Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-14 / 241. szám

ÜTS. eWÄßet ff

^ífEf5T-MAGVARORSZAff

9. <*»

Beregben már elkezdték

Társadalmi üggyé tenni a művelődést

Szokatlannak tűnik, hogy egy termelőszövetkezet kulturális „melléküzemágat'1 látásit. Márpedig megtörtént, megyénkben is tnegszületett az első fecske; Barabáson saját fenntartásba, kezelésbe vette a tsz a hélyi művelődési házat. Kevés ilyen példa Van még az országban. A mintát a dunántúli Fadd község szolgáltatta, melynek elnöke többször is járt már a megyében, nevezetesen a Beregben . is.

Á váslrosnaményi járásban ismét újszerű lépést tettek a közművelődés társadalmi üggyé (ételében, amely megyeilég figyelmet érdemel- Nem ez az egyedüli kezdeményezése a járásnak. Jó tíz, tizenkét évvel ezelőtt innen indult el a beregi kezdeményezésként emlegetett és országosan is figyelemreméltó kísérlet; tsz kultúrfelelösok alkalmazása minden községben. Évekig váltakozó sikerrel szép eredményeket értek el a tiszteletdíjas kuitúrfelelősök, akiknek a tsz-ek munkaegység-jóváírással honorálták a fáradozásukat, a különféle művelődési rendezvények szervezését. A fejlődés azonban túllépett ezen a formán, s a járás párt, tanácsi. művelődési szervei hozzáláttak egy merészebb, de a mai igények által sürgetően diktált terv megvalósításához. Elhatározták, hogy minden községben függetlenített népművelőt alkalmaznak.

A megyeben elsőként sorra állították muiiiCába a művelődési ház, klubkönyvtár vezetőket. Nem kis áldozatok ts viták árán- Először a helyi gazdasági szervek, intézmények anyagi és erkölcsi hozzájárulását kellett megszerezni. Másodszor Olyan embereket keresni, akik a viszonylag szerény fizetésért elvállalják a munkát és helyt is állnak sokrétű, jó helyzetismeretet, népművelési jártasságot kívánó munkában.

\z idén elérték, hogy a járás egy művelődési közponijaoan, kilenc művelődési házában, három feltételesen besorolt művelődési házában, 17 klubkönyvtárában, 3 feltételesen besorolt klubkönyvtárában és öt ösz- szevont kulturális intézményében összesen tizenöt hivatásos népművelő dolgozik. Munkáját még tizenhat tiszteletdíjas segíti.

Nem gond nélküli persze a tartalmi kötművelődési feladatok elvégzése, mert a népművelők többségének nincs meg a szükséges képesítése. Többségük érettségizett, kevés gyakorlattal rendelkező fiatal. akiknek idő kell. amíg beletanulnak az intézmények vezetésébe, jó munkakapcsolatot létesítenek a közsé í gazdasági szerveivel, megismerik a helyi sajátosságokat- Valamennyiüket ^ arra ösztönzik, hogy szerezzenek népművelő- könyvtárosi képesítést, a pedagógiai végzettségűek pedig szaktanfolyamokon alapozzák meg a speciális népművelési ismereteket.

Több „kalapból” gyűl össze a falusi népművelők fizetése, ezért eleinte tartottak is tőle, sikerül-e tartóssá tenni a gazdasági szervek intézmények által vállalt évi összegek befizetését. A függetlenített népművelőket nem kellett elbocsátani, sőt számuk minden évben gyarapodott. Fizetésükhöz nagy- mé 'ékben hozzájárulnak a járásbeli tsv-ek az aranyosapáti Béke és Uj Élet. a csarodai Uj Étet. a lónyai Beké. az olcsvaápáti Petőfi a tarpai Gyózelém tsz. a KTSZ. az ÁFÉSZ, a t.iszaszalkai Búzakalász, á tlszavidi Vj Élét, a tiszaadonyt Zöldmező, a tiszaszálkai ÁFÉSZ, a gergelyiugornyái Uj Élet és a vitkai Kossuth tsz. Nem egyforma összegekkel, van olyan tsz. amelyik évi 2300 forintot ad érre a célra, de akad 15—20—25 ezer forintos hozzájárulás is. Ezek nélkül nem tudták volna megoldani a hivatásos művelődési dolgozók alkalmazását.

Beregben mindinkább bebizonyosodik, hogy a korábban sok „kalapban” kezelt, elaprózott pénzösszegek egy kézbe adása, ha csodákat is nem hoz. jócskán elöbbrelendíti a község művelődési héljri.etét- Elegendő arra, hogy függetlenített népművelőt alkalmazzanak és mint a nyírmadai, a tarpai és a tiszaszalkai példa mutatja, még futja berendezési tárgyak vásárlására, égyés kulturális rendezvények finanszírozására is.

Az erőfeszítések teteje, természetesen a barabási lénés, a tsz által saját fenntartásba vett művelődési ház és az általuk alkalmazott népművelő példája. Több tsz-nél érik az ehhez hasonló elhatározás, Vámosatyán,. Gemzsén.

Nemrég a járási párt és tanácsi szervei fórumán is szerepelt a közművelődés helyzete, az újszerű kezdeményezések továbbfejlesztése, a tartalmi munka javítása. A jelentős fejlődés ellenére még sok a tennivaló az üzemi népművelést illetően, jobban kell' segíteni a szocialista brigádok kulturális vállalásainak teljesítését, javítani a kulturális alapok felhasználását, minden községben működőképessé kell tenni a művelődési tanácsokat. tgy minden vonatkozásban közelebb jutnák a közművelődés társadalmi üggyé válásához.

Páll Géza

lasnádi Varga Éva

Szekerek járnak...

Szekerek járnak az úton, s a szívem daltól árad. és nekimennék az éjnek, deresedé határnak.

s mint kölyök koromban tettem gallyat dobnék a tűzre, és nézném, hogy leng a fényben az aszonyok gyűszűje.

Szekerek járnak az úton.

— bizony, hogy ősz Van Újra. és bizony, hogy már mögöttem maradt az évek útja.

Ablakom fénylő tükrére féhér ködök fonódnak, és különös fanyar ízét érzem a tiszta bornak.

Gelénesi

párbeszédek

„Gelénesen nincsenek sem nagy, sem kis szenzációk; onnan nem érkezik hír nagy sikerről, hangos botrányról; ott egyhangúak a hétköznapok; mondhatjuk, Gelénes jellegtelen, karakter nélkü li település Öeregben. A műútról Csaro- dánáJ térjen balra, ott találja”

Szilágyi Gyula tsz-elnökkel:

— Miért kötötte a kulcsot a zsebkendőjére?

— Ezt-e? A kaláka miatt. Mert tetszik tudni, mostanában már a kukoricát is kalákában törik az emberek, összeállnak a Sógorok, a komák, aztán egyik nap az egyiknél, a másik nap a másiknál törik a háztájiban a kukoricát. Nagyon szép a termés az idén, van ahol 140 zsákkal is lekerült egy holdról. Na már most, azt haza is kell szállítani, ehhez meg fogat kell. Igen ám. de nyakunkon az almaexport, végre van fedél a ládákhoz, válogatni kell az almát, mert

| különben befürdünk az almával- Mondtam is az embereknek, most nincs kaláka, most almát válogatunk. Azért biztonság képpen magamhoz vettem a raktárkulcsot, ezt, ami itt van a zsebkendőnkre kötve, nehogy véletlenül is szállítójegyet adhasson ki a raktáros. Azt látná, kinn van a nép az almánál, mindenki válogat. Hát így is kell néha munkát szervezni.

— Es milyen az a kaláka?

„ Akár egy lakodalom. Még indulás előtt elfogy minimum egy liter pálinka; hiá- Da van bor mindenütt, jönnek ide a boltba, láda számra viszik a sört, mert az mégis csak modernebb ital. Az asszonyok meg süt- nek-föznek, nagy fazék töltöttkáposztát,, váj- lingra való rántott-csirkét, kemencényi kalácsot, jói tartják a segítőket- Aztán ezt megismétlik a szüretnél is. Mert kérem, jól él ez a nép, én mondhatom. Itt van előttünk a vegyesbolt, árul ez kérem mindent: sört, bort, húskonzervet, de még csak Erzsébet hálószoba bútort is. A nép meg veszi. De még az is előfordul, hogy bemennek Na- ményba, vesznek egy tepsire való hurkát, meg kolbászt, aztán itthon szépen felpirítják a vendégeknek. Hogy miből pénzelnek, miből épülnek az új lakások, meg honnan a sok pénz a szép bútorra, a drága ruhákra? A téeszből is, még a háztájiból is. Tavaly a Büzakalász egy tíz órás munkanapra 86 forintot fizetett- Csak úgy mellékesen: ez a tíz óra csak papíron tíz óra. sokszor nincs az nyolc sem. De az idén is meglesz legalább ennyi. Aztán a háztájiba ott van három négy tehén, tíznél több hízó, hát ebből pénzéinek.

— Tehál mindenki jól él?

— Mindenki jobban, mint azelőtt. De akadnak, akik rosszul osztják be, nem vigyáznak a pénzre, aztán kopognak a téesz irodán, kérik, te Gyula, adjál már száz forint előleget, mert ki kell fizetni a televízió díját. Mert itt már kevés a ház. ahol ne lenne televízió.

— Csak a televízió az egyetlen szórakozási lehetőség?

— Most már nemcsak- A fiatalok nemrég futbal csapatot alakítottak, azt nagyon

zeréti a falu. Csak legutóbb is mi történj: kilyukadt a labda. A szomszéd faluból kellett kölcsön kérni- Mondom is a főkönyvelőnek, te, nagy szégyen az Gélénesre, hogv kölcsönlabdával játszanak, vegyünk nekik egy újat. Nem sajnáltuk mi a pénzt felszerelésre sem, vettünk 6 ezer forintért trikókat, meg cipőket. Hagy légyen a fiataloknak, megérdemlik, jól dolgoznak, még vasárnap is eljöttek takarmányt szállítani délelőtt, délután meg kiálltak a meccsre— És ennyi elég a fiataloknak?

— Dehogy elég! Több is kell. hát odaadtuk nekik a dohánysímítót a téesz majorban, hogy legyen nekik klubjuk. Van abban lemezjátszó meg sakk is. ott szoktak elszó- rakozgatni munka után. Aztán most. hogv felépülőben a kuitúrházuk, már vakarja a 'ületövét a téesz vezetőség, hogy előteremtse a pénzt a szép berendezésre, ahol még jobban érzik majd magukat a fiatalok. Meg aztán venni szeretnénk még nekik sípot, dobot, meg mindent, hogy zenekaruk is legyen. Kellének ide a fiatalok. várjuk is őket Baktárói, máshonnan az iskolákból, s azt szeretnénk, hogy szívesen jöjjenek haza.

Szép József párttitkárral, az iskola igazgatójával:

— Ön szerint is túlságosan csendes te'épülés Gelénes?

— Már húsz éve, hogy itt tanítok, ismerem jól a falut- Hogy csandes-e? Mint a legtöbb település. Az igazság az is. hogy nagyon sokan elvándorollak innen a váró- sokba, az iparba, korábban, amikor a teesz még a gyermekbetegségekkel küzdött. Ez a korosztály lehetne ma a falu dei ékhada. Igen. elöregedett a téesz tagsága, s na nehány fiatal vissza is 1ön. mit talál? Mondjuk jön egv érettségizett gépszerelő, belep az ócska műhelybe, ahol időverte gepeket lát. nyomban elmegy a kedve. Beruházások kellenének ide ahhoz, hogy mét ".agvobb

számban maradnának meg itt a fiatalok,

vagy vágynának haza. Ahogy tudom, a közelgő téesz egyesülés segít már ezen a problémán. amikor egv gazdaság lesz a barabasi, a gelénnsi és b vá mosatva} t?^sz.

— Látom a falon az iskolatelevizio műsorát és itt az asztalon a modern vetítő.

— Igyekszünk mi is korszerűbben tanítani. Bár Van gondunk: nincs betöltve például a matematika-fizika szakos állásunk. Jött egy friss diplomás kislány nemrég, de

megijedt a falutól, két nap múlva IttHagvott bennünket. Ezért amit lehet. megteszünk, bár az én elvem az. hogy a legkisebb falvakba küldeném a legjobb pedagógusokat. Ott van rájuk nagy szükség- Tavaly tizenkilenc nyolcadikat végzett gyerek közül tizenhármán jutottak középiskolába, vagy szakmunkásképző intézetbe. Ez nem rossz arány. De ismétlem, nekünk az sem közömbös, hogy mi lesz azokkal, akik itt maradnak, vagy Visszajönnek-e. akik szárnyra- keltek. Valóban élénkülnie kell itt is az, életnek, mert főleg a fiatalok körében van erre igény. Mit titkoljam, ebben a községben még soha sem volt színházi előadás, mert nincs alkalmas hely rá. Ismeretterjesztésre sort kerítünk, minden évben elkészül a népművelési munkaterv, amit jobbára a téesz igénye szerint állítunk össze. Az ember nem is hinné, mennyire kíváncsiak az itt élők nemcsak a nőgyógyászati előadásokra, hanem még arra is. hogyan keletkezett a föld, hogy mi a titka a csillagrendszereknek- Már mondták, hogy épül az új művelődési ház. Lesz abban ifjúsági klub, aztán klubkönyvtár, és égj nagyobb terem színpaddal. Ez sokat lendíthet majd rajtunk. Sor kerülhet majd gyakrabban író-olvasó találkozókra, sűrűbbek és vonzóbbak lehetnek az ifjúsági rendezvények, aztán otthonra találhatnak ott a „kertbarátok”, a nemrég alakult MHSZ-klub tagjai. Közel van Barabás, négy kilométer mindössze, oda könnyen át tudunk menni színházi előadásra.

Sárközi Mátyás KtSZ-lilkárral:

— Jó itt élni?

— Most már jó. egyre jobb- Igaz, akik jobb tanulók, tehetségesebbek voltak, elmentek, vag’v reggelente hordja őket a busz a környező üzemekbe. De mind többen találják meg itthon is a számításukat. A téesz jól fizet, a vezetőség szereti a fiatalokat, mos már érezzük, hogy egyre jobban a kedvünkben járnak. Ott van például a klubunk. Nem nagy dolog, egy ódon épület felső része, egyetlen szoba csupán, s amíg bemegyünk, az előtérben bokáig ér a por. De már van hová bemenni, ahol magunk között lehetünk, nem kell a kocsma púltjánál ácsorogni- Kaptunk bele modem kis asztalokat a járástól, meg műbőr hozató székeket: aztán a lányok szép keresztszemes térítőkét hímeztek a falra, majd nézze meg, igazán barátságos.

— És miért nem jó itt élni?

— Miért nem jó? Nekem jó. ahogy látom a többinek is. Talán egyhangúbb itt az élet, de vannak, akik épneh a éséndré, a nyugalomra vágynak. Aztán ma már nincsenek olyan nagy távolságok. A téPs^ gondoskodik arról, hogy világot lássunk. ÉV-nté többször elmegyünk kiránoulni, vasárnaponként vikkendezni- Az nagyon jó. Aztátr városon is dolgozni kell hétköznap. Tizenhét KISZ-tagunk van. lehet, hogy ez kevés, de jól együtt vagyunk. Itt nem keli rimánkod- ni, hogy jöjjenek el, ha gyűlést tartunk, vagy vegyenek részt a politikai oktatásban. Itt nemcsak akkor van „telt ház” a klubban. ha forog a lemez, hanem akkor is. ha felkért előadót hallgathatnak.

— Mondják, hogy épül az új. kis mini- kulturális kombinát.

— Épül. és mi siettetjük társadalmi munkával is- Kaptunk a KISZ KB-tól 200 ezer forintot, ezt megtoldják a mi ingyen munkánkkal és reméljük, hogy még az idén egy helyiséget sikerül bepucolni.

Lányokkal a klubban:

— Példás itt a tisztaság.

— Mi takarítunk, magunk osztottuk be, hogy ki mikor.

— Miért jó itt esténként?

— Nem minden este. csak hetenként háromszor. Azért jó. mert ez nem olyan mint a kocsma. Ide nyugodtan jöhetünk. Meg Barabásról is átjárnak a fiúk, itt senki sem árul petrezselymet— Csak táncolnak?

— Meg gyűlésezünk is. megbeszéljük, ha kirándulni megyünk. Van aki sakkozik. Aztán szokott lenni előadás is.

— Miről szeretnének hallani?

— Minden téléről. A politikáról, meg a szépség-ápolásról, arról is, hogy ki öltözik divatosan, vagy ki a modern ember.

— Itt megszólják a miniszoknyát?

— Ajjaj! A télen is úgy forgolódtak a hosszú kabátom után- Pedig mi van abban? Ez a divat.

— Kinek van szakmája?

— Egyikünknek sem.

— Szeretnék, ha indulna ilyen tanfolyam?

— Nagyon szeretnénk, az nagyon jó lenne, biztosan jönnénk valamennyien.

— És mi lesz az új klubban?

— Másutt is megcsinálták mér. hogy elhívtak egy írót és beszélgettek vele. Vagy jött egv festőművész, kiakasztott a falra néhány képet és a művészetről magyarázott a fiataloknak. Vagy hallani azt is. hogy a kisebb községekbe elmennek a színészek, verseket mondanak, ami nagyon szép lehet- Talán mi is megérjük.

Angyal Sándor