Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-17 / 192. szám
KELET-MAGYARORSZAG 19T?. augusztus 17. S. df&A Az ifjúsági törvény Szabolcsban KÖZEL 2 ÉVE ANNAK, hogy' a kormány elfogadta az ifjúságról szóló törvény- javaslatot. A törvény egy- 6éges keretbe foglalja a fiatalok jogait és kötelésségeit, & konkrét intézkedési terveket, a végrehajtási utasítá- sokat pedig a minisztériumok és az üzemek készítették el. Szabolcs-Szatmár megye üzemei és tanácsai többnyire helyesen értelmezik és helyesen alkalmazzák az ifjúsági törvényt. De kezdetben sokan — még ifjúsági vezetők is — feltették a kérdést: szükség volt-e külön törvényre, hiszen az alkotmányban és a törvényekben foglaltak a fiatalokra is érvényesek. Aztán a gyakorlat bizonyította, hogy az intézkedés mind a fiataloknak, mind az üzemeknek hasznot hozott. Mert a fiatalok ezáltal egy sor új kedvezményhez jutottak, ugyanakkor nagyobb lett a kötelességük is. A KISZ nyíregyházi városi bizottsága például irányelveket, javaslatokat adott az üzemi fiataloknak, hogy miként hajtsák végre a rájuk vonatkozó törvényt. I Számokkal is mérhető, hogy ) a nyíregyházi fiatalok az anyagi, az erkölcsi és az . <}syéb kedvezmények hatá- í sára nagyobb kedvvel dol- I goztak, nőtt a teljesítmé- ) nyük, az előzőektől több | társadalmi munkát vállal- ! tak, hatékonyan bekapcso- | lódtak a szakmai és politi- i kai képzésbe. A legtöbb fia- ; tál megértette, hogy az új | előírás szerint jobban ki 1 kell használni a munka- í időt, s minden fiatalnak tudása, felkészültsége maximumát kelt nyújtania. Különösen jók a tapasztalatok a gumigyárban és a Felső- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságon. A vízügynél az intézkedési terv szerint a gazdasági és a KlSZ-veze- tők időnként beszámolnak j egymásnak a munkáról, j kölcsönösen tájékoztatják j és segítik egymást. Általá- i ban ott kedvezőek a ta- j pasztalatok, ahol azelőtt is I aktív volt a KISZ-élet, ahol j a vezetők támogatták a kezdő szakembereket. I SAJNOS NÉHÁNY VÄL- I.ALATNÁL és néhány szövetkezetben rosszul értelmezték, vagy semmibe vették a törvényt mind a vezetők, mind a fiatalok. Több helyütt nem képeztek ifjúsági alapot, vagy nem Augusztus — a szalmák ideje. Az est leszálltakor bizonyos fajta szalmák útnak indulnak, s valamiféle álmot, kalandot űzve kóborolják végig a várost. Szomorú a szalmák nyáresti körmenete. Micsoda álmokat kergetnek? A tavalyit, a télit. Már januárban ez repítette őket. „Majd a nyáron!” Mikor künt hó hullott, s bent, a szobában parázs ízzott, ők már akkor a karosszékekben félig hunyt szemekkel készülődtek. Ha felriadtak a kérdésre — „szívem, nem figyel rám?” — és sűrűn bólogattak, „ó, dehogynem, dehogynem” — akkor hazudták a legnagyobbat: kihajtott fehér apacsingben, csóka' éra sülve épp akkor szökkentek vissza a . fűtött szobába kintről, az örök szabad mezőkről, a nyitott egű nyári álom-éjszakából. Szabadságuk első napján ünnepélyesek. Hófehér ing. frissen borotvált arc, megfontolt, nyugodt kérdések a pincérhez: „Mondja, lehetne szó egy rostélyosról, de bőkészítettek intézkedési tervet. Egyik vállalatnál az igazgató a társadalmi vezetők és a fiatalok megkérdezése nélkül készített tervet, illetve „utasítást”, ami persze nem egészen felelt meg a vállalat, illetve a fiatalok érdekeinek. A városi pártbizottság 1974 elején megvizsgálja a törvény tapasztalatait, s javaslatokat, intézkedéseket is hoz majd a törvény szigorú megtartására. Mátészalkán 1971 óta szilárdabb lett az üzemi négyszög, komolyabb döntése- két nem hoznak a fiatalok megkérdezése nélkül. És ez így helyes, hiszen a fiatalok részesei a munkának, sőt, gyakran többet tesznek annál, ami szorosan vett munkaköri kötelességük: szabad idejüket áldozzák fel városukért, üzemükért. A városi tanács 1971 óta évente 40 ezer forinttal támogatja a fiatalokat. A törvény értelmében a vállalatok, üzemek vezetőinek munkaköri kötelességük a pályakezdő fiatalokkal való foglalkozás. Általában a vezetők eleget tesznek ennek a kötelességnek. De csak általában. Néhány vezető elfoglaltabbnak mutatja magát, mint amilyen, s nem veszi a fáradtságot, hogy meglátogassa a dolgozó fiatalokat, hogy közvetlen kapcsolatot teremtsen velük. Pedig az ilyen látogatások, beszélgetések pénzbe sem kerülnek, sőt, növelhetik a fiatalok munkakedvét. Az egyik mátészalkai üzem vezetője arra sem volt hajlandó, hogy részt vegyen az intézkedési terv elkészítésében — a KISZ- titkárral akarta elkészíttetni a tervet. Jövőre itt is komoly változások várhatók, mert ez év végén a KISZ városi bizottsága értékeli, hogy a fiatalok miként tettek ^ eleget megnövekedett kötelességeiknek, s a 3 legjobb üzemet megjutalmazza a bizottság. A tapasztalatokról a KISZ-esek beszámolnak a pártbizottságnak. Nyírbátor még község volt, amikor a tanács 50 ezer forintot szavazott meg ifjúsági alapra. A jelentős összeget a fiatalok a tanács és a KISZ-vezetők megegyezése után használják fel. Ebből az összegből például egy fiatalt a VIT- re, tíz cigánygyereket pedig táborozásra küldtek. Jövőre a városi bizottság Kőbányai György: ven hagymával. Nem baj, ha várni kell, megvárom.” Az első nap még tud várni. Szépen vacsorázik, aztán lassú léptekkel, gyalog indul haza. Az egyik eszpresz- szóból zene szól. Beül, de csak mint egy Marsról érkezett: feketéjét szürcsöli, s idegenül, értetlenül nézi a zene körül, az eszpresszópult körül állingáló, magányos férfiakat. Idegenek, még nem ismeri őket. Másnap telefonoz. „Elutazott, szabadságon van.” Aztán: „De rég hallottam, azt sem tudtam, hogy még él. Ma este? Ma nem...” Aztán már nem mondja a pincérnek: „nem baj, majd megvárom”. Siet. Gyakran már büfében eszik. A büfék tele vannak szalmákkal. Azt mondják: spórolnak. És rohannak oda, ahol fény van, az ifjúsági alap egy részéből és a kommunista műszakokért járó pénzből OTP-számlát nyit. A kamatozó pénzből szociális alapot képeznek, támogatják a kedvezőtlen körülmények között élő diákokat, kirándulásokat szerveznek... A város fiataljaival játékos formában ismertették az új törvényt. Úgy látszik nem hiába, mert a város ifjúsága körében szilárdabb lett a fegyelem, kisebb lett a fluktuáció. KISVÁRDÁN TALÄN ELSŐKÉNT kell említeni, hogy nőtt a fiatalok tanulási kedve, javult az iskolákban az átlagosztályzat. A munkásfiatalok közül egyre többen gazdagítják szakmai és általános ismereteiket, s különböző munkafelajánlásokat tesznek. Az üzemek az anyagi lehetőségek# hez mérten ifjúsági alapot képeztek, s ezt a fiatalok hasznos célokra fordítják. Említést érdemel Záhony, ahol a fiatalok — főleg a törvény nyomán — nem kevesebb, mint 30 kedvezményes lakást kapnak idén és jövőre. A legtöbb végrehajtási utasítás, intézkedési terv előírja: „Enyhíteni kell a fiatalok legnagyobb gondján, a lakásgondokon.” Tavaly még számos tanács nem képzett ifjúsági alapot, idén már valamennyi községben anyagilag is támogatják a fiatalokat. Csengerben például 11, Nyirlugoson 10. Nyír- vasváriban 3 ezer forinttal. Néhány ipari és mező- gazdasági üzem az alapvető követelménynek sem tett eleget: nem készített intézkedési tervet, nem rögzítette, hogy milyen konkrét elvárásokat támaszt a fiatalok elé, s hogy milyen támogatást nyújt számukra. A terv elkészítésének halogatásáért persze nemcsak a vezetők a felelősek, hanem a fiatalok is. Egy ipari szövetkezet elnöke ezt mondta: „Háromezer forinttal támogatom a fiatalokat, cie csak akkor, ha már látok valamilyen KISZ-munkát.” A munkát, a kölcsönös segítést pedig egyszerre kell elkezdeni vezetőknek és fiataloknak egyaránt. Ezt írja elő a törvény is, amelyet mindenkinek tiszteletben kell tartani — a közös célok érdekében. Nábrádi Lajos zene szól. Ekkor már ismerősök a magányosan állingáló férfiak! A fekete után fizet, s indul haza. Nem a szokott úton. Cigányasszony borit kendőt a városra: csillaggal kivert, fullasztó az est. Menni, tovább. Befordul, új utat próbál. Erre is zene szól. Itt is azok a férfiak. Támasztják a pultot. így, így, tovább és tovább. A szalmák nyári esti körmenete. A szalmán nem lehet segíteni. Meghívják vacsorára a házaspár barát nem hagyja el. Ez aztán az igazi kín. Ülnek a Duna-parton, s a korzón, előttük nők, feszesek vagy puha selymekben sejtelmesek és beszél a barát, kezét asszonya kezére téve: „Ágnes azt gondolta ki, hogy míg egyedül vagy, esténként Szalmaláz Aporligeti jegyzet Tíz esztendő villannyal „Több mint tízezer ember kelt útra augusztus 20-án, hogy tanúja legyen Szabolcs-Szatmár megye, egyben az ország történelmi eseményének, az aporligeti villanygyújtásnak. Megtörtént. Fény árad a lakásokba, és II. ötéves tervünk egyik legn jelentősebb célkitűzése megvalósult: befejező-. dött a falvak villamosítása.” (Részlet a Kelet-Ma- gyarország 1963. augusztus 22-én megjelent cikkéből.) Aporligeten senki nem él már azok közül, akiit 1888- ban Mátészalkán láthatták a világító drót csodáját. Ha évente egyszer-kétszer be- szekereztek a szálkái vásárra, onnan hazatérve fél napokat beszéltek az „ördön- gős találmányról”: egy kis üveg csüng a dróton és világít — mondogatták. Magyarországon Mátészalkán gyűlt ki elsőként a közvilágítási villany. A malom, szesz- és likőrgyár által épített áramfejlesztő fölös energiájából néhány kilowattot átadtak a községnek közvilágításra. A felszabadulásig 57 esztendő telt el a mátészalkai villanygyújtástól és ez idő alatt pontosan évi egy községet villamosítottak Sza- bolcs-Szatmár megyében. Ugyanis amikor 1948-ban az újjáépítés ezer teendője között elkezdhettük a faluvillamosítást, a megyében lévő 233 községből 176-ban még petróleumlámpa adta a fényt. Az 1948-ban meghirdetett nagy tervet 15 év alatt sikerült befejezni. Alig több, mint 20 kilométerre Mátészalkától — megyénkben, de az országban is — A porliget volt az utolsó község, ahová dróton jött a fény. Hetvenöt év alatt tette meg a fény a 20 kilométert, az a fény, aminek a természetes sebessége emberi érzékszervvel nem érzékelhető. (Másodperc/300 ezer kilométer) A nehezen várt, sokára érkezett „vendég” A porligetre már gazdagabban, nagyobb lehetőséggel jött, mint más községekbe a negyvenes-ötvenes években. Élnek a lehetőséggel A nagy villamosítás 15 esztendeje alatt sokszor leírtuk, (le is fényképeztük) amint a fény ünnepen elfújják a petróleumlámpát, hogy helyette a csillár égői világítsák be a szobát. Mintegy., jelképe volt az ünnepségeknek a lámpafújás. A villany egyenlő volt a fénnyel. Apor- ligetre azonban már egyszerátjöhetnél hozzánk.” És a férjéhez simuló Ágnes ezt zengi: „Árvácska maga, igazán felnézhetne esténként hozzánk.” Mert a nők ilyenkor összefognak, megkínozzák és elveszik a kedvét a szalmának. Aztán a kezdő szalma már olyan lesz, mint a többi: már le sem ül — nagyon siet — éppen csak felhajt valamit — egyik helyen feketét, másutt rumot, bambit, cherryt, s rohan tovább. A szalmák ilyenkor súgják tele fájdalmukkal az éjszakát, mint a kerengő cserebogarak. A szalmák árulásukért — hogy várták ezt a szalmaszabadságot! — végül is megbűnhődnek. Aludni sem tudnak. Ez a szalmaláz. Forgolódnak, dobálják magukat és hűséget eszküsznek. Mikor virrad, s a hajnali szél végigfut a városon, akkor alszik el szobájukban a lámpás. Enyhülést, megbocsátást hoz az álmuk: azt álmodják, hogy megérkezett, ágyuk szélén ül Ö, s hűvös kezét homlokukra teszi. re hozta a fény a televíziót, mosógépet, porszívót, és még sok egyebet. Szabó Ferenc aporligeti tanácselnökkel beszélgetve ez a tény úgy került szóba, hogy hozzájuk a fény mellé azonnal energiaként (munkaerőként) is jelentkezett a villany. Csupán anyagi forrás, pénz kérdése volt, hogy ki azonnal, egy, öt vagy tíz év múlva élhetett — vagy csak most élhet — a villany hozta széles skálájú lehetőséggel. — Hogyan élnek vele? — Néhány éve már abbahagytuk a televízió, rádió, mosógép és a porszívó számolgatását. Egy-egy ilyen háztartási gép megvétele nem szenzáció már. Örvendetes, hogy most a táplálkozási kultúra javítására, az asszonyok munkájának könnyítésére hűtőgépet és az épülő fürdőszobákba villany- boylereket vásárolnak. — Számok nélkül summázva úgy fejezném ki az előrehaladásunkat: tíz év alatt utolértük a járási szintet, egy-két dologban talán egy kicsivel az átlag fölé is emelkedtünk. Ehhez anyagi háttér kellett, hiszen az 1963-ban beszerelt fali konnektorok a gépek nélkül holt lehetőségek. Mivel az itthon élő lakosság több mint 90 százaléka a termelőszövetkezetben dolgozik. Majtényi Sándor tsz-elnököt kérdeztük, milyen anyagi lehetőséget biztosít a közös gazdaság tagjainak. ...hullt a por a sóra... — Szövetkezetünk sokáig küzdött a kezdeti nehézségekkel: géphiány, leromlott földek, a nem megfelelő munkafegyelem, és így to- , vább. Amikor 1968-ban megszűnt a tervutasításos növénytermesztés, az addigi 20—25 féle növényt a talajunknak és egyéb adottságunknak megfelelően néhányra csökkentettük. Most gabonát, takarmányt, dohányt és paradicsomot termelünk. A rendszeres előlegfizetés, a magasabb díjazás jó hatással volt a munkafegyelemre. Az új gépek, a műtrágya és a jobb üzem- szervezés több termést hozott, így az egykori évi ötezer forintról az átlagkereset 1972-ben már 19 ézer forintra emelkedett. Az elmúlt két esztendőben 42 fiatal kérte felvételét a szövetkezetbe, nagyobb részben olyanok, akik eljártak a községből dolgozni. — A villanyról azt tudom mondani, a szövetkezetünk nagyon nagy bajba jutna, ha csak néhány napig is nem lenne Villány. Hatvan, darab tehenünket géppel fejjük. A takarmányelöké- szítés, a magtisztító rosták, a terményszállíto felvonók és még sok egyéb valamennyi villannyal működik. Tíz évvei ezelőtt mi ezeket a gépeket nélkülöztük. A tanácselnök hosszan sorolja a tíz év változásait. Villany van már a négy nagyobb tanyaközpontban: Sárgaházán, - Bátorligeten, Nagyfenéken és Ujtanyán. Az ÁFÉSZ soi'ra korszerűsíti a tanyai üzleteket. Ujtanyán például 1963-ban még egy istálló végében voir a fűszerüzlet. Ha a ló belerúgott a közfalba, hullt a por a sóra, kenyérre. Ma hűtő- szekrény van valamennyi fűszerüzletben. Amikor hozzájutnak a boltvezetők, felvágott és töltelékáru is kapható már a tanyai üzletekben. De a tejtermékek árusítására is mód nyilt a villany táplálta hűtőszekrényekkel. Jól felszerelt egészségháza van a községnek. Könyvtár működik Aporligeten és a csatolt Terem községben is. A tanyasi lakosság ellátására pedig kézi könyvtárakat létesítettek az iskolákban. Nincs statisztikai adat, de az olvasott könyvek száma megsokszorozódott. Nem történt csoda Természetesen csoda nem történt Aporligeten sem. Jócskán akadnak még gondok is. Probléma a nők egész évben való foglalkoztatottsága. Tovább kell javítani a vendéglátás színvonalát- Terem községben például a kocsmában mérik a fagylaltot is. A tanácselnököt a közelmúltban állította meg egy asszony azzal a kérdéssel, mikor lesz már a községben olyan vendéglő, ahol olcsó ebédet lehet kapni? A villany kézzel fogható hatása, a gazdasági javakban mutatkozik. Szabó Ferenc tanácselnök azonban első helyen a lakosság tudat- formálásában, ítélőképességében történt változást látja. A televízió, a könyv, az újságok olyan mértékben változtatták az itt élők tudatát, amivel szinte nehéz lépést tartani. Ma már gondolkodásban nem azok — más emberek — élvezik a villany áldását, mint akik tíz éve kapták. Csikós Balázs A klsvárdai bűtorüzemben új szekrénysor első darabjain dolgozik Beliczki Ferenc asztalos. Idén mintegy 300 darab készül belőle. (Hammel József felvétele)
