Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-15 / 190. szám

* \ . * __ 1973. augusztus Í3. NfcKE'i -MAGYAROEBZAC s. otia1 Pártszerrezég-pártirányft ás Száz fiatal a tanyán Valós gondok megoldása HASZNOSAN ÉS HELYE­SEN POLITIZÁLNI végered­ményben annyit jelent, mint a párt határozatait az adott körülményeikre opti­málisan alkalmazni, végre­hajtani. Kétségtelen, hogy ez széles látókört, alapos felkészültséget igényel az első vonalban dolgozó párt- alapszervezetektől, főleg ve­zetőitől. Politizáló légkört szüksé­ges teremteni minden alap­szervezetben. Valójában így érvényesülhet a pártdemok­rácia, így válik igazán leni­ni értelemben a vezetés kollektívvá. Sajnos, nem mondhatjuk azt, hogy eb­ben elértünk arra a színvo­nalra, amelyet a X. párt- kongresszus és annak a ha­tározatait elemző múlt év novemberi állásfoglalás igé­nyel. Az alapszervezetek­ben az irányító munka fontos feltétele a párton be­lüli politizáló légkör kiala­kítása. Ez elsősorban a pártvezetőség képzettségé- től-végzettségétől, látás­módjától, igényétől függ. Nem véletlenül hangsúlyoz­za a novemberi határozat is, hogy alaposabb politizá­lásra van szükség az első vonalban. Ott, ahol vég­eredményben eldőlnek a dolgok. HELYES-E, HOGY SZAT­MÁRIJÁN, a tsz-ekben mind több szó esik az egyesíté­sekről? Latolgatják az ec- szerű emberek, terveznek a kommunisták, hogy ha itt- ott ez meg az a tsz egye­sül, kik legyenek a vezér­karban. Tiszamogvoróson és Eperjeskén is foglalkoznak a párttagok a két tsz egyesí­tésének az előkészítésével. .Vita többek között azon van, milyen legyen majd az egyesülő tsz termelési szer­kezete, a jövedelemelosztás elve, kik és milyen vezető­posztokra lesznek alkalma­sak. Vannak-e fórumai a politi­zálásnak? Igen. Csak nem, vagy nem megfelelően él­nek vele a pártvezetőségek tagjai, a kommunisták. Nem használják fel erre a veze­tőségi üléseket, taggyűlése­ket megfelelően. E légkör teremtésének egyik fontos eszköze sok helyen ma már a politikai vitakör. Nyílt, elvtársi légkört szükséges ahhoz teremteni, hogy a vé­lemények összecsapjanak, kristályosodjanak. Ebben a pártvezetőségeknek kell el­sősorban példát mutatni. Ott javul a kritikai szellem, ahol nem tartanak attól, hogy elmondják a gondo­kat, feltárják a hibákat. A HUNGAROFRUCT tuzséri telepének pártszervezeté­ben a július 27-i taggyűlé­sen szóvá tették, hogy bár a brigádok munkáját még májusban értékelték, de a taggyűlés időpontjáig nem érkezett meg a szociálisai brigádoknak az oklevél. Nem politizál helyesen az a pártvezetőség, amelyet nem érdekel a párttagság véleménye. Az említett tag­gyűlésen például már előre figyelmeztették a gazdasági és pártvezetőket arra is, hogy az őszi felkészülésnél baj lesz. ha a targoncák akkumulátorai nem lesznek üzemképesek. Egy ekkora üzemben ez nagyon lénye­ges, ahol a motoros targon­cák üzemképességétől függ a rakodás gyorsasága, pon­tossága. Volt párttag, aki j felhívta a figyelmet arra, hogy a prémiummeghatá­rozásokban egy-egy üzem­részről megfeledkeznek. Megállapították, javult a kritikai légkör a záhonyi alapszervezetben, Mándo- kon az Uj Élet Tsz-ben, a zsurk-záhonyi Lenin Tsz- ben. TÖBB HELYEN SZÖVÄ TETTÉK EGYES VEZETŐK lekezelő magatartását. Ezt nyílt fórumon, taggyűlésen bírálták. Kell-e félni attól, ha a párttagok elmondják a véleményüket? Van-e szár­mazik-e valami hátrány ab­ból, ha őszinte, ha ostoroz­za a hibákat? Nem szabad, hogy szármázzák. Olyan ve­zetőket kell állítani a meg­felelő helyekre, akik segítik a vélemények kibontakozá­sát. Nem kell tartani sem a vezetőségnek, sem a felszó­lalóknak attól, ha hivatalos fórumokon olyan vélemé­nyek is elhangzanak, ame­lyek úgymond „kényesek’’, vagy felvilágosítás jellegűek, tájékozódni szeretnének. Ezekből is tanulni lehet és kell is. Jó példa erre a fé- nyeslitkei Gárdonyi Géza Tsz-ben a július 23-án meg­tartott párttaggyűlé6, ahol több párttag érdeklődött afelől: a háztáji jószág vá­sárlásához folyósítanak-e hi­telt, s ha igen, milyen mó­don történik a visszafizeté­se. S mi tagadás, hangzot­tak el itt helytelen nézetek is. Például ilyen: „Akik sok állatot tartanak, csak esz­köznek használják a tsz-t.” Vagy ilyen: „A takarmány­termesztés mások rovására megy.” „Akinek nincs tehe­ne, az ráfizet arra, akinek van.” Kétségtelen, hogy eb­ben a tsz-ben — mint kide­rült — a takarmánytermesz­tés és -elosztás. valamint a háztáji állatállomány se­gítése körül vannak viták. Ezeket tisztázni szükséges, ami elsősorban a pártveze­tőség, s gazdaságvezetők feladata. A HELYI PÁRTIRÁNYI­TÁS másik fontos feltétele: azzal foglalkozzon, ami az embereket érdekli, ami köz­ügy, s megoldásra vár. Néha nem ez történik. Sok olyan napirend kerül tárgyalásra pártvezetőségi ülésen, tag­gyűlésen, amely különöseb­ben nem váltja ki az érdek­lődést. Ilyenkor a taggyűlés szótlan, s hajlamosak egyes vezetők olyan következtetés­re jutni, hogy közömbösek o. párttagok. Pedig ez nem igaz. A gégényi Ady Tsz- ben a pártvezetőség július 16-án a dolgozók panaszai­nak az intézését tárgyalta. Erről az emlékeztetőben egy szót nem írtak. Miért? Vagy azért, mert nem volt semmi baj, vagy elhallgat­ták. Ellenben arról, hogy újra orvos nélkül maradt a község, s gondoskodni kel­lene újról, már sokkal töb­bet írnak. Miért? Azért, mert ez a kérdés objektíve is jobban foglalkoztatja most a község lakosságát, a párttagokat, mindenkit, mint a panaszügyek. Helyes valóságelemzés nél­kül nincs helyes helyi párt­vezetés. Hogy ez mit je­lent? Azt látni, ami van, úgy látni, amilyen, s nem azt, amit szeretnénk. Illú­ziókra nem szabad építeni. tervezni a helyi pártveze­tést Csak a valóságra, még akkor is, ha szembe kell •nézni a gondokkal, a kelle­metlenségekkel. Ezek meg­változtatása érdekében vi­szont olyan politizáló lég­kört kell kialakítani, for­málni, amelynek részese, alkotója minden párttag, így lesz vonzó hatása a pártalapszervezetnek kör­nyezetére, s formálhatja, be­folyásolhatja, mozgósíthatja azt. Farkas Kálmán Középkorú, sápadtszemű ember kopogtatott irodám ajtaján: v — Lovas Albert vagyok, — mondta udvariasan. — Színdarabom a világhír előtt áll. Kérem, vállalja el a le- gépelését. Azért kerestem fel éppen önt, mert gyorsan és hibamentesen másol. Há­rom forint oldala. Rendben? Egyszerre mindig húsz ol­dalt hozok, mert most írom folyamatosan a művemet, s amikor átveszem a kész gé­pelt munkát, újabb húsz ol­dalt adok át gépelésre. Ter­mészetesen minden alkalom- , mai azonnal fizetek. Egy kis maszek munka so­se volt rossz, a pénz mindig jókor jön, gondoltam, s el­vállaltam-. Mindjárt nálam is hagyott húsz oldalt. Odahaza munkához lát­tam. De már az első oldal­nál belémdöfte Lovas Ain„~* színdarabíró a kétkedés lándzsáját. A darab címe ez volt: „Én, te, ő, Mi. ti, ők!” S ilyen nevű szereplője vol­tak benne: Zöld Sári, Kék Márta, Sárga József, Piros Pista, Barna Béla, Fekete Kelemen. Fehér Ibolya, és a főszereplő, aki magában fog­lalja az összes színeket ter­mészetesen Szivárvány Ge­deon. Az egész darab csupa értelmetlenség. Feleségem is bele-beienézett a munkába és nanyokat nevetett: — Fiam. ez a darab any- nyira művészt, hogy egyen­lő a hülyeséggel. Amikor néhány nap múl­ta Lovas Albert a harmadik Maszek húsz oldalt adta át gépelés­re, akkor volt csak meglepe­tésben részem: az I. felvo­nás 2-ik jelenete tömegjele­netté fejlődött. A világos színű szereplők trombitát fújtak, mire a sötét színűek libatojást dobáltak a levegő­be. (Instrukcióban: kizárólag libatojáshoz ragaszkodom. A szerző.) A tojásokat ügyesen elkapdosták a levegőben. (Elég drága manapság a li­batojás.) — Nem, nem, drága mű­vész úr, nem vállalhatok többet, — tiltakoztam, a ne­gyedik találkozásunk alkal­mával, amikor kissé röstel- kedve vettem át az újabb húsz oldalért a 60 forint munkadíjat. Meg akartam neki őszintén mondani, hogy hagyja abba a színdarabját, a gépelési díj kidobott pénz az ablakon, — de ezek csak forgolódtak a fejemben, mert Lovas Albert könyörgőre fogta: — Ne tegyen (Ivet se ve­lem. sem. a vilfi "irodalom­mal. Ha. cserben hány. oda az egész életem, melyet fel­tettem erre a műre. — s a szeme benedvesedett. Ettől kezdve mint emi név csak géneltem és neveltem Lovas Albert s-ivdnra bját, amely — úgy éreztem — kezd rámragadni. Az I. fel­vonás 3-ik jelenetében Sár­ga József, Piros Pista, Barna munka Béla, és Fekete Kelemen sárga, piros, barna és fekete koporsót cipelt ® vállán, mi­közben ismét felharsant a trombiták hangja és ők a koporsókkal a vállukon vo- nagló táncba kezdtek. Ekkor néztem először a tükörbe, hogy meggyőződjem róla: van-e már valami nyoma az arcomon ennek a szellemdús színdarabnak. A hátomszázadik oldalnál és. a kilencszázadik forint felvételekor arra gondoltam, hogy a saját lelkiismeretem megnyugtatására vissza kel­lene adnom a művésznek ol­dalanként 1 forintot, de az­tán meggondoltam: miért?, hiszen megdolgoztam érte. Aztán elmondtam az esetet egyik kollégámnak, mire ő térdére csapott és széleset hahotázott: — Huj, hát nem ismered Lovas Albertet, ezt a kergét? — és a fejére mutatott. — — Havi 3000 forint a fizeté­se, emellett, ő is maszekot egy tervező vállalatnál, de minden pénzét a saját művé­szetére áldozza. Annyi „írói munkássága” van már pa­pírra vetve, hogy Dunát le­hetne vele rekeszteni. Estén­ként rothadt körtét szagol­gat. mely állítólag az agyte- kervényeit serkenti, s így tu­catszámra írja az oldalakat. Borzasztó. £« est me» esi­Nem vágynak el A tanya ott kezdődik, ahol a kövesút véget ér. A háza­kon túl dűlőutak csalogatnak a gyümölcsösökkel borított dombtetőkre és a dombok alján húzódó erdőbe. Az erdők másik oldala már Hajdú megyéhez tartozik. A település jó­formán egyetlen hosszú utcából áll, a felszabadulás előtt , Szennyespuszta volt a neve. Most Szabadság-telepnek nevezik. Találó elnevezés. Sokan azt hitték a felszabadulás után, hogy ez a tanya is megszűnik, lakói Nyírlugosra, vagy más köz­ségekbe költöznek. Az élet azonban másként alakult, Sza­badság-telep a mezőgazdasággá együtt fejlődött Az egészség­telen viskók helyén ma már rendezett porták állnak. Idén is épültek és épülnek itt fürdőszobás lakások. A tanya lassan faluképet ölt. De nemcsak külsőleg változott a település, vál­tozott az emberek ízlése, szemlélete is. A mélypontról indultak A döntő változás 1960-ban történt, amikor megalapítot­ták a Szabadság Termelőszö­vetkezetet. A statisztika is bizonyítja, hogy kezdetben sokan idegenkedve fogadták a tsz-t, s elköltöztek, vagy vállalták az ingázás fáradal­mait. Aztán egyre többen jöt­tek vissza és itt is maradtak, mert valami ide köti őket... Még 1970 elején is csak 926 lakója volt a tanyának, most több, mint 1100. A csaknem 300 tsz-tag, illetve alkalma­zott közül 100 fiatal, 30 éven aluli. Kiváló ifjúsági brigád is van a tsz-ben. Dr. Miklóssi Ferenc tsz-elnök így véleke­dik a fiatalokról: — A rossz földek miatt a mélypontról indult a tsz. Ha­mar rájöttünk, hogy itt csak a fiatalok segítségével lehet talpra állni. Hazahívtuk a fiatalokat, s megmondtuk ne­kik, hogy segítségükkel ter­mővé lehet tenni apáik rossz földjét. Őszintén megmond­tuk azt is, hogy a sok épít­kezés miatt néhány évig ke­veset tudunk fizetni, de ami épül, az az övék lesz, és a jövő sokat ígér. A vezetők nemcsak meg­fogták, hanem meg is tartot­ták a fiatalokat. Most öröm­mel emlékeznek vissza a szakmunkásképzés kezdeti si­kereire, arra, hogy már az ál­talános iskolában megismer­tették és megszerettették a fiatalokkal a mezőgazdaságot. Szakkört alakítottak a tanyai iskolában, s azok a kertészek, akik ma elismert szakembe­rek, már hetedikes korukban az iskola kertjében dolgoz­tak. A traktorosok, a kom- bájnosok többsége iskolás ko­rában szerette meg a gépeket. ndlom tovább. De hogy mondjam meg neki? A háromszáznegyvenedik oldalnál megnyugtatott: — Már nem sok van hátra. Ekkor már mint kész csontvázak szaladgáltak a színpadon a világosak, a sö­tétek trombitáltak, középen pedig a főhős, Szivárvány Gedeon ugrált szintén csont­váz képében egy helyben, mint a veréb. Amikor a há­romszáznyolcvanadik oldal árát, az ezeregyszáznegyve- nedik forintocskát is felvet­tem, megreszkíroztam: — Ez a színdarab, kedves művész úr... hogy is mond­jam. .. ez egy. . . Nem folytathattam. Lóim» Albert színdarabíró a zsebé­hez kapott, kirántott onnan egy marék papírost és e szavakkal az orrom elé tol­ta: — Ki ne yiondja! Hall­gasson! Nincs több! Már csak ez a tizenöt oldal. Ez a háromszázkilencvenötödik oldal, ez az utolsó. Azt hiszem, kissé felsikol- tottam örömömben. Végre! — Igen, vége ..........az első felvonásnak. Most majd ki­utazom Párizsba, hogy ada­tokat szerezzek a II. felvo­náshoz. Mert fontos egy vi­lágirodalmi műnél a szín­hely és a cselekmény pontos meghatározása. Utána a III. és a TV. felvonás egészen egyszerű lesz. Egyenként alig 2—300 oldal. Remélem, továbbra is bízhatom önben. Ön igazán kitűnő gépelő. Há­rom forint per oldal. Dénes Géta A tsz 10 éves káderfejlesztési tervet készített, számítva a fiatalok további segítségére. A terv — mint mondják a vezetők — főleg az ösztöndí­jasokra épül. Hatvan fiatal­nak fizet most ösztöndíjat a tsz, egyikük egyetemre jár, a többiek szakközépiskolában és szakmunkásképző intéze­tekben tanulnak. Ezek a fia­talok már félig tsz-tagnak érzik magukat és ismerked­nek az üzemi demokráciával is. A személyzetis minden szeptemberben felkeresi őket, s a tanárokat és segít amiben tud. A téli szünidőben pedig a helyi ifjúsági klubban gyűlnek össze a diákok és a tsz vezetői, hogy megbeszél­jék a gazdaság gondjait, örö­meit. Szólnak arról is, hogy ki hol, milyen beosztásban szeretne dolgozni és erre milyen lehetőségek vannak. „Nem kell hajnalban utaznom...‘6 A sok dicséretet kapott if­júsági brigádot meglátogat­tuk szőlőkötözés közben, ve­zetője még akkor nem jött haza a berlini VIT-ről. Gu­lyás Miklósné brigádtag az ebédszünetben ezeket mond­ja: — Hogy mi köt ide? Első­sorban a fejlődés. Dolgoztam a debreceni dohánygyárban 1600 forintért, ezt itt is meg­keresem és nem kell hajnal­ban utaznom. Az ifjúsági ház mellett büfénk is van, tavasszal társadalmi munká­ban szabadtéri színpadot épí­tettünk, ahol fővárosi mű­vészek is felléptek. Jó az el­látás, naponta 4 busz indul innen Nyírlugosra, illetve Nyírbátorba. Na és ismerő­sök, rokonok között mindig szívesebben dolgozom. íme egy másik érvelés Debreceni Júliától: — Hét éve alakult az ifjú­sági brigád, amely összetart és itt tart bennünket. Év vé­gén jutalmat is kap a brigád. A napokban könyvtárat ka­punk. Jövő nyáron fagylaltot is árulnak a büfében, az ilye­neknek is tudunk örülni. Jó­Még az árvízkatasztrófa évében hozzáláttak annak a tervnek a megvalósításához, amely szerint a fehérgyar­mati járás 15 községét ivó­vízzel kell ellátni. A munkát a SZAVfCSAV fehérgyarma­ti üzemvezetősége irányítot­ta. Az első feladattal, a mélyfúrásos kutak megépí­tésévei 1971-ben készültek el. Következett a vízvezeték gerinchálózatának kiépíté­se, magastárolók felállítása, vízműtelepek létesítése. Min­den község természetesen nem kaphatott kutakat és hidroglóbuszt is. Ezért négy regionális vízmüvet helyez­tek üzembe. Ez annyit jelent, hogy más helységben van a kút és a magastároló, s eze­ket távvezeték köti össze, így egy vízmű több községet is ellát ivóvízzel. De emellett működik nyolc törpevízmű. A munka harmadik, befe­jező szakaszában szerepelt, hogy a hálózatokat 100 •ín­ra kell kiépíteni, vagyis minden utcában fel kell ál- Ntoni íegaiát* egy tOatartal nak mondható a fizetés, a színpadon máskor is lesz mű­sor. Ezekért is érdemes itt­hon maradni. Gulyás Júlia 18 éves, az általános iskola elvégzése óta a brigádban dolgozik. Tőle ezeket halljuk: — Talán életemben ez lesz az egyetlen munkahelyem. Mert én másként látom a tanyán élést, mint a városi fiatalok. A földet is meg kell művelni valakinek és ma már tanyán is lehet tartalmas éle­tet élni. Tizennégy éves ko­romban Egerben akartam dolgozni, szüleim nem enged­tek, most ha küldenének se mennék. Ami ide köt Honka Bertalant gyomir­tás közben találjuk, szintén 18 éves. — Egy évig a fővárosi kút­fúró vállalatnál dolgoztam 2200 forintos fizetésért. Itt is ennyit keresek, ezért nem lenne okos dolog ingáznom. Sportolni, szórakozni is le­het nálunk, már falusiaknak érezzük magunkat. Azért töb­bet költhetne a tsz a sport­ra, országjáró kőrútokat is szervezhetnének. Szamosi Imre KlSZ-titkár- tól tudjuk, hogy az ifjúsági szervezet is összetartó erő a tanyán. A közös munka, a közös szórakozás is kedvet ad a fiataloknak az itthon ma­radásra. A politikai oktatás iránt egyre nagyobb az ér­deklődés, tavaly az alapszer­vezet a járásban elnyerte a „Kiváló oktatási kör” címet. A futballcsapat a tsz támo­gatásával tavaly előtt első lett a járásban Itt az apróbb sikerek is többet érnek, mint falun, vagy városon. A fia­talok sikeresen v izsgáztak ta­vasszal a nyírlugosi közvéle­mény előtt: jelentős munká­val segítették a községben a magukra maradt idős embe­reket. A nyáron napközi ott­hont építenek a tanyán — főleg a KISZ-esek segítségé­vel. A téma azonban nem ilyen egyszerű, a felsorolta­kon kívül még sok minden ide köti a fiatalokat. Például a tavaly épült gyümölcsfel­dolgozó üzem, amely télen is munkát biztosít. Köti őket a földrajzi kényszer, a közleke­dés kényszere is. A tömeg­szervezetek, a tanács és a tsz összehangoltabb politikai és gazdasági munkájára van szükség, ahhoz, hogy tovább­ra is jól érezzék magukat a fiatalok. Nábrádi Lajos Az építőket dicséri, hogy ez a hatalmas, közel 300 millió forintos árvizes beruházás, ez év március 14-vel megva­lósult. Ezen a napon adták át a fehérgyarmati kiren­deltség központját is, azóta innen irányítják a hálózatok fenntartási munkáit, a javí­tásokat. A hároméves megfeszített munka eredményeképpen is csak rövid időre oldódnak meg a problémák. A hálózat ugyanis —, bár még elég — hamarosan bővítésre szorul. Annál is inkább, mert egyre több magánbekötéssel kell számolni. Ebben az évben eddig már 253-an igényelték a bekötést. Sokkal kevesebb viszont azoknak a száma; akik a Fehérgyarmaton most bővítés alatt álló szenny­vízhálózatra kötnék rá ve­zetéküket. A négy kilométer hosszú vezeték nincs kihasz­nálva, s legalább tíz évig nem fenyegeti az a gond, hogy bővíteni kell, (d. »i ' Közművesítés Szatmárban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom