Kelet-Magyarország, 1973. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-21 / 221. szám

'' ■ ~y~ y v .... Á i* _/ 1 4973. szeptember sf. A tömegpolitikai munka haszna A TÖMEGPOLITIKAI MUNKA egyik fontos esz­köze a közvélemény formá­lásának, alakításának, olyan társadalmi légkör teremté­sének, amelyben a párt po­litikáját érvényesíteni tud­juk. Ha az agitációról lemon­danánk, lényegében a tö­megkapcsolat egyik fontos, nélkülözhetetlen eszközét mellőznénk, megfosztanánk a pártot attól a lehetőségétől, hogy politikáját ismertesse, terjessze, hogy erre szervez­ze, megnyerje az emberek millióit. így van ez nagy. az egész társadalmat érintő ügyekben, de érvényes ez a tétel a gazdasági, társadal­mi, politikai egységekre, a gyárakra, tsz-ekré. a hivata­lokra. intézményekre is. Jó néhány példát lehet említeni a gyakorlatból arra. milyen annak a pártagitációnak, tő­in egpolitikai munkának az eredménye, amelynek első számú politikai munkásai maguk a vezetők. Szólhat, nánk a Nyíregyházi Kon­zervgyárról, ' az ISG máté­szalkai gyáregységéről, a TITÁSZ.ról. a- HAFE-ről. a Kemecsei Állami Gazdaság­ról és számos szabolcsi, szat­mári üzemről, intézményről. Végeredményben a tömeg - politikai munka sikere is a gazdasági eredményekkel mérhető, ebben jut kifeje­zésre. Kétségtelen,' hogy ezt viszont embereik, munkások.* szövetkezeti parasztok ezrei alkotják, hozzák létre. Igen ám, csakhogy ott. ahol nem látják értelmét, célját, ahol nem értetik meg velük a párt politikáját, nem bont­ják azt fel aprópénzre, ott hiába minden erőfeszítés. Ebben elsősorban a jól fel­készült. képzett, a politikát jól ismerő és értő agitátorok­nak van nagy szerepük. Fon­tos szabály: tömegpolitikai munkát csak ilyen emberek végezzenek, mert az embe­rek gyorsan felfedezik', ki a közömbös, az érdektelen-ér. zékettena politika iránt. Az Üyen ember nem tud sem szervezni, sem megnyerni, s még kevésbé mozgósítani és cselekvésre bírni másokat. Á tßmegpoRtikai munka hatékonysága a tömegpoKti- kai munkástól, az agitátortól is függ. Kétségtelen azon­ban, hogy a legfontosabb az a kapcsolat, amely a politi. ka és az agitáció között van. Mert igazi, hatásos agitációt végezni csak helyes politika szolgálatában lehet. Ha a politika — s itt a helyi poli­tikáról is szó van, — nem esik egybe a néptömegek ér. dekeivel, ha nem szolgálja a haladást, aligha lehet kiáll­ni mellette. Ezt nem szol­gálhatja az agitáció. Az MSZMP politikája követke­zetes, egyenesvonalú, töret­len és igaz politika! De ez nem jelenti azt. hogy egyes pártszerVek vagy pártaüap. szervezetek munkájában „po. litizálásában” nincsenek olyan vonások, amelyek ne­hezítik, akadályozzák az agitációs munkát. Ahol ilyen előfordul, ott sürgős félül, vizsgálatra szorul a helyi politika, s korrigálni kell. Csakis jó ügyet támogathat, szolgálhat a pártagitáció. NEM MELLÉKES AZ AGITÁTOR SZEMÉLYE SEM. Legyen égy jó agitátor szimpatikus, felkészült, kép. zett, járatos a politikákban, értsen és tudjon beszélni az emberek nyelvén. Találja fel magát minden közegben. Is­merje mi történik a világ, ban. hogyan változik körű-, lőtte az élet. Legyen sokol­dalúan felkészült. de ne játssza a „zsenit”, mert az ilyen embert nem szeretik. Fontos, hogy magabiztos és szerény legyen. Tények bizonyítják, hogy a párt politikájával egyetér­tenek az emberek, s áldozni is hajlandók. Természetes ott, ahol az agitáció eszkö­zével jól élnek, s olyan poli­tikai munkásokra bízzák ezt. akik értenék is hozzá. Talán ma még furcsának tűnik, de az agitátor! pártmegbizatás szakma és hivatás együtt. Fontos, hogy ezt így értel­mezzék pártszervezeteink ve­zetői is. Lehetne említeni, hogy a Nyíregyházán épült óvodák, bölcsődék, a társa­dalmi munkában elkészült kisvárdai várszínpad, lovas- pálya, a nyírbátori zenei na. potk rendezvényei, sikerei, a nyírségi, szatmári, beregi fal­vak-tanyák fejlődése. vil­lanyhálózat-bővítés, tanyai kollégiumok építése, beren­dezése stb. a summázott milliók mellett igen sok ági. tációt felvilágosító, mozgósí­tó, szervező tevékenységet igényelt. Akadnak sopánkodó párt. szervezeti vezetők, akik ar­ra hivatkoznak, nincs elég érvahyaguk az agitációhoz. Ilyen helyen talán a szem­lélettel, a módszerrel van baj. Sok helyen nem látják a fától az erdőt. Az érv ott van az üzemben, a gazda­ságban. a tsz.ben, jóformán még kutatni sem kell utá­nuk, csak összegyűltem, ele. mezni. S azokról tájékoztat­ni az agitátorokat. Kell-e gazdagabb, sokrétűbb, tartal­masabb „eszköztár” a párt múlt év novemberi határo­zatától. Csak hogy ezt a he­lyi körülményekre fel kell dolgozni, alkalmazni. Sok helyen meg is tették efzt. Le­hetetlen felsorolni, mi min­den olyan eszköz, érv, bizo. nyíték, tény, szolgálja ebből az agitációt. amelyre lehet, sőt kell építeni. Vajon min­den pártszervezetünk épít erre? Használja-e munkájá­ban, a vezetésben, a pártel­lenőrző tevékenységében? Sajnos, nem. mondható, hogy általános ez. PEDIG EZ A HATÁRO­ZAT TÜKÖR. A X. párt- kongresszus óta elért ered­ményeink és gondjaink tü­körképe. Ahhoz, hogy sike­rekben gazdagon érkezzünk el a XI. kongresszushoz, e határozat szellemében kell dolgozni. Ez szabja meg a nagy. országos politikát, az irányvonalait és a helyi poli­tikát, a helyi célokat is. For­gatni kell hát nagy gonddal, mert e politika révén szűk. séges végezni a tömegpóliti- kad munkát, az agitációt. Ez elsősorban azt jelenti, hogy következetesen hajtsuk vég­re a X. kongresszus céljait. Erre szükséges összpontosí. tani az agitációnak és az agtációs gárdának a munká­ját. Mert végeredményben minden az embertől függ, az embereken múlik. S a pártagitációnak egy pillanat­ra sem szabad szem elől té­veszteni áz embert, akit minden nap újra és újra meg kell nyerni. Farkas Kálmán Sz, Lakács Imrét A fekete ruhás őszült A Gödrökközben hi­degebb lett a viz és esténként haza igyekeztünkben lábunk alatt kihűlt a por. Libasor­ban mentünk. Hosszú, el­nyújtott vonalban a libáim, utánuk én. Bizonyára ostorom is lehetett, csak már elfelej­tettem. Aztán nem hajtottam ki többé. Kukoricát törtünk. Előreül­tetett anyám, a vázra. Hátá­ra gyékényből font kötélnek valót kötött. A falutól mesz- sze esett a földünk. Mire ki­értünk, megizzadt. Hónalján vizes lett a ruhája. A csuhéj megvágta ujjam. Anyám megsimogatta. Éjszakára kint maradtunk, csutkakúpban ve­tettünk ágyat. Fenyegetően zörögtek a sötétben a leve­lek. — Félsz? — kérdezte anyám. — Nem. Aludni nem tudtam. Va­lahol az égen vadlibák száll­tak. — Nekik könnyű — szólt anyám. Hajnalra a kukoricaszár megpuhult. Harmatos lett a mező, mintha sírt volna. Anyám már letört négy sort. Homlokán is csillogott a har­mat. Akkor este hazamen­tünk. Főzni kezdett. Állt a kályha mellett, szeme le-le- csükódott. Később leült. Lá­bához kuporogtam Ügy alud ­tunk el, észre sem vettük. A libákat tömte. Peróleum- lámpa égett állandóan a fa­lon. Hajnali sötétben kez­dett. s késő este lett, mire befejezte. Anyámnak mindig egy ru­hája volt. Egy fekete, elnyü- hetetlen. Vásárban vették. El­adták a lovakat, s megálltak a sátor előtt. “* — Válassz magadnak ruhát! — mondta apám. — Melyiket akarod? — Inkább másra adjuk a pénzt. Kevés, annyira kevés, szinte el se tudjuk költeni. — Válassz! — erélyeskedett apám. S azóta hordta és mosta. Mosott! Felgyűlte karján a ruhát könyökéig. Látni lehe­tett, hogy mégvastagodott erek fonták be karját. Egy­szer megfogtam jobb kezét. Végigsimitottam rajta, a rán­cokkal barázdált tenyéren is egészen az újjak hegyéig. — Ügye csak fekete ruhá­ja van? Hallgattunk. A teknő szélé­ről apró szappanos cseppek hullottak a földre. — Lesz majd másik is — nevetett erőltetve. A tanyában lévő gyerekek — a kukoricaföldünk mellett — hangosan kiabáltak, ami­kor megpillantották: — Megjött a fekete ruhás néni... Mindenkinek néni, nekem anyám. Észre se vettem, hogy megöregedett. Mióta emlékez­ni tudok rá: ráncos kis te­remtés, s nyáron mezítláb jár. Munkájában, fáradhatat­lanságában őrzöm legszebb emlékeimet. Ritkán hallottam nevet­ni. S akkor sem tudtam meg­őrizni, megfigyelni kacagá­sát. Színtelen, lényegtelen le­hetett, mintha nem is az övé lett volna. Hiszem: a legtartósabb em­lék, a kéz és az arc. A kéz. Eres, repedezett. Nyáron ilyen a föld, ha hónapokig nem kapott esőt. És nagy. A mun­ka naggyá, erőssé teszi « szerszámot. Ha fejemet simo­gatta, tenyerével csaknem egészen betakarta. Mindig úgy köszöntem neki: — Csókolom. De még egyszer sem csó­koltam meg a kezét. Az arc kicsi, s földszinfi. Felszántott föld. Ha látom, azt hiszenü rég elmúlt, hat­vanéves. Pedig még ötven, sincs. Csak egyszer vitt el engem moziba. Egyetlen egyszer Álltunk az előcsarnokban. Képek, plakátok lógtak a falon. Kis bódékban cukorkát és egyéb édességet árusítot­tak. Kérni se mertem. De ő maradék pénzen venni akart valamit. Álltunk ügyefogyot- tan a bódé előtt. Szomjas le­hetett. Útközben meghajtofe­Vitágszinvonalon Új öntőmű épül a Vulkánban Gyártás sorozatban — Korszerű munka­körülmények — Kivitelezők a batáridőkért Magyarország legkorsze­rűbb automatikus öntőmű­vé épül fel a jövő év nya­rára Kisvárdán, az öntödei Vállalat- gyárában. A hat­van milliós beruházás a Ki gyáregységből álló válla­lat egyik legnagyobb vál­lalkozása a IV. ötéves terv­időszak idején. A beruhá­zással a Vulkánban egy- harmadával nő a termelési kapacitás, az új öntőmű évente ötezer tonna önt­vény előállítására alkal­mas. A Disamatic nevű automatikus berendezést Dá­niából szerezték be. Szocialista együtt­működési szerződés Mivel az új öntőmű ha­táridőre történő elkészülte nem csak vállalati, hanem népgazdasági érdek is, ezért a beruházásban,, tervezés­ben, kivitelezésben résztve­vő vállalatok ez év májusá­ban szocialista együttmű­ködési szerzőö'ést kötöttek a kisvárdai városi pártbi­zottság patronálásával. Az együttműködés első negyed­éves munkájának értékelé­sét éppen a napokban, szep­tember 18-án tartották meg. Bár nem minden úgy alakult, ahogy előzetesen tervezték — anyaghiány miatt akadozik az épület- szerkezetek gyártása, előre nem látott akadályok me­rültek fel az építésnél,is —, de a szocialista szerződés révén a kivitelezők úgy ké­szülnék. .hogy eleget tegye­nek vállalásuknak. * A megyei építőipari vál­lalat végzi egy régebbi csarnok átalakítását,! aho­vá az új öntőberendezés ke­rül. Hogy az eredeti ter­veknek megfelelően halad­janak, egy ideiglenes meg­oldással azt is lehetővé te­szik, hogy a Disamatic be­rendezést még októberben ki tudják próbálni. Szep­tember végén érkezik a dán szerelő, hogy üzembe he­lyezze a gépet, amely a ha­gyományos formázó eljá­rások helyett préseléssel nagy sorozatban készíti az öntőformákat. A gép telje­sítményére jellemző. • hogy míg a legmodernebb, leg­Nincs a faluban másik olyan asszony, mint ő. Igaz, nem is asszony, inkább né­ni. Agyonráncosodott terem­tés, elnyűtt kis l§lek. S az anyám. Ha jól vélekszem, egyszer se mondtam, kevés-. jobban gépesített hagyo­mányos berendezések is ' csak 80—100 ijntőegységet formáznak, addig ezzel 300 egységes formázás is élér- hető. A méretpontossága pe­dig jóval nagyobb, az ön­tésnél kéttized milliméteres pontosságit lehet tartani. Ruga’másán, gyorsabban Az épület átalakítására nem csak azért kerül sor, hogy itt elhelyezzék a Di­samatic berendezést, ha­nem a komplett öntőmű megteremtése érdekében ol­vasztóművet és homokelőké­szítő művet is építenek hozzá. Ezeknek a technoló­giai berendezéseit a me­gye* MEZŐGÉP vállalat gyáregységei készítik. Első­sorban a kisvárdai gyáregy­ség • vállal nagy részt a munkában, de közreműkö­dik a kivitelezésben a köz­pont, és a fehérgyarmati gyáregység is. A tervezővel való együttműködés révén —•' az Ybl Miklós Tervező Szövetkezet készítette a ter­veket — rugalmas, gyors megoldásokat keresnek a mielőbbi gyártás érdekében, így már eddig is az anyag- beszerzési nehézségek ki­küszöbölésére több módosí­tást hajtottak végre. A kisvárdai építés olyan koncepcióval folyik, hogy a jelenlegi berendezés mellé a későbbiekben' még egy újabbat tudjanak építeni. Ezért a kiszolgáló létesítmé­nyeknél már helyet biztosí­tanak lennek is. Kíseflet Kisvárdán Az új öntőmű • csaknem forradalmi változást hoz Kisvárdán a munkakörül­ményekben. Ugyanis itt megszűnik a nehéz fizikai munka, a gépek kiszolgálá­sa jóval könnyebb lesz. Az öntőüstöket géppel mozgat­ják, billenthetek lesznek. A kupolókemencére olyan por- és gázleválasztó berende­zést szerelnek, amely még szintén nincs az országban. A kísérleti rendszer építése Aztán megindul a vonat. Ablakából parányinak tűnik anyám, mint a mesebeli jó­ság. Pedig régebben is tud­tam. ma i#, elfogyhatatlan belőle á szeretet, a jóság. Örökéletü. több mint egymillió forint­ba kerül, a szakemberek itt próbálják ki az alkalma­zás különböző lehetőségeit, hogy más öntödékben is felszereljék. Az öntödéknél szokatlan megoldással ter- moventil Iá toros fűtést al­kalmaznak, míg a világí­tást szintén a legjobb meg­oldásokkal készítik el. A berendezés üzemelésé­hez már most felkészülnek a Vulkánban. Két itikalos és egy villanyszerelő az NDK-ban egy hasonló be­rendezés működését tanul­ta három hétig megismer­kedve a karbantartas ipű- veleteivel. Az új üzem leendő vezetője Csehszlová­kiában. Bmoban tanulmá­nyozta a különböző öntvé­nyek gyártását hasonló gé­pen. Lányi Botom! IEGYZET Energia igényünk Számítások szerint az or­szág energia forrásai 1971' es 1980 között, éves átlagban 4—5 százalékkal nőnek. Ezen belül is 8 százalékos növeke­dés várható a villamos ener­gia fogyasztás terén, S ez Szabol cfe-Szatmár megyében eléri majd a 12—13 százalé­kot Míg az ország villamos energia igénye tíz év alatt mintegy kétszeresét teszi ki az 1970-es értéknek, a me­gyében a növekedés mérté­ke több, mint három és fél­szeres lesz.. A villamos energiának az összenergia-mérlegben való térhódítása elsősorban arra vezethető vissza, hogy ebben az időszakban Szabolcs-Szat- márban is előtérbe került a folyamatok nagyfokú gépe­sítése, az automatizálás, va­lamint az életszínvonal to­vábbi emelése. Márpedig mindezt megvalósítani a vil­lamos energia törvényszerű, fokozatos térhódítása nélkül, egyszerűen lehetetlen. így válik fejlődésünk alapvető meghatározójává a villamos energia termelése és bizton­ságos elosztása. Villamos energia nélkül nincs fejlő­dés, nem jöhet létre bővített újratermelés. Ebből követke­zően válik szükségessé a villamos energia igények hosszú távú meghatározása, a fejlesztések ésszerű, gaz­daságos tervezése. Már csak azért is, mert ebben az ága- > zatban — más iparágakkal ellentétben — a bevételeknek több mint felét kell évente beruházásokra fordítani, mert hosszú élettartamú beren­dezéseket alkalmaznak. Szabolcs-Szatmár megyé­ben a már említett, átlagon felüli növekedés teszi szük­ségessé a különböző beruhá­zások gyorsítását, a meglevő berendezések korszerűsíté­sét. Csúcsterheléskor ugyanis a megyében az 1970. évi 52,1 megawattal szemben 1975-re 85, és 1980-ra 141 megawatt várható. A fejlődés mind az ipari, mind a mezőgazdasági és egyéb ágazatokban jelen­tős, de különösen nagy lesz a növekedés kommunális téren. Okozza ezt a nagyfokú lakásállomány-növekedés és a lakáskultúra gyors fejlődé­se. A szénhidrogén tüzelő­anyagok felhasználása mel­lett ugyanis egyre nagyobb teret kap a villamos fűtés, valamint a háztartási gépek általános terjedése. Az or­szágosan várható 9—10 szá­zalékos évi növekedéssel szemben Szabolcs-Szatmár megyében a kommunális természetű villamos energia szükséglet mintegy 14—15 százalékos emelkedése vár­ható. ' *‘v- ^ ’ néni tam a kutat, de mégis szom­jas lehetett. — Egy málnát — ismétel­te az elárusító. Megszámolta a pénzt, s még két stolverkot is adott. Anyám nyúlt a pohárért. Szinte elfelejtkezett rólam. Nagyon szomjas lehetett, nem is nézett rám. Szájához emelte a poharat, s lenyelte az első kortyot. Néztem. Fel­felé néztem rá és talán ha­ragudtam. A málna piros szí­ne izgatott. Iriggyé tett. Szo­rosabban markoltam meg a szoknyáját. — Nesze —'mondta akkor. Egy kortyot akartam inni. Esetleg kettőt. És visszaadni, ami megmarad, anyámnak. Mire észhez tértem, üres volt a pohár. Csodálkoztam. Alig hittem el, hogy megit­tam az egészet. Keserű lett a málna íze. Lesütöttem a szemem. Egyik kezével megsimogat- ta a fejem, a másikkal visz- szaadta a poharat. Nem szólt. S kis idő múlva becsöngettek. szer mutattam, hogy szere­tem. Ha hazaszoritanak az évek látogatóba, majd hogy mindenkinek kerül valami ajándékba, s a legkevesebb neki. Máig sem mondhat többet magáénak egy berli­ner kendőnél, egy nagyka­bátnál, amit tőlem kapott: kedves szót, ennél is keve­sebbet. i Mondják: amikor beteg voltam, \ annyit sírt, hogy megromlott a szeme, a szíve. Ö erről dehogy beszélne! In­kább kedveskedik. Ha otthon vagyok, körülrepes. Le nem ülne egy pillanatra sem. Meg­töri i a széket, amelyre leülök, végigsimit az asztalterítőn és kiszalad, a konyhába. — Mit csináljak kisfiam? Sütök rántottát, vagy lecsót akarsz? — szól be hozzám. A következő pillanatban már előttem az étel, bor is hozzá. Ö meg szegénykém csak áll ott, mellettem t Kezét összekulcsolja, nézi, egyre csak nézi, ahogy eszem. — Jó-e? Vagy hozzak sza­lonnát? Ugye itthon maradsz néhány napig? — kérdi. Búcsúzáskor is sokszor megfigyeltem. Állunk a vo­nat mellett. Ö, mint szárnya- szegett madár. S mindig úgy köszön: — Vigyázz magadra! írjál azonnal!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom