Kelet-Magyarország, 1973. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-09 / 211. szám
T .... Ä.r v » Nyíregyháza, Jósa vár os. Berecz András rajza. Szőke nyár Szendrel lózsef: A naptár szerint szeptember húszadikáig nyár van és az időjárásra sem lehet panaszunk, hiszen a szeptemberben is augusztus tüze lángol és özönömléssel, szinte tékozlóan terül el a szőke szabolcsi földeken a napfény. De hajaj, én már látom a fény fakulását, a nyár sárgás- arany színzuhatagának tisztulását, az ezüstös kifehéredést, mintha a hűvösödé éjszakák izzó csillagai egyre fürgébben mosnák győlcsQS- finom-fehérre az égboltot. Nem az már a nyár, ami két-három héttel ezelőtt volt, tüze javát elégette, heve szi- lajságát ellobogtatta, s olyan, mint a hetykélkedő örejle- gény, akinek — a nóta mondja — nem való a május... Persze, tegnap is láttam: vetik a rozsot, a szabolcsi homokba, a szőke földbe, szőke fényben, szőke ég alatt. Ö, bár olyan szépen tudhatnék Írni a szőkeségről, mint Juhász Gyula Annáéról, vagy mint szülőföldjéről a kedves, a drága, a hirtelen elhervadt szőke Váci Mihály. De szívesen megírnám Szabolcs szőkeségét, tisztaságát, ártatlanságát, hamvasságát, hogy lemoshassam róla azt a nem is létező sötétséget, amit ostobán rákentek azok. akik sohasem szerették igazán. „Sötét Szabolcs, 6ötét Szatmár.... Fekete vonat...” Hogy lehet az olyan tiszta, világos, szőke tájról mint a szabolcs- szatmári ilyesmiket írni? fis az emberekről? A szőke szabolcsi emberekről? Hiszen Szabolcs-Szatmárban a legtöbb ember szőke. Szőke a szívük, szőke a lelkűk, szőke a gondolatuk, és a föld is szőke, amelyen járnak... Milyen szép szőke volt a dinnyeföld is. Bársonyos szőke homok. Hol is? ' Nyírbátor határában, meg fentebb, a Tisza partján, Nagyvarsány szelíd fasorai között. A dinnye. Tegnap Nyíregyházán, a Búza téren mé« dinnyehegyeket láttam. Szőke volt a Búza tér is, megszőkitette az őszülő nyár szőke fénye. A diny- nyék is megszőkültek a fényVan két fiam — ők is szőkék. A nagyvarsányi tsz-elnök, Szűcs József meghívott a dinnyeföldre. ö már nem is szőke, hanem ezüst. Szőkék voltak az asszonyok is. akik március óta ott laknak a határ kellős közepén, a dinnyetábla szélén. Szőkék voltak a férfiak is, a „diny- nyések”, ahogyan Tévézik őket. Szabó László és Simon Gyula. Azt se tudják, hogy tél volt-e még, vagy már tavasz, amikor megérkeztek Heves megyéből, Hort .községből és megépítették a diny- nyés kunyhót, amely olyan tágas és erős, hogy lehetne ház is. Volt idő — nem túl régen —, amikor emberek százezrei laktak sokkal rosz- szabb kunyhókban. És nem csak nyáron — télen is. Ezek a dinnyés kunyhók csak nyárra szolgálnak. Romantikusak annak, aki nem szokta meg. Szabóék és Simonék már megszokták. „Hevesi diny- nyések” — így ismerik őket. Mert a dinnye hazája Heves. Ott is Csány és Hort leginkább. A csányi éj .a Hortból való emberek többsége tél végén szétvándoról az országban. Ide, Szabolcsba is sokan jönnek. Hozzák a jófajta dinnyék magját és elültetik a szőke szabolcsi homokba. Nagyvarsányban 22 hold dinnyéje van a két családnak. Ök is megszerették a szőke szabolcsi homokot. Már negyedik éve dinnyések Nagyvarsányban. És a nyírbátori tsz-ben is hevesi dinjr- nyések vannak. Nagyvarsányban, a dmy- nyeföldön kérdezősködtem Szabó Lászlótól. Ha a dinnye hazája Heves, ahol nincs szőke homok, akkor miért jönnek a hevesi emberek szabolcsi szőke homokra dinnyét termelni? — Mert a dinnyének legjobb talaj a homok — mondta Szabó László. — Csak az a bai, hogy Szabolcsban kevés homokot hasznosítanak dinnyével. Pedig itt a homokon rozsot is termesztenék. Márpedig dinnye után rozsot vetni — abból lesz ám a gazdag aratás. Igaz-e, elnök elvtárs? Szűcs József bólintott ezüst- szőke fejével, és a homokhegy tetejéről, ahol álltunk, átmutatott a másik homokhegyre, amely már fel volt szántva, elboronálva és úgy szőkült, mintha vászonnal lenne leterítve. — Tavaly a másik tábla volt a dinnye. Utána rozs, amit az Idén arattunk. Harminc mázsánál többet adott hektáronként Ha nem dinyná — mondta az elnök. — Itt, ahol most van a dinnye, mi következik? — Rozs. Ahogy felszabadul a tábla, azonnal szántjuk és vetjük„ Rozs. óriás, homokhegyen áthajló érett rozstáblák. Még nem is olyan régen láttuk. És nincs az érett rozstáblánál gyönyörűbb szőkeség, lágyság, könnyedség, lebegés, amikor a szőke homok szőke vetése összeölelkezik a szőke fény- nyeL Mint a hidrogéntenger. Izzik, vákit, és mégis selymes, mégis lágy. És én még sehol se láttam olyan szép szőke rozstáblákat, mint a szabolcsi homok lágyhullámú hajlatain. A dinnyeföldről eszembe jutott gyermekkorom Ls, a pajkos, az emlékezetemben megszépült és megőszült, régi, tűztáncos nyarak. Nekünk mindig volt diny- nyénk. Olyan szép, óriás dinnyék, amilyeneket, a nagyvarsányi homokon láttam. És nekem mindig az jelentette a nyár végét, ha elfogyott a görögdinnye. Márpedig a görögdinnye szeptember első hetében mind beérik. Ami később érik, nem dinnye az — így mondta édesapám, akinél én jobb „dinnyeszakér- tőt” még nem ismertem. Azért nem dinnye a később érő dinnye, mert elintézi Lőrinc. így szokták mondani, da más szavakkal. Persze, nem Lőrinc intézi el a görögdinnyét, hanem az hűvösebb éjszakák és nappalok ezüstösö- dő szőkesége. Az ősz intézi el a dinnyét, a szinte lopakodva érkező ősz, annak is temérdek ezüstfénykristálya, azok a vibrálások, amelyek ilyenkor már ott hintáznak minden napsugáron. Bizony, az ősz. Hiszen ma is hajnal négy órakor keltem — és még sötét volt Az igazi nyárban hajnal négy órakor már vakít a nap és az ébredő ember jókedvet, lendületet kap a fénytől. Most csend van még hajnal négy órakor. Csak a tsz tagjait láttam menni az u teán, igyekeztek a major felé, ah,pl korán kezdődik a munka. És hallottam, hogy dübörögnek már a gépek is, dübörgésük szinte rázta az égboltot, mintha siettetni akarnák a napkeltét. De mostmár egyre lustább a nap, mindig későbben ébred™ Lőrinc-nap is elmúlt A dinnyeszezon is lejárt Szerintem már vége a nyárnak. Vége. És majd csak akikor kezdődik újra, ha terebélyesedni kezdenek a kéklevelű dinnyebokrok és a bársony- finom, szőke szabolcsi homokon ismét elindulnak az indák.
