Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-20 / 168. szám
3. otdaf KEUET-MAGYÄRORSZÄIS T973. július 89. Újdonságok Tudományos kutatások Tapasztalatcsere a mezőgazdaságban MI ÍGY csináljuk Sokat és gazdaságosan A gabonatermesztés tapasztalatai Fénveslitkén A szarvasmarhaprogram érdekében Első a tehénállomány növelése Ma a mezőgazdasági szakembereket az intenzív termesztési mód alkalmazásában — az ipari termékek mind nagyobb arányú felhasználása mellett — állandó jelleggel vizsgálni kell a jövedelmezőséget, az alkalmazott agrotechnika hatékonyságát. Mit, hogyan mennyiért? Olyan kérdések ezek, amelyeknek helyes megválaszolása és indokolása nem egy, de több gazdasági év sikerét, vagy kudarcát jelenthetik. A fenyeslitkei Gárdonyi Géza Termelőszövetkezet íőagronómusával, Battyányi Gáborral beszélgettünk erről. Nemcsak a gyümölcsös... A litkei termelőszövetkezet sajátosan gyümölcstermelő üzem, hiszen az 1890 hektár határterületből 371 hektár az alma, fő jövedelem- forrásukat is ez jelenti. Ennek ellenére — helyesen — nagy gondot fordítanak az egyéb ágazatokra is. A növénytermesztésnek, az állat- tenyésztésnek ha kevesebbet is adnak a közös kasszába, nem lehet alárendelt szerepük, Sőt előfordul, hogy a pénzügyi gondot éppen a növénytermesztés. vagy az állattenyésztés oldja meg. Tavaly például, mert rosszul sikerült az alma, az állattenyésztésből származó nagyobb pénzbevétel ellensúlyozta a kiesést. A jövedelmezőség, az eszközök hatékonysága nagymértékben az elhatározásoktól függ, és attól, hogy a munka szervezésében menynyire következetesek. Mint mindenütt, ezekbén a hetekben Fényeslitkén is aratnak, s ez jó alkalom arra, hogy az elméleti fejtegetést adatokkal, számokkal is illusztráljuk. A Gárdonyi Géza Termelőszövetkezetben a 200 hektár búzát, a 69 hektár rozsot és az 57 hektár őszi árpát 3 SZ—4-es kombájn takarítja be folyamatos üzemeléssel. Az árpa már a magtárban van. Hektáronként 31 és fél mázsával fizetett. Tavaly az őszi árpa hektáronkénti átlagtermése 21,3 mázsa volt(!) A több, mint tízmázsás növekedés vajon a kedvező időjárásnak köszönhető, vagy a szakembereknek? Battyányi Gábor elmondta, hogy az elmúlt év őszén eltértek a hagyományos árpavetési módtól. Nem tiszta, hanem keverék árpát vetettek. A keverék aránya 50 százalékban árpa, és 50 százalékban Ranaja fajta búza volt. A szakemberek elhatározását elsősorban az indokolta, hogy a korábbi években az őszi árpában nagy volt a fagykártétel, s most a keverékvetéssel ez ellen kívántak védekezni. Számítottak arra, hogy kevés lesz a hótakaró, — kevés is volt —, és ha az árpa egy része kipusztul, megmarad a búza, nem kell újra szántani, vet- ' ni. Azt is figyelőmbe vették, hogy a fagyálló búza bokra védi az érzékenyebb árpa hajtásait. Az elgondolás helyesnek bizonyult, amit legfőképpen igazol, hogy több lett a termés, 570 mázsa takarmánygabonával takarítottak be többet, mint az elmúlt évben. Az érési sorrend Van azonban egy újabb kérdés is: miért a Ranája fajtát szánták kísérő növénynek és miért nem a Bezosz- táját, vagy az Aurórát, hiszen ezeket is termeszti a termelőszövetkezet. A fajta megválasztása főleg munka- szervezési szempontból jelentős, de az is meghatározó, hogy milyen a talaj minősége, ahová a keveréket szánják. A Gárdonyi Géza Termelőszövetkezetben idén a három búzafajta — a Ranaja, az Auróra és a Bezoeztá- ja — megközelítően azonos, 34—36 q hektáronkénti átlagtermést ad. Előbb a Ranája, fnajd az Auróra, végül Bezosz- tája érik be. Az érésnek ez a sorrendje lehetővé teszi, hogy ne keletkezzék a aratás idejében munkacsúcs, nem kell kapkodni. Ez magyarázza azt is, hogy az árpával a Ranaját vetették, hiszen tudott, hogy a legkorábban érő gabonaféle az őszi árpa és ha azt időben le akarják aratni, akkor olyan keveréket kell alkalmazni, ami az árpaéréssel egybeesik. A Ranaja és az árpa érése között pár napos a különbség, s ezt az árpa szemveszteség nélkül kibírja, bevárja. Ugyanis ha az árpa beérett kalásza behajtik, a szélveréstől. a vihartól az álló búza védi. A mezőgazdasági termelésbén különösen a növény térJégelhárító rakéták A mostani ötéves terv végére Baranya délkeleti részén, hazánk egyik legtermékenyebb, mezőgazdaságilag különösen értékes vidékén kialakítják az első magyar jégelhárító rendszert. Az illetékes szervek határozata alapján e terület kerül az országban elsőként a „jégernyő” védelme alá, mivel a legsúlyosabb károkat itt okozzák a gyakori jégverések. Nem ritkán évi 20—30 jégfront söpör végig Baranyán és százmilliós károkat okoz a mezőgazdasági üzemeknek. A rakétás jégelhárító rendszer előkészítése megkezdődött és jövőre, de legkésőbb 1975-ben sor kerül az első — kísérleti jellegű felhőrobbantásokra. Hazánkban a szovjet jégelhárítási technológiát veszik át. a szükséges berendezésekkel és rakétákkal együtt. A Szovjetunió déli köztársaságaiban ugyanis nagy területen és igen eredményesen védekeznek e természeti csapás ellen, így tehát a technikával együtt értékes tapasztalatok birtokába jutunk. A magyar szakemberek — köztük a leginkább érdekelt baranyaiak is — a helyszínen tanulmányozták a szovjet jégelhárító rendszer működését. A védett terület központjában meteorológiai radarállomás ellenőrzi a zivatar- felhőket. A radarsugarak „kitapogatják”, hogy a felhőgócok tartalmaznak-e jégcsírákat és amennyiben fennáll a jégveszély lehetősége, rakétákat lőnek fel. A rakéta kristályosító anyagot — általában ezüstjbdidot — juttat a felhő belsejébe, a vegyszer rátapad a jégcsírákra és azok kásás eső alakjában, különösebb károkozás nélkül lehullanak a földre. A baranyai jégelhárító rendszer központja — a terv szerifit — a Tenkes-hegy térsége lesz: itt állítják fel a radarállomást és környékén a rakétakilövő állásokat. A ..jégernyő” körülbelül 150 ezer hektárnyi terület védelmét biztosítja, ezen belül a történelmi villányi-siklósi borvidék szőlőit, valamint a Bólyi Állami Gazdaság értékes komlóültetvényeit és vetőmagtábláit. A jégelhá- rítő rendszer — a szükséges út- és villanyhálózat, a hírközlési rendszer, valamint a radarállomás és a rakétakilövő állások — közel negyvenmillió forintba kerül. melésénél sok a biztonságot adó járt út, a hagyomány, de sok a kísérletezési lehetőség is. A járt út. a hagyomány a kisebb átlagok eléréséhez megfelelő, a kísérletezés viszont nagyobb eredményekkel kecsegtet, ám kockázattal is jár. Fenyeslitkén — helyes aránnyal, óvatossággal — a kísérleti kedvnek nincsenek híján. Újabban az az elvük, hogy a Ranaját ősszel olyan homokos talajba vetik. ahol a rozs csak 8—9 mázsát terem hektáronként. Egy 15 hektáros területet készítettek ehhez a kísérlethez elő. Az előkészítés fontos része, hogy a homokra zöldtrágyának — szintén keveréket — 30 Százalékban csillagfürtöt, 70 százalék arányban takarmányborsót vetettek. E keveréknek a tiszta csillag- fürttel szemben az előnye, hogy nagyobb tömegű zöldet kapnak azáltal, hogy a borsó felfutott a csillagfürt szárára, nem feküdt el a földön, levélzete dúsabb lett, elevenebb maradt. Az új kísérlettől azt várják, hogy a rossz homokon a megfelelő talaj- munkával, talajerőgazdálkodással, nagyobb adagú műtrágyával a búza, a rozs termésátlagának dupláját adja. Gondolnak a háztájira Nem szorosan a gazdaságos termesztéshez tartozik, de következménye, hogy a nagyobb tömegű gabonaelőállítás a jövedelmezőségen túl gazdaságpolitikai feladatok helyi végrehajtását is jelenti. Fontos gazdaságpolitikai cél a háztáji gazdaságok fejlesztése, segítése. Ehhez nagy tömegű takarmánygabonára iS szükség van és Fényeslitkén eddig a gabonát munkaegység szerint, csak korlátozott mennyiségben kaphatták a tagok. Most már — mivel tavaly is többet termeltek a tervezettnél —- gabonát mindenki szükséglete szerint vásárolhat. A háztáji állattartás ilyen gondja tehát teljes egészében megoldódott. Seres Ernő A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kiadásában a közelmúltban jelent meg A tenyésztés és a szakosítás főbb üzemi feladatai címmel a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése érdekében egy ötvenol- dalas összeállítás. A kiadványt dr. Bíró István és dr. Csomós Zoltán írták. A szarvasmarhaprogram megvalósítása érdekében első helyen a tehénállomány növelésének fontosságával foglalkoznak a szerzők. Ezt a részét írásuknak az alábbiakban ismertetjük: A lakosság belső fogyasztási igénye tejből, tejtermékből és húsból, továbbá az exportigények vágómarhából és marhahúsból sem most, sem a távolabbi jövőben nem elégíthetők ki a jelenlegi tehénállománnyal. Hazánkban az elmúlt alig több mint fél évszázad alatt, miközben a lakosság száma közel hárommillióval (36 %) növekedett, az ország tehénállománya kereken 200 0Ó0-rel (20 %) csökkent. Jelenleg Magyarországon 1000 lakosra mintegy 75 tehén jut. Az európai átlag ennek közel kétszerese. Még szemléltetőbb az összehasonlítás, ha 100 ha mező- gazdasági területre vonatkoztatjuk a tehénsűröséget, amely hálunk 12 egyed, de Európában több mint 22. Ezekből következik, hogy a tehénállomány növelése szükségszerű és elkerülhetetlen. Vessünk néhány pillantást arra, hogy milyen reális lehetőségei vannak az állomány növelésének. Magyarországon a tehenek életkora alig több 5,5 évnél. Ha azt is számításba vesz- szük, hogy az üszők első el- léskori életkora 33—34 hónap körül mozog, és a két ellés közötti idő alig kevesebb átlagosan 500 napnál, máris megállapítható, hogy a tehenek életük folyamán 2—2,5 borjút ellenek átlago-' san. Alapvető teendő tehát mind az állomány növelése, mind pedig a szelekció hatékonysága és a termelés gazdaságossága szempontjából a hasznos életkor növelése. Ezzel szoros kapcsolatban van a két ellés közötti idő csökkentése. A két ellés közötti idő a szaporulat nagysága közötti összefüggést szemléltetik a következő adatok: Két ellés közötti idő (nap) 100 tehénre jutó borjú Szaporulati különbség 365 100 400 91 — 9 450 81 —19 500 73 —27 A tehénállomány növelésének további lehetősége — az üzemi viszonyoktól függően — a lehetőleg minden egészséges, szaporodásra képes üsző lCelletése. Ez reális alapul szolgál a nőivarú állatok szelekciójához. E kérdés kápCsán teszünk említést az üszők tenyésztés, bevételi idejének megválasztásáról. Gyakran tapasztalható, hogy egyes tenyészetekben a szakemberek indokolatlanul óvátósak és az üszőket — fajtától; típustól és azok fejlettségétől függetlenül — 2 éves körüli korban veszik tenyésztésbe. Ez a túlzott óvatosság Szakmailag erősen vitatható. A kedvezőbb tartási és takarmányozási viszonyok között müködö üzemek egész sora bizonyította már, hogy a he- gyitarka fajta (magyartarka, osztráktarka, német- tarka, sziínehtáli) üszői is 30 hónapon belül rnind'n hátrányos következmény nél„ kül lCellethetők. További tartalékát jelenti a tehénállomány (szarvasmarha-állomány) növelésének az elhullás és kényszer- vágás arányának csökkentése. A nagyüzemi borjúszaporulatnak 12—13 °/n-a már borjúkorban kiesik, vagyis elvész a tenyésztés, ill. az árutermelés számára. Az eb. ben rejlő lehetőségeket szemlélteti a következő összeállítás. (A kalkuláció a jelenlegi nagyüzemi — állami gazdaság, tsz — tehénállomány évi szaporulatára vonatkozik, amely 1971-ben 417 ezer borjú volt.) akkor Ha a borjúvesztéség aránya % a kiesett borjak száma a 6 %-os kieséshez viszonyított különbségé db 6 25 020 7 29 19Ó + 4 170 8 33 360 + 8 340 9 37 530 +12 510 * * * 10 * *"* 41700 +16 680 ll 45 870 +20 850 12 50 040 +25 020 13 54 210 +29 190 Az összeállításból kitűnik, hogy a borjúkiesés arányának minden 1 ö/o-kal történő csökkenése — azonos szaporulatot feltételezve — az ország szarvasmarha-áilomá- ny áriak 4170 darabbal való növelését eredményezné. Abból a tényből kiindulva, hogy a tehénállomány növelését a gümőkór- és a brucellózismentesítéssel, valamint az állomány termelő^ képességének javításával párhuzamosan kell végrehaj. tani, nagyon fontos a tenyésztők, az állategészségügyi szakemberek, a technológusok és az ok< inómtiKols munkájának összehangolása. Enélkül aligha remélhető, hogy 1985-re tehénállományunk eléri a tervezett 940 ezret, (cs) A Magyar Tudományos Akadémia érdekes kutatási területe a madarak hangjának elemzése. A „hangvadász” felszerelése: hordozható magnetofon és egy parabolikus kiképzésű hangreflektor; amelynek gyújtópontjába különlegesen érzékeny mikrofont építenek. Ezzel a felszereléssel a fészek zavarása nélkül, messziről gyűjtik a madárhangot. (MTI fotó — Kunkovács László — KS) DINNYE-„FA”. Felfelé futtatott sárgadinnyét nevel-, nek fólia alatt a Kertészeti Egyetem zöldségtermesztési tan-r székének soroksári kísérleti földjén. A nálunk eddig ismeJ rétién termesztési móddal 2—3 héttel korábban lehet piacra adni a sárgadinnyét. Ha fűtik a fóliasátrat, akkor a szántóföldi beéréshez képest egy-két hónapot is nyerhetnek, (MTI fotó — Kunkovács László — KS)
