Kelet-Magyarország, 1973. november (33. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-25 / 276. szám
Vasárnapi melléklet A látszat Most már nem lehet elkerülni a találkozást. Igaz, ismerősöm. X. azelőtt többször elrohant mellettem, de mióta új kocsiján jár, kint az ablakon keresztül, megtörténik. hogy ,rárn dudál. „Szép a színe”. Valóban szép, a legszebb sárga, de ő sajnálkozik: „óh, csak ez az egyetlen szín volt!” „Látom, rádiót is szereltettél bele?” — mondom, s mutatok a kocsi végén majdhogynem a villanydrótig magasodó antennára. Mire ő: „Ez, kérlek, csak egy kegyes csalás egy fikció, rádió nincs, csak antenna van. De tudod, hogy van, adni kell a látszatra...” Hallom, hogy Y-né jó kapcsolatai révén szerzett egy köteg reklám-csomagoló papírt az „Elegáns boltból”. s azóta ebbe a „göngyölegbe” pólyáivá nyújtja át név- és születésnapok alkalmával a — leértékelt boltból vásárolt árukat. .Tudod szivem, így mégis csak másként mutat...” Mondja pincér ismerősöm, 6 tv nélkül is remekül szórakozik némelyik vendégen, Z-ék például „törzsasztalt” tartanak fenn az első osztályú étteremben, ahova rendszeresen eljárnak — lapcsánkát enni, borsodi vízzel leöblítve. „Azt látni kellene, milyen büszke és boldog arccal távoznak, az első osztályú helyről...” Ha valaki most azt hiszi, hogy szorult helyzetében az újságíró visszakanyarodik a lerágott csonthoz, a Nagy Kérdéshez: „Miből?” — gyorsan ki kell ábrándí. tanom. Egyébként is, olvashattuk a héten éppen ebben az újságban, hogy meghaladta a kétmilliárd forintot Szabolcs-Szatmár takarékbetétje. Kétmilliárd nem kis összeg, pontosan kétezer millió, amire már oda kell figyelni. Ha az emberek itt, Szabolcsban is ennyit tudnak már félre tenni, miközben — és ez egyáltalán nem fikció — mind elegánsaidban öltöznek, gazdagabban és változatosabban táplálkoznak, szép lakásokat építenek, s a megyeszékhelyen már kevés a kocsiknak a parkolóhely, akkor valóban elavult lenne a kérdés, hogy ..mibői”. Nem sikkes ma inár firtatni, hogy kinek mire, miből telik. Ha akad. nak is tisztességtelen haszonlesők, akiknek a kezük mindig csak maguk felé hajlik, a nagytöbbség nem ilyen. 'A többség becsületesen dolgozik, szépen keres, és ennek megfelelően gyarapodik anyagi javakban is. Hanem az említett „látszat”! Epre már illik rákérdezni, emellett már ellenérzések nélkül nem lehet elmenni. Meg ha csak néhány ember gyengeségéről, fel- iúnni vágyásáról lenne szó. oda se neki. Ilyen emberek mindig voltak és mindig lesznek. Szőkébb körben beszélgettek erről a minap különböző foglalkozású emberek. Eltérőek voltak .a vélemények. abban azért csaknem valamennyien egyet értettek, hogy ’ez természetes. velejárója változó életünknek, annak, hogy csaknem minden .családnál több pénzt, nagyobb keresetet tudnak beosztani. Egyikük szerint nem kell éttől, félteni a szocializmus építését, végtére is ez sokkal kellemesebb gond, mint amikor még pult alól lehetett venni a lódenkabátot is. Más vélemény amellett, kardoskodott, hogy az effajta, rivalizálásnak még lendítő ereje is.van: mindenki igyekszik jobban dolgozni, hogy még gazdagabbul éljen. Akadt aki aggódott: az ilyen látszat-élet odáig vezet, hogy az ember nem élvezője, hanem rabja lesz a tárgyaknak. Talán érdemes elgondolkodni ezen az . utóbbi megjegyzésen.. Igaz. hogy az anyagi javak gyarapodása, . a választók bővülése, a mind tetszetősebb es praktikusabb árucikkek megjelenése kitermel az emberekben egyfajta vérsenytörekvést. Érthető, hogy mindenki szeretne ma kényelmesebben élni.-mint tegnap, és még szebb — ha úgy tetszik; elegánsabb — otthonba hazatérni a napi feszítő munka után; megr pihenni, esetleg forgó fotelben a tévé elé ülni. Persze ez így túlzásnak tűnik, mért ma még — sajnos ■— az az áltálánösabb. hogy otthon sem. tudunk igazán pihenni. De az sem „fikció”, hogy egy fórgőíotel meg. vásárlásához nem kell gyárigazgatónak, júlmeno ügyvédnek, vagy éjjel-nappal munkára készen álló or vosnak lenni. Ma már egy becsületesen dolgozó építőipari munkás is megengedheti magának, hogy fridzsi- derben hűtse le az üveg sörét olykor-olykor a vacsorához, vagy 'a vasárnapi ebédhez; hogy modern vonalú bútort vegyen a vállalati támogatással kapott lakásába; esetleg ha a felesége és a legnagyobbik gyermeke is dolgozik, ne csak álmodozzék egy kisfogyasz tású autóról. Mindez így van rendjén; új társadat, műnk nekünk épül. az új városnegyed lakásai az arra rászorulóké lesznek, s ma már tsz-parssztok is eljuthatnak a jugoszláv tengerpartra, Abáziába. Hát akkor mi a baj? A látszatantenna, a látszatajándék! Mindezeknek a legkisebb közük sincs ahhoz az egészséges rivalizálás, hoz. amely egy felől a munka végzése közben, másrészt pedig az abból számlázó, javak megszerzésében tapasztalható. Ezek csak önmagukért való dolgok, s igaz, hogy az ilyen „látszatkövekkel” kirakott úton gyorsan el lehet jutni a tárgyak rabságába. Sajnos, nem nehéz példát találni arra. hogy az ilyen, csak , a tárgyak bűvöletében élő ember miként szákad el a kollektívától, hogyan távolodik a valóságtól, s végű) hogyan kérül önmagával is konfliktusba. Ma valóban „sikk” jól élni, mert'megvan rá a lehetőség. Ha nem is dúskálunk a földi javakban, azért jó politikánk nyomán ma senkinek sem ítéli megszakadnia, hogy ötről a hatra haladjon. Persze, aki csak a „tárgyi” haladást tartja szem előtt, nem veszi észre, hogy . másfajta gyarapodásra is szüksége van, az visszaél a saját lehetőségeivel is. S akik — bár kötelességük volna — elmulasztják az ilyen.1 a saját •ácsuk mögé rohanó emberek figyelmeztetését, azok .tr pin tat osan" mérgezni engedik azt a légkört, amely — Őket ie körülveszi. Angyal Sándor Epizódok Áramszünet hz áruházban ' Páni]c az eladók' között, ho) van a gyertya. Senkit ne engedjetek ki se, be se __” — csattan áz utasítás. Nagy nehezén előkerülnek a gyertyák. Vékonyak, pislákolók Még egy ideig tart a szemrehányás. A bolt személyzete végülis ura lesz a rendkívüli helyzetnek. Mindenki elfoglalja helyét. A fehéfköpenyas eladók gyertyával a kezükben járkálnak a kirakott áruk között. Örködnek, hisz a vevők egy rés2ie ugyan illedelmesen, megelőzve a gyanúsítást, kihúzódott szélre, távol az áruktól. De néhányan a gyertyafény mellett is folytatták a bevásárlást A pénztárnál nem tudni ki izgult jobban, a jámbor vevő, akit könnyen érhet vád, vagy a pénztáros, aki a pislákoló fénynél alig látja beütni az árakat Nagy megkönnyebbülés. Még korai. A fizetés után — az ajtónál — újabb ellenőrzés következik Minden ismét kikerül a bevásárló cekkerből Hátim aki a pénztártól való távozás után a zsebből még hozzátett az áruhoz, amiért nfem fizetett. Gondosan megnézik a blokkot, minden tételt ösz- szehasonlítanak. kipipálnak. Ismét megtelik a cekker, 6 a boldog vevőt kiengedik. Végtelenül udvariasan, tapintatosan, igaz. Személyi motozás nem. volt... Feljön a szerkesztőségbe egy olvasónk és mondja, mondja a panaszt... A lakás két méter hosszú, 1,60 méteres széles, a falak vizesek, villany nincs, fűteni nem iahet Ódunak nevezi a lakást, ahol nem lehet élni. Tudja milyen nehéz az országban, a városban a lakás- helyzet Azzal is tisztában van, hogy az illetékesek emberséggel, megértéssel igyekeznék- segíteni. Már agyszer kijelölték egy lakást, ézt azonban, feltörték, önkényesen valaki beköltözött. És minden maradt a régiben... . Mor.dpkájában nincs indulat, siránkozás, vádaskodás. S a, végén derű] hogy'ném is a saját lakásügyéről van szó, hanem az öreg fafaragó- művészéről, aki nagyon fél a téltől, s nagyon rászorul a támogatásra ; Búcsúzáskor jegyzi meg: — Én magamhoz fogad-, nám az öregét, mert nagyon bánt, hogy így él. De én, is szükséglakásban élek Várunk. Már nyólc Vágy Üz perce ál] a busz, sehogyan sem tud rákanyarodni a „rangosabb” útra. Sokan mo- iOgnai. „Ezért késik el az amber a munkából.. " »Az ember igyekszik haza és -kénytelen itt rostokolni ...” Áramlik a kocsisor. Ha jobbról már tiszta, balról biztosan, jön valami; Ha más nem, egy velorex. De annak elsŐbsége van. Sőt. a kerékpárnak is... Valaki megjegyzi: „Kezd már Nyíregyháza is- nagyvárossá válni.” Á morgás csitul. Az utasok türelmetlenségét: kis időre csillapítja valami. Nehéz lenne '’kifejezni, nem csak egyszerű büszkeség, a lakóhely növekvő rangjának szóló elismerés. Aztán . újabb türelmetlen- sági .hullám, apró megjegy- . zések.. „Már mehetne.” „Miért nem hajt már ki?” „Mitől fél.,.,?” , ' ’ — Aki siet. az menjen; kocsival — jegyzi-, meg a vezető, mii« többen elfojtják- a mérgüket. Mások V , tovább perlekednek. Hátulról • egy utas megunja a 'meddő 'vitát és berekeszti' az c-ssz-népl párbeszédet: — Hát mát az is baj. nogy jól élünk, soli a kocsi? Néma csend. Páll Géza őszi fények Nyíregyháza belvárosában. (Hammel József felvétele)
