Kelet-Magyarország, 1973. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-15 / 216. szám
I oWüT Wfff' szepfemfier TS. Szülők fóruma Ifjúság ^ Ifjúság & Ifjúság ^ Ifjúság ® Ifjúság ^ Ifjúság & •• Oregek, fiatalok — egy lakásban Ritkán fordul elő, hogy az öregek, fiatalok egyetértésben élnek, ha egy lakásban kényszerülnek lakni. Miért? Szeretet hiánya? Nem. A szeretet megvan, csak elfojtják az indulatok, amelyek az együttlakásból adódó kisebb-nagyobb viták miatt keletkeznek. Egy idő után a mérleg az indulatok oldalára billen, s az együttélés egyre elviselhetetlenebbé válik. Sokszor a gyűlöletig fajul s ez legtöbbször mindkét család magatartásán múlik. Mi a hiba a szülőknél? A legtöbb szülő nehezen tudja megszokni, hogy gyermeke már az önállóság útjára lépett, gondolatvilágában úgy él, mint régen, amikor még minden lépésére ő vigyázott. Ügy érzi, gyermeke nem is tud nélküle meglenni, a maga lábán megállni. Szeretné továbbra is egyengetni útját, tanácsaival ellátni és azt szeretné, ha útmutatásait továbbra is követné gyermeke. Pedig a szülőknek is tiszteletben kell tartani az új család alakulását. Nem iszabad a fiatalokra erőltetni olyan gondoskodást, amelyet azok már nem igényelnek, vagy legalábbis nem olyan mértékben, ahogy a szülő azt szeretné. Ez nem jelenti azt, hogy gyermekekük érzelmileg eltávolodik tőlük, hiszen az érzelmi kapcsolat szülő és gyermek között elszakíthatatlan lelki köldökzsinór egy életen át. Meg kell azonban érteni a fiatalokat, nem lehet uniformizálni a családi életformákat, nem lehet ugyanolyan életvitelt kívánni a fiataloktól, mint amilyen annak idején az öregeknek megfelelt. Bele kell nyugodni, hogy a fiatalok önállóságra törekednek, saját elgondolásuk szerint alakítják családi életüket, egymáshoz igazodnak a házasságban. Ezt a mély tartalmú egymáshoz tartozást nem szabad kívülről megzavarni, ez minden családnak legbensőbb ügye. A fiatalok viszont leggyakrabban ott követik el a hibát, hogy eleve mindent maradinak tartanak, amit az idősebbek tanácsolnak. Kellemetlennek tartják a szülők beavatkozását, veszélyeztetve érzik önállóságukat, egyéni terveiket. Nem tudják, de talán nem is akarják megérteni az idősebbek mentalitását, türelmetlenek velük szemben. Sokszor tiszteletlenül hárítanak el minden szerető közeledést, tanácsot. Talán ez fáj legjobban a szülőknek, akik idősebb korban Vnég jobban igénylik a törődést, s nagy örömet jelent nekik a szeretet bármilyen csekély megnyilvánulása is. A fiatalok gyakran nem értékelik azt az „áldozatot” sem, hogy a szülők megosztják velük az otthonukat abban a reményben, hogy a fiatalok szerete- téből nekik is jut valami, ami bearanyozza életüket, öreg napjaikat. Sokan helyes érzelmi és érlel vi alapon kezdik az együttlakást, aztán jönnek az első viták, s a meg- nemértés légköre idővel teljesen szembe állítja a két családot. Ez az állapot megkeseríti a szülők életét, de a, fiatalok legszebb éveit is. Hogyan lehet ezen segíteni? Van-e megoldás? Persze. Nem elérhetetlen vágyálom a jó együttélés, de sok tapintat és kulturált magatartás, alkalmaz- kodá-s szükséges hozzá. A jó együttélés fő szabálya, hogy a rokoni kapcsolatok nem mentesítik egyik felet sem, a kulturált együttélés szabályainak, az egymás életformájának tiszteletben tartásától, amelyet úgy az időseknek, mint a fiataloknak szigorúan be kell tartani. Ez az alapja a jó együttélésnek. LÓUGRÁS. A fekete körrel megjelölt mezőből kiindulva lóugrásban olvassátok össze a betűket. Ha helyes útvonalon haladtok végig, egy 200 éve született magyar költő nevét kapjátok eredményül. •jflpmiM zspA reuosjoso :sajtajSapi gyerekszáj Mondd, Tomika, hol nő a citrom? Olaszországban. És hol van Olaszország? Ott, ahoi nő a citrom! ★ Péter azt meséli, hogy a kis testvére a tyúkokkal megy aludni. — Te is megtehetnéd ezt? — kérdezi tőlem. Válaszom: Nem, mert nincsenek tyúkjaink. ★ — Honnan jössz, Pétiké? — Az elsősegélynyújtási tanfolyamról. — Akkor adj kölcsön öt forintot. Szlovákból fordította': Dr. Fapp Sándorné TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. ...erő, hátráltató erő. 6. Tág. 7. Elalél egynemű betűi. 8. Mutató névmás. 9. Névelővel, háziállat. 11. Cipészek ragasztója. 12. Fegyelem, tisztaság. 14. Közé. pen hagyta!!! 16.'Van ...=rá. ér. 18. Bánat. 20. Ilyen hit is előfordul. 21. Csermely. 22. Háta része! 24. Francia Kommunista Párt. 25. Becézett női név. 27. Névelővel, frissítő hatású ital. 28. Római 49, 499. 29. Kissebbik testvér beceneve. Függőleges: 1. Félig már vőlegény!!! 2. Ismételt tagadás. 3. Ragadozómadár. 4. Kiejtett mással, hangzó. 5. Megfejtendő. 6. Megfejtendő. 10. Oxigén, nikkel vegyjele. 11. AGE. 13. Betiltott burgonyabogárirtó szes\ 14. Vaj betűi keverve. 15. Megfejtendő. 17. Egymást követő betűk a magyar abc- ben. 19. Ki nem állhat. 21. Díszes. 23. Aranka beceneve. 24. Neves budapesti sportklub. 26. Római 499. 27. Aö. Megfejtendő: A Beregi Tiszahát két földtörténeti ' érdekessége a ...függ. 15... és a „.függ. 6, 5._ Múltheti megfejtés: GYŰ. MÖLCSKARNEVÁL ES BÁL. Könyvjutalom: Bencze Gizella Ujfehértó. Kádár Sándor Nyírbátor, Szilágyi György Napkor, Nagy Ferenc Porcsalma és Román Krisztina Nyíregyháza. A szél meg a Nap Egyszer a Szél fogadott a Nappal, hogy melyikük erősebb. Abban fogadtak, hogy egy vándor köpönyegét melyikük tudja levetni hamarább. Nem sok idő múlva jött egy vándor. — Na azt mondja a Szél: — Kezdhetjük a munkát! — Lehet! — mondá a Nap. Akkor a szél felfuvalkodott és teljes erejéből hozzákezdett fújni, de annyira, hogy mindent meg akart fagyasztani. Itten a vándor, nemhogy még levette volna, vagy le hagyta volna vetni magáról a köppenyt, még jobban húzta magára fele. A Szél nem tudta lefújni róla, mert any- nyira fázott, hogy majd meg fagyott. — Mikor már teljesen kidurálta magát a Szél, s látta, hogy nem tudja elérni a célját, azt mondja a Napnak: — Kezdheted Napbarátom! Akkor a Nap előbujt a felhő mögül és elkezdett szépen ragyogni. Mindig jobban kezdett melegíteni. Előbb a vándor csak kezdte töröl- getni az izzadó homlokát, de már annyira meleget árasztott a Nap, hogy a vándor jónak látta a köppenyét levetni és karjára venni, s úgy folytatta az útját. így nyerte meg egykor a Nap a Szelet. Tanulság: Többet ésszel, mint erővel. Bodnár Bálint mesemondó A felső-garami hegyek szelleme SZLOVÁK REGE Valamikor réges-régen a Felső-Garam vidékén óriási hegyek és mély szakadékok húzódtak. Az emberek sokáig nem merészeltek belépni a sűrű, sötét erdőkbe. Azonban egy bizonyos idő elteltével, a felső-garami erdők is éppen úgy visszhangoztak az emberi beszédtől, akár bármelyik más erdő. Az emberek letelepedtek az erdőszélen és hozzáláttak, hogy hajlékot építsenek maguknak. Kicsiny kis szántóföldek övezték a településeket. Máskülönben mindenütt égbenyúló fenyőfák, évszázados tölgyfák és bükkfák borították a vidéket. A férfiak nagy küzdelmet folytattak a hegyekkel, hogy egy kis szántóföldet szakítsanak ki belőlük. Nehéz munkával tudták csak előteremteni mindennapi fekete kenyerüket. Kékes színűek voltak a hegyek, fehérek a kivágott és lehántolt fák, csak a kivágott fák helye feketéüett. A felső-garami férfiak azonban nemcsak a fákkal birkóztak, de behatoltak a föld mélyébe is. Rövidesen az egész vidék földalatti vája- tokkal volt tele. Az emberek, mint fekete vakondok úgy fúrták-túrták a földet ércek után kutatva. Ok voltak az első garami bányászok és kohászok. A kékes-szürke hegyek és völgyek fölött uralkodott a Hegyi Szellem. Hogy pontosan hol lakott, azt senki nem tudta. Tulajdonképpen neve sem volt. Királyságát kis törpék, nagyszakállú, pöttömnyi emberkék lakták. Állítólag mindenhova magukkal vitték kis lámpásukat, amely szénből vagy vasból, sőt aranyból vagy ezüstből volt — aszerint, milyen érc után kutattak. Természetesén nem a maguk, hanem a becsületes emberek számára folytatták kutatásaikat. Az emberek a földalatti tartományba is behatoltak, ezért a törpék panaszra mentek uralkodójukhoz, a Hegyi Szellemhez. A Szellem barátságosan fogadta őket. A legidősebb törpe így szólt: — Mindenható urunk, királyunk! panaszra jöttünk hozzád. Az emberek akadályozzák munkánkat, minthogy betörtek a te földalatti birodalmadba is. De a föld felett is nagy pusztítást hajtanak végre, százéves fáidat vágják ki és vetik tűzre. — A Hegyi Szellem nyugodtan ült és hallgatta a törpék panaszát. Szemét körbejáratta a panaszkodókon, elmosolyodott és így szólt: — Semmi újat nem mondtatok nekem, jói tudom és én magam is látom, milyen nehéz küzdelmet folytatnak az emberek a hegyekkel, fákkal, sziklákkal, hogy egy kis földhöz jussanak. Telepeket építettek fel. A föld mélyét azért kutatják, mert nagyon nehéz a megélhetésük. Semmi rosz- szat nem látok benne, míg szükségből teszik ezt. Nagy kárt nem okoztak, ezért a néhány fáért nem haragudhatok rájuk, hiszen alig lehet észrevenni. A törpék egyre csak magyarázták bizonyítgatták igazukat, ezért a Szellem magához hivatta a szeleket és azt parancsolta nekik, hogy erősén fújjanak, hadd riadjanak meg az emberek. A szelek fújtak, süvítettek, csakúgy zengtek az erdők, de hiába. Az emberek fel sem figyeltek a szélfúvásra. A hegyekben továbbra sem szűnt meg a fejszék csattogása és a földalatti munkák is tovább folytak. A szélfúvás semmibevevése feldühítette a hegyek urát és magához szólította a villámokat s ezt mondta: — Az emberek egyre kevésbé félnek tőlem, a szelek fúvására fel sem figyeltek, ezért most ti cikázzatok, dörögjetek, csapjatok be a fákba és az emberi településekbe! De az emberek védett helyre húzódtak a villámok elől. A felső-garami hegyek ura rádöbbent arra, hogy hatalma már erősen megcsappant. Kegyetlen haragra gerjedt és magához hívta a pusztító viharokat. Megparancsolta nekik, hogy hatalmas fákat csavarjanak ki a földből, pusztítsák el az emberek települését, de emberi életben kárt ne tegyenek. Az uralkodó ádáz haragja mit sem változtatott az eddigieken. Az emberek szerencsésen túlélték a szelek dúlá- sát, a villámok csapkodását s a viharok pusztítását. A keletkezett károkat helyrehozták, és tovább élték küzdelmes életüket. A felső-garami Hegyek Szellemének tudomásul kellett vennie, hogy az emberek túlnőttek rajta. Szégyenében a legmélyebb rejtekhelyre húzódott. Tudomásul kellett vennie, hogy egyszer s mindenkorra vége a hatalmának, a dicsőségnek. Az idő azonban nem áll meg, az halad tovább, egyre csak tovább... SIVATAGI GYÍKOT KAPOTT AZ ÄLLATKERT. Dr. Dely Olivér és Zilahi Ferenc, a Természettudományi Múzeum állattárának munkatársai algériai gyűjtő utjukról hazatérve, többek között egy pusztai varánusz gyikot ajándékoztak a budapesti állatkert hüllőházának. A sivatagi hüllő, ugró egerekre vadászik. Üj szálláshelyén utánozni igyekeznek a sivatagi viszonyokat, ezért tál»« ütést és a terrarium mennyezetére infralámpát szerelnek. Tápláléka süldő patkány lesz. (MTI Foto Benkő Imre) Dr. Papp Sándorné fordítása SZÜRET Arany levél, zörgő.csörgö, megérett a szóló szőlő. Harmat leng a rőt levelen, szüretelnek a hegyeken. A tőke a fürtöt ontja, szedik s öntik a puttonyba. A puttonyból be a kádba, ég rajta a nap sugara. A kéklő fürt csakúgy lángol, sajtóba kerül a kádból. A kék s fehér szőlőgerezd édes. mézes mustot ereszt. Leng az édes, mezes illat, kigyul odafenn a csillag. Hamuszínű éjszakában szikrázik a láng vidáman. S száll a nóta, a szüreti, a szél messze lebegteti, röpíti a dal hangjait, fel, a gyémánt csillagokig. ölbey Iréa
