Kelet-Magyarország, 1973. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-16 / 217. szám

ffätt-mkcrrknrmszm Wit tm^mfSer M ' t <*há HÉTFŐ: KEDD: Baloldali előretörés a norvég választáso­kon — Hármas arab csúcsértekezlet Kairó­ban — Kissinger meghallgatása a szenátusi bizottságban. Ellenforradalmi lázadás Ciliiében, megdön- tik a népi egység alkotmányos kormányát, meggyilkolják Allende elnököt — Castro Hanoiban — A közös piaci kilencek kül­ügyminiszteri tanácskozása Koppenhágá­ban. SZERDA: Növekvő szolidaritás világszerte Chile ügye mellett — Az SZKP Központi Bizottságá­nak nyilatkozata — Brandt sajtóértekez­lete. CSÜTÖRTÖK: A DIFK és a saigoni rezsim képviselőinek találkozója Párizsban — Harcok Kambod­zsában — Súlyos izraeli—Szíriái légicsata — Gdanskban, szerződés aláírásával, ered­ményesen fejezi be munkáját a Balti­konferencia. PÉNTEK: Az MSZMP Központi Bizottságának és az országgyűlés külügyi bizottságának nyilat­kozata a chilei eseményekről — káoszban békemegállapodást írnak alá — GATT zá­róülés Tokióban. SZOMBAT: Ellentmondó jelentések Chiléből — Az olajexportáló országok (OPEC) bécsi ösz- szejövetele — Pompidou francia elnök Kí­nában körútra indul. Nehéz lett volna megin- dultság nélkül tekinteni a képernyőre, amikor a tele­víziós adók azt a nyilatko­zatot sugározták, amelyet a tragikus végű chilei elnök három nappal halála előtt adott. A reális helyzetelem­zés, valamint a polgárhábo­rú elkerülésének érdekében elhangzó józan figyelmezte­tések után, szinte prófécia­ként hatottak a szavak: en­gem megölhetnek, de a chi­lei nép folytatja harcát — a nehéz és bonyolult körülmé­nyek közepette is... A chilei reakció véres, el­lenforradalmi puccsal szakí­totta meg a népi egység so- katígérő kormányzását. A jobboldali összeesküvők a kora tavasszal még abban reménykedtek, hogy a par­lamenti választásokon meg­szerzik a kétharmados több­séget s az alkotmányos já­tékszabályokat kihasználva buktatják meg Allende elnö­köt. Hiába folytatták azon­ban fékeveszett rágalomhad­járatukat, hiába próbálkoz­tak a gazdasági élet teljes szétzülleszt ésével, a chilei nép méltó választ adott az urnák előtt, jelentősen nőtt a népi egység temegtámoga- tása A szélsőjobboldal ezért félredobott minden törvé­nyes látszatot, s a nyílt, vé­res erőszakhoz folyamodott. Az egymásnak ellentmon­dó s a katonai junta által célzatosan terjesztett jelen­tések következtében, egyelő­re lehetetlen kialakult érté­kelést adni a chilei állapo­tokról. Az alkotmányellenes fellépés egyszerre mutatta meg a jobboldal bizonyos erőlartalékait (főként a had­sereg befolyásolását, a légi­erő és haditengerészet fel- használását illetően). de gyengeségét is, hiszen nem talált más kiutat. Válto­zatlanul számos kérdőjellé’ számolhatunk: hogyan feste­nek az erőviszonyok a had­sereg soraiban; mennyire lesz szervezett a munkásel­lenállás; miként képesek a haladó pártok alkalmazkod­ni az uj harci feltételekhez; felbomlik-e a jobboldalnak csupán a népi egység kor­mánnyal történő szembehe- lyezkedésen kialakított egy­sége? Chile különös földraj­zi fekvése, a csaknem négy és fél ezer kilométer hosszú. Ságban elnyúló ország arra is figyelmeztet, hogy Santi­ago és Valparaiso, a „köz­ponti völgy” korántsem azo­nos a teljes lakossággal. A junta első nyilatkozatai nem fukarkodtak a szép ígé­retekkel. Valóságos cseleke­deteik azonban szélsősége­sen ellenforradalmiak vol­tak: megkezdődött a balol­dali erők üldözése, több ezer halálos áldozatról szólnak a hírek, Allende állítólagos „öngyilkosságáról” hamaro­san kiderült, hogy kegyetlen gyilkosság volt.. súlyos pro­vokációkat követtek el kubai hajók és diplomaták ellen. Érthető, ha a Chilében le­zajlott események mélyen megrázták a világot, mély megdöbbenést és izzó hara­got váltottak ki, cselekvő szolidaritásra ösztönöztek. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizott­ságával élükön felsorakoztak a chilei nép harca mellé a világ haladó erői. de számos nem szocialista ország kor­mánya és társadalma Is fel­emelte tiltakozó szavát. Ha­zánkban egymást érték a szenvedélyes hangulatú gyű­lések, táviratok sokasága tol­mácsolta népünk vélemé­nyét, nyilatkozott Fehér La­jos miniszterelnök-helyettes, a chilei fejleményeknek szen­telte ülését az országgyűlés külügyi bizottsága, szolida­ritását nyilvánította az MSZMP Központi Bizottsága. A chilei puccsot közvetle­nül a hadsereg egységei s a jobboldali terroralakulatok hajtották végre, ám ez al­kalommal is perdöntő lehet a kérdés: kiknek állt még érdekében azok az ameri­kai sajtókommentárok ame­lyek szerint Washingtonban jóelőre értesülve voltak a tervezett államcsínyről, hi­vatalos szóvivők zavart ma­gyarázatai, az érdekelt válla­latok részvényeinek emelke­dése a tőzsdén — az impe­rialista és monopolista körök erőteljes közreműködését je­lezhetik. A reakciós fordulat ezért, Chile határain túl, súlyosan terheli a nemzet­közi viszonyokat, s a dél­amerikai ország további sor­sa nyilván a jövőben is a világközvélemény reflektor- fényében fog állni. Az elmúlt hetekben több ízben írtunk a nemzetközi helyzet kedvező elemeiről, de sohasem maradt el a fi­gyelmeztetés, hogy világunk- ban egyszerre és egymással párhuzamosan két ellentétes irányzat érvényesül; az eny­hülésre törekvés illetve a feszültség tartósításának és fokozásának szándéka. Mos­tani krónikánkban elsősor­ban a feszültségnövelő té­nyezőkről szóltunk, hiszen a chilei puccs, de hozzáve. hetjük a közel-keleti holt­pontot (1967 óta a legsúlyo­sabb izraeli—Szíriái légicsa­ta zajlott a héten), valamint a gombamódra elszaporodott NATO-hadgyakorlatokat — nehezítették és mérgezték a légkört. Másfajta egyoldalú­ság lenne azonban megfeled­kezni néhány biztatóbb ese­ményről. Laoszban aláírták a békés kibontakozást meg­gyorsító egységokmányt, amely remélhetőleg meg is valósul majd. A feltételes mód és az óvatos fogalma­zás azért indokolt, mivel nem egy laoszi megállapo­dás aláírásának és felrúgásá­nak voltunk tanúi. Szerződést írtak alá Gdanskban a balti tengeri országok együttműködéséről, Tokióban pedig sikerült el­fogadtatni a GATT-tárgyalá- sok alapját képező nyilatko­zatot. (Ebben magunk is érdekelve voltunk: ezúttal először vettünk részt teljes jogú tagként a világkereske­delmi és vámtarifa egyez­ményhez csatlakozott álla­mok értekezletén.) Érdeklő­dés kísérte Brandt kancel­lár sajtóértekezletét is — Nyugat-Berlin ügyében ugyan láthatóan nem válto­zott a bonni álláspont, de a kormányfő elhatárolta ma gát a szélsőséges reakció megélénkülő mozgolódásaitól Aligha kell különösebb jós tehetség annak megállapítá­sához, hogy az ellentétes irányzatú világpolitikai fo­lyamatok a következő hete­ket is jellemezni fogják. Uj, fontos fórumokon. hi­szen holnapután, kedden kezdődik meg az ÉNSÍI-köz- gyűlés 28. ülésszaka, s az európai konferencia máso­dik fordulója... Réti Ervin Készülődés az országos békekongresszusra Interjú Szenftistvényí Gyu!ánéval, a Hazafias Népfront országos titkárával A szeptember 20-ra össze­hívott kétnapos programmal a Parlament kongresszusi termében ülésező VIII. ma­gyar békekongresszus előké­születei során augusztus vé­gén és szeptember első fe­lében a 19 megyében és a fővárosban megtartották a helyi békekonferenciákat. Ezt megelőzően a városok­ban és községekben is szer­te az országban rendeztek békegyűléseket, rétegtalálko­zókat. A küszöbönálló or­szágos békemozgalmi ese­mény kapcsán az előkészü­leti rendezvények tapaszta­latait, politikai, tömegmoz­gósító eredményeit összegez­te Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára Tóth Fe­rencnek, az MTI tudósítójá­nak adott interjúban: — A megyei és más he­lyi békekonferenciák egy­behangzóan tanúsították: a magyar békemozgalom el­ismerésre méltó sikere, hogy széles tömegeket tudott moz­gósítani, élénkítette az em­berek érdeklődését a nagy­világban zajló események iránt. — A helyi békekonferen­ciáknak az volt a célia, hogy előkészítsük a mi országos békekongresszusunkat és az október 25—31 közötti. ki­emelkedő jelentőségű nem­zetközi eseményt, a békeerők moszkvai világkongresszusát, összegezték ezeken a talál­kozókon a békemozgalom, a szolidaritási és barátsági munka eredményeit, tapasz­talatait. Ajánlások is el­hangzottak a további teen­dőkre. Megválasztották az országos békekongresszus küldötteit. — Széles körű tömegpoli­tikai munka előzte meg a helyi békeparlamentek ösz- szehívását. A népfront-bi­zottságok, a társadalmi és tömegszervezetek által ren­dezett réteggyűléseken, kü­lönböző kis csoportos össze­jöveteleken az aktivisták tíz- és tízezrek előtt beszél­tek a békekonferenciák cél­járól. A megyeszékhelyeken és legutóbb Budapesten ren­dezett — összesen húsz — békekonferencián a vártnál is nagyobb számban, mint­egy négyezren vettek részt. Az aktivitást tanúsítja, hogy a megjelentek közül körül­belül 300-an kértek szót és fejtették ki véleményüket. — A beszámolók sokrétűen elemezték a jelenlegi világ- helyzetet, elmélyülten érté­kelték a békemozgalom ered­ményes tevékenységét, jó-- néhány ajánlást is tettek a további feladatokra. Egyér­telműen kitűnt a beszámo­lókból. felszólalásokból, hogy kedvező belpolitikai légkör­ben készülhetünk a magyar és a moszkvai békekong­resszusra. Tovább kell erő­síteni most a népek közötti közeledést, nem tévesztve szem elől az ideológiai kü­lönbségeket. Mi jó értelem­ben véve akarunk informá­ció- és eszmecserét, azonban útját álljuk a fellazító szán­dékoknak. — Szóba kerültek a béke­eseményeken többek között az európai béke és biztonság kérdései, s a nemzetközi életben elért olyan nagy eredmények is, mint a viet­nami fegyverszünet, amelyet tarlós békévé kell változtat­ni. Nyomban reagált közvé­leményünk az új feszültsé­get okozó chilei helyzetre, amely ismét kiállásra, szoli- daritás'-a késztet bennün­ket. Szó volt az olvan kiúju­ló háborús gócokról — így a közel-keleti kérdésről —, amelyeket világméretű ösz- szefogással fel kell számolni. — Sokan felhívták a figyel­met, hogy a mai teendők mel­let ne feledkezzünk el a bé­kemozgalom kezdeteiről: a békemozgalom egyben anti­fasiszta mozgalom. A magvar • békemozgalomnak most az a soronlevő teendője, hogy gon­dosan és részletesen elemezze az új helyzetet, s meghatároz­za ennek megfe’elően a ten­nivalókat, a békemunka mód­szereit. — Egyre erőteljesebben tükröződik, hogy a különbö­ző társadalmi szervezetek és mozgalmak egvütt dolgoznak, közös erőfeszítéseket tesznek a békemozgalomban, külö­nösen az utóbbi években. Ér­ződött ez a helyi békekonfe­renciákon is, főként a szak- szervezetek és a KISZ aktivi­tásából. A két legjelentősebb tömegszervezet nagy részt vállalt a konferenciák elő­készítéséből, a mozgósitásból, s szerepük nemcsak a ,.hiva­talos” felszólalásokból, hanem a munkások és fiatalok meg­nyilatkozásaiból is érzékelhe­tő volt. — A munkások és a terme­lőszövetkezeti dolgozók a ter­melés. a munkában való helytállás és a békeharc szo­ros összefüggéseit elemezték, szóltak a vietnami műszakok és egyéb szolidaritási akcipk megannyi eredményerői. A pedogógusok a közéleti akti- vitás, a tudatformálás,, a bé­kére nevelés, a világ dolgai­ról való rendszeres tájékozó­dás és a társadalmi munka fontosságáról beszéltek. A fiatalok a munkában, a tanu­lásban való helytállásról ad­• tak hirt, beszámoltak a bér-/ lini világifjúsági találkozón szerzett élményeikről, kife­jezték azt a meggyőződésü- ket, hogy.az ifjúság béke- és szolidaritási erőfeszítései vi­lágméretűivé válnak. Az egr* házak képviselői általában a* egyetemes béke szolgálatá­nak szószólói voltak, egyben ismertették a papi békemóz- galmak erőfeszítéseit, ered­ményeit is. — A n » gyei békeparla­mentek .mindenekelőtt arra irányították a figyelmet, hogy erősíteni kell a különböző tö­megszervezetek és mozgal­mak békevédelmi tevékeny- sV't az egységes magyar bé­kemozgalomban. További erő­feszítéseket kell tenni azért, hogy még nagyobb tömegek vegyenek részt a békemun­kában, hiszen a békéért foly­tatott harchoz minden jó- szándéku, becsületes ember csatlakozhat. Megkülönbözte­tett figyelmet kell fordítani a munkásság és az ifjúság ed­diginél is aktívabb bekapcso­lására. Űj, színes, változatos formákra, akciókra van szük­ség, olyanokra, mint például az ifjúsági békeklubok. — Erősíteni kell annak tu­datát, hogy a szocialista épí­tés eredményei, a szocialista világrendszer erősödése, a ha­ladó társadalmi erők növek­vő befolyása és a békemoz­galom minden sikere egvütt jelentkezik. Hansúlyozni kell: a béke gondolata nem jelent­het megbékélést: az imperia- lizmus természete — amint ezt a mostani chilei puccs is tanúsítja — nem változott, csak az erőviszonyok változ­tak, a béke, a haladás hívei- nek javára. Közvéleményünk ezzel tisztában van: látja az imperializmus mesterkedé­seit, elítéli az imperialisták akcióit, vagy próbálkozásait a haladás, a béke ellen. Ékes­szólóan bizonyították ezt pél­dául az országos békekong­resszus előkészületi esemény- sorozatát záró budapesti bé­kekonferencia résztvevői, akik éppen a chilei puccs óráiban tanácskoztak, s nyomban mélységes felhábo­rodásuknak adtak kifejezést a Chilében történt terrorcse­lekmények miatt. — Abban összegezhető a megyékben és a fővárosban tartott békekonferenciák poli­tikai értékelése, hogy vala­mennyi eseményen előzetesen egyetértőleg állást foglaltak közvéleményünk képviselői a békeerők moszkvai világ­kongresszusának jelszóban is kifejezett fő törekvései mel­lett: „Együtt az emberiség békés jövőjéért!” — mondta az interjú végén Szentistvá­nyi Gyuláné. Péter János New Yorkba utazott Péter János külügyminisz­ter vezetésével szombat dél­előtt elutazott New Yorkba az .ENSZ-közgyűlés idei ülés­szakán részt vevő magyar küldöttség. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Púja Frigyes külügyminisztériumi államtitkár és Hollai Imre külügyminiszter-helyettes búcsúztatta. (MTI) Gergely Mihály: Nem hallgattál meg, Máriám! Van egy gyereke és beteg felesége. Három éve bénán fekszik a felesége, már sok orvos megvizsgálta, de pon­tosan senki sem tudja, mi baja..: Andi sem tehet er­ről, s arról sem. hogy any- nyira megkívánt és aztán megszeretett... Jaj, Kisjut- kám, játsszál még egy ki­csit magadban. kis ideig még ne keresd anyut, hadd fejezze be a könyörgést... Mert könyörgök hozzád, Má­riám, Jézusom, Istenem hallgassatok meg!... Mert kell egy hely. ahol Zoltánnal néha együtt lehetek... Anyáékhoz a hugomék költöztek, engem meghívott magához Aliz, amikor egye­dül maradt, hogy úgysem él már sokáig ő sem. és ami itt van, ide nem hozhatom Zoltánt; Aliz el sem tudja képzelni, hogy az ő fia után én más férfit szeressek... Együtt jártunk ki a temető­be. minden nap beszéltünk Kariról, de négy hónapja, amióta Zoltánt ismerem, egyre gyötrelmesebbek ezek a halottidézések, minden együttlét vele... Én nem kí­nozhatom meg Zoltánt sem mégegyszer úgy, mint tegnap este... Sokáig ültünk az eszpresszóban, ürmöst it­tunk, beszélgettünk, aztán elindultunk, hogy valahol keresünk egy búvóhelyet. Ilyenkor legszebb a nyár. de hol bújhat meg két em­ber ilyen városban?... Egy füves domboldalon kötöttünk ki. Istenien hűvös volt a fű és ezüstösei, kék az ég, de szegény Zoltánt nagyon zavarta, hogy a ke­zeli házban nyitogatták az ajtókat, és a fénysugarak kilobbantak. Ez lesz az én külön szobám. Aliz is azért választotta .magának, nem­csak azért, mert ennek er­kélye van. de a legjobban szeparált. Ez lesz a szerelem fészke, ide be nem léphet idegen, csak én és Zoltán... Meg ha Zoltán nem lehet itt, Kisjudit... Ezt a bútorzatot eladom, mindent eladok, ami Alizé volt, veszek egy modem kis garnitúrát, középre egy nagy perzsaszőnyeget... Háromne­gyed, háromnegyed tizenegy, Máriám, ugye, meghallgat­tál?... Léptek, futva jön va­laki, biztosan nála volt a személyi igazolványa. és most értesítenek a baleset­ről... „Rózsi, Rózsi, hol vagy hát?” ...Jaj, Máriám, ez 6, Máriám, nem könyörültél meg rajtam, Máriám!... Már közeledik, az ajtón a keze, megismerem, a keze is olyan nehéz. Felállni, jaj, föl kellene állni! .......Hát te mi a csudát térdepelsz ott, Rózsi?... Szentséges Úristen, mindjárt tizenegy! De így is készen leszek az ebéddel ha­mar, olyan fiatal pipit kap­tam!... Képzeld, kivel talál­koztam; a doktor Varjasi­néval! Észre sem vettem, hogy elbeszélgettük az időt...” Jaj, Máriám. nem hallgattál meg, Máriám! Egy ilyen asszonyt meg kellett volna szánnod, Máriám! VÉGE f A 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom