Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-15 / 190. szám

f. oldal KELET-MAGYARORSZÄG 1973. augusztus TS. Izraelt elítélő felszólalások a Biztonsági Tanácsban Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa hétfőn renkívüli ülé­sen vizsgálta meg az augusz­tus 10-én Libanon fölött el­követett példátlan izraeli lé- giagresszió ügyében benyúj­tott libanoni panaszt. Edouard Ghorra, Libanon állandó’ ENSZ-képviselője, aki az ülésen elsőnek kapott szót, ismertette a támadás körülményeit, majd rámuta­tott, hogy ezek a nemzetközi közvéleményt arcul csapó tettek az izraeli politikai gyakorlat elidegeníthetet­len elemeivé váltak. A libanoni küldött felhív­ta a Biztonsági Tanács fi­gyelmét arra a tényre, hogy ezeket a súlyos cselekmé­nyeket nem magánemberek követik el, hanem a tettesek egy ENSZ-tagállam kormá­nyának kifejezett utasításá­ra hajtják végre. Élesen elítélte Izrael akci­óit Irak és Egyiptom küldöt­te is. Abdel Karim el-Seikh- li, Irak képviselője felszólí­totta a Biztonsági Tanácsot, hogy az ENSZ alapokmányá­val összhangban hozzon pél­dás intézkedéseket a nemzet­közi bűncselekmények elkö­vetője ellen. Felszólalásához csatlakozott Abdel Magid, Egyiptom ENSZ-nagykövete is, sürgetve a Biztonsági Ta­nácsot, hogy vessen véget az izraeli szoldateszka kalózak- Cióinak és terrorizmusának. Vaszilij Szafroncsuk, a Szovjetunió állandó ENSZ- képviselőjének helyettese felszólalásában támogatta az arab országok képviselőinek követelését. Beszédében rá­mutatott, hogy az izraeli bűntett csak egyik láncsze­me az izraeli szélsőségesek cselekedeteinek, amelyek az állami politika szintjére emelt banditizmus és kalóz­kodás, a megfélemlítés és agresszió eszközével akarják megvalósítani az idegen föl­dek bekebelezésére szőtt ter­veket. A Szovjetunió — mondotta Szafroncsuk — számtalan­szor kijelentette, és most is azt hangoztatja, hogy a nem­zetközi kapcsolatokban nincs helye a „dzsungel törvényé­nek”. Élesen elítéljük Izrael­nek a nemzetközi politiká­ban alkalmazott terroriszti- kus módszereit és az állami terrorizmust mely annak egyik eszköze.” A Szovjetunió képviselője kijelentette, hogy a Bizton­sági Tanácsnak, mielőtt meghatározná az agresszió és felforgatás megszünteté­sét. célzó hatékony intézke­déseit, számításba kell ven­nie, hogy a múltban Izrael számtalanszor részesült fi­gyelmeztetésben. A Szovjet­unió hajlandó támogatni a leghatékonyabb szankciókat Izrael ellen. Nem lehet to­vább tűrni, hogy az agresz- szorok és kalandorok to­vábbra is robbanásveszélyes helyzetben tartsanak ilyen óriási területet. Az ülés utolsó szónoka Jo­sef Tekoah Izrael képviselő­je volt. Beszédében semmi­féle elfogadható magyaráza­tot nem tudott adni a vádra, ehelyett azonban megkísé­relte eltéríteni a Biztonsági Tanácsot az adott napirendi pont megtárgvalásától és al­jas rágalmakkal illette az arab államokat. Számos ki­rohanást Intézett a Szovjet­unió ellen is. Több delegá­tus — köztük a Szovjetunió küldötte — visszautasították az elvakult támadást. A Biztonsági Tanács ked­den délután folytatta az. Ira­ki—libanoni nanasz vitáját a Libanon felett izraeli va­dászok által eltérített gén ügyében. Az első felszólaló. Nagv-Britannla új ENSZ- nagykövete Donald Vaitland élesen elítélte a kormány- szinten megtervezett izraeli akciót Tovább fart a nyugtalanság Cipruson A ciprusi közvéleménynek egyre több részlet jut tudo­mására Grivasz tábornok és hívei felforgató tevékenysé­géről. A ciprusi kormány hét­főn nyilvánosságra hozta Grivasznak július 17-én az enozisz (Ciprus egyesítése Görögországgal) koordinációs bizottsága vezetőségéhez inté­zett levelét. A levélből kide­rül. hogy Grivasz maga akar Ciprus elnöke lenni és hogy a bizottságnak, amely a tör­vényes ellenzék palástjába burkolózva kíséreli meg meg- dönteni Makariosz elnököt, ő maga a feje. A kormány szóvivője kije­lentette, hogy Grivasz he­lyettese, Sztavrosz Sztavru letartóztatásakor megtalál­ták az úgynevezett Apollo- tervet, amely a kormány- és rendőrségi épületek, a rádió és a repülőtér, a posta- és távíróhivatalok és más, stra­tégiai szempontból fontos pontok megszállását irányoz­za elő. A ciprusi kormány képvi­selője a hétfői leleplezésekkel kapcsolatban bejelentette, hogy tanulmányozzák a koor­dinációs bizottság tevékeny­ségével kapcsolatban fogana­tosítandó intézkedéseket. A DPA nicosiai értesülése szerint az ottani görög nagy­követ Athénba utazott, hogy kormányát tájékoztassa a szigetországban kialakult helyzetről. Váltás történt egyidejűleg a ciprusi görög hadsereg élén, hétfőn este érkezett meg Nicosiába Georgisz De- niszisz tábornok, hogy a nemzeti gárda élén átvegye Ampopulosz tábornok he­lyét. A nemzeti gárda pa­rancsnokát általában az athé­ni kormány nevezi ki. Egy nicosiai törvényszék előtt hétfőn megkezdődött a terrorcselekményekben való részvétellel vádolt 25 Gri- vasz-párti személy pere. A genfi leszerelési bizottság ülése % A genfi leszerelési bizott­ság keddi ülésén mondott beszédében Nicoli di Ber­nardo nagykövet, Olaszor­szág képviselője megállapí­totta, hogy „A stratégiai tá­madó fegyverek további korlátozásáról folytatandó tárgyalások alapelvei” című dokumentum, amelyet Leo- nyid Brezsnyev és Richard Nixon írt alá, kedvező távla­tokat nyit a stratégiai nukle­áris fegyverek korlátozásá­nak területén való előreha­ladás számára. Felszólalt a keddi ülésen Jan Strucka, Csehszlovákia képviselője is. Emlékeztetett arra, hogy a szocialista or­szágok még tavaly március­ban a bizottság elé terjesztet­ték azt a megállapodás-terve­zetet, amely a vegyi fegyve­rek kifejlesztésének, gyártá­sának és felhalmozásának el­tiltásáról, illetve megsem­misítéséről szól. A csehszlo­vák delegátus végül megál­lapította, hogy — mint a vita tanúsítja — a szóban forgó kérdés megoldására megvan a széles körű alap. Sztrájk« és erőszakhullám Chilében Allende: „Meg kell akadályoznunk a polgárháborút“ A chilei jobboldal újabb szabotázsakcióval adta az or­szág népének tudtára, hogy továbbra sem tett le a népj kormány megdöntésének szándékáról. Hétfőn éjszaka dr. Salvador Ali ende elnök beszédet mondott az országos rádió- és televízióhálózatban, de alighogy néhány szót szólt a fővárosban és a közeli vá­rosokban megszűnt a vil­lanyáram-szolgáltatás. Csak­nem negyven percen át sö­tétség borult erre a környék­re és a köztársasági elnök beszédének közvetítését a rá­dióállomások szükség-áram­fejlesztőivel biztosították. Az áramszünet abban a pillanat­ban kezdődött, amikor Allen- de a Chilét fenyegető polgár- háborús veszélyt említette. A népi egység kormány szóvivője később közölte, hogy Santiago közelében jobboldali terroristák felrob­bantották a magas feszültsé­gű villamos távvezeték há­rom tartóoszlopát és ez okoz­ta az áramszünetet. A reakció által bujtogatott sztrájkolok folytatják a mun­kabeszüntetéstől távolmara­dók elleni erőszakoskodást. Santiagóban egy autóbuszra lövéseket adtak le, s a go­lyóktól egy fiatal nő megse­besült. Két autóbuszt po­kolgép röpített a levegőbe. Chile déli részén ismeretlen tettesek két vasútvonal ellen dinamitos támadást követtek el. Dr. Salvador Allende, chilei köztársasági elnök, hétfőn éjjel rádió- és televí­zióbeszédet mondott. Beszéde bevezetőjében részletesen elemezte a magánfuvarozók törvénytelen sztrájkja követ­keztében kialakult súlyos gazdasági helyzetet. Rámuta­tott, hogy., a, vállalatok .. 4rt százaléka nyersanyag- .és energiahiány miatt csupán 25 százalékos teljesítménnyel működife Ezek között a vál­lalatok között van az ország legnagyobb cukorgyára és több tejüzem. A késedelmes vetőmag- és trágyakiszállítás miatt veszély fenyegeti a ta­vaszi vetést. Visszaesett a halgazdaságok termelése is, és jelentős veszteségek érték a köztársaság fő gazdasági ágát képező rézbányászatot is. A sztrájk mellett terror- és erőszakhullám söpört végig az országon. A szélsőjobbol­dali .elemek által provokált incidensekben többen életü­ket vesztették. „Ezek a fa­sizmus cselekedetei” hangsú­lyozta az elnök. Allende beszédében kifej­tette, hogy a fuvarozók szer­vezetei gyakorlatilag nem kívánják a konfliktus rende­zését és mind újabb követe­lésekkel állnak elő. Allende ezzel kapcsolatban igen nagy­ra értékelte annak a több, száz sofőrnek a hazafias ma­gatartását, akik a rendkívül nehéz körülmények között is biztosítják a létfontosságú szállításokat. Méltatta azok­nak az önkénteseknek — kü­lönösen fiataloknak — a munkáját, akik a ki- és be­rakodást végzik, dicsérte a köztársaság tartományaiban a vasutakat és hidakat védel­mező parasztokat. A munkások azt várják, hogy a kormány vessen vé­get a bűnös sztrájknak — folytatta az elnök. Ezzel kapcsolatban Allen­de beszámolt új kormánya első intézkedéseiről, a bel- ügy-, a hadügy-, a közmun­ka- és szállításügy-, a gazda­sági és bányaügyi miniszter­ből, valamint a kormány fő­titkárából álló operatív bi­zottság tevékenységéről. A kormányban — mondotta nagy nyomatékkai az elnök — teljes nézetazonosság ufal-, kodik a fuvarozók törvény­telen sztrájkját illetően. A chilei elnök közölte; le­velet intézett Carlos Prats tábornok, honvédelmi mi­niszterhez, és kérte, hogy a három haderőnem parancs­noka azonnal állítson össze jelentést a törvénytelen sztrájk ' köVé'&ézn^h'^eirof . !~>ü : isit, • es az ország nemzetbiztonsá­gának érdekében hozandó in­tézkedésekről. „A polgárhá­ború szélén állunk, meg kell akadályoznunk azt” — mon­dotta az elnök és beszéde vé­gén mélységesen elítélte a Hazá és Szabadság nevű szer­vezet fasiszta tagjainak cse­lekedeteit. Brezsnyev Alma-ASában Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára kedden Alma-Atába — Szovjet-Ka- zahsztán fővárosába érke­zett. A főtitkárral együtt ér­kezett Alma-Atába Zija Murijev miniszterelnök­helyettes, Grigorij Zolotuhin begyűjtési miniszter. vala­mint a főtitkár három ta­nácsadója: Georgij Cuka­nov, Viktor Golikov és Ana­toli] Blatov. KOMMENTÁR Párizs—London nászút előtt? A francia nukleáris rob­bantás nemcsak fizikai felvil­lanásával, hanem politikailag is megvilágította Párizs kül­politikájának egy olyan olda­lát, amely az utóbbi hetek­ben mind világosabban elő­térbe került. A francia atom­ütőerő kialakítása természe­tesen nem most kezdődött. Valójában már a De Gaulle előtti „IV. Köztársaság” kor­mányai megkezdték szerve­zését. Politikai profiljának kialakítása mégis a De Gaul- le-időszakrá esik. Az akkori világhelyzetben De Gaulle tábornok rendkí­vül összetett külpolitikájá­nak fő. iránya az amerikai^ hegemóniával való szemben­állás volt. A francia atom- fegyverkezéshez való ragasz­kodás azonban ennek az alapjában pozitív politikának egy negatív, bírálható olda­lát jelentette. Franciaország akkori Euróna-politikájában is szerepet játszott az atom­ütőerő. Akkor a Közös Piac egyetlen atomhatalmg Fran­ciaország volt. De Gaulle ar­ra törekedett, hogy egv, az amerikai hegemóntörekvé- sekkel szemben álló, de poli­tikailag egyértelműen kon­zervatív nvueat-európai kon­tinentális blokkot hozzon lét­re. Ennek alapja a francia— nyugatnémet szövetség lett volna t". persze a franciák­nak az atomhatalom által biztosított egyértelmű politi­kai felsőbbségével. Azóta nagyot, fordult a vi­lág. Igaz, a francia politika számos vonatkozásban őrzi a De Gaulle-korszak pozitív hagyományait. így továbbra is nagy gondot fordít a Szov­jetunióval és a szocialista or­szágokkal fennálló kapcso­latok megőrzésére és erősíté­sére. Nem titok azonbnn, hogy Párizs — s ez is a De Gaulle-féle nagyhatalmi kon- ceepció utóhatásának tekint- Egy^üit v. és as S^ív.i iibon tako zó 'közeledését pem,:fógadta ’ az­zal' ni •<\gyórtelrriíP*mé'g^ftés^’ sei, amelyet ez a világbéke szempontjából nagv jelentő­ségű folyamat megérdemelne. A legutóbbi hetekben „— mintegy válaszképpen — olyan franciá elképzelés kezd ' ki-' bontakozni, hogy Nytlgat- Európában - áz új helyzetben „új atomhatalmat” kell.létre- ■ hozni, amely — új keretek - között ugyan — a korábbi francia nagyhatalmi elgondo­lásokat valósítaná meg.' Az európai változások kö­vetkeztében ez a hatalom ter- ' mészetszerűen nem épülhet többé a franc'a—nyugatné­met szövetségre. Részben azért nem, mert a Brandt- kormány keleti politikája, az NSZK és a szocialista orszá­gok között létrejött egyez­mények sora, valamint az eu­rópai biztonsági konferencia előrehaladása megszüntette Franciaország korábbi külön­leges helyzetét az úgyneve­zett .jkeleti politika” vonat­kozásában. A másik ok természetszerű­en 3z, hogy a Közös Piac ki­bővült. Anglia csatlakozásá­val az integrációnak immár két atomhatalma van. A francia politikában így a ko­rábbi Bo n n—Pari zs tengely koncepcióját kezdi felváltani egy Párizs—London tengely létrehozására irányuló tö­rekvés. Politikailag ezt az adott pillanatban alátámaszt­ja, hogy a brit konzervatív kormány -»- és ezen belül különösen Douglas-Home külügyminiszter — meglehe­tősen hűvösen ált szemben az európai kollektív bizton­ság gondolatával. Ugyanak­kor más forrásból fakadó, de • a franciákénál nem kevésbé hangsúlyozott fenntartásai ■ vannak az amerikai—szovjet közeledés távlataival és eset­leges politikai következmé­nyeivel szemben. A változásokból mind Pá­rizs, mind London azt a kö­vetkeztetést vonta le, hogy amennyiben a formálódó új helyzetben Nyugat-Európa még törekedhet világméretű politikai és stratégiai szerep eljátszására — akkor ennek alapja csakis az angol—fran­cia szövetség lehet olyan atomütőerővel párosulva, amely a francia és angol atomkapacitás valamiféle összehangolására épül. Szin­te „vegytiszta” formában ezt a törekvést a Le Monde ve­zércikke így fejezte ki: „A nyugat-európai. szövetség csak akkor játszhat világmé­retű szerepet, ha Angiié Franciaországgal közösen el­éri azt, amit Franciaország a Német Szövetségi Köztársa­sággal hiába- kísérelt meg”. : A valóságban természeted sen távolról sincs szó ilyen „vegytiszta” politikai vonal­iról.-B Már csak máért sem, mert. — mint drntítetiük — a . francia reáloolitika gondosan ’ őrzi a ■ szocialista orszá sokkal fenntartott kapcsolatokat. Emellett Franciaországot és Angliát a Közös Piacon be- - lül gazdasági ellentétek állít- . iák szembe. Végül az sérti el­hanyagolható szempont, hosy a brit atomtitőerő technoló­giaira s továbbra is füeg az amerikai' atominformációk­tól, amelyeket — a korább! szerződések alapján — egye­lőre n»m adhat tovább a franciáknak. így tehát egv politikai­stratégiai törekvés kezdetett ről van szó. De olyan kez­detről, amely kiteljesedése esetén számottevően bonyo­líthatja az európai kollektív biztonság megteremtésének folyamatát (—i—e) V. /egorov dokumentumregénye: Fordította: havas ervin A szálak Schonhmasen tábornokhoz vezetnek 18. Az úszó alak néhány perc múlva elérte a partot és ki­mászott a szárazra. Még mi­előtt kiegyenesedett volna, fi­gyelmesen körülnézett, a nyugtató csöndben csúszva igyekezett a közelben sötétlő bokros sáv felé. Csak ott vet­te le hátáról a gumizsákot, majd egy hurdzsint1 húzott elő és száraz ruhadarabokat emelt ki belőle. Fekve átöl­tözött, a nedves ruhát be­csúsztatta a gumizsákba, s az egészet a hurdzsinba helyez­te. Fölemelkedett a földről, kis zsákját átvette a vállán, s megdőlve, hogy ne emelked­jék ki a bokrok közül, az er­dőnek vette útját. A1 határsértő álmában sem gondolta volna, hogy átke­lését az Arakszon, óvatos- bonyolult öltözési manőve­rét és lassú botorkálását a 1) átalvető tarisznya bokrosban éles szemek fi­gyelik. • Néhány lépésnyire tőle két szovjet , határőr rej­tőzködött, egy pillanatra sem tévesztve szem elől a setten­kedő alakot. A katonák azon­ban nem állították meg, nem szegődtek a nyomába sem. Amikor kellő távolságra ért, egyikük felnyitva a tábori te­lefon tetejét, füléhez emelte a kagylót. Vologyin, a parancsnok he­lyettese jelentkezik. A ha­társértő az erdő felé tart. Kö­zépkorú, szikár, gyors moz­gású. Öltözete: szürke kucs­ma, nyári katonai ing , és nadrág, vászoncsizma, . kekí színű sátórlapköpeny.,. — Egy kérdés: a köpeny bal oldala ki van égetve?.... — Karcev őrsparancsnok jelenti: a határsértő köpe­nyének bal oldalán ötkope- kes nagyságú lyuk látható... Értettem. Folytatjuk a figye­lést. — Vologyin halk katta­nással visszahelyezte a kagy­lót. Jakov rosszul aludt ezen. az éjszakán.. Nyugtalanítot­ták a várható események, Kit fognak elsőként küldeni Schönhausen és Heckert? Va­jon bíznak-e benne? Erős fejfájással ébredt. Számítása szerint az első diverzánsnak ma kell meg­érkeznie. Déli tizenkettőkor valóban kopogtattak. Ajtót nyitott a vendégnek. Külsőre megfe­lelt annak a leírásnak, amit Schönhausen küldött Tehe­ránból. Szergejev azonnal felfedezte az ismertető je­let; az égetett lyukat, a köpe­nyen. — Jakov Vasziljevics Szer- gejevet keresem —1 mondta a férfi. — Tekintete nyugtala­nul futkosott a szobában. — Én vagyok az. — A főnök mondta, hogy segíthet nekem menedéket találni. — Kire gondol? — A tábornokra.. A nevem: Szemjon Nyikolájevics Bez­rukov. — Nem húzta ki a ke­zét a zsebéből, ahol láthatóan egy revolvert markolászott. A jelszó pontos volt. Schön- hausen azt is közölte, hogy Bezrukov fedőneve Ivadék. A valóságban Montasevnek hívják, a hasonló nevű, egy­kori, bakui . olajmágnás ro­kona. — Vetkőzzön le, foglaljon helyet. Ma este itt marad ná­lam. A jövevény óvatosan a szoba sarkába helyezte a hurdzsint, kiment az előszo­bába, levette a köpenyét. Visszatérve egy csomagot húzott élő a hurdzsinból és átnyújtotta Jakovnak. — Itt vannak az aknák. A főnök kéri, hogy egyelőre rejtse el őket. Szergejev az asztalhoz in-* vitálta vendégét: — Bekapunk valami enni­valót. Hogyan kelt át a ha­táron. ? (Folytatjuk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom