Kelet-Magyarország, 1973. november (33. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-14 / 266. szám

g^i^g^jg^&iW^^^r4rari1íP¥rTOIiIMIIIGlIT Napjaink Tegnap és holnap Információ Ä tszervezték városunk egyik gazdasági egységét. Az elmúlt tíz esztendő alatt most harmadszor. S mint eddig, ezút­tal is elfelejtették ezt előre közölni az egy­szerű kétkezi dolgozókkal. Ők csak akkor tudták meg, hogy új vállalkozás keretein belül vannak, amikor a gazdaság kapuján kicserélték a táblát. Most. az évvégi beszámoló taggyűléskor mondták el azután, hogy mennyivel jobb lett volna, ha nem ilyen módon tudatják velük ezt a tényt, amelyhez pedig igen csak közük van. Azt is el tudták volna képzelni — tette hozzá az.egyik felszólaló — hogy az átszervezés előtt kérik a véleményüket, ja­vaslatukat is. Nem azért igényelték volna ezt. mintha nem értenének egyet az új helyzettel, de nagyot téved az a vezető, aki azt hiszi magáról, hogy a munkások nélkül is kitűnően tud boldogulni. Azt hiszem teljes mértékben Igazat kell adnunk az említett taggyűlés felszólalóinak. Az is bizonyos, hogy pártunk nagyon helye­sen követeli meg az év végi beszámoló tag­gyűléseket. Városunkban — mint az or­szágban mindenütt — immár harmadszor kerül sor ezekre a fórumokra, amelyeknek az első rendű célja éppen az. hogy a párt­tagság mindenről tájékozott legyen, ami a munkahelye, illetve lakóhelye életében fontos. Még csak néhány helyen tartották meg ezeket az egy évet értékelő taggyűléseket s határozták meg egyúttal a jövő feladatait. E n^gy jelentőségű eseménysorozatnak -— amely nem csupán a párttagok, de a párton kívüliek számára is rendkívüli mértékben fontos —, ma csupán az elején tartunk. Mégis le lehet vonni a legfőbb következte­tést: a párttagságnak és a párton kívüliek­nek egyaránt szükségük van az alapos, és gyors tájékoztatásra. Mondhatnák az egyes gazdasági vezetők, hogy mit tehetnek még ennek érdekében, hiszen az elmúlt egy esztendőben igen sok helyen megrendezték például a munkahelyi fórumokat. Ezeken ott volt a gazdasági ve­zetés, a legtöbb helyen a párttitkár, az SZB- titkár és a KISZ-szervezet vezetője is. Bár­milyen felvetődő kérdésre választ kaphatott itt a munkás. Hadd vitatkozzunk ezzel a nézettel. Igaz, voltak fórumok elég sok munkahelyen, bár közel sem mindenütt. Az is igaz, hogy e fó­rumokon mindenki megkérdezhette amit akart, és választ is kapott rá, többé-kevésbé megfelelőt. Ám ide tartozik, hogy a megfe­lelő munkahelyi légkörhöz nem elég egy évben — különösen nem két, vagy három évben — egyszer megrendezni egy látványos fórumot és ezzel elintézettnek vélni az ügyet. A jobb légkör, a demokratizmus és az információ áramlásának alapja, hogy a munkahely teremtse meg ezek feltételeit. Elő kell készíteni minden fórumot. A ter­melési tanácskozást éppúgy, mint a szak- szervezeti taggyűlést. A párttaggyűlést, párt­csoport értekezletet éppúgy, mint a KISZ- vezetőség választást. Az előkészítés pedig nem más, mint az. hogy az ott résztvevők előre és világosan tudják, mi kerül majd szóba. Az, hogy ne csak ott a helyszínen egy számokkal teli papírhalmazból értesül­jenek munkahelyük ügyeiről, hanem készül­hessenek a felszólalásra, a vitára, s ha úgy adódik, az esetleges vétóra is. Manapság is felvetődik jő néhány nyír­egyházi gazdálkodó egységünk esetében, hogy az éves tervek hevenyészetten, megala­pozatlanul készülnek és már az év első hó­napjaiban sok helyen szükséges azokon mó­dosítani. Tessék elhinni, hogy ahol megala­pozzák ezeket a terveket, ahol az intézkedé­seket mégelőzik a dolgozókkal való alapos, alkotó légkörű beszélgetések, ott ezeket a terveket nem igen szükséges megváltoztatni. Ez csupán az egyik haszon. A másik (és ettől nem kevesebb), hogy attól a munkás­tól. vasv termelőszövetkezeti tagtól — aki­nek a véleménye benne foglaltatik a mun­kahely intézkedéseiben — nem kell külö­nösképpen végrehajtást követelni, mert sa­játjának érzi munkahelye ügyeit, örömeit és gondjait is. Egyszerű a tétel: mihez és hogyan szól­jon hozzá az, aki nem ismeri a helyzetet? Találkozunk még olyan nézetekkel is, amelyeket egy. már nálunk is meglévő úgy­nevezett menedzser típusú vezető képvisel: az üzem vezetése, szervezése nem lehet az egyszerű emberek dolga, hiszen ahhoz köz­gazdászok. műszakiak, a manapsá g divatos ,.team-ek" kellenek. A munkás dolga oe e a végrehaüás legyen. Ezzel fetisizálják a munkahely kisebb és nagyobb ügyeit, el­dugják az emberek elől a problémákat, a tennivalókat, mintegy kivonják őket a for­galomból. A város címere p\ icsEretes módon egyre több városunk eleveníti fel múltjának egyik szép szokását, címerének, azaz jelvényének használatát. A több évszázados gyakorlatot, a törvényhatóságok, a megyei városok és közsé­gek pecsétjein használt jelvények (címerek) viselését a belügymi­niszter 1949. április 7-i 124 454. számú rendeletével törölték él. Több mint két évti­zedes szünet után városaink lakosságának, tisztségviselőinek ismételt kérésére a Minisz_ tertanács Tanácsszervek Osztálya vezetője 40—1/1970. számú utasítása szabályozta a he­lyi címerek megalkotását és használatát. Eszerint az egyes végrehajtó bizottságok hoz­hatnak határozatot a városi címer megalko­tásáról. majd az elkészült tervek közül a legjobbat a Képző- és Iparművészeti Lekto­rátus jóváhagyása után ismét tanácsülésen fogadják el, és használati körét tanácsrem. deleiben szabályozzák. Az elmúlt években sorra születtek váro_ saink új címerei, gondoljunk csak Budapest, Győr, Pécs, Sopron új jelvényeire, amelyek szerencsésen ötvözik a haladó törté.-jlmi hagyományokat tükröző elemeket városaink szocialista jellegének szimbólumaival. Me­gyénkben legutóbb Kisvárda kapott új címert, s Nyíregyháza város címerének megalkotásá­ra is megtették az első lépéseket. A város régi címerének keletkezéséről és sorsáról szeretnénk szólni a következőkben. A pecsét a történész szemében az írásos for­rásanyaggal egyenértékű, igen sok esetben együtt fordulnak elő. Az okleveleken függő viasz vagy nemesére pecsét (mint pl. az Arany­bullán), az iratokon található viaszpecsétek az efajta dokumentumok kibocsátóinak aláírása mellett bizonyították a kiadmány hitelessé­gét. Maga az eljárás — a pecsételés — a pe­csét képének negatívan ércbe vésett formájá­val, azaz pecsétnyomóval történt. Ezeket a legtöbbször vas szárú, s erre erősített bronz fejű nehézkes alkotásokat a múlt század het­venes éveiben váltotta fel a könnyebben elő­állítható és kezelhető gumipecsétnyohió. A hi­vatalos használatból így kivont, gyakran ipar- művészeti remekeket egy ideig még kegyelet­tel őrizték, később vagy elkallódtak, vagy köz- gyűjteményekbe kerültek. A NYÍREGYHÁZI JÓSA ANDRÄS Mt­ZEUM még a múlt században fogana­tosított megyei intézkedés eredményeképp őr. zi szinte valamennyi egykori Szabolcs vár­megyei község pecsétnyomóját, köztük Nyír­egyháza városáét is. A város legrégibb, ma ismert pecsétje minden bizonnyal II. József 1786-ban kiadott szabadalomlevelével egyidős. Ez az okmány Nyíregyházát örök időkre várossá (oppidum- má) nyilvánítja, s évente négy országos vá­sár tartását engedélyezte. Ekkor készülhetett az az évszám nélküli réz pecsétnyomó, mely­nek körirata Sigillum oppidi Nyíregyház, azaz Nyíregyháza város pecsétje. A pecsétnyomó körirata egy négy részre osztott pajzsot övez, amelynek cikkelyeiben ekevas, szőlőtőkék, fa és gabonakéve helyezkedik el. Tehát Nyír­egyháza város első címerének három alkotó eleme utal a város határában folyó mezőgaz­dasági termelésre, s a negyedik, a minden bizonnyal nyírfa a város nevének első tagjá­ra, s a tágabb környékre, a Nyírségre. A korban másodikként következő cinke, zett vas pecsétnyomó 1825-ös évszáma jelzi, hogy az örökváltság után készült. Ha felirata nem iß változott meg, de annál inkább a pe­csétnyomó címerképe. Ovális pajzsot tartó női alak egyik kezében kalász és szőlőfürt. két oldalán nyírfák. Felette a császári korona, alatta ekevas. Végül a pajzsban templomépü­letet láthatunk. Ennek a pecsétnek az elemei­ből állították össze tizenkét eszténdő múlva a városnak immár több. mint eg" évszázadig használt címerét, amely az 1837-ben vésett pecsétnyomón is feltűnik. N yíregyháza ugyanis 1837-ben V. Ferdinánd király privilégiumlevelé_ vei került az úgynevezett kiváltságolt városok Pedig — és erre is szép számmal van már példa — akik azt hiszik magukról, hogy ők hivatalból okosabbak, mint mások, azok nagyon tévednek. Van olyan gazdasági ve­zető is. aki csak el akar bújni az értelmet­lenség álcája mögé, miközben váltig alkal­mazza a divatos szóhasználatokat. Maga sem érti. hogy mi is valójában a munkahelyi demokratizmus, az információ jelentősége, az üzem- és munkaszervezés, a hatékonyság és a korszerűség. Ha értené, akkor első dol­ga lenne, hogy gondjait megossza munkatár­Készült 1837-ben sorába. Ez az okmány biztosította a város nagyfokú önállóságát (autonómiáját), különö­sen vezetőinek választásában és a jogszolgál­tatás tekintetében. A kiváltságlevélben leír­ják a város immár hivatalos pecsétjét is. Eszerint egy vízszintesen két részre hasított pajzs felső részén két nyírfa között helyezke­dik el a templom, míg alul emberi kar, markában kalászokkal. A pajzs körül a város neve: Privilegizált Szabad Nyír-Egyháza Me­ző-Városa Pecsétje 1837. A rézből készített pecsétnyomára* természetesen nem fért rá ez a hosszú szöveg, így rövidítéseket alkalmaz­tak. viszont a város nevét már egybeírták, mint a korábbi pecsétnyomókon. Nyíregyháza egykori címere tehát vi­szonylag későn, századokkal a címerhasználat virágkora után. 136 éve született meg. A cí­mertan (heraldika) ezt a típusú címert az úgynevezett beszélő címerek közé sorolja. Er_ re utal az 1837. évi leírása is, hiszen az egy­ház épülete a nyírfákkal „a városnak neveze­tét jel által kifejező” címertani képe, azaz Nyíregyháza nevének képes ábrázolása. A jövő Évben ünnepli a varos örökváltságának 150. és felszabadulá­sának 30. évfordulóját. E jeles és szerencsé­sen egybeeső két évforduló méltó keretet te­remthet Nyíregyháza város címerének újabb adományozásához, felelevenítve a régi szo_ kást. Az elmondottak tükrében bizony nem könnyű megválaszolni arra a kérdésre, hogy mely elemei maradjanak meg a régi címer­nek, illetve milyen részekkel gazdagodjék az új címer. A városi tanács végrehajtó bizott­sága már két évvel ezelőtt megbízást adott a Képző- és Iparművészeti Lektorátusnak, il­letve rajta keresztül Pap Gábor grafikusmű., vésznek, hogy tervezze meg a város új címe­rét. A beadott vázlatok egyike sem nyerte meg teljes egészében a bizottság tetszését. Egyes, jónak tartott részletek összeötvözését azonban a művész máig nem végezte el. Ab­ban mindenki egyetért, hogy az új címer egy­szerű, könny«) megjegyezhető legyen; ugyan­akkor jellegzetesen tükrözze a városi fejlődés fontos állomásait, a szocialista jelen sajátos vonásait. Hisszük, hogy e kevesektől ismert tudományág, a címertan szakértőinek bevo­násával a közeljövőben sikerül szerencsésen megkomponálni Nyíregyháza új jelvényét, a városi rang eme szép kifejezőjét. Németh Péter saival. Egészen a munkapadokig, a vállalat- vezetéstől legtávolabb álló íróasztalokig és a termelőszövetkezeti növénytermesztőkig. A munkahely dolga minden dolgozó ügye. A. úoz azonban, hogy valóban azzá váljon, — újra és újra el kell mondani -— a tájékoztatás, az információ legteljesebb áramlására van szükség. Ég persze arra hogy az üzemi és munkahelyi fórumokat ne tudják le egyszer és mindenkorra azzal, hogy egyszer megrendezték. K. J. Társadalmi kontroll A legtöbb ember amikor hallja a szót: várospolitika, az utakra, a járdákra, az esti kivilágításra, a vízellátás javítására, s ar­ra gondol, hogy mikor lesz elég bölcsődei, óvodai hely, hogyan korszerűsítik az üzlet- hálózatot. hány lakás épül? Pedig a kifejezés sokkal többet takar, mint a városfejlesztés technikai oldala. így fogalmazott legutóbbi állásfoglalásá­ban a párt Politikai Bizottsága is. amikor mérlegre tette a városi pártbizottságok tevé­kenységét. Végső következtetésként rögzítette a PB: a várospolitika a szó legteljesebb értel­mében vett pártpolitika, amely nem csuoán új létesítmények megvalósítását jelenti, ha­nem a 82 magyar városban a társadalom szer­vezését, a lakosság mozgósítását, a legfonto­sabb célok elérésére. Mi a helyzet Nyíregyházán? Már jóval 1973. júliusa előtt (ekkor szü­letett a PB. már említett határozata), me­gyénk székhelyén a városi pártbizottság ke­reste azokat a módokat, amelyekkel az állan­dóan jelentkező és mind bonyolultabb igé­nyeket megközelítően sikerülhetne kielégíteni. Egyszerűbben: Nyíregyházán a városi párt­bizottság már hónapokkal korábban tevékeny­sége homlokterébe állította azokat a rövidebb és hosszabb távra szóló tennivalókat, amelyek közvetlenül vagy közvetve kapcsolódnak a várospolitikához. Visszanyúlik ez a tevékeny­ség lényegében a mostani tervciklust megelő­ző időszakra, amikor Nyíregyházán már ke­resték — és meg is találták! — a módot arra, hogy az 1975-ig szóló városfejlesztési elkép­zeléseket szélesebb körrel, az egész lakosság­gal megvitassák. Aztán folytatódott ez a tö­rekvés azzal, hogy rendszeressé tették a kü­lönböző fórumok szervezését, melyeken vagy egy szűkebb kollektívát, vagy az egész lakos­ságot érintő kérdéseket tűzték napirendre, (Országosan is figyelemreméltó kezdeménye­zés volt például !■ lakásfórum megtartása.) Aztán a példák sorába való az a gyakorlat is, hogy a városi pártbizottság már hosszabb ideje, bizonyos időszakonként „beszélgetésre ült lé” a város állami, társadalmi ég tömeg- szervezeteinek vezetőivel, meghívja oda a legnagyobb vállalatok képviselőit is azzal a céllal, hogy megbeszéljék, aztán közös neve­zőre jussanak egy-egy, az egész várost érintő akció szervezésében, megvalósításában. (Elég, ha emlékeztetünk a nagy sikerrel zárult óvo­da-építési akcióra.) Bármennyire sok jó példái sorakoz­tathatunk is fel Nyíregyházáról a várospolitika kialakítására, megvalósítására, a munka ne­hezebb része még csak ezután következik. A Politikai Bizottság már említett határozata, valamint a megyei pártbizottság 1973, októ­ber 3-i határozata seregnyi feladatot jelöl meg megyénk városi pártbizottságainak a a szűkebb pátria fejlesztése, a pártmunka stílusának korszerűsítése, a jobb tömegkap­csolat kialakítása stb. érdekében. Ezek a ha­tározatok a meglevő valóságból indulnak ki, abból, hogy Szabolcsban, is tapasztalható gyor­sabb ütemű urbanizáció összetettebbé, bonyo­lultabbá alakítja a napi és a távlati tenniva­lókat. Ezt egy szűk kollektíva megoldani kép­telen; ehhez kérni kell a nagyobb kollektíva, az egész település támogatását. Szükség van valamennyi okos javaslatba, s aztán még na­gyobb szükség van az együttes cselekvésre. Persze ez így túl általános, ám a szavak mö­gött a hétköznapok, nagyon is konkrét tenni­valói bújnak meg. Például a jelenleginél is teljesebbé, rendszeresebbé szükséges tenni a lakosság tájékoztatását a különböző városfej­lesztési elképzelésekről. Aztán meg kell adni a lehetőséget arra, hogy a különböző város­részek lakói véleményt nyilváníthassanak a tervek rögzítése előtt, mert így érzik majd igazán magukénak a kitűzött célokat, amiért dolgozni is készek. Másként ezt úgy fogalmaz­zák: javítani kell az információs jelzést és visszajelzést. Aztán tovább: Nyíregyháza ese­tében jobban lehetne építeni az üzemekben levő szocialista brigádok igyekezetére. (Ezek a kis csoportok jelenleg jórészt rendszertele­nül, irányítás nélkül segítik például az isko­lákat, a gyermekintézményeket, társadalmi munkában.) Vagy; új tartalommal, lelkesí- tőbb célokkal lehetne megtölteni a kerületek versenyét, amely évek óta megnyilvánul a társadalmi munkában. (Megnyugtatóbban és egyértelműbben kellene rendezni mielőbb a társadalmi munka megbecsülését is: dönteni kellene például a „Díszpolgár” cím adomá­nyozásáról, vagy a fővárosban már nagy te­kintélynek örvendő Pro Űrbe Iritüntetés ado­mányozásáról.) Más példa: szerencsére, mind több ipari üzeme van a megyeszékhelynek, de az is igaz, hogy ezek közül csak kevés tartozik köz­vetlenül a városi tanácshoz. — a többség vagy megyei vállalat, vagy minisztériumi nagyvállalat kihelyezett üzeme. Jót tenne a városfejlesztésnek, ha végre sikerülne ezek­nek a különböző érdekeltségű vállalatoknak a szándékát közös mederbe terelni, közös ne­vezőre hozni a város és a vállalat érdekét. E soroj; írója abban a szerencsés helyzet­ben van, hogy közölheti: nyitott kapukat dön­get. Nyíregyháza város pártbizottsága — szak­emberek és a társadalom különböző rétege képviselőinek bevonásával — most készíti azt a tervezetet, amely a Politikai Bizottság és a párt megyei végrehajtó bizottsága már em­lített határozatainak a konkrét megvalósítását sűríti magába a megyeszékhelyen. Ebben a tervezetben mindezekről már konkrétan szó esik, s amíg a tervezetből határozat lesz, még további társadalmi kontrollnak vetik alá. A. S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom