Kelet-Magyarország, 1973. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-21 / 221. szám

I «Mai KELÉT-MAG Y ARORSZÁÖ 1973. szepiember 31. I t Újdonságok Tudományos kutatások & Tapasztalatcsere a mezőgazdaságban A zöldségtermesztés gépesítése Gondolatok A zöldségnövények fo­gyasztása -világszerte emel­kedik, ugyanakkor a mező- gazdaságban dolgozók szá­ma évről-évre csökken. Ez­előtt másfél évtizeddel a zöldségféléket szinte telje­sen kézi erővel művelték és takarították be. Ma ez már lehetetlen és erősen ráfize­téses volna. Egyetlen jár­ható út kínálkozik: a mun­kák minél teljesebb gépesí­tése. A gépesítés ezen a te­rületen azonban még csak gyerekcipőben jár, különö­sen ^ termésbetakarítás vo­natkozásában. A nehézségek abból ac'ódnak, hogy vi­szonylag kevés a tapasztalat a hagyományos mezőgazda- sági műveletektől merőben eltérő munkák gépesítésé­hez. A követelmények pe­dig — különösen az élelmi­szeripar, a konzervipar tá­maszt a betakarítógépekkel szemben — rendkívül na­gyok. A talajelőkészítés, a ve­tés és palántázás, a gyom- talanítás. a növényvédelem csak kevés olyan gépet igé­nyel, amelyek ne lennének kéznél a legtöbb mezőgaz­dasági üzemben. A zöldség­növények öntözésének gé­pei és eszközei már vala­melyest specializáltabbak, a termésbetakarítógépek pe­dig kifejezetten * egy-egy zöldségnövény-fajtához ké­szülnek. Hármas alapkövetelmény A nagyüzemi gépesített zöldségtermesztésnek három alapkövetelménye van. Az egyik a termények egyenle­tes és egyidejű érésének a biztosítása. A másik a nagy­hozamú, betegségellenálló fajták termesztése (gépesíte­ni ugyanis csak megfelelő hozamszinten érdemes). A harmadik az, hogy a ter­mesztett növényeknek le­hetővé kell tenniök a gaz­daságos technológiát, va­gyis a gépeknek és a faj­táknak kölcsönösen alkal- mazkotíniok kell egymáshoz. A borsó volt az első zöld- eégnövény, amelyet megpró­báltak géppel betakaríta­ni. A tényleges gépesítés kezdetét a stabil zöldborsó­cséplőgép megjelenésétől számíthatjuk. Manapság elő­ször borsóaratógéppel rend­re levágják a borsót, majd közvetlenül a termőterüle­ten elvégzik az erre a cél­ra készített vagy átalakí­tott kombájnnal a hüvelyek leválasztását és a szemek kifejtését. Más esetben a levágott borsótöveket ösz- szegyűjtik és beszállítják a központi telephelyen felál­lított borsófejtő géphez. A magajáró arató-fejtő gé­pek minden követelmény­nek megfelelő típusa még nem alakult ki. \ „jó! lésült“ zöldbab A jelenleg ismert zöld- bableszedő gépek a közös működési elve rendszerint az, hogy hosszú, rugalmas fogazató szedőhengerpárral mintegy lefésülik a hüve­lyeket a babtövekről. Mi­alatt a lefésült hüvelyeket a gép felhordó szerkezete a tisztító rostahenger felé vi­szi, erős ventillátor légára­ma fújja ki a hüvelyek kö­zül a szárdarabokat, levél- tnaradványokat. A hüvelyek ezután gyűjtőtartályba vagy zsákba kerülnek. A korsze­rű gépek teljesítménye' 1,5 — 2' hektár/óra, és a meg­termelt hüvelyek 90—93 szá­zalékát sérülésmentesen be­takarítják. ParaoScsomkoipbájn al­kalmazásával nagyon meg­gyorsítható és megkönnyít­hető a termés leszedése. A gép vágószerkezete a föld felett elvágja a paradicsom­töveket és azok a kombájn felhordószalagjára esnek. A kezdetlegesebb géptípusok­nál a gépen ülő emberek kézzel szedik le a szárról a bogyókat, az újabb gépeknél viszont már rázószerkezet választja le őket és hullat­ja a szállítószalagra. Am az ember közreműködése még nem küszöbölhető ki teljesen. a szállítószalag mellett ülő dolgozóknak ki kell. emelniök a sértőt és éretlen példányokat. hogy azok ne kerülhessenek a gyűjtőtartályokbá vagy a rekeszekbe. A paradicsom, a paprika és az uborka - aratását úgy is meg lehet könnyíteni, hogy a szedők a közvetlenül előttük haladó traktoron (pótkocsin) lévő gyűjtő­edénybe rakják a leszakí­tott termést. A saláta, a káposztafélék, o'e még a spenót szedése is megoldható egy állítható vágószerkezetből és felhor­dó szalagból álló géppel, amely á közepes teljesítmé­nyű traktor oldalára szerel­hető. és a traktor erőleadó tengelyével működtethető. A gép vágószerkezetéről — két egymással szemben for­gó, éles peremű tárcsalemez — a levágott termés a fel­hordószalagra kerül, amely gyűjtőedénybe vagy pótko­csiba viszi. A kényes * gyökérzöfdségek A gyökérzöldségek beta­karítása különleges követel­ményeket ró a gépre. A nem azonnali felhaszná­lásra kerülő répák ugyanis nagyon kényesek: az ütések helyén elhalások, a fej sé­rülésekor rothadás. esetleg kihajtás a nemkívánatos kö­vetkezmény. A legnagyobb problémát mégis a zöld le­velek eltávolítása okozza. Egyes konstrukciók egy lé­pésben végzik el a fejelést és a kiemelést, mások két vagy három művelettel lát­ják el a feladatot. Minden tekintetben kiforrott meg­oldás ezideig még nem szü­letett a gyökárzöloségek be­takarítására. Az utóbbi években a hagy­ma szedését is sikerült tel­jesen gépesíteni. A traktor orrára szerelt négytárcsás szerkezet egyszerre négy sort forgat ki a földből. Á kiforgatott hagymásotokat a traktor utón kapcsolt — erre a célra átalakított — burgonyatisztító egy rendre teríti. Ugyanez a gép egy­szer még meg is forgatja a hagymát, hogy száradását elősegítse. A megszáradt hagyma öszegyűjtésére a burgonyaszedőgép igen al­kalmas. A legnagyobb gon­dot a hagymafejek sérülé­sének a megakadályozása okozza. Evégből szükséges, hogy a gépek forgórészei egyenletesen és kíméletesen működjenek, valamint az, hogy a hagymarend folya­matos legyen. Gépesítés — találékonysággal Sokféle törekvés tapasz­talható arra vonatkozóan, hogy a zöldségtermesztés számára valamiféle univer­zális termésbetakarító gé­pet hozzanak létre. A nö­vények sokfélesége, a ta­lajban vagy a talaj fölötti más-más elhelyezkedésük azonban kilátástalanná te­szi, hogy egy ilyen „min­dentudó” konstrukció meg­születhessen. Az elmondottakból kitű­nik, hogy a zöldségter­mesztés gépesítése nem min­dig az anyagi eszközökön múlik: kis találékonysággal a meglévő gépek valame­lyes átalakításával is széf kezdeti eredmény'eket lehet elérni. A* enyingi gazdaság híres tejtermeléséről, Az elmúlt évben a fejésl átlag 4076 liter volt. A kiváló tejtermelő gazdaság magyartarka állományához nagy tejefőképességű kanadai lapály szarvasmarhákat importált. A képen: Villanypásztor őrzi a fás legelőn tartott kana­dai lapály Őszöket. (MTI foto: Fehérváry Ferenc felvétele—KS) a hétvégi kertek hasznosításáról Nyíregyháza környékén már többszáz hétvégi kert van. Az elmúlt időszakban több olyan cikk jelent meg, amely e telkekre történp építkezéssel és egyéb prob­lémákkal foglalkoztak. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy ezek a telkek ren­deltetésüknek csak akkor fe­lelnek meg, ha szakszerűen telepítik és kezelik a nö­vényzetet. A gyümölcsfák te­lepítése, nevelése megfelelő szakmai ismereteket igényel. A kertészkedéshez kevésbé értők gyakran támaszkodnak több ember véleményére. Noteszukba oldalakat je­gyeznek fel például arról, hogy milyen növényvédő­szerrel kell védekezni egy betegség, vagy kártevő ellen. Az eltérő szaktanácsadások következtében és a hiányos szakértelem miatt sokkal ke­vesebb gyümölcsöt, zöldsé­get termelünk meg, mint amennyire lehetőség volna. Úgy lett volna jó hétvégi kertek növényzetét kialakí­tani a város környékén, hogy azok összefüggő területet ké­pezzenek. Jelenleg a tenden­cia többirányú, mert egyidő*» ben alakul ki a császárszál­lási, az orosi, a borbányai, a kemecsei úti részeken a hét­végi övezet. A -szétszórt te­lepítés, a különböző nagyságú kertek egyáltalán nem tük­röznek tervszerűséget. Nem teszik lehetővé a megfelelő termesztést, nehezen oldható meg á növényvédelem és ke­vésbé megoldott a szakmai tanácsadás. Tervszerűbb parcellázás, telepítés mellett a tulajdo­nosok mezőgazdasági szak­csoportot alakíthatnak az ÁFÉSZ-ek mellett. Ennek fel­tétele, hegy legalább 10 fő­nek kell belépni a szakcso­portba. A mezőgazdasági szakcso­port termeléssegítő és érté­kesítési biztonságot jelentő szervezeti forma. Egy kert­védelmi szakcsoport esetében például arról van szó, hogy a tulajdonosok az ÁFÉSZ anyagi segítségével vásárol­nak növényvédógépet. Az ÁFÉSZ alkalmazottja, szak­embere a termelő igényének megfelelően meghatározott bérösszegért elvégzi a nö­vényvédelmi munkákat a kertben. A befolyt szolgál­tatói tevékenység pénzössze­géből, az ÁFÉSZ-nek érté­kesített áruk árrésének egy- részéből a szakcsoport kö­zös alapot képezhet, amelyet felhasználhat a termelés bő­vítéséhez, például közös víz­hálózat megépítésére. A szakcsoport létrehozása főleg a termelést segíti elő, de a kapcsolatban álló ÁFÉSZ, a megtermelt áru­féléket fel Is vásárolja. A termelőket megfelelő szak- tanácsadással lehet ellátni, mivel azok szervezett for­mába tartoznak. Megoldha­tóvá válik a rendszeres nö­vényvédelmi előrejelzés, a szaporítóanyag, a növényvé­dőszer, a műtrágya, stb el­látás és a termékek fölvá­sárlása. A nyíregyházi ÁFÉSZ mel­lett kertvédelmi szakcsoport működik. Három növényvé­dőgéppel rendelkeznek, amely lehetővé teszi a tag­létszám növelését. Mivel a város környékén . nagy ha­gyománya van a meggy ter­mesztésnek, — melynek fej­lesztése indokolt — ezért a SZÖVOSZ anyagi támogatást nyújt a meggy telepítéséhez. Célszerű volna meggyter­mesztő szakcsoportot szer­vezni. Az ország különböző területein már alakultak munkás-kertszövetkezetek. A gyárban egy kollektívát alkotó dolgozók, például egy szocialista brigád tagjai egy­más mellett vásárolnak tel- két. Ez a mozgalom tovább erősíti a közösségi szellem kialakulását. Nem elhanya­golható azonban az a haszon sem, amelyet realizálni tud­nak. Úgy gondolom össze kel ­lene • hangolni az érintett szerveknek Nyíregyháza j kertövezetének fejlesztéséi. Olyan távlati fejlesztési program kidolgozására vol­na szükség, amely egyaránt szolgálná a lakosság és a népgazdaság érdekeit. Karádi István Tető nélküli gyár Mi a zártrendszerű mezőgazdaság? Egyre több szó esik róla. Része — és talán legfonto­sabb része —, annak a nagy átalakulásnak, amely a sze. műnk láttára teszi a mező- gazdasági nagyüzemet való­ban nagyüzemmé, tető nél­küli gyárrá. Divatos szó lett, amely mögött az új­ságolvasó számára — néha a tájékoztatlan szakembernek is —, legtöbbször magyará­zatul csak nevek húzódnak meg. mint Bábolna. Nádud­var. Esetleg egy-két kuko­ricatermelő, vagy hústermelő gazdaság neve szerényen. Esetleg egy tudományos szó: monokultúra. Pedig ennél jóval több. Napjainkban a több élel­miszerért folyó küzdelemben a kettős, vagy egyedüli, mo­no. és bi.kulturák megje­lenése jelezi a holnap me­zőgazdaságát. A mezőgazda­sági üzemekben megjelent néhány főnövény — legtöbb­ször kukorica —. amely mostmár éveken keresztül ugyanazon a helyen maradt. Egyre jobban kiszorították a többi növényt. Kevesebb gép, kevesebb ember... (Szakem­ber. szervező, kisegítő is.) Az ilyen üzem 'egyre special! - záltabb. „Rááll” a fő ter­mékre. Megjelentek napja­inkban a húst, vagy tejet „termelő” gazdaságok. A nö­vénytermesztésből búzater. melés vagy kukoricatermelés lett. Igen ám. de a valóban távlati termelés, a mező- gazdasági stratégia csak a zárt technológiai rendszer­ben valósulhat meg igazán. Lényege, hogy ha egy adott gazdaság tíz vagy még több éven át csak egy vagy két növénnyel, állattal foglalko­zik, igazi termelőüzemmé, igazi tető nélküli gyárrá változik... De. hogy ezt ered­ményesen. gazdaságosan vé­gezhesse, annak megvannak a szigorú feltételei, épp úgy, mint az iparban. Épp Ág«., mint egy gyár. nem térhet el a legjobb, adott technológiá­tól. Ezt márcsak az indulási nagy beruházási költségek miatt sem teheti meg. Mert a termelési kockázat jelen­tősen megnő. De vele együtt magasra szökik az egy adott területegységről lehozható termék is. Hogy csak egy példát mondjunk, a zárt rendszerű kukoricatermesztésben hek­táronként húszezerrel is nő­het a tövek száma. Az ilyen sűrű növényállományban a kézi gyomirtás már elkép­zelhetetlen, a földi gépek is tehetetlenek. A gaztalanítás csak kémiai anyagokkal va­lósítható meg. De még itt is meg van a veszélye an­nak, hogy a gyomok hozzá­szoknak az állandóan hasz­nált gyomirtó szerhez, ki­alakul ellenük az ellenállá­suk. rezisztenciájuk. Jelenleg 3—5 év alatt várható egy ilyen monokultúra elgyomo- sodása. Pe van megoldás: a gyomirtószert időnként vál. togatni kell. Az igényes és sűrű nö­vényállomány ezenkívül for­radalmi módon nagy adag műtrágyát igényel (amit meg is hálál és hasznosít.) Elő­fordulhat, hogy hektáron­ként harminc-negyven má­zsát! Hogy efelé haladunk, már jelzik a számok: gyomirtó, szer felhasználásunk három év alatt közel a háromszo­rosára nőtt. Műtrágya-fel­használásunk pedig 800 ezer tonnával, és emellett még további 300 ezer tonna im­portra is szükség lesz. De ezek a tények újabb következményekkel járnak Ilyen tömegű kémiai anyag szakszerű beszerzési, elosz­tási, tárolási feladatai már olyan mellékmunkákat is igényelnek, amihez célsze­rű „kemizálási társulásokat” létrehozni. A szak tanácsadó­nál ép laboratóriumokkal felszerelt kémiai bázis kiftj zetődően el tudja látni egy szűkebb tájegységen h a szinte naponta szükséges le. vél és talajvizsgálatokat. A talaj analizisa •különös<'n fontos. A monokultúra, •** évtizedekig termesztett azo­nos növény ugyanis erősen igénybe veszi a talaj fizikai szerkezetét és mikroelem.*: készletét is. Olyan vegyi ele­mek tucatjairól van szó. amelyek kis mennyiségben ugyan, de nagyon szüksé­gesek. Csak egy példa: a Borsodi Vegyi Kombinát új, magnéziumos nitrogén-rrfl. trágyája a magnézium je­lenléte miatt egy-két mázsa gabonatöbbletet ad. (Fillére­kért.) Ki gondolt volna pár éve még magnézium adago­lásra' mezőgazdasági nagy­üzemben? És, hogy az állattartásból is hozzunk kémiai példát, a takarmány összetételének javítása, kiegészítése a táp­anyagként ható karbamidok- kal, az egészséget Is bizto­sító aminosavakkal igen eredményesnek — és hasz­nosnak —, bizonyult. Végül. — de nem utolsó, sorban —, következmény az is, hogy egy 800 hektáros monokultúra (épp úgy, mint egy többszáz férőhelyes is­tálló) olyan járványveszélyt hord magában, amit csak kitűnő szakemberek és a megfelelő kémiai bázis ál­landó jelenlétével lehet meg­nyugtatóan elkerülni. összefoglalva: ahogyan a lőpor felfedezése átformálta' a hadviselést, úgy alakítja át jelenleg mezőgazdasági szem. léletünket a kémia. Bizonyos, hogy ez a békés hadviselés is kiemeli a maga kitűnői stratégáit. És reméljük, hogy minél kevesebb elvesz, tett ütközet árán. Maácz János Mezőgazdasági Főiskola

Next

/
Oldalképek
Tartalom