Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-16 / 191. szám

W3. augusztus 19. IOB!^-I(et©Y2*CROf?SZÄG 3. oMat Szocialista építésünk szilárd alapja Irta* Dr. Csizmadia Ernő« az MSZMP KB gazdaság- politikai osztályának helyettes vezetője Népgazdaságunk és társa­Megkezdték a próbaüzemelést a Háziipari és Népiiparművészeti Szövetkezet nyíregy­házi új kötőüzemében. Képünkön: Bánszki Mária és Hódi Éva speciális körvarrógéppel a pulóverek pántjait varrja. (Elek Emil felvétele) Falu a homokon dalműnk dinamikusan fejlő­dik, sikeresen halad a szo­cializmus teljes felépítésének útján. A munkás-paraszt szövetség, amely a falu szo­cialista útra lépésével, a termelőszövetkezetek ffleg*­erősödésével űnagaSabb esz­mei és politikai színvonalra emelkedett, változatlanul alapja szocialista rendünk­nek, gazdasági és társadalmi eredményeinknek. A szocializmus építésének előrehaladásával sem csök­ken e szövetség fontossága, mert szocialista vívmányaink csakis fi dolgozók széles tő­ségeinek szoros együttmű­ködésére alapozhatok és fej­leszthetők. A termelés —ez­zel együtt népünk életszín­vonalának javítása, a dolgo­zók jobb ellátása — csakis a munkások és parasztok jobb munkájának eredménye ré­vén lehetséges, együttműkö­désben az értelmiséggel. A szocialista viszonyok erősí­tése, a szocialista demokrá­cia szélesítése is csak szilárd osztályszövetség alapján va­lósulhat meg. A munkás-paraszt szövet­ség olyan politikai összefo­gás, amely mindenekelőtt a két osztály szoros gazdasági egymásrautaltságára épül. A parasztság nem lehet meg és nem fejlesztheti gazdasá­gát az ipar termékei nélkül. A mai korszerű gazdálkodás­ban egyre növekvő szerepe van az ipari eszközöknek, te­hát az ipari munkának. Több termelési ágban ma már az ipar szerepe és közreműkö­dése a döntő a mezőgazda­ságban. A szövetkezeti parasztsá­gunk által elért szép ered­ményekben, a 30 mázsa fe­letti búzahozamokban, a nagy kukoricatermésben, ha­sonlóképpen a növekvő tej-, tojás- és hústermelésben ugyanúgy megtalálható az ipari dolgozók jó munkája, mint a mezőgazdaságiaké. Mindez egyúttal a legközvet­lenebb munkásérdek, hiszen a mezőgazdasági termelés a város élelmiszerbázisa, a közszükségleti cikkeket gyár­tó könnyű- és élelmiszeripar nyersanyag'orrása. Sőt a mezőgazdaság hazánkban fontos tényezője külkereske­delmünk fejlődésének is. Az élelmiszer-gazdaság export- bevétele évről évre számot­tevő népgazdasági beruházá­sok forrása. A munkás-pa­raszt szövetség politikája a gyakorlatban ezért azt köve­teli, hogy felismerjük és el­fogadjuk az ipar és a me­zőgazdaság arányos tejleszté-’ sének fontosságát. Az utóbbi években ez a politika kéz­zelfogható eredményeket hozott. Évente mintegy hat százalékkal növekedett az (REGÉNY TELEFONON ELBESZÉLVE) — Halló! Lóápoló intézet? — Nem. Itt Stemmer Piri, magánlakás. — Elnézést kérek. A hang­ja milyen bársonyos és si­mogató! Esküdni mernék, hogy szőke, és teltkarcsú, vagy magas, nyúlánk, éjfe­kete. A hangjában benne vibrál a társtalanság. Jól érzem? — Jól érzed. Nyugodtan tegezz! A hangod simogat. — Ennek örülök. Szervusz! Ahasári (Frédi vagyok. Hol- nap hatkor a ..Vidám Mar- hafelsál”-ban várlak. Az asztalomon egy bakelit tele­fonkagyló lesz. ipari és mezőgazdasági ter­melés. Az élelmiszer-ellátás — időszakos hiányoktól elte­kintve — bőséges és csak­nem zavartalan volt. Az élelmiszer-ellátás javí­tása érdekében különösen föntos, hogy szövetkezeti pa­rasztságunk fokozott gondot fordítson a zöldségfélék ter­melésére és a hústermelésre. Ebben az évben e két terü­leten tapasztatható a lema­radás: a zöldségellátásban már néhány év óta, a húsel­látásban pedig átmenetileg az állatjárvány miatt. A ser­téshústermelés növelésével év végére az ellátás zavar­talanná válhat, a zöldségter­melés fokozásához azonban még lovábbi befektetések, szorgalmas, hozzáértő munka szükséges. Mindennek —■ a mezőgaz­dasági nagyüzemeken belüli tennivalók mellett — ipar- fejlesztésünk, munkásosztá­lyunk számára is figyelem­re méltó mondanivalója van. Az egyik lényeges mondani­való, hogy az intenzív ter­meléshez a mezőgazdaságban egyre több gép, műtrágya, ipari termelőeszköz és anyag szükséges. Mindezt hazai ter­melésből, Vagy importból, mindenképpen biztosítani kell. A másik mondanivaló az, hogy jó minőségű ipari eszközök kellenek, a mező- gazdasági üzemek jövedel­mével összhangban álló ára­kon. Fontos termelési és ellátá­si érdekek fűződnek ahhoz is. hogy termelőszövetkezeteink ne csak a szűk értelemben vett növénytermelést, állat- tenyésztést és kertészetet fej­lesszék, hanem az azokkal összefüggő ipari feldolgozást, szolgáltatást, és a közvetlen értékesítést is. A vertikális kooperáció lehetőségeit jól hasznosító szakosított tömeg­termelés és az ehhez kapcso­lódó értékesítés társadalmi és üzemi szempontból egy­aránt előnyös: növeli az áru- választékot, lerövidíti az áru útját, ezzel javítja a fogyasz­tók ellátását, egyúttal előse­gíti a szövetkezetekben dol­gozók munkaidejének jobb hasznosítását, bővíti a szö­vetkezetek jövedelmi és fel­halmozási forrásait. Gyökeres átalakulás kez­dődött a mezőgazdasági dol­gozók, a szövetkezeti parasz­tok gondolkodásmódjában, politikai és emberi magatar­tásában is. Átléptünk a szo­cialista építésnek abba a sza­kaszába, amikor parasztsá­gunk túlnyomó többsége nemcsak megélhetése alap- jának tekinti a közös gazda­ságot, hanem élettormájaként is elfogadja a szövetkezeti közösségben való munkálko­dást. Termelőszövetkezete­inkben olyan új kollektívák kovácsolódnak, amelyekre — Én meg egy közületi te­lefonkönyvet olvasok majd a „Z” betűnél. A viszonthal­lásra! ★ — Halló! Piri! Itt Frédi. Életem legcsodálatosabb es­téje volt a tegnapi. Úgy ér­zem, szép voltam és kedves. Boldog vagy? — Boldog. Imádom a mo­dorod. Meg kell ígérned, hogy soha nem tárcsázol mást, csak engem. — Esküszöm. Hétkor a szokott helyen. — Ott vagyok. Szerelmem1! Pá! — Halló! — Tessék, ftt Stemmer Lajos. mind jellemzőbb a szocialis­ta munka, a szocialista er­kölcs és gondolkodásmód. A termelőszövetkezetekben meghonosodott és egyre szé­lesedik a szocialista munka­verseny, a szocialista bri- gádmozgalom. A falun is új társadalmi értékmérő nyer polgárjogot: a munka és a közösségi magatartás. A ki­bontakozó gazdasági és tár­sadalmi változások fokozato­san abba az irányba halad­nak, hogy a munkásosztály és a termelőszövetkezeti pa­rasztság egyre több közös vonással rendelkezik. A gazdálkodás törvényes rendjének megtartása szö­vetkezeteink zömében min­dennapi gyakorlattá vált. Esetenként, sajnos még elő­fordulnak törvénysértő sza­bálytalanságok és tudatos visszaélések. Találkozha­tunk az önzés, az anyagias­ság, az emberi együttélés szabályait, erkölcsi normáit semmibe vevő megnyilvánu­lásokkal is. Nem lehet elte­kinteni a határozott fellépés­től, sőt a büntetéstől sem a törvényeinket megsértő ve­zetőkkel és beosztottakkal szemben. A jó munkát vég-, ző, vagy önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerülő és helytálló dolgozókat és ve­zetőket azonban fáradságos munkájukért kellő anyagi és erkölcsi megbecsülésben keli részesíteni. Feladataink kö­zött ezért igen fontos helyet foglal el a szocialista mun­kaverseny és brigádmozga­lom fejlesztése. Fő céljait az üzemi tervekre alapozva cél­szerű meghatározni. Minden támogatást megérdemelnek a szocialista brigádok, hogy olyan kollektívákká váljanak, amelyek úttörő, mozgósító és példamutató szerepet tölte­nek be nemcsak a termelés­ben, hanem a közösségi életben, a szocialista maga­tartás és munkaerkölcs ala­kításában is. A mai történelmileg új helyzetben a fejlődés túlha­ladott egyes korábban bevált módszereket, mint például a falujárást, a szövetkezeti patronálást. Továbbra is igen időszerű azonban a múlt harcainak, a munkás­paraszt összefogás emlékei­nek, néhol feledésbe menő helyi hagyományainak ápo­lása. Egymás jobb megisme­rése érdekében tovább kel­lene szélesíteni a munkások és parasztok rendszeres ta­lálkozásait. Ezek az összejö­vetelek jelentősen előmoz­díthatják, hogy az egymással szorosabb termelési kapcso­latban álló ipari és mező- gazdasági üzemek dolgozói kölcsönösen, jobban megis­merjék egvmás életét, mun­káját. eredményeit, gondjait, terveit. — Piriké édesapja? ör- vendek. Tisztelettel megké­rem a kedves lánya kezét. — Vigye. A magáé. De miért telefonon intézi a le­an ykérést? — Éppen volt egy tantu­szom... ★ — Halló! Piri? — Igen. — Itt a férjed beszél, Fré­di. Szivecském, ma egy ki­csit később jövök haza. — Pont ma, a nászéjsza­kánkon ? — Ne haragudj. De már a múlt héten megvettem a mozijegyet. iár — Haííó, Frédi. Csákány- nyit szeretnék mondani, szi­vecském, nemsokára hár­man leszünk. — Bizonyára az édesa­nyád érkezik Miskolci ól. A keskeny járda mellett puha homok. És mindenütt, a nyírpilisi Vörös Zászló Termelőszövetkezet irodája környékén, a tanyaközpont­ban. Homokon van a falu is. Sokan úgy vélik: ilyen hely­re nem lehet biztonsággal építeni.. Vajon így van-e? Uicsekvcs nélkül Biró Ferenc elnök azért van jó hangulatban, mert több idei elképzelés eddig kitűnően bevált. Egyik a 38 hektáron csirásan ültetett, korai burgonya sikere. A megyében elsők közt, június 18-án adott a tsz ilyen ter­mést piaci a. Szép j öveit: el­met is hozott. A felszedett burgonya helyét káposztá­val ültették be, amit már megkapáltak. — Távol áll tőlünk min­den dicsekvés. De az bizo­nyos, ahogyan és amilyen körülmények között ter­meljük a korai burgonyát, nagy kockázattal, felelősség­gel jár. Vállaljuk. Átlag két és fél aranykoronás határun­kon nem tehetünk másképp. Az ilyen bátor, de egyébként nagyon megfontolt kezdemé­nyezések adnak más terű le­teli en is jó eredményeket. Emlékeznek, amikor már szövetkezett gazdálkodással is, holdanként négy mázsán alul termeltek rozsot. (Búzát egyáltalán nem vethetnek.) — Ez évre rozsból hektá­ronként 13,6 mázsa termés­átlagot terveztünk. 407 hek­tár átlagában 9 mázsával lett több. Háromezer mázsával megtoldhatjuk a gabonaérté­kesítést. Ez 1 közel egymillió pluszbevételt jelent. Az aratással augusztus első hetében végeztek. Másutt: is tudtak segíteni. A kombáj- nosok különösen jói keres­tek idm. Mintegy három hét alatt Duka János 9647. Csordás Gvula 7754. Üveges István, aki közben beteg is volt 5813. Biró József hrivet- tesítő 3230 forint díjazásban részesült. — Nyolc éve tértünk át a teljesítmény utáni készpénz­— Hagyd ezeket a régi vicceket! Fogódzkodj meg a kagylóban! Lesz egy kis bé­bink. — Rendben van. De miért zavarsz ilyesmivel a hivatal­ban, amikor végre sikerült vonalat kapnom a központ­tól. Egyébként intézkedhet­nél, hogy ne iker legyen. — A gyerek? — Nem, , a telefonunk. Ahányszor hívlak, mindigaz 'kertárs beszél. ★ — Halló, Piri? — Igen. Kivel beszélek? — Itt a férjed, Frédi. — Te még élsz? Két éve nem hallottam hírt felőled. Pedig azóta született egy kis­leányunk is. A kis Margitka. — Legalább hasonlít rám? — Tisztára az apja. díjazásra — folytatja az el­nök. — Az előző évek mér­leghiányai után nem volt anyagi tartalékalap. Hitellel indultunk. Nem csalódtunk az új módszerben. Azóta nincs gazdálkodási hiányunk. Persze úgy, hogy a tagság egyetértett a változtatás szükségével. Nem kétséges, nagy a szorgalmunk és bol­dogulni akarunk. Nagyobb jövede?em Az aránylag kis tsz-ben ,,megragadnak” a szakembe­rek. Innen még csak az ment el, akit alkalmatlansága vagy viselkedése miatt elküldték. S a szakemberek becsülésé­nek hatása, eredménye nem marad el. így jutottak el odáig, hogy rendszeresen szilárdul, fokozódik a jöve­delem. Jól jár a tagság, gya­rapodik a falu. Az adottsá­goknak meg nem felelő több, ráfizetéses növény termesz­tését megszüntették. Felszá­molták az ugyancsak gazda­ságtalan sertéstenyésztést, -hizlalást. — Mind pontosabban tud­juk, mi felel meg körülmé­nyeinknek. Állandó közgaz­dasági számításokkal dolgo­zunk. Legtöbb jövedelmet számunkra a gabonatermesz­tés, a szarvasmarha- és juh- hizlalás biztosít. Utóbbinál persze, a szaporulatot értve, kétévenként: háromszori elle- léssel. Az pedig megint csak a vezetőség gondja, hogy a tagságnak elegendő munka- lehetősége legyen. Jó! iár a falu is A falura is kihat, milyen a termelőszövetkezet. Gazda-e ott a tagság vaw csak kö­zömbös ..közreműködő”. Ez a gazdaérzss folytatódik ott­hon. a családban, a ház kör­nyékén. Emlegetik: a legszegé­nyebb nyírj falvak sorába tartozott valaha Pilis. Most nem igen látszik, hogy ke­vésre értékelt határa volna. — Örülök. Szervusz. — Csau. ★ — Halló! Itt doktor Spét Armand, a hét per huszon- négyes közösségtől. — Doktor Galgamácsai Er­vin. — Kedves kollegám, ügy­felem megbízásából közlöm, hogy hajlandó válni, de ra­gaszkodik a bakelit éjjeli- szekrényhez. :— Tisztelt kartársam, ügy­felem a legmesszebbmenő jóindulatról tesz tanúságot, de a bakelit éjjeliszekrény­től nem hajlandó megválni. Őszintén reméljük, hogy el­fogadják helyette a szintén közös szerzeménynek számí­tó krómozott norvég szap­pantartót. .. Múlt évben átlag húszezer forinton felül jutott a tsz- ben egy dolgozó tagra. A háztáji gazdaságból is ki­hozzák a lehetségest. Sok az új ház. Megtalálhatók a kor­szerű háztartási gépek, kul- turcikkek. Erősen hat a „ke- ritésdivat”. Jelentős a taka­rékbetét. — Utóbbi két évben az óvodának 36, tavaly áz isko­lának 10 ezer forint kész­pénzt adtunk — mondja a tsz főkönyvelője. Idén az óvodának mintegy 7 ezer fo­rintért vásárolunk felszere­lést. Múlt esztendőben 45 ezer forint volt a községfei- lesztési hozzájárulásunk, ez évben — preri mi is gyara­podunk anyagilag — eléri az 50 ezer forintot. A közös ta­nács másik faluja, Piricse hat tantermes új iskolájának építése segítéséhez eddig leg­alább 30 ezer forint értékben végeztünk társadalmi mun­kát. A fagok véleménye Üveges István, traktoros} — Rosszat nem mondhatok. Nyolc éve vagyok tsz-tag. Azelőtt Pesten dolgoztam. Feleségem kisegítő tag, mert három kislányunk és a ház gondja is főleg az övé. Egyébként én Kávástanyán lakom. Olyan öt kilométer formán. Most vagyok alku­ban egy falusi házhelyre. Úgy gondolom, mához egy évre benn lakhatom a- csa­láddal. Mi traktorosok szoci­alista brigádban vagyunk. Szükség esetén segítenek a társaim. Sz. Vajdics Jánosné: — Férjem a tag. Én utána dol­gozom a növénytermesztés­ben. Dohányban, burgonyá­ban, szőlőben meg ahol ava- logmunka adódik, fessek el­képzelni, 9 ezer forintot kan­tunk a közös pénztárból, csak a csirásburgonva ter­mesztése után. Tavaly do- hánvművelés után pontosan 7 ezer 4 forintot. Idén ezt nem tudtam csinálni. A 1--5- nvunkék mellettünk laknak. Kisbabaia van Férjem is be­tegeskedett. Jövőre m^rint szeretnék dohánymunkában is részt venni. 9 holddá’ léo- tünk be. Igv jobb. ahoev most van. Nem/ kell szánta­nunk, vetnünk, űznünk ma­gunkat. 'Csak az aratás is. . . nem tudom, hosv bírnánk. Nem költené* bizony vissza a földünk. Bécsi Sándor, kovács: — Hatvanhatban itt lettem ma­ri tanuló. Végleg maradtam. Nem vágyok elmenni lurnn- kám után ryn'U'con rneyfímf­nek Nviron lehet föhhni- ke- . resni Még n°m nősültem. De. ha snr kerül rá, a ház nem nrnhióma. Kiss Leios. 21 éves génszo- "°in: — Szeretem a kö- -örményekét, az embereket. Másutt tanultam, de nem bántam meg, hogy hazajöt­tem. Megértnek a vezetők. Jó hangon beszélnek. Órabé­rem 12 forint. Csendes he­lyén vagyok de biztosan. Halló! Galambos Szilveszter Asztalos liáW

Next

/
Oldalképek
Tartalom