Kelet-Magyarország, 1973. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-26 / 225. szám

1973. szeptember 2éS. ISfeOT-MAéYÁTlÖRSZÍÖ t <&y I E G Y Z E T E K: A katonaélet változásai A KATONAÉLET GYOR­SAN VÁLTOZIK. Ma már azoknak az emlékei is mást mutatnak, akik három esz­tendővel ezelőtt .iártak egyenruhában. Nemcsak a korszerű technika — amelyet a napokban többször is lát­hattunk a Vértes ’73 gyakor­latról adott televíziós tudósí­tásokban1 — hanem a lakta­nyák élete is változik. Az új létesítmények szépek, vi­lágosak. bármelyik város rangos iskolája szívesen fo­gadná á tantermeket klubo.' kát — hol van már a régi, szürke kaszárnya jelleg! Apró dolgok, mondhat­nánk ez így természetes. Hi­szen a szocialista haza fegy­veres szolgálata nem kis do­log. Most. hogy közeleg szeptember 29, a fegyveres erők napja, nemcsak a lak. tanyákban, hanem á gyárak­ban, .iskolákban is többször kerül szóba a néphadsereg, a határőrség, a rendőrség. a polgári védelem, a munkás­őrség élete. Mostanában az érdeklődő fiatalok. KISZ- esek, Ifjú Gárda tagok, de mások is gyakrabban bepil­lanthatnak a fegyveres szer­vek munkájába: laktanyalá­togatások. osztályfőnöki órák. élménybeszámolók, a hazalátogató katonák — já­rulnak. hozzá hogy reális kép alakuljon ki a mai fegy­veres erők életéről, munká­járól. De maradjunk a hadsereg­nél, a sorkatonák, a fiatal tisztek, tiszthelyettesek mai életénél. Az ifjúsági törvény megvalósítása során a hon. védelmi miniszter is több in­tézkedést hagyott jóvá. amelyek hozzájárulnak a jobb körülményekhez, ked­vezőbb lehetőségeket terem, tenek a hivatásos tisztek pá­lyakezdő éveihez, a sorkato­nák életéhez. CSAK NÉHÁNY INTÉZ­KEDÉS, amely a közelmúlt­ban jelent meg. Családalapí­tási kölcsönt kaphatnak a \ fiatal tisztek, tiszthelyette­sek. Az összeg elegendő ar­ra, hogy az új helyőrségben kapott lakás legszükségesebb berendezéseit megvásárol, ják. könnyebb legyen keve­sebb gonddal járjon a beil­leszkedés. Megszaporodtak a kultu­rális életre költhető forintok. A sorkatonai szolgálatot töl­tő fiatal többször juthat el színházba, hangversenyre. A katonák " jelentős társadalmi munkájával új klubok sora épült az elmúlt években. Ezekben, s a bővülő könyv­tárakban kulturált körülmé­nyek között tölthetik szabad idejüket a fiatal honvédek. Sok fiatalnak jelent ked­vező változást, hogy á nős, családos katonák többször és rendszeresebben látogathat­ják családjukat, mint koráb­ban — természetesen ha egyébként kifogástalanul eleget tesznek szolgálati fel­adataiknak. Segítik a kato­nák továbbtanulását is. megrongálódtak. A vasúti át­járók több, mint felénél a szabad kilátást fák. építmé­nyek akadályozzák. Ezeken a helyeken a még aránylag gondosan vezetők is köny- nyen szenvedhetnek balese­tet A további utaknál — ame­lyek a tanácsi kezelésben vannak, vagy sajáthasznála­tú utak — hasonlóan rossz a helyzet. Az 579 kereszteződés kilencven százalékában hi­ányzik a KRESZ által előirt veszélyt jelző tábla. Ha figyelembe vesszük, hogy 519 olyan átjáró van, amelynél nem működik sorompó — igencsak kedvezőtlen az arány. Az átjárók közel het­ven százalékánál nincs meg az előírt látótávolság. SÚLYOS GONDOK EZEK, mert ha nem is első helyen szerepelnek a baleseti okok között, a forgalombiztonság növelése érdekében mielőbb intézkedni szükséges. Ez nagyrészt kétirányú feladat: az átjárók burkolatának fel­újítása, korszerűsítése a MÁV és a Közúti Igazgató­ság valamint a tanácsok együttműködésének ered­ményeként oldható meg. Hosszabb távú terv készité­Változik a munkahelyek, vállalatok, intézmények ve­zetőinek lehetősége is. A kü. lönböző minisztériumok, fő­hatóságok által kiadott ren­deletek, utasítások — az if­júsági törvény megvalósítá­sa érdekében — a katona- éveket töltő, vagy leszerelő fiatalok érdekeit védik. NAGYJELENTŐSÉGŰ PÉLDÁUL, hogy sok nagy- vállalatnál már reális való­ság. hogy a leszerelök bérbe­sorolásánál figyelembe ve. szik a két évi kemény mun­kát, és társaikkal — akik mellől bevonultak — azonos fizetést kaphatnak. Kedvez­ményeket adnak a „Kiváló” és „Élenjáró” címet elnyert fiataloknak. A napokban lá­tott napvilágot a napilapok­ban a hír: a leszerelő kato­nák — ha egyébként jogos lakásigénylésüket, a tanács­nál nyilvántartják — előny-, ben részesülnek a kiutalás­nál. A hadseregben szerzett szakmák vagy szakmai gya­korlat elismerése ugyancsak ebbe a sohba tartozik —ked­vezőbb. jobb lehetőséget te­remteni a polgári életbe visszatérő katonafiataloknak. Mindezek nem kivételes kedvezményeket jelentenek: olyan reális igények, ame­lyeknek megvalósítása nem. csak a katonai szolgálat után jelentős élettapaszta­latokkal visszatérő fiatalok számára kedvezőek, hanem az őket visszaváró üzemek­nek, intézményeknek is. sérő1 van szó. de a főközle­kedési útvonalakon ez a munka minél előbbi megol­dást igényel. A másik fel. adat — amelyre a megyei ta­nács vb felhívta az illetéke­sek figyelmét — a KRESZ által előírt jelzőtáblák pót­lása. kihelyezése. Ezek együttesen k csak a kisebb forgalmú helyeken jelentenek megoldást. A nagyforgalmú útvonalakon csak a felüljárók hoznak végleges megoldást. Nyíregy­házán három jiyen létesít­mény építését "már elhatá­rozták, de szükség volna rá Kisvárdán, Mátészalkán, Ti­sza vasváriban is. KEDVEZŐ, HOGY A ME­GYÉI TANÁCS végrehajtó bizottsága éppen az őszi csúcsforgalom kezdete előtt irányította rá a figyelmet ezekre a tennivalókra. Cél­szerű volna, ha a helyi ta­nácsok is mielőbb segítené, nek és lehetőségeikhez mér. ten elsősorban az átjáróknál a megfelelő kilátást akadá­lyozó faágak levágásával és a jelző táblák kihelyezéséről intézkednének. Lehet, hogy emberéleteket mentenek meg. Marik Sándor Utak, vasutak, átjárók ŰJ TERMÉK A BEAG-NAL. Háromszázötven darab ÄPX—100-as végerősítő beren­dezést készítenek a BEAG nyíregyházi üzemében. Az új termékből 110 darabot kubai és szovjet export megrendelésre készítettek. A műszerész csoport naponta tíz készüléket állít össze — Ciráku Anna elektroműszerész ezt a munkát végzi. (Elek Emil felvétele) „A ruhaiparnak Szabolcsban jövője van“ Beszélgetés Sós Sándorral, a VOR vezérigazgatójával A múlt ét végén, pénteken és Szombaton Nyíregyházán találkoztak a Vörös Október Férűruhagyár gyáregységei­nek és a nagyvállalatnak a vezetői. A gyár Szabolcs-Szat- márban jelentős fejlesztése­ket végzett az utóbbi időben, vagy tervez a közeljövőben. Ezekről, valamint a VOR-na- pok jelentőségéről kértünk tájékoztatást Sós Sándor ve­zérigazgatótól. , — Miért rendezi meg a nagyvállalat aVOR.napokat? — Már negyedik éve. hogy valamennyi gyáregységtől, az osztályvezetőket és a maga­sabb vezetőket meghívjuk egy közös beszélgetésre. Az idén kiegésZült-ez a kör a gyárak által javasolt legjobb szocia- , lista brigádvezetokkél. A cé­lunk az, hogy a másfél napos program keretében a vállala­tot vezető 70—80 ember job­ban megismerje egymást, a munka után a fehér asztal­nál is el tudjon beszélgetni a legfontosabb kérdésekről, hogy a vállalati dolgokról kö­zösen gondolkodjék minden­ki. Véleménycsere döntés előtt — Milyen hasznot ad a ta­lálkozás az egyes gyáregysé­gek vezetőinek és a vállalat központjának? — Az összejövetel a közös célok megismertetésére jó. A kialakult program a találko­zásnak két nagyobb területén ad jelentőséget. Egyrészt a nagyobb, hosszabb távra ki­ható vállalati döntések előtt ezen a plénumon ismertetjük az elképzeléseket, hogy a vég­leges határozat előtt megis­merjük minderről a különbö­ző vezetők véleményét is. — A nyíregyházi tanácsko­záson a nagyvállalat milyen kérdéseit érintették? — Hosszan vitatott téma volt, hogy az 1974—75-ös években milyen legyen a vál­lalati magatartás. A terveket: részleteiben a jövő hónap vé­géig kívánjuk megfogalmaz­ni, ehhez adott segítséget a vita. Számot adtunk az új szervezési módszerek vállala­ti eredményeiről, tapasztala­tairól is. — Miért éppen Nyíregyhá. zára esett a választás a VOR-napok keretében? — A találkozót évente más gyáregységben rendezzük meg. Így módot adunk arra, hogy a gyárat, a környezetét is megismerjék a más gyár­egységből jött szakemberek. Azzal, hogy az előadásokat kihoztuk Sóstóra, igen kelle­mes benyomást szerzett min­denki a városról, környezeté­ről. A dunaújvárosi, székes- fehérvári - vezetőink egyéb­ként nehezen tudnának ide eljutni. Jövőre pedig Várpa­lotán rendezzük meg a VOR- napokat. — Milyennek látja a nyír­egyházi gyáregységét a nagy­vállalaton belijl? — A kezdetben csak mun­kaalkalmat teremtő, egysze­rűbb műveletekre alkalmas gyár fokozatosan fejlődött. Ehhez természetesen mi is megadtuk a maximális segít­séget. Olyan berendezések, gé­pek kerültek Nyíregyházára, amelyekkel a legmodernebb gyártási eljárások alkalmaz­hatók, s a vásárosnaményl telephellyel együtt már ez a gyáregység lesz a vállalat legnagyobb egysége. — Milyen fejlődés várható a későbbiekben Nyíregyhá­zán? — Az elmúlt években lét­rehozott uj csarnokkal már a teljes öltöny gyártást, beve­zettük itt. Most a megyei ta­nács segítségével egy újabb építkezéshez kezdtünk, anu- nek a révén egyrészt emelni tudjuk: a termelést, másrészt újabb munkalehetőséget te­remtünk a város asszonyai­nak. lányainak. A termelőka­pacitás növelésével 1974. vé­gére, 1975 elejére 200—220 új dolgozót veszünk fel a bőví­tett gyárba. — Szó esett már a 'vásá- rosnaményi új üzemről. Arról is hallottunk, hogy a VOR, Záhonyban is készül egy új üzemet indítani. Mikor lesz ebből valóság? — A vásárosnaméhyi fej­lesztés egyértelmű. Mini má­sutt, itt is a megyei tanács segítségével hoztuk létre az üzemét, amelyet a jövőben íiOO fős létszámúra kívánunk kibővíteni. Záhonyról még nincs végleges döntés egyelő­re csak tárgyalásokat folyta­tunk az illetékes megyei ve­zetőkkel. az épületet átadó vállalattal. Itt nagyarányú átalakítási munkákra van szükség ahhoz, hogy üzemet tudjunk indítani. Jő szakembereket nevelni Aranydiploma Talán megbocsátható tisz­teletlenség. hogy amikor kér­dez az ember, egy élet tanul­sága, tisztelete ügyében, hall­gatja a tiszta szavakat, ezzel egyidőben egy másik ember­re is gondol. Egy megfáradt idős emberre, akit megkér­deztek a nyugdíjba vonulása­kor. boldog-e, hogy megérte a szép kort és most már azt csinálhat az idejével, amit akar. „Igen, — válaszolta az öreg. Ez így igaz. De minek örüljek! Hogy megöreged­tem?” Ez jutott eszembe, amikör Fidler János nyugdíjas tanító a kerti lugas hűvösében visz- szapergetett néhány kockát az életéből. Néhányat. Nem dramatizálva, nem is csal úgy, az idős emberek jogán mint akinek már teljeser mindegy, hogyan is volt ed­dig... Egv aranydiploma szol­gáltatta az ürügyet, amelyet nemrég kapott, s ami termé­szetesen egyáltalán nem arany. De - nem több-e, ami mögötte van, egy dolgos élet több mint negyven év tani tóskodás. küzdelem, öröm munkálkodás, család, ma is mozgalmas napok... ? Ötven éve végzett Fidler János tanító, 1923-ban. Egy évig ingyen kenyeret evett, amit úgy kell értetnünk: fize­tés nélkül szolgált. Tanított, még pontosabban tanult ta­nítani. Álláshoz nem jutott. Gyengébb képességű gyerme­keket vállalt, néhány pengőt ezzel is lehetett keresni. Egy Súlyán bokori nem éppen fé­nyes, nem éppen eszményi is­kola jelentette számára a boldogságot. Később az is­kolaszék alkalmazta tanító­nak. Olyan tanyai gyerme-, keket kapott, akikről Móricz Zsigmond a bokortanyákat lárva megdöbbentő riportot rt. Nem takargatva a tudat- 'anság, a babona, a rosszul ápláltság igazi okait. Tizen­két évig élt a tanyavilágban a Tályájáról Szabolcsba szár­mazott fiatal tanító. Súlyán után a Rozsrét bokor követ­kezett. Alig különbözött a sorsa attól a sok száz falusi, fanvai ..lámpástól'', akik ta­nítóskodásukkal missziót töl­töttek be. Nem csak a gyer­mekek, a felnőttek tanítói is voltak. Ha a szükség úgy hozta, kérvényírók, igazság­tevők, keresztelők, mennyeg- zők, temetések elmaradha­tatlan részvevői, akiket meg- süvegeltek a parasztok, de kinézték maguk közül a helyi előkelőségek... , De az utcabeliek, a régi városlakók Jani bácsija nem említi ezeket. A sebekben az a „jó”, hogy legtöbbször gyó­gyulnak is. És van belőlük egy csomó, amit azonnal el kell felejteni. Az idős tanító szívesebben beszél arról, hogy még mindig bejárnak hozzá a sulyáni. rozsréti „gyerekek”, akiket már csak neki van jo­ga így szólítani. Meglehet, nem egy már nagyapa közü­lük. De ő se ritka vendég a tanyákon. Legutóbb a sulyá­ni iskola százéves jubileumá­ra is meghívták. Lassan tíz éve van nyugdíjban, de a tét­lenséget, az önmaga sajnál- gatasát az eltelt évek miatt, nem ismeri... Négy évig tanácstagja vc& a Virág utcának. Nem túlzás azt mondani, hogy minden bokorhoz köze van, hisz ő járta a vezetékes vizet a szépnevű, de örökké szomja­zó utcának. Szabad idejében szívesen kertészkedik. S még van két dolog, ami kitölti az életét. Bármilyen furcsa így együtt, mégis így van: a bí­rósági tárgyalóterem és a színház. Mint népi ülnök az évek során sok emberi sors jobbításában igyekezett részt vállalni. Itt is hű maradt az, ötven éve választott hivatásá­hoz, a neveléshez. Szenvedé­lyesen érdekli viszont a szín­ház világa is. Ezért nem gördül fel a nyíregyházi színház függönye ki tudja már hány éve az ő jelenléte nélkül. Nézőtéri felügyelő a hivatalos „színházi rangja”, amolyan ügyelő, aki úgy szív­ja magába a pódiumról áradó élményeket, adja át magát a színház varázslatának, hogy minden percben résen van, nmes-e fennakadás a színhá­zi „gépezetben", nincs-e rosz- szul egy néző, vagy éppen egy színész. S ha meg lehet toldani egy harmadikkal azt, ami Fidler János bácsit élteti: a családja. Két családos gyer­meke van, s véletlen-e. hogy mind a ketten pedagógusok. Az elhagyott katedrára, ahonnan 1964-ben mint szak- felügyelő lépett le, két után­pótlást nevelt És jól tanul­nak, nagyon hálásak az uno­kák is. • Fidler János bácsi egy szó­val nem mondta, örül annak, hogy túl van a hetvenen, hogy megöregedett. Az sem olvasható ki igen gazdag éle­téből, munkásságából, hogy egy csöppet is bánja az el­ment éveket Bölcsesség? Be­lenyugvás abba, amin nem tudunk változtatni? Az alko­tó élet titkának, apró kis kövének megtalálása? Nem érdemes a válaszokon töp­rengeni, mert lehet, mindben van igazság és mégis egé­szen más az igazság. Az em­berben rejlik, aki aranydip­lomával, vagy anélkül, meg­tanulta a legnagyobbat Em­berül élni— PSB Géza — A megyei fejlesztésekhez az anyagi segítségen kívül milyen feltételek kellenek még? — Elégedettek vagyunk a szabolcsi emberekkel. Akik itt vannak, azokkal — képle­tesen szólva — hegyeket le­hetne mozgatni. Amivel gon­dunk van, az a káderkérdés. Nem idehozni akarunk szak­embereket, hanem az itt le­vőkből kinevelni olyanokat, akik alkalmasak egy-egy ki­sebb csoport vezetésére, akik lépést tudnak tartani a fejlő­déssel és a legújabb eredmé­nyeket alkalmazva tudnak dolgozni. Minden bátorítást megadunk arra, hogy lehet, érdemes és kell is tanulni, hogy a magasabb képzettsé­get elismeri, honorálja a vál­lalat. Idősebb dolgozóink gye­rekeinek lehetőséget adunk, hogy akár a vállalat ösztön­díjával tanuljanak, a könnyű­ipari főiskolán üzemmérnöki diplomát szerezzenek, s úgy jöjjenek vissza városunkba- A ruhaiparnak Szabolcsban jelene és jövője van, eszerint kell gondolkodni — fejezte be nyilatkozatát Sós Sándor ve­zérigazgató. U K I KÖZUTAK VASÚTI flJáBÖI nagyon rosszak Szabolcs - Szatmar megyében •=- ezt mindenki tudja, aki {pünűvel közlekedik útjam- '«n. Ennek többféle követ­kezménye van: a járműveze­tők többsége jelentősen esőkként; a sebességet az átjáróknál — és ez jó. De milliós károk keletkezhetnek núszcmt a drága futóművek- faea, a szállított áruban, s magyi a baleseti veszély is. Nagyjából esst tudja a jár művezető, amikor egy-egy átjáróban „átbilleg” személy- «agy teherszállító kocsijával A helyzet, azonban még en. oei m súlyosabb és a javí­tásról lényegesen gyorsabban keü gondoskodni^ mint eddig történt — állapította meg a közelmúltban a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága aanikjaf a közúthálózat fej­lesztéséről tárgyalt. Érdemes néhány adatot Idézőt A főbb — a KPM ke- «elésébe tartozó — utakon *37 kiépített kereszteződés vem. Ebből körülbelül tizen­ötnek megfelelő a burkola­ta. s több, mint 120 helyen sürgősen át kellene építeni. Csaknem minden jelzőtáblát ki kellene cserélni, mert ré­giek, festésük megkopott,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom