Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-30 / 151. szám

1973 fant«« 30 KFT.ET MAGYAROR37ÄG 1. oldal Helyi politika Épül a harmadik toronyház Nyíregyházán, a Kossuth utca és a Kun Béla űt mellett a harmadik toronyház leg­magasabb szintjén dolgoznak az építők. (Elek Emil felvétele) • • Ónként vállait műszakok A gumigyári fiatalok helytállásáról Hol kezdődik, s meddig ter­jed a jó helyi politika? Nyír- bogdányban kérdeztem erről vezetőket. Pethő Károly, a Nyírbog- dányi Kőolajipari Vállalat tmk-csoportvezetője a köz­ség pártszervezetének csúcs­titkára: „Az országos, nagy politikából kell kialakítani a helyi politikát, a község sa­játosságait figyelembe véve Lényegében a párt és. kor­mány határozatainak az adott községben való megoldása.” Lukács József, a népfront­bizottság elnöke, aki a Nyír- bogdányi Kőolajipari Vállalat lakatosa: „Helyi politika, a helyi párt-, társadalmi, gaz­dasági vezetők politikai tevé­kenységétől függ. Minden községben olyan, amilyenné formálják.” Radios Mihály pedagógus, az alapszervezet párttitkára: „Jó helyi politikát úgy for­málhatunk, ha a lakosság hangulatát is felmérjük. A jelzéseket felfogjuk, s azokra reagálunk, intézkedünk. Vagyis, amit itt helyben el lehet intézni, azt végezzük el, amit nem, azt közöljük felfe­lé.” Halász János, a tanács vb- titkára: „Helyi politikát csi­nálni csak úgy lehet, ha az emberekkel, a lakossággal megszerettetjük azt a helyet, ahol született, él, dolgozik, részt vállal innak alakításá­ban, formálásában. Kezdődik talán azzal, hogy haladó ha­gyományainkat ápoljuk, s folytatódik úgy, hogy gondos­kodunk a község lakosságá­nak minden irányú, f minél jobb kielégítéséről.” Négy évvel ezelőtt megmu­tatták a bogdányiak, hogyan Ss értelmezik ők a helyi poli­tikát, s azt is, hogy hol is kezdődik az emberek hazafl- ságra nevelése. 1969 tavaszán kéthetes, gazdag ünnepségen emlékezték meg Nyírbogdány 750. éves fennállásáról. El­készítették a község monog­ráfiáját, kiállításokon mutat­ták be a település múltját, jelenét, a szocialista vívmá­nyokat, az üzem termékeit, értékes írott emlékeit. Elő­adások hangzottak ei az üzemről, a településről, a tsz- r®, a fejlődésről. Ott voltak a testvérközség, Heves kül­döttei is. Ott volt a faín apraja- eagyja. Hogy mekkora volt estnek a kisugárzása, nehéz terme felmérni. Egy tény: most sokan irigylík a virágos Nyírtxjgdányt. Hogyan szüle­tett? Lakóinak száma 3159. A lakások száma: 822. Több, mint 1600 ember parkosított, virágosított az utcákban, a házak előtt. Csak egy példa a sok közül. Tavaly 300 ez­ret, most 100 ezer forintot kaptak a társadalmi munká­jukért. Lukács József említette, hogy a helyi politika olyan, amilyenné a vezetők formál­ják. így igaz. Ehhez azonban Radics Mihály hozzáteszi: „A helyes irányítás és a politika egységes értelmezése is szüksé­ges. Azt tenni,- ami a legfon­tosabb. Sorrendet tartani.” Pethő Károly pedig- azt ma­gyarázza, hogy a helyi politi­ka feltétele az egységes cse­lekvés. „Ha egy község ve­zetői nem egységesek politi­kai nézeteikben, s ha a fel- készültségük hézagosj ez visz- szahat a politika érvényesülé­sére is.” Említik a nőpolitikái hatá­rozat aprópénzre váltását. Pethő Károly: „Megvizsgál­tuk, hogyan érint ez bennün­ket. Mit kell tennünk, milyen lehetőségeink vannak. És csak ezután cselekedtünk. En­nék eredménye, hogy érvé­nyesül az egyenlő munkáért egyenlő bér elve. Az üzemben a gyermekes anyáknál meg­szüntették a három műszakot. A tsz az óvodát 30 hellyel bő­vítette. Jórészt társadalmi összefogásból. Az állomás melletti óvodát a tanács vet­te át. Két óvodánk van. Elér­tük, hogy ez a gond meg­szűnt, minden gyereket el tudunk helyezni óvodában. E helyi politika eredménye to­vábbá, hogy bölcsőde építését határoztuk él. Egy hónap múlva átadásra kerül.” Radics már a tanács vb- ülósen is „verte” a vasat a művelődési ház ügyében. Pénzt kért. Megszavazták. „Megtárgyaltuk az ifjúsági törvényt. A tanács e célra évente 20 ezer forintot ad. Bővítjük az iskolanapközit is.” A csúcstitkár az üzemi rmm- káslakás-építés segítéséről szól. Tavaly is, idén is 1—1 milliót adnak kamatmentesen erre a célra. Segítik az ifjú házasokat. Négy szolgálati la­kás közül három fiatal kapott ilyet. A valóban jó, céljainkat szolgáló helyi politika csak akkor érvényesülhet, ha azt szervezik, irányítják, alakí­tásába is bevonják a lakossá­got. Erre törekednék Nyírbog- dányban a párt-, a társadal­mi vezetők. Három pártalap- szervezet van á községben. A párttagság létszáma: 136. Leg­erősebb a gyári pártszervezet, melynek 73 tagja van. Pethő mondja, „leggyengébb” a községi. „Nyugdíjasok, eljá­ró munkások, stb., akiknek egy része már nem aktív, a másik része pedig „kétlak f”, s nem vehet így részt e poli­tika alakításában, formálásá­ban.” Lukács József, a népfront­bizottság elnöke hangsúlyoz­za: „Fontos, hogy minden tö­megszervezet tudja, mi a te­endője e politika alakításá­ban, megvalósításában. Tudja is, persze az más kérdés, mennyit valósít meg belőle. Itt vagyunk bajban. Elmarad a bizottsági ülés. Oka? Talán az érdektelenség, vagy az is, hogy vannak,^aki­ket csak a magánügy érdekel, a közügy közömbös részükre. Jó a politika, mondják, csi­náljátok. Ez nem elég ma már.” Később meglehet, hogy ez a „jó a helyi politika, csinál­játok” — felfogás visszaüt, vagy ellenkezést válthat ki, ha esetleg nem úgy döntenek az egész községet érintő kér­désben, mint ahogy ezt a kö­zömbösök szerették volna. Fontos ugyanis, hogy a megoldandó kérdések között sorrendet állaoítsanak meg. Ez a helyi politika fontos ré­sze. Mondják, hogy a tanács­választások előkészítése so­rán 23 közérdekű bejelentés érkezett. Ezeket rangsorol­ták, megvizsgálták, mire mennyi pénz, társadalmi mun­ka szükséges. És van-e rá fe­dezet. Ritka az a község, ahol alig 3 ezer lakosra 14 kút jut. Ezek karbantartását, tisztítá­sát kérték. Szerepel a megol­dandó feladatok között a ke­reskedelmi ellátás javítása. Épül ABC. Egyetértünk abban, hogy a helyi politikát fel kell par­cellázni, még apróbb pénzre váltani. Ismertetni az embe­rekkel, mit akarnak, kérni a véleményüket, munkájukat. Ezek a javaslatok a párttól, a tömegszervezetektől eljut­nak a tanácshoz. Ennek alap­ján dönt a tanács. A tanács- vb — melynek tagjai között találhatók a párt- és társa­dalmi szervek vezetői — a konkrét helyzet, a helyi sajá­tosságok és szükségletek, a la­kosság javaslatai alapján terjeszti elő, mire használják fel az 1 millió 300 ezer fo­rintot. Helyi politika “ a lakosság érdekeinek a szolgálata. S, hogy most ezt a pénzt mire javasolják? Községrendezési terv készítésére, vízrendezés­re, ravatalozó építésére, bel­vízrendezésre. Ez persze „csak” javaslat. Meg is kell védeni. Könnyű ez a helyi politika? Nem. Ezt vallják mind a négyen: „Nekünk az egész község érdekeit kell szolgálni. Ezt érvényesíteni legjobb tudásunk szerint” Farkas Kálmán ' — Ha arról van szó, ösz- szeszedünk égy műszakot — mondja az egyik fiatal munkás, Mészáros Sándor. Erre legutóbb június 17- én került sor, amikor a gu­migyár hengerüzemének fia­taljai vasárnap délelőttjü- ket feláldozva KlSZ-műsza- kot szerveztek. — S csak arra kell a mű­szak, hogy7 segítsenek az üzemen ? — Dehogy. Nincs olyan, hogy céltalanul dolgozunk. Most a rádióakcióban vet­tünk részt. Amit kerestünk volna, abból az összegből egy tanyasi iskolának rádiót veszünk. — Egy fél évben hány műszakot lehet így csinálni? — Mi szombaton is három műszakban megyünk. Azért a 3—4 KISZ-műszakot ösz- szehozzuk. Megmondják, melyik gépnek kell menni, s ahhoz lesz ember. — Vagyis egy emberre mennyi jut? — Van olyan, aki mindig bent van. A másik m!eg csak egy műszakra jut el. — És ezt nem lehet meg­unni? — Miért? Azt az egy-két műszakot mindenki kibírja. Az előbbi kérdezz-felelek arra volt -jó, hogy egy kis fényt derítsünk a nyíregy­házi gumigyárban a fiatalok termelést segítő tevékenysé­gére, a jól bevált kommu­nista szombatok és vasárna­pok jellemzésére. Nem „tűzoltó“ munkában A KISZ-bizottság titkára, Holló László mondja: — Olyan már nincs, hogy anyaghiány miatt, vagy mert valamelyik üzemvezető rosszul szervezte meg a munkát, mi „tűzoltó” mun­kában benn maradjunk sza­bad szombaton. A KISZ nem adja oda a nevét az ilyes­mihez. Ha rosszul csinálta, akkor fizessen túlórát, oldja ' meg azzal az elmaradást, ha tudja. A KISZ-műszakoknak szervezett rendje van, azt legalább egy héttel előtte be kell jelenteni. Pedig a fiatalok lelkese­dése, az önként vállalt mű­szakok valamilyen cél érde­kében a gyárnak is nagy hasznot hoznak. A múlt év­ben például közel tízezer órát dolgoztak a fiatalok, másfél millió forint értékűt termeltek, s 146 ezer forintot tett ki a társadalmi munka­bér. Az idén két „nagy” műszakot szerveztek, márci­usban a VIT tiszteletére, má­jusban pedig a tanyasi kol­légiumok építésének támo­gatására dolgozott 600 fia­tal és idősebb munkás a gyárban. Az, hogy 600-an voltak más szempontból is érdekes. Ugyanis bármennyire a fia­talok gyára a gumigyár, a KISZ-tagok száma mégsem éri el az ötszázat. Ha tehát a létszámuknál is töt>b em­bert tudtak megnyerni cél­jaiknak, akkor itt az össze­tartásban?' a KISZ jó szer­vező munkájában nincs hi­ány. S amikor a fiatalok szerveznek, akkor mellettük áll a pártszervezet is, segíti őket. Védnökségben — A fiatalok lelkesedésére is számítunk — fejezi ki tö­mören mindezt Brozsek Pál, a hengerüzem vezetője, aki egyben a párt csúcsszervezet tagja. — Mindig van értelme 9 vállalásunknak. Nemcsak az üzemért, hanem a vállalás­ban felajánlottakért csinál­juk — magyarázza Hankosz- ki József, a hengerüzeml KISZ-alapszervezet titkára. Mindezt a kialakított szer­vezeti keretek biztosítják. A vállalati KISZ-bizottság ál­tal szervezett központi prog­ramon felül a fiatalok véd­nökségvállalási szerződést kötnek az üzemmel, gyár­részleggel. Ebben már jóelő- re leírják, hogy az üzem ter­vén felül milyen mennyi­ségi, vagy minőségi felada­tokat vállalnak, ehhez véle­ményük szerint hány órás KISZ-műszakot szerveznek, s ennek mi lesz a termékben kifejezett haszna. A végzett munka után kifizetett bérnél is a megfelelő pénzügymi­niszteri rendelet utasításait alkalmazzák. Az, hogy egy-egy alapszer- vezet és az üzem, gyárrész­leg szerződésben írja le, hogy mit vállal a munkában, már eleve tervszerűséget té­telez fel. Külön társadalmi munkaszerződés intézkedik a kommunista szombatokról. S ott azt is leírják, hogy a munkáért kapott pénzt mire fordítják — mint legutóbb a tanyasi iskolák rádióakció­jára. Túlzás nélkül — De arra vigyázunk, hogy ne vigyük túlzásba — teszi hozzá mindehhez Holló László. — Véleményünk sze­rint egy fél évben két-há- rom műszak éppen elegendő. Természetesen a jól dolgo­zó fiatalok jutalmazása sem maradhat el. De az erkölcsi, anyagi megbecsülésen túl a gyárban valóban az igazi formáját ismerték fel a kom­munista szombatoknak. A fiatalok lelkesedésére alapo­zott társadalmi munka vilá­gosan meghatározott céljai valóban megerősítik minden fiatalban, hogy a munkáért kapott forintokkal mások se­gítségére siethetnek, s a ter­meléssel pedig segítik a gyá­rat a tervteljesítésben, túl­teljesítésben. Lányi Boten«! Demecserben, tűi a vasúti1 síneken két ipari vállalat ad munkát a nagyközség és a környező települések lakói­nak. A „régi” keményítőgyár mellett új üzem bontogatja szárnyait: a Nyíregyházi Vasszerkezeti és Gépipari Vállalat 1-es számú gyár­egysége. Jelenleg 73-an dol­goznak az egykori gépállo­más épületeiben, demecseri- ek, kékiek, gégényiek, ber- kesziek, székelyiek és nyír bogdányiak. Varga István géplakatos, gégényi. A gyáregység egyik legfiatalabb dolgozója, 23. életévével azonban már törzsgárdatagnak számít. Nagy hévvel kezdte beszél­getésünket: — Budapesten voltam ta­nuló. Albérletben laktam, tehát mondanom sem kell. nem volt valami rózsás dol­gom. Vágytam haza, köze- lebbre De nemcsak az al­bérlet miatt. Más az a pesti világ.. Nem pászolt, nem tudtam megszokni. A szak­munkásvizsga után Nyíregy­házán kerestem munkahe­lyet. így kerültem a VA- GÉP-hez. Négy hónapig vol­tam a központban, majd ide D%jmecserbe jöttem át, 1967­ben. Még a Nyíregyházára való ingázást sem birtam. Várni a vonatra, télen fa- gyoskodni... Ez nem ment. Gégény itt van közel, mo­torral átjárok. Pár perc az egész. Fizetésével elégedett. Ke­resete 2300—2500 forint kö­zött van havonta. — Azt beszélik, hogy Pes­ten többet kereshetnék — mondta. — Ott jobban fizet­nek mint Szabolcsban. Igen ám, csakhogy azt is kell nézni, mennyivel több a ki­adás. Gondoskodni szállásról, étkezésről, utazásról. Ezekre az a bizonyos plusz még kevés is. No és arról még nem is beszéltem, hogy he­tente csak egyszer járnék haza, albérletben, vagy munkásszálláson kellene lak­nom. Egyszóval nem éri meg. — Hogy jobb a szórako­zási lehetőség? — kérdez vissza. — Igaz, ez egy fiatal számára csábító lehet. De, szerintem ma már falun is lehet hol szórakozni, még akkor is, ha nincs bár, ci­tadella, Abbázia. Például ne- künk Gégényben van egy ifjúsági klubunk, ahol rend­szeresen összejöhetünk. Van zenekarunk, a program vál­tozatos, hasznosan el lehet tölteni a szabad időt AM meg szórakozni akar, annak ott a presszó. Van mozi, csak a színház hiányzik, igaz némileg kárpótolja a televí­zió. — Családos embernek meg egyébként sem való az in­gázás — kapcsolódott be be­szélgetésünkbe Harsányi Béla, lakatos brigádvezető. — Ráadásul nem is mű­szák. Van most már ipari munka helyben is. Minek Pestre vagy a Dunántúlra menni? Amennyivel ott töb­bet kap valaki, azt el is költi. Én itt háromezer fo­rint körül keresek. Felér egy távoli munkahely ötezerével. Harsányi Béla is a fiata­labb korosztályhoz tartozik, 29 éves. Gégényi. Több, mint hat éve, hogy Deme­cserben dolgozik. — Aki egyszer leszáll a vonatról, aligha ül fel újra — mondja határozottan. — Én megtalálom itt a számí­tásomat. Megbecsülnek, fi­zetésem jó, naponta a csa­láddal lehetek. — Sokan azt vetik a sze­münkre, hogy azért jó ne­künk helyben dolgozni, mert munkaidő után roha­nunk haza a háztájiba, s ott is megvan a hasznunk — vette át beszélgetésünk fo­nalát Papp Zoltán. — Na és ha megvan, megdolgozunk érte. De nem rohanunk ha­za. A Harsányi-brigádban dolgozom, s kétszer nyertük már el a szocialista brigád címet. S ezért munkaidőn túl is sokat dolgoztunk. Aztán sorolta, a brigád eredményeit: új utat készí­tettek a gyáregységen belül, a helyi óvodának hintát, mászókát adtak, most ké­szítik a kerítését is. Senber- ger Ferenc, brigádtársuknak pedig segítenek lakást épí­teni. Az építési anyagot már elszállították, az alapot le­rakták. Most a falrész kö­vetkezik. Mindez munkaidő előtt, vagy után. — A törzsgárdatagság már úgy nagyjából kialakult — folytatta Papp Zoltán. — Sokan az ingázást hagyták abba, és jöttek ide dolgozni. Nem hiszem, hogy valaki is közülünk elmenne újra in­gázni. Nekem a fizetésem 2500 forint körül van. Régi munkahelyemen a kétezer körül volt. Igaz, hat évvel ezelőtt. Most ott is lenne 2500, de sokkal több el is menne utazásra, szállásra, kosztra. Biztosabb, nyugod- tabb a megélhetés, mint az ingázáskor volt. B. D. Hazatalált ingázók

Next

/
Oldalképek
Tartalom