Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-28 / 149. szám

fcELET-MÄGYÄRORSZÄÖ S. oldal 1973. jtfnlus W — ...................1 ■*# ßrezsnye? hazaérkezett Moszkvába I Államcsíny Uruguayban KOMMENTÁR A szov'ef—amerikai kapcsolatok és Európa (Folytatás az 1. oldalról) Borisz Bugajev polgári repü­lésügyi miniszter, Sztyepan Cservonyenko, a Szovjetunió párizsi nagykövete, Georgij Cukanov, Andrej Alekszand- rov és Anatolij Blatov, az SZKP KB főtitkáránák ta­nácsadói és Beonyid Zamja- tyin, a TASZSZ vezérigazga- : tója. ' Francia részről — Pierre ' Messmer miniszterelnök, Mi- ’ chel .lobért külügyminiszter, I V. Giscard d'Estaing gazda- ! sági és pénzügyminiszter, I •Zves Guena közlekedésügyi j miniszter, Jean-Philippe Le- cat, a gazdaságügyi és pénz- | ügyminisztérium állanrtitká- ra, Edmond Balladur, az el- [ nöki iroda tőtitkára, Geoffrey de Courcel, a francia külügy- 1 minisztérium főtitkára, Jac­ques Pierre Vimont Francia- ország moszkvai nagykövete, továbbá Francois Puaux, Jean- Pierre Brunet és P. Laurent, a francia külügyminisztérium I igazgatói. ^ * A tárgyaló felek nagy meg­elégedéssel állapították meg, hogy erősödik a két ország közötti konstruktív együtt­működés. Kijelentették, hogy ezt az együttműködést to­Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnöke hétfőn érkezik Auszt­riába négynapos hivatalos lá­togatásra. A szovjet minisztertanács elnöke hétfő délelőtti megér­kezése után még a deli órák­ban látogatást tesz Franz Jó­násnál, az Osztrák Köztársa­ság elnökénél. Délután a mi­niszterelnökség épületében felkeresi dr. Bruno Kreisky kancellárt és ezt követően megkezdődnek a szovjet— osztrák tárgyalások. Kedden délelőtt Alekszej Koszigin lá­togatást tesz az osztrák par­lament épületében, majd Komeuburgban egy hajógyá­rat tekint meg. A délutáni órákban kerül sor a szovjet —osztrák tárgyalások befe­jező szakaszára. A szovjet kormányfő láto­gatásának harmadik napján, szerdán Linzbe utazik és fel­keresi az államosított Voeest Műveket. Visszatérve a fővárosba, előbb a Szovjet— Osztrák Társaság meghívásá­nak tesz eleget, majd osztrák üzletemberekkel találkozik. A négynapos program be­fejezéseként július 5-én, csü­törtökön Alekszej Koszigin 3. A sifrét egy olyan bonbo- nosdobozban kellett átvinni­ük a határon, amelyet külön erre a célra vásárolt Halstein. A kémjelentéseket, mind a látható, mind pedig a rejtett részt Marta Kuhnertnek kel­lett leírnia közönséges1, illet­ve vegytintával és Lengyelor­szágból négy NSZK-ban élő személy címére kellett elkül­denie. Ezenkívül Halstein megadta Kuhnertéknek Irma Schirrmacher címét azzal az utasítással, hogy e címre Len­gyelországba való visszaérke­zésük után azonnal küldje­nek egy postai levelezőlapot. E lap megérkezése azt jelen­tette, hogy a teljes kémfelsze­relés szerencsésen átjutott a határon. A jutalmazás kérdéséről sem feledkeztek meg. Az ese­tenkénti jutalom annak függ­vényeként alakult, hogy mi­lyen értékesek voltak a kém­információk. Halstein köte­vábbra is igyekeznek elmé­lyíteni, s ezt előmozdítja a szovjet—francia együttmű­ködés elveit rögzítő okmány, valamint a politikai konzul­tációkról szóló szovjet—fran­cia jegyzőkönyv következetes megvalósítása. A felek hangsúlyozták, hogy a két ország közötti megértés további elmélyítése és a béke érdekében kifejtett együttműködés szempontjá­ból nagy jelentősége van a magas szintű szovjet—francia konzultációknak. E gyakorlat folytatása és fejlesztése ér­dekében megállapodtak ab­ban, hogy a soron következő találkozót 1974 elején tartják. Ezzel összefüggésben Leo- nyid Brezsnyev meghívta a Szovjetunióba Georges Pom- pidout, s ő a meghívást elfo­gadta. teonyid Brezsnyev és Georges Pompidou munkata­lálkozója ismét kinyilvánítot­ta a Szovjetunió és Francia- Ország közötti együttműködés állandóságát, a szovjet és a francia nép barátságának tar­tósságát és mélységét. Leonyid Brezsnyev háláját fejezte ki Georges Pompidounak azért a vendégszeretetért és meleg fogadtatásért, amelyben őt , francia földön részesítették. az osztrák televízió új szék­házát tekinti meg Bécsben, majd interjút ad a tv-nek, később pedig a Hofburgban nemzetközi sajtótájékozta­tón vesz részt. A Szovjetunió miniszterta­nácsának elnöke és kíséreté­nek tagjai csütörtökön a délutáni órákban utaznak el Bécsből. A DIFK küldöttsége a dél­vietnami felek kétoldalú ka­tonai vegyes bizottságának keddi ülésén javasolta, hogy alakítsanak utazó vegyes csoportokat, s ezek a helyszí­neken vizsgálják ki a fegy­veres összecsapások okait, és kíséreljék meg a megszünte­tésükre, valamint elkerülé­sükre alkalmas intézkedések kidolgozását. Ezek a csopor­tok ellenőrizhetnék a június 13-i yközös közleménynek a katonai alakulatokhoz való eljuttatását, s egyúttal közve­títőként is tevékenykedhetné­nek az egymással közvetle­nül szemben álló alakulatok lezte magát a pénz befizeté­sére Kuhnert számlájára, me­lyet a nassaui takarékpénz­tárban nyitott. Természetesen egy sereg apró részletkérdésben is meg­állapodtak, tekintettel külön­böző számításba jöhető eshe-' tőségekre, ezekről azonban terjedelem hiányában itt nem tudunk beszámolni. Tény az, hogy amikor a 840-es ügynök és felesége 1959. október 5-én átlépte az NSZK keleti határát, tökéle­tesen tisztában voltak azzal, hogy mit várnak tőlük meg­bízóik és miként kell hozzá­fogniuk új foglalkozásuk mű­veléséhez. Kuhnert már október 8-án vette rádiókészülékén az első hírszerző utasításokat. Vala­mennyi számára érkező táv­irat számozva volt. A meg­jelölt időpontban valójában csak az adás bevezetőjét hall­gatta meg. Miután felhang­zottak a skála hangjai, a be­mondó megadta azoknak az Juan Maria Bordaberry uruguay elnök, mint már je­lentettük, a katonai junta tá­mogatásával államcsínyt haj­tott végre, dekrétummal fel­oszlatva a parlamentet. Lé­pését azzal indokolta, hogy mind belpolitikai mind kül­politikai szempontból sürgő­sen szükségessé vált a „rend helyreállítása”. A parlament feloszlatása annak a konfliktusnak a kö­vetkezménye volt, amely a kormány és a parlament kö­zött a szélsőbaloldali Enri- pue Erro szenátor miatt tört ki. A katonai igazságszolgál­tatás azzal vádolta a szená­tort, hogy kapcsolatot tart a szélsőbaloldali gerillaszer­vezetekkel és ezzel a parla­menttől a szenátor mentelmi jogának felfüggesztését kö­vetelte. A parlament ezt a követelést elutasította. A fe­szült helyzetet még inkább kiélezte az egészségügyi és oktatásügyi miniszter lemon­dása. Bordaberry a hadsereg ál­tal megszállt rádió útján hirdette ki a parlament fel­oszlatását és az úgynevezett államtanács létrehozását. Az uruguayi parlamentet utoljá­ra 1933-ban oszlatták fel, amikor Gabriel Terra elnök öt éven át dekrétum alapján gyakorolt egyeduralmat Az államtanács feladata Bordaberry szerint a végre­hajtó hatalom gyakorlása és alkotmányreform-tervezet ki­dolgozása. Az elnöki bejelentéssel egyidejűleg bevezették asaj- tócenzúrát, amely mind a rádiónak, mind a lapoknak tiltja az elnöki dekrétum kommentálását és minden olyan közleményt, amely parancsnokainak találkozó­in. A saigoni küldöttség kitért a DIFK által felvetett konk­rét javaslatok megvitatása elől. A saigoni kormányzat szerdán értésre adta, hogy Kambodzsa beavatkozás ter­veit fontolgatja? Mint emlé­kezetes, a saigoni fegyveres erők már a múltban is több­ször behatoltak a szomszédos országba a Phnom Penh-i kormányhadsereg mentésére. Az újabb saigoni intervenci­ós szándék nyilvánosságra hozatalához az amerikai tör­ügynököknek a számait, akik­nek a táviratok ezen a napon szóltak. Mivel nem hallotta saját hívószámát, a „840”-et, kikapcsolta a készüléket. Az 1980. július 4-i 13-as számú táviratban a központ arról értesítette, hogy a négy megadott cím közül csak egy érvényes: Gertrúd Wohlfartl, s e címre kell küldenie a kém j elentéseket6 Kuhnerték márciusban, má­jusban és júniusban már há­rom jelentést küldtek csapat- mozgásokat és katonai ob­jektumokat érintő informá­ciókkal. Eközben az állambiztonsági szolgálat lépésről lépésre kö­zeledett a. hírszerző házaspár leleplezésének időpontjához. Nagy segítségét nyújtottak ebben az egyszerű állampol­gárok. Mint később bebizo­nyosodott, sok értékes tájé­koztatást nyújtottak, s ezek megkönnyítették az ügynökök azonosítását. Azokban a percekben, ami­kor az NSZK-ból sugárzott szignál lehetővé tette a kém bemérését Swidnicán és kör­nyékén, az állambiztonsági szolgálat munkatársai számos beszélgetést folytattak a hely­beli lakossággal. Kuhnerték szomszédai állították, hogy az NSZK-ból való visszatérésük óta csomagokat kapnak, bár hozzátartozóik eléggé szegé­diktatórikusnak minősítené a kormány szándékait. E rend­szabály foganatosításával és betartásának ellenőrzésé­vel a rendőrséget és hadse­reget bízták meg. Betiltották, illetve enge­délyhez kötötték továbbá az összes politikai gyűléseket. Az államtanács tagjait rö­videsen kinevezik. Elnöki hí­rek szerint Jorge Sapell al- elnök lesz. Az államelnök elrendelte az összes általános és közép­iskolák valamint egyetemek július 20-ig történő bezárását az esetleges diákzavargások megelőzésére. Nyomban az elnöki beje­lentés elhangzása után meg­kezdődött a hadsereg mozgá­sa a főváros körül. Szemta­núk jelentései szerint pán­célozott teherautók és harc­kocsik hagyták el a Montevi­deo körül elhelyezkedő lak­tanyákat, s indultak el a vá­ros központja felé. Időközben a hatóságok ki­adták az elfogatási parancsot a jelenleg Argentínában tar­tózkodó Enripue Erro szená­tor ellen. Az uruguay-i parlament épületét megszállta a kato­naság és a parlament szere­pét az „államtanács” vette át, amelynek — a hatalomát­vételt bejelentő közlemény szerint — feladatához tarto­zik majd a végrehajtó hata­lom „ellenőrzése is”. A jobboldali fordulat elleni tiltakozásul az uruguay-i dol­gozók országos konvenciója általános sztrájkra szólította fel a dolgozókat. A baloldali szakszervezeti szövetség az ország egyik legjelentősebb tömegszervezete, mintegy 500 ezer tagja van. vényhozásnak az a döntése szolgáltatott ürügyet, amely­nek értelmében á július 1-én kezdődő pénzügyi évben a washingtoni kormányhivata­lok már nem rendelkeznek pénzzel az amerikai légierő kambodzsai bevetéseinek fi­nanszírozására. A saigoni kormányzat szóvivője kije­lentette: „Ha az amerikai lé­gitámogatás Kambodzsában megszűnik, és ha ez olyan súlyos helyzetet teremt, amely veszélyeztetheti Dél- Vietnam biztonságát, akkor katonailag támogatni fogjuk a Phnom Penh-kormányt. nyék, s eddig nem küldtek ajándékokat. Ismét mások felfigyeltek arra, hogy Kuh­nertnek táskarádiója van, fel­tehetően nem lengyel gyárt-, mányú, s hogy egy bizonyos állandó időpontban, estén­ként bezárkózik lakásába, rá­diót hallgat és még az erő­sebb kopogásra sem nyit aj­tót. Marta Kuhnert — az éle­te fénykorában lévő ‘asszony — szeretett szórakozni. Egyik mulatozása alkalmával, spic­ces hangulatban bizalmasan elmondta, hogy rövidesen ki­utazik az NSZK-ba és ott ko­moly pénzösszeg várja őt, s abból leélheti az életét. Mindezek az információk egy logikus egész részeiként kapcsolódtak egybe. Az ál­lambiztonsági szolgálat úgy döntött, hogy Kuhnertéket diszkrét megfigyelés alá von­ja. 1960. november 3-án a há­zaspár Dusznik Zdrojba uta­zott üdülni, hogy kikapcso­lódjanak a hivatali munka — de nem a kémtevékenység! — fáradalmaiból. Kuhnert ma­gával vitte táskarádióját. Ez megerősítette a biztonsági szolgálat tisztjeit abban a meggyőződésükben, hogy he­lyes nyomon járnak. A to­vábbi megfigyelés során meg­állapították, hogy Kuhnert az üdülőben is hallgatja a kém­adásokat. November 10-én a Az európai országok köz­véleménye és sajtója feszült figyelemmel kísérte Leonyid Brezsnyev látogatását az Egyesült Államokban és tár­gyalásait Nixon elnökkel. Az európai szocialista or­szágokban tett látogatás és eredményei általános jóváha­gyásra és támogatásra talál­tak. A Szovjetunió és a szo­cialista közösség országai ösz- szehangolt külpolitikát foly­tatnak és ennek a közös cél­nak érdekében folytatta amerikai megbeszéléseit az SZKP főtitkára. A nyugat-európai sajtó és közvélemény túlnyomó több­sége ugyancsak kedvezően ér­tékelte a szovjet—amerikai csúcstalálkozót, mint olyat, amelynek jelentősége messze túlnő a kétoldalú kapcsola­tok keretein. Az új szovjet— amerikai kapcsolatok az egész világ politikai légkörét megjavítják és a nemzetközi feszültség enyhülését ered­ményezik többek között az európai földrészen, is. — Washingtoni szovjet— amerikai csúcstalálkozót tá­mogató megnyilatkozások közé’ azonban itt-ott hamis hangok is vegyülnek. Ilyennek tűnnek ki Axel Springer nyugatnémet sajtókonszern­jének lapjai és folyóiratai, az angol konzervatív sajtó egyes lapjai, valamint a pe­kingi propagandisták. Springerék egyik lapja, a Die Welt például azt állítot­ta, hogy „a két államférfi sok kérdésben megállapodást köthet anélkül, hogy figye­lembe ve.qné szövetségeséi szempontjait'’. A Kölner Stadtánzeiger arra szólítja fel az európaiakat, „kövessék igen nagy figyelemmel a hangsúlyozottan bizalmas, négyszemközti tárgyaláso­kat” Washingtonban. „Egy­általán figyelembe veszik-é a két államférfi a szövetsége­sek érdekeit”? — írja ez a lap és hozzáteszi: „a teljes bizalom nem lenne helyén­való irántuk”. Hasonló in­telmekkel találkozhatunk a Guardian, a Sunday Teleg­raph és néhány más angol lap hasábjain is. A pekingi kormány kül­ügyminisztere, aki most fe­jezte be több európai és ázsiai országban tett utazá­sát! ugyancsak megható gon­doskodást tanúsít „harmadik országok” érdekei iránt, óva őket a „szuperhatalmak he­gemon törekvéseinek és ural­840-es ügynök immár a ti­zenhetedik és egyben az utol­só rejtjelezett táviratot vet­te. Megszületett a döntés a házaspár letartóztatására, Swidnicába való visszaindu- lásuk idején. A letartóztatottaknál a mo­tozás során előkerült a 17-es számú rádiótávirat papírja az NSZK-beli címekkel együtt, melyeket Marta Kuhnert igyekezett minden áron meg­semmisíteni, lakásukban pe­dig felfedeztek egy rejtekhe­lyei a toalettszekrény tükre mögött. Abban voltak elhe­lyezve a vegytinták, az NSZK- ban lakó személyek címei, valamint egyéb bizonyítékok, melyek mind Kuhnerték kém- tevékenységét tanúsították. A pincében előkerültek az eldu­gott rejtjeltáblázatok a 6366- os siírével. Ez azután lehető­vé tette valamennyi távirat elolvasását, amelyeket a köz­pont küldött Kuhnertnek. A sziléziai katonai körzet hadbírósága Wroclawban Marta Kuhnertet 5 évre, fér­jét 9 év börtönbüntetésre ítél­te. Az idő elég hosszú ahhoz, hogy Kuhnert elgondolkoz­zon: miért is van az, hogy a nyugatnémet hírszerzésnek azok a bizonyos „csalhatat­lan” módszerei és technikai eszközei ezúttal is csődöt mondtak. (Folytatjuk) mának rémétől” amely —» úgymond — „még mindig ott kísért a nemzetközi küz­dőtéren”. Mit mutatnak azonban a tapasztalatok? Az 1972. má­jusában lezajlott moszkvai csúcstalálkozó után kiadott közös szovjet—amerikai köz­lemény hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kész megfelelően hozzájárulni azokhoz a pozi­tív folyamatokhoz, amelyek az európai földrészen a való­di enyhülés és az államok békés együttműködésének fejlődése irányában mennek végbe. Az azóta eltelt esztendőben Európában tapasztalható po­zitív jelenségek, amelyek csúcspontja a most július 3- án megnyíló európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet lesz, jelentős mérték­ben a Szovjetunió és más európai szocialista országok, valamint Franciaország, az Egyesült Államok, az NSZK, Finnország és más államok konstruktív politikájának eredménye. Árthatnak-e egyetlen nép­nek, így az európai népeknek is az 1972-ben és 1973-ban aláírt szovjet—amerikai meg­állapodások? De hiszen ezek a megállapodások a straté­giai' fegyverkezés korlátozá­sát, a környezetvédelmet, az egészségügy fejlesztését, a világűr békés célú kutatását, az atomenergia békés haszno­sítását, a közlekedés, a mező- gazdaság ösztönzését szolgál­ják! A Szovjetunió és az Egye­sült Államok világtörténelmi jelentőségű egyezménye a nukleáris háború megakadá­lyozásáról, amelyet 1973. jú­nius 22-én, annak a napnak a 32. évfordulóján írták alá Washingtonban, amelyen a náci Németország megtámad­ta a Szovjetuniót, nem fele-e meg a népek — köztük Euró­pa népei — érdekeinek és törekvéseinek? Hiszen ez a , kétoldalú megállapodás egye­nesen kimondja, hogy „mind­egyik fél tartózkodni fog at­tól, hogy erővel fenyegetőz­zék vagy erőt alkalmazzon a másik féllel szemben, a má­sik fél szövetségeseivel és más országokkal szemben olyan körülmények között, amelyek veszélyeztetik a nem­zetközi békét és biztonságot.” Ugyancsak nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kereskedel­mi, műszaki-tudományos és kulturális kapcsolatainak bő­vülése semmiképp sem okoz­hat kárt az európai népek ér­dekeinek. Ellenkezőleg, a hi­degháború éveiben emelt mesterséges akadályok eltá­volítása, amelyek bizonyos mértékig még mindig gátol­ják a nyugati és keleti or­szágok gazdasági, műszaki-tu­dományos és kulturális kap­csolatainak fejlődését, csak hasznos és kölcsönösen elő­nyös lehet Európa szocialis­ta és kapitalista országainak egyaránt. A szocialista országok nagy közösségének az európai föld­részen való megjelenésével reálissá vált, hogy napirend­re tűzzük a háborúnak, mint az európai országok közti el­lentétek megoldása eszközé­nek kiküszöbölését. A szocia­lista országok kezdeményezé­sére és valamennyi európai ország támogatásával össze­hívott, júliusban megnyíló európai biztonsági és együtt­működési értekezlet rendkí­vül fontos és nagy lépés lesz e nagy cél elérésé irányában. Kétségkívül ugyanezt a célt szolgálta a Brezsnyev—Nixon csúcstalálkozó, valamint Leo­nyid Brezsnyev franciaorszá­gi látogatása és Pompidou el­nökkel folytatott tárgyalása is. ECoszigsn hétfőn Ausztriába utazik A DIFK-küldöüség javaslata a fegyveres összecsapások megszüntetésére Zbigniew Sryczkowski: Válogatás napjaink kémügyeinek krónikájából

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom