Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-28 / 149. szám

/ S?73. jjínTüs -SR. «'fefM'-MAÖ^ÄRORgZÄ^ ». 'OHM A KB határozata nyomában ModelSváSiaiatok • a Elegye tanácsi iparában JEGYZETEK Demokrácia a munkahelyen A MINISZTERTANÁCS LEGUTÓBBI ÜLÉ­SÉN határozatot hozott — egyebek között —, az üzemi demokrácia fejlesztéséről. A kor­mányhatározat előkészítéséről tartotta sajtótá­jékoztatóját Lázár György munkaügyi minisz­ter a Parlamentben. Elmondotta, hogy há­lánkban a munkahelyi demokráciának — így az üzeminek is — gazdag hagyományai van­nak. csak az elmúlt rövid időszakban egész sor határozat igyekezett gondoskodni tovább­fejlesztéséről. Mivel az emberi tényező a ter­melésben a mi társadalmi berendezkedésünk­ben a legfontosabbak egyike, a kormány még­is megbízta a minisztériumot, hogy végezzen széles körű vizsgálatot: hogyan áll hazánkban üzemi demokrácia és milyen intézkedések tzükségesek továbbfejlesztésére. A Munkaügyi Minisztérium hat miniszté­rium, százharmincezer munkást foglalkoztató negyven vállalatának dolgozóival folytatott beszélgetéseket, hatezer kérdőív kitöltésére kérte meg a dolgozókat, mielőtt javaslatát megfogalmazta volna a kormánynak. Kide­rült, igen változatos formák működuelc már hazánkban az egyszerű dolgozók „beleszólá­sára” a vállalat legfontosabb ügyeibe. Van üzem, ahol rendszeresen összehívják a törzs- gárdatagokat. Több üzemben megalakult már a törzsgárdatagok tanácsa is. Sok helyen fon­tos szerepet játszik a brigádvezetők tanács­kozása. Egyre színvonalasabbakká válnák a fiatal műszakiak értekezletei. Igen sok mun­kásakadémia és üzemi fórum is hordozója az üzemi demokrácia szélesebbé válásának. Az üzemi sajtó is nagyon sok helyen segít. Más kérdés — folytatta a miniszter —, hogy egyes vállalatvezetők fárasztónak tartják a rendszeres tájékoztatók előkészítését, az eset­leges ellenvéleményekkel való vitát, .és olyan is akad, aki azt mondja, hogy az egyszerű dolgozó többsége úgy sem ért a gazdálkodás átfogó kérdéseihez. A MUNKAÜGYI MINISZTER egyértel­műen hangsúlyozta, hogy ez az állítás hamis. A megvizsgált üzemekben az egyszerű mun­kások észrevételének hatvan százalékát be le­hetett építeni a döntésekét kialakító meggon­dolásokba. Persze, ha köntörfalazó szaknyel­ven tájékoztatják a dolgozókat, akkor az ok­fejtést csak néhány szakember tudja követni. A Munkaügyi Minisztérium javaslatára így került bele a kormányhatározatba az, hogy ezután a vállalatvezetők minősítésében lénye­ges szerepet játszik az is, hogyan építik ma­guk körül az üzemi demokrácia fórumait, mit tesznek érte, mennyire vemnek részt további szélesítésében. A vállalati vezetők szemléleti hibáit vi­tatva a miniszter nem feledkezett meg a dol­gozók passzivitásának elemzéséről sem. Kifej­tette, tapasztaltak olyan káros jelenségeket is, hogy egyes művezetők adminisztratív, vagyis kényszerítő eszközökkel gondoskodtak arról, hogy a munkások ne legyenek jelen a tanács­kozásokon. Ezek aztán persze olyanok is vol­tak. A .dolgozók passzív rétegei között sok a bejáró (ingázó) munkás, aki siet haza, még több a sokgyermekes családanya, a kisgyer­mekes nő. A munkaügyi miniszter abban foglalta össze a széles körű felmérés eredményeit, hogy a jelenlegi jogi formák elegendőek a munkaköri demokrácia további fejlesztésére. Nincs szükség tehát semmifajta új előírásra. Legfeljebb arról lehet szó — és a kormányha­tározat is ebben a szellemben született —, hogy a meglévő formákat töltsük meg igazi tartalommal. Készítsék elő jól a dolgozók ta­nácskozásait, a döntések indokolását lehetőleg írásban, jóval a tanácskozás előtt hozzák a dolgozók tudomására, beszéljenek előttük köz­érthető nyelven és a véleményükre minden esetben válaszoljanak is. Szomorú tapasztalat — folytatta a minisz­ter —, hogy a megvizsgált területen a dolgo­zók észrevételének 28 százalékára érdemben nem válaszoltak sem szóban, sem írásban. Lázár György munkaügyi miniszter az új­ságírók kérdésére válaszolva többször hang­súlyozta, hogy — bár a felmérés csak állami vállalatok körében történt — következtetéseit" érvényesítették minden munkahelyre, így a hivatalok és intézmények dolgozóinak is elő­írja a kormányhatározat munkájuk elveinek rendszeres megbeszélését, amit ebben az eset­ben :em termelési tanácskozásnak hívnak, ha­nem munkaértekezletnek. De nem kis szere­pük ’sz ezeken a helyeken sem a jó munka- hel; közérzet kialakításában. (gnz) Ameddig a • • ÍT.T ASZFALTKEVERŐ ÜZEMET helyez­tek üzembe az elmúlt hónapban a KEMÉV nyíregyházi, Tünde utcai telepén. Az üzem — amellett, hogy nagyobb mennyiségben, olcsób­ban és jobb minőségben állítja' elő az útbur­kolathoz az anyagot — még azzal az előnnyel is jár, hogy a kivitelezése sem került sokba. A vassz .-kezetek kivételével ugyanis saját rezsis beruházás-'»’, a régi berendezések felhaszná­lásával k .......'.stick el, s lényegében csak fél­millió forintba került. Tulajdonképpen az tör­tént, hogy a meglévő gépéket láncba állítot­ták, s amit azelőtt több emberrel, túlórázás­sal csináltak. most könnyen, balesetmenteseb- ben. egy műszak alatt is könnyűszerrel bizto­sítani- tudják. Napjaink gondja a gépesítés, automatizá­lás. Kell a mindent tudó, okos gép, a terme­lékenységet növelő automatika. Felésleges már bizonygatni; korszerű berendezések nélkül nem léphetünk előre. Megfelelő műszaki fejleszté­sek nélkül csak elcsépelt frázisok maradnak b gazdaságos termelést sürgető szavak. A gé­pek, berendezések azonban nem „születnek” csak úgy maguktól. Beszerzésük, beépítésük pénzbe ke'rül, s erre nem minden esetben futja a „keret”. A FEJLŐDÉS AZONBAN még így sem állhat meg. Egyre gyakoribb a példa: úgy se­gítenek, hogy a meglévő berendezések kapa­citásának növelésével, korszerűsítésével igye­keznek a tőlük telhető áldozatokat meghozni az üzemek, gyárak. A már említett példán kí­vül érdemes megemlíteni a fehérgyarmati automata téglagyár esetét is, ahol a nemrégi­ben végrehajtott részleges műszaki rekonst­rukció után már újabb gépesítésekre kerül sor. S ezúttal nem külföldi cég segítségével, ha­nem saját rezsiben vitelezik ki a szárítókocsik gépi erővel való továbbítását és a téglaátra­kást. A vásárosnaményi faforgácslapgyárban is sajat maguk végeztek olyan kapacitásnöve­kedést eredményező beruházást, amelynek, ré­vén a meglévő géppark teljesítménye ötven százalékkal emelkedik. Ugyancsak a nagyrészt saját rezsiben végzett műszaki fejlesztésekkel sikerült úgy átalakítani a desztillálótomyot a nyírbogdányi üzemben, hogy jelentősen több, jobb anyagot tudnak előállítani. Mert hova jutnánk, ha minden nagyobb követelményt, feladatot csak új gyárak építé­sével, korszerűbb gépek vásárlásával igyekez­nénk megoldani? Természetesen kell az is, de csak módjával, alapos népgazdasági szinten is indokolt számításokkal. Mint például a fafor­gácslapgyár esetében, melynek megvalósítását még valutáris szempontból is indokolták. Az viszont már nem volt kifizetődő, hogy az egyes gépek szűk kapacitása miatt a negyedmilliárd forintos beruházás deficittel dolgozzon. Csu­pán tizenkétmillió forint saját rezsis „ráfeje- léssel” viszont már feltehetően ezt az évet is nyereséggel tudják zárni, A MEGLÉVŐ BERENDEZÉSEKKEL keU megtermelni az újak építéséhez, berendezései­hez szükséges pénzt. S hogy miként, azt min­dig a helyi adottságok figyelembevételével, helyben kell eldönteni. Feltehetően nem újabb pénzszórással, hanem okos, megfontolt fej­lesztésekkel, ameddig a takaró ér. Tóth Árpád Rákóczi András, Záhonyból Munka mellett tanulni. Más helyzet, de a tanuló munkás szabad idejét ugyan­csak patikamérlegen mérik. Rákóczi András záhonyi dieselvillamossági műsze­rész egyszerre volt bejáró és tanult tovább az esti közép­iskolában. Évekig minden oka meg lett volna, hogy senki -ne kérje számon, ha hiányzik az üzemi, ifjúsági és más rendezvényekről: „Indul a vonat”, vagy: „Közeleg a vizsgaidőszak.” Rákóczi András azonban nem adta ilyen egykönnyen. Tanított, segített, szervezett — mindenütt ott volt, ahol a fiatalok. Amikor a Landler Jenő KIS/i-al a "szervezetben leg­utóbb titkárt választottak, már természetesnek tűnt. hogy Rákóczi András áll a közel száz tagot számláló, munkásfiatalokból álló — KISZ-érdeméremmel kitün­tetett — alapszervezet élére. SV«H>áJisnak tűnik a kér­dés: hogyan birja, osztja be idejét, miért csinálja a lehetőségeit szinte megha­ladó energiával? A válasz mégsem formá­lis: — Nézzen végig ezen az üzemen, nem, ne a virágo­kat vegye észre, most egész Záhony szép. Ez a vontatási főnökség, s itt mindenki fia­tal, az átlagéletkor huszon­négy és fél év. Ez a mozdony pedig több, mint tízmillió forint, s rajtunk múlik, hogy ér-e valamit, hogy a kezünk­re bízott mozdonyokkal fut­nak-e a vagonok. Vallomásnak is szén, aroinl a fiatal csoportvezető, aki openhogy az átlagéletkort érte még csak el, beszél a tizenhat-tizennyolc éves tár­sairól, s a néhány idősebb szakemberről, akiknek keze alatt maga is tanult S nagyszerű dolog hall­gatni, hogy ezek a zömmel tizenévesek büszkék arra: új munkásnemzedéket képvi­selnek Záhonyban. Akiket érdekel, hogy fussanak a tízmilliót érő mozdonyok, s kérés nélkül is úgy kalkulál ­ják a szabadságot, hogy a szállítási csúcsidőszakban mindenki ott legyen, a gondjaikra bízott ötven moz­dony vigye a vagonok ezreit. Lakatosok, villamossági szerelők, mozdonyvezetők — egy nagyszerű kollektíva, akik mellett Rákóczi András spm maradhatott ki a prog­ramokból, akik miatt érde­mes volt akkor is bennma­radni, amikor elment az el­ső „bejáró”-vonat, amikor később éjszakára maradt a tanulás. Sokatmondó számok: az el­múlt év végén ötezren dol­goztak Szaboles-Szatmar ta­nácsi iparában és hatszáztíz- millió forintos értéket hoztak létre. Ezek is mutatják, hogy a tizenhárom vállalat jelentős helyet foglal el megyénk ipa­rában. Nem közömbös tehát, hogy ezek az üzemek mit, hogyan és mennyiért termel­nek. Mint azt a vállalatok irá­nyítója, a megyei tanács ipa­ri osztálya közölte, a terme­lékenyebb és gazdaságosabb munka érdekében az elmúlt évben is sok intézkedés szü­letett. A Központi Bizottság 1971. decemberi határozata megjelenése óta eltelt másfél esztendő alatt nem sikerült — nem is akarták — mindenütt gyökeresen átformálni a vál­lalati tevékenységet, de az ed­digi eredmények biztatóak. Mind az üzem-, mind a mun­kaszervezés területén kézzel­fogható változások mennek végbe, s ami a döntő, sokat változott a vállalati vezetés szemlélete. Mioíaszervezési programok A tanácsi iparvállalatok na­gyobb részében nem, voltak meg a megfelelő személyi fel­tételek a komplex szervezési feladatok kidolgozásához, ered­ményes végrehajtásához. A megyei tanács ezért úgy dön­tött, hogy a hatékonyabb szer­vezési munka érdekében öt vállalatot úgynevezett mo­dellnek jelöl ki, ahol minta­szervezési programok és szer­vezési tervek készülhet­nek. A VAGÉP, á Szatmár Bútorgyár, a Kelet-magyarór- szági Faipari Vállalat, a Nyír­ségi Nyomda és a, Szabolcs Cipőgyár kijelölésénél az ve­zette az illetékeseket, hogy tapasztalataik segítséget nyúj­tanak a kisebb vállalatok­nak is a további munkához. Az öt modellvállalat súlyát és szerepét bizonyítja,, hogy azok foglalkoztatják az ösz- szes tanácsi vállalatok létszá­mának ötven százalékát, éves termelési értéküknek pedig hatvan százalékát adják. A mintaszervezésre alkalmas a vezetési színvonal, a szellemi kapacitás, az irányító appa­rátusban mérnökök, közgaz­dászok, s technikusok talál­hatók. Ez — bár a modell- vállalatoknak nincs szervezé­si osztályuk, csoportjuk, sőt szervezőjük sem — lehetővé tette, hogy kialakuljanak a vállalati üzem- és munka- szervezési hálózatok, ame­lyekben elsősorban a szűk ve­zetés foglalkozik komplex módon a feladatokkal. Az említett vállalatoknál ugyan­is a mindennapi munka kö­zéppontjába került a szerve­zési tevékenység. Jelentős se­gítséget nyújt ehhez a mind megfelelőbb társadalmi hát­tér, amit elsősorban a párt­— Persze hiába csinálnánk mi — folytatja' a gondolat­sort a fiatal záhonyi mun­kás — ha nem volnának partnerek. Ha nem állna fel a főnök, s nem mondaná: „Igen, ez férfimunka volt”, s nem hívnának oda, ha döntenek, és rólunk van szó. De odahívják, mert egy ilyen kollektíva képviselőit oda kell hívni mindenhova, ahol döntenek — érdemes. Tehetséges, ügyes, vállalko­zó szellemű fiatalok. — A társadalmi munka­órák eredményét meg kell nézni — invitál Rákóczi András, s indulunk a szűk lépcsőn fel — a víztoronyba. „BOBO klub” — hirdeti a felirat, s bent remekül, sok találékonysággal berende­zett helyiség. Könyvek, film­szervezetek és a szakszerve­zeti bizottságok jelentenek. Az üzemekben nem utolsó­sorban e szervezetek révén egyeztetik előzetesen is az elképzeléseket, használják fel a vitákban született javasla­tokat. A mintaszervezési progra­mok és tervek ez év elején elkészültek, s már megszüle­tett azok értékelése is. E sze­rint a Kelet-magyarországi Faipari Vállalatnál készült a legjobb középtávú program és éves szervezési terv. Készítői a Könnyűipari Minisztérium és a megyei tanács irányel­veinek megfelelően felmérték a vállalat szervezettségi hely­zetét, az egyes vállalati tevé­kenységek, folyamatok, rend­szerek jelenlegi színvonalát, az ebből adódó problémákat, s határozták meg a tehnivaló- kat. A feladatokat a műszaki fejlesztés, a termelésirányí­tás, a munkaerő- és bérgazT dálkodás területén, az üzem- gazdasággal kapcsolatosan, a pénzügy és számvitel, az anyag- és áruforgalom terü­letén, s az egyéb tevékeny­séggel kapcsolatosan határoz­ták meg, részletesen szóltak a megvalósítás érdekében szüle­tendő intézkedésekről. Az éves intézkedési terv tartalmazza a megoldandó feladatot, a megoldás módját, illetve le­hetőségeit, eredménykihatá­sát és forrásigényét, a meg­valósítás határidejét és a megvalósításért felelős nevét. így például: az idén meg­oldandó feladatok: között sze­repel, hogy az eddig gazda­ságtalan ablakgyártást gépe­sítik, megteremtik az üzemek közötti jobb együttműködés feltételeit, javítják a progra­mozást. Megoldják a gyártás­előkészítés, gyártásirányítás és az anyaggazdálkodás jobb információs kapcsolatát stb. Alátámasztja az intézkedése­ket a megfelelőbb körülmé­nyekre való törekvés, mint a vállalati belső szakemberkép­zés, a munkanonmák felül­vizsgálata és javítása, az olyan bérezési és ösztönző rendszer kidolgozása, amely hatéko­nyan segít a tartalékok fel­tárásában. Sok okos kezdeményezés A vállalat éves és középtá­vú szervezési programját a tanácsi vállalatok vezetőivel június 27-én ismertették. Az elhangzott vélemények bizo­nyítják: a modellvállalati rendszer sok hasznos tapasz­talattal szolgál a tanácsi ipar egész területén. Más vállala­tok is jó kezdeményezésekről számolhattak be. így például a VAGÉP-nél ötezer munka­órát sikerült megtakarítani egy lángvágó szektor üzembe helyezésével. A Szabolcs Ci­pőgyár a gyártásközi tartalék- készlete kialakításával csök­kentette a szalagállási időt, a vetítő, táncparkett és pódi­um, s a térelválasztókkal pillanatok alatt átrendezhető terem. A magyarázatok: nincs már gőzmozdony Záhony­ban, s akik az új mozdo^ nyokat szerelik, hamar rá-jc jöttek, hogy a víztorony „magassági levegője” és különlegessége csak nekik kedvezhet. Sok száz munka­óra, saját kezük munkája eredménye. S vele egyben a régi gondot — a kulturális vállalások teljesítését — re­mélik megoldani. A rejté­lyes név pedig kizárólag szakmai: bé-nulla-bé-nulla, ez a Záhonyban leggyako­ribb Diesel-mozdony ten­gelymeghajtásának képlete, s amikor klubnévadöra ke­rült sor — a kedvenc moz­donyt választották jelképes keresztszülőnek. Itt, a klubban mesélte el Rákóczi András a televíziós VIT-vetélkedővel kapcsola­tos egyik családi beszélge­tést. A nyugdíjas záhonyi mozdonyfűtő édesapa, a ma­Szatmár Bútorgyár új szek­rénysort dolgozott ki. Az intézkedések javították a gazdálkodást, visszaszorítot­ták az addig gazdaságtalan termékeket. A Szatmár Bú­torgyár az új üzem belépésé­vel kapcsolatos feladatok ki­dolgozására a Könnyűipari Szervezési Intézetnek adott megbízást, mivel ehhez saját személyi feltételei nincsenek. Jelentősen javult a szerve­zési tevékenység erősödésével a termelésirányítás. Sikerült javítani a gyártó berendezé­sek üzemidejének terhelését, a fő és mellékidők arányát is. A Kelet-magyarországi Faipa­ri Vállalatnál az anyagmoz­gatás ésszerűsítésével, korsze­rűbb szerszámok alkalmazá­sával, a gépek átcsoportosítá­sával tíz százalékkal emelke­dett a kapacitás. A sorozat­gyártó vállalatoknál — Sza­bolcs Cipőgyár, Szatmár Bú­torgyár stb. — javult a prog­ramozás. Az előbbi vállalat­nál a szabászaton bevezették a három műszakot • • Ösztönzőbb érdekeltségi rendszer Az ösztönzőbb anyagi érde­keltségi rendszer nagy ered­ményeket hozott a Szatmár Bútorgyárnál. A hatékonyabb elbírálás, értékelés következ­ménye is, hogy az egy mun­kásra jutó termelési érték harminchat, a vállalat nyere­sége harminc százalékkal nö­vekedett Korszerűsítettél több vállalatnál a belső me­chanizmust: nagyobb hatás­kört kaptak az anyagi ösztön­zési jogok, a fegyelmeziés te­rületén az üzem- és műveze­tők, a sajátosságok szerint alakították ki osztályaikat csoportjaikat például a nyír­egyházi cipőgyárban és a fa­ipari vállalatnál. Az üzem- és i munkaszerve­zés területén tíett intézkedé­seknek köszönhetők a többi között, hogy a tanácsi ipar termelési értéke 1971-hez ké­pest 8,6 százalékkal növeke­dett a megyében, míg a tisz­ta árbevétel 'ennél gyorsab­ban. Az egy foglalkoztatottra jutó termelési érték hat szá­zalékkal emelkedett. Természetesen itt is hosz- fixú távú feladat az üzem- és munkaszervezés. A megyei tanács illetékesei nem titkol­ják, hogy vannak gondok, amelyek között első helyen említik a személyi feltételek hiányát. Még nem mindenütt értik, hogy a szervezési ter­veknek mit kell tartalmaz­niuk, azok vagy túl általáno­san, más helyen viszont túl operatívan határozzák meg a tennivalókat Az eltelt más­fél év azonban egyértelműen bizonyítja, hogy a szervezés javítása nyomán lehet csak intenzíven, hatékonyan és hosszú távon is jövedelmező­en gazdálkodni. Kopka János ma és a testvérek is nagy lelkesedéssel figyelték a sza­bolcsiak szereplését Vala­hogy feljött a szó róla, hogy a fiúk gyakran csak a ké­sőbbi vonattal utazik haza Kisváráéra, mert KISZ- program, társadalmi mun­ka, vagy más elfoglaltság van Záhonyban, s megje­gyezték: „Látod fiam, egy­szer te is kijuthatsz a VlT-re!" S milyen nagy öröm volt letenni az asztalra a Kelet- Magyarországot: „Nézze, édesanyám, itt a VTT- kül- döttek névsora.” Mert a bejárás, a tanulás mellett is végzett áldozat­kész munka — s egyben a kitűnő záhonyi kollektíva eredményeinek — elismeré­se, hogy a kisvárdai járás fiataljait Berlinben, az NDK fővárosában a X. Világifjú­sági Találkozón Rákóczi András fiatal szakmunkás, nemrégen megválasztott alapszervezeti KISZ-txtkár képviselheti. Marik Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom