Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-16 / 191. szám

1. r»!3al m:rr-MÄ~GYÄnöR^ tf73. augusztus ífc. Leonyid Brezsnyev beszéde (Folytatás az 1. oldalról) kedéseket dolgoznak ki a juhtenyésztés fellendítésére, hogy a juhállományt meg­közelítőleg 50 millióra emel­jék. Ez nagy fontosságú ál­lami feladat.- Természetesen megoldásához időre van szük­ség és arra, hogy önök se­gítséget kapjanak ehhez. De teljes állhatatossággal és ké­sedelem nélkül hozzá kell kezdeni ehhez. Leonyid Brezsnyev emlé­keztetett arra, hogy az SZKP 1965 márciusi és azt követő központi bizottsági üléseken az SZKP XXIII. és XXIV. kongresszusán kidolgozták azt az ' elvi politikai vonalat, amely a mezőgazdaság fel­lendítésére irányul. Hosszú lejárátú, gazdaságilag meg­alapozott irányvonal ez, amelynek megvalósításában már igen sokat tettek. Most folyik a mezőgazdasági gép­gyártó üzemek rekonstrukci­ója azzal a céllal, hogy nö­velni lehessen a traktorok, kombájnok, más mezőgazda- sági gépek és berendezések gyártását, javítani lehessen minőségüket. Nagy arányban folynak a talajjavító munká­latok. Elég csak arra utalni, hogy az öntözött területek a növénytermelésnek már egy­ötödét adják. Fokozódik a műtrágyaipar kapacitása. Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a szovjet gazdaság fej­lesztését egyaránt meghatá­rozza a mezőgazdaság és az ipar sokoldalú, gyors fellen­dülése, e kettő elválasztha­tatlan kapcsolata és kölcsö­nös összefüggése. Ahhoz, hogy végrehajt­suk az ötéves terv feladatait — és azokat végre kell haj­tanunk — a hátralévő fél­időben többet kell tennünk, mint az elsőben, ráadásul minden irányban: Intenzív módon kell kihasználnunk meglévő kapacitásainkat, Ide­jében működésbe kell he­lyeznünk az újakat, fokozni kell a munka termelékenysé­gét és meg kell javítani ter­mékeink minőségét. A világpolitika kérdéseiről szólva Leonyid Brezsnyev rámutatott, hogy a nemzet­közi színtéren sok tekintet­ben új helyzet alakul ki. Van alapunk annak kijelen­tésére, hogy at enyhülési folyamat, a kapcsolatok nor­malizálódása tovább fejlődik, csökken a két világrendszer közötti közvetlen konfrontá­ció veszélye. A jövőben is árra törekszünk, hogy a vi­lágháború veszélyét teljes egészében kiküszöböljük, hogy a földön diadalmaskod­jék a békés egymás mellett élés politikája. Ez a perspektíva reális. Az enyhülés már azt ered­ményezte, hogy létrejött az Olyan szerződések, megálla­podások, egyezmények egész rendszere, amelyet alapokat teremtenek a szocialista és a kapitalista országok közöt­ti békés — én azt mondanám •— konstruktív kapcsolatok számára. Mindez feljogosít bennünket arra a reményre, hogy a jelenlegi enyhülés nem ideiglenes jelenség, ha­nem a nemzetközi kapcsola­tok alapvető átalakításának kezdete. Az a kérdés, hogy miként mélyítsük el az enyhülési folyamatot, miként tegyük azt megmásíthatatlan fo­lyamattá, lényegében ez volt az egyik központi téma a szocialista országok kom­munista és munkáspárt­jai vezetőinek a KrÍRLféi- szigeten közelmúltban meg­tartott találkozóján. Ki­nyilvánítottuk azt az egy­öntetű meggyőződésünket, hogy a nemzetközi légkör radikális megjavításáért Vívott küzdelem követke­zetes és sokrétű erőfeszíté­seket igényel. —- A barátainkkal folyta­tott véleménycsere fényé­ben pártunk a legidősze­rűbb feladatokat a követke­zőkben látja: elő kell segí­teni az európai értekezlet teljes sikerét, törekedni kell az enyhülésnek az európai kontinens határain kívüli kiterjesztésére, ki kell terjeszteni azt az egész világra, arra keU töreked­ni, hogy a politikai enyhü­lést kiegészítse a katonai enyhülés. megszűnjék a fegyverkezési hajsza, majd ezután gyakorlati lépések következzenek a fegyverzet- csökkentés területén. Min­den eszközzel elő kell segí­teni az egész Indokínai tér­ségben a béke teljes hely­reállítását, a közel-keleti po­litikai rendezés elérését a Biztonsági Tanács és az ENSZ-közgyűlés határoza­tai alapján, amelyek az iz­raeli Csapatok kivonását ír­ják elő az összes megszállt arab területekről. Nagyará­nyú, kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat kell teremteni a kapitalista világgal, ami jelentős alá­támasztása lenne a most fo­lyó pozitív politikai áram­latoknak. Következetesen folytatni kell az ázsiai, af­rikai és latin-amerikai fej­lődő országokkal való együttműködés tovább fej­lesztésének és megszilárdí­tásának irányvonalát. — Mindent összegezve ar­ról van szó, hogy ne lan­kadjanak el a békeprogram megvalósítására iráhyuló erőfeszítéseink. — Mindezen feladatok megvalósítása természete­sen nemcsak a mi részünk­ről igényel jóakaratot és realista megközelítést — mondotta Brezsnyev. — Látjuk, hogy a tókésvl- lágbaft tovább folytató­dik a szocialista orszá­gokkal való kapcsolatok fej­lesztésének perspektívái kö­rüli küzdelem. Ez nem lep meg bennünket. Tudjuk, hogy vannak ott olyan erők, amelyek még mindig a hi­degháború kategóriáiban gondolkodnak. Ezek azok az erők, amelyek a katonai költségvetések mértéktelen felduzzasztásáért, a nukle­áris potenciál növeléséért kardoskodnak. Ezek azok az erők, amelyek elfordulnak a valóságtól, mesterségesen keltett rettegés magvait hintik szét éa nem riadnak vissza a rágalmaktól. Ide­tartoznak azok is, akik sze­retnék meghiúsítani a már megkötött szerződéseket és megállapodásokat — gondo­lok itt egyebek között bi­zonyos nyugatnémet körök­re, amelyek az NSZK-t az NDK Iránti korábbi pers­pektívában magatartás foly­tatására próbálják kénysze­ríteni. A hidegháború mind­ezen híveinek közös a plat­formja: megakadályozni a békéhez vezető lépésekét, a nemzetközi együttműködés fejlesztését. Meg kell őriz­nünk éberségünket e mes­terkedésekkel szemben. —• Ugyanakkor a távla­tokban gondolkodó politi­kusok a burzsöá országok­ban, a befolyásos üzleti kö­rök, a társadalom széles ré­tegeiről már nem is beszél­ve, mind világosabban meg­értik a két társadalmi rend­szer békés egymás mellett élésének szükségességét. Meglehetős határozottsággal állíthatjuk: a tőkésvilág­ban létrejött és erősödik a szocialista államokkal való ésszerű együttműködés ten­denciája. — Nemzetközi osztálypo­litikánk hatékonyságának fő előfeltétele marad termé­szetesén a szocialista kö­zösség egésze és valameny- nyi szocialista ország sike­res fejlődése. A szocialista országok összeforrottsága, szoros együttműködésünk az alapja mindannak, amit a feszültség enyhülése terén elértünk — jelentette ki Brezsnyev. — Á testvérpártokkal va­ló barátság és együttműkö­dés fejlesztéséről történő gondoskodás szerves és ál­landó részét képezi pártunk egész tevékenységének. Amint a Krím-félszigeten tartott találkozó ismét meg­erősítette, ezt az álláspon­tot vallja valamennyi test­vérpárt, Megállapítottuk, hogy valamennyi területen — a politika, a gazdaság és az Ideológia területén nem kevés tartalék áll rendelke­zésünkre együttműködésünk bővítéséhez. — Meg vagyunk győződ­ve ütünk helyességében, marxista—leninista ideoló­giánk igazában és nem ké­telkedünk abban, hogy az enyhülés viszonyai köze­pette a kapcsolatok bővíté­se, a szellemi értékek, az információk cseréje, a kü­lönböző társadalmi rendsze­rű országok kapcsolatainak fejlesztése természetes és jól szolgálja a szocializmus igazságának terjesztését újabb és újabb hívek meg­nyerését a tudományos kom­munizmus eszméi számára. — A Szovjetunió, az egész világszocializmus érdekei­nek megfelel a testvéri or­szágokhoz fűződő mind át­fogóbb, mind nagyobb ará­nyú gazdasági kapcsolatok fejlesztése — jelentette ki Leonyid Brezsnyev. — Az SZKP KB Politikai Bizottságának véleménye szerint a Krím-félszigeten tartott baráti találkozó meg­állapításai jó ösztönzőerőt adnak munkánkhoz, vala­mennyi testvérpárt tevé­kenységéhez a kölcsönös kapcsolatoknak minden te­rületen való tökéletesitésé- ben, elmélyítésében —- mon­dotta Brezsnyev. Nyomatékosan hangsú­lyozta, hogy a találkozó va­lamennyi résztvevője nagyra értékelte az SZKP elvszerű lenini külpolitikáját, azokat a nagyszabású külpolitikai lépéseket, amelyeket az utób­bi Időszakban tett a béke­program megvalósítása a vezető tőkésállamok kép­viselőivel folytatott tárgya­lások terén. — Nagyra érté­keljük azt a támogatást, ame­lyet szövetségeseinktől és küzdőtársainktól kapunk, — jelentette ki Brezsnyev. — Amikor feladatul tűzzük ki, hogy az enyhülési övezetét ki kell terjeszteni az egész világra, fontosnak tartjuk, hogy ebbe a folyamatba szé­les fronton bekapcsolódjék Ázsia —, jelentette ki Brezs­nyev. — E tekintetben nemcsak Országunk érdekeiből indu­lunk ki, amelynek kétharma­da Ázsiában terül el. Mi szá­mításba vesszük ennek a kontinensnek az emberiség életében elfoglalt helyét, az ázsiai államoknak a világ­politikában játszott szere­pét, magának Ázsiának és népeinek az érdekeit. — Büszkék lehetünk ar­ra. hogy a szovjet hatalom, létrejöttének pillanatától kezdve a béke, a barátság és az ázsiai országokkal való egyenjogú együttműködés politikáját hirdette. — Az ázsiai népekkel való barátság és szolidaritás leni­ni hagyományait pártunk következtésén megtartotta az évek hosszú során át. Az ázsiai népek felszabadító har­cának évkönyvében egyetlen olyan oldal sincs, amelyen ne szerepelne a Szovjetunió, az SZKP hatékony segítsége és szolidaritása. — Valamennyien tanül va­gyunk az ázsiai helyzet meg- javulásának irányába ható fontos változásoknak. A hosszú és nehéz Vietnams há­ború a vietnami nép győzel­mével zárult. Létrejött, a bé­ke helyreállításáról és a nemzeti megbékélésről szóló szerződé« Laoszban. Létrejöttek a feltételek ahhoz, hogy normális meder­be kerüljenek a hindosztánl államok kapcsolatai. Uj, po­zitív mozzanatok merültek fel a Köreai-félszigeten ft Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fontos, az or­szág békés, demokratikus egyesítését célzó kezdemé­nyezéséi kapcsán, —* mon­dotta Brezsnyev. — Végül és ez nagyon je­lentős, mind nagyobb befo­lyást gyakorol az ázsiai helyzetre a békeszerető álla­mok politikája. EZék között kiemelkedő helyet foglal el egy olyan hatalmas ország, mint India. Ez az ország már akkor a békés egymás mel­lett élés élvei mellett szállt síkra, amikor nyugaton még sokan elutasították magát a fogalmat. — A Szovjetuniónak szilárd meggyőződése, hogy Ázsia a béke törvényei szerint élhet és így Is kell, hogy éljen és az ehhez vézető reális út a kollektív biztonság, —mon­dotta Bre2Snyev. — Mi azért széliünk síkra az ázsiai kollektív biztonság mellett, mert ki akarjuk zár­ni a háborút, a fegyveres konfliktusokat és az imöefi- allsta agressziót az ázsiai kontinensről. Azt akarjuk, hogy minden ország és nép számára szavatolják a sza­bad fejlődés és nemzeti új­jászületés feltételeit, hogy az ázsiai országok közötti kap­csolatokban diadalmaskod­jék a bizalom és kölcsönös megértés szellemé. — A Szovjetunió annak a híve, hogy egyenjogú alapion a kollektív biztonsági rend­szerben, kivétel nélkül va­lamennyi ázsiai ország részt vegyen. Az a rendszer, amely mellett mi síkra szál­lónk, Benkinek sem ad és nem is adhat egyoldalú elő­nyöket, és minden ázsiai ál­lam arra hivatott, hogy hoa- zájáruljon aníiak megterem­téséhez. ■— A Szovjetunió — hang­súlyozta Leonyid Brezsnyev — jó kapcsolatokat kíván a Kínai Népköztársasággal. Mi minden tőlünk telhetőt meg­tettünk annak érdekében, hogy normalizálódjanak a szovjet—kínai kapcsolatok. Sajnos azonban, nem sike­rült érzékelhetően előrelép­ni ebben a vonatkozásban. Ennek egyetlen oka a kínai vezetés politikája, amelynek alapja a fékeveszett szov- jetelleneeség, a szocialista országok ellen folytatott ak­namunka. —* A Kírtai Népköztársa­ságnak a Szovjetunióhoz és más szocialista országokhoz fűződő kapcsolataiban csak abban az esetben lehetséges a kedvező fordulat, ha a kí­nai vezetés be fogja tarta­ni a szuverenitás, a kölcsö­nös tisztelet és a belügyek- be való be nem avatkozás elveit, lemond a szocialista államok érdekei ellen irá­nyuló támadási kísérleteiről *— állapította meg Brezs­nyev. Elvi politikánk, amely összekapcsolja a maolzmus elmélete és gyakorlata, mint a leninizmussal szemben el­lenséges áramlat ellen foly­tatott határozott harcot a Kínai Népköztársasággal va­ló államközi kapcsolatok normalizálására,. irányuló készséggel, ál- SZKP XXIV. kongresszusának irányvo­nala változatlan. —- Ma a békének és a né­pek barátságának eszméi mind mélyebben behatolnak a világ közvéleményének tu. dalába. Ezek mögött az esz­mék mögött áll a Szovjet­unió tekintélye és növekvő ereje, a szocialista közösség mind szilárdabbá váló egy. sége, a nemzeti szabadságért és társadalmi haladásért küzdő valamennyi harcos szolidaritása —, jelentette ki Leonyid Brezsnyev. — Mi a jövőben is aktív harcot vívunk, a nemzetkö­zi enyhülésért, a háborús veszély gócainak felszámolá­sáért, a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért. Mi a jö­vőben ia erélyes visszautasí­tásban részesítjük azokat az erőket, amelyek szeretnék visszafordítani a világ fejlő­dését. Meggyőződésünk, hogy a békéért és a társa­dalmi haladásért vívott har­cunk igaz ügye diadalmas­kodni fog. . Beszédét aa ürmepSeg részt­vevői nagy figyelemmel hall­gatták végig és forró ünnep­lésben részesítették az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkárát. Leonyid Brezsnyev be­széde végén felolvasta a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnökségének rendele­tét Szov j et-Ka z.ahsztán ki­tüntetéséről a Népek Barátsá­ga Érdemrenddel majd fel­fűzte az érdemrendet a köz­társaság zászlajára. A tavaly decemberben, a Szovjetunió megalakulásá­nak 50. évfordulója tisztele­tére alapított Népek Barátsá­ga Érdemrendet Kazahsztán a többi szovjet szocialista köztársasággal együtt a szov­jet népek barátságának erő­sítésében szerzett érdemeiért és kiemelkedő gazdasági eredményeiért kapta. A kitüntetés átadása után először Dinmuhafned Kuna- jev, majd a kazah dolgozók képviselői mondtak beszé-_ det. ★ Szerdán Alma-Atában párt- és gazdasági aktíván Vitatták még az löfS-as nép- gazdasági tervelőífásök és a szocialista vállalások teljesí­KOMMENTÁR Kambodzsát nem bombázzák Jó hírt röpítettek világgá ä Távol-Keletről a hírügy­nökségek: az Egyesült Álla­mok haderejének csendes­óceáni parancsnoksága hi­vatalosan, ha úgy tetszik, ünnepélyesen, bejelentetté, hogy az amerikai légierő, „a kongresszus akaratának meg­felelően” megszünteti Kam­bodzsa bombázását. A fogalmazásban, ha köz­vetve is, benne van a dön­tés háttere is. Az kétségtelen hogy az amerikai törvény- hozás két háza, a kongresz- SzUs Kénygzerítette akaratát ebben az ügyben a fanyalgó, sőt ellenálló kormányzatra. De ebből logikusan követke­zik a következő kérdés: va­jon ki kényszerítette akara­tát a kongresszusra? És erre a második kérdésre már csak egyetlen logikus, az igazság­nak megfelelő válasz képzel­hető el: az amerikai és a nemzetközi közvélemény, amely felismerte a politikai és katonai realitások kérlel­hetetlen parancsát. Ezzel a döntéssel véget ért az Indokína ellen folytatott „totáliá” amerikai légihábó- rú. Éhnek során több, mint egy évtizeden keresztül a legmodernebb amerikai re­pülőgépek 8,6 millió tonna bombát dobtak le olyan kis népekre, amelyek egyetlen „bűne” az volt — és maradt —, hogy szabadon akarnak dönteni saját sorsukról. A megbúvó dzsungel- falvakra ledobott bom­bák mennyisége — közli egy amerikai kimutatás — a második világháború egész tartama alatt a szövetsége­sek által ledobott robbanó­anyag kétszerese! Lehet, Sőt Valószínű, hogy az amerikai közvélemény nem ismerte ezt a megdöb­bentő adatot. De a lényeget tudta: azt, hogy az USA egy partjaitól tizenhatezer kilo­méterre lévő országban, Vi­etnamban sok éven át min­den eszközt bevetett — és nem tudott győzni. Nagyon Sok amerikai nemcsak és ta­lán nem is elsősorban az er­kölcstelensége, hanem a ki- iátástalansága miatt ítélte el ezt a háborút. Aztán végre befejeződött á Vietnami háború, de Kam­bodzsa felett ’változatlanul és rendre megjelentek a B—■ 52-esek, hogy leszórják gyil­kos terhüket Az „ered­mény” : a hépi erők a fővá­ros határában állnak és a Lón Nol-rezsim főhadiszállá­sán gyakran jól hallani az ágyúszót. Az Egyesült Államokban jövőre kicserélik a törvény­hozási mandátumok jelentős részét, A honatyák tudják, hogy választóik mennyire számon tartják, hogyan fog­laltak állást a gyűlölt indo­kínai kalanddal kapcsolat­ban, amibe annak idején Johnson elnök belebukott. Ez a Kambodzsáról szóló döntés nyilvánvaló belpoliti­kai oka, a külpolitikai, a nemzetközi háttér még nyil­vánvalóbb: a vietnami há­ború befejeződése óta még a korábbinál is tarthatatlanabb volt az a remény, hogy a B—52-esek és a szőnyegbom­bázások éppen Kambodzsá­ban állítanak meg egy megállíthatatlan folyamatot. Amihez 6,6 millió tonna bomba nem volt elég, azt egyszerűen nem lehet foly­tatni. Ultimátum a stlrájkoíákhoa Újabb ülést tartott a chilei kormány A chilei kormány kedden újabb 24 órás Ultimátumban szólította fel a reakciós sztrájkban részt vevő szállí­tókat a munka felvételére. Mint a belügyminisztérium szóvivője Safttiagóbán beje­lentette: a sztrájk folytató­dása esetén a fegyveres erők és a csendőrség bizto­sítja a teherfuvarozás meg­szervezését. Kedden lemondott tisztsé­géről Jalme Faivovlch szál- lításügyi miniszterhelyettes, hogy ezzel is megkönnyítse a kormány és a sztrájkolok közötti tárgyalásokat. A mun* kabeszüntetők és az ellenzé­ki kereszténydemokraták egyik fő követelése a mi­niszterhelyettes leváltása volt, mivel szerintük Faivo- vich „törvénysértő módon lépett fel” a szállítmányo­zókkal szemben. Allende elnök kedden há­rom órán át tanácskozott kormányának tagjaival. A rendkívüli kormányülésen a fokozódó jobboldali terror­hullám következtében kiala­kult helyzetet elemezték. Fernando Flores a népi egy­ség kormány főtitkára a ta­nácskozás után rámutatott, hogy a politikai helyzet „rendkívül súlyos”. A főtit­kár közölté, hogy az elnök rádióbeszéde Idején elköve­tett dinamitos merényleteket gondosan kitervelt szabotázs­akció keretében hajtották végre, hiszen az egyidőben felrobbantott három távveze­ték-tartóoszlop egymástól való távolsága csaknem húsz kilométer. Az akciót a Haza és Szabadság elnevezésű Szélsőjobboldali szervezet hajtotta végre. Santiagóban kedden közöl­ték: széles körű országos nyomozás során megállapí­tották Arturo Araya fregatt­kapitány, az elnök szárnyse­géd je gyilkosának kilétét. A tettes Guillermo Clävere Barbet, az egyik ultrajóbb- oldali csoport vezetője, pil­lanatnyilag még szökésben van. India nemzeti ünnepe India függetlenné válásá­nak 26. évfordulója alkal­mából az Uj Delhi-i vörös erődnél szerdán ünnepi gyű­lést tartottak, amelyben be­szédet mondott Indlra Gand­hi miniszterelnök. Az or­szág belső helyzetével fog­lalkozva kinyilvánította kor­mányának eltökélt szándé­kát, hogy minden körülmé­nyek között Végrehajtják a kijelölt társadalompolitikai tésének alakulását. A tanács­kozáson beszédet mondott Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsá­gának főtitkára és Dinmu- hamed Kunajev. A tanácsko­refotmokat is, szigorú intéz­kedéseket tesznek a profit- hajhászok, spekulánsok és zugkereskedők ellen. Á Pakisztánnal küszöbön- álló tárgyalásokról szólva Gandhi asszony hangsúlyoz­ta, hogy kormánya a nyitott kérdések békés megoldása mellett szállt síkra az India és Banglades által előterjesz­tett javaslatok alapján. zás résztvevői kifejezték meggyőződésüket, hogy szov­jet Kazahsztán dolgozói ez idén legkevesebb egy mil­liárd púd gabonát adnak a szovjet népgazdaságnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom