészült a víztisztító és lefedték a meden­cét. Igaz, az idén még bosszankodtunk, hogy nem egészen úgy tisztítanak ahogy kell, jö­vőre azonban remélhetően a drága létesít­ménybe tiszta vizet „öntenek”. Elkészült a termálkút terve is, ami ha megvalósul, újabb nagy mennyiségű gyógyjellegű vizet ad a városnak. És a sportolni akarók is lát­hatnák már valamit abból, ami nekik készül. A város a játékcsarnokra kétmilliót irányzott elő. Igaz, a létesítmény még nincs készen, a tető imitt-amott került a vázra, de pénz van, terv van, így a befejezés csak idő kérdése. Egy tétel a szépség és kikapcsolódás ro­vatában azonban az idén sem merült ki- Pon­tosabban nem sikerült elkölteni.» A szökő- kútról van szó. A „betonlavór” már kész, de •a műalkotás még késik. Pedig a 165 ezer fo­rintot a tanács biztosította, és jóhiszeműen már egy sor határidőt is megjelöltek (73. áp­rilis 4, május 1.. augusztus 20. A hideg miatt több jubileum nem jöhetett számításba.) Az Új terv: 1974. április 1. Ahol és amin járunk Gyalogos és autós egyaránt felsóhajtott az őszre: a gyilkos csomópont, a Vasgyár ut­ca-sarok gondja a múlté. És a jövő? Folyta­tódik a Mező utca építése. a körút meghosz- szabbodik, és végre egyenes út lesz a Kossuth Utcától a vasútállomásig. De nem kisebb gond volt a városban egy sor utcán a járda Építettek is. meg társadalmi munkában is készült. Több mint 600 000 forint értékű beton­lapot fektettek le külsőségen és belterületen, szakszerűen. Az összeg így lényegesen több mint amit a rubrika mutat, hiszen ott csak az anyagár szerepel. Ezenkívül hozzátehetjük ehhez azt a 768 ezer forintot, amit a kerületek a jól végzett társadalmi munkáért kaptak, r%ely összeg szintén járdává változott. Ebben az évben a város világosabb is lett. Hatszázezer forintot bocsátottak a TI- TÁSZ rendelkezésére, hogy modernizáljanak, hogy bekapcsoljanak új területeket, hogy szaporítsák a lámpákat a városban. És mi van utcák alatt? Nos, miután az árkokat be­fedték már, alig emlékezünk. Pedig1 lenne mire. Az Arany Jáhos utcán befejezték a szennyvízátemelőt, vízvezeték épült a Dugo­nics és a Dobó utcában, megújult a Dohány utcai csatornahálózat is, és két új kutat he-, lyeztek üzembe a külső kerületekben. Több mint félmillióért befejezték a Makarenko és aZ Eperjes utcákon a gázvezeték építését. És ezzel az utolsó gázszakasszal tulajdonképpen egy tízmilliós program ért végét, és ma már elmondható: Nyíregyháza gázellátása ebben az - ötéves tervben megoldódottnak tekinthető. A sláger: az óvod^ Országosan is feltűnést keltett: a város­ban befejeztük a negyedik ötéves tervre el­képzelt óvodai programot. Jelenleg 2630 gyer­mek talál otthont az egyre korszerűbb gyer­mekintézményekben. Az idén végleg befe­jeződött a Vécsey közi. a Stadion, az Ujszőlő utcai, a Kert közi óvodák építésé és beren­dezésé, a volt Bencs-villából óvoda lett, megépült egy száz gyermeknek alkalmas épü­let a László utcában és megkezdték a bor- hányai százgyermekes óvoda építését. Ezek­re a célokra hat és fél milliót fordítottak eb­ben az évben. De ez csúpán az építés! A be­rendezés ebben az összegben nincs benne, de nem tartalmazza ez a szám az óvónők, dai- kák, szakácsnők munkabérét sem, se a fű­tést, világítást, játékot, étkezési kiegészítést. Csak egy jellemző adat: Nyíregyházán a 2630 gyermek, évi költsége 14 piillió 60 ezer fo­rint .(Az építkezésen kívül)! És a bevétel? Nos, aki sokallja a 6—>8 forintos napi hozzá­járulást, annak csak egy szám, és úgy hisz- szük nem kell tovább magyarázni. A város­ban egy év alatt az összes gyermek után csak 4 millió 96 ezer forintot fizetnek a szülők. A többit a város költségvetéséből fedezik. Folytassuk a nagyobbakkal: eldőlt: lesz Nyíregyházán fémipari szakközépiskola éc hozzá egy 210 fős kollégium. A helykijeiöié: folyik. Mire elkészül, 76 millióba kerül. A' idén az előkészületek mintegy kétmillió emésztenek fel. Befejezték a pénzügyi teeh nikumot, új, nagyszerű és gyors munkán elkészült az építőipari és vízügyi szakisból bővítése (Hatmillió!), új műhelyt kapott Kossuth szakközép is. Mintegy millióba ke rült a 216 fős Árok utcai kollégium véglege megépülése, de nem kis összeget áldozott r város a Rozgonyi leánykollégium átalakí tására is. Uj gépeket, berendezéseket is kap tak az iskolák, amelyekről érdemes szólni hiszen ha nem is látjuk mindennap, azért jelentősek, egy jövő szakembergárda képzé­sének segítői ezek. Jó partnerség Viszonylag kevés újjal bővült az egész­ségügy. Jószerével csak a sóstói orvosi ren­delőt említhetjük. Igaz, ez egymillióba került (csóválták is a fejüket az arralakók a luxus miatt). Ezenkívül gazdagodtunk egy ifjúsági házzal a Hl. kerületben, egy Krúdy mellszo­borral a sóstói Blaha-sétányon, egy emlék­táblával. Modernebb lett a városi tanácshá­za, ami nemcsak az ott dolgozóknak jó, ha­nem az ügyfélnek is, hiszen kisebb a zsúfolt­ság. kényelmesebb az ügyintézés, és jobb a tisztviselők hangulata. Mindez csupán a fejlesztési alapokból lé­tesült dolgok futó felsorolása. De mennyi minden jön még ehhez! Az állami utak fel­újítása és korszerűsítése, a sokmilliós értékű társadalmi munka, és mindezek mögött mil­liós nagyságrendű bér. költség. Úgy véljük, csak ezek összességében tudhatjuk becsülni gyarapodásunkat. Az idén is léptünk, mégpedig nagyot, fegyük hozzá: nem ment ez magától. Mert nem elég, ha a tervosztály tervez, a testület jóváhagy. Kellett ehhez a városi beruházók ó bonyolító tevékenysége, ellenőrzése, a ki­vitelezők jó munkája. És ez a partnerség sok eredmény forrása volt. Különösen a KEMÉV. a kertészet, a TITÁSZ, az erdőrendezőség, az óvodákat játékkal gyarapító vállalatok sora érdemel dicséretet. Vagyis: kollektív munka volt. Együtt léptünk előre. Jósa András álma Nyitás előtt az ugyancsak megyei tanácsi keretből szárma., 2.ó 790 ezer forint és az országos múzeumi köz­ponttól kapott félmillió forint, amelyeket a belső berendezésekre fordítanak. 1 893 ÓTA, AMIKOR MEGÉPÜLT a megyeháza Nyíregyházán, jó nyolc­vanéves szűkös, viszontagságos „al­bérlet” után az idén méltó, új heiyet kapott a Nyíregyházi Jósa András Múzeum. Az egykori pénzügyi palota, legutóbb a megyei pártbi­zottság székháza homlokzatára kerül fel a pa­tinás név: Jósa András Múzeum. Nagy utat tett meg a nyíregyházi múzeum a kiegyezést követő évtől napjainkig. Elődje 1868-ban alakult Nagykáilóban. Létrejöttében nagy szereoe volt Vécsey Józsefnek, aki szív- vel-lélekkel támogatta a kórházegylet megye- szerte jóhírű főorvosát, a Bácsben végzett és 1864-ben Nagykáilóban letelepedett dr. Jósa Andrást. Ettől kezdve a múzeum ügye a me­gyében napjainkig összeforrt Jósa András ne­vével és munkásságával. 1868 december 1-én megalakult a megyei Régészeti Társulat. „Kezdeményezik egy régé­szeti tárgyak tárolására szolgáló üveges szek­rény megalapításával egy megyei múzeum lét­rehozását”. Hivatásául tekinti, hogy szorosan a megye határain belül napfényre került ré­gészeti és értékkel bíró tárgyak föfltartására törekedjék, azokat esetleg fölkutassa és a megye székhelyén a műrégészeti anyagot ha­zánk ezen része őstörténetének tudományos megírására összegyűjtse...” Innen indult el a Jósa András által meg­alapozott, fáradhatatlan gyűjtő, kutató, feldol­gozó, tudományos és múzeumszervező mun­kássága nyomán a későbbi nyíregyházi mú­zeum, amelynek kiemelkedő dátuma 1875. ami­kor Szabolcsvármegye székhely Nagykállóból Nyíregyházára „tétté át”. Egykori munkatársa, Kiss Lajos a múzeum ötvenéves történetét bemutató könyvében így ír Jósa Andrásról: „ö indította el a múzeum eszméjét, ő volt annak minden időben cse­lekvő tagja, éltető lelke: ereje és áldozatkész­sége folytán gyarapodott, fejlődött naggyá, je_ lentőssé. Bronzkorszaki és honfoglaláskori tár­gyakban az ország vidéki múzeumai között az első helyet foglalta el, amint azt régészeink, legkiválóbb tudósaink megállapították és mél­tatták szakdolgozataikban”. Óriási munkát jelentett a régi Egyház ut­cai épületből való átköltözés,’ az átalakítások lebonyolítása. Jócskán el is húzódott a munka, nem várt problémák is hátráltatták a múzeum teljes elkészültét. Ezekben a napokban, he­tekben már az utolsó simításokat végzik a szakmunkások, valójában már hónapok óta birtokukba vették az épület nagy részét a mú­zeum dolgozói. Megfelelő helyet és modern felszereléseket kapott a mind nagyobb kapa­citású restaurátori részleg. . JÖSA ANDRÁS MÚZEUMOT AZONBAN MEG nem nyitották meg a nagyközönség számára. Vár­hatóan január első felében nyílik a várva várt kapu. A „kulisszák” mögött iázasan dolgoznak a múzeumi szakemberek. Mint dr. Dienes Ist­ván igazgatóis helyettese dr. ErdéS2 Sándor elmondták, végre lehetőség nyílik arra, hogy Nyíregyháza művelődési életében a múzeum elfoglalja az őt megillető helyet. J ÓSA ANDRÄS 1918-BAN HALT MEG. Gazdag hagyatékot hagyott az utókorra. Halála után egy ideig dr. Dónál József, majd Kiss Lajos — a nagy tanító lelkes tanítványa — folytatta a munkát. Az ő munkásságának köszönhető, hogy létre­jött a múzeum páratlanul értékes néprajzi gyűjteménye. Kiss Lajos Hódmezővásárhely­ről jött Nyíregyházára. Annyira megszerette a várost, a megyét, hosv végleg itt telepedett le. Itt végezte nagy értékű tudományos gyűjtő, kutató, szervező munkáját. Legkedvencebb té­mája a Rétköz múltjának kutatása és feldol­gozása, a földművelés, a halászat tárgyi és sze!_ lemi kincseinek összegyűjtése. Kiss Lajos 1947-ig volt a nyíregyházi múzeum igazgató­ja, Kossuth-díjjal jutalmazták munkásságát.. Az utókor az elmúlt években márványtáblát helyezett el a régi múzeumi épület falára em­lékére. Nagy múltú a Nyíregyházi Jósa András Múzeum, amely 1908-ban ünnepelte fennállá­sának századik évfordulóját. Két évvel koráb­ban ment nyugdíjba dr. Nyárádl Mihály, aki Kiss Lajostól vette át egy időre a múzeumi munkát, s aki ma is — túl a ftyolcvanon— lel­kesen dolgozik a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi lúzeum tárgyi és dokumentációs anyagának isszegyűjtésén, feldolgozásán. 1954-ben vette át a nagy ősök hagyatékát dr. Csallány Dezső, \ nemrég nyugalomba vonult múzeumigazga- ó, kandidátus, aki főként az avar és gepida le­itek felkutatásával és feldolgozásával gazda­gította a nyíregyházi múzeum és az egységes nagyar régészet tárházát. Éjiben az évben né­zették ki múzeumigazgatónak dr. Dienes Ist­vánt, a város szülöttét, akinek édesapja is lel­kes kutatója Nyíregyháza régi történetének. A múzeumalapító nagy előd, Jósa Andrá s Alma az idén válik valósággá. A múzeum ön­álló épületet kapott, amelynek területe mint­egy 3000 négyzetmétert tesz ki. Az első emelet ezer négyzetméteres területét teljes egészében kiállító helyiségek alkotják. Tizenegy kiállító helyisége lesz a Jósa András Múzeumnak. Szakszerű elhelyezést kap a 160 ezer régészeti, néprajzi és népművészeti tárgy. Az épület át­alakítása a múzeumi céloknak megfelelően 2.8 millió forintba került, melyet még kiegészített Az egész megyéje, természetesen elsősor­ban a nyíregyháziaké a Jósa András Múzeum, kisugárzó hatását is itt akarja kifejteni. Most már nemcsak a szándék van meg erre, hanem I az adottság is, A nyitáskor két neves nyíregy­házi Személyiség emlékének adóznak állandó kiállítással: Benczúr Gyulának és Krúdy Gyu­lának. Készül a múzeumalapító Jósa András emlékeinek szorgos gyűjtése, kiegészítése is,1 melyhez nagy segítséget kapott a múzeum dr. Dónál Jenő orvostól, Jósa András unokájától.' Gazdag hagyatékot, Jósa András teljes könyv­tárát, Bécsben kelt orvosi diplomáját, haszná-' lati tárgyait, s egyéb értékes emlékeket ha­gyott végrendeletében a múzeumra. Nagy ér­deklődésre tarthat számot a Felső-Tisza-vidéki hímzések és szőttesek legszebb darabjait tar­talmazó népművészeti kiállítás. A tervek között szerepel egy városi képtál? létrehozása is Nyíregyházán, a megyében élt és alkotott művészek alkotásaiból. A múzeum rendelkezésére álló előodóterem, ahol külön­böző rendezvényeket tarthatnak, filmvetítése-: két, előadásokat. Különös tekintettel arra; hogy a Jósa András Múzeum a megyei honis­mereti gyűjtő- és kutató, feldolgozó tevékeny­ség centruma, amely rendszeres • honismereti és néprajzi pályázatok meghirdetésével a fel­tárt értékes emlék és dokumentumanyag írásos rögzítésére, publikálására, közkinccsé tételére serkenti a rrúzeumbaró tokát, honismereti CSCH portokat, egyéni érdeklődőket. » NYÍREGYHÁZI MUZEUM GYA- KORL^TILAG az idén, a nagykő^ zönség számára 1974 első heteiben válik igazán „nagykorúvá”. Egyben a vidéki múzeumok között az elhelyezést, a tárgyak számát és minőségét, az itt folyó tudományos kutatómunkát alapul véve előkelő helyre ke­rült. Nagy anyagi és szellemi áldozat, össze­fogás vezetett el idáig, hisz most ér el oda Nyíregyháza, hogy a pincékben tárolt sok ér­tékes tárgy hozzáférhetővé válik a nagyközön­ség számára, állandó, időszakos és a fővárosi múzeumok vendégkiállításainak bemutatásá­val, színvonalas közművelődési tevékenységgel is sikerül beszoktatni a nyíregyháziakat a mú­zeumba. Az indulásnál elhatározott a cél: el­érni a nagyvárosokra jellemző száz lakosra ju- tó 120 múzeumlátogatót évente. Több fizikai dolgozót beszoktatni a múzeumba, színes, soká oldalú kiállításokkal. Egvben további tudomá-í nyos munkássággal öregbíteni a jelenleg is ,az élvonalban lévő Jósa András Múzeum hírnevét, termékeny együttműködést kialakítani a városi közművelődési intézményekkel, üzemekkel. Beszélgetésünk végén jegyezték meg a múzeum vezetői, hogy időszerű lenne megírni a múzeum újabb ötvenéves történetét. Ez is szerepel a terveik között. Van miről írni a kró­nikásnak. Időszerű idézni Jósa András szavait,' aki nagyon hitt abban, amit csinált, s a sok viszontagság, gond között is így vigasztalta magát: „Nem a mának dolgozunk. Majd eljön az idő, mikor megértik; miért dolgoztunk”. Páll Géza Bürget Lajos Rendezik a Benczúr-kiállítást

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom