Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-14 / 241. szám
'S.'ftíaa? ftmL^t-MAGTAÍl'OttSSre— VASÁRNAP! ME^LÉKtW Wn. of mér ?* Az „A lföld“ szabolcsi számáról Gyimesi Ferenc: Köd a fák hegyén Gyermekkorában a gyalogutak fogták meg a legjobban a lelkét. Később a nagy vizek. Azután — s ez már véglegesen — a találkozások. Utak, hajók, sorsok, szelek talál, kozása. Mindegyikben a végzetet érezte. Azonkívül valamilyen mélységesen regényes han. gulatot, amelyben örökre gyermek marad áz ember. Eleinte, amikor még nem utazott, csak olvasott es képzelődött, a lelkében zajlott le minden találkozás. Két árny iöldereng a tenger két ellenkező horizontján, azutan felbőgnek a hajókürtök... Két út, kint valahol egy távoli tájon, ahol még őshonosak a fák, átfut egymáson és nyúlik, kígyózik tovább... Két szél a magasban összecsap s a roppant elem vonaglásában fölüvöltenek valamilyen termé. szeti kínok... A hajók: Kik vagytok és hová mentek? Az utak; Kiket viszel? Hová viszed őket? A szelek: Üdítő esőt viszel. vagy rombolsz? Mi lesz a neved, mikorra célodhoz érsz: monszun, hurrikán, sirokkó, vagy tájfun? Kérdések, kérdések. Felelet nélkül. Min. den találkozás csupa titok. Mélység van ben. »ük. Magasfeszültség. Az első úton azután kezdtek személyes élménnyé válni a képzeletbeli találkozások. A hajó, amely szembe jött velük s alig egy kilométernyire úszott el mellettük, semmi Izgalmat sem keltett az utasokban. Néhányan feléje fordultak egy-két pillanatra, egy anya megmutatta a kisfiának, egy idő«! házaspár fölváltva végiglátcsövezte. azután ment minden a maga útján. Az élmény izgalmát ke. reste magában, valami megrázót a találko. zásból, amilyent azelőtt "érzett, amikor két hajó találkozását elképzelte. De csak a látvány képszerű hatását fedezte föl. Alkonyatikor egy kis sziget közelében hajóztak el. Székét a korláthoz húzta és onnan nézte a bronzszinü parti sziklákat és a magasban zöldelő fákat. Utána lecsukta szemét. Egy képet látott ismét, erős színekkel vászonra kent tengert, napnyugtában fürdő szigettel, ragyogó, nagy éggel. De a lelkében semmi kavargás. A felszínen játszódott minden, a mélyréteg érintetlen maradt. Megnősült. Valahol bemutatták egy lány. nak, megszerették egymást, házasságot kötöttek. Később, amikor végiggondolta a találko. zásukat, semmi rendkívülit sem talált benne. Házasságuk boldog volt, nyílt, kiegyensúlyozott. Valamilyen mindennapi rendszeresség érvényesült benne. Menetrend szerint ment minden, mint a vonatok. Elindulások, megérkezések, késések, csatlakozások, keresztezések. És, természetesen, találkozások. De mind mélység és feszültség nélkül. Mind természetes volt. mindegyiknek egyszerű a magyarázata, és egyik sem hagyott helyet maga után a képzeletének. ‘ ’ ' ' Két év után kisfiúk született. Műtétes szülés volt. a kicsi belehalt. Csak éppen addig élt, míg egyszer, halkan elsírta magát, azzal vége. Éppen csak fölvillant a világban. Két héttel a temetés után kiment a temetőbe. Ősz volt, koranovember, késő délután. A fák hegye homályba veszett és az ágakról lassan csepegett a köd. Megállt a friss sírhant előtt és nézte a ráhullott nyirkos leveleket- Keze zsebredugva, hóna alatt az aktatáska; egyenesen ide jött a hivatalból. S bent elgongtak az első szavak: „Nem fázol, kisfiam?” Valahonnan visszajött a kongás. De sza- Vak nem voltak benne. „Vártál ?” Valamilyen szorítást érzett a mellén. „Rossz halottnak lenni?’* Tekintete végigvánszorgott a festetlen kereszt feliratán. „Úgy hívtak, mint engem.’* Az utolsó betű szára kissé elkenődött. Elővette golyóstollát és kijavította. „Szeretted volna a nevedet?” A melle után a torkát is érezni kezdte, mintha a mandulája fájna. „Milyen lettél volna?” Ritkán, koppanva csepegett a köd a le- Velőkre. „Milyen lett volna a hajad?” A művészet nemcsak gyönyörködtetés, hanem a törvények bővítése. Ha ez igaz, s igaz, akkor minden kéo vizuális terjeszkedés, a Mindenség népesülése és humanizációja. Napjaink festője nem léphet oda, ahol mások jártak, nem érintheti a műfaj óriásainak magánterületét. — fo:.« látni kötelessége azt a folyamatot, melyet abbahagytak. Cs. Nagy András, aki Ujfehértón születeti 1927-ben, mindezt számbavette. Tudta és felismerte, hogy Derkovits Gyula a fü6t. korom. olaj népének új törvényeit hallotta meg. Nagy István eljutott a dolgok és jelenségek végső festői megértéséig, Egry József Bala. ton-nyersanyaggal lebbentett föl kozmikus távlatokat. Cs. Nagy András rádöbbent a festői indulás felette fontos óráiban, hogy üres parcellát kell keresnie. Mindezt hamarosan megtalálta ifjúságának szabolcsi forrásaiban, ahol csak Ö közlekedik, ö ismeri a táj kulcsának reitekhelvét. Táncosok duhaj- sága sugárzik képfelületein, — ’'és és körte; tárgyakkal kifejezett kiáltás és csönd. Fekete kontúrokkal körülvett színes dráma szinte készülődésének minden alkotása. — a ..Disznóölés” kavargása nemcsak a kimúlt ^állatot, hanem az éjszakát is jelképezi. Kendős asz- szony matat leölt tyúkkal — ebben is sors, •z állat emberszolgálata rejtőzik, hiszen Cs. Toporgott, majd elindult és lassan megkerülte a sírt. Leült, a szomszédos sírszegélyre, gallérját fölhajtotta, hátát a sírkőnek támasztotta és összehúzta a vállait. „Milyen magas lettél volna1:” Valahol a ködben elment egy vonat. „Melyikünkre hasonlítottál volna?” Megnézte az óráját. „Szeretted volna a meséket?” Lassan rágyújtott egy cigarettára. „Megtanultál volna futballozni?” A hideg kő megborzongatta. „Vagy úsztál vívtál, korcsolyáztál volna?” Hosszú időre megfeledkezett a cigarettájáról. Amikorra szájához vette, már nem égett. Kidobta az útra. „Csodáltad volna a televíziót?” Ismét megborzongott. Fölállt és fáradtan körbement visszafelé. „Irigyelted volna az űrhajósokat?" A köd átnedvesítette a haját; ahogyan vé- gigsimította, csupa víz lett a tenyere. „Mi szerettél volna lenni: hivatalnok, mérnök, művész, katona?” Elővette zsebkendőjét és megtörölte a homlokát. „Milyen lett volna a sorsod?*’ Mind jobban fázott. „Miről beszélgettünk volna?” Újabb cigarettára gyújtott és járkálni kezdett az úton. „Tudományról, életről, háborúról, titkokról, mélységekről?” A köd befolyt a leikébe, szivét hirtelen benőtték a vizes fák. „Benned milyen titkok maradiik megfej, tétlenül?” A kifújott füst pillanatok alatt elázott a 6zája előtt és lecsapódott a sűrű levegővel. „Hány kérdési hagytál válasz nélkül?” Egyszerre nyugtalan lett, ideges. Eldobta a cigarettát és visszament a sírhoz. „És te hány kérdésre kerestél volna feleletet?” Erősen szürkült a temetőben. „Mit alkottál volna?” Most ellenkező irányból hallatszott egy vonat tompa csattogása. „Vagy mit romboltál volna le?” Akaratlanul fölemelte csuklóját, de oda sem figyelt, hogy hány óra van. „Ki voltál tulajdonképpen?” A belső kiáltás úgy halt el fülében, mint egy elvonuló égdörgés. Utána valamilyen végtelen kongás maradt a dobhártyáján, mintha egy barlangba hallgatózna, amelynek mélyén örökké egyforma zúgó hangot ad egy lassan áramló folyó, vagy az ismeretlen utakon kóborló huzat. . „Mit felelnél, ha tudnál válaszolni?” ügy érezte az idő múlását, mintha a percek is egymás után eláznának a ködben. A sötétedésben már alig látta a sirt. Gallérja közé húzott fejjel állt még egy darabig, azután búcsúzkodva, lassan megfordult és indult. De két lépés után megállt és visszafor. dúlt. mintha még kínozná valami. „Mit mondtál azzal a sírással?” Gyötrődve elöreroskadtak a vállai. „Azt, hogy fájt a fogó?” összeszedte magát és kiegyenesedett. „Vagy valami mást. ahogyan az állatok, a fák, a szelek és minden mond valamit?” Megpróbálta kivenni szemével a sírt. de már minden elveszett a sötétségben. „Mit mondhattál az alatt a rövid átszállás alatt, míg néhány pillanatra találkoztunk?” A sötétség olyan volt előtte, mint fülében a kongás. Ure6, végtelen. Semmi sem jött vissza benne. Ismét nekiindult. Fáradtan, lassan ván- szorgott a nedves úton. S akkor a lelkén hirtelen átsuhant valamilyen homályos, régi érzés. Fölismerte. Egyszerre meggyorsította lépteit, s olyan kínzó nyugtalansággal sietett tovább a ködben ázó fák alatt, mintha a sötétben elment volna mellette valaki, és so. hasem tudhatja meg, hogy kivel találkozott. Nagy András felismeréseket és tapasztalat©, kát fest, item elégszik meg a mégoly felemelő külső látvány primátusával. Favágók zaja veri fel az erdőt, betlehe- mesek járnak a dombok között, virág nő az asszony kezében. — most ez a földje. Ilyen tiszta és tisztázott szabolcsi érzelmekkel és indulatokkal érkezett rövid miskolci intermezzo után Vácra. ahol a gombási völgyme. der évszak-látomásaiban helyezte el a Nyírségen lepergett ifjúság álmait és valóságfel- ismeréseit. Ez jelenti Cs. Nagy András festői magánterületét, azt a kettősségen alapuló dialektikus egységet, mely a szabolcsi indulatok és a gombási látomások egyeztetésén alapul. Nagy homoktól érkezett a nagy vízhez, — Szabolcsból a Dunához, ahol táiial felöltöztetett emberek ringnak képein dús évszaköltözetben. Ez már az ő egyéni parcellája, ahol a megtalált családi harmónia, az intellektuális térhódítás, és a festői technika párhuzamos irányú és mértékű enereiával halad előre a fekete teljes kiiktatásával. Művészete Szabolcs-Szalmár életérzését is hordozza, hiszen onnan származik, onnan len. dűlt olyan minőségű képi világeá hogy lassan ország és kontinens figyeli, figyelheti kontinentális eredményeit. Losonczi Miklós A „Bessenyei György” Tanárképző Főiskola fotója díszíti az országos érdekű irodalmi és művelődési folyóirat, az „Alföld” legfrissebb. oktatóberi számának címlapját. A cím elé oda is nyomtatták: szabolcs-szatmári szám. (Mindjárt egy apróság: Czine Mihálynak a megye irodalmi-kulturális hagyományait, értékeit tömörségében is megkapóan, kiváló személyiségeinket sorra-rendre bemutató bevezetőjéből sajnálatosan éppen Besse, nyei György maradt ki...) Az „Alföld” persze máskor is, gyakran adott helyet a szabolcs-szatmáriak publikációinak, szinte ..háziszerzőik” a mieink közül többen. De ezúttal valami másról, többről van szó: a folyóiratot csaknem teljesen a mi megyénkből származott, vagy itt élő írók, köl. tők, irodalom- és művészettörténészek, képzőművészek alkotásai bemutatásának szentel, ték. Részben azokénak is. akiknek a mostani „debütálás” jelenti az első nagyobb nyilvánosságot, az országos szellemi vérkeringésbe való bekapcsolódás lehetőségét. A szándékot és a tettet csak dicsérni lehet. Köztudott, hogy megyénkben viszonylag kicsi az irodalmi-műveszeti publikációs lehetőség. A Kelet-Magyarországcm kívül a Sza- bolcs-Szatmári Szemle — jellegénél fogva — csak igen korlátozottan tud helyet adni ilyen alkotásoknak, cikkeknek. (Megjegyezni kívánkozik: nem tudhatjuk, hogy túlnyomóan megyei szerzők közlésre érett műveivel netán havi, esetleg negyedévi rendszerességgel meg tudnánk e tölteni egy tisztán irodalmi- művészi profilú folyóiratot!) Marad tehát a jelenleg legjárhatóbb út: a regionális együtt, működés ebben a kulturális szférában, — amely egyúttal országos nyilvánossághoz is vezet. Ez az együttműködés jól illeszkedik a szomszédos megyék, ■ tágabban a Nyírség és a tiszántúli tájegység egyre szorosabbá váló, mindnyájunk számára gyümölcsöző sokoldalú kapcsolatába, helyesebben: példázza azt. Az „Alföld” szerkesztőbizottsága „jószom. szedi” előzékeny szívességgel vállalta ezzel a számmal az első lépés megtételét a szabolcs- szatmári írók, költők, képzőművészek alkot- tásainak összefogott, s így bizonyára nagyobb hatású bemutatásához. Országosan is újszerű, valószínűleg még további kedvező visszhangokat kiváltó kezdeményezés ez. Olyan segítség a megyénkben alkotóknak, mely mindenképpen elismerésre és köszönetre méltó. Az „Alföld” szabolcs-szatmári „tájszámának” ezeket az érdemeit semmiképpen nem kisebbítheti néhány kritikai megjegyzés. Mindenek előtt felmerülhet, hogy tulajdonképpen mitől „szabolcs-szatmári” egy ilyen összeállítás? Nyilvánvalóan a tartalom megyei jellege vonatkozásai felől nézve vol. na elsősorban az. A számban ezt csak részben sikerülhetett megvalósítani. (Persze pl. versektől, szépprózától nem is lehet ilyet elvárni,). Leginkább néhány kiemelkedően jó írás tett eleget ennek a követelménynek is. így Margócsy József tanulmányszintű, filo. lógiailag gazdag könyvismertetése Móricz Zsigmondnak Simonyi Máriához írt. nemrégiben közzétett leveleiről, Németh Péter cikke a szabolcsi földvárról, Takács Péter higgadtan tárgyszerű kritikája Végh Antal „Erdőháton, Nyíren” irodalmi szociográfiájáról. A tárgyukban kifejezetten megyei további szakcikkek viszont — megírásuk korrekt szakmai színvonalán kívül — néhány oldalon talán kevésbé alkalmasak bemutatni olyan tágasabb-hímesebb mezőket, mint a megye népművészete, vagy képzőművészete. Ami korántsem a szerzők hibája. Egyszerűen sze. gényítés az, ha 3—4 oldal jut ilyen témakörökre. A népművészeti, építészeti emlékeinkről készített fotók beillesztése ugyanakkor nagyon jól sikerült, sajátosan megyei hangi*, latokat idézve föl. Ez év június 5-én ünenpelte az ország a magyar könyv születésének 500. évfordulóját. A jubileum jegyében rendezik az idei őszi megyei könyvheteket, a könyv és az iiodalom népszerűsítésének, a szövetkezeti könyvterjesztés nagy jelentőségű, hagyományos akcióját. A könyvhét október 15-től november 30-ig tart; a Magyar írók Szövetsége által meghirdetett és a népfrontmozgalom által patronált célt, az „Olvasó népért” mozgalmat szolgálja. Szabcics-Szatmár megyében az állami és a szövetkezeti könyvesboltok — és könyveket is árusító egységek — mintegy 13— 14 millió forint értékű könyvállománnyal rendelkeznek. A megye kilenc szövetkezeti boltjában több mint 6 millió forint értékű könyv várja a vásárlókat- Az elmúlt évben mintegy 9—10 millió forint értékű könyvet forgalmazott az állami és a szövetkezeti kereskedelem. A megyében 560—580 szövetkezeti társadalmi könyvbizományos — pedagógus. alkalmazott, munkás — is részt vesz a könyvek árusításában. Az országos szervező bizottság arra kérte az őszi megyei könyvhetek szervezésében résztvevő társadalmi és tömegszerve- zeteket. hogy megrendezését tekintsék az 500. évforduió egyik fontos helyi eseményének. A szokásosnál is gazdagabb programot állítsanak össze és lehetőleg minden községben egy napot az őszi megyei könyvhetek ünnepévé tegyenek, a legkisebb településeken és tanyákon is érvényesüljön a könyvhetek hatásaAz őszi megyei könyvhetek művelődéspolitikai célkitűzése: könyvet minden házba. Ennek érdekében a fogvasztási és értékesítési szövetkezetek a megye több községében szervezik meg a házról-házra árusítást, könyvvásárokat az ellátási körzetükhöz Maradt tehát a másik szerkesztési kon. cepció, mely a „személyi megközelítés” szá. Iára fűzi föl a megyeiséget. tehát azoktól a szerzőktől közöltek írásokat, azoktól a képzőművészektől reprodukciókat bármilyen témá. ról, akik itt éltek, élnek, vagy innen kerültek el. Ebben az esetben — mert az „Alföld” szabolcs-szatmári számát ezen az alapion szer. késztették — nem ártott volna közölni (akár a szám munkatársaiként fölsorolva), hogy „ki kicsoda?”, mert néhány szerzőről a recenzens még széleskörű kérdező&ködés után sem tudta kideríteni, vajon Szabolcs-Szatmárbam él-e, itt dolgozik-e, vagy innen elkerülve gondol-e vissza a tájra és népére értük való szeretettel? A szorosan véve nem megyei vonatkozású cikkek közül kiemelkedik Hársfalvi Péter egzaktságában is hangulatos széljegyzete Balogh István: A cívisek világa c. könyvéről, Pál György tanulmányrészlete Illyés Gyula fiatalkori költészetéről és Kulcsár Szabó Ernő „Modell és kísérlet” című elemzése Déry Tibor új kisregényéről. (Képzelt riport egy amerikai p>op-fesztiválró!.) Fazekas Árpád, fi. lológiai hajlamú orvos-történészünk újabb ér. dekes tanulmánnyal jelenkezett (az 1831, évi koleralázadásról), ezúttal az „Alföld” hasáb, jain. A tematikailag-műfajilag sokrétűen gaz. dag szépirodalmi anyag kissé egyenetlen színvonalúnak tűnik, bizonyos fokig érthető, en, hiszen pályakezdőket is reprezentál. A versek érettebbeknek, szigorúbban válogatót, tabbaknak látszanak. Elsősorban Patkó Jó. zsef új versei és műfordításai adnak súlyt a számban ennek a műfajnak. Ratkó költői világa kitágulásáról, kifejezésformái gazdagodásáról vallanak ezek a feszesre zárt versek („Örökbe fogadom”, s különösen a „Camera obseura”), műfordításai pedig új oldaláról mutatják be őt — ígéretesen. A pályára in. dulók közül Nagy István, Szőilősi Zoltán, Öszabó István és Szigeti György verseit olvashatjuk szívesen, a megyénkben már ismertebb Mester Attila költeményeivel együttA folyóiratszámban huszonnégy .megyei” szerző írásai szerepelnek, a legkülönbözőbb műfajok váltakozásában, talán kissé meg- szerkesztetlen benyomást keltve, mert nehezen lehet valamilyen elrendező elvet találni az írások egymásutánjában. Pl. Megemlékezés (Krúdyról, Katona Béla avatott tollából), széppróza váltakozik könyvismertetésekkel, versekkel, tanulmányokkal. Félreértés ne es. sék: nem a rovatolás hiányzik, csak a vi-lá. gosabb. logikusabb elrendezés — az ami esz- tettség látszatának elkerülésére. Tíz képző, művészünk alkotásaiból jól összeválogatott kollekciót helyeztek el a folyóiratszámban, alkalmasan a művészek stílusának érzékeltetésére. Berecz András festőművész kifejező „önarcképbe, Nyeste József festőművész ..Dévavára” c. képe és Horváth Vince fafaragó művész „Drótos”-a különösen markán« karakterizáló jegyekkel ragad meg. Végül a legfontosabb, alapvető kérdésre — arra, hogy jól tükrözi-e, reprezentálja-e eléggé az „Alföld” szabolcs-szatmári száma megyénk irodalmi-művészeti életét? —, ki. sebb fenntartásokkal bár. de igenlően válaszolhatunk. A fenntartások főleg abból adódhatnak, hogy egyetlen folyóiratszám nem is tehet ennek a követelménynek eleget. Körül, tekintőbb tájékozódással, előkészítő munkával bizonyára találhatók lettek volna még más, közlésre alkalmas írások nagyobb számban, a válogatáshoz jobb lehetőséget adva. Az „Alföld” eme számának megszületésénél szere- tőn-féltőn bábáskodó Ratkó József egymaga többet nem igen végezhetett. A szélesebb körű megyei előkészítés a hasonló, megyei jellegű összeállításoknak feltétlenül hasznára válhat a jövőben. Merkovszky Pál tartozó áruházakban, ABC áruházakba»- Az arra alkalmas minden egységben megszervezik a könyveladást az utcai könyvvásárokat. Az áruházak és a több kirakattal rendelkező üzletek önálló könyvkirakatot rendeznek be, ajánló jegyzékeket készítenek, a könyvbizományosok felkeresik a tanyán élő lakosságot, a távoleső településeket. A szervező bizottság felkérte a tanácsi és társadalmi szerveket, valamint a fogyasztási szövetkezeteket, hogy a lakosság, az üzemek és intézmények, a szocialista brigádok széleskörű összefogásával támogassák az ,,500 év — 500 iskolai könyvtár” elnevezésű társadalmi mozgalmat, amely könyvek adományozásával segíti az általa-: nos iskolások olvasóvá nevelését. Az őszi megyei könyvhetek országos megnyitójára Mezőkövesden kerül sor október 14-én. Szabolcs-Szatmár megyében október 15-én délután 5 órakor a nyírbátori tanács dísztermében tartják az őszi megyei könyvhetek központi megnyitó ünnepségét. Ünnepi beszédet Szilágyi Gyula, a MÉSZÖV elnöke mond. A részvevők Bede Anna és Ratkó József költőkkel találkoznak. Irodalmi bevezetőt mond és a költők munkásságát dr■ Katona Béla irodalomtörténész méltatja. A megyei megnyitó alkalmából Nvjr- bátorban az emeleti terem előcsarnokában könyvkiállítást rendeznek, a tanács előtti téren pedig a könyvsátorban utcai árusítást is tartanak, ahol a költők dedikálják műveiket. A megye községeiben számos könyvkiállításra. irodalmi estre, irodalmi színpadok fellépésére, irodalmi ismeretterjesztő előadásra, író—olvasó találkozóra, könyvankét« ra kerül sor az október 15-től november 3ft« ig terjedő időszakban. Cs. Nagy András fővárosi bemutatkozása Október 15: kezdődnek az őszi könyvhetek Nyírbátorban tartják a megnyitó ünnepséget \ \
