Kelet-Magyarország, 1973. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-01 / 204. szám
KELETMAOYÁRORSZAG 3. oldal atm, szeptember T." 01 kérdés a nők szakképzéséről és a tennivalókról Válaszol: Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettes Kölese—Sonkád—Fiilesd Van mire eg-yesiiini KÉRDÉS: Jelenleg minden száz fizikai munkát végző nő közül mindössze 11 rendelkezik szakmával. Hogyan alakulhatott nálunk ilyen kedvezőtlenül a szakképzett nők aránya? V ÁL ASZ: Magyarországon az utóbbi két évtizedben a keresők száma egymillióval, ezen belül a dolgozó nők száma kilencszázezerrel növekedett. A nők munkavál- . lalása minden népgazdasági ágban jelentős volt: legnagyobb arányú az iparban az építőiparban és a kereskedelemben. Korábban a mező- gazdaságban és a háztartásban dolgozó nők e nagyarányú munkába lépése eredményezte, hogy a munkavállalók 42 százaléka nő, ami egyúttal azt is jelenti,- hogy a munkaképes korú nők foglalkoztatása már közel esik 1 a lehetőségek felső határái hoz. A nők létszámnövekedése túlnyomórészt a szakképzetlen munkaerőt igénylő területeken történt. Ez a körülmény a nők továbbképzésének fontosságára hívja fel a figyelmet. — Jelentősen növekedett viszont a szakmunkásképzés- | ben részt vevő lányok aráj nya. A szakmai megoszlás j azonban arra mutat, hogy a leányok változatlanul a ha- i gvományos női szakmák iránt mutatnak érdeklődést. A leánytanulók 80 százaléka a kereskedelmi és vendéglá- ' tóipari, valamint a könnyűipari szakmákat választja. KÉRDÉS: A pályairányítás javítása jó irányba terclhcti-c a fiatal nők szakmaválasztását ? VÁLASZ: Igen. Sokat segíthetnek az iskolai pályaválasztási felelősök, az osztály- főnökök, a pályaválasztási tanácsadó intézetek, ha időben felhívják a figyelmet olyan, nem hagyományos női szakmára is, amelyekre — különösen vidéken — a szülők, ismeretek hiányában esetleg nem is gondolnak, vagy amelyektől ma még idegenkednek. Szakmatanulásukat elősegítené, ha többen jelentkeznének az elektrotechnika, a híradás- technika, a posta, a programozás, a papírfeldolgozás, a bőrdíszműves, a porcelán- •íestő és a keramikus szakmákra. E területen nagy igény van a női munkaerőre. Sokat jelentene, ha a vállalatok az üzemeken belüli munkamegosztásban nagyobb mértékben vennék figyelembe a nők adottságait és mind több munkakört tennének szabaddá és elfogadhatóvá számukra. Ha ez megvalósul, a nők bátrabban mernek majd választani nem hagyományos női munkaterületeket is. . t KÉRDÉS: A Munkaügyi Minisztérium milyen intézkedéseket tett a nők szakképzése érdekében: hogyan alakul a leányok kollégiumi elhelyezése? VÁLASZ: Tavaly széles körű felmérést végeztünk a nők szakképzésének helyzetéről, s a tapasztalatok alapján a megtett és tervezett intézkedések közül a következőket említem meg: a pálya- irányítási tanácsadók kiemelten foglalkoznak a leányok részére javasolt ötvenhárom szakma propagálásával. A szakmunkásképzés felvételi létszámának tervezése során 30 százalékra növeltük a leányok arányát. A megyei tanácsok munkaügyi osztályai lehetőséget kaptak arra is, hogy az ipari szakmákban felvételüket a kiadott keretszámokon felül emelhetik. A kollégiumi ellátottság növelése érdekében leányok részére alakítottunk át 500 férőhelyet nyolc városban. Ezen túl, a IV. ötéves terv során, 1820 leánykollégiumi férőhely épül. A „szakmunkásképzési alapot” az idén osztottuk tel először. A vállalatoknál országosan 254 millió forint szolgálja a szakmunkásképzés feltételeinek javítását. A felhasználásra vonatkozó utasításunk kiemeli a leányok oktatási feltételeinek megteremtését, javítását, fejlesztését. KÉKDÉS: A vállalatoknak kötelezően el kell-c készíteniük a nők szakképzésének, illetve továbbképzésének tervezetét, vagy belátásukra bízzák. hogy tesznek-e valamit? VÁLASZ: Az ágazati minisztériumokat kormányhatározat kötelezi, hogy az irányításuk alá tartozó vállalatokat utasítsák a továbbképzési tervek kidolgozásában a nők arányának növelésére. Tapasztalataink szerint egyre több történik a munkásnők szakmai képzése és továbbképzése érdekében. Erről legutóbb a könnyűipari miniszterasszonynak a nők helyzetével foglalkozó beszámolójából is meggyőződhettünk. Az eredmények fokozása azonban megkívánja a társadalmi és állami szervek, a vállalatok és szövetkezetek további következetes és ösz- szehangolt munkáját. KÉRDÉS: A Miniszter- tanács a közelmúltban a munkaügyi miniszter előterjesztése hlapján fontos határozatokat hozott a nők szakmai képzéséről és továbbképzéséről. Mi ennek a lényege? VÁLASZ: A Minisztertanács megállapította, hogy bár a nők foglalkoztatottsága gyorsan növekedett, a női szakmunkások aránya lényegében változatlan maradt. Viszont jelentős mértékben nőtt a betanított és .segédmunkásnők aránya, (10,4, ii- letve 10 százalékkal). Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet nem állandósítható. A Minisztertanács ezért a következőkben jelölte meg a főbb tennivalókat: — A továbbtanulni szándékozó leányok száma lehetővé, a népgazdaság szakmunkásigénye pedig szükségessé teszi fokozottabb bekapcsolásukat a szakképzésbe. Ennek megfelelően tovább kell fejleszteni körükben a pályaválasztási tanácsadást. Az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítani a felnőtt körű nők szakmunkásképzésére is. A továbbképzés útján el kell érni azt is, hogy a nők helye a társadalmi munkamegosztásban kedvezőbb legyen. Miután a nők — különösen a családosok — nem rendelkeznek annyi szabad idővel, hogy a munka mellett könnyűszerrel tanuljanak, olyan állami és vállalati intézkedésekkel kell segítségükre sietni, mint például a továbbtanulási kedvezmények újraszabályozása, vagy a nőit elfoglaltságához igazodó oktatási formák alkalmazása. A Minisztertanács határozata lényegében az4 1970. évi nőpolitikái határozatok végrehajtását szorgalmazza a nők szakmai képzése és továbbképzése terén. K. É. Kölese, Sonkád, Fülesd. Mindhárom község termelő- szövetkezetében, ugyanabban az órában, külön-külön közgyűléseken született az egységes határozat: egyesülünk! Egészen pontos adatok. f,A kölesei Kossuth Tsz közgyűlésén 464 tag vett részt. Az egyesülés ellen mindössze heten szavaztak. A többi —1 titkosan — igent mondott. A sonkádi Uj Élet Tsz közgyűr lésén 188 tag közül mindössze egy szavazott az egyesülés ellen. Fülesden, az Uj Élet Tsz 127 tagja közül négyen ellenezték az egyesülést, ketten tartózkodtak a szavazástól. A három tsz 779 tagja közül tehát mindössze 12 ember érzi, vagy gondolja ügy, hogy az egyesülés nem jó. Ez azonban igazán elenyésző kisebbség, hiszen még a tartózkodókkal együtt se teszi ki a 2 százalékot. Koncentrálni a meglévő erőket A három tsz tagsága az idén nyáron, az aratás-betakarítás utolsó napjaiban ismerte fel és értette meg a lényeget: egyesülni kell, mert külön-külön, a kis gazdaságokban már nem lehet lényegesen gyorsítani a fejlődést, hiszen a lehetőségeknek a keretek mindig határt szabnak. Márpedig lehetőségek mindhárom községben vannak, sőt, lényegében azonosak, vagy hasonlóak, más vonatkozásokban meg jól kiegészítik egymást, Például: ki kellene alakítani egy korszerű, legalább 300 férőhelyes tehenészetet, hozzá a szarvasmarha-hizlalást, mert ezen a vidéken — a Túr két partján — a szarvasmarhatenyésztés lehetőségei jók, de az eddigi megosztottságban és az elavult tenyésztési módszerekkel jelentős fejlődést, eredményt elérni már nem lehet. Vitathatatlan, hogy a három tsz vezetői és tagjai jól ismerték fel a továbblépés lehetőségét és a tovább fejlesztés irányát, de még az arányokat is, mert meglehetősen szolid terveket dolgoztak ki, csakis a reális lehetőségekből indultak ki, viszont a kitűzött célok eléréséhez nem szükséges nagyobb anyagi megerőltetés, elegendő a három tsz vagyonának és lehetőségeinek összevonása — divatos szóval: koncentrálása. A szarvasmarha mellett eddig is eredményesen foglalkoztak — mindhárom tsz- ben — juhtenyésztéssel, de azt is elaprózva. Most ösz- szevonják a juhászaitokat is és megpróbálják kialakítani a valóban nagyüzemi tenyésztést, a pecsenyebárány- hizlalást éppúgy. mint a gyapjú termesztést. (Értik és mondják már Szatmárban sok helyen, hogy nincs mesz- sze az idő, amikor a gyapjú legalább olyan jövedelmező lesz, mint a pecsenyebárány- hizlalás.) Tehát: e termelési ágazatban is helyesen ismerték fel a gyorsabb fejlődés lehetőségét az egyesülés útján. És ott van az alma. A három tsz 160 hektár almaültetvénnyel rendelkezik, egyenként viszont egyik se alakította még ki az igazán nagyüzemi, korszerű gyümölcstermesztést. Fejleszteni, telepíteni, korszerűsíteni is kellene. Egyébként, kis területeken nem megy, hiszen az állami támogatást csak 100 hektár almás után adják. így — az egyesüléssel — van 160 hektár alma. Egy része öreg, felújításra, vagy inkább: kicserélésre szorul. Helyette új ültetvény kell. A művelést is korszerűsíteni kell. De egyenként? Azt meg a legnagyobb és a legerősebb, a kölesei tsz se bírta volna. Együtt viszont képesek lesznek 100 hektár új almás telepítésére, az almatermesztés korszerűsítésére és megfelelő jövedelem biztosítására. Nasy eltérések nélkül A három község három tsz-ében hasonlóak az adottságok. A gazdálkodás eredményeiben és a jövedelmekben se voltak már nagy eltérések. A kölesei Kossuth Tsz állt legjobban, talán éppen azért is, mert ez egymaga nagyobb, mint a másik kettő együtt. Kölese lesz az egyesült termelőszövetkezet központja is. Az egyesült tsz-nek összesen 3750 hektár nagyságú határa lesz, ebből 3520 hektár a szántó. A dolgozó tagok száma 660 fő, a többi nyugdíjas és járadékos, de még az öregek is dolgozgatnak. Munkaerő tehát van és lesz is, hiszen ebben a három tsz-ben eddig is lehetett keresni. Tavaly egy 10 órás munkanap átlagosan 95 forintot ért Kölesén, 80 forintot Fülesden és 77 forintot Sonkádon. Az eltérés nem túl nagy, az egyesülés után, az erők és lehetőségek jobb kihasználása alapján kölesei szintre lehet emelni a jövedelmet általánosan. Ezt a célt az előkészítő bizottság ki is tűzte, az egyesülő közgyűlések elfogadták és jóváhagyták. A termelési érték (halmozottan) 1972-ben a kölesei tsz-ben 28 millió 500 ezer forint volt, A sonkádiban 8 millió 200 ezer forint. A fü- lesdiben 5 millió 500 ezer forint. Kölese tehát egymaga többet termelt, mint a másik kettő együtt. Az idén — ez máris bizonyos — még jobbak lesznek az eredmények mindhárom tsz-ben, hiszen jók a terméshozamok és az állattenyésztési ágazatok is nyereségesek. Ezt úgy fogalmazták meg az egyik gyűlésen, hogy jó esztendőt választottak az egyesüléshez. Most jók az eredmények, van mire egyesülni, szilárd alapokról indulhat az egyesült tsz-gazdaság. Mert az idei esztendőt még külön-külön zárják. A teljes közösség 1974 január 1-én kezdődik. De már az őszi munkák terve közös és azokat közösen is fogják elvégezni. Jó mulatság, férfimunka volt a Kölese—Sonkád—Fü- lesd tsz-egyesülés azért is, mert az emberek többsége nem tétovázott. Egy jó hónappal ezelőtt alakították meg az előkészítő bizottságot és azonnal hozzákezdtek a munkához. Mindent felmértek, számításba vettek, értékelték a helyzetet és elkészítették az előzetes tervet. Az emberekkel az egyesülést minden szinten Ljuoszörósen megbeszélték. megvitatták. Nem volt különösebb ellenvetés, kevés kivétellel mindenki egyetértett. Ezért is sikerült gyorsan lebonyolítani az egyesülést, s a tervezett időnél korábban megtartani a közgyűléseket, ahol a.már említett 93 százalékos igenlő határozatok születtek. Jó síervezők, irányítók kellenek Egy lfenyeges tényre azonban szükséges felhívni az egyesült termelőszövetkezetek jelenlegi vezetőinek és tagjainak figyelmét. Kiderült, hogy a három tsz-ben egyetlen egyetemi végzettségű szakember sincs. Technikusok és felsőfokú technikusok vannak, értik is a dolgukat valamennyien, de az egyesült, nagy tsz-ben elengedhetetlenül szükséges — éppen a még eredményesebb gazdálkodás érdekében — néhány magasabb iskolai végzettségű, gyakorlattal is rendelkező, jó irányító-szervező képességű szakember alkalmazása. Erről még január elseje előtt gondoskodni kell, hiszen a jó szakember sokszorosan téríti meg a gazdaságnak azt a fizetést, amit beosztása és munkája után kap. Ha a jelenlegi vezetőgárda kiegészülhet es megerősödhet néhány magasabb szinten képzett és gyakorlattal, hozzáértéssel is. rendelkező szakemberrel, egészen bizonyos, hogy az egyesült, nagy termelőszövetkezet fejlődése hatványo- zódottan meggyorsul. Szendrci József Különös esküvő Tegnap különösen nehéz napom volt. Tanú voltam a barátom esküvőjén. Bár bo- rongós volt az idő, mi fehérben, feketében érkeztünk a Fő térre, a tanácsháza elé, tíz perccel 11 előtt. Rezesbanda fogadott bennünket, a Rákóczi-indulót fújták. Gyaloghuszárok, kri- nolinos hölgyek, zsiraldi- kalapos, csokornyakkendős, kamásnis urak rriosolyogva tapsoltak nekünk. Kedves figyelmesség. Egy fagylaltárus fején fehér zsokésapkával elordította magát: — Felvétel! Csapó! Menjenek a fenébe, ki a képből! Mi éppen a tanácsháza kapujában álltunk, és azonnal felfogtuk a helyzetet. Nagynehezen kilábaltunk a képből. Ekkor a tér közepén egyedül állt a művésznő. Igéző kék szemét a sötét felhőkre fordította. — Oh, istenkém, segíts rajtam, hallgasd meg imámat. Vezéreld haza Alajost. Válaszként az ég borzalmasat dördült, lehet az úr Luciferrel vitázott, lehet, ez volt a véleménye a filmekről. A primadonna halálosan megijedt és félelmében a Postakocsi című vendéglő ajtajához rohant, amely előtt mi, a násznép is ácsorog- tunk. A művésznő aranyos kacsóival nyomkodta a kilincset, a pikolófiú belülről röhögött. de nem nyitott ajtót. Hiába lihegte epekedve az eperajkú nő, hogy neki sürgős, ami egyébként az arcáról is leolvasható volt, a balga fiú csak röhögött, mert azt hitte, ez is benne vari a játékban. Azután a nagy bajuszú álőrmester intett a bajusz nélküli valódi őrmesternek, hogy most már bemehetünk a tanácsra esküdni. A fiatal anyakönyvvezető- nő végiglegeltette rajtunk meleg, barna szemét, nemsokára elhangzott a boldogító igen, mi tanúk aláírtuk, amit alá kellett írnunk. A bajuszos ajtónálló nem engedett ki • bennünket, azt mondta, hogy várjunk, „láthassák, hogy folyik a felvétel”. Kisvártatva, úgy 12 óra tájt előbujt a nap. A filmesek abbahagyták a cirkuszt, mindahányan bevonultak a Postakocsiba, mi is. A zenekar és a statisztéria elfoglalta a fél vendéglőt, a primadonna és a rendező a mi boxunkban talált menedéket. A művésznő nagyíröccsöt kért, az iménti ijedtségre való tekintettel. A rendező Colát, lévén, hogy a sok or- dítozással tönkretette délelőtt a torkát, mi konyakot, elvégre mi esküdtünk. Egymás sikerére ittunk. Megjött közben az anyakónyvvezető, civilben nagyon csinos hölgy. A pincér Juliskának szólította és azonnal hozta üzemi ebédjét. A nő jóízűen hozzáfogott, itallal kínáltuk, elfogadta, csillogott a szeme. — Örülök, hogy nem kérték, és nekem nem kellett esküvői beszédet tartanom. Én nem szerétem azt a ba- uxitos sódert nyomni, már úgy unom. Alig tudom a nevetést visszatartani, amikor ahhoz a szakaszhoz érek: „A nő olyan hegedű, amelyen a férfinak úgy kell játszania, stb. stb.” — mondta, és közben többször is koccintott az egészségünkre. A rendező fáradt, szórakozott ember, e pillanatban tudta meg. hogy mi násznép vagyunk és nem statisztéria. A művésznő finoman sóhajtott, eddig négyszer ment férjhez, mind a négy esküvő nagyon szép volt, kért még egy nagyíröccsöt. A magyarnak álcázott cigányfiú fölállt és a fülünkbe skálázott klarinétján: „Akácos út...” Amikor befejezte, hívás nélkül mellénk ült, és megszólalt: — Egy százast kaptunk a filmesektől, bátyám. Nagy a család, kell a lóvé... Amikor kimentünk, szakadt az eső. Bőrig ázva szálltunk a villamosra. Csodálkozva néztünk szét, miért üres a kocsi? És mi ez a nagy füst, bűz? Mitől meleg a padló? Nyomtuk a csengőt, megállt a szerelvény, jött a kocsivezető és ordított: — Miért szálltak ide? Nem látják, hogy begyulladt a tengely? Me nem lett volna szabad. Szótlanul leszálltunk, szakadt az eső, a másik kocsi ajtaja nem nyílott, nem nyitották. talán nem is akarták. Visszamentünk a Postakocsiba, A pikolófiú a primadonnával táncolt, felkértem a kenyereslányt, sorstársam a szubrettet. A rendező a Coláról átállt rumra, Fellinit szidta. Azt mondta: kiégett. A klarinétos abbahagyta. A kenyereslány azonnal otthagyott, felvette tálcáját, tortával, cigarettával kínált, két forint borravalót adtam, azt mondta: smucig pali. No lám, gondoltam magamban, pedig milyen szépen táncolt. A pikolófiú kedvesen hozta a művésznőnek a nagyfröccsöt, azt mondta, hogy ezért nem kér pénzt. No lám, a férfiak.., Suba Andoí
