Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

5. oWaf KELET-MAGYARÖRSZAtí MTS. deeernÖer Ä EURÓPA — 1974 ELŐDEINK KEDVELT OLVASMÁNYA Volt a Száz­esztendős jövéndőmondó. Ebben minden benne volt. feltár­va mindenki jövőjét, aki megvásárolta a könyvet, pénz, szerelem, boldogság, de még politika időjárás, háború, járványok és más veszedelmek is. Manapság megmoso­lyognánk a Százesztendős jövendőmondó naivságait. de tu­lajdonképpen nem is másoknak szólt, mint a naiv, hiszé­keny, jámbor olvasónak. Ami a politikát illeti, ma is sokan foglalkoznak jöven­dőmondással. akiknek egy része a tudós komoly ábrázatát ölti és mesterségét úgy hívja, hogy politikai futurológia. A komputerek korszakában elég a megfelelő tények, adatok, variációk és más szükséges kellékek betáplálása és függő­en a betáplálás objektivitásától, kikerekedik valami a „jö­vendőből”. Már mint abból a jövendőből, amit a komputer — na meg az azt kezelő ember — elképzel... Másféle politikai jövendőmondók egyszerűen leülnek az íróasztalhoz, töprengő arokifejezést öltenek és megjö- vend ölik, amit szívük szerint szeretnének, hogy megtörtén­jék. Ilyenből nagyon sok található a politikusok, zsurna­liszták, kutatóintézeti alkalmazottak között. Ezek többnyire a vágyaikat szeretnék ténynek tekinteni. Mi e helyen nem szeretnénk jővén dóm on dááfa vállal­kozni. Nem dolgozunk’ komputerrel, s bár vágyaink vala­mennyiünknek vannak, nemcsak a vágyainkat megerősíte­ni látszó fényeket ismerjük és elemezzük, hanem az aka- dályokat, nehézségeket is. Amikor, e meditáció címeként felírtuk: Európa — 1074, arra gondoltunk, hogy mivel e kontinensen élünk, s e világ­rész jövője a mi jövőnk is, attól függetleníteni magunkat nem tudjuk, nem is lehet; — összegezzük hát a múlt esz- tendő tanulságait és próbáljunk egy kiesig előre is tekinte­ni : mit várhatunk az új esztendőtől. Nem jövendölésről van tehát szó, hanem aféle hangos töprengésről. Mindenképpen az európai biztonsági és együttműködé­si rendszer létrehozására irányuló erőfeszítések jutnak elő­ször az eszünkbe. Mi azt mondtuk 1973 nyarán, hogy az év hátralévő része elegendő lehet az új biztonsági rendszer megalkotására. Ma is fenntartjuk: elég lehetett volna. Hel­sinkiben a nagyköveti sokoldalú előkészítő tárgyalás, majd a konferencia megkezdése külügyminiszteri szinten, jó reményeket keltett. Elfogadott egy terjedelmes munka­okmányt. amely az Ajánlások címet viseli és azzal a ren- deltetéssel született, hogy a konferencia második szakaszá­ban, Genf ben ennek alapján kimunkálják Európa Chartá­jának részleteit és végső formába öntsék azt az okmányt, amelyet aztán majd a konferencia harmadik, magas szin­ten tartandó része emel nemzetközi jogerőre. ERRE MINDEN LEHETŐSÉG MEGVOLT. Genfben azonban működésbe léptek különféle .fékek”. A pedálra elsősorban a NATO-tagállamok némelyike taposott rá. In­dítékúik legalább kétféle volt: egyes politikusoknak nincs ínyükre az enyhülés, mert gyűlölik a szocializmust, félnek tőle és a vele való együttműködéstől: a NATO katonai berkeiben pedig felborzolódtak az idegek (mi legyen a marsallbottal, ha Európa békéjét hosszú távú nemzetközi egyezmény garantálja?) S mindkét csoport mögött ott van. nak a hadianyag-gyárosok, akik — dehát ez nem szorul magyarázatra... Nyíltan persze nehéz lenne fellépni az európai bizton­ság eszméje ellen. De szavakban, ünnepi nyilatkozatokban támogatni, és háttérben pedig gáncsot vetni, ez igen, ez feltűnés nélkül elvégezhető. Nos. valami ilyesmi történik Genfben. Azt mondják egyesek, hogy minek annyit beszél­ni a biztonság és együttműködés politikai kérdéseiről, mi­nek a gazdasági együttműködésről,' a közös kulturális munkáról, amikor — úgymond — ebben könnyű lesz a megállapodás, beszéljünk csak egy dologról, az emberek és eszmék úgynevezett .szabad áramlásáról”. Mi természete­sen erről is hajlandók vagyunk beszélni, és mindenkivel kielégítő kompromisszumos megállapodásra jutni. A ma­gunk részéről tehát mindent elkövettünk, hogy Genfben kezdjenek hozzá és fejezzék be időben a. záróokmányok megfogalmazását. MIUTÁN AZONBAN HARMINCÖT 0RSZÄG tanács­kozásáról van gzó, s csak az kerülhet a záróokmányba, amibeii mindenki egyetért, elegendő egyetlen ország képvi­selőjének időhúzó magatartása, hogy megálljon az egész gépezet. Sajnos. Genfben néhányak magatartása indoko­latlan időhúzást eredményezett, S mi lesz 1974-ben? Mint mondottuk, jósolni nem aka­runk. Bizonyos azonban, s nem jóslat, hogy az időhúzás nem nyúlhat a végtelenségig. 1974-től tehát azt remél­jük, hogy Genfben mindenkiben felülikerekedik a józan megfontolás és ez az év meghozza a szocialista országok következetes békepolitikájának nagy történelmi eredmé­nyét, az európai biztonsági és együttműködési rendszer életbelépését. S ez kontinensünk békéjének hosszú távú biztosítéka lesz. Párhuzamosan Genffel, Bécs is nemzetközi tárgyalá­sok színhelye. A napirend itt a közép-európai haderőcsök­kentés. A dolog természete miatt — katonai kérdésről lé­vén szó — a tárgyalások zárt ajtók mögött folynak. Az el­vek azonban ismertek: mi azon az alapon tárgyalunk, hogy a haderőcsökkecntés nem mehet egyik fél biztonságának a rovására sem. Ha például a NATO azzal a „trükkel” pró­bálkozik. hogy a közép-európai haderőcsökkentéssel egy- időben megerősíti a szárnyakon lévő erőit, s ilymódon be­keríteni kívánja a Varsói Szerződés Közép-Európában ma­radt erőit, akkor határozott nem-ét mondunk. A példát azért említjük, mert léteznek ilyen NATO-ábrándok. Hogy mennyi idő kell ezek szétoszlatásához, tehát mit hoz e te­kintetben 1974, az a jövő titka, HASONLÓKÉPPEN ÁLLUNK A SALT-tárgyalásokkal. Ezeken, mint ismert, a szovjet és az amerikai stratégiai fegyverzet, tehát a rakétarendszerek csökkentése van a na­pirenden. Az első szakaszban megállapodás született a vé­delmi rakétarendszerekről, s ez annakidején része volt a szovjet—amerikai viszony általános javulásának. Bár e te­kintetben történtek előrevivő lépések, nem kizárt, hogy a támadófegyverek korlátozását célzó mostani pzakasz hosz- szabb lesz. A Kelet—Nyugat közti közeledés dolgában 1974-től to­vábbi előrelépést várunk. A csehszlovák-—NSZK kapcso­latok rendezése után most már hazánk és Bulgária is dip­lomáciai viszonyra léphet az NSZK-val, s ezzel egy fontos folyamat tetőződik be. Várakozásunk szerint az országok közti kétoldalú kap­csolatok fejlesztése a Kelet—Nyugat közti párbeszédben 1974-ben is a fejlődés fontos eszköze marad. Az általános képből kitűnik, hogy mi optimisták va­gyunk 1974 eseményeit illetően. De nem feledjük, hogy a „fékek”, az • enyhülés ellen dolgozó reakciós, militarista erők a tavalyi naptár eldobásával nem változnak meg. Európában a Strauss-típusú politikusok, a bajkeverők is a magukénak tekintik 1974-et. Arra is figyelünk, hogy az Egyesült 'Államokban Nixon ellen folyó kampány nem egy­szerűen egy politikus személy szerinti kompromitálásának céljait szolgálja, hanem egy politikai vonal aláásását pró­bálja előkészíteni. Ez a politikai vonal az enyhülés, a szov. jet—amerikai együttműködés, amelynek sok ellenfele van az Egyesült Államokban. S ott vannak a kínai vezetők, akiknek ugyan nem sok az európai befolyásuk, de Peking itt is minduntalan megpróbálja keresztezni a békeerők útját. S MOST MEGKÉRDEZHETJÜK: nem bocsátkoztunk mégis jóslásokba? Vagy nem a vágyainknak adtunk han­got? Döntse el az olvasó. Gerencsér Miklós: 49. Kénytelen voltam elhárí­tani kedvességét. Arra hivat­koztam, rendkívüli elfoglalt­ságom miatt hátrányba ke­rültem rendes napi munkám­ban. Sok a beteg, ébresztőtől takaródéig dolgom van kö­zöttük, ha lelkiismeretesen gondoskodni akarok róluk. És valóban, e tekintetben a lehető legőszintébb voltam Tichy őrnagyhoz. Mert ha történetesen egyetlen beteg sem lenne a várban, akkor kitalálok valami hihető ha­zugságot, hogy semmiképp ne kelljen az őrnaggyal vacso­ráznom. ★ Meglátogattam Lenkey Já­nost, október hatodikai egyet­len túlélőjét a karmainkba került lázadó' vezérek kö­zül. Reménytelen állapot- > ban van. Üldözési mániája mind hatalmasabban el­uralkodik rajta. Ha egyálta­lán lehetséges , épelméjű em­ber számára, hogy megkísé­relje átélni tudatbomlásának folyamatát, Lenkeyvel a kö­vetkező történhetett. Az általánosan ismert drá­mai eseményeken belül a legszemélyesebb lelki ka­tasztrófán kellett átesnie. Akár "hirtelen, akár fokoza­tosan, de ez a katasztrófa feltétlenül bekövetkezett ná­la. Miként én keresem most tragédiájának okait, úgy ke­reshetett ő is választ vala­milyen megrendítő dilem­mára. A nagy különbség a dilemma térfogatában lehet és abban, hogy a betegnél a válaszkereséshez igen heves lelki megpróbáltatás társult. A lélek és az értelem közös erőfeszítésében megbomlott a harmónia. Pszichikai rogy- gyanását minden bizonnyal a tudat elbizonytalankodása követte. S ahogy fogyatkozott a lelki erőtartalék, úgy süly- lyedt a támasz nélkül maradt ész a képzelődés útvesztőibe. Csak egy, vagy néhány téve­désnek kellett kicsíróznia benne. Ezek aztán önmagukat fejlesztették mind burján- zóbb organizmussá. Amilyen mértékben terjeszkedett ez az organizmus, olyan mér­tékben hullott szét Lenkey János személyisége. így a minőségében visszájára for­dult értelem és érzelem im­már a kór tökélyét építi to­vább egészen a pusztulásig. * Pillanatig sem vitás, hogy betegségét valódi démonok váltották ki: mi, osztrákok. Belső tusakodása közben ösz- szekeveredtünk a levegődé­monokkal, amelyek csak Len­key János számára léteztek. A vesztére törő fantomlények benépesítették kóros képzele­tét. Ádáz ellenségei kez­detben a távolból leselked­tek rá. Ahogy mélyült a be­tegség, úgy közeledtek felé­je. Egy ideig a falakon dö­römböltek, majd a cellájába költöztek. Szünet nélkül le­selkedtek rá, megrohanták, birkózni kényszerült velük. Dulakodás közben önmagát törte össze és csak akkor csil­lapult, amikor az eszmélet­lenségig kimerült a küzde­lemtől. Mór nem a falakon kívül, nem is a cellájában, hanem a mellkasában élnek a démo­nok. Belülről tépik, falják a szörnyetegek. Mindent meg­próbál, hogy szabaduljon tő­lük. Vergődik, fetreng, kia­bál, önnön testét szaggatja. — Vigyenek Egerbe! — kö­nyörög változatlanul. Bizonyos, bármilyen kör­nyezetváltozás segítene rajta, legalább is enyhítené szenve­déseit. A szabad levegő, a ter­mészet viszonylagos nyugal­mat hozna rá. De hát ez lehe­tetlen. Hiszen épp azért kel­lene meggyógyítanom, hogy felakaszthassák. Narkotizálom, hadd aludjék minél többet. Hivatásom szégyenére mindössze ennyit tehetek érte. Hivatásom eti­kája szerint kötelességem gyógyítani, hogy megment­sem az életnek. Parancsolóim akarata szerint kötelességem gyógyítani, hogy végezhesse­nek vele. Kezdem érteni, miért őrült meg Lenkey János. ★ A különleges hadbíróság még annyi szünetet sem tar­tott a tizenhárom magyar generális kivégzése után, hogy szusszantson egyet. Eről­tetett menetben folytatja a tárgyalásokat. Haynau tábor­szernagy úr még a saját alá­rendeltjeihez' is barátságta­lan büntető kedvében. Rö­viden, gorombán utasította hadbíróit, hogy mellőzzenek a perrendtartásban minden ostoba formalitást. Gyorsan, határozottan, lényegretörően folytassák le a tárgyalásokat. Hatott a2 intelem. Egy hét leforgása alatt száznál .iäbb halálos ítéletet hoztak Ernst törzshadbíró és társai. A Si­etség arra vall, hogy báró Hay- nay őkegyelmessége könnyel­mű időpocsékolásnak tekinti a tábornokok tárgyalására for­dított heteket. Sürgetésével minden kétséget kizáróan emlékeztetni akarta az aradi hadbíróságot a maga cselek­vési gyorsaságára. A hadse­reg főparancsnoka is járt Aradon. Ittlétekor, szeptem­ber huszonkettedikén báró Majthényí császári komisz- szárius kedvtelésből átadta neki Ormay Norbert honvéd- ezredest. Az eset délután négy órakor történt és a rögtönítélő bíróság hevenyé­szett tárgyalás után halálra ítélte a szerencsétlen foglyot. Haynau báró úr abban a pil­lanatban jóváhagyta az íté­letet, s a következő pillanat­ban végre is hajtatta volna, de nem volt a környéken akasztáshoz értő ember. Egy cigány gyöpmestert kerítet­tek valahonnan, ez aztán felakasztotta Norbertét, a vár­udvar egyik rejtett zugában. Az első áldozat hat óra előtt már halott volt. Ilyen tempót kívánt a tá­borszernagy úr. Példamuta­tását a követés mércéjének szánta. Külön is büszkélked­hetett azzal, hogy a villám­gyors elbánás diszkréten si­került. A leendő vádlottak közül senki nem tudta meg.' Én csak napok múlva hal­lottam róla. Akkor már nem rendeltek orvost a kivégzés­hez. És ebben igaza volt Hay- naunak, hiszen az orvos je­lenléte is a mellőzhető ostoba formalitások közé tartozik. A halál beálltát minden hóhér meg tudja állapítani. Még a gyöpmester is. (Folytatjuk) Elutazott hazánkból Grecsko marsall " .................. —-------------- 1 A. A. Grecsko, a Szovjet­unió marsallja, a Szovjet­unió honvédelmi minisztere vasárnap délelőtt befejezte magyarországi látogatását. Grecsko marsall és kísérete — útban a repülőtérre — megállt a X. kerületben lé­vő Magyar—Szovjet Barát­ság parkjánál. A park be­járatánál a kerület párt- és állami vezetőinek nevében Szakali József, az MSZMP X. kerületi bizottságának el­ső titkára üdvözölte a ven­dégeket. A Szovjetunió hon­védelmi minisztere látogatá­sa emlékéül fát ültetett a parkban. A Magyar—Szovjet Barát­ság parkjában tett látoga­tásnál, majd azt követően a vendégek repülőtéri búcsúz­tatásán jelen volt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a buda­pesti pártbizottság első tit­kára, Czinege Lajos vezér- ezredes, honvédelmi minisz­ter, Nagy Mária, a Magyar —Szovjet Baráti Társaság főtitkára, valamint a Hon­védelmi Minisztérium több vezetője. Ott volt V. J. Pav-, lov, a Szovjetunió magyar- országi nagykövete és a- ¥ ★ A. A. Grecsko, a Szovjet­unió marsallja, az SZKP Politikai Bizottságának tag­ja, a Szovjetunió honvédel­mi minisztere — Czinege La­jos vezérezredes, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere meghívására — december 20—23-ig tett hi­vatalos baráti látogatást a Magyar Népköztársaságban. A. A. Grecskót. a Szovjet­unó marsallját, a Szovjet­unió honvédelmi miniszterét és a kíséretében lévő szemé­lyeket fogadta Kádár János, az MSZMP Központi • Bizott­ságának első titkára és Fock Jenő, a Magyar Nép- köztársaság minisztertaná­csának elnöke. A. A. Grecs­ko több ízben találkozott és megbeszélést folytatott Czi­nege Lajos vezérezredesssej, a Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterével, valamint más állami és ka­tonai vezetőkkel. A. A. Grecsko, a Szovjet­unió marsallja és a kísére­tében lévő személyek uta­zást tettek az országban, is­merkedtek a Magyar Nép- köztársaság dolgozóinak éle­tével é6 a Magyar Néphad­sereg egyes egységeinek harckiképzésével. A. A. Grecskót mindenütt meleg fogadtatásban részesítették. nagykövetség munkatársai; V. K. Andrjuscsenko altá­bornagy, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői főw parancsnokának magyarom szági képviselője, a Ma­gyarországon ideiglenesen állomásozó szovjet déli had­seregcsoport parancsnoksá­gának képviselői, élükön B. P. Ivanov vezérezredessel, a hadseregcsoport parancsno­kával. A vendégeik búcsúztatásán részt vett továbbá Borbándi János, az MSZMP KB ősz. tályvezetője. Marjai József külügyminisztériumi állam, titkár, a, Honvédelmi Mi­nisztérium katonai tanácsá­nak tagjai és a Magyar Nép­hadsereg számos vezetője, valamint a Budapesten akk­reditált katonai attasék. A magyar és a szovjet lo. bogókkal feldíszített Ferihe­gyi repülőtéren a magyar és a szovjet himnuszok elhang­zása. valamint a díszzászló­alj üdvözlése után a vendé­gek búcsút vettek a tisztele­tükre megjelent személyisé- gektől és vendéglátóktól. A* ünnepélyes búcsúztatás a díszzászlóalj d is zmen e tével ért véget. ★ A Magyar Népköztársaság állami és katonai vezetőivel baráti légkörben. a teljes egyetértés és őszinteség szellemében folytatott meg­beszélések során a felek) megelégedéssel állapították meg, hogy a szovjet—ma­gyar katonai kapcsolatok Si­keresen fejlődnek. A felek hangsúlyozták;' hogy a jövőben is törekedni fognak mind a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság, mind a Varsói Szerződés va­lamennyi tagállamának fegy­veres erői közötti további együttműködés erősítésére és kiszélesítésére. Megelége­désüket fejezték ki országaik fegyveres erőinek különböző szintű képviselői között ki­alakult véleménycsere jelen­legi gyakorlatát illetően; hangsúlyozták e gyakorlat folytatásának szükségessé­gét. valamint véleményt cse­réltek a kölcsönös érdeklő­désre számottartó más kér­désekről is. A. A. Grecskónak, a Szov­jetunió honvédelmi minisz- terének a Magyar Népköz- társaságban tett látogatása újabb hasznos hozzájárulást jelentett a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság né­pei és hadseregei közötti ba­rátság erősítéséhez. Befejeződött a vietnami HEFB magvar tagozata katonai csoportjának váltása A vietnami nemzetközi el­lenőrző és felügyelő bizottság magyar tagozata katonai ál­lományának váltása az előze­tes terveknek megfelelően október—december között megtörtént. A hazatért ka­tonai csoportot december 23- án ünnepélyes tiszti gyűlésen Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter üdvö­zölte. A párt és a kormány, valamint a Honvédelmi Mi­nisztérium nevében helytállá­sukért elismerését és köszö­netét fejezte ki. A párizsi egyezmények­ben meghatározott feladatok további teljesítésére a NEFB magyar tagozatának új ka­tona-állománya Dél-Viet- namban helyét elfoglalta és munkáját megkezdte. (MTI) A Szojuz—13 hatodik munkanapja Vasarnap reggel moszkvai idő szerint 8 órakor (magyar idő szerint 6 órakor) meg­kezdődött a Szojuz—13 szov­jet űrhajó személyzetének 6. munkanapja.1 A reggeli el­fogyasztása és az orvosi ellenőrzés után Pjotr Kli- muk és Valentyin Lebegyev megkezdte a további prog­ram teljesítését. Szombaton, az -űrrepülés 5. napján a kozmonauták foly­tatták az asztrofizikai meg­figyeléseket. A 68. és 69. for­dulat idején a Fuvaros (Auri­ga) és a Perseus csillagké­pekben végezték el az égbolt színképelemzését. Az Orion— 2 teleszkóprendszer műszer­padján felállított különleges kamera segítségével röntgen­sugár-felvételeket készítet­tek a Napról. A telemetrikus adatoknak és az űrhajósok jelentéseinek tanúsága szerint a Szojuz—13 minden fedélzeti rendszere szabályszerűen működik. A személyzet közérzete jó. Pjotr Klimuk és Valentyin Lebegyev munkanapja moszkvai idő szerint 21 óra 30 perckor (magyar idő sze­rint 19 óra 30 perckor) ért ‘véget. sAradi napló

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom