Kelet-Magyarország, 1973. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-16 / 217. szám

1973. szeptember 16. v rfa* Páríélet a vásárosnamélnyi járásban Elvi irányítás — gyakorlati „Csoda44 Eperjeskén Burgonyá-hisérlet rehord eredménnyel \ vAsähosnamEnyi já­rási párt végrehajtó bizott­ság a minap megtárgyalta, hogyan érvényesül a párt ve­zető szerepe a járás gazdasá- gi életében, illetve ezzel kap­csolatban melyek a további feladatok. A témát a Köz­ponti Bizottság 1972. novem- bér 14—15-i határozata alap­ján vitatták meg. Megállapították, hogy a X. kongresszus óta a járás: mezőgazdaságának fejlődése: egyenletes. A tavalyi rekord eredményt idén is elérik, egyes területeken túl is tud­ják teljesíteni. (Például cu­korrépából a tavalyinál 50 ezer mázsával lesz több a termés az idén.) Vannak gon­dok, de évről évre javul a termelő üzemek párt- és gazdasági vezetésének szín­vonala. a kommunisták fe­lelősségérzete, munkavégzé­se. E tényezők meghatározói voltak a gazdaságpolitikai célok elérésének. A termelő­szövetkezeti vezetők keresik az újat a szövetkezetek gaz­dálkodása mind hatéko­nyabb. úgy minőségben, mint mennyiségben. Folyamatosan javult és javulnak a dolgozók élet- és munkakörülményei. A ter­melőszövetkezetek helyes úton járnak: új termelés­technikai eljárásokat vezet­nek be. néhány tsz-ben — például Tárnán. Beregdaró- eon — a takarmány betaka­rítás teljes gépesítésére tö­rekszenek. Tarpa megkezdte a zártrendszerű kukorica termesztést, elkészítették a rét-legelő korszerű hasznosí­tására a terveket. Még mindig; gond az em­berek állandó foglalkoztatá­sának megoldása, különösen a nők körében. A JÁRÁS JELENLEGI VE- TÉSSZERIíEZiETE megkö­zelíti a kívánt összetételt. Kevesebb növény féleség na­gyobb területen, nagyobb ho­zammal: ez általában a szö­vetkezetek céljja. A végre­hajtó bizottság e célt helyes­nek tekinti, de felhívja a figyelmet a népgazdasági ér- elekekre. , így például arra. hogy nem termeltek annyit a cukorrépából, dohányból, zöldségből, burgonyából, mint amennyire képesek len­nének. Ami az ipari tevékenysé­get illeti, ebben is jelentős a fejlődés. Nemrégiben avat­ták fel a Vörös Október Fér­fi Ruhagyár vásárosnamé­nyi üzemét így újabb jelen­tős üzemmel bővült a járás ipara. S mivel az üzem főleg női munkaerőt foglalkoztat, sokat segít ilyen irányú gondok megoldásában. A kereskedelmi tevékeny- séget az ÁFÉSZ-ek hivatot­tak megoldani. Munkájuk mértéke és színvonala ál­landóan javul, azonban a végrehajtó bizottság ennek ellenére a lakosság ellátását nem tekinti megfelelőnek. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy a ter­melő üzemek part- gazdaság: vezetése, dolgozó kollektívái megértették és magukévá tették a X. pártkongresszus, a megyei és a járási pártérte­kezlet határozataiból eredő feladatokat. AZ ALAPSZERVEZETEK TÖBBSEíGE a problémákat és feladatokat nem általános­ságban vizsgálja, hanem konkrétan elemzik azt a sa­ját területükre. A munka gyengéje, hogy saját határo­zataik végrehajtásának el- lenőrzése nem elég követke­zetes. A pártszervezetek vé­leményét a gazdasági vezetés igényli, javaslataikat mun- kajakban hasznosítják. Az üzemek többségében a pártvezetés helyesen látja el Teladatát. a gazdasági munka elvi alapon történő\ellenőrzé- sét és irányítását. A gazda­sági ‘vezetők általában fél­évenként számolnak be munkájukról, az üzem tevé­kenységéről, a pártszerve­zeteknek illetve az üzemek dolgozóinak. Ezek a beszá­molók többségükben jók, konkrétak. A pártszerveze­tek érzik nagy felelősségü­ket a járás dolgozói élet- és munkakörülményeinek ál­landó javításában, a gazda­sági célok megvalósításában. Figyelmüket mindinkább a feladatok elemzésére és a végrehajtás ellenőrzésére for­dítják. A járás ipara, mező- gazdasága jelentősen fejlődött a kongresszus óta. Javultak a dolgozók életkö­rülményei Ez volt és lesz a párt célja. És így jelentke­zik az egyes emberi sorsok­ban is a párt munkája. A tanács kisvárdai járási hivatalának elnöke, dr. Jó- zsa István mondta, hogy ami ebben az évben Eperjeskén történt, az valóságos csoda. Burgonya-csoda! Egy burgo­nya gumó súlya meghaladja az egy kilót. És olyan a ter­més. amilyent errefelé még soha nem láttak. Pedig a kisvárdai járás mindig is híres volt a burgonyájáról, s az emberek is értették a módját, hogyan kell termesz­teni. A szoba dísze leit A kicsiny faluban már' az első találkozásunkkor meg­erősítik a hírt. De hozzáte­szik hogy nem ám egy ki­lós a legnagyobb, hanem -el­éri a kettőt. És hogy minden termelőszövetkezeti tag el­vitt ebből a krumpliból ha­za egy nagy példányt. Be­tette a vitrinbe, a tiszta szo­ba dísze lett. Ha a rokonság eljön, hadd lássa, milyen burgonyát tud termelni az eperjeskei ember, meg az itteni föld. — Ilyen hatalmas gumók­ból össze tudnánk számolni legalább ötvenezret — fogad Gonda Béla, a szövetkezet elnöke. Hozzáteszi, hogy ez már egyáltalában nem csoda, ez már az ember és a tech­nika együttes ereje. Az elnök tavaly még a já­rási főagronómusi posztot töltötte be. Ide való. s ami­kor megüresedett az elnöki szék. a tagság visszahívta. Gyenge volt a tsz, rossz adottságú, tenni kellett va­lamit, hogy a lábára álljon. Gonda Béla azt mondta az alig harminc éves főagronó- musnak, hogy bele kell vág­ni a nagy kísérletbe. Felmen­tek a minisztériumba, s kér­tek vetőmagot a holland faj­tából. Kaptak is azzal, hogv öntözni kell és venni kell hozzá gépeket és meg kell tartaniuk a technológiai uta­sításokat. Kilencszázhatvan forint volt egv mázsa vetőmag, az állam hatszázat adott dotá­cióként, nekik háromszáz­hatvanba került. És még így sem volt becsülete a kísér­letnek. A tagok nagv része nem hilt a sikerben, sok bí­rálatot kapott a vezetőség. Az elnök azt mondta a főag- ronómusnak és a fiatal szak­embereknek: ez°n a kísérle­ten sok múlik. Ha nem vá­lik be. mindannyian elveszí­tették a tekintélyüket. Már csak ezért is rgjta kell tarta­ni a szemüket az új burgo­nyán. Nem hifié el a fiának... Most már megnyugodtak. A kát holland fajta, — a Jaerla és a Desiere — meg­nyerte a csatát. Méghozzá hatvan holdon. Az előbbi hektáronként 526 mázsát adott (ez több, mint három­száz mázsa holdanként!) és olyan gumó sem volt ritka, amely elérte az egy kiló ki­lencvenhat dekát. —- Hitték volna az elmúlt évben? — kérdeztem a kísér­letezőktől. A válasz. hogy csak bíztak abban, hogy nagy termés lesz, de ők sem hit­ték, hogy ilyen. Aki valamikor is termelt burgonyát, az tudja, mit je- lentenek a fenti számok. Olyan rekord ez. amilyenről még csak álmodni sem mer­tek a járásban, pedig a Ti­sza árterében mindig is jó volt a burgonyának a föld. Bacsó András főagronómus minden nap ott volt a bur­gonyánál. Az ültetésnél. a vegyszerezésnél, megnézte a növekedés minden apró jelét, de most utólag bevallja, hogy ezt még ő se hitte volna. Édesapja Rakamazon szüle­tett. ért a krumplihoz, s nam hitte el a fiának, mi történt Eperjeskén. A főagronómus kocsi iába ülteue az apát, elvitte a földekre, hogy ott lássa a gumókat, meg a bur- gonyakombájnt munka köz­ben. „Isten áldása ez fiam” — szólt az öreg és kért egy gumót, hadd ültesse el jövő tavasszal. Május óta nincs nap, hogy ne lenne látogatója a szövet­kezetnek. Csoda hát. hogy az emberek, akik tavaly még nem hittek á kísérletben, ma már büszkén mutatják: „Ezt a krumplit mi termeltük az eperjeskei határban...” Azt sem helyeselték, hogy minek öntözik a burgonyát. Nem éri meg a fáradtságot, a drága vizet. Már tudják, hogy meg­éri. Az úi fajtákat öntözték és vegyszerezték. Kapát ab­ban nem forgattak. Egv Tca- tasztráüs holdra tizenhárom- ezer ötszáz forintot fordítot­tak és százezret hozott Hat­van holdon pontosan nyole- száztízezer forintért termel­tek és a bevétel hatmillió forint. „Fogadruk mieden mennyiségben! ‘ Röviden ennyi az eperjes­kei csoda. Ä/. elnök azt mondja, hogy az érdem a burgonyáé és a tagságé. A Jaeríából elvitte az ipar az utolsó szemet is. Először ott sem ismerték ezt a fajtát s csak két vagonnal kertek. Amikor megkapták, megvizs­gálták. a harmadik1 napon megérkezett a szövetkezetbe a táviratuk: „Fogadjuk a burgonyát minden mennyi­ségben!” Most Budapestre kér bur­gonyát a ZÖLDÉRT. A szö­vetkezet azonban vetőgumó­nak hagyja meg a többit, mert az ötszörös termés, a holnap sikere jobban megéri. Tavasszal már primőrt szál­lítanak a fogyasztónak: tíz nappal korábban szedhetik, mint a Gült. S ha már itt tartunk, a kísérlet részeként öntözött viszonyok között termesztet­tek Gülbabát is, s ez hol­danként 125 mázsát hozott, ami a korábbiakhoz képest szintén igen jó termés. Mel­lette a hagyományos — ön­tözetlen — gül fajta hetven mázsát adott csupán. Nagy kitüntetésnek tartják az eperjeskeiek, hogy búcsújá­rás van a kis faluban. Azt meg különösen, hogy olyan híres burgonyatermesztő gazdaság, mint a kisvárdai Rákóczi is hozzájuk jött hol­land vetőgumóért. De jön­nek az egész környékről, mert mindenki ilyet akar ültetni. A piros holland kombájn szedi a termést, a Desdere-t, s ámulattal lép:vedeli utána. Két perc. s a szállítószalagon annyi burgonya ment át, hogy megtelt a vontató pót­kocsija. A hatvan esztendős tíaíász István bácsi egy bot­tal igazítja, tisztítja a jára­tot. Nem emlékszik ennek a termésnek a * felére sem. Elé­gedetten mondja, hogy a sok rossz után most már ő is megéri a jót. Áros László, aki a espda-maoina nyergé­ben ül, fiatal, garbóban dol­gozik, a technikát dicséri természetes hangon. Csak annyit szól, hogy addig egy százhúsz mázsás termésre is azt mondták az emberek, hogy ez csodálatos, nagysze­rű. „De mikor mondhatták? Ha tíz évben egyszer...” Még egyszer leírom: Eper­jeskén csoda történt. Es ezt a csodát az ember, a gép, a kémia csinálta. Azt mondják az ottaniak, hogy miért ne lelletne megismételni, meg­sokszorozni ezt a csodát? Magabiztosak, s hozzáteszik, hogy mind a kél. új fajta többet tud annál, mint amennyit idén kihoztak be. tőié. Már készülnek az új termésre. Kétszázhetven libi­dón! Islállótrágya, zöldirá- gya, műtrágya kell a föld­nek és vegyszer. S akkor jö­vőre. meg azután már n°rn lesz abban semmi különös, ha ötszörös termest ad a föld. Az úttörők érdeme Csak ennyi lenne? Azt felelik rá az eperjeskei fez­ben, hogy igen, csak ennyi. Hozzáteszik, hogy ez a „csak ennyi” felemeli őket és ak­kor Eperjeskét nem emlege- tik többé a gyenge termőhe­lyi adottságú gazdaságok kö­zött. Jövünk a Tisza árterénél. A gépkocsivezető még most sern akar hinni a szemének. Ismétli, hogy azért ez mé­giscsak csoda. A harminc esztendős Bacsó András erre azt feleli, hogy ma még az. De ha a jelenlegi kilencven­ezer hektáros terület helyett tizenötezren is megterem az ország burgonyaszükséglete, akkor ez már nem lesz cso­da. S hogy ez" megtörténhet már holnap. Három-négy év múlva. És akkor Szabolcs is. meg az ország is ponto-t tehet a burgonyaprobléma végére, Biztos, hogy így lesz. De azért ebben a történelemben helyet érdemelnek az úttö­rők. Kopka János Villamos mozdonyok Javító, szerelő csarnoka épül a nyíregyházi MÁV fűtőház szom­szédságában. (Hammel József felvétele) Gr. Gorin: Rejtett kamera Hétfőn este mindannyiun­kat egybehívott az igazgató és azt mondta: „Elvtársak! Holnap, rejtett kamerával jönnek a filmesek”. Mi. természetesen roppant örültünk és megkérdeztük: „Mi is az tulajdonképpen?” Az igazgató felvilágosított: „Ez egy olyan új filmezés! módszer, amikor mit sem tudsz arról, hogy minden mozdulatodat megörökítik, ezért hát . mindenki visel­kedjen úgy, mintha semmi sem történne. Hogy. miért filmeznek. egyelőre titok. Talán a Napi Hírekben sze­repelünk majd. vagy valanv dokumentum-versenyfilm- beri. Mindegy. A stúdióbó' szerencsére megsúgták a dolgot, ezért erről senkinek egy mukkot se! Tegyenek űgy. mintha nem tudnána’- •semmirő! semmit. Világos?” ' De még mennyire! Egykettőre rendbe szedtük fez áruházat. Kívül-belül minden ragyogott, mint a patikában. Az Halrészleget dugig raktuk konyakkal, friss sügértől kezdve min­den volt aminek lennie kell Én a húsrészlegre sajátke- zűleg kiírtam: „Növendék­marha felszeletelve is kap­ható!” Ezen kívül roma számmal osztályoztam a hú sokat. Szóval készültünk! Másnap aztán egytől-egyi; ucsípve érkeztünk munka • telyünkre, mintha ünner lenne. 'A férfiakon nyak­kendő, a nőkön gyönyörű szoknya-blúz. Zina, a pénz­tárosnő drága francia par­fémtól illatozott, habár ez marhaság, mert a filmen ez nem érezhető. Bevágtuk a műmosolyt, úgy néztünk a vevőkre, mint réglátott ro­konainkra, és ilyeneket mondtunk: „Parancsoljon”, „Legyen szíves”, „Ha meg­engedi, segítek”, „Legyen máskor is szerencsénk” és hhez hasonló újdonságokat A vevők persze hámultak mint a borjú az újkapura nem értették, mi történt, míg Zinácska elkottyantotta magát: „Ne tolakodjanak emberek! Viselkedjenek il ledelmesen. Rejtett kamera val filmeznek bennünket!” A jónép azonnal vette a lapot. Már nem nyomaKodtak, nem szidták egymást. Olajozot­tan ment minden. Dél felé aztán — amikor már majd belerakta) mk a nagy igye­kezetbe — rohan be a diri és közli: „Elvtársak! Ne idegeske rek. A stúdió je­lentette, a felvétei egyelőre elmarad. Majd ebéd után jönnek a rejtett kamerá­sok”. Csudára megköny- nyebbültünk. Kifújtuk ma­iunkat. Lazítottunk. Ezzel •úyidejűleg változott a szín: i csemegés újra a régi lett. kolbász és narancs egv helyen, a hal és a fagylalt úgyszintén. De délután újra helyrerázódtunk. A vásárlók, megneszelve a szereplési le­hetőséget, elözönlötték a boltot. Valósággal lehorgo­nyoztak. nehogy kimarad«- janak valamiből. Egy terme­tes asszonyság például odáig merészkedett, hogy megkér­dezte tőlem. „Milyen leves­húst ajánlanék neki?” Majd ajánlanék én neked vala­mit, gondoltam, de tekintet­tel a rejtett kamerára, töp­rengő arcot vágva közöltem: „Vigye ezt a nagy velős csontot, sok benne az ami- nosav”. Munka után aztán újra ro­hant be a diri, ' s közölte: „Csengettek a stúdióból, dél­után sem volt felvétel, majd holnap.” Majd megütött a guta. De mit tehettünk? Másnap kez­dődött minden élőiről. Ün­neplőben álltunk be a pul­tok mögé. izzadtunk, kidög- löttünk, de kisült: a kame­rások ma sem jöttek. Azt hittük leszakad a menny! Zinocska például szünet nélkül vihogott, mint aki nem normális. Röviden: így kínlódtunk öt napon át, mi­kor a diri jelentette: a rej­tett felvételből serrtmi sem lesz, mivel a rendőrségtől megtudta, hogy átvertek minket. Rajtunk kívül még nagyáruház és étterem várt unok között a rejtett ka­merára. Azok még rózsákat is raktak az asztalra! Fellélegeztünk és bosszan­kodtunk. Hát szabad így rá­szedni a becsületes dolgozót? Zina hisztérikusan sikította: „Koronatanúként vallomást akarok tenni a csirkefogók ellen, ha bírósági tárgyalás­ra kerül sor!” ...Én mindezek ellenére nagy megelégedéssel vettem tudomásul a történteket, mert a rejtett cécó kapcsán legalább rászántam magam a fogcsináltatásra, s ezután már új műfogsorral mérhe­tem a marhapacalt. Fordította: Baraté Rózán*

Next

/
Oldalképek
Tartalom