Kelet-Magyarország, 1973. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-26 / 225. szám

I. oüífstf K^ÉT-MÁGYARÖRSZÁG ÍWS. 38« (Folytatás az 1. oldalról) „Most minden előítéletektől mentes ember számára nyíl- vánvalónak kell lennie, hogy ez nem konjunkturális poli­tika hanem a Szovjetunió hosszú időre szóló politikája, társadalmi rendszerünknek maga a jellege írja ezt elő”. Mint Gromiko megjegyez­te, a szocialista országok kommunista és rhunkáspárt- jai vezetőinek nemrégiben megtartott Krim-félszigeti találkozóján hangsúlyozták, hogy „fontos az államok együttes erőfeszítéseivel megszilárdítani a nemzetközi szintéren végbemenő pozitív változásokat, következetesen megvalósítani a megkötött egyezményeket és szerződé, seket. szüntelenül előre ha­ladni a fő cél, az egyetemes béke biztosítása felé”. A szovjet külügyminiszter arra is rámutatott, hogy .'az envhülés viszonyai közepette szélesednek az el nem köte­lezett és a semleges országok lehetőségei arra, hogy pozi­tív befolyást gyakoroljanak a nemzetközi helyzet fejlő­désére... Az el nem kötele­zett államok IV. algíri kon­ferenciájának eredményei is­mét megmutatták, hogy az olyan esetekben, amikor a részvevők állást foglalnak az enyhülés és az együttmű­ködés mellett, fellépnek az agresszió erői és a népek el­nyomásé ellen, meggyőző ereje, tekintélye van sza. vuknak.” A Szovjetunió külügymi­nisztere megállapította, hogy a világ számos térségében még megvannak a háborús veszélygócok. Mint kijelen, tette, a Szovjetunió „tovább­ra is megadja a szükséges segítséj^t és támogatást a VDK-rnk, továbbra is az in­dokínai hazafias erők olda­lán áll”. „A Közel-keleti helyzetet rendezni kell. Az izraeli csa­patoknak a megszállt arab te­rületekről való teljes, ismét­lem, teljes kivonása, az e tér­ségben levő államok és az itt élő népek, beleértve a Palesz­tinái arab nép függetlenségé­nek és elidegeníthetetlen jo­gainak tiszteletben tartása alapján. A mi legfőbb döntő érdekünk a Közel-Keleten: elősegíteni az igazságos és tartós béke elérését” — mon­dotta. Gromiko kijelentette: „a Szovjetunió kész megállapodni és minden nukleáris hatalom­mal megfelelő módon kiala­kítani a kölcsönös kötelezett­ségvállalásokat az erő alkal­mazásáról való lemondásról, beleértve a nukleáris fegyver alkalmazásának egyidejű megtiltását”. A külügyminiszter hangsú­lyozta: „Eljött az ideje annak, hogy megkezdődjék a lesze­relési világkonferencia össze- ■ hívásának gyakorlati előké­szítése . .. Nem szükséges bi­zonygatni, mennyire kívána­tos az, hogy a konferencia előkészítésével foglalkozó bi­zottság munkájában min. den nukleáris hatalom részt- vegyen.” A Szovjetunió külügymi­nisztere történelmi jelentősé­gű aktusnak nevezte a két német állam — az NDK és az NSZK — felvételét az EI4SZ- be. Ezután kijelentette: „a szovjet—amerikai kapcsola. tok fejlődésének megvetették a jó alapját. Ez a fejlődés teljes mértékben megfelel a békés egymás mellett élés el­vének, feltárja az abban rej­lő óriási lehetőségeket... Elvi fontossággal bír, hogy a ..szovjet—amerikai .kapcsolatok javítása a két állam egymással ellentétes társadalmi rendszerének és ideológiájának kölcsönös fi­gyelembevétele mellett megy végbe, annak tudatában, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti közeledés nem irányul sen­ki ellen, nem okoz kárt ■senki érdekeinek.” Gromiko hangsúlyozta: „Nem stagnálnak a Szovjet­unió és Japán kapcsolatai sem. A Szovjetunió tovább­ra is azon akar munkálkod­ni, hogy ezek a kapcsolatok az igazi jószomszétíság és az együttműködés viszonyaivá váljanak. Ez teljes mérték­ben! elérhető, ha mind a két ország a béke és a távol-ke­leti biztonság szavatolásának alapvető tartós érdekeiből indul majd ki.” ,.A Szovjetunió kész el­mélyíteni a kölcsönösen elő­nyös együttműködést Euró­pa és más kontinensek min­den országával” — mon­dotta. „Megvan a lehetőség arra, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekez­let eredményeképpen jó, sőt, potenciális következményeit tekintve, történelmi jelentő­ségű sikert érhessünk el. Ehhez csak az kell, hogy minden részvevő felelősség­teljes, komoly magatartást tanúsítson az előtte álló problémákat illetően. Senki nem engedhet a kísértésnek, hogy másokat oktasson, mi­képpen intézzék belügyei- ket.” „A Szovjetunió kívánatos­nak tartja, hogy Európában a politikai enyhülést kiegé­szítse a katonai enyhülés. Ezt szolgálhatja egy másik nagyszabású kezdeménye­zés számos európai állam részvételével: a közép-euró­pai haderők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről tar­tandó, október 30-án meg­nyíló tárgyalás.” ' Andrej Gromiko hangsú­lyozta: „A Szovjetunió az összes ázsiai ország kollek­tív biztonsági rendszerében való egyenjogú részvételé­rtek a híve. Számunkra ide­genek az olyan törekvések — még ha tulajdonítanak is nekünk ilyen törekvéseket —, hogy az ázsiai kollektív biztonságnak olyan irányza­tot adjunk, amely valamely állam érdekeit sérti.” A chilei helyzetet érintve Gromiko kijelentette: a Szovjetunió nem maradha­tott közömbös a \ kialakuló tűrhetetlen helyzettel szem­ben és olyan döntést hozott, hogy megszakítja a diplo máciai kapcsolatokat Chilé vei, pontosabban, a katonai junta rezsimjével. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a chilei nép igazságos ügye végül is győzedelmeskedik majd a jelenlegi tragédia el­lenére. „A Szovjetunió, a szocia­lista közösség országai a bé­kéért vívott harcban egy csatarendben, haladnak a fejlődő államokkal és mi sokra értékeljük ezt” — mondta végezetül Gromiko. (MTI) Megnyílt a KGST végrehajtó bizottságának ülésszaka Moszkvában megnyílt a KGST végrehajtó bizottsá­gának 64. ülésszaka. Az ülés­szak megvitatja a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés kérdéseit a szocialista gazdasági integ­ráció komplex programjá­nak realizálásával kapcsolat­ban. Ezt a programot mint ismeretes, 1971-ben fogadták el Bukarestben. Az ülésszakon Tano Colov, a bolgár minisztertanács első elnökhelyettese elnököl Magyar gazdasági n$pok a Szovjetunióban A Magyar Kereskedelmi Kamara együttműködve a MTESZ-szel, valamint a Szovjetunió kereskedelmi és iparkamarájával és más szer-v vekkel, októberben magyar gazdasági napokat rendez a Szovjetunió három városá­ban. A gazdasági napok programjáról kedden tájé. koztatta az újságírókat Kal­lós Ödön, a Magyar Keres­kedelmi Kamara elnöke. % Elmondotta, hogy a ma­gyar gazdasági napok ese­ménysorozata a KGST-or- szágok integrációs program­jának céljait segítve az együttműködés további lehe_' tőségeit ‘ igyekszik feltárni. Moszkvában 23, Novoszi- birszkben 16, Taskentben 26 előadást tartanak neves ma­gyar szakemberek a magyar gazdasági életről, a kereske. delmi és kooperációs kap­csolatok újabb lehetőségei­ről. Mindhárom városban a helyi sajátosságoknak legjob­ban megfelelő témákkal fog­lalkoznak, így a helyi szak. közönség és a magyar szak­emberek együttműködésének fokozását is segítik. Moszk. vában főként a gyógyszer- ipar, az autóbuszgyártás ke­reskedelmi és kooperációs lehetőségeiről, a magyar— szovjet kőolajipari együtt­működésről, Novoszibirszk. ben főként műszáki.tudomá­nyos témákról, mint például a nukleáris műszerek / gyár­tása és a ^számítástechnikai együttműködés. Taskentben a magyar textil- és élelmiszer­feldolgozó ipar helyzetéről tájékoztatják a hallgatóságot. Az előadásokat mindenütt konzultációk. filmvetítések követik. Moszkvában október 1. és 5., Novoszibirszkben 8. és 12., Taskentben pedig 15. és 19. között rendezik meg a ma­gyar gazdasági napokat. KOMMENTÁR Vád és cáfolat Elutazott hazánkból az indiai pártmunkás küldöttség A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága vendégeként 1973. szeptember 12—24 között Magyarországon tartózko­dott az Indiai K Vnunista Párt Központi Bizottságának pártmunkás küldöttsége. A küldöttséget Mohit Sen, a Politikai Bizottság tagja vezette, tagja volt Geeta Mokarjee, a nyugat-bengáli terület tikárságának tagja és Pretul Lahari, a Köz­ponti Bizottság külügyi bi­zottságának munkatársa. Az indiai testvérpárt kül­döttségét fogadta Kállai Gyula, a Politikai Bizottság tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnö­ke, Nemes Dezső, a Politi­kai Bizottság tagja, a KB politikai főiskolájának rek­tora, Pullai Árpád, a Köz­ponti Bizottság titkára. Az indiai pártmunkás kül­döttség hazánkban tanulmá­nyozta a pártoktatás és a népfrontmozgalom tapasz­talatait, amelyről vélemény- és tapasztalatcserét folyta­tott a Központi Bizottság és a Hazafias Népfront számos képviselőjével. Az indiai testvérpárt kül­döttsége ellátogatott Hajdú- Bihar és Szabolcs-Szatmár megyébe, ahol találkozott a megyei pártbizottság és a Hazafias Népfront vezetői­vel, ismerkedett a magyar nép szocialista .építőmunká­jával, a párt- és a tömeg­szervezetek tevékenységé­vel. meglátogatott ipari-me­zőgazdasági üzemeket, vala­mint kulturális intézménye­ket. Az Indiai Kommunista Párt küldöttsége elutazott hazánkból. A küldöttséget a repülőtéren dr. Berecz Já­nos, a KB külügyi osztályá­nak helyettes vezetője bú­csúztatta. Ciprus már rég nem a tu­risták paradicsoma. Fama­gusta. Kyrepia utcáinak pál­mái alatt a hajdani bábeli nyelvzavar a múlté. Az idei nyár temérdek autórobban­tása, a rendőrőrsök elleni támadások, a vakmerőbbnél vakmerőbb rajtaütések messzire űzték a békés üdü­lőket. Puskaporos a sziget hangulata, s minduntalan újabb és újabb események nyugtalanítják azokat is, akik távolról szemlélik a Földközi-tenger e kulcsfon­tosságú kis köztársaságának sorsát. Makariosz érsek-elnök megbuktatására nagyará­nyú összeesküvés körvonalai rajzolódtak ki a nyáron. Am a tervet nerr> sikerült vég­rehajtani, az enózisz — a Görögországgal való egye­sülés — erőszakos program­jának néhány vezéralakját letartóztatták., Grivasz tá­bornok és fegyveres terror­istái azonban továbbra sem nyugodtak. Még az ember­rablástól sem riadtak visz- sza, s egyes hírforrások sze­rint küszöbön állnak újabb erőszakos terrorcselekmé­nyek. Meglepetésre Athénből nemrég szokatlan intelem fogalmazódott meg. Nem má®, mint Papadopulosz gö­rög miniszterelnök intette le túl harsány ciprusi hívét, az agg tábornokot. S ha ez meglepetésként hatott, ak­kor a kedd esti, hír még in­kább az: egy hivatalos athéni nyilatkozat cáfolta Grivaszt. Nem is akármi­lyen ügyben. A tábornok néhány napja a Tovima című athéni lap­nak adótt nyilatkozatában ugyanis megvádolta Papado- puloszt, hogy az életére tör. Szerinte a görög kormány megbízásából négy tiszt uta­zott titokban Ciprusra, az­zal a paranccsal, hogy őt — Grivaszt — letartóztas­sák vagy meggyilkolják. A görög külügyminiszté­rium nyilatkozata „rosszin­dulatjának és minden alapot nélküzőnek” minősítette a tábornok állítását. Nos. a ciprutei erőviszo­nyok ezzel még kuszáltabbá váltak. Eddig annyi nyil­vánvaló volt, hogy Grivasz előbb-utóbb nyíltan is fel­lép Makariosz semlegessági politikája ellen és minden rendelkezésre álló eszközzel igyekszik az érsek-elnök te­kintélyét lejáratni, tisztségé­ből bármilyen, módon eltá­volítani. Ebben a törekvő- | sében — úgy tűnt — Athén támogatását élvezte. A görög cáfolat és a Gri­vasz interjú nyomán azon­ban felvetődik a kérdés: va­jon a tábornok kiknek a megbízásából dúlja fel Cip­rus nyugalmát? Megkezdődött a SALT második szakasza A Szovjetunió és az Egye. sült Államok képviselői — három hónapos szünet után — kedden Genfben folytat­ták a hadászati fegyverek korlátozásáról szóló tárgya­lások második szakaszát. Eb­ben a szakaszban a felek nukleáris támadófegyverek korlátozására, összpontosítják erőfeszítéseiket. Az első ülésre kedden ke­rült sor. A 60 küldöttség ve­zető Vlagyimir Szemjonov szovjet külügyminiszterhe. lyettes, illetve Alexis John­son amerikai nagykövet ve­zetésével — egy és három­negyed órát tanácskozott megállapodott abban. hogy a következő ülést pénteken tartják az, Egyesült Államok ENSZ-misszióján. A SALT.eszmeesere foly. tatását megkülönböztetett fi­gyelem kísérd, mert a két nagyhatalom képviselői most ültek először tárgyaló asz­talhoz azóta. hogy Leonyid Brezsnyev júniusi amerikai látogatása idején megállapo­dást írt alá Nixon elnökkel a további tárgyalások alapel­veiről és céljairól. A június 21-én aláírt hét pontos ok­mányban a két fél a legma­gasabb szinten fejezte ki azt a szándékát, hogy komoly erőfeszítéseket tesz a hadá­szati támadó fegyverrendsze­rek állandó jellegű korláto. zására, és hogy az erről szó. ló megállapodást már 1974- ben szeretnék aláírni. Eltemették IFafofo IMerudát Pontosan kiét Jettel a chilei katonai vezetők ellen, forradalmi puccsa után a santiagói központi temető­ben szűk családi körben el­temették Pablo Nerudót.' Bár a katonai junta a szükség- állapotra való hivatkozással megtiltotta, hogy méltó te­metést rendezzenek a Nobel- díjas költőnek, a Lenin bé­kedíj kitüntetettjének, a fő­város népe mégis i tudomást szerzett az eseményről. Az egyszerű fémkoporsót a te­mető bejáratánál több szá­zan várták. „Le a fasiszta juntával", „Le a diktatúrá­val”. „Pablo Neruda elvlárs, nem felejtünk” kiáltások hal. látszották a tömegből. Pablo Neruda özvegyéhez intézett táviratban fejezte ki részvétét a költő elhunyta miatt az NSZEP Központi Bizottsága. Pompidou francia elnök. Heinemann, az NSZK elnöke és Brandt kancellár. Kedden jelentették be a francia külügyminisztérium­ban, hogy Pierre Dementhon Franciaország santiagói nagykövete vasárnap délután felkereste a már haldokló Pablo Nerudát, hogy átadja neki a becsületrend nagyke­resztjét, amellyel a francia kormány még tavaly augusz­tus 10-én tűntette ki . Chile volt párizsi nagykövetét. A jelenlegi chilei helyzet hozzájárult a költő halálá­hoz — jelentette ki Neruda özvegye, hozzáfűzve. hogy férje összegyűjtött em. lékiratai rövidesen megje­lennek külföldön. A chilei dráma Pontosan ugyanaz volt a forgatókönyv, s /bár ez­úttal nem sikerült meg­nyerniük a tömegek támo­gatását, a katonai akció megdöntötte a kormányt. Most is sztrájkokkal kezdő­dött. Chile sajátos viszonyai között (alig van vasút), a te­hergépkocsi- és autóbusz-tu­lajdonosoknak meghatározó szerepük van az ellátásban, a tömegközlekedésben. A fel- fellobbanó sztrájkok nyomán az elmúlt három hónapban teljesen megbénult az ország­ban minden szállítás. Csak a rendfenntartó erők és a di­ák önkéntesek szüntelen élet­veszély közepette végzett közbeavatkozása mentette meg a nagyvárosokat az éh­haláltól. A sztrájk három hó­napja végsőkig feszítette a húrt. A kormány egy ideig abban reménykedett.- hogy a munkabeszüntetés terheit a fuvarozók sem tudják hosszú­távon'vállalni. Csak ,az utób­bi napokban derült ki. hon­nan voltak a sztrájkotoknak tartalékaik. Az ellenforrada­lom kirobbanása előtti napo­kon jutott a népi kormány tudomására, hogy a nemzet­közi nagytőke (elsősorban az amerikai konszernek) az utolsó negyven napban 1 mil­lió 200 ezer dollárt juttatott a sztrájkoló fuvarozóknak. A magán szállítók szövet­ségének főtitkára, Vilarin a legszorosabb kapcsolatban állt Thiemevel. a Haza és Szabadság elnevezésű szélső- jobboldali terrorszervezet fő­vezérével. (Thieme maga val­lott erről elfogatása után.) A fasiszta szervezet főnöke „halottaiból támadt fel”. A népi kormány hatalomra ju­tása után megrendezte saját „repülőszerencsétlenségét” a Csendes-óceánon, majd jel­képes temetése után Argen­tínából nekilátott a .fasiszta terrorakciók szervezéséhez. A Haza és Szabadság emberei július 23-a és szeptember 5-e között 1015 terrorcselekményt hajtottak végre. Meggyilkol­ták Allende elnök szárnyse­gédjét. közhivatalokat, távve­zetékedet, olajvezetékeket, üzemeket robbantottak föl, megtámadták a haladó szer­vezetek székházait. A terror, a sztrájk még mindig nem lett volna elég hatásos előkészítése az ellen- forradalomnak. ha a keresz­ténydemokrata párton belül nem kerül többségbe a kor­mányt mindenáron — szósze- rint mindenáron — megdön­teni kívánó irányzat. A par­lament, a kereszténydemok­raták befolyása alatt levő bí­rói testület — és egyre' in­kább a hadsereg vált a ter­rorcselekmények védelmező­jévé. A parlament megaka­dályozta a kormány hatásos intézkedéseit, a bíróságok — „bizonyítékok hiányában” — sorra szabadon bocsátották a fegyvert rejtegető terroristá­kat. Valparaisóban, az or­szág második legnagyobb vá­rosában például a bíróság Aenesztette a rendőrfőnököt, mert házkutatást tartott a Haza és Szabadság székhazá­ban. Igaz, bombákat, fegyve­reket. lőszert találtak —, de a házkutatásra nem volt bí­rói végzés. A keresztényde­mokratáknak a puccsistákkal való együttműködését mutat­ja, hogy éppen a legkiélezet- tebb helyzetben szakították meg a tárgyalásokat a kor­mánnyal, s hogy az ellenfor­radalom kirobbanása után kifejezték szolidaritásukat a hatalomra került táborno­kokkal. A roham utolsó szakaszá­ban a hadseregé volt a szó. A parlamentnek a fegy­verellenőrzésre hozottt törvé­nyére hivatkozva a felső had­vezetés nagyarányú razziákat rendezett a gyárnegyedekben, üzemekben. Ezzel egyrészt az ellenforradalom utáni ellen­állást, kívánták meggyengíte­ni. másrészt szembe akarták állítani a munkásságot a ka­tonasággal. 1973. szeptember 11-én, kedden reggel kirobbant az ellenforradalom. Brutalitá­sában semmiben sem külön­bözött ez az, akció más fasisz­ta hatalomátvételektől. Bebi­zonyosodott — a változó nemzetközi helyzet ellenére — az imperializmus, az osz­tályharc osztályharc maradt. A jobboldal rohama ellen — egyre több hír szól erről — a munkásság szervezeti erői, a hadsereg haladó része felveszi a küzdelmet. A chi­lei munkásosztályt nem győz­ték le. Allende, a mártír, aki­nek neve mindörökre beke­rült a haladásért küzdők leg­jobbjai közé, egyik utolsó be­szédében azt mondta: ..Chile dolgozói érettebbé, tapasztal­tabbá, öntudatosabhá váltak, mint bármikor ezelőtt”. Az alkotmány elleni brutális tá­madás, a népszerű, törvénye­sen megválasztott elnök meg­gyilkolása, a polgárság széles rétegei számára is nyilván­valóvá tette: nem az alkot­mányos rend védelmében, hanem fasiszta diktatúra lét­rehozására indultak el az el­múlt hét keddjén a páncél ■ losok. De Chilében a harc tovább folyik azokért az esz­mékért, amelyeket 1970-ben a Népi Egység zászlajára tű­zött. Kereszty András VÉGE 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom