Kelet-Magyarország, 1973. november (33. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-11 / 264. szám

läffä. hWwwBer Vi'; kW ftT-MAflYAkOn«!ZÄe 'S. olda! A &B-határozat nyomában Ötezer építőt érintő intézkedések Munkásdinasztia Tíszavasváriban A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat fcgvik leg. nagyobb vállalata a megyé, nek, ahol közel Öt ezer em_ bér dolgozik. Szabó Gyulá. val. a pártbizottság titkárá val arról beszélgettünk* mi­lyen eredménnyel oldották meg a Központi Bizottság múlt év novemberi határo­zatából adódó feladatokat? — Mint ismeretes — mondta bevezetőül a pártbi_ zottság titkára — a vállalal_ nak nagy szerepe van a me. gye építési beruházásainak megvalósításában, ami ez év ben is' meghaladta a 700 milliós termelési értéket. Az építők jó vagy rossz mun­kája bizonyos mértékig meghatározza a megye gaz. dasági és Társadalmi fejlő­dését is. Ha időben és jó minőségben készül el egy. egy üzem gyár, kulturális létesítmény, na teljesítjük a lakásépítési programot, ez zel sok embernek teremtünk új munkalehetőséget, tanu­lási teltételt, a családoknak pedig szép. modern. kényel_ mes otthonokat. — Még nagyok jól emlék_ szünk arra a sajátos hely. zetre amely a Központi Bi zottság múlt év novemberi határozata előtt jellemezte a vállalatot. Néhány olyan kül­ső. objektiv de szubjektív tényező is jelentkezett — új vállalat alakulása munka­erőcsábítás. beruházási stop — melynek hatása feszültsé­get. zavarokat okozott. Ez több esetben akadályozta a munka folyamatosságát, a tervfeladatok megoldását, a dolgozók élet. és munkakö rülményeinek tervszerű javí­tását. A szervezés és az irányítás nem tudott minden esetben lépést tartani a vál_ tozo helyzettel, a naponta jelentkező újabb igényekkel. Nagy volt a mozgás, nö­vekedett a ki_ és belépők száma, következésképp a bi. zonytalanság. Tehát egy sor nyitott kérdéssel álltunk szemben. A Központi Bi­zottság novemberi határoza­ta a fenti problémák megol­dásához adott hatékony iránymutatást. — Melyek voltak azok az intézkedések, amelyeket a pártbizottság tett? — Először felmértük és számbavettük a lehetősége­két. Sokat konzultáltunk a társadalmi szervekkel és a gazdasági vezetéssel. Ennek alapján — figyelembe véve a vállalat sajátos helyzetét, a szétszórtságot — átfogót ter­vet dolgoztunk ki, amit a pártbizottság megvitatott és jóváhagyott. Az elfogadott tervet eljuttattuk minden párt-alapszervezethez. tö_ megszervezethez. gazdasági vezetőkhöz, akiknek felelős­ségteljes szerepük és beszá moiási kötelezettségük van a párthatározat végrehajtásá­ban. Igv elképzeléseink megvitatása eljutott a bri_ gádtagokig. akik saját ta. pasztalataikkal. véleménye­ikkel egészítették ki. Külö­nösen érvényesült ez a vál. lalat 1973 évi tervfeladatai­nak jóváhagyásánál. — Elgondolásainkban elő­térbe került <7 káder. és sze­mélyzeti munka tartalmi já­ratása. Olyan közös döntés született a termelést irányú tó személyek kiválasztására, akik legjobban megfelelnek a vállalat eazdasáennlitika'i céliainak megvalósítására Különösen hmgsúlvoztuk' leaven a gazdasási vezető a rábízott mimkat érül öten po­litikai vezető is mert. a gazdasági munkát nem le hét szétvá'noztanj a Do'iti. kai munkától. Határozottá- kimood'uk: nincs ..tiszta” gazdogásj munka, a várt po litikáfiának szelnélata r szakmai és vezetési alkot mntnssáa mellett a nol’t’k" aH-nlmatosságot is niegkové teli. — Két fontos követel ménvt állítottunk a cárt alaosze-vezetek. töme^szer Vezetek ás a gaydrsáej veZP tők elé- Eévlk a? volt., hogy szervezettség és fegyelem le­A Kenyeres család hétköznapjai gyen a munkában, amely a munkafeladatok világos és pontos kiadását, számonké­rését és lelkiismeretes elvég. zését jelenti. Makik feladat­ként a szocialista és üzemi demokrácia szélesítését hang­súlyoztuk, amelyet lobban kell érvényesíteni. Olyan de­mokratikus légkör legyen a munkahelyén, ghol minden, ki ismeri helyét. Szerepet, feladatát az adott munkate­rületen. A tartalom növelé sere irányítottuk a figyéímet a szocialista brigádmozga- lomban is. Azt hangoztat, tűk: a brigádok vállalása csak akkor ösztönző, ha a gazdasági vezetők konkrét követelményeket támaszta­nak a brigádokkal szemben, melynek megvalósítása je­lentősen elősegítheti a célo­kat. — Hogyan jelentkezett az intézkedések hatása u vállalat életében? — Közel egy év mérlegét megvonva szinte minden te­rületen pozitív változás ta­pasztalható. Elsőként emlí­tem a dolgozóknak azt a szemléletbeli változását, amely megnyilvánult a mun. kában, a tulajdonosi gondol­kodásban és a felelősségben. Hadd idézzem a napokban megtartott pártbizottsági ülés megállapításait: a párt, a tömegszervezetek és a gaz­daságvezetés kö/ós erőfeszí­tése, a sokoldalú vita, a he­lyes káderpolitika, a tömeg­politikai munka szélesítése» tartalmi javítása — párosul­va a műszaki-gazdasági Szer. vezőmunkával eredményre vezetett az eddig eltelt idő­szakban. A vállalat elmoz dúlt a ..holt” pontról. Ki­bontakozott a tudatos irá. nyitó és ellenőrző munka. Fent is. lent is kialakult az együttműködés. Sokat javult a munkahelyi légkör. Ez év. ben már kétszer tartottunk a munkahelyeken szocialista brigádvezetői tanácskozási. Megfordítottuk a sorrendet. A vezetők mennek ki a bri gádokhoz. ahol nagyon hasz­nos észrevételeket, tanácso kát hallanak. — A politikai és gazdasá­gi tevékenységet összegezve minden reményünk megvan arra, hogy 1973. év végén kedvező fejlődést és ered. ményt érjünk el. Ezt az I— III. negyedév számadatai gyelembe vesszük: a vállala- térmelése 101 százalék, a termelékenység egv épszer- munkásra vetítve 193,024 fo­rint, ami 100,4, míg a bázis­hoz viszonyítva 107 %. Az árbevétel 101,3 százalék, míg a nyereségtervet 30 száza-; lékkai teljesítettük túl. A fenti eredményeket akkor értékelhetjük Igazán, ha fi­gyelembe vesszük: a vállalat­ra károsan megváltozott a kivitelezési termékösszetétel. (Kisebb volumenű munka, szétszórtabb munkaterület.) De gyakran előfordul még a beruházás előkészítésének a késedelme, valamint az elő. rfegyartott vasbeton-termé­kekben megmutatkozó anyagellátás nehézségei. En­nek ellenére elmondhatom, hogy sok beruházást — fő. leg oktatási létesítményeket, iskolákat, kollégiumukat — ha­táridőre. sőt a kitűzött ha­táridő előtt adtunk ál. A be­ruházók részéről egyre több köszönő és elismerő levél érkezik a vállalathoz. — Az eredmények ho­gyan tük röződnek a do gő­zök élet- és munkakörül­ményeinek javulásában? — A politikai tömegmuri­ka. a tex-melés segítése és fejlesztése mellett a párt novemberi határozatának irányelvei alapján hajtottuk ’égre a bérrendezést. Isme­retes: az építőmunkások és művezetők 6 százalékos köz­ponti bérfei!e''Ttés*. kaptak, omit a vállalat 2 százalék­kal megtoldott. így az évi bérfellesztésre fordított ősz. szer meghaladta a hatmillú 200 ezer forintot. Átlagosan mintegy 300 forinttal növe­kedett havonta a döllózők keresete. Ez növelte a mun­kások termelési kedvét. Már most eimöndnalom: a íe. gyeiineuettebb múmia és bérfegyelem lehetővé tette, hóigy a líiiiikai munkások a közeli hetekben célprémi, umként, több mint egymillió forintot kapnak. Ezzel a munkások bérszínvonala a bázishoz viszonyítva 7,2 szá­zalékkal emelkedik. — A vállalat nagy anyagi áldozatot hóz a munkások kulturáltabb életéért. Nyír­egyházán ez évben új, mo­dem 100 személyes munkás- szállást adott át, ebédlővel es üzemikonyhával. Napőnta 1700 dolgozót szállítunk a lakásról a munkahelyre és vissza. Számunkra azonban többet jelent minden felso­rolásnál, hogy valamennyi munkahelyen egyértelműen azt tapasztaljuk: nagy gond­dal, figyelemmel igyekeznek kedvezőbb munka- és élet. feltételeket teremteni az embereknek. Jelentős anya­giakkal támogatjuk a dolgo. zók lakásépítését is. Ez -év­ben 21 dolgozónknak nyúj­tunk hosszúlejárati kölcsönt, melynek összege meghalad, ja a 600 ezer forintot. Akik. nek a- körülményei nem te­szik lehetőve a társasi.áz építését, mintegy 23—3Ö dol­gozónak 200 ezer forint ősz. szegü segítséget. bontott anyagokat és kedvezményes „C” menetleveles fuvarokat aduink. — Hogyan tovább? — Természetesen eredmé­nyeinkkel nem lehetünk elé­gedettek. A fejlődés, a mal­most ismert újabb feladatok még nagyobb erőfeszítésre késztetnek bennünket. Illú­zió lenne arról beszélni, hogy minden rendben van. Sok problémával kell még megküzdenünk. Feltárni azo­kat a tartalékokat, amelyek hatásosan elősegíthetik gaz­daságpolitikai céljainkat. Is­merjük ezeket a tartaléko­kat. például a munkaszer­vezés javítását, a jobb mű­szaki előkészítést, a gazda- j ságosabb munkát. Tovább! erősítjük dolgozóinkban a . cselekvési egységet, szélesí­teni a tdmegpolitikai mun­kát. Minden, társadalmi- és gazdásági fórumon a jövő. ben ig előtérbe állítjuk a vállalat gazdaságpolitikai céljainak megvalósítását, ki­emelve: amilyen mértékben sikerül azokat végrehajtani, olyan mértékben fog a vál. lalat fejlődni, s javulni a dolgozók életkörülménye. B. L. Rózsika néni. a takarítónő nem sejtette milyen szándék húzódik meg a karikagyűrű^ próba mögött. Reggel tör­tént. Tizenhat esztendei szo­kásához híven patyolaiüsz- tára takarított mindent, s várta a többiek érkezését. Úgy szerette mindig, ha rend. tisztaság van körülöt­te, ha elégedett Téglásiné, a szocialista brigád vezetője is. Feltűnt neki. hogy most nem szólt, nem dicsérte meg. He­lyette Szikjai Mihálynévaí közrefogták és egy karika, gyűrűt mutattak neki. Nem venné-e meg?! Persze, hogy nem. Tudták ők, csak mintát akartaik venni. megtudni milyen nagyságú gyűrűt ve­gyenek. Nem tudom, hogy özvegy Jancsurák Andrásnénak volt-e ennek előtte arany pecsétgyűrűje. Ő nem Is gondolt ilyenre. Igazán ak­kor lepődött meg. amikor tiszteletére összejöttek. Kö­szöntötték. búcsúztatták Nvugdíiba ment. Téglásiné és Szikszóin'' csele” sikerült. Tiiokbar •udták tartani az utolsó pi! 'inaiig, miért is kínálták el. adásra azt a karikagyűrűt. .Míg élek. mindig emlékez, ni fogok arra a pillanatra Tiszavasvári.-Élmunkás ut­ca 5. Itt él Kenyeres János hatodmagával. Feleset>, az if­jabb Kenyeres János, a két lány, Piroska és Júlia, meg a vő, Piroska férje. Szabó Ferenc. Ennyi embernek bi­zony kissé szűk a második emeleti kétszobás lakás. Napközben többnyire üres a családi fészek. Egyedül Julia, a 15 éves munkanél­küli” van otthon, á többiek a szomszédban. a gyárban dolgoznak. Júlia is velük tartana, ha lehetővé tennék neki. Mért á Kenyeres csa­ládnak egy gvár. az Alkaloi­da Vegyészeti Gyár adja a kenyerét. Ebből nőtték fel a gyerekek, de a gyári kereset adott ruhát az apának is gyerekkorában, mert a nagy. ápa, idős Kenyeres János szintén az Alkaloidában dől. gozott. a gyár nyugdíjasa. A kézivel mi van apám ? — Hagyd békén, leütöttem az olajos hordóval — bősz. saanködik az idősebb Ke nyeres János bekötött kezére nézve. Huszonkét év egy helyen A kis heg nem zavarja abban, hogy dolgozzék, Pedig már hét éve nyugdí­jas, elég volna a kis csa­ládi ház körüli munka, de minden télen, a fűtési idény­ben „elszegődik” a szomszé­dos szakmunkásképző inté­zetbe. Folytatja a régi mes­terséget. itt is kazánfűtő, mint ahogy 27 éven keresz­tül az Alkaloidában szintéin a kazánokat kezelte. . — Nekem is 22 évem van már a gyárban — mondja nem kis büszkeséggel a fia. — Apám elintézte, mikor leszereltem, hogy idejöjjek. Mint a fia. salakos beosz­tásban kezdtem mellette. Ha rossz szén volt. enni se na­gyon volt időnk, annyit baj­lódtunk. Azóta új erőmű épült az Alkaloidában. Itt'már olaj- tüzelésű kazánok vannak, a fiúnak könnyebb a dolga. Tanult is hozzá, ő már nem egyszerű kazánfűtő. hanem kazánház és turbinagépész. Az unoka pedig, a legifjabb János mint karbantartó la. amikor megkaptam az arany pecsétgyűrűt. Nem is tud­tam, csak utólag gondoltam már, miért is történt áz ujjam méricskélése.” Ezt a gyűrűt a Váci Mihályról el­nevezett szocialista brigád vette ajándékba Rózsika né­ninek. Hogy miért? Erre nehezen lehetne válaszolni. Talán azért, mert tisztelték, mert szerették, mert ő, a mindenki Rózsikája olyan tiszta volt. Nem művelt nagy dblgokat. Mit is tehet, ne egy takarítónő? ’ Tette, amit tennie kellett. Tisztel­te. szerette munkatársait, s azt amit tőle kértek szíves, örömest teljesítette. És ez a tisztaság volt. Ilyen az ott­hona is. Kinn lakik a Gu. szev-lakótélépen, a Káli a' Éva utca 12-ben. Parányi virágoskert. még öarányib1 előszoba csupa virággal. Ra gyogó kis szoba, szépen be rendezve. Ide jött pihenni Itt él Rózsika néni, aki ti zenhat esztendei munka után vált meg az Ailatfor. 'almi és Húsioari Vállalat, ‘ól. az ő kedvelt brigádjaié' Ez év május l’-én bú­csúztatták. „Emlékezetes marad. Soha nem gondol, tam és hém fiittém volna, hogy egy takarító asszonyért katos dolgozik a Kémia IV. üzemben. Az anya a kiké­szítő üzem munkása. a gyógyszeres dobozokat cím­kézi. — Van úgy, hogy egy műszakban 8—10 ezret — mondja a férje. Piroska gépírónő a Kémia Ill-ban, a férje pedig a karbantartó műhely eszter­gályosa. Mi hozta őket a gyárba? — Ide kötött a családból minden. lit tanultam a szak­munkásképzőben, itt focizok a gyári csapatban amiatt is maradtam itt — mondja a legifjabb János. — Nagyon jól megvagyök a haverok­kal az idősebb szakmunká­sokkal is. Változunk az értékrendek Tiszavr-jváriban változ­nak az értékrendek. 1 Har­minc-negyven évvel ezelőtt a nagy falu kis gyárába örült a sok szegényember, ha napszámosnak elmehe. tett. Húsz évvel ezelőtt Ke­nyeres János nagyon megbe csülte. hogy az apjának, mint régi munkásnak volt annyi szava, hogy miaga mellé vehette salakosnak. A legifjabbnak a társaság. a megszokás, a megbecsülés a kötőerő. hiszen szakma ia után bárhová elmehetne dol­gozni. Mint ahogy Piroská- ék már azon gondolkoznak: — Ha lakáshoz jutnánk másutt, talán elmennénk. Nem lehet így. lakás nélkül, mikor kilátás nincs rá. — Pedig itt vannak az üres lakások a lakótelepen — fűzi hozzá az apja. — Kértem az igazgatót hogy mint régi dolgozónak, jut­tassanak egy egyszobás* ne­kik. Nem lehet az a mű szakiaknak van fenntartva — volt a válasz. Pedig kimondva, kimon­datlanul a vasváriak arra büszkék, hogy az Alkaloida az ő gyáruk, a község adta hozzá mindig a munkáske­zet. több vezető innen neve­lődött ki. A Ken veres csa­ládot a rokoni, baráti szá­lak eev része szintén a gyár. hoz fűzi. Itt dolgozik két sógor gyerekkori iátszópai. tások vannak a gyárban, a összejöjjenek a vezetők, s olyan meleg szavakkal bú. csúztassanak. Sírtam. Na­gyon megható volt. Kaptam egy nagy virágkosarat ti­zenhat szál szegfűvel, volt enni és inni vgló is. S rám az egészségemre koccintot­tak.” Este haza Kísérték Rózsi­ka nénit.. Az igazgató, a szo­cialista brigád vezetője. Ti­zenhat esztendő dolgos hétköznapjai után követ­keztek és következnek a pi­henés napjai, itt lakik vele a lánya. veje. unokája. Ró­zsika néni a kis unokájával foglalkozik. Úgy érzi, meg­becsülése jele. hogy mint ő mondja, „egy forint híjjával ezerötszáz forint nvugdíiat kanok az államunktól.” Hív. *ák már a testvéréi, menjen A innen költözzön el hoz. •áiuk. Talán elmegv talán um. Még nem döntött. Néha-néha még bejár az üao.mbe. Mee'átogaiia a bri. gád is. Örömmel gondol vissza a legutóbbi találkozó­ra. amelyet a nyusdnasok- nak tartottak a vállalatnál. Megvendégeltek bennün­ket. 6 kaptunk 300—300 fo­rintot is. Ugv tudom, nem minden vállalat Ilyen jő a nyugdíjasaihoz.” munkás évek emlékei a gyárhoz kötődnek, de még sportban is a Lörfibik az a név ami lelkesít. Különösen a Kenyeres családban, ahol Júlia kézilabdázik, a légit, jabb János az NB Ill-as futballcsapatban latsaik. — Én biztos ott vagyok a meccsen — mondja ez apa. — Anélkül meg sem lehet lentii — szól a fociról az if­jabb János. — Csak sportolókra egész, ségteién a múrtkakör —ma. gvarázza az aDn amint ki. felé tartunk a Kémia ív­ből. ..Ilyen fiatalon ?*4 Mindez népi látszik me3 egvikőjükön sem. A naey. aoa nem fáradt k> a szén. ' iizelésű kazánok mellett annyira, how még mos* *e futná ereiéből a napi rvole órás munkára. Pedig mellet, te fogyatkoznak lassan a gyár nyugdíjasai. — Néha hull belőle, mint az énerből — jegyzi meg hamiskásan. Az apára rácsodálkoztak, erűkor a 20 éves törzsgár- riq í Ivéovt kapta. „Ilven fi. a* 'fon?” Az unokák pedig mosoly _ gó«"k, vidámak. csÜ’ogó Barra szemükkel múlt te. ki ni ötökkel a szíveket do. i.0o* IjnV — ki a fiúkét, kt a láncokét. ★ M unk fed I" as z1:1. A Ke. nyeres családnak már a harmadik ága dolgozik az Alkaloidában. Tiszavasvári- ban nem -zokatlao, mert van olyan csr'ád ahol nyolcán- tízen eszik a gvár kenyerét, kezdte segédmunkásként az apa, dolgozik technikusként a fiú. de mellette ott van a gyárban a másik, harmadik testvér, a feleség, a sógor. A harmadik generáció gyári munkás Kenyereseknél. Le, hét. hogy már apáról fiúra száll a gyár szeretete nó. luk mint ahogy vz ősöknél a föld. a mezőgazdaság ad. ta a kenyeret évszázadokon át. Lányi Bolond Szeretettel beszél a kié' unokáról, aztán panaszosra fordul a hangja. Nehéz, na­gyon nehéz az élete. Úgy ér zi több megértést, szeretetet érdemelne otthon is. Úgy ér. zi. s a szomszédok is mond, ják. hiányzik ebből az ott­honból a békesség. Nem. nem Rózsika néni az oka. Egy brigád, egy közösség jobban megértette, becsült« és tisztelte... Azok az egy. szerű munkáslányok — .munkásasszonyok, akikkel tizenhat esztendeig együtt dolgozott. Áz idfegenek. Ez jólesne otthon is. Igazi felüdülést jelent szá, mára. ha jönnek érte. ha hívják a régi közösségbe, társadalmi munkára. „Üze­nünk érte. És ő mindig szí­vesen ion közénk” — mond >a Téglásiné. És ott ez természetes. ahol tizenhat év kovácsolja ö=sze a kö­zösséget. A szocialista brigá­dot tizennyolc évvel ezelőtt alakították. Ebben „szolgált” Rózsika néni. És a maga módján tanult is. képezte magát. Igen. „Nyolc esz. tendeig takarítottam; utána az előkészítőben dolgoztam, s nyugdíjazásom előtt már a készáru raktárban deígoz- tam.” Ez volt az ő rangút* rája, ez volt .az ő előmene­telé. Farkas Kálmán PECSÉTGYŰRŰ

Next

/
Oldalképek
Tartalom