Kelet-Magyarország, 1973. november (33. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-11 / 264. szám
Vasárnapi melléklet Csak a távolság? A maga nemében eddig páratlan, de mindenképpen érdekes és hasznos, kétnapos tanácskozás zajlott le nemrégiben Nyíregyházán. A vas- fém- és villamosenergiaiparhoz tartozó — röviden vasasüzemek — trösztjeinek, nagyvállalatainak párt, gazdasági és szak- szervezeti vezetői találkoztam a Szabolcs-Szatmár megyében működő gyáregységeik azonos területén dolgozó vezetőivel. A Vasas Szakszervezet központja és az SZMT szervezésében létrejött találkozó, országosan is első, s nem véletlenül rendeztek meg Szabolcs-Szat- már megyében. Nem számítva az egyéb területen működő vasas és rokon szakmákat — mezőgépgyártás, tanácsi és szövetkezeti üzemek — a mintegy öt és félezer dolgozót foglalkoztató és az évi közel másfél- milliárd forint értéket előállító gyáregységek, üzem- igazgatóságok, telephelyek gazdasági és mozgalmi tevékenységének fokozása érdekében tartották a tanácskozást Ez a — ha úgv tetszik — szakma ugyanis ma már a megye ipari munkásságának körülbelül tíz százalékát. adja. s a gazdasági tevékenységen kívül jelentős szerepet töltenek be a megye politikai, gazdasági, kulturális és mozgalmi életében. A megyében települt egységek dolgozóinak zöme a mezőgazdaságból és a háztartásból került egyik napról a másikra az üzembe. A munka zömét sokáig a betanítás. a termelés biztosítása adták. A tanácskozáson nem volt úgynevezett „labdadobálás” a problémás kért dések megítélésében. Például ibban, hogy a gyáregységeknek nagyobb segítséget kell nyújtani ahhoz, hogy mielőbb felzárkózzanak a nagyvállalatok vezetési szintjéhez. Nem csak gazdasági, hanem egyéb területen is; konkrétabban nem csak a termelési adottságok megteremtésében., hanem a dolgozók élet- és munkakörülményeinek, a szociális juttatások megjavításában is. Mindezek alapvető követelménye a kapcsolatok szorosabbá tétele. Igaz, objektív tényező a nagy távolság, de ez is indokolja, hogy az egyes területet képviselő központié.-^ több időt töltsenek a gyáregységekben, esetleg több napot is szánjanak látogatásra, a problémák alaposabb megismerésére. Egyes helyeken ugyanis nem csak a dolgozók hanem a gazdasági vezetőit mellett a párttitkárok, a szakszervezeti műhelybizottságok titkárai is újak. A velük való együttműködés, a segítségadás végeredményben a hatékonyabb, a,, közös munka alapja; egész válllalati érdek is egyben, akár- a termelés fokozásáról, akár a munkaverseny szervezéséről van szó. Elhangzott hogy a nagyvállalatok legalább évenként hívják össze a szocialista brigádveze- tőjcet tanácskozásra és ott éljenek az interpelláció lehetőségeivel. Többször kérjék ki az újítók véleményét. Ök képviseli^ ugyanis az élgárdát, olyan emberek, akik szeretnek dolgozni és kedvelik az újat. Nem szükséges azonban mindig új határozatokat készíteni, hanem „ elsősorban a, má r meglevő jók — mert sok ilyen van — maradéktalan végrehajtására kell törekedni. A jobb munka érdekében tett javaslatok között több esetben is elhangzott az a jogos kérés; a jelenlegi gyáregységi műhely bizottságok helyett szükséges lenne üzemi bizottságok megválasztása. Ennek a törekvésének adott helyet a MOM SZVT titkára, amikor bejelentette, hogy a mátészalkai gyáregységben januárban üzemi szakszervezeti bizottságot választanak. Így a gyáregységben a szakszervezet önállóan gazdálkodik a pénzzel, ott rendezik a segélyezést is. Munkájához természetesen az eddigieknél Is nagyobb segítséget várnak majd az SZMT-tőL Indokolt kérésként hangzott még el a tanácskozáson, hogy más szakszervezethez hasonlóan legyen képviselete a vasas szakmának az SZMT-néL A vasasüzemekben folyő szakszervezeti munka egyik fontos részéként jelölték meg a munkásérdekek következetesebb képviseletét. Az igaz— és ez is a dolgozók javát szolgálja —, hogy fontos feladat a munkára való mozgósítás, hogy ne álljanak kihasználatlanul a nagy értékű gépek, de ezzel párhuzamosan az érdek védelme is elsőrendű szakszervezeti feladat. Sok például a megye vasüzemeiben a túlóra, amelyet csúsztatással rendeznek. Ez törvénytelen, semmiképpen sem helyénvaló. Meg kell oldani a fekete túlórák legalizálását és fokozatosan elérni teljese felszámolását. A másik tarthatatlan állapot, hogy sok helyen gz üzmei balesetek jelentős túszét a dolgozók hibájának tüntetik fel, s elmarad a vezető felelősségre vonása. (Olykor a szakszervezet tudtával és beleegyezésével.) Sem a kollektív szerződés hallgatólagos megszegése, sem pedig a dolgozók kárára történő felelősség kérdésének elhallgatása nem fér össze a szakszervezeti munka egészével. Vajon hogyan megy a dolgozó panaszra a szakszervezethez, ha előre tudja, hogy ott nem állnak hivatásuk magaslatán?- Feltétlenül több pártosságot és kevesebb lojalitást vár a mozgalom saját vezetőitől, választott bizottságaitól, s határozott kiállást az igazság, a szakszervezeti tagság mellett. Remélhető, hogy ki-ki levonja a megfelelő tanulságot. s olyan intézkedéseket tesznek, amelyek tovább javítják a vasasüzemeli; helyzetét, a dolgozók munkása életkörülményeit a megyében. Mert mindezt nem az anyavállalattól való távolság, hanem a cselekvő akarat egysége, a törekvés őszintesége határozza meg. Egy olyan területen kell dolgozni, ahol néhány évtizede még a tűzhelykészítés, ma pedig már milliárdos értékű gép és berendezésgyártása ad többezer embernek biztos megélhetést és alapot az iparnak a gyorsabb ütemű fejlődéshez. Tóth Árpád Nyíregyháza: épülő házak a Kun Béla utcán. (Elek Emil felvétele) VIRÁG Az iskolások egymás közt Nusikának hívják; de nem szerétéiből. Leírni nem lehet, csak kimondani ezt aNusikát úgy, hogy érezzük belőle azt a lenézést, amely a gyerekek szavából ilyenkor kicseng. Nusika kiváló nyelvtanárnő, mégsem szeretik. Az ok egyszerű: ő sem szereti a gyerekeket. Pedig az egyetem utáni első években sokat dicsérték- Ezután történt vele valami. Sokan úgy vélik: felébredt benne az egykori bérlő-ki6asszony. Nosztalgia a hajdani fényűző élet, kertibálok után... Es ő most ezekkel az idegen gyerekekkel kínlódjon? Elég az ha már ügy tanít, hogy csak kibírja még azt a tízegynéhány évet, amj a nyugdíjához hiányzik. ★ — Látom, virágot viszel Buckának «.lő Anyám g kezembe nyomta, „Vizsgátok van. A többire vittél,.. ." — Hát csak add oda neki! —» Dehogy adom! ... Megengedi, hogy átnyújtsam ezt a csokrot? A gyerekekkel szembejövő fiatal asszony meghökkent — Nekem? Miért? —■ Csak úgy... ■— Csak úgy ? Hát . 1. köszönöm. ★ Azért jutott virág Nusikának is. Volt néhány gyestok. aki a vizsgán szeretett volna javítani, számított valami jóindulat-szikrára, ami a tanárnőben megmaradt, - Hadd legyen vjrág az asztalon. Vizsga után Nusika felnyalá- bolta a csokrokat, otthon dü- - hősen gyömöszölte bele az egészet egy vázába. A gyerekek ma is felbosszantották, a virág rájuk emlékeztette a tanárnőt Az összezsúfolt csokrok alá azután többször nem töltött friss vizet, harmadnapra .el is hervadtak, a szemétbe kerültek. Történetesen tanárnő volt az a fiatalasszony is, akinek az a makacs kis nebuló a Giziké virágát odaadta. Tanítványai ugyancsak elcsodálkoztak, mikor ő is virágjai érkezett a vizsgára. — Ezt én hoztam nektek, BirdBt.«. És ettől valahogy olyan, vidám lett a vizsga. A gyerekek minden kis tudásukat Összeszedték. Ment minden, mint a karikacsapás. Az utcán kapott csokrot a tanárnő oda akarta adni a legjobban szereplő kislánynak. de az saégyellősen szabadkozott. A tanárnőnél' maradt a csokor. Hazavitte a többivel együtt, a férjének lelkendezve mesélte, milyen jő napja vari. Az osztályon kívüli munkáért dicsérő oklevelet kapott, és égy ismeretlen kisfiútól csokrot. Megvallja: ennek még. jobban örül. Ezt a bizonyos csokrot a legszebb vázába tette, egy kis sót is hintett a vízbe, hogy tovább éljen a virág.'S amikor n\égis hervadni kezdett, a legpirosabb szekfűt kivette és lepréselte. Halte Lass*
