Kelet-Magyarország, 1973. november (33. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-24 / 275. szám
I 1. oda! tfSt.ET-MAigYATfönsSÄÖ 1973. november Sí. Szülők fóruma Az iskolán kívüli túlterhelésről Kedvetlen és fáradt, sápadt, vagy indokolatlanul ingerült serdülők láttán hajlamosak vagyunk rögtön az iskolai túlterhelést okolni. Holott nemcsak az iskolai követelmények, a tananyag esetenkénti nagy meny. nyisége lehet ennek az oka, hanem a diákok iskolán kívüli életének szervezetlensége. Közrejátszhatnak otthoni környezetük fáradtságot kiváltó ingerei is. Az időzavar nemcsak a felnőttek gondja, a tanulóifjúságé is. A diákok jelentős része egyedül, segítség nélkül képtelen arra, hogy a rendelkezésre álló időt jól ossza be. Gyakori náluk a semmittevés, a valójában fárasztó ..lötyögés”, az értékes, aktív pihenés helyett. Sokakat elragad egy-egy hobby, a vélt „érdekes” dolgokra értékes órákat áldoznak fel. Hány diák lapozgatja át délutánját, folyóiratok képeit bámulva, miközben figyelme össze-vissza kalandozik! Vagy .végsőkig csigázza amúgyis fáradt idegeit hangos zenével. Holott a zaj nem pihentet. Aki zenekísérettel, magnózással próbál megoldani bonyolult, nagy figyelmet kívánó matematika példákat, csak idejét vesztegeti. Túlterhelést okozhat a feszült otthoni légkör, a szülők közötti viszony megromlása is. A serdülők idegeit komolyan próbára teszi a szülők közt naponta kiújuló vita. a családi villámháborúk. Az otthoni békesség hiánya károsan hat teherbíróképességükre. Sok szülő saját ambícióival árt gyermekének, amikor egyik különóráról a másikra hajszolja. Ezek a szülők rendszerint úgy vélekednek, hogy gyermeküknek nincs szüksége szabadidőre: „mit pihenjen ki amikor nem is dolgozik” — hangoztatják, s előírják, hogy a gyermek minden percét fordítsa tanulásra. Ez egyike a legártalmasabb nevelési téveszméknek. Nagyfokú testi-lelki károsodást okozhat az örökös számon, kérés, s a drámai jelenetek, ha „becsúszik” egy-egy rosszabb osztályzat. Mi hát a helyes, mit lehet tenni az otthoni túlterhelés csökkentéséért? Tudomásul kell venni, hogy naponta két-három óra szabad időre minden diáknak szüksége van. Ennek az időnek legalább a felét a szabad levegőn kell töltenie, s lehetőleg mozgással, sportolással. Ugyancsak fontos a serdülő számára a napi 8—9 órai alvás, amiből büntetlenül egy félórát sem lehet lecsípni. A kialvatlan tanulók látványa sajnos mindennapos az osztálytermekben, s a legjobb tanár sem képes figyelmüket lekötni, fáradságukat elűzni az első tanítási órákon. A legtöbb családban az éjszakai órákra tolódik a lefekvés időpontja, s még a gondos szülök is ritkán tartják számon: vajon eleget alszik-e gyerekük? Lehet, mindezek jelentéktelen apróságnak tűnnek, összességükben azonban kimeríthetik a legerősebb szervezetet, fs. A munkabeosztás rendjéről, a kikapcsolódásról. az egészséges, elegendő alvásról éppúgy gon. doskodni kell, mint a rendszeres étkezésről. Az iskolai túlterhelés csökkentése napirenden van oktatási intézményeinkben. de a szülői ház sem maradhat ki a túlterhelést csökkentő reformmunkákból. A legtöbbet a jó otthoni légkör nyújthatja, de az sem árt, ha a családi nevelés részeként arra is megtanítjuk a fiatalokat, hogyan kell okosan, szépen és kiegyensúlyozottan élni az idővel. Kocsis Éva Ifjúság 8-Ifjúság Ä Ifjúság & Ifjúság ® Ifjúság & Ifjúsági TÖRD A FE IED ! VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő. 6. Kettőzött mássalhangzó. 7. Rendszer, politikai korszak, ismert idegen szóval. 8. Helyhatározórag. 9. Var, forradás. 11. LAA. 12. Fundamentum. 14. Cselekedet. 16. Megfejtendő. 18. Növény. 20. Égtáj. 21. Ősi fegyver.' 22. Magára vesz. 24. Kikötő. 25. LMÉM. 27. Vulkáni kiömlés. 29. Férfinév. FÜGGŐLEGES: 1. Eledel. 2. Kiejtett mássalhangzó. 3. Menyasszony 4. Kicsinyítő képző. 5. Hatvan perc +T. 6. Megfejtendő. 10. Félig gajdolH! 11. Rostnövény. 13. Lóca. 14. Hatalmas tányér. 15. Megfejtendő. 17. Sütőipari szakmunkás. 19. Nyírségi gyümölcs. 21. Visz- sza: tulajdonai. 23. Évszak. 24. Személyedre. 26. E napon. 27. Fegyverrel tüzel. Megfejtendő: Kelet-ázsiai országok. Múltheti megfejtés: TATÁR — KOMI — KIRGIZ — GRÚZ Könyvjutalmat nyertek: Lakatos József Nyíregyháza, Orosz Katalin Nyírtelek,, Cregus Éva Vásárosnamény, Kovács Zoltán Nábrád és Nagy Ferenc Porcsalma. AZ ARANYFORGÁCS MIT LÁT JÓSKA? Valamit lát a magasban, s annyira elbámészkodik, hogy észre sem veszi: majdnem belelép a vizesárokba. Nézzétek meg ti is alaposan a képet, egy kis ügyességgel összeolvashatjátok mit nézett annyira Jóska. daSgigdai tsajfajSajg Élt egyszer egy kisfiú, favágó volt az apja, A kisfiúnak ezeregy kívánsága támadt, de apjának nem volt semmi egyebe. csak a szegénysége, így hát a kívánságok rendre nem teljesüllek. Kívánt a kisfiú zsíroskenyeret, kis csizmát, csupa olyan dolgot, ami nagy kincs volt régen. Egyszer, ahogy az apja hazaérkezett az erdőből a favágásból, azt mondta a gyerek: — Édesapám, táltos paripát szeretnék. Arany szőrű csikót és elmennék vele Heted hét országba_ hoznék onnan e9V aranypénzt, odaadnám édesapámnak és venne rajta zsíroskenyeret, — Ej, te, lurkó, Ferkó — mondta a favágó kisfiának —, nem kell ahhoz táltos paripa, hogy Hetedhét Országba juss. Aki dolgos, jószívű, jóindulatú, előbb utóbb eljut oda. En is voltam már ott. A kisfiú kérlelni kezdte édesapját, mesélje el, hogyan jutott el Hetedhét Országba. — Egyszer — kezdte a történetet a favágó — hajnalban elindultam az erdőbe fát vágni. Hát, ahogy mentem, mendegéltem, mit hallok? Mókus sírást. Valahol a fák között sírt-fítt egy kis mókus. Letértem a gyalogösvényről a fák közé a hang irányába. Térdig gázoltam a hóban. de nagy nehezen odaérkeztem egy hatalmas tölgyfához. Ott sírt a kis mókus. Kérdeztem tőle: „mi bajod, kisöreg?” „Jaj segíts rajtam favágó — mondta a mókus —, itt ugráltam az ágak között, s egy száraz ág repedésébe beszorult a lábam.” — Nekem sem kellett kétszer mondani. hogy segítsek, kiszabadítottam a kis mókust, az meg táncolt, bukfencezett örömében. Majd, hogy elmúlt a vígsága, megkérdezte: Mit tudnék én adni neked, te favágó, hogy Ilyen jó voltál. hozzám? — Ne adj semmit, mondtam a kis mókusnak az csak a mesében van, hogy a jó tettért jó jár. „Nem úgy van az, favágó. — mondta a mókus — jutalmat érdemelsz, de nekem nincs egyebem, csak néhány satun mogyoró, amit télire gyűjtöttem. Adok neked belőle kettőt.” — A'mókus ajándékát szépen megköszöntem a mogyorót a tarisznyámba tettem. gondoltam, -jó"' lesz majd ebédre, elköszöntem a mókustól és indultam további útamra. Nem kellett sokáig mennem, találtam egy száraz szálfát. amit kivághattam, Már emeltem is a fejszét., de akkor meg keserves jajgatást hallgattam. „Jaj jaj, éhen veszek! Jaja, jaj, elpusztulok, úgy ko- rog a gyomrom!” — Nézek jobbra, nézek balra, sehol senki. ■ A jajgatás azonban nem szűnt meg. Emeltem újra a fejszét, s ahogy letekintettem, akitor láttam, a száraf fa tövében egy pirinyó emberke kuporog. Nem is ember volt az, de manó. Mi a manó —mondom, — hát te jajgatsz itt? „Én, én — válaszolta —, mert nagyon éhes vagyok, hetek óta egy falatot sen ettem” — Nagy szerencséd van — mondtam a kis emberkének éppen most kaptam két szem mogyorót egy kis mókustól, a felét neked adom. — Megette a manó az egy szem mogyorót, én megvágnám a fát, hát újfent mit hallok? Jajgat a kisöreg to vább. Mondja. hogy: „Jaj, de éhes vagyok, még mindig éhes vagyok, pedig már csak félig korog nagyon a gyomrom.” — Mit tehettem mást, olyan keservesen, szivfájdí- tóan jajgatott a kis emberke, hogy a másik egy szem mogyorót is neki adtam. Akkor aztán békén hagyott, úgy annyira, hogy el is tűnt a szemem elől. Végre nekilát haltam a favágásnak. Emel tern n fejszét, lecsaptam a fára, de mit hallottam. A faforgács ércesen csengett, akár az arany. Jobban megnéztem, hát. valóban nem közönséges faforgács volt amit aprítottam, hanem aranyforgács. Gyűjtöttem egy tarisznyára valót és akkor hazajöttem. Az aranyforgacs feléért egy karéj kenyeret vettem nt van, fiam, gdd meg! A fornács másik felél a tűzre tettem, azért van itt ilyen jó meleg. Télen fiam, a meleg aranyat ér. Seres Ernő Két kis mese a legkisebbeknek Hogyan felejtett el a kiscica nyávogni ? Egyik reggel a kislány elfelejtett tejet adni a kiscicá- nak. A kiscica szomjas volt és éhes. Kérni akart a kislánytól, de elfelejtette, hogyan kérnek a kiscicák. Kiszaladt az udvarra. Az udvaron állt a ló. „Miért sírsz, cicuskám?” kérdezte a ló. „Már miért ne sírnék, ha egyszer elfelejtettem kérni, pedig olyan nagyon szomjas vagyok.” „Mondd csak azt, hogy nyí — ha,ha, ha! És kapsz a kislánytól tejet. Én is így kérek mindig.” „Ö nem, így a lovak kérnek” — mondta a kiscica. És rohant tovább. ‘Futott és sírt. Az udvaron meglátta őt a tehén. „Miért sírsz, kis cicus?” — kérdezte a tehén. „Ihatnék, de elfelejtettem, hogyan kérjek.” „Ez igazán roppant egyszerű, csak mondjad múúúú-ú -ű! Én is mindig így kérek” — szólt a tehén. „Nem, így a tehenek és a bocik szoktak kérni, de a kiscicák nem így kérnek.” Észrevette a kiscicát a ku„Miért sírsz, cicuka?” „Inni szeretnék, és elfelejtettem, hogyan kell kérnem.” „Mondd azt, hogy vau, vau! Én is így szoktam.” „De nem ám, így kutyák kérnek, a kiscicák nem.” És ezzel elrohant Észrevette a kiscicát a nagy fekete kandúr. „Miért sírsz?” — kérdezte a kandúr. „Tejecskét kérnék, de elfelejtettem, hogyan kell kérnem.” „Mondd csak azt. hogy miáu, miáu!” — szólt a kandúr. „Ó igen, ez az! Így kérnek a kiscicák is” — örvendezett a kiscica és futott a kislány után. A kedvetlen kakas Fölrepült a kakas a kerítésre és egyre csak nyújtogatta a nyakát ahogyan csák bírta. — Az égben gyönyörkö-* dik ön ? — kérdezte a kacsa. — Ugyan, mi közöm hozzád!, szólt lenézően a kakas, és még jobban nyújtogatta a nyakát.. — Buta egv térség ez az égbolt, tele csillagokkal, hogy alig lehet átfurakodni köztük. A nappaloknak és az éjszakáknak ez az állandó váltakozása már az idegeimre megy! Unom az egészet ! — Soha nem gondoltam, hogy ön ennyire érdekes. És milyen külöpps nézetei vannak! — szólt meghatva a kacsa. — Széttárom szárnyaimat — szónokolt a kakas, de ülve maradt a kerítésen — az égnél is magasabbra repülőié fel, szembefordulok minden égi fénnyel és végül meg nem értve, de büszkén belevetem magam onnan a magasból a végtelen kék tengerbe és... belefulladok! És ebben a pillanatban a kakas megszédült, és leesett, a kerítés tetejéről egyenesen a pocsolyába. — Jaj — ijedt meg a kacsa — ön már fuldoklik? — Nem! — válaszolta nW gerülten a kakas, és egy óvatlan gilisztát lenyelt — Mit. szórakozol annyit vele? — intette le a kacsát az öreg gácsér, amely éppen a csalánból bújt elő — hiszen láthatod, hogy 6 azok közé tartozik, akik csak az égre tekintenek, de ugyanakkor a földbe fúrják magukat Dr Papp Sándorod fordítása Édesanya: Ejnye, ejnye, Janikám, az arcod összevissza van karmolva, és a nadrágod is elszakadt. Hányszor mondtam már, hogy Emiikével ne barátkozz és ne játsszál vele! — Talán úgy nézek ki, mint aki játszott? A tanító néni meghatot- tan mondja: Köszönöm, fiúk, a gyönyörű virágokat és az őszinte jókívánatokat. Most pedig szépen üljetek le a helyetekre. __— Azt nem tehetjük, tanító néni, kérem. — Miért? — Az osztály ránk Parancsolt, hogy óra végéig köszöntsük a tatiitó nénit. A játszótéren igen hangosan vitatkoznak a gyerekek. Egy idősebb bácsi le akarja őket csillapítani, — Min vitatkoztok, gyerekek? — Fogadtunk, hogy az, aki a legnagyobb hazugságot mondja, kap egy banánt — mondta a legidősebbik a gyerekek közül. ~ Éj, ej, gyerekek — szólt méltatlankodva az öreg bácsi — amikor én annyi éves voltam, mint ti most, nem is tudtam, mi a hazugság. • — Ejha, Gyuri — kiáltott fel a legfiatalabb — add azt a banánt az öreg bácsinak! A városban az útkereszteződésnél all egy kisfiú és kétségbeesetten néz mindenfelé. Odalép hozzá a rendőr, és kérdezi: — Keresel valakit, tersfiam? — Igen, kérem, nem tetszett látni egy nénit olyan kisfiú nélkül, mint amilyen én vagyok? * i Erika eszegeti a mazsolás kalácsot. Egyszer csak megkérdezi: — Anyukám, miért raktál annyi tésztát a mazsoláit köré? ★ összetalálkozik Józsi Ferivel és így szól: — Igazán, nagyon csodálkozom, édesapád szabó, és mégis szakadt nadrágban jársz! — Erre Feri: — Ugyan mit számít ez. « te édesapád fogász, és a kistestvérednek nincs egyetlenegy foga sem. Éppencsak, hogy nem jöttél nekem. Nem tudsz csengetni? — Csengetni nagyon jól tudok, csak kerékpái ^zni nem. •k Két kisfiú beszélget: — Van kishúgod? — Nincs. Akkor kit szoktál megverni? Janika tisztította légpuskáját. Édesanyja kérdezi tőle: — Minek tisztítod azt $ puskát? — Hat csak azért., ha valakit eltalálok, ne kapjon vérmérgezési.
