Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-10 / 186. szám
?973. anffiMíJug Tó. fÍTPT f ofda? Közös tanácsok A vásárosnaményi úttörőtáborhoz korszerű konyhával és étteremmel ellátott egysé» gél építenek, közel kétmillió forintos beruházásból. (Elek Emil felvétele) Falvak egymásért Helyszíni beszámoló a sonkádi kombájnok utolsó munkanapjáról „MOST AZ ÁLLAMÉLET FEJLESZTÉSÉNEK központi feladata a helyi és a középfokú tanácsok hatáskörének és munkájának fejlesztése... szükséges, hogy... a megyei tanácsom a városi és községi tanácsoknak adják át a helyileg sokkal jobban intézhető ügyekben a döntést, és segítsenek megteremteni az önállóság, felelősség, ön- kormányzat érvényre juttatásának feltételeit.” A X. pártkongresszuson elhangzott központi bizottsági beszámoló néhány gondolata is jól érzékelteti azt az igényt, hogy egyszerűbben, gyorsabban és lehetőleg helyben intézzék az állampolgárok leggyakrabban előforduló hivatalos tanácsi ügyeit. A tanácshálózat korszerűsítésének során éppen ezeknek az elveknek a figyelem- bevételével alakították ki Szabolcs-Szatmár megyében is a városok, a nagyközségek és a közös tanácsok rendszerét: a négy városon kívül a 226 községben 125 tanács működik, amelyből 66 önálló, 59 pedig közös. A 37 nagyközségi tanács tagjai 67 községet képviselnek. A településfejlesztés, a lakosság ellátása, az ügyintézés természetesen a városokban, nagyközségekben rendelkezik a legjobb adottságokkal. A lehetőségek azonban a közös tanácsok területén is bővültek. Ahhoz azonban, hogy a közös tanácsok — amelyek 160 község lakosságát érintik — mindazokat az előnyöket biztosítani tudják a falvak lakosságának, amelyeket ez a közigazgatási forma nyújtani tud, még rendkívül sok feladatot kell megoldani. Szakítani kell az egy község — egy tanács hagyománnyal, s kidolgozni azokat a módszereket, amelyek lehetővé teszik, hogy több kisebb községben együttesen gyorsabb ütemben léphessenek előbbre a lakosság jobb életkörülményeinek megteremtésében. A gondok sokrétűségére utal, hogy nyílván más módszerek alapján kén szervezni a tanácsi munkát például Nagy ecseten, ahol a nagyközség mellett csak egy másik település — Fábiánháza — lakosságának ügyeit intézik. És megint más megoldásokat kell keresni például Jánkma jtis esőében, ahol hat másik település — Osászló, Csegöld, Tamó, Hermánszeg, Kisna- nény, Szamossályi — lakói is » közös tanácshoz fordulhatlak ügyesbajos dolgaikkal, A vendéglátóipari üzem dolgozói értekezletet ártották. Az eszpresszó ve- ■etőnője megkérdezte: — Sajnálattal állapítom neg, hogy hiába emeltük el az ülöfogyasztók részére kávé árát, az öreg néni- lék ugyanúgy lefoglalják a zékeket kettőtől hétig, lyolcig, mint azelőtt. Van <alakinek ezzel kapcsolat- tan valami jó ötlete? — A jó vendégek nem útnak helyhez — jegyezte leg bosszúsan az egyik fel- zolgáló. — Tegnap sem ka- ott asztalt a Kelemen űr, ki ötödmagával jött be. 'g\ó'< legjobb vendegünk. A írsaság minimum tizenöt íldecit rendelt volna. — Valamit ki kell találni - vélte a kávéfőzőnő. — légis csak borzasztó, hogy jy szimplát rendelnek egész élután! — Jó, jó, de mit lehetne únálni? — Ne adjunk szimplát! — Nem lehet! Nem vajunk osztályon felüliek. a közös tanácstól várják a települések gyorsabb fejlesztését. NYILVÁNVALÓ, HOGY A LEGJOBB törekvések ellenére is hosszabb időt vesz igénybe, amíg kialakulnak a legmegfelelőbb formák. Néhány tapasztalat azonban 'azt jelzi, gyorsítani lehetne a folyamatot, mert még mindösz- sze néhány helyen dolgozták ki és próbálták ki a gyakorlatban a tanácsi bizottságok, a tanácstagi csoportok, a szakigazgatási kirendeltségek működtetésének legjobb formáit, nem alakult ki a közigazgatási napok, tanácstagi beszámolók, falugyűlések megtartásának hatékony rendszere. Ez azért is nehéz, mert nem lehet minden közös tanácsra alkalmas módszert adni, hiszen nemcsak a települések számától, hanem még az egyes mezőgazdasági munkacsúcsoktól is függenek. Rendkívül fontos, hogy a társközségek lakosságával tartsanak rendszeres és folyamatos kapcsolatot. A közös tanácsok működésének során a korábbinál gyakoribbnak kellene lenni a testületek elé kerülő és a döntésre több lehetőséget javasló ajánló javaslatnak. Sajnos, ezek száma a közös tanácsok létrehozásával is alig szaporodott. Sok a sablonos, leíró jellegű, nem elemző tanácsi előterjesztés, általános, hogy még a szükséges esetekben sem terjesztenék a testület elé több megoldási lehetőséget kínáló javaslatot. Annak ellenére, hogy a közös tanácsok és végrehajtó bizottságok működési területén gyakrabban lehet több megoldás éppen a társközsége^ igényéi, javaslatai miatt. Ezekben az esetekben a testület megnyugtatóan csak úgy dönthet, ha valamennyi javaslatot, megoldási lehetőséget ismer. NÖVEKEDETT A TANÁCSI BIZOTTSÁGOK SZEREPE, de működésüket lényegében csak az elmúlt évben kezdték meg. A közös tanácsok bizottságai egy év alatt kétszáz ülést tartottak, több, mint száz ellenőrzést tartottak, az általuk tett javaslatok száma is meghaladja a százat, s több, mint 150 testületi előterjesztés készítésében vettek részt. Ezek az első eredmények, de a közös tanácsok nagy számú társközségeiben több — Ró kellene tenni az asztalokra egy „Foglalt" táblát. — Rossz ötlet. Rögtön rájönnének, hogy csak trükk- ről van szó és feljelentenek a központban, a kereskedelmi felügyelőségnél, mindenütt. — Persze, most biztosan rosszat mondok, de szerintem egyenes támlájú székeket kellene beszerezni. Olyanokat, amelyekben nagyon kényelmetlen az ülés. — Nem jó — mondta a vezető. — A központ nem engedélyezne semmi új belső berendezést. — Félóránként kérdezzük meg őket. hogy óhajtanak-e még valamit rendéin. Talán észreveszik, hogy... ellenőrzés tartása lenne indokolt. ezáltal a koordinációs szerepkörüket is szélesíthetnék. Az idei választások során újabb bizottságokat is választottak, így elsősorban a társközségek lakossága még több tanácsi fórumon képviselheti az állampolgárok ügyeit. A KÖZÖS TANÁCSOK FONTOS FÓRUMAI a tanácstagi csoportok. Ezek működése rendkívül változatos képet mutat. Tavaly például a közös tanácsok 75 tanácstagi csoportjából 30 nem tartott ülést, javaslatot a tanácsnak, vb-neknem tettek. Az idén már jobb a kép, de a hiányosságok egy olyan lehetőségre mutatnak rá, amelyet kár kihagyni, hiszen éppen a tanácstagi csoportok javaslatai alapján lehet sokat tenni a közgs tanácsok társközségeinek legcélszerűbb fejlesztéséért. A lakosság társadalmi aktivitásának jó lehetőségét, a tanácsok számára pedig az igények teljes körű megismerésével új fórumát jelentik a falugyűlések. Sajnos, kevés helyen élnek következetesen a lehetőséggel. Tavaly valamennyi községben tartottak falugyűlést, de az idén már lényegesen kevesebb helyen. Az első negyedévben — amikor arra számos jó lehetőség kínálkozott — sehol nem tartottak falugyűlést a társközségekben, ahol pedig ismertetni lehetett volna az elmúlt évi eredményeket, idei terveket. Mindezek azt mutatják: a közös tanácsok szervezeti formája — amely jó néhány helyen a nagyközségi jogok, lehetőségek megszerzését is jelentette — a számos előny mellett sok gondot is felvetett. Ezért is elemezte már az első tapasztalatokat a megyei tanács végrehajtó bizottsága, s intézkedett, hogy a jó eredményeket szélesebb körben népszerűsítsék és a szervezeti keretek mellett a hatékonyabb, a lakosság számára is sokféle előnyt nyújtó gyakorlatiasabb munka- módszereket is alakítsák ki. Intézkedett a vb arról is, hogy az egyes szakterületekkel foglalkozó tanácsi vezetők, előadók tapasztalat- cseréjét tegyék gyakoribbá, ezzel is hozzájárulva az újszerű feladatok jobb ellátásához, a közös tanácsok területén élő emberek ügyeinek gyorsabb intézéséhez. — Ne is folytassa. Egyszerűen azt válaszolnák, hogy köszönik, legfeljebb egy pohár sima vizet. Megállapítom, hogy nem tudunk semmi okosat kisütni. Kérem, gondolkozzanak ezen a nehéz problémán. Ebben az ügyben majd újból értekezletet tartunk. A második értekezleten ismét elhangzott egy csomó ötlet. Egyik sem volt használható. A dolgozók megle- pődötten tapasztalták, hogy a vezetőnő nem is figyel rájuk. Nem tudták, hogy az előző születésnapi vacsora járt eszében. Megint öregebb lett egy évvel — tűnődött. — Amikor tegnap a vendégek eltávoztak, hosz- szasan nézte magát a IáReggel nyolc óra. Szilágyi Bertalan, a fehérgyarmati járás egyik „főagronó- musa” sorolja: szombatig a harmincnyolc fehérgyarmati járási termelőszövetkezetből már tizenkettő befejezte az aratást. Azonnal indultak megsegíteni a még aratókat. Garbolc és Gacsály Csaholc- ra ment segíteni, Nagyhódos és Tisztaberek Kispaládra, Mánd Kömörőre, Csegöld Nagyszekeresre, Panyola Nábrádra és a Fehér- gyarmati Állami Gazdaságba, Segít a cégény- dányi Kossuth is és ezen kívül a szatmár-beregi területi szövetség is egy sor kombájnt ide irányított más megyékből- Ennek a nagyarányú mozgósításnak a hatására az egész járás befejezi az aratást. Egy átirányítás — az utolsó — éppen előttünk történik: a sonkádiak két kombájnja most megy át Kölesére segíteni. Kölese nagyközség, Sonkád kis falu. A kicsi megy segíteni a nagynak? Ezt megnézzük. Szép akció Kilenc óra. Mihálka András, a kölesei Kossuth íőag- ronómusa sorolja, milyen nehéz aratásuk volt. Eső eső után. De levágták nedvesen is és ha nem fért a szárítókba, s a gabonafelvásárló sem tudta elvinni, szétterítették a nedves terményt a termelőszövetkezeti tagok padkörben. üjabb szarkalábakat pillantott meg arcán. A nyaka alatt petyhüdtebb lett a bőr. Ilyen hirtelen? Nem, egyáltalán nem jött mindez váratlanul, csak éppen régóta nem nézett ilyen alaposan, kutatóan a tükörbe. És — gondolta keserűen — ezentúl mindig kegyetlenebb lesz a tükör... Idegesen szakította félbe az eszpresszó dolgozóit: — Hagyjuk abba ezt a felesleges szószaporítást! Üljenek a nénikék addig, amíg csak akarnak. Nem kény- szeríthetjük őket arra, hogy rumot vagy ürmöst igyanak. Van fontosabb probléma is. Be kell adnunk az igénylést a kerti székekre. Adjanak tanácsot, milyen színű ülőpárnát kérjünk a fonott székekre? — Ülöpárnát? Hiszen akikor az öregasszonyok még tovább ülnek majd a teraszon! — Csak üljenek. Jólesik majd szegényeknek a kényelmes szék. lásán. (Ritka szép akció.) Hétszázhatvan holdról tizenötezer mázsa kenyérnekva- lót takarítottak be. De volt más tennivaló is a nyáron elég. Most érik be a bogyós és zöldségtelepítésük haszna: a tíz hold új málnás holdanként 22 mázsát adott, vagyis holdanként több mint 43 ezer forintot. Most termett először az új telepítésű földieper. A bevétel tíz holdról 169 ezer forint. Babból pedig egyenesen átugrottak a világszínvonal lécén: elérték az ötvenmázsás holdankénti átlagot De amikor a búzára kerül a sor, mindig sóhajt a fő- agronómus: jól jön az a két sonkádi kombájn is, az egyik már itt van, a másikat mára Ígérték. (A sóhajtás biztonsági, mert most már Sonkád nélkül is befejeznék. De minden nap számít és tisztelni kell a megsegítőt.) Megyünk az utolsó aratásban lévő sonkádi kombájn után. A nagy fűzfa alatt A mátészalka—tiszabecsi műúton már nem sietnek a hatalmas kombájnok, mint pár nappal ezelőtt még, amikor minden perc drága volt a számukra, hanem méltóságteljesen az út szélére állnak, hogy utat engedjenek a forgalomnak. Ezzel jelzik azt, hogy ők már „bevonulóban” vannak. Sonkádon Fóris Zsigmond főraktáros — másodállásban a helyi mozi gépésze — vállalkozik arra, hogy megkeressük azt a bizonyos utolsó kombájnt Szerencsénk van, mert éppen jön egy kis vontató, éppen ettől a kombájntól hoz egy tele zsákokkal megrakott pótkocsit Gyorsan lekapcsolja és már viszi is az üreset. Míg bent lerakják, ő készül a következő „ürítésre”. Felkapaszkodunk mellé az ülésre. Míg akácerdők nyiladékaiban, füzfasorok mentén, delelni kezdő gulya mellett zötyö- günk a lombos tájon át elmondja, hogy ez a szállítási munka a pihenője. Mostanig ő vezette odakint az SZK—4- est. Jelenleg a váltótársa, Vá- nyolos Lajos dolgozik rajta, ha ugyan tud. Mert a csata utolsó napján megmakacsolta magát a gép. Bevitték a műhelybe meghegeszteni. De vajon működik-e? A balsejtelem igaznak bizonyul. Mire meglátjuk a kombájnt, éppen kifordul a táblákból és a nagy fűzfafelé fordul, amely alatt amegJ rakásra váró harmadik pótkocsi áll. Akik a mezőn vagyunk, mind arra felé siettünk, ki gyalog, ki kerékpáron, mi pedig a vontatóval. Itt van Nádasdi Béla és Bakonyi József, sovány, naptól feketére cserzett rakodók, Szálkái Zsigmond mázsáló. — Már megint csörög benne valami, — ugrik le a gépről a vezetője és valameny- nyien, mint egy sebészeti műtő orvosai körülveszik a masinát, előkerül a vaspaj- szer, kinyílik a szerszámos láda, és már a gép alól hallatszik az egyik vezető sürgető hangja: — Adjatok csak egy 14-es anyát Mintha szikét kéme. Néhány perc múlva rögzítik azt a lemezt, ami csörgött a szellőzőben és indulnak is tovább. Ahogy utána nézünk a nagy fűzfa alól, a kis magaslatról jól látszik, hogy a tiszabecsiek is most fejezik be utolsó táblájukat és körben a paládi, milotai, tiszabecsi táblák, meg a Fehér- gyarmati Állami Gazdaságé* szinte lehet figyelni a verseny állását A mező hősei A sonkádiak végeznek leg- hamarább. Őszinte tisztelettel nézünk fel a két kombáj- nosra, akik, ha kell, pihenőjükben szállítanak, ha baj van, átváltoznak szerelővé, mint az igazi csatában a jó katonák. Mire jövünk visszafelé a sonkádi aratási ütközet megnyerése után, az Uj Élet Termelőszövetkezet 172 holdjáról learatott háromezer-négy- századik, gyakorlatilag utolsó mázsa búzával a jó humorú főraktáros, aki eddig kulturális adomákkal szórakoztatott bennünket a mozi mindennapi életéből, beleszimatol a levegőbe és megjegyzi: — Nagyon jó illata van a lucernának. Bólintunk. Mindnyájan ismerjük azt az erdőháti mondást, hogy ha jó szaga van a lucernának, sok magot fognak belőle. És ez a megjegyzés egy kis kiegyenlítés is volt a szerény, jégverte búzatermés adataihoz. A sonkádiak igazi kincse idén a sok magnak fogott lucerna lesz, amelynek az Illata estig benne marad az ember orrában. dwMj] Nagy Zaltm Marik Sándor Palásti László: A tükör
