Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-13 / 136. szám
8. oldat ßELET-M AGYARÖR'SZÄG — NYÍREGYHÁZI MELLÉKLETT Í973. június l£ “ .Kiemelt szerepkor Seperjen mindenki... Iskolavárosi gondok Rádióműszerész osztály a Krúdy gimnázium és szakközépiskolában A megyeszékhely közoktatási helyzetével és 'a feladatokkal foglalkozott együttes ülésén a nyíregyházi városi párt-vb. és a városi tanács végrehajtó bizottsága, A két testület közös megbeszélését egyaránt indokolta a Központi Bizottság oktatáspolitikai határozatának gyakorlati megvalósítása és Nyíregyháza sok tekintetben sajátos közoktatási helyzete. Nyíregyháza — elégedetten írhatjuk le — iskolavárossá fejlődik. Itt tanul a megye szakmunkástanulóinak 50, középiskolás diákjainak 45, általános, iskolás tanulóinak 10—12 százaié- ' ka. A két főiskola is mind szervesebb részévé válik a megyeszékhely kulturális életének. Kiemelt szerepkör, nagyobb feladatok várnak Nyíregyházára az elkövetkezendő időszakban, különös tekintettel a Központi Bizottság oktatáspolitikai határozatának megvalósítására. Ez a nagyobb felelősség és tenni- akarás jellemezte a legfelsőbb városi párt- és tanácsi szervek munkamegbeszélését, amelyen nem elégedtek meg a helyzetkép rögzítésével, va£y a szép távlatok megrajzolásával. Szépítgetés, illúziókeresés nélkül vették bonckés alá a jelenlegi gondokat. Széles a skála, a tárgyi feltételektől a tartalmi munkáig, a városépítéstől az iskolaépítésig, a demográfiai helyzet alakulásától a nevelők át- és továbbképzésének ezernyi feladatát sűrítik magukba. ■i r elyek a közös párt és tanács vb-ülésen is IVl leginkább hangsúlyozott tennivalók? Közismert, hogy a közoktatás alsó pillére az óvoda, amelynek fejlesztésében a város a legnagyobbat lépett előre az utóbbi években. Az elmúlt három évben 925-tel gyarapodott az óvodai helyek száma. Jelenleg 2405 gyermek befogadására alkalmasak a nyíregyházi óvodák. Ezzel a város elérte a 77 százalékos ellátottsági szintet. A nagy előrelépés értékét nem csökkenti, hogy még jócskán vannak feladatok. Még mindig túl magas az óvodák kapacitásának kihasználtsága, .nagy a zsúfoltság az új lakónegyedekben, alacsony a külterületek óvodai ellátottsága, s óriási a különbség a régi és az új óvodák között. Ezeken fokozatosan lehet javítani, gondos óvodafejlesztési program megvalósításával, amelynek egyik fő törekvése a szintkülönbség csökkentése a régi és az új óvodák között. Folyamatosan sor kerül a régi épületek korszerűsítésére, felújítására, bővítésére, a fűtés, modernizálására, a berendezések, az elavult bútorok cseréjére, sőt óvoda- busz későbbi beállítására is. Mindez azért, hogy valamennyi gyermek számára az óvodákban biztosítva legyen az iskolára való felkészülés. Ehhez tartozik a képesítés nélküli óvónők átképzése, szakképesítéssel rendelkező óvónők alkalmazása, a képzés gyorsítása. Érthetően a legfogósabb probléma az általános iskola. Nyíregyháza dinamikusan fejlődő város, az új lakónegyedek, a. népesség gyarapodása sajátos Helyzet elé állította a közoktatás városi vezetőit. A múltból örökölt, főként a város központi utcáiban lévő iskolák egy része elavult. Közülük egyet városrendezési okokból le is kellett bontani. Az idén 26 új tanteremmel lesznek gazdagabbak az általános iskolák, mégis a gyors fejlődéssel nincs összhangban az iskolák építése, a meglévők bővítése, korszerűsítése, a napközis étkezési lehetőségek, megteremtése. A KB oktatáspolitikai határozatának szellemében a városi párt- és tanácsi művelődésügyi szervek kidolgozták az általános iskolai hálózat fejlesztésének ’ többpakaszos programját- Ezzel tügg össze az az intézkedés, amely szeptembertől új iskolai körzethatárokat állapít meg. 700 gyermek átirányításával a lakóhely szerinti iskolába, lényegesen csökkentik az iskolák aránytalan túlterhelését, a 30 és 40 tagú osztályokat, 25—r30-as átlaglétszámra'csökkentik. Ezzel a jelenleginél kedvezőbb tanulási, elhelyezési körülményeket létesítenek a több, mint 7800 nyíregyházi általános iskolás számára. Megkímélik őket a városon belüli autóbuszozástól, gyaloglástól, amely néha több kilométeres utat jelent a lakóhely és az iskola között. Megmutatta az elemzés azt is, hogy az iskolaépítési, telepítési törekvéseknek nem általában kell kapcsolódni a városépítéshez, hanem differenciáltan. A magas lakósűrűség — és gyermeklétszám — a város várható terjeszkedésének iránya határozza meg, hol szükséges nagyobb, úgynevezett központi, bázisiskolákat építeni. Külön problémaként foglalkoz- ta^ a közös vb-ülésen a tanyai és külterületi iskolai helyzettel. A kialakított állásfoglalás különbséget tesz a nagyobb lakossági csoportot magában foglaló tanyai központok és a kisebb települések ellátásának módozatai között, Ui iskolát csak ott és abban az esetben célszerű építeni, ahol korszerű körülményeket tudnak nyújtani az oktató-nevelő munkához. Ahol erre nincs lehetőség és a távlati fejlesztések, a jelenlegi helyzet sem indokolja az új iskola megépítését, onnan helyesebb iskolabuszokkal a jól felszerelt benti iskolákba szállítani a gyermekeket. Szóba került, hogy a nyíregyházi iskolák egy-egy tanulócsoportjára eső éves költség még mindig alacsony, jóval az országos átlag alatt van. A lehetőségekhez mérten ezen is javítani 'szükséges, mert ez is ösz- szefügg az ellátás szintjével. A tartalmi tennivalók között továbbra is az elsők között foglal helyet az iskolák közötti szintkülönbségek csökkentése, a gyermekek önálló Ismeretszerzését jobban segítő pedagógiai eljárások elterjesztése, az iskolaotthonok hálózatának bővítése, a fizikai dolgozók gyermekeivel való elmélyültebb és komplexebb foglalkozások meghonosítása. Egyre sürgetőbb igény, hogy az iskolák töltsék be közművelődési funkciójukat is. Elsősorban a gyermekek szabad idejének megszervezésével, gyermekklubok, könyvtárak és egyéb lehetőségek megteremtésével. J elentőségéhez mérten ^kapott hangsúlyt a különleges foglalkozást igénylő gyermekek helyzete, a kisegítő iskola továbbfejlesztése. A perem- és külterületekről a pedagógiai bizottság által különleges foglalkozást igénylő gyermekek a távolság miatt nem tudnak bejárni a városi kisegítő iskolába. További gond; a 120 tanulóra tervezett 6 tantermes és napközis terem építésekor nem vették figyelembe, hogy a kisegítő iskola az előkészítővel együtt 9 osztályos intézmény, s a tanulólétszám 180—220 között van. Az intézmény sajátos feladatából adódó legfontosabb helyiséget, a műhelytermet, a tornatermet, szertárat, könyvtárat, nevelői szobát nerri terveztek. Ezzel nehezen tud megbirkózni a város egymaga, pedig a kisegítő iskola feladatai is megnőttek, a KB-határozat külön is felhívja a figyelmet ezek fejlesztésére. A szerteágazó feladatok között nem kis helyet foglal el a középiskolák ügye. A Város középiskoláira is a fejlődés jellemző. Számban is növekedtek, három középiskola költözött új épületbe az elmúlt évek során. A Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola kivételével mégis valamennyi középiskolára a zsúfoltság jellemző. Az iskolák többsége nem rendelkezik korszerű előadó, előkészítő helyiségekkel. Az egyes tanulócsoportok létszáma is magas. A szakközépiskolákban kevés a tanműhely, a gépállomány elavult. A városi és a megyei közoktatási szervek további erőfeszítéseket tesznek, közös programot dolgoznak ki a középiskolai hálózat korszerűsítésére, a szakközépiskolák profilgondjainak ésszerű megoldására, az üzemi háttér megalapozására. Ezekhez kapcsolódó 'feladat a kollégiumok fejlesztése, az „egy iskola, egy kollégium” elvének megvalósítása, a kollégiumok iskolák mellé telepítése. Helyet kapott a párt és tanács vb-elemzésében a szakmunkás- képzés tartalmi feladatainak, tárgyi és személyi feltételeinek javítása", amely iparosodó megyénkben nagy jelentőségű. A nyíregyházi szakmunkásképző intézetek egész megyére kiterjedő jelentőségű, a megoldásra váró feladatokat is ennek megfelelően, megyei és országos segítséggel lehetséges eredményesen megoldani. Páll Géza Tiszta-e Nyíregyháza? Tisztázzuk, kinek mi a dolga a tisztasággal. Mert téves hit az. hogy Nyíregyházán mindenért az ingatlankezelő és szolgáltató vállalat a felelős. Ha valahol papírt fúj a szél. könnyen kiáltunk utcaseprő után. Ha a parkban ott a piszok, keressük a szurkálóbotos embert. Persze ez így a könnyebb. Pedig ez a köztisztaság amolyan jó kiadósán bonyolult dolog. Aki nem hiszi, annak egy példa. A .városi “tanács már több, mint egy évé törj a fejét azon, miként is hangozzék az a tanácsrendelet, amely végre rendet tesz. Nem az utcákon és tereken. A jogkörökben, kötelességekben és főleg a fejekben. Senki földje? Van tehát az IKSZV. Az ő hatáskörük nem kicsi. Hétszázezer négyzetméternyi útfelületet .bíztak rájqk. Útfelület, ami azt je- jelenti: szegélykőtől — szegélykőig. Tehát ezt kell seperni locsolni, (vakargatni, mert van' még állat is), portalanítani. Ezenkívül van öt kukásautójuk, amivel a háziszemetet szállítják, van néhány teherautó, amivel az utcai szeméttárolókat ürítik. Ég ami a végeredmény; van egy szeméttelepük, ahol minden kiköt. Aztán következnek a közterületek. A parkokat a kertészetnek kell rendben tartani. Nos, ez megy, bár kevés a bácsika, aki szurkálja a papírt, és ezeknek még kevesebb a tekintélyük. Van ezenkívül járda- tisztítójuk, amelyek ott járnak, ahol a járda se köz-, se magántulajdonban nincs, hanem egyféle senki földje. És jönnek azok a közterületek, amelyeknek végképp nincs gazdájuk. Mert tessék csak végigsétálni a Bethlen utcán. A Vöröshadsereg útján. A járdó és az útszegély között a széles sáv senkié. Nem is takarítja senki. És most következik a csúcs. Azok a területek, amelyek már valakihez tartoznak. A boltok, üzletek, intézmények (a tanácsok is azok!) előtt a bérlő, a házak előtt a tulajdonos illetve a használónak kell tisz- tán tartania a járdát. Nemcsak reggel. Igaz. ez se mindenütt megy folyamatosan. És nem akárhogy. Mert mi a gyakorlat? Kijön a házmester, a portás, a tanulólány, fogja a seprőt, elfelejt vizesnyolcasokat rajzolni, de elkezd seperni. Illetve veri a port. És ami mégis seprővégre akad, azt egy elegáns mozdulattal letolja a járda mellé. az útszegélyhez, oda, ahol már az IKSZV az illetékes. Vagyis mi történt? A szemét arrébb vándorolt, öt-tíz méterrel. De nem tűnt el. Igaz is, nem is / Miután mindezt így sorra-rendre vettük, álljunk meg egy szóra a lakosnál, az utcán járókelőnél. Könnyen hajlik arra, hogy kritizáljon. Piszkos a város. Szemetes. Rendetlen. A jelzők finom és durva sorát könnyen fogalmazza. Pedig ez így nem igaz. Nyíregyháza sok erőfeszítés eredményeként sokakat rendezettebb, tisztább, mint korábban. De hát azért abban is van valami: lehetne tisztább. De tessék egyszer megvizsgálni azt a kis lelkiismeretet. A fagyit szopogató gyerek leejti a málnagömböt. Ott is marad.1 Tapossuk, szótkenjük, ragad bele a talpunk. Visszük boltba, haza. Néha tocsogunk a fagyiban. Vagy más: a boltban vesz valaki valamit. Ott nem nézte meg eléggé. Kibontja. A papír, a blokk repül széjjel. Ugyan ki hajol le? Ugyan ki veszi fel? Eldobjuk a csikket, a gyufát, a cigarettásdobozt, a nylon staniclit, szemérmetlenül magozunk végig a városon, elhajítjuk a kiolvasott újságot. Soroljuk? Minek, ki-ki magáról tudja, mivel szennyezi a várost. Pedig van hová dobni. Igaz, nem elég az úgynevezett szeméttároíó szelence. (Isteni szép neve van. Már csak ezért is érdemes lenne bele- , dobni a szemetet.) Jelenleg 689 darab található Nyíregyházán. Ebben az épben a város; nem kis anyagi áldozatot vállalván újabb 500 darabot szereltet fél. Viták helyett... De a sornak még mindig nincs vége. A buszmegállónál ott vitázik a város a Volánnal. Buszmegálló v|gy közterület? Közben gyűlnek az olajfoltok. a jegyek. Aztán jönnek az autósok. Benzinfolt. olajfolt. Takarítsa a város. Majd ott találhatók az épí. tők. bontók, tatarozók. Tudva tudják, a törmeléket nekik kell elszállítani. De mikor? És minek sietni? A város próbál felszólítani, még bírságolni is. Kevesen figyelnek oda,. A rend őrei egyre határozottabban lépnek fel a városban. De hát a-járókelő, már olyan, hogy állampplgári szabadságában érzi sértve magát, ha rászólnak. Nem is beszélve arról, ha csak egy másik államűólgár figyelmezteti. Ilyenkor az utcai szemét semmi ahhoz, amit a másiktól kap. A városi tanács és a köztisztaság szakemberei szorgalmasan _ járják a várost, intenek, mérnek, szemlélnek, szabálysértésre tesznek javaslatot. Jön a KÖJÁL a maga zord'és kietlen, és tegyük hozzá jogosan kietlen szabályaival. De vajon mit ér ez, ha csak a bírsággal lehet valamit elérni? / 5,7 millió takarításra Hosszasan elbeszélgettem Erdős Andrással. a városi főmérnökkél, Tóth Barnabással, — tisztesség ne essék — a város fő szemét, specialistájával. Szót értettem Ács Istvánnal. az IKSZV igazgatójával. Szó sincs róla, hogy elégedettek lennének a maguk munkájával. Tudják, lehetne ez a város tisztább is. De hát mindannyian odatették elém a számokat: 5,7 milliót fordít a város csak a tisztogatásra. Lasszóval fogják az utcaseprőket. Minden létező eszközzel virmanolnak, hogy új gépeket vegyenek. Bérelnek kutat a locsoláshoz a SZAVICSAV-tól, MÁV-tóL Konzultál itt ügyész rendőrrel, tanács vállalattal. pártbizottság tanáccsal. De hát ezek csak részkérdések. A csata a lakosság, a vállalatok, a házak előtt dől el. Ott tartunk, hogy Nyíregyháza utcáit nemcsak locsolják, de mossák. Eljutottunk oda, hogy konkrét tervek vannak arra, felszámolják a Búza téri anarchiát. Parkom sítják a Széna teret. Komoly bírságokkal kényszerítik a vállalatokat, hogy udvaraikról ne fújja világgá a szél a papírt, a göngyölegmaradványt. Csapatosan sétáltatják, serkentve munkára az utcaseprőket. Reggel hattól délután háromig a város minden pontján takarítanak. A belterületen esti ügyelet is van. Már nemcsak terv van, hanem az első lépések is megtörténtek, hogy Pazony és Nyírszőlős környékén alakuljon ki a homokot felfogó széles erdősáv. Szóval nem nyugodtak. A város választott testületé törvényt is alkot, milyen legyen a rend alapja, kinek mi a dolga. De vajon ezen múlik? Nemcsak státus! i A városban lakni nemcsak státus. Kötelesség, is. Okos ész kell hozzá, és főleg szív. Ha lassan is, de utcáink kövesek lesznek. És ahol ma még föld, homok az út? Ott érdemes gondolni arra: a virág, a fa sokat segít. Ott ahol már parkban játszik a gyerek, szükséges tenni azért, hogy megfoganjon a fa, nőj jön a fű. Ahol notórius szemetelő lakik, ne átalljunk ellene törvényes védelmet követelni. Bármily mulatságos, de az apukák és_ anyukák is serkenthetnék gyermekeiket arra. hogy összeszedjék a játszás után maradt hulladékot. A körzeti megbízott is lehetne erélyesebb. Az úttörők, akik olyan sok mindenben vállalnak plusz- feladatof. szintén ránézhetnének egy-egy te. rületre. éppen arra. ahol laknak. Vagyis a tisztaság — nevelés kérdése. Nemcsak a felnőtteknek kell nevelni a ki. csínyeket, ■ néha fordítva is lehetséges ez. Persze ehhez az is kell, hogy már a gyermek tudja: a tisztaság fél egészség. Banális? Biztos. Pedig egy város jelene, de főleg jövője ezen a banalitáson múlik. Bürget Lajos Itt már gép seper — de kevés... %■
