Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-30 / 151. szám

S. oldal KELET-MAGYÄRÖRSZÄÖ 1973. Jfinfus 30. Maróthy László életrajza Nyers Rezső beszéde a kispesti munkásgyűlésen Magyar vezetők üdvözlő távirata Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kára és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke az alábbi táv­iratot küldte Walter Ul'brichtnák, a Német Szocialista Egység­párt és az NDK államtanácsa elnökének 80. születésnapja al­kalmából : WALTER ULBRICHT elvtársnak, a Német Szocialista Egységpárt elnökének, a Német Demok­ratikus Köztársaság államtanácsa elnökének, Berlin Kedves Ulbricht elvtárs! A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, dolgozó népünk és a magunk nevében szívből jövő jókívánságainkat küldjük önnek 80. születésnapja alkalmából. Az ön több évtizedes kimagasló tevékenysége elválaszt­hatatlanul összefonódott a német munkásosztálynak a szocia­lizmusért, a népeknek a fasizmus ellen, a békéért folytatott harcával, az első német szocialista állam megteremtésével és megszilárdításával. A Német Demokratikus Köztársaság, amely a Német Szocialista Egységpárt vezetésével és szoros szövetségben a Szovjetunióval, hazánkkal és a többi szocialis- tata országgal győzelmesen halad előre a szocializmus útján, szilárd támasza a békéért és a nemzetközi biztonságért küzdő erőknek, s egyre növekvQ nemzetközi tekintélynek örvend. A Német Demokratikus Köztársaság további felvirágoz­tatása, a szocialista országok együttműködése, a népek barát­sága, a béke és a haladás érdekében folytatott tevékenységé­hez további jó erőt, egészséget, boldog, hosszú életet kívánunk önnek. Elvtársi üdvözlettel KADAR JANOS. a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; LOSONCZI PÄL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. KOMMENTÁR Páncélosok a La Moneda-palota körül (Folytatás az 1. oldalról) Maróthy László 1942-ben született Szeghalmon, sze­gényparaszti családban. 1960- tól a KISZ tagja, 1965 óta az MSZMP tagja. Középiskolai tanulmányai ■után a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetemen agrármér­nöki diplomát szerzett 1965- ben: doktori disszertációját is mezőgazdasági témában írta. Az egyetem elvégzése A szakszervezeti nevelő- munka agitációs, propagan­da és kulturális tevékeny­ségéről tárgyalt pénteki ülé­sén a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa. A tanács­ülésen részt vett és felszó­lalt Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, a Politikai Bizottság tagja, ott volt Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, s meghívták a tanácskozásra a SZOT in­tézményéinek vezetőit, a szakszervezeti központok és az SZMT-k kulturális kér­désekkel foglalkozó munka­társait is. Földvári László elnöki megnyitója után Vi- rizlai Gyula, a SZOT titkára vitaindító beszámolójával egészítette ki az elnökség előterjesztését a szakszerve­zeti nevelőmunka időszerű kérdéseiről. ■ A SZOT 1968-ban átfo­góan vizsgálta, értékelte a szakszervezeti nevelőmun­kát és hosszú távra szólóan meghatározta az ezzel kap­csolatos tennivalókat, ezen belül az agitációs, a propa­ganda és a kulturális neve­lőmunka feladatait. Az írá­sos beszámoló a megkezdett munka főbb tapasztalatairól adott számot, s felhívta a fi­gyelmet a SZOT ezzel kap­csolatos korábbi állásfoglalá­sának még következetesebb végrehajtásához szükséges teendőkre. A SZOT titkára beszámo­lójában elsőként a munkahe­lyi nevelés fontosságáról be­szélt, hangsúlyozva, hogy a munkahely, a munka, a ter­melési aktivitás formálja az embereket, erősíti bennük a közösségi érzést. A szocialis­ta munkaversenyben nem csak a termelés mennyiségi vagy minőségi alakulásáról, ha­nem a dolgozók felemelkedé­séről, a vezetésben való részvételükről, a párt poli­tikája megvalósításának fon­tos feltételeiről is szó van. A szakszervezetek, a közösség, a társadalom ügyével törő­dő, a termelésben és a köz­életben aktív, művelődő, ol­vasó, magát képző, a becsü­letes munkát tisztelő, a szé­pet, a jót, az igazságot ked­velő embereket akarnak ne­velni. A szocialista társada­lom még nem épült fel, _ s így az emberek többsége még nem ilyen. Ebből adó­dik a szakszervezetek egyik legfontosabb tennivalója. A munkahelyi nevelés kérdései között a SZOT titkára fel­hívta a figyelmet az ifjúság és az értelmiség körében vég­zett szakszervezeti munka fontosságára, a munkahely és a szülők felelősségére, együttműködésére. Hangsúlyozta azt is, hogy a szakszervezeteknek bővíte- niük kell az értelmiség vi­lágnézeti felkészültségét, po­litikai ismereteit, s több al­kalmat kell teremteni ré­szükre ahhoz, hogy az u gy - nevezett kényes kérdések- ben is felszínre kerüljön vé­leményük. Az értelmiséget fokozottabban be kell vonni a szakszervezeti munkába, kérni kell aktívabb ' közre­működésüket. Ezután a munkások, dolgo­zók iskoláztatásának, a köz- művelődés problémáinak kérdéseivel, tennivalóival foglalkozott a beszámoló. Az elnökség az iskolarendszerű felnőttoktatásban egyebek között hiányolja a társadal­mi összefogást és az átfogó tervet az ezzel kapcsolatos feladatok megoldásához. A szakszervezetek javasolják a felnőttoktatás továbbfejlesz­tése érdekében, hogy a köz- Hiűvelődési intézmények se­jtén a KISZ egyetemi bi­zottságának titkárává vá­lasztották, majd 1970-ben a KISZ Pest megyei Bizottsá­gának titkára lett. E beosz­tásában agitációs és propa­gandamunkával foglalko­zott. 1970-ben a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Szent­endre városi Bizottságának első titkárává választották, s ugyanakkor a megyei párt végrehajtó bizottságának is tagja lett. (MTI) gítségével, tegyék lehetővé a vizsgára való felkészülést is­kolába járás nélkül is. Nem a bizonyítványok hiányoz­nak — hangsúlyozta a beszá­moló, — hanem az ismeret. A szakszervezetek kívána­tosnak tartják azt is, hogy mielőbb hozzák létre a szak­munkások középiskoláját, amely lehetővé tenné a ta­pasztalt képzett dolgozók tö­meges továbbtanulását, az érettségi szint elérését. • Befejezésül a dolgozók és a művészek kapcsolatával fog­lalkozott a beszámoló. Meg­állapította, hogy a szakszer­vezetek törekednek a művé­szetek megismertetésére, de arra már kevésbé figyelnek, hogy felszínre hozzák a kü­lönböző művészeti esemé­nyekről, művekről, a közön­ség, a dolgozók véleményét, s ezeket eljuttassák az alko­tókhoz, nyilvánosságra hoz­zák megfelelő fórumokon. Nem igaz, — kelt ki a be­számoló a nem ritkán han­goztatott nézet ellen — hogy a munkásközönségnek nincs véleménye, s hogy csak az igénytelenség jellemzi ízlé­sét. Azt nem lehet várni tő­lük, hogy mindenre kiterje­dő szakszerűséggel fogalmaz­zák meg műbírálatukat, — hiszen sajnos ezzel még a hi­vatásos kritikák is sokszor adósak maradnak — de ha figyelembe akarják venni a tömegek jelzéseit,1 akkor biz­tos, hogy őszintén elmond­ják, mennyire hatott rájuk egy-egy alkotás, igaznak ér- zik-e azokat a konfliktuso­kat. emberi sorsokat, amelye­ket különböző írásokban, fil­mekben, színdarabokban, ív­ben, rádióban, észleltek. Az eddigieknél még követ­kezetesebben kell dolgozni azért, hogy a tömegek véle­ménye eljusson a művészek­hez. A szakszervezetek ja­vasolják a dolgozók és a művészek kapcsolatának fej­lesztéséhez új lehetőségek és módszerek felkutatását, al­kalmazását. Az aktív, sok javaslatot és kiegészítést tartalmazó vita után a tanácsülés elfogadta az elnökség előterjesztését és a szóbeli beszámolót. Ezután Gál László, a SZOT titkára javaslatot tett a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa és a SZOT elnökségének második félévi munkatervére, majd beszámolt a SZOT két ülése • között végzett munkáról, j (MTI). » 5. Maria megfigyelése izgal­mas anyagot szolgáltatott az elemzéshez. Valóban igen ér­dekesnek látszott,. Amíg a többi telefonközpontos az előfizető kapcsolása után le­tette a hallgatót, ő kedvét lelte a beszélgetések lehall­gatásában. NSZK-beli címekkel foly­tatott kiterjedt levelezésének is jelentősége lehetett ebben a szituációban. Egy alkalommal Sobek Gliwicébe utazott egy barát­ja temetésére, s ott ismerőse­ivel találkozott. Közülük né- hányan már letöltötték kato­Péntek délután a kispesti Vörös Csillag Gyár szerelő­csarnokában munkásnagy­gyűlést rendeztek. A nagy­gyűlésen részt vett Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, Somogyi Sándor, a budapesti pártbizottság tit­kára, dr. Horgos Gyula ko­hó- és gépipari miniszter, Horváth Ede, a Központi Bizottság tagja, a gyár mi­niszteri biztosa, a Magyar Vagon- és Gépgyár vezér- igazgatója, Molnár Endre, a 19. kerületi pártbizottság el­ső titkára, Virágh Ferencné, a kerületi tanács elnöke, to­vábbá a kispesti gyár párt-, gazdasági és tömegszervezeti vezetői. v A nagygyűlés mintegy ezer résztvevőjét Kotka Sándor,' a Vörös Csillag Gyár pártbizottságának tit­kára köszöntötte, majd Nyers Rezső mondott beszédet. Bevezetőben arról szólt, hogy a Vörös Csillag Trak­torgyár olyan húszéves pe­riódus végére ' érkezett, amelyben döntően országos szükségleteket kielégítő és exportra is szállított trakto­rokat és dömpereket gyár­tott. — A traktorgyártás a kis­pesti gyárban ötvenéves múltra tekinthet vissza — folytatta Nyers Rezső. — Igaz, ez idő alatt nagyon sok tapasztalat gyűlt össze, de kétségtelen az is, hogy az itt gyártott és még most is készülő traktorok — nem­zetközi mércével mérve — drágák: már olcsóbban tud­juk a szocialista országok­ból, elsősorban a Szovjet­unióból beszerezni. A Vörös Csillag Traktorgyár — faj­lagos mutatókkal érzékeltet­ve — egy lóerős teljesít­ményt 3500 forint ráfordí­tással termel. Nemzetközi szinten v;6zont ma már ez a költség — a legfejlettebb traktorgyárakban — ahonnan ma mezőgazdaságunk trak­torszükségletének 90 száza­lékát beszerzi — a miénknél alacsonyabb: forintban kife­jezve 1700-tól maximum 2800 forintig terjed. Azért, mert nagyobb szériában, korszerű technológiával termelnek, amit nem lehet biztosítani a Vörös Csillag Traktorgyár mai körülményei között. A lényeget tekintve a dömper­rel is majdnem ugyanaz a helyzet, mint a traktorral. Ráadásul évtizedünkben a dömpereket már kiszorítják a billenős teherautók, ame­lyek gyorsabban, több célra használhatók. Nyers Rezső ' elmondta, hogy a központi, kormány­zati szervek a leggazdaságo­sabb alternatívát választot­tak, amikor úgy határoztak,1 hogy a kispesti gyár kap­csolódjék be a közúti jár­műgyártásba, azon belül is az autóbuszprogram megva­lósításához szükséges hátsó- hidak, mellsőhidak. alkatré­szek gyártásába. Az átállás nem megy átmeneti nehéz­ségek nélkül, a jövő azon­ban tartósan csak így biz­tosítható. naidejüket. A baráti beszél­getés során ki tudott szedni belőlük számos információt azoknak a katonai egységek­nek elhelyezkedéséről és fel­szereléséről, amelyekben szolgáltak. Bizonyos idő múlva ezek az információk belekerültek „Hilda” kémje­lentéseibe. Ez kétségtelenül bizonyítot­ta, hogy a jegyesek mégosz­toznak sorsukban, a szó leg­teljesebb értelmében. A kém­pár letartóztatását 1963. ok­tóber 11-re tűzték ki. Szá­mukra ez a karrier végét je­lentette mind a kémtevé­kenységben, mind az életben. Ügyükben a nyomozás azon­ban tovább folyt, hogy felde­Nyers Rezső rámutatott arra, hogy a nemzetközi mé­retekben tapasztalható sza­kosodási folyamatnak elő­nyei mellett vannak például olyan következményei, hogy bizonyos termékek gyártásá­ról le kell mondanunk. Vi­szont termelési lehetőségeink a szocialista országokkal folytatott gazdasági kapcso­lataink révén lényegesen bő­vülnek. s ez nagy lehetősé­get nyújt. Összességében te­hát előnyös számunkra a nemzetközi szakosodás: Felvetette Nyers Rezső azt a kérdést is, hogy egyálta­lán megengedhető-e szo­cialista országban a veszte­séges termelés? Korábban is azt mondottuk és ma is azt valljuk, hogy ha társadalmi érdek indokolja a vesztesé­ges termelést, akkor annak van létjogosultsága. Akkor, ha a veszteséges termelés olyan terméket juttat a nép­gazdaságnak, a lakosságnak, amit máshonnan nem tud­nánk biztosítani. További ok lehet, ha az életszínvonal­politika vagy a népgazdasági felhalmozás szempontjából szükséges. A termelés egé­szének azonban jövedelmező, nek kell lennie, ebből kell biztosítanunk a fedezetet a munkabér emeléséhez és a különböző szociális problé­mák megoldásához. Felhal­mozási célokra, például új gyárak építésére, a régi üze­mek bővítésére ugyancsak a termelés jövedelmezősége nyújt megfelelő anyagi fede­zetet. Nyers Rezső részletesen foglalkozott gépiparunk je­lenlegi helyzetével, fejlődé­sének körülményeivel. Nyo­matékosan rámutatott arra, hogy a magyar gépipar az elmúlt két és fél évtized­ben számottevő fejlődést ért el, annak ellenére, hogy vi­szonylag szűk bázisról in­dult el. — Amit most népgazda­sági méretekben elhatároz­tunk és végrehajtunk, az lényegében a magvetéshez hasonlítható. Ebből a mag­ból a magyar gépipar jövője sarjad és terebélyesedik majd ki, amit most elültetünk, bi­zonyosan meghozza majd gyümölcsét a mi javunkra, de még inkább a fiatalság, a jövő generációjának boldo­gulásra. S ez egyik fő törek­vésünk —, mondta beszéde végén Nyers Rezső, s a Központi Bizottság és a kor­mány nevében sok sikert kívánt a gyár dolgozóinak további munkájukhoz. Nyers Rezső nagy tapssal fogadott beszéde után Hor­váth Ede szólalt fel. Felszó­lalt a nagygyűlésen Horváth Géza szerelő; aki munkás­társai nevében arról beszélt, hogy a gyári kollektíva ed­dig is becsülettel helytállt és a jövőben is minden ere­jével támogatja a feladatok eredményes megoldását. Szót kért a nagygyűlésen Kerekes Balázs, a forgácsoló­üzem dolgozója is. A mun­kásgyűlés Kotka Sándor zár­szavával ért véget. (MTI) rftsék az áruló pár működé­sének valamennyi részletét. ★ Leo Kreiss, Bremervörde, Hohenkamp 12. szám alatti lakos szüntelenül küldözget­te leveleit húgának, s ezek­ből egyértelműen kitűnt, hogy nagyszerűen megy a sora, — hisz ez érthető is! — a gazdasági csoda ""és egyál­talán a Nyugat... Nem tette hozzá azonban, hogy az ő egyé­ni gazdasági csodáját nagyban befolyásolja az USA katonai hírszerzőinek bremerhaveni központjával fenntartott együttműködése. Az Atlanti­óceán túloldaláról lévő meg­bízók zsoldja jelentős mér­tékben megerősítette Leo és Wilma Kreiss családi költ­ségvetését. Úgy látszik azon­ban, hogy ez még nem volt teljesen elegendő nekik, ugyanis Leo saját húgának eladására is rászánta magát. Amikor 1957. júliusában Ma­Már hosszabb ideje látszott, hogy Chilében felgyorsultak az események. Alig néhány napja foglalkoztunk a Santia- góból érkező hírekkel és már akkor is világos volt, hogy valamennyi jelentés mozaik­ja egyetlen képpé áll össze: a népi egység jobboldali el­lenzéke, a minden rendű és rangú reakciósok tábora el­határozta, hogy mielőbb ke­nyértörésre viszi küzdelmét a haladó rendszerrel. A kép másik fontos eleme is nyilvánvalónak tűnt. Az immár nyíltan polgárháború­ra törő jobboldal fokozta ak­namunkáját a hadseregben. Dr. Salvador Allende elnök­nek erre megvolt a maga határozott válasza. Úgy dön­tött, hogy ezúttal nemcsak ideiglenesen vonja he a fegy­veres erők vezetőit a kor­mány bizonyos kulcspozíciói­ba, mint a múltban tette, ha­nem hosszabb távon is. A re­akció nyilvánvalóan ezt akar­ta megelőzni. Nem is akármilyen eszkö­zökkel. Néhány napja szer­vezett banda támadta meg Prats tábornokot, a fegyve­res erők főparancsnokát, aki eddig mindig teljesítette az elnökkel és a kabinettel ria látogatóba érkezett hoz­zájuk, összehozta őt egy bi­zonyos Gerhard Fischerrel, akit a Vöröskeresztnél dol­gozó barátjaként mutatott be. Fischer jóvágású, barna hajú, fekete szemű férfi volt. Azon­nal megtetszett Mariának. Végtére is nagyon rendes, szí­vélyes, megértő ember volt. Kezdtek együtt járni. Ger­hard végigjárta vele az éj­szakai lokálokat, megmutat­ta, hogyan szórakoznak a „szabad világ” emberei; Ami­kor végre úgy vélte, hogy az alap elő van készítve, elvit­te egy elegáns brémai gar­zonlakásba. Ott pedig érzé­keny pillanatok közepette bevallotta a lánynak: arra n következtetésre jutott, hogy személye érdemes a bizalom­ra, és munkatársa lehet az amerikai hírszerzésnek. Ma­gas honoráriumokról, könnyű és gazdag életről beszélt. Sza­vainak megerősítésére áta­dott neki 500 nyugatnémet márkát. Maria beleegyezését szemben alkotmányos köte­lességét. Mint ismeretes, csak a generális lélekjelenléte és szolgálati fegyvere akadá­lyozta meg a tervezett poli­tikai gyilkosságot. Tegyük hozzá: az efajta gyilkosság­nak Chilében megvannak a közelmúltbéli hagyományai. A jobboldal annak idején úgy akarta megakadályozni dr. Allende törvényes vá­lasztási győzelmét. Most ugyanerre történik kísérlet.’ Allende drámai beszédben jelentette be, hogy a hadse­reg néhány egysége páncélo­sokkal körülzárta az elnöki rezidenciát,' a La Moneda- palotát és tüzet nyitott. A ko- , ra esti órákban olyan hírek érkeztek, hogy a térségben lö­völdözés hallatszott. Lati n-Amerika legfiatalabb progresszív rendszere törté­netének legdrámaibb óráit éli át. Lehet, hogy mire e sorok megjelennek, Chile újabb fejlemények színhelye lesz. De bármi történjék is a közeljövőben, hosszabb tá­von feltétlenül a népi egy­ség céljait és eszközeit iga-' zol ja a legfőbb bíró: a törté-' nelem. adta, és továbbra is találkoz­gatott Fischerrel. Az pedig bizonyára egy gyengédebb pillanatában megmondta a lánynak valódi nevét, vagyis azt, hogy Harcidnak hívják, s hogy származását tekintve kanadai. A találkozások során, egy konspirációs lakásban Maria és Harold felváltva szeretke­zett és dolgozott. Harold ki­képezte a lányt a hírszerzés technikájára és' a titkosírás használatára. A kiképzés után feladatul adta neki a honvédséget érintő adatok gyűjtését hazájában, ponto­sabban azt. hogy hol és mi­lyen jellegű katonai egységek Állomásoznak, mi a teljes el­nevezésük, tábori postájuk száma, milyen a létszámuk, hol helyezkednek el ellátó raktáraik stb. Egyúttal utasí­tást kapott arra, hogy az összegyűjtött híreket titkos­írással. rendes levelekben küldje el Leo Kreiss címére. (Folytatjuk) / A Szakszervezetek Országos Tanácsának ülése \ Válogatás napjaink kémügyeinek krónikájából Zbigniew Bryczkowskk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom