Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-25 / 198. szám
1. o!3aT ar Szülők fóruma & Ifjúság ® Ifjúság ® Ifjúság ^ Ifjúság & Ifjúság ^ Ifjúság Ä Az olvasó gyermek Az idei ünnepi könyvhét sikere is (40 %-kal emelkedett a könyvvásárlás) bizonyítja, hogy hazánkban nőtt a könyv iránt érdeklődők, a könyvet vásárlók, gyűjtök, ajándékozók száma. Az idei ugrásszerű emelkedés kicsit az 500 éves jubileumnak is szól és eredménye a sok szép könyvkiállításnak, a szolnoki könyvudvarnak, a budapesti könyvutcának és az országszerte ünnepélyesebbé tett könyvhétnek. A modern otthonoknak ma már szinte elengedhetetlen tartozéka, díszítője a könyvszekrény, a könyvespolc. Családlátogatásaimkor — sajnos — azt tapasztaltam, hogy a legtöbb helyen csak dekoráció a könyv. Jólesett, ha egy-egy helyen olyan kötetek sorakoztak egymás mellett, amelyeken látszott, hogy azokat olvasták, forgatták. Ezek a könyvek azt a célt szolgálták, amiért készüllek: szórakoztattak, tanítottak, elgondolkoztattak, soraik hátán kalandokba vitték olvasóikat, vagy utazásra hívták meg őket olyan országokba, ahová nem juthattak el a valóságban. A lelkes könyvvásárlás láttán elgondolkoztam, vajon hány kötet tölti be majd ilyen módon a hivatását, s hány marad nyomdaszagúan és mereven összetapadó lapokkal, olvasatlan soraival a polcon, csupán lakásdíszként. Az embernek nem veleszületett tulajdonsága, hogy úgynevezett „olvasó” típus, vagy olyan, akinek nem jó barátja a könyv. Már a legkisebb gyermekkorban kezdődik az a folyamat, amelynek eredményeként szeret olvasni a gyermek. Mit is tegyünk, hogy gyermekünkből „olvasó” típus alakuljon? Mindenekelőtt — ez esetben is — nagy hatasa van a környezetnek, a jó példának. Hadd lássa a gyermek, hogy szülei is örömmel ülnek le szabad Idejükben olvasni, szórakozás számukra a jó könyv. Legyen már a család legkisebbjének is színes leporellója, amiből ő olvas a képekről. Tartsuk a játékpolcán és tanítsuk a könyv megbecsülésére: nem építünk a szétnyitható képeskönyvből, nem ütögetjük, nem firkálunk bele, abból csak olvasunk! Először a képről olvas a kis 2—3 éves gyermek, később kis versikéket mond, amelyeket hallás alapján tanul meg tőlünk, s iskolás korban már ő maga olvassa a meséket, verseket, történeteket A legtöbb gyermek azt szereti, ha a szülő vagy a nagyszülő felolvas neki, mert ő még nehezen igazodik el a betűkön, szavakon. Ezen az időszakon kell ügyesen átsegítenünk, mégpedig azzal, hogy felolvasunk néhány sort a meséből, s a legérdekesebb résznél abbahagyjuk, kezébe adjuk a könyvet, hogy olvassa toMár a kisiskolások is büszkék, hogy könyvtári tagok lesznek. Biztassuk őket a rendszeres könyvtárla- togatásra. Ha a gyermek nagyon megszeret egy könyvet és többször is elolvassa, vegyük meg neki, s alakítsuk ki tanulópolcán a saját kis könyvtárát. Tanítványaimat mindig a könyv szeretetére neveltem. Szeretném, ha minél több ember lenne könyvbarát, mert akinek a könyv a barátja, az sohasem unatkozik, könnyen, szórakozva, tanul, gyarapodnak az ismeretei, bővül a szókincse. Itt a nyár! Sok a szabad idő. Kell a sport, akirándulás, a játék. Szervezzük meg ügyesen, hogy a napi programban helye legyen a könyvnek is. Dr. Gergely Károlyné Beköszöntő Elrepült a szép szünidő, mint a füsti fecske, az iskola nagy kapuja kitárult fényesre. Falu, város gyermekei, szeptember van újra, új erővel, új örömmel kezdődjék a munka. Tanítóitok szavára figyeljetek mindig, kik az igaz tudás magvát szívetekbe hintik. Tanulni kell, a tudomány világító gyöngyszem s mint a gyöngyöt, nem lehet megszerezni könnyen. Tengermélybe száll a búvár, hogy gyöngyöket nyerjen. Akinek nagy a tudása, dúskál a kincsekben. Az iskola élete kis közösségi élet, hazánk szocializmusát ti is építsétek. A jövendő munkásai s tudósai lesztek, készüljön fel a jövendő harcra minden gyermek. A lét kemény küzdelmében a tudomány fegyver, haladás és tudás nélkül azt nem ember az ember. Kötelességteljesítés gyűljön, mint a máglya. Minden forró, nagy ígéret váljon valóságra. ölbey Irén SZÖJÄTfiK. A bal oldali tábla négybetűs szavaiból egy betű elhagyásával új, hárombetűs értelmes szavakat kaptok, írjátok ezeket a jobb oldali tábla megfelelő sorába. A megmaradt egy betűt pedig írjátok be a különálló oszlop kockájába. Ha helyesen oldottátok meg a feladatot, a különálló oszlop betűi felülről lefelé olvasva egy magyar feltaláló nevét adják megfejtésül. •se^sntj ojeim V 'BUJT *sojj ‘EdB ‘jpz ‘p3J ‘;uo : j[babzs Cn zy isaffapgam Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Mely személy. 7. Ilona beceneve. 8. Dúdoló szócska. 9. Fohász. 11. Csak félig sakkoz! 12. Tej alkotórésze, 14. Becézett férfinév. 16. Boltos. 18. Talmi. 20. Ilyen beszélő a telefon. 21. Római 6. 22. RAV. 24. ...Ce-tung. 25. Római 550, 999. 27. Indítás. 28. Hires Verdi-opera. 29. összevißz- sza arat! Függőleges• 1. Nem érdes. 2. Bőg. 3. A Duna romániai mellékfolyója. 4. Téli sport. 5. Forma. 6. Megfejtendő. 10. ...Caesar! 11. A Balatont csapolja le. 13. Tüzér szüntet. 14. Római 1505. 15. Elmebajos, lüké. 17. Egymást kővető betűk a magyar abc-ben. 19. Lajoska. 21. Megfejtendő. 23. Ritka férfinév. 24. Karmol. 20. Idphatározó. 27. Részvénytársaság jelzése. Megfejtendő: Kedvelt történelmi kirándulóhelyek Északkelet-Magyarországon: vízszintes 1., függőleges 6., 21. Múlt heti megfejtés: ÉLJEN AZ ALKOTMÁNY ÜNNEPE. Könyvjutalmat nyertek: Pap László Kömörő, Gulyás Zsuzsa Vámosatya. ifj. B. Varga Sándor Botpalád, Révész Gizella Győröcske és Antal Henriette Nyíregyháza. Tasnádi Varga Éva: Nyári szél Nyári szélnek fuvalmára melegszik a cinke szárnya, tollászkodik s énekel: — Kistestvérem, ébredj fel! Napsugárnak arany fénye kerítést rajzol a rétre, átrepüljük, huss, gyere, most jutunk el messzire! Játsszunk együtt, jöjj te lusta, harmat hull a keskeny útra, kandikáló zöld füvek ránk nevetnek, intenek. Nyári szélnek fuvalmára nyújtózik a nyírfa ága, cinkemadár felrepül: — Messze szállók, egyedül! Fazekas Lajos: Nyári dal Erik a körte, sárgul a körte, darazsak dongnék már körülötte. Érik a szilva, kéklik a szilva, darázs-vendége rászáll s megszúrja. Érik a szőlő, tele a tőke, darazsak dongnak már körülötte. A teve nem szamár Omár ibn Szelim, bagdadi kalmár tevekaravánt akart indítani a távoli Basrába, kávérakománnyal. De elöregedett volt már. nem mert vállalkozni a fáradságos és nem is veszélytelen sivátagi útra. Ezért felfogadott egy megbízhatónak ismert tevehajcsárt, Abdűltahot. A hajcsár időre vissza is érkezett Bagdadba. De a tizenhat teve helyett ugyanannyi szamár cipelte a kávéért cserébe kapott keleti szőnyegeket, ú- Nagy szerencsétlenség ért az úton —, mesélte siránkozva Abdullah a gazdájának. — Amidőn visszafelé jövet egy éjszakát az El Ta- harán-i karavánszerájban töllötiünk, a Khaleb hegy dzsinnje tevéidet szamarakká változtatta. Valamiért haragudhat reád a dzsinn, mert az egész hosszú úton igyekezett minél több kellemetlenséget okozni szegény szolgádnak, a szokottnál is terhesebb időjárás szeszélyeivel... A kalmár azonban nem hitt Abdullahnak, ezért a kádi elé idéztette, aki igen bölcs férfiú hírében állott. Az ősz szakállú bíró elgondolkozva ült vánkosán, miután meghallgatta a panaszos és a vádlott előadását. — Nem ez az első csínyje a Khaleb hegy dzsinnjének, erről már magam is többször hallottam — szólalt meg hosszú hallgatás után az igazságosztó. — Bizonyosan megvan rá az oka Állatinak, hogy tűri ennek a gonosz szellemnek a garázdálkodását,.. De mennyi is a károd, Omár ibn Szelim? — Tizenhatszor hetvenhét dirhem — hangzott a válasz. — Ennyivel érnek kevesebbet ezek a hitvány jószágok az én pompás tevéimnél. A kádi most Abdullahhoz fordult: — Meg tudnád mondani, hogy milyen a nemek megoszlása a szamarak között? — Hogyne, ó, tiszteletre méltó kádi — felelte készségesen a hajcsár. — öt apaállat és tizenegy anyaállat. — És mi volt az arájiy a tevék közt? ,— firtatta tovább a bíró. — Három apaállat és tizenhárom anyaállat — szólt közbe a kérdezett helyett a kalmár. Abdullah helyeslőleg bólintott. A kádi arca elsötétült: — Becstelen tolvaj! — ri- vallt rá haragosan a hajcsárra. — Ahhoz volt eszed, hogy agyafúrt módon jó pénzért elcseréld a gazdáid tevéit szamarakra, de arra már nem gondoltál, hogy a csodatevő dzsinnek a hím állatot csak hím állattá, a nőstény állatot pedig csak nőstény állattá tudják átváltoztatni. A teremtés joga egyedül és kizárólag Allahé; akit ő egyszer férfinak teremtett. azt semmiféle gonosz vagy jóságos szellem nővé varázsolni nem tudja, de ugyanígy nem tudná férfivá változtatni a nőt. Avagy talán véges felfogású elméd nem ismeri a Korán tanítását, amely szerint férfinak születni csak Allah kegyes jóakaratából lehet, s ez az állatvilágra is érvényes?... A kádi ezután kettőt tap^ sóit, mire felpattant az ajtó és két handzsáros bírósági szolga sietett be a terembe. Némán meghajoltak a kádi előtt, aki ujjával a vádlottra mutatott. — Vigyétek ezt a tolvajt a tömlöcbe és ott lakozzon kenyéren és vizen mindaddig, amíg meg nem téríti ennek a becsületes aggastyánnak a kárát, amit csalárdsággal okozott neki! — parancsolta. Mielőtt még az őrök hozzáérhettek volna, Abdullah földre vetette magát a bíró előtt: — Kegyelmezz nyomorult szolgádnak, Bagdad tiszteletre méltó és bölcs kádija! Esküszöm a Próféta szakállára, hogy még ma estig megfizetem Omár ibn Szelim úrnak a tizénhatszor hetvenhét dir- hemet!._ Heves F erenc Bence lózsef: Katicabogár Júliusi napsütésben ablakom kitárom, ezivárványos színek futnak lehunyt szempillámon. Vidám-kedvű, piroshátú katicabogárka, napsütésben botolog átlátszó a szárnya. Én megóvnám, megőrizném, tenyerembe venném, szorgalmason pusztíthassa a nyár levéltetvét! Miért van annyi piros virág a Tátrában? SZLOVÁK REGE Mi tagadás, másutt is található ilyen piros virág, mint amilyen itt a Tátrában, de sehol sincs belőle ilyen sok. És nem ok nélkül. Egyszer itt a Tátrában találkozott két felfegyverzett, hatalmas erejű óriás. Az egyik fehér volt, a másik fekete. Fehér óriás barátságosan megszólította Feketét: — Ki vagy, és honnan jössz, kedves bátyám? Fekete előbb végigmérte Fehéret tetőtől talpig, majd nem a legkedvesebb hangon válaszolta: — Kinek, mi köze hozzá, neked a legkevésbé! — szólt félvállról Fekete, és már ment is volna tovább, de Fehéret ez a nyers hang nem sértette meg, hanem másodszor is szólt hozzá: — Én a világot járom, szeretem az embereket, szívesörömest segítek rajtuk és ha jó tanácsaimmal örömet szereztem nekik, én is velük együtt örülök. — Hát így állunk? — méregette Fekete Fehéret — tehát te vagy az, aki elrontod az én játékaimat? — Mármint én rontanám el, ugyan mivel? Hiszen eddig soha sem láttalak, bátyám, és soha sem hallottam felőled. — Mindjárt hallani fogsz! Én vagyok az, aki megkísértem az embereket, a rosszban segítem őket és ha rossz vége van az egésznek, akkor ez az én jutalmam, minthogy elértem célomat. Elhomályosult Fehér óriás nyílt tekintete, de uralkodott magán, s kezét barátságosan Fekete óriás vállára tette. — Ezekután jó is, hogy találkoztunk. — Én viszont azt sem bánnám, ha azonnal búcsút vennénk egymástól. — Rendben, de talán előbb összemérhetnénk erőinket, hogy emlékezzünk a találkozásunkra. Fekete nyomban a kardjához kapott, de Fehér őt abban megakadályozta, hogy kardját kirántsa. — Nos várj csak, a kardot hagyjuk későbbre. Előbb győződjünk meg arról, kit szeretnek jobban az emberek, mert ebben is rejlik a mi erőnk. Fekete ráállt. Ekkor Fehér óriás felegyenesedett, és éles tekintetével lenézett a völgybe. Majd két kavicsot vett elő a zsebéből. — Ott lenn, két embert látok szenvedni — szólt. — Az egyik a hidegtől szenved, mert nincs hol felmelfegítse dermedt testét, a másik az éhségtől, egy darab kenyér megmentené őt az éhhaláltól. Itt van ez a két kavics: . az egyik a tűz, ezt add át az elsőnek, emez a kenyér, ezt a másik embernek, mert így megmentheted mindkettő életét. Amint az első felmelegedett, a másik jóllakott, hallgasd meg őket, hogyan fognak engem áldani. Fekete óriás átvette a kavicsokat és elment. Ahogy elindult, máris csúfondárosan nevetgélni kezdett, ugyanis már gondolatban elhatározta, hogy Fehér óriás adományait felcseréli: a hidegtől szenvedőnek adja a kenyeret és az éhezőnek a tüzet. így a hála szavait sem kell megvárnia, maga is elképzeli, hogyan fogják az adományozót áldani. ügy is tett. Átadta az összecserélt kavicsokat és azonnal visszasietett. — Gyorsan jártad meg az utat, bátyám! — szólt Fehér. — Gyorsan bizony, minthogy nem akartam végighallgatni azt, hogyan átko- zódott a két ember — válaszolta gúnyosan Fekete. — Már milyen átokról beszélsz? Bizonyára rosszul hallottad. Nézz körül, nyisd ki jól füleidet és figyelj' Fekete körülnézett, némán hallgatózott és nagy ámulatára csupa dicséretet és há- lálkodást hallott: hogy a jóságos adakozó minden lépését kísérje szerencse. Csóválta fejét, egyre csak azon gondolkodva, hogyan történhetett mindez, de a dolog nyitjára rájönni nem tudott. Végül megkérdezte: — Nos, mondd meg igazán, te Fehér, miért ez a hálálkodás, ha egyszer semmit sern kaptak, ugyanis én szándékosan felcseréltem a kavicsokat, az éhes nerp kap- ta meg a kenyerét, a didergő a tüzet. Ekkor Fehér lábait szétvetette, köpenyét ledobta magáról, fényes tekintete szikrákat vetett, majd így szólt: — Elárulom, bátyám, és tudni fogod. Midőn jól szemügyre vettelek, egyből rájöttem ki és miféle ember vagy. Tudtam, hogy gonoszságodban felcserélted a kavicsokat. Ezért a tűzkavicsra kenyeret mondtam, és a kenyérkavicsra tüzet. Nos láthatod, mindketten azt kapták, amire szükségük volt, és ez így van rendjén. De amiért be akartál csapni, azt már nem viszed el szárazon. És ezzel kirántotta kardját, és a két óriás összecsapott. Amint kiserkent Fehér óriás vére, vérpiros virág nőtt a helyén. Fekete vércseppjei- ből nőtt a sok sárga virág, amelyikből százszorta több van a Tátrában, mint a piros virágból. Ezért is kellett menekülnie Fekete óriásnak. Fehér hosszan követte őt, jó mesz- ■ szire, fehér palástját is a hegycsúcsokon felejtette és állítólag még ma is annak darabjai ott fehérlenek a tátrai hegycsúcsokon. Dr. Papp Sándorné fordítása !
