Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-29 / 176. szám
'9B&&- fUS 2PR*, <■***>< — '^^WT^'Sf f _M?y 9, <49B&S Októberben megnyílik Erdőháti falu Szentendrén A szatmári résszel adják át az ország legnagyobb szabadtéri taiumúzeumát Levéltári bizonyítékok Zalka Máté magyarországi körözése Aki ma autóbusszal utazik Szentendrén túl, a „Sztara Vodánál”, — ahogyan a turisták régi szerb nevén becézik ma is a Szabadság-forrást —, egy karcsú, széprajzú fatoronyra figyel fel, amely ott áll egy egészen kis magaslaton és körülötte, az enyhe völgyben régies falusi házak kis csoportja Sorakozik. A nemesborzovai fatorony ez, melyet az Országos Néprajzi Múzeum szabadtéri múzeuma számára szállított el ide és épített újra az Országos Műemléki Felügyelőség. Körülötte pedig szatmári épületek, lakóházak, csűrök, gazdasági épületek sorakoznak. Már csaknem teljesen elkészült a szentendrei szabadtéri néprajzi múzeum Felső-Tisza- ▼idéki tájegysége, Rétköz, Szalmár és Bereg leginkább idevaló épületeinek nagy része ter_ vezeti helyén áll. A magyar skanzent ezzel az elsőnek elkészült egységével adják át a. nagyközönségnek idén októberben, a múzeumi hónap alkalmával. A borzovai remekmű A nemesborzovai fatorony minden szakember szerint nemcsak a legmagasabb, hanem egyben a legértékesebb darabja lesz az országos falumúzeumnak Az 1680-as években készítették építői, tehát három évszázadon át állta a szelet, esőt, havat és fagyokat. És a történelem viharait, amit aránylag kevés fatorony élt át ennyi ideig. Ez a típus ugyanis katonai kihívást is jelentett. A régebbi fatornyok a szemtanúk leírásai szerint zömökebbek, „román” ihle- tésűek voltak, szerényebbek, egyszerűbbek. Ilyenek még a XIX. században is 6eregestől álltak a kis szatmári, beregi falvakban. (A nemesborzovai sem bírta volna ki háromszázéves születésnapjáig, tornya enyhén meg. dőlt, az alapját képező gerendakoszorúja teljesen elkorhadt, a bontást végző ácsok megdöbbenve tapasztalták, hogy egy erősebb vihar is ledönthette volna már.) Azt amit a Borzován dolgozó ácsok alkottak, ezt a merész karcsúságot már a gótika szülte a késő középkorban, mint építészeti gondolatot és hozzá a reneszánsz a védő körfolyosót, mintegy jelezve az erődítmény szerepet. A négy fiatornyon nemrég még négy félhold is volt, jelképezve az Erdélyhez tartozó „Partium” (részek) Habs- burg-ellenességét. Az ácsok (a régi, honfoglalás kori magyar nyelvben ez a szó építészt jelentett) mindenesetre remekeltek vele. Az átlagos fatorony életkora száz, kétszáz év. A nemesborzovai mögött álló három évszázad az építők különös gondosságát bizonyítják, válogatott tölgyanyagot jeleznek és egészen nagyfokú technikai képzettséget a ferde gerendákkal megerősített vázszerkezet kidolgozásában. Mintha tudatában lettek volna, hogy remekművet alkottak. A fa művészete Az egykori, Erdélyhez tartozó, az ottani fafeldolgozó művészetet átvevő és tölgyerVágó Márta nevét jobbára csak a XX. •zázadi magyar irodalommal foglakozók ismerik, pedig rászolgált „saját jogon” is; a Szép Szó és a Magyar Csillag a harmincas években Igen sok kitűnő írását közölte; író és műfordító volt. József Attila közvetlen baráti köréhez tartozott, előbb mint a költő Szerelme — 1927-ben menyasszonya —, később, mint jó barátja és munkatársa. Egy külföldi tanulmányút — Vágó Márta hosz- szú londoni tartózkodása — választotta el őket egymástól. Évek múlva találkoztak ismét Budapesten, mindketten sok szenvedés, tapasztalás után. József Attila ekkor már ismert költő volt. A különböző folyóiratokban, kiadványokban a felszabadulás után jelentek meg részletek Vágó Márta visszaemlékezéseiből (Csillag, Uj írás, József Attila emlékkönyv, stb.), de egészében a Kritika című folyóirat közli első ízben. Csaknem a teljes lapszámot megtölti ez az emlékezés, amely igen fontos dokumentum József Attila életéről. Vágó Márta először az ifjú József Attilára emlékezik: a könnyen lobbanó, szertelen, még majdnem kamaszemberre. Érzékenyen és tapintattal rajzolja meg a szenvedélyesen szerelmes költő alakját — s bár a szubjektív emlékezésben ez rendkívül nehéz dolog — igyekszik úgy „távolítani”, hogy magyarázatot adjon viselkedésére, szorongásaira, szeszélyeire. Elemzése más emlékezésekkel egybevág: elesett, nyomorteli gyermekkora emlékeitől a költő sohasem tudott megszabadulni, a proletárkörnyezet minden útján végigkísérte. Idegenül mozgott a „jobb” körökben, dús otthonokban, ahová kapcsolatai révén beléphetett; mindvégig megmaradt annak, akinek született: proletárnak, szegénynek. Vágóéknak igen gyakran voltak vendégeik, József Attila otthonossá vált közöttük. A legtöbben szerették a „rendezetlen” fiadökben egészen a legújabb korig bővelkedő Erdőhát többi Szentendrére hozott népi épülete Is a fával bánni tudás különféle módjainak tanúja. A felső-tiszai múzeumrész még nincs teljesen kész. A harminckilenc építményre tervezett felső-tiszai faluból eddig a műemlék-felügyelőség a fatornyon kívül csak a milotai lakóházat és disznóólt, a tiszabecsi csűrt és „abórá”-t, a sonkádi sütőházat, a tarpai tőkéskaput, a kispaládi sertésólat ál- lítcTtta helyre, illetve rekonstruálta az erdőháti tájhoz még növényzetében is rokon, gondosan kiválasztott szentendrei részen, ezenkívül egész sereg építményt Botpaládról; egy juhhodályt, egy istállót, egy fatartót és egy bálványoskaput. Még jön templom Is a szatmár-beregi tájról és egy szárazmalom Vámosorosziból, lakóházak a Pa- ládokról és Jármiból. De a nagy bel- és külföldi idegenforgalomra számító falumúzeurri látogatói már a mostani felállításból is megkaphatják a leglényegesebbet, ami miatt éppen ez a szép rész készült el legelőször: a fával való építkezés különböző módjait. Két alapvető faépítkezési módot ismert népünk. Az egyik csak keretnek használta a fát — ez a mai vasbetonvázas építés őse. Kérdés, mivel töltötték ki e kereteket. Ha fával, ezt zsilipelésnek hívták. Ilyen a sonkádi sütőház. Ha vályogtéglával, erre meg kell nézni a paládi istállót. Ha karókra fpnt sövénnyel, amit kívül-belül sárral tapasztottak be, ez a patic60lás. És így készült a mán. di református templom, melynek festett, épen maradt asztalosmunkái szintén három évszázad előtti általános divatot őriztek meg épen. Történelmi levegő Órákig barangoltunk az új erdőháti faluban és magyaráztattuk szépségeit. A bot- paládi juhhodály „földig érő” tetején a frissen taposott szalmát mintha tegnap rakta volna fel nagyapánk nagyapja — vagy még azé is. A milotai és kispaládi sertésólak keresztvégesen lapolt boronafala sem egy vagy háromszáz évről mesél, hanem talán ezerről is. Csak itt lehet megérteni, milyen szép tett, hogy — Hazelius Arthur svéd tudós után nyolvcan évvel — a magyar régészek is vállalkoztak ennek sűrített megőrzésére. Itt, a frissen gyalult, újszalmaszagú, frissen meszelt múzeumi faluban a jelenbe hozott múlt úgy nevet ránk, mintha dédapáink ifjúkorával találkoznánk, egy bő termésű, lakodalmas esztendejében a régmúltnak, amely értő szemekkel mosolyog felénk, könnyedén bír rá az áhitatos tisztelgésre és — mint minden okos múltbanézés —, bizakodással tölt el. Legfőbb ideje, utolsó pillanata volt az átmentésnek. Beleértve a zalaegerszegi, a szombathelyi — és a nyíregyházi — falumúzeumok létrehozását is, a hazai aktív néprajz társalkotásait, melyek csaknem egyidő- ben nyílnak meg a szentendrei országos intézménnyel. Gesztelyl Nagy Zoltán talembert, aki meg tudta nyerni magénak a szíveket őszinteségével, okosságéval. Igazán alkalmazkodni azonban nem tudott, s nem is akart. Vágó Márta leír egy esetet: valamilyen akkor divatos lélektani problémáról folyt a vita. Emelkedett beszélgetés volt. Jó zsef Attila egyszer csak felkiáltott: „Haj, sorstársak! Egy fizikai munkás pontosan tudja, milyen munkáért mennyi órabér jár”. Minden új élmény új igazolás volt számára; azoknak van igazuk a korabeli Világgal szemben, akik közül jött: a proletároknak. Vágó Márta visszaemlékezéseinek értékét az adja, hogy általánosításokra képes a költő gondolkodását illetően — felvillantja, hogy milyen gondolatok foglalkoztatták, miként kezdte, tanulmányai hatására és tapasztalatai alapján, tudatosan fejleszteni kifejezőeszközeit, építeni a költészetét, „azok nevében és azokért, akiknek szükségük van rá”. A leírásból megelevenedik a környezet is. József Attila baráti köre — s megtudjuk (időszakonként szinte „napi bontásban”), mit csinált a költő, hogyan dolgozott, milyen gon. dolatok foglalkoztatták. Különösen érdekes — s elszomorító, drámai — az újból való találkozás utáni hónapok József Attila-portré- ja. A halál előtti időszak ez, amikor már nagyon súlyos betegséggel viaskodott. S egyben sok nagy vers megszületésének az ideje is. Vágó Márta részletesen leírja például a Thomas Mann budapesti látogatása körüli affért: amikor a cenzúra nem engedte meg, hogy József Attila felolvassa Thomas Mannt üdvözlő versét. S található az emlékezésben ezen kívül sok, eddig ismeretlen részlet és epizód, amelyek nagy hatással voltak a költő fejlődésére, költészetének alakulására. A visszaemlékezés nemcsak irodalomtörténeti dokumen*'M>v 4«•«■•»tv* *uvjw*ót)v is. Zalka Máté magyarországi szerepléséről alig tud valamit az érdeklődő. Ezen különösebben nem is lehet csodálkozni, hiszen az író-forradalmár 1916 óta — amikor orosz hadifogságba esett — nem járt, nem járhatott Magyarországon — érthető okokból. Tudjuk azt, hogy az orosz hadifogságban érett forradalmárrá, igazi írói fejlődése is itt veszi kezdetét. A szakirodalomból már ismeretes az, hogy az egykori Franki Bélából hogyan vált Zalka Máté. írói nevét a krasz- naja-rjécskai táborban megjelenő Szibériai Újság szerkesztőségében vette fel 1917 körül. írásait Szál ka Máté (nem Zalka!) névvel jelzi. 1919-ben a krasznojarszki illegális hadifogoly-mozgalomban dolgozik — még ekkor is hadifogoly! Az emlékezetes aug. 1-i vérengzés után lép be a Scsetit- kin-Krafcsenko-féle partizánseregbe, 1920 elején a várost felszabadító vörös seregek egyik parancsnoka. Nem tudjuk, hogy ezekből az évekből milyen hírek érkeztek haza, Magyarországra. Hagyatékában ilyen természetű levelezést nem találni. Lehet, hogy a Vöröskereszt útján küldhetett haza értesítést, esetleg a hazaérkező foglyok valamilyen üzenetet hozhattak — ez máig sem bizonyított. Ellenben a magyar kir. belügyminisztérium tudott Szalka Máté nevű író oroszországi szerepléséről, aminek aktáit a Nyíregyházi Áll. Levéltár az 548/1922. sz. Szatmár m. alisp. iratok alatt tart nyilván. Az első aktát közöljük: „M. Kir. Belügyminiszter Szám: 1649/1921 BIZALMAS Rés Szatmár vármegye alispánjának Határidő: 20 nap Tárgy: Szalka Máté író orosz- országi szereplése Mátészalka A csatolt átiratot Szalka Máté (írói név) mátészalkai származású fró személyi adatainak sürgős közlése végett visszavárólag megküldöm. Budapest, 1921. évi december hó 5-én A miniszter rendeletéből olvashatatlan aláírás ministeri tanácsos” Sajnos, a „csatolt átirat” az idők folyamán eltűnt. Az alispán természetesen az aktát „átpasszolta” a mátészalkai főszolgabírónak : „10594/921 alisp. sz. Főszolgabíró úr Mátészalka Felhívom, hogy a fenti szám alatt 921 XII/16-án kiadott rendeletemnek haladéktalanül feleljen meg, mely Szalka Máté személyi adatainak megállapítására vonatkozik. Mátészalka, 922 1/4 Kiad olvashatatlan aláírás alispán” Ezt 1922. január 20-án Smajda (Vajda) hivatalnok szignálta. Néhány évvel ezelőtti személyes megkeresésemkor nevezett az ügygyei kapcsolatban semmire sem emlékezett. A járási főszolgabírói hivatal válaszol: „Alispán Urnák H. (Mátészalka) 10194/1922 sz. rendeletre jelentem, hogy Máté Szalka község elöljárósága előtt Szálka Máté teljesen ismeretlen, személyi adatait kipuhatolni nem lehetett. Mátészalka, 1922 január 21, olvashatatlan aláírás főszolgabíró h. szolgabíró” Demény Ottó: VALAHOL MA IS Lehet hogy kerekded világom valahol ma is létezik nem álom hogy egy messzi téren a kék karókat leverik lenni kell egy végtelen plázsnak hol nap veri a homokot hol szétvetett karokkal fekszem és sorsomon gondolkodok hogy létezik még az aréna s benne a buzdító sereg öklök csatája jó ellenfél s kezdődik mindig új menet lehet hogy semmit el se hagytam de minden ami rámtapadt — az arcom a mellem fedetlen — nem véd meg a tapasztalat Időközben a belügyminisztériumból érkezik egy sürgetés: „1964 1921 számhoz Felhívom, hogy Szalka Máté író oroszországi szereplése tárgyában 1921. évi dec. hó 5 napján fenti szám alatt kelt rendeletnek feleljen meg. Budapest 1022 évi január hó 15-én A miniszter meghagyásából Barcsay államrendőrségi tanácsos” Nem tudjuk, hogy pontosan mit válaszolnak, de az akta hátoldalán a következőket találjuk: i „Nagyméltóságú Belügyminiszter Ur Budapest Hivatkozva fenti számú rendeletére, mely Szalka Máté személyi adataira vonatkozik jelentem, hogy nevezett itt teljesen ismeretlen, s így személyi adatait kiszolgáltatni nem lehet. Mátészalka, 922 1/25 Kiad. alispán h. olvashatatlan aláír ” Mindezekhez a következőket fűznénk. A háború befejezésekor a visszatérő hadifoglyokat — különösen az oroszországiakat — a legszigorúbb ellenőrzésnek vetették alá. A forradalomban, polgárháborúban résztvevőket retorzióval sújtották. A hazatérő tiszti állomány nagy része hazafias kötelességének tartotta, hogy az illetékes szerveknek információkat adjon a hadifoglyok fogságbeli tevékenységéről. Ez elég közismert. 1920-ban és a következő években már jelentek meg írásos visszaemlékezések a fogolyéletről, ezt szolgálták a különböző sajtó- orgánumok is. Markovits Rodion, a huszas évek végén megjelenő világhírű regényében, a Szibériai garnizonban hűen beszámol a krasznaja-rjécskai és krasznojarszki időkről, Zalka Mátét is többször említi. Pogonyi Antal a későbbit III. Internacionáléról elnevezett nemzetközi ezred párttitkára e sorok írójának elmondta, hogy Markovits Rodion- nak tulajdonképpen hálával tartozik. mert könyvében név szerint nem szerepeltette, így a Horthy-rend őrség nem szerzett tudomást kinti tevékenységéről. Fábián Béla, az ellenforradalmi poli- tikus-szépíró megírja Szalka (Zalka) Máté irodalmi indulását. Zalka itthoni rokonai próbálták felvenni a kapcsolatot Fábiánnal — eredménytelenül. A Hadtört. Levéltában a csóti leszerelő tábor iratai között őriznek egy aktát, miszerint ■ „Dr. Elek Béla magánhivatalnok. aki Barnaulban a KP tagja volt, L921. szeptember 21-1 vallom 'iában részletes információt adott a moszkvai és berlini magyar kommunista mozgalom helyzetéről és kifejezte készségét, hogy mindazokat az egyéneket, akiknek a szereplését ismeri, összeírja, hogy azokat nyilvántartásba vehessük.” Sokatmondó sorok! Elek Béla Zalka Máté hadifogolytársa volt. ő volt a Szibériai Újság szerkesztője. Vallomását 1921. szeptember 21-én teszi. December elején érkezik a belügyminiszteri leirat...! Sajnálatos, hogy az eredeti „csatolt, átirat” elveszett. Az egykori „forradalmárokról” legalább tudtuk volna, hogy ki lett provokátor, áruló. És többet tudtunk volna Zalka Máté életének egy kalandos fejezetétől is. ■ Nyéki Károly Beste Imre: AMÍG Amíg szalad a fény előttem, amíg lépked velem az árnyék, amíg azt étzem: felelőtlen és hamis fecsegés a tájkép, amíg a vízben partra gondol, s a pariról vízbe ér a lábam, amíg a vérém úgy dorombol, hogy szívverésem megtaláljam, amíg naponta küzdenem kell a levegőért is, hogy éljék amíg tegnapi szeteletnmél élnek holnapi -- szemefények, amíg halottakat kísérek sírok közé, mint síró élő amíg esténként attól félek: ez az álmom lesz boldog — végső amíg pofont torol az öklöm, amíg ököltől indul' vérem, amíg anyámtól azt öröklőm: nem kell sírni a semmiségen — amíg a szépet szépnek látom, s eredményét a szép szavaknak — addig hiszem: nem kényszer — álom, hogy wtw vagyok é* az maradjak. Attila látogatásai n £> Vágó Márta József Attila-emlékezése a Kritikában
