Kelet-Magyarország, 1973. november (33. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-11 / 264. szám

t. oldal KELET-MAGYARORSZÁG 1973. november It: Az események krónikája: HÉTFŐ: Az arab olajtermelők sorozatos korlátozó in­tézkedései — Kissinger amerikai külügymi­niszter megkezdi körútját az arab világban KEDD: A saigoni provokációk nyomán élénkülő har­cok Dél-Vietnamban — Plenáris ülés Becs­ben, a közép-európai haderőcsökkentési tár­gyalásokon — Az európai biztonsági konfe­rencia előkészületi munkálatai Genfben SZERDA: Díszszemle és ünnepi felvonulás Moszk­vában, világszerte megünneplik november 7-ét — Diplomáciai kapcsolatok Kairó és Washington között CSÜTÖRTÖK: A két német állam képviselőinek ta­lálkozója Berlinben — Eredményes csehszlo­vák—nyugatnémet megbeszélések — Nixon visszautasítja a lemondás gondolatát — Energiakorlátozás számos országban PÉNTEK: Közzéteszik az Egyesült Államok közel- keleti rendezési tervét — Pakisztán kiválá­sa a SEATO-ból — Űjabb terrorcselekmé­nyek Chilében SZOMBAT: Kissinger Pekingben — Javaslatok egy Algírban tartandó arab csúcstalálkozóra — Bejelentik Pompidou moszkvai útját Chile sötét napjai /. Megindul a puccsista gépezet Diplomácia minden meny- nyiségben — (gy jellemez­hetnénk a most záruló he­tet. hiszen valóban rend­kívüli módon felgyorsult a Közel-Kelettel foglalkozó tárgyalások gépezete. Kissin­ger, amerikai külügyminisz­ter „végigszáguldott” több arab országon, miközben helyettese Izraelben tár­gyalt; ugyanakkor több arab fővárost keresett fel Kuz- nyecov, a szovjet külpoliti­ka egyik legtapasztaltabb szakértője is. Nem fukar­kodtak különmegbízottak küldésével a szembenálló közel-keleti felek, s nehéz lenne akárcsak lelsorolni az arabközi érintkezések szer­teágazó szálait. De a közel- keleti válság állt a közös piaci kilencek tanácskozásá­nak előterében, mert az energiagondok, a gépkocsi nélküli napok, a fűtés-kor­látozások mindenütt „ház­hoz szállíthatták” a krízist. A főszerep kétségkívül a diplomáciáé volt, jóllehet a csend meglehetősen viszony­lagos a katonai vonalakon: néhány incidenst, összeütkö­zést az elmúlt napok során is feljegyeztek. A mozgás ezemmellátható. ám egyelő­re még mindig nehéz, lenne hitelt érdemlően megítélni, mit eredményezhet majd ténylegesen ez a kiterjedt tárgyalási tevékenység. Wa­shington tervét a tűzszünet megerősítésére a hírek sze­rint mind Kairó, mind Te' Aviv elfogadta volna, máris megkezdődtek viszont a vi­ták a kompromisszumok je­gyében megfogalmazott bon­tok értelmezéséről. Külön kérdéscsoportot képez, hogy miként vélekednek majd a többi arab államok és a pa­lesztin nemzeti mozgalom. Amerikai részről megsza­porodtak a derűlá+ó nyilat­kozatok. mintha a két hét előtti hisztérikus válság­hangulat egyszerre a másiV végletbe csapott volna át. Csupán az tisztázatlan, ho"- mennyiben megalapozott ez a bizakodás, s mennyibe^ került előtérbe egy céltuda­tosan táplált „kincstári od timizmus”. Bizonyos ténye­zők ugyanis valóben a ren­dezés irányába tolják az Egyesült Államokat, elegen dó az olaj-ellátási nehézsé gelcra utalni, amelvek szín* nan—M-napra súlvosbonha* nak majd az arab olaiter me1" "uabh korlátozásai n»o mán Wash'ngtont meefor tolásra késztethették a szov­jet kormány nyilatkozatai is meggondolatlan amerik«’ lépések ismét a konfrontá­ció veszélyét idézhetik fel, akadályozhatnák az enyhü­lés menetét. TSlnünk kell azonban a gyanúperrel is; amikor az amerikai diplo­mácia gyors és látványos eredményeket kíván elérni közel-keleti „békeközvetí- tőként”. ezzel, a Fehér Ház megrendült belpolitikai hely­zetén is javítani akar. „(Ni WH., i el np kl egű t óbtú nyi­latkozatát elsősojban annak szentelte, hogy nem akar lemondani az elnöki méltó­ságról, s ki akarja tölteni az 1976-ig terjedő kormányzási szakaszt. . .) A tűzszünet megerősítése után a tartós közel-keleti rendezés alapja csupán a Biztonsági Tanács korábbi határozatai lehet­nek, s ezek sarkalatos pont­ja. a megszállt arab terüle­tek kiürítése. Vajon — se mondat végére változatlanul kérdőiéi kívánkozik — az Egyesült Államok hajlandó lesz-e rábírni a visszavonu­lásra a Tel Avlv-i héjákat, s megteremteni az igazi ki­bontakozás feltételeit? A hetet a Közel-Kelettel kapcsolatos események ural­ták, mégis hibát követnénk el. ha megfeledkeznénk a többi kontinensről, a megle­hetősen változékony és hul­lámzó nemzetközi összképről. Az európai biztonsági érte­kezlete genfi előkészítő mun­kálataival párhuzamosan 19. Ismét egy huszárral növe­kedett a magyar generáltok sora. Schweidel József, a bé­csi negyedik huszárezred volt őrnagya: a virtus, a fenegye- rekeskedés semmi jelét sem mutatta, ötvenhárom eszten­dejéhez illően minden lé­pését megfontolva, hátralgtt kézzel tartott Nagysándor mellé. Halk, szelíd ember. Arcáról ezek a nehéz pillana­tok sem űzték el teljesen a vele született finom derűt Azt a derűt, amely nem em­beri teremtmény: tudatunk nélkül Viseljük a természet akaratából. Kevés olyan megnyerő arcú emberrel ta­lálkozni, mint Schweidel József. Egyáltalán, válogatottal! jó arcú férfiak léptek az udvarra a főőrségi épületből. megkezdődtek az érdemi meg­beszélések Becsben a fegy­verzet és a fegyveres erők kölcsönös csökkentéséről Közép-Európában. (A helyzet bonyolult voltát mutatja, hogy a tárgyalások elnevezé­se is kissé hosszabb és cir- kalmasabb a szokásosnál, de minden jelzőnek és meghatá- rozásnnak jelentősége van...) Az eszmecsere — a kölcsö­nös megállapodások alapján — zárt ajtók mögött, egye­lőre a nyilvánosság kizárá­sával folyik, akár a SALT párbeszéd esetében. Régi ta­pasztalat, hogy a leszerelési tárgyalások bizonyos szaka­szaiban erre szükség lehet. Bíztató eleme még az európai fejleményeknek, hogy látha­tólag sikerült áthidalni az ellentéteket a csehszlovák— nyugatnémet tárgyalásokon, s kilátás nyílt rá, hogy vég­legesen kialakul az NSZK új európai egyezményrendszere. A Délkelet-Ázsiából érke­ző jelentések már kevésbé örvendetesek; a feszültség megnövekedett Dél-Vietnam térségében. Saigoni részről különböző provokációkkal akadályozzák a párizsi meg­állapodások végrehajtását, nem ritkák a nagyobb mérvű harci cselekmények, a légi bombázások sem. Sajnos vál­tozatlanul súlyos a helyzet a világ egy másik pontján, Chi­lében is: a junta folytatja terrorcselekményeit, s leg­utóbb már a svéd és az indiai nagykövettel szemben is fel­lépett ... Mély egyetértés kí­sérte azt a szovjet döntést, hogy a -Szovjetunió labdarú­gó válógatolijá csak semleges pályán hajlandó a Chile el­leni VBscPéijteaötiZle játszani.J Amikor a chilei fasiszták koncentrációs táborrá alakí­tották át a stadiont, akkor ott megszűnt a sport —, ez tömény politika. Végül, de nem utolsósor­ban a hét derekára esett no­vember 7-e megünneplése. A Kreml kongresszusi palotájá­ban gazdasági adatok hang­zottak a szónoki emelvény­ről — elsőrendű világpoliti­kai fontossággal. A Szovjet­unió történetének eddigi legjobb gabonatermését ér­ték el az idén: 215 millió ton­nát, s ez különösen lénye­ges n tavalyi szárazság okoz­ta szukebb esztendő után 197,3-ban 420 millió tonnr kőolaj. 131 millió tonna acé1 72 millió tonna műtrágya — öt év alatt másfélszeresére nőtt az ipari termelés.) Szű­kén vett gazdasági mutatók, de egyben gazdasági építő­kövei, alapjai a szilárd és hatékony szovjet békepoliti­Aljas lennék, ha szándékosan az ellenük valló jeleket ke­restem volna vonásaikban, ám az ilven vizs-’á'ödási haj­iam sem lenne alaptalan. Annyi szörnyűséget írtak róluk össze az ausztriai és a csehországi újságok, hogy szentül hiszik birodalmiüc milliói: csupa gonosztevő, külsőre is rettenetes haramia lázadt fel a törvényes rend ellen. Ha láthatnák őket szemtől szembe! Knézich Károlyt például. Úgy hatott, amikpr megjelent fogiára előtt, mint- valami szultáni herceg. Olaj­barna bőre, mélyfekete haja és szakálla csupa nemesség. De nem szelíd nemesség. Egyedül belőle éreztem ki­sugározni a büszke ragadozó elektromosságát. Félelmetes látvány volt, lefegyverezve is. Az a hadvezér -típus, ame­4 Árkus István, a Népsza­badság santiagói tudósító­jaként több mint három évet tö.Uött Chilében. Ta­núja volt a fasiszta pucci­nak és a fehér terror tom- bolásának. Most, hazatéré­se után ! negírta élményeit, araeJveket az r.lábhiakban kezdjük folytatásokban közölni. Kint az utcán már géppisz­tolysorozatok söpörnek vé­gig. Tankok mögött, előresze­gezett fegyverekkel roham- sisakos gyalogos egységek nyomulnak előre Santiago főutcáján, a HurfanosOn — mint innen a nyolcadik eme­leti irodámból jól láthatjuk. A házak tetőiről a Népi Egy­ség hívei géppisztoly soroza- tokkal próbálják megakadá­lyozni a puccsisták felvonu­lását. Helikopterek zúdíta­nak reájuk géppuskatüzet. Az elnöki palota védőihez azonban egyelőre még csak ultimátumokat intéznek a megadásra. Altamirán®, szenátor, a Szo­cialista Párt főtitkára ugyan­ezen az emeleten levő irodá­jának 1 személyzete, amely azért keresett itt nálam me­nedéket, mert a folyosó eldu­gott szárnyában levő ma­gyar sajtóirodából könnyebb lesz elmenekülni, már tudja a beérkezett jelentésekből, hogy legfeljebb napokig le­het szórványosan ellenállni a hadsereg és a rendőrség együttesen végrehajtott ál­lamcsínyével szemben. „Az első jelzés — fejtege­tik — már augusztus első napjaiban jött Valparaiso-i szervezetünktől. Carlos-unk (Altamirano keresztneve) a haditengerészek egy csoport­jának kihívására a kikötő­városba ment. A nehezen megszervezett találkozón el­mondták neki és Oscar Gar- retonnak, a MAPU párt fő­titkárának: parancsnokaik augusztus 6—7-re puccsot szérvézTYek.1'’- Carlös azonnal tájékoztatta Allende elnököt. Ö viszont1,miután megtette a szükséges elővigyázatossági intézkedéseket és mint leg­főbb hadúr megtiltotta, hogy a hadihajókról bárki is partra szállhasson, magához hivatta a haditengerészet ak­kori főpaTancsnokát Mon­téra tábornokot. Montéra es- küdözött, hogy semmit sem tud a dologról és azonnal fel­ajánlotta lemondását. Allen- de ezt elutasította és felszó­lította a tengernagyot, hogy személyesen vonja felelős­ségre az összeesküvőket. Mon­téra Valparaiso-ba visszatérve aztán megtudta, hogy rajta kívül majd mi nejen hadi­tengerészeti vezető fő’J-zi be volt avatva a puccskísérlet tervébe. De — mint elmond­ták Monteronak — közben amúgyis lemondtak a dolog­ról, mert hem sikerült meg- nyerni a többi fegyvernem támogatását a kijelölt dátum­ra. — Augusztus közepén — folytatják Altamirano titkár­lyik elől csak szaladni lehet, vagy behódolni neki. Saját honfitársai, a horváth grani- csárok a megmondhatói, mit művelt velük ez az ember a tápióbicskei csatában. Báty­ja szintén tábornok, a mi ol­dalunkon. őszintén remélem, legalább olyan eszményi ka­tona, mint negyvenegy éves öccse. A páncélozott arc, kreol Knézich Károlynak merő ellentéte volt a tizenegyedik­nek érkező gróf Leiningen- estenburg Károly. Megjele­nése alapján sokkal inkább sorolható Apolló, mint Mars környezetébe. Finorrt, poéti- kus lényéhez sehogy nem illett az egyenruha. Mindösz- sze harmincegy éves. Az egész lázadás ideje alatt mást sem tett, csak egyfolytában meghazudtolta külsejét, amelyhez sokkal inkább il­lett volna a szalonnok enteri­őrje, mint a lőportüstös csata­terek vére, szennye, hősiessége, örült, kiszámíthatatlan, ha- zárdjátékos élet: jött ez a német fiatalember, ez a hes- seni születésű gróf, angol királyi hercegeit rokona, és ságának beosztottjai — a Szocialista Párt irányítása alatti polgári nyomozó szer­vek lehallgattak egy telefon- beszélgetést, amely a kor­mányban akkor még részt­vevő Ruiz tábornok, a légi- erők főparancsnoka és Pi­nochet tábornok a szárazföldi hadsereg főparancsnoka kö­zött zajlott le. Ruiz azzal érvelt, hogy a fuvarozók .sztrájkja miatt megbénult országban a fegyveres erők­nek azonnal meg kell ra- gadniok a hatalmat. „A légi­erők már készek erre — mondotta Ruiz. Támogat-e egy ilyen hatalomátvételt a szárazföldi hadsereg is?” — hangzott a kérdés. Pinochet ekkor még habozott. ,.Az egységek átcsoportosítására és felvonultatására még hosz- szú időre van szükség'’ — je­lentette ki, majd hozzátette: „No és mi legyen Alleride- vel, aki mégiscsak az ország alkotmányosan beiktatott el­nöke?” Ruizt váratlanul érte a kérdés, végül csak ennyit mondott: „Ezt még ráérünk megfontolni. Az a fontos, hogy az akció meginduljon. Egyébként — tette hozzá —* nem hiszi, hogy barmi prob­léma keletkezzen, ha szabad elvonulást biztosítanak az elnöknek, családjának és mindazoknak, akiket magával akar vinni. Latin Amerika más országaiban sem volt ez másként, ha a hadsereg köz­belépett.” — Allende erről a puccs- szervezésről tudomást szerez­ve elfogadta Ruiz lemondá­sát a miniszteri rangról és menesztette a légierők főpa­rancsnoki tisztségéből is. Mi­után a pucsterv lelepleződött Pinochet hűségnyilatkozatot tett az elnöknek, Monteroval a haditengerészet főparancs­nokával egyetemben. — Ezek a figyelmeztető je­lek súlyos válságot rob­bantottak ki a Népi Egysé­gen bélül. Voltak ölyan ve- zetők, akik kijelentették: nem lehet imrhár tovább bízni a hadsereg alkotmány irápti Vo Dong Giang ^ezredes, a dél-vietnami felek kétoldalú vegyesbizottsága DIFK-ta­gozatának helyettes vezetője szombaton sajtóértekezletet tartott Saigonban. Ismertet­te a saigoni kormányzatnak Dél-Vietnami felszabadított területei ellen folytatott te­rületrabló hadműveleteit. a Loc Ninh városa ellen in­tézett legutóbbi bombalá- madás részleteit. 'Az újabb saigoni cselekmények kap­csán erélyesen elítélte a Thieu-kormányzatot és az Egyesült Államokat. A szombati nyugati hao'i- tudósífásokból kitűnik, hogy a santiagói haderő Dél- Vietnamban, a kambodzsai határ mentén, Quang Dúc tartományban súlyos harco­ide áll magyar tábornokként bírái elé, az aradi vár udva­rára. Vonakodva, a helyzet és a környezet iránti egyszerű megvetéssel tűrte Dessewffy Arisztidesz a foglár nógatá­sát. Mégis várni lehetett, hát­ha rászól kísérőjére a magas termetű, lomha abaúji ne­mes: „Hé, foglár, ismerj il­lemet”. Nyolc évszázad ön­tudatát viselte magán ez a szuverén birtokos. Nem nagy úr, de úr. A számunkra min­dig titokzatos, érthetetlen, kissé különc magyar neme­sek közül való. Amolyan la­za konoksággal állt be a sor­ba. Mint aki megtanulta, a görcsös ellenállásba hama­rabb bele lehet pusztulni, mint a tartózkodó, végveszély esetén kitérő, vagy megalku­vó dacba. Láttam rajta, ő gyűlöl bennünket a legmé­lyebben. A sors szeszélye, hogy ennek ellenére előttünk kellett letennie a fegyvert. Akkora szégyennek tekintheti ezt, hogy talán szívesen hal meg. Lázár Vilmos, a tizenhar­madik elővezetelt délcegen hűségében és a leggyorsabban munkásmiliciákat, párhuza­mosan népi hadsereget kell szervezni. Allende viszont más vezetőkkel együtt úgy vélekedett, hogy a hadsereg vezetői csak tervezgetnek és nyomást akarnak gyakorol- ni a kormányra, de nem mer­nek egyértelműen elmenni a „legvégsőkig”: a nyílt láza­dásig és esküjük megszegé- séig. Különben is vannak mág lehetőségek a válságból való kilábolásra; így például a népszavazás és a legnagyobb ellenzéki erővel, a keresz­ténydemokrata párttal való tárgyalás a pogárháború el­hárítására. Ha „párhuzamos” népi hadsereget szerveznénk munkásokból — érvelt Alien­ed — ez annyit jelentene, hogy letérnénk az alkotmány útjáról. így a hadsereg jog­címet ksnhatna a kormány megdöntésére. Ha mégis al- ] amcsin vkísérlet kezdődne, elegendő lesz a gyárak és a szolgáltató üzemek megbé­nítása. — A kormány így inkább arra összpontosította erőit, hogy fellépjen a szélsőjobb­oldali terroristák ellen és szükségintézkedésekkel leg­alább részlegesen megindította' a fuvarozósztrájk miatt meg­bénult gépezetet. — így a puccsistáknak volt idejük arra, hogy felkészül­hessenek a „G”-napra (G = a golpe: államcsíny spanyol­nyelvű rövidítése). Sajnos a jelek szerint jóidőre min­den elveszett. A fasiszta ha­talomátvételt már nem tud­juk megakadályozni.” Egyszerre őrjárat jelenik meg lent a kapuban. Távoz­nunk kell az épületből. Bú­csúzóul megölelnek: „Ha al­kalma lesz mondja el min­denkinek : tovább harcolunk Chilében időlegesen felülke­rekedhet a fehér terror, de tartós nem lehet a fasiszta diktatúra.” kát provokált. A Thieu-re- zsim — az AP amerikai hírügynökség tudósítása sze­rint — mintegy 3000 főnyi csapaterősítést irányított a térségbe. Célja az, hogy — mitsem törődve a tűzszünet­tel — erőnek erejével elle­nőrzése alá vonja a 14. szá­mú országutat. amelynek stratégiai fontosságú pont­jait a népi felszabadító erők már jóval a párizsi megál­lapodások hatályba lépése előtt foglaltak el. A Reuter - iroda értesülése szerint sai­goni repülőgépek napi át­lagban mintegy 60 bevetés­ben bombázzák a főútvonal felszabadított szakaszait. Tá­madó hadműveleteikben részt vesz a nehéztüzérség is. mérte lépteivel a rövid utat az épülettel a kijelölt helyéig. Mint a diszkoszvető. Feszes atillája alatt alig fért el a délceg katonatermel. S külö­nös, ez a férfi-szobornak min­tázott katona ártatlan sze- lídségű arcot viselt. Szakál­la is, bajusza is lágy. Úgy hatott ram, mint aki cselek­vés helyett szemlélődésre szü­letett. Pedig bizony kijutott neki a cselekvésből. Ö az egyetlen, aki nem tábornok a tizennégy vádlott közül. Al­ezredes volt a lázadás utolsó előtti napjáig — az utolsó napon léptette elő ezredessé a lengyel Bem. Egy dandárt vezényelt, tehát volt beosz­tása szerint dandártábornok­nak számít. Van-e, aki ‘ iri­gyelné tőle a tábornoki ran­got?... Utolsónak érkezett a sor jobb szélére Damjanich Já­nos. Két foglár támogatta törött lába miatt. Majdnem összeraskadtak robosztus tes­tének súlya alatt. De amikor a sor szélére ért, elhessegette támogatóit, s nyugodtan állt a lábán. (Folytatjuk) kanak. Réti Ervin Következik: Roham a La Borja ellen. Árkus István Mm harcok Dél Vietnamban mH* írÁ I HÍüI a^ ^ pL-JILJL. ___E_A.Jk,____k ja. 1 a w A I.- Jk Gerencsér Miklós ••

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom