Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-14 / 163. szám
3. öfiíaT f laÖLBt-SÍA'G^ARORSZJjS —«a* BM, T973. Tontts YE Szülők fóruma Irány: a hom A gyermek alapvető szükséglete: a mozgás és a tevékenység. Mozgásigénye már piciny korában erőteljesen jelentkezik. A játék életének legelső ténykedése. A gyermek játékát nagyon komolyan kell venni, miután ez tevékenységének központi formája. Azon túl, hogy a játék a gyermekélet legfőbb megédesítője, nagy nevelési értéke is van. Ki nem látott már „óvó nénit”, „boltos bácsit”, „villanyszerelőt” játszó, s ebbe önfeledten belemerülő kisgyermeket. Amikor egy kisfiú űrhajósnak, s a kislány babája „anyukájának” „játssza” magát, abban a gyermeki lélek vágyai fejeződnek ki, hogy a felnőttekhez legyen hasonlatos. Mindazt, amit megfigyel, leutá- nozza. Magatartásában, viselkedésében, babája iránti gyengédségében azt játssza vissza, amit tapasztal, s amit példának állít maga elé. Játék közben a gyermek végeredményben ügyesedik, okosodik, fegyelmet türelmet és pontosságot tanul. Ha mindezzel tisztában vannak a szülők, akkor jelentőségének megfelelően kezelik a játékot, és időt, helyet adnak hozzá. Pedagógusok visszatérő panasza, hogy családlátogatásaik során egyre több, kínosan rendben tartott otthont találnak, ahol nyoma sincs egy saroknak, egy parányi szobarészletnek, ami kizárólag a gyermeké. A játékok gondosan elzárva „pihennek” a szekrényekben, és a gyermek céltalanul ödöng a lakásban. Az otthont teremtő szülőknek ez a magatartása megmagyarázható, hiszen sok munka árán jutottak a bútorokhoz, szőnyegekhez, stb. Ha magyarázható is, nem helyeselhető a lakások már-már túlzásba vitt rendje. A gyermek szempontjából ugyanis ez a szigorú házirend káros. Még a gyermeksarok biztosítása sem minden, arra is szükség van, hogy ott néha előforduljon az apuka, vagy az anyuka és együtt játsszon gyermekével. Mindez elsősorban felismerés és elhatározás kérdése és nem anyagi probléma. Ugyanis a gyermeknek nincs szüksége drágábbnál-drágább játékokra. Elég néhány jól megválasztott alapjáték, pl. építőkocka, a baba, mackó és a labda. Képzelőereje és ügyessége ezekhez úgyis annyi mindent hozzáad, hogy általa teljessé válik kis világa. A szülők nem egyszer azt kívánják gyermekeiktől, hogy tanuljanak meg mindent, váljanak jó képességűvé, sokoldalúvá. A képességeket azonban leginkább szellemi formában értelmezik, holott azok szellemi-fizikai természetűek. Sok gyermek éppen azért válik gyenge tanulóvá, mert egyoldalúan fejleszti képességeit és így fizikai erővel nem győzi a tanulást. Az élet terheit, amelyek kisgyermekkorban is valóságosak, sokkal jobban viseli el a harmonikusan fejlett, a játékokban fizikailag is megerősödött, edzett és ügyes gyermek. A nyár a kisiskolásokat a vakáció, a kötetlen időtöltés nagy örömével ajándékozza meg, az óvodásokat fjedig a homokozóval, a játszóterek birtokbavételével. A kényszerű szobafogság, a mozgásszegény napok után végre kiszabadulhatnak, s egész évre erőt gyűjthetnek. Engedjük őket bátran és szabadon játszani az udvarban, játszótéren egyaránt. Esténként akkor örüljünk, ha fáradtan, jó maszatosan állíthatjuk a fürdővízbe a kisebbeket és nagyobbakat egyaránt. Kocsis Éva Lőrinci Pál: NYÁR Göndörszőrű bárányfelhők Futkosnak az égen, Szagos fejű virágocskák Hajlongnak a réten. Bajuszos szép bltzaázálak Kasza alá dűlnek, Bokor alá dolgos hangyák Pihenni leülnek. 'farka szárnyú kis pillangók Kék tó partján szőke kislány Napsugárban szállnak. Fürge szellő a postása Zöld levélű fának. örül a szép nyárnak. Követ hajít be a vízbe A békakirálynak. SZEMMÉRTÉK DOLGA. A négyzetekre osztott rajzon három teljesen azonos kocka van. Melyek ezek? a—£ ‘O—£ ‘3—Z :satfaj3ajw Ifjúság & Ifjúság & Ifjúság S5 Ifjúság & Iíjúság 38 Ifjúság 38 TÖRD A FEIEDI Hogyan mentette meg Vízszintes: 1. Kifárasztott, elcsigázott. 6. Római 1001. 7. Ibolyka. 8. Közlekednek rajta. 9. Anna beceneve. 11. Pusztít. 12. Indítás. 14. A penészes szag. 16. Megfejtendő. 18. Csapadék (—’). 20. Omladék. 21. Azonos hangértékű, de különbö- ző jelű betűk. 22. ... Sámuel. 24. Pozitív filmkocka. 25. Fa része. 27. A ... erdő a Nyír- ség déli részének ősi darabja. 28. Pala, de keverve. 29. . . . Hírlap. Függőleges: 1. Távol-keleti állam. 2. Személyes névmás. 3. Ilyen hal is van! 4. Bőg. 5. Tejtermék (—’). 6. Megfejtendő. 10. IJS. 11. Női név. 13. Kopasz. 14. AOM. 15. Megfejtendő. 17, Tisztít. 19. Fúvós hangszer. 21. Szállított, hordott. 23. Az. 24. Bőséges. 26. Fővárosunk betűjele. 27. Germanium vegyjele. Megfejtendő: USA-gyámság alatt álló szigetek Óceániában: vízszintes 1, függőleges 6, 15. Miííí heti megfejtés: — VÁRSZINPAD — KIS- VÁRDA — Könyvjutalom: Farkas Ágnes, Rácz Mária, Lengyel Lilla, Vaskó András, Antal Henriette Nyíregyháza, Kovács Kálmán Fehérgyarmat, Me- gellai Mária Nagyvarsány, Torony Éva Tornyospálca, Juhász Endre Vitka. A KIS FOGORVOS —- Mi vári véled barátocskám. Miska? Úgy nézel ki, mint kócos Mariska! — Nem Miska a nevem most as egyszer: fogorvos vagyok én. Dr. Mester ! — De doktor úr! Maga igen bohó! Műszer^ csak egy harapófogó, a haja meg... mintha boglya lenne, olyan, borzas — mért nem hozza rendbe? — Megmondhatom annak is az okát: itt várok már egy óránál tovább, s mivel betég nem mutatta magát — kihúztam a fésűm minden fogát... Krecsaiáry László TÜCSÖKBESZÉD Virágbálra készülődtek a virágok. A leggyönyörűbb ruhájukat öltötték magukra. Alig várták, hogy beesteledjék. Végre feljött a hold. A tücsök elkezdett hegedülni. A szél is halkan fütyürészge- tett. Egyszer csak meglibbentek a színes virágszoknyák és táncos mozdulattal hajladoztak jobbra, balra. A kerítés mellett a futóbab piros virágai vágyakozva nézték a tarka bált. Nagyon- nagyon szerettek volna ott lenni ők is, de tudták, hogy a veteményeskert virágai nem illenek a rózsák és a szegfűk társaságába. Hanem a futókabab legpirosabb virágát sehogy sem lehetett lebeszélni. Kúszó indáival nekiiramodott és sietve kúszott a bálozók közé. Alig ért oda, a hajladozó virágok megrökönvödve néztek rá. A szegfű álmélkodva engedte ei csipkés szoknyáját, amikor megpillantotta. — Mit keresel itt? Hogy kerültél ide? — kérdezte barátságtalanul. — Ha nem tudnád, a tolakodás csúnya tulajdonság. — folytatta. A futókabab megremegett a szégyentől. Ekkor a rózsa még oda is hajolt hozzá, megszúrta tüskéjével és indulatosan mondta: — Azt se tudjuk, ki vagy. Mi vagy? Talán még neved sincs!? Legalább bemutatkoztál volna. — Itt lakom a szomszédságtokban, a veteményeskertben. A nevem... az én nevem. .. Ebben a pillanatban elhallgatott a tücsök. A hirtelen támadt csendben minden virág a tücsök felé pillantott. A tücsök egy fűszál mögül lépett elő és onnan nézte a tarka társaságot. Aztán a futóbabot így mutatta be a többieknek: — Ö a kis Babhercegnő! — A virágok összenéztek és kijelentették, hogy ezt a nevet még soha, de soha nem hallották. — Nem tesz semmit, ha még nem hallottátok. Remélem, megjegyzitek a nevét, és azt se felejtsétek el, hogy a kis Babhercegnőt nagyon szeretik az emberek, de főleg a gyerekek. Szeressétek ti is. A mulatságot pedig most folytassátok az ő örömére. A tücsök nem szólt többet. Visszahúzódott a bokorba és új nótába kezdett. Akkor éjjel a futókabab piros szoknyája is ott libbent a szegfű- és rózsaszirom- szoknyácskák között a bálon. Azóta a virágoskért összes lakója Babhercegnőnek hívja a futókababot. A tücsök mutatta be így. Márpedig a tücsökbeszédnek meseidő kezdete óta hisznek a virágok. Láng Etelka a majom a holdal* Volt egyszer egy majom. Legkedvesebb szórakozása a faágakon való tornászás volt, de nem is akármelyiken, hanem a legmagasabbakon, amelyek szinte az égig értek. A zsiráf, a tigris és sok más vadállat nem egyszer csodálattal bámulták az ügyességét. Csak a krokodilus, a hatalmas folyó lakosa volt más véleményen. — Mintha az olyan valami nagy dolog lenne, egyensúlyozni az ágakon. A vízben úszni, fenntartani magad a víz színén, az már igen, ahhoz sokkal nagyobb ügyesség és tudás szükséges. Nem is tudom, mire való. napokon át ringani a faágakon. Egyik este, amint a majom fáradhatatlanul tornászott, valaki azt kiáltotta a magasból: — Segítséééég! — Ki az. ki kiabál — kérd! a majom, mert a hatalmas fa sűrű ágai eltakarták előle a kilátást. — Ki szólt? — kérdezte a többi állat is. — Én, a hold. És amikor tüzetesebben felnéztek, akkor látták, hogy a félhold alsó csücske be- leakadt a legfelsőbb faágba. — Most mit csináljunk? — én ugyanis olyan magasba nem érek fel, — szólt a zsiráf. — Olyan magasra felugrani én sem tudok — szólt a tigris. — Majd én megpróbálom, — szólt a majom, és máris kúszott fel a fa ágain a hold felé. — Inkább ne mássz, túl magasan van, még elszédülsz, lezuhansz és véged van; talán én magam is ki tudom szabadítani magamat az ágakból — szólott a hold. — Te csak ne félts engem, hold komám — mondta a majom — nem lesz semmi bajom, és á fenti ágakat szétválasztotta és kiszabadította a holdat, amely mosolygó arccal Ismét felbukkant az égen. — Hurrá, a hold megmenekült és ismét ott ragyog az égen — kiabálták kórusban az erdő lakói. — Ez is valami, ezt én is megcsináltam volna! — szólt a falánk krokodilus. A hátammal kettéfürészeltem volna a fát. az kidőlt volna és a hóid egyenesen a folyóba zuhant volna és végre megkaparinthattam volna, mivel oly régen ettem kiflit vacsorára. Erről beszélgettek lent. És vajon miről szólt a beszéd ott fenn a magasban? — Köszönöm, kicsi majom, aranyos kis állat vagy, bizonyára nagyon szeret minden állat — dicsérte őt a hold. — Ugyan már — szólt a majom, a krokodilus legszívesebben felfalna. — Bizony rám is feni a fogát, elég rég. Nézd milyen foltos vagyok. Nem is emlékszem. mióta nem fürödtem a folyóvíz^ tükrében. — Ne félj, túljárunk az eszén. Csak figyelj jól és szurkolj nekem. A majom lemászott a liánon egészen közel a víz fölé és odaszőlí a kiéhezett krokodilusnak: — Hallgass ide, te falánk állat, fogadjunk, hogy ott fogok hintázni fölötted, és nem fogsz tudni megfogni. — Hogy nem? Azt szeretném én látni — és éhesen hatalmasra tátotta ki a száját. A majom mi í a villám, a liánon egyensúlyozva, ügyesen átlendült a krokodilus felett. A krokodilus utánakapott, de üresen koccantak össze fogai. — Au, a fogaim, akkorát haraptam, hogy majdnem kitörtek — sopánkodott a krokodilus. Ismét kitátotta a pofáját és a bátor majom ott lengett a krokodilus felett, melynek f-ogai ismét üresen koccantak össze. — Au, a nyelvem. majdnem kettéharaptam! — jaj- veszákelt a krokodilus. Immár harmadszor tátotta ki a száját, amikor a majom a partról felkapott egy evezőlapátot, és a lengés közben a krokodilus pofájába vágta oly mesterien, hogy a krokodilus többé nem zárhatta ösz- sZe. A majom pedig minden félelem nélkül ott tornászott az evezőlapát nyelén, és a krokodilusnak, akár tetszett, akár nem, gyönyörködnie kellett a majom ügyességében. A fejét sem dughatta a vízbe, mert az üres gyomra vízzel telt volna meg, így hát mérgében nyöszörgött: — Au, au, auuu! — Mondd, fened-e még rám a fogadat? Felelj — igen vagy nem? — Eem! — nyögte a krokodilus. — Ugye, szépen tudok tornászni? — len. — És most mondd, mit kívánsz? — ...edd ...1 a eeőt a im- ból. — Nehezen bár, de megéiS tetem, azt akartad mondani „Vedd ki az evezőt a számból.” — len. — Nos jó, kiveszem, de előbb még a hold fürdik egyet a vízben. Nézz rá, tele van folttal, mert nem mert miattad megfürdeni. A hold kedvére kifürödte magát. Csodás, ragyogó sárga, úgy úszik a víz tükrén, mint egy hajó. A kismajom ügyesen kirántotta a krokodilus szájából az evezőlapátot és felugrott a holdihajóra. Gyorsan eveztek a part felé. A krokodilus pedig utánuk iramodott, de hiába, mert elérni már nem tudta őket. Mire a partra úszott, a majom már ott lógott a fán, a hold pedig az égbolton ragyogott. Nem is csodálkozom azon, hogy a krokodilus a szégyentől a víz alá bukott és többé nem mutatkozott ezen a vidéken. Dr. Papp Sándomé fordítása MUNKAVÉDELMI FELELŐSÖK ÉS A RUBESZERZŐK FIGYELMÉBE AJÁNLJUK, hogy a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézet által forgalmazásra engedélyezett 1 és 5 ujjas kiváló minőségű ipari védőkesztyű nagy választékban kapható szaküzletekben Gyártja: Délpesti ÁFÉSZ. Forgalmazza: Hajdú-Szabolcs megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat. ' (633)
