Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-26 / 147. szám
*173 lűnlue 70. Kirt-wT MAGYAnon07íg W wWsf* Az ember mint ügyiéi 4(® Sikeres „házasság1 Jegyzetek a nyírlövői—lövőpetri Kossuth Tsz-ről i GYAKRAN HANGZIK EL a különböző hivatalokban, intézményeknél a panaszos megállapítás, hogy: „az ügyfél is ember”. Mintha ez nem lenne természetes, s a jogi műszó mögött valamiféle sajátságos, az embertől „elidegenedett” tartalom húzódna meg. Az állami, államigazgatási szervek, feladataik intézése közben az állampolgárok sokaságával kerülnek rendszeres vagy időszakos kapcsolatba. Ez a kapcsolat sajátos, mivel a résztvevők jogviszonyba, tehát jogilag szabályozott társadalmi viszonyba kerülnek egymással. E jogviszony jellemzője, hogy létrejöttét — az esetek többségében — az ügyfelek, tehát az állampolgárok, vállalatok, intézmények, szövetkezetek, stb. kezdeményezik, ami érthető, ha meggondoljuk, hogy — a törvény szavaival szólva — olyan ügyekről van szó, „amelyek intézése során az állam- igazgatási szerv az ügyfele- 'ket érintő jogot vagy kötelezettséget állapít meg, részükre adatot igazol, vagy nyilvántartást végez” E rendkívül tömör meghatározás mögött az állampolgárok mindennapi életének számtalan lehetséges mozzanata húzódik meg. A születési anyakönyvezéstől a halotti anyakönyvezésig, az építési, ipari, kereskedelmi tevékenység engedélyezésétől a lakáskiutalásig, az örök- befogadás engedélyezésétől a kisajátításig, s még hosszan sorolhatnánk. AZ EGYES EMBEREKNEK, sőt nem egyszer az egyes osztályoknak, rétegeknek, önálló, esetenként a magasabb szintű érdekektől eltérők az érdekeik. Hazánkban a lehetséges — és a meglévő — érdekkülönbségek, ellentétek nem antago- nisztikusak. Az össztársadalmi érdekekkel amtagonisztt- kus ellentétben nem álló érdekek érvényesítése magától értetődően nem ellentétes társadalmi rendűnkkel. Társadalmunkban a különböző érdekek érvényesítéséne számos lehetőség van. Ezek egyike, hogy az ügyfelek, ügyeik intézése során, saját érdekeik érvényesítésére törekszenek; azon érdekekre, amelyek jogaikban, jogos érdekükben, jogi helyTöbb hete már, hogy szomorúak vagyunk. Elsősorban a szomszédom és a felesége, de a fiúk is, aki valóban házasodni készül. Szomorú a postás is, mert hiába siet délelőttönként az újságokkal — nincs már cinke a levélládában. Szomszédom a régi levélládát már le is szerelte, de nem dobta eL — Lesz még nekünk madarunk — mondta csendes hangú bizakodással — és akkor ismét felszerelem ezt a ládikát. De visszatérek az előzményekre. Nemrég írtam lapunkban is róla, hogy a város szélén lakunk, ahol sok a gyümölcsfa és a széncinke. Ezek a madarak szívesen raknak fészket és költenek mesterségesen készített ládikákban is. Sőt, az idén egy cinkepár szomszédom levélládájában rakott fészket. Szomszédom csinált is egy másik — ideiglenes — levélládát és felszerelte a kerítésre, hogy a postás ne zavarja a cinkecsaládot. A fészekrakásról senki se tudott, csak szomszédom családja, a postás és én. Féltettük a madarakat, amelyek nekünk egész tavaszon oly szépen füttyögtek estelente és reggel. S még jobban féltettük a tojásokat, hiszen pontosan egy tucat volt belőlük. Az anyamadár már ülte a tojásokat, költött a levélládában. zetükben jutnak kifejezésre, testesülnek meg; másfelől kötelezettségeik megállapítása során is lehetőségük nyílik erre: igénybevehetik a jogszabályokban meghatározott jogorvoslati lehetőségeket. E szempontból — nyugodtan állíthatjuk — az ügyfelek vannak „könnyebb” helyzetben, részükről ugyanis az érdekeik érvényesítésére irányuló törekvés természetes, és magától értetődő. Nem ilyen egyszerű a hivatalos szervek helyzete. Kötelességük ugyanis, hogy az eljárás, az ügy intézése során az egyén és a társadalom érdekeit egybehangoltan érvényesítsék. Ez nem egyszer bonyolult, egyik-másik ügyben megoldhatatlan feladat. Alapelv ugyanis — és ez a társadalmi érdek magasabb- rendűségéből következik — hogy az egyéni érdek (legyen az bár az ügyfél szempontjából még olyan alátámasztott is), hem érvényesülhet a társadalmi érdek rovására. Ha a két érdek ellentéte ilyen konfliktussal fenyeget, a társadalmi érdeket kell előnyben részesíteni. AZ AllamigazgatAsi MUNKA tökéletesítésének egyik kulcskérdése viszont, hogy megtalálja és alkalmazza azokat a módokat, törvényes lehetőségeket, amelyek segítségével mind jobban biztosítható az egyéni és a társadalmi érdek harmonizálása. Nyilvánvaló pl., hogy a társadalmi érdekből — a jogszabály szavaival : közérdekű célból — történő kisajátítás adott esetben ellentétes az ingatlan tulajdonosának érdekeivel. Az államigazgatási szerv a törvényességi követelmények szigorú betartásával, a felek közötti egyezség elősegítésével azonban Sokat tehet azért, hogy a kisajátítást szenvedő jogos egyéni érdekei is érvényesüljenek. Gyakori az is, hogy különböző esetekben ellenérdekű felek egyéni érdekei között keletkezett problémát kell megoldani. Nyilvánvaló. hogy a társadalmi érdek ilyenkor sem hagyható figyelmen kívül, tehát az egyéni érdek semmiféleképpen nem érvényesülhet a társadalmi érdek rovására. Mégis, gyakran előfordul, hogy többé kevésbé Szomszédom és én — aseg nap .közben a postás — mindig meglestük a madarat. Nyugodt volt, minket már megszokott. Lehet, hogy én követtem el a végzetes hibát Megírtam az újságban kedves kis titkunkat és valaki mégis rájött, hol fészkel a madár. Hiába, nem lehet egy városszéli utcában ismeretlenül élni. Már azt is bánom, hogy a cinegéről szóló cikk alá odaírtam a nevemet. Ezzel követtem el az árulást. Most hordozhatom az önvádat, mert fecsegésemmel az anyamadár halálát okoztam. Bár szomszédom vigasztal. Azt mondja: nem ember ölte meg a madarat, mert ember ilyet nem tehet. Szomszédom ezt meggyőződéssel vallja. De írtam is róla, hogy ő nagyon szelíd, kedves, jólelkű ember, ö képtelen lenne embertelenséget elkövetni — és ezt másokról sem tételezi fel. Én magam — őszintén bevallom — nem hiszek ennyire az emberekben, mert tudom, hogy nem vagyunk egyformák. Mondom a szomszédomnak tegnap, hogy a pulyák a cikk olvasása után Mderítették, melyik levélládában köát a mindegyik ellenérdekű ügyfél érdekei tartalmaznak érvényesíthető és érvényesítendő elemet. Ebben az esetben az ügyintéző szerv döntése különösen felelősségteljes, — a törvényes előírások és a körülmények gondos mérlegelésén kell alapulnia. A DÖNTÉSEK NEM MIN- DIG „NÉPSZERŰEK”. Különösen így van ez akkor, ha a szerv kötelezettségeket állapít meg. A jogszabályokon alapuló kötelezettségek | — pl. adófizetés, kötelező előírások betartása építkezéseknél, stb. — alapvetően a társadalmi érdekek kifejezői, objektíve tehát azoké is, akiket köteleznek. Más kérdés azonban, hogy ennek tárgyilagos elismerése ritka eset, ilyenkor a „legnépszerűtlenebb” intézkedésnek, a végrehajtás kényszerítésének kell következnie. De csak olyan, törvényes és egyben nélkülözhetetlen végrehajtási eszközök alkalmazhatók. amelyek nem hátrányosabbak, mint a határozat alkalmazása lenne. Erre való tekintettel írja elő az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény, miszerint: „Az állam- igazgatási szervnek a végrehajtás elrendelése előtt meg kell kísérelnie, hogy a kötelezettet a határozat rendelkezéseinek teljesítésére vagy tűrésére rábírja”. Az említett törvény széles körű biztosítékokat tartalmaz az eljárás törvényessége, az ügyfél jogainak érvényesítése érdekében. Ezek közül néhányat említünk: az ügyfelet a kezdeményezésére indult eljárás során meg kell hallgatni. Az ügyfélnek egyébként is biztosítani kell, hogy az eljárás során nyilatkozatot tehessen, jogait érvényesíthesse. Az ügyfél jogosult bizonyítást kérni. Az államigazgatási szerv köteles az ügyfelet jogaira és kötelességeire figyelmeztetni, s gondoskodni arról, hogy a jogszabályok ismeretének hiánya miatt ne kerüljön hátrányos helyzetbe. Rendkívül jelentősek az ügyfelek jogorvoslati jogai (fellebbezés, panasz, jogosultság), A7, ÜGYINTÉZÉS folyamatos javítása, s az ügyfél „szerepének” tudatos vállalása társadalmi valóságunk egymást feltételező, * erősítendő jelenségei Dr. Donáfb Róbert cink«, és benyúltak. Könnyű azt a kicsi madarat megfogni. — Nem, az lehetetlen — mondta szomszédom. — A kutya, a puli itt feküdt és most is itt fekszik mindig a láda alatt. Ha valaki benyúlt volna, annak biztos nem marad épségben a keze. — Akkor meg macska vitte él a madarat. — Nem. Az is lehetetten — vallja a szomszédom. — Először is: macska nem tudja kinyitni a ládát, a nyíláson meg nem fér be. És a kutya adott volna a macskának is, ha a ládához merészkedik. — Hát akkor mi történhetett? — Három eshetőséggel számolhatunk — mondta szomszédom, aki mindig mindenben jó logikai észjárásról tanúskodik. — Az egyik lehetőség: permetezés van és mérgezett hernyókat evett a madár. Attól pusztult el. A második eshetőség: valamelyik gyerek csúzlival lelőtte. A harmadik feltételezésem, hogy egy erős madár, vércse, vagy héja megfogta és megette. Mert ilyen a madárélet is: a kicsit, a gyengét, ha nincs védelmezője —• a nagyok, az etószakceak, * gagadooäte e&Az egyesülési elhatározás a két szomszéd falu közös gazdaságának pártszervezeti és gazdaságvezetői tanácskozásával kezdődött. Róty János, a nyírlővőiek akkori főagro- nómusa mondta: „Nem hiszem, hogy a petri szövetkezeti gazdák tudatosan hibásak volnának a kudarcok miatt.” E világos, beszédnek, az volt az alapja, hogy az egyik országos lap munkatársa felfigyelt Pesten tucatnyi .lövőpetri piaci standra. Hogy a távoli szabolcsi tsz miképpen tarthat annyi kereskedelmi „egységet” a fővárosban. Mi van otthon és reális-e másutt keresni az aranyat? Manipulációra, szabálytalan kereskedelmi ügyletekre és alkal- maztatási visszaélésekre derült fény. A tsz itt. Szabolcsban súlyos nehézségekkel küzdött. A tagság nem találta meg számítását. A Szabad Földben megjelent riport, az akkori petri tsz-vezetők tevékenységeit leleplezve, „Megfogták az isten lábát” címet kapta. A tsz hitele sokat csökkent. Kivezető útnak látszott: egyesülni a szomszédos nyírlövői tsz-szel. A bizalom megteremtése Emlékezetes dátum: 1971. március 12. Ekkor volt a két szomszédos szövetkezeti falu tervtárgyaló, alapszabályt jóváhagyó és vezetöségválasztó közgyűlése. Elnöknek Ráty Jánost választották. — A munkadíjfizetéssel kapcsolatban a közgyűlés egységesen úgy döntött: minden hónap 10-én készpénzben fizetik a tel jesített munkaérték nyolcvan százalékát. És képletesen, „vőlegénynek” a nyírlövői Kossuth volt tekinthető. Ez a név maradt. A „házassága” egymilliójába került. Ennyi adósságot hozott a petri „menyasszony”. Mert bár egyenlő értékű és domborzatú határunk van, a nyírlövői tsz mindenkor eredményesen gazdálkodott A tagság megtalálta számítását. Azért mondtam akkor. Petiiben sem a dolgozó emberek a hibásak. Félrevitte őket a vezetés. A nyirfövőiek elfogadták ugyan az, egyesülést, de titokban nem jó szemmel néztek a petri ekre. prasztítják. Ez is törvénye a természetnek. El kell fogadnom ezt a fejtegetést, mert gyötör az önvád, hogy azzal a cikkel árultam el a madarat. Ha elfogadom szomszédom feltételezéseit — fél vagyok mentve. És az ember igyekszik mentségeket keresni, ha valamit elvét, rosszul csinál. Erőt ad szomszédom optimizmusa is. Szentül hiszi, hogy jövőre megint lesz madarunk. Már tudja is a módját, hogyan. — Télre csinálunk szép kis madáretetőket. Teszünk azokba eledelt is. A cinegék ideszoknak és itt raknak majd fészket. Ha szerencsénk lesz, jövőre több családnak is drukkolhatunk... Nem mondtam még el, hogy egyheti várakozás után kinyitottuk a levélládát és a tizenkettő közül egy tojást feltörtünk. Már benne volt a pici cinege. Néhány nap múlva kikelt volna mind. S most örülhetnénk, hiszen mennyire vártuk- az apró madárkákat. Öröm helyett azonban valósággal gyászolunk. Gyászoljuk az anyamadarat, amely- többé nem tér vissza. Az apamadár még itt van. Minden este itt füttyög a fán, a levélláda fölött. Keresi a párját. Szánté sír a füttye, annyira hívja, hívogatja, Ssenäreä Sóméi— Alaptalannak bizonyult az egymással szembeni kételkedés. A munkában semmiképp nem akarnak egymás mögött maradni. Sőt, a petri- ek külön is bizonyítani akarnak. S az első közös hónap elteltével, fizetésnapon nagy tülekedés támadt. Attól tartottak, nem marad pénz az utolsóknak. De mindenki hiánytalanul megkapta a- maga .járandóságát. Ez fokozta a bizalmat az egyesüléssel, a vezetőséggel szemben. Egy fillér sem veszhet el! Bármilyen gazdag, pénzes is volt korábban a nyírlövői tsz, a közös indulása nem volt gondtalan. Ezt nemcsak a pet- riek egymilliós hiánya jelen-> tette, hanem az is, hogy a 690 hektár közös területtel csupán három erőgépet tudtak átadni. (Elvitte az erre jutó pénzt is a pesti „üzlet”!) S mindjárt, az első közös évben egymilliót költött a megnagyobbodott tsz gépesítésre. A kölcsönös bizalom szi- lárdulása, a két falu szövetkezeti tagságának versengését hozta magával. — Mindjárt az első évben nagyon jól sikerült négy főágazati termelésünk. Búzából holdanként négy, burgonyából nyolc, hevesi dohányból tíz mázsával, almából tíz vagonnal takarítottunk be tér-' ven felül. A plusz hozamok értéke közel másfél milliót jelentett. Kihasználtuk az úgynevezett többcsatornás értékesítés lehetőségeit. Egy tízórás munkanap ér* téke 119 forint. A tagság nyugodt, valóra válthatja számítását. A mostani vezetés azt tartja, minden pénznek „meg kell érkeznie”. Vagy a - banki számlára vagy a közös pénztárba. Egyetlen fillér sem veszhet el! Most kapnak először a petri járadékos és nyugdíjas öreg tsz-tagok is egyenként két mázsa búzát, öt mázsa tüzelő- fát és igény szerint szalmát IEGYZET Többet az Pénteken kibővített ülést tartott a Cégénydányádi Közös Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az ülésen az öregek és a csökkent munkaképességűek helyzetét tárgyalták. Tanácsilag Gyügye és Szamosújlak is Cégénydá- nyádhoz tartozik. A 3 községben szinte egyforma gond a kedvezőtlen körülmények között élő idős emberekkel való törődés. Nem könnyű öregnek lenni, de a fiataloknak sem könnyű az öregek helyzetén segíteni. Főleg azért nem. mert az öregek száma növekszik, az anyagi lehetőségek pedig korlátozottak. „Mégis megoldást kell találni” — ez volt a célja az ülésnek, amelyen a vb-tagokon kívül részt vettek a tsz- ék szociális bizottságainak vezetői is. (A 3 tsz még nem egyesült). A cégénydányádi tsz tagjainak 35 százaléka, a gyügyei tsz tagjainak 36,6 százaléka, a szamosújlaki tsz tagjainak pedig 26 százaléka nyugdíjas, járadékos, vagy csökkent munkaképességű. Persze az említett öregeknek csak a kisebbik része él kedvezőtlen körülmények között. De társadalmunk — és a 3 község — nem engedheti meg, hogy ezek az emberek magukra maradjanak betegségükkel, tehetetlenségükkel, anyagi gondjaikkal. A tsz vezetői évről évre többet tesznek aa — ingyen. Sőt háztáji földjüket ugyancsak térítés nélkül műveli-munkálja, a termést hazaszállítja a szövetkezet. K-OlceOUOS tisztelet — Múlt esztendőben kikerekítettük az egy tízórás munkanap értékét százhúsz forintra. Jelentősebb, hogy egymilliót tartalékoltunk beruházási alapra, közel negyedmilliót munkadíjazásra. A termelési költségek csökkentése érdekében újra félmilliót költenek a géppark fejlesztésére. Olyan spéci ál " gépeik vannak, mint a kuko- ricacső-törő, járvasilózó, gyümölcsösben, szántóföldi növényeknél egyaránt használható Axial-permetező- és palára- laültetó gép. Bővítik, korszerűsítik a szarvasmarha-istállót, a tanyaközponti villanyhálózatot Ötven köbméteres víztárolót építtetnek a petri üzemegységben, s ugyanott mélyfúrású kutat furatnak. — Néhányan megijedte Petiiben az egyesülési Nem akarták hinni, hogy rossz után jobb léhet. A t dorlást választották. Ám félezemyi tag nem csali az eredményekben. Az < sülés óta negyvenöt fel' kérelmet hagytunk jóvá gozóink átlagéletkora Ez sem rossz. És sok tagunk van, aki havor romszáz forinton felüli járulékot fizet. Ez azt tó: havi átlagrészese közösből meghaladj» ezer forintot. Mindenképp sf zasság” történt bölcs két közsé^ nyírlövői és te gazdaságok egyt zolására az ein még egy adat: k venegytöl másfél rinttal gyarapodó szövetkezeti gnzc rákbetétje & vált egymás tisrí lése A« öregekéi öregekért, de még c nem eleget. A cégénydánj „ di tsz szociális alapja tavaly 80 ezer forint volt. az idén már 114 ezer. A gyügyei tsz a tavalyi 60 ezerrel szembe» az idén 00 ezer forintot költ szociális intézkedésekre, * szamosújlaki tsz viszont a« idén is csak 18 ezer forintot költ az említett célra. Hiba, bogy a meglévő összeget nem kellően használják fel. A bizottságok legtöbbször egyenlő arányban osztják szét a keretet a rászorultak között A differenciálásra pedig itt is szükség van. hiszen nem mindenki egyformán szorul segítségre. A tanács már meg akarta szervezni a házi szociális gondozást, nem sikerült, mert sem a társadalmi szervek, sem a segítségre szoruló öregek nem támogatták a szervezést A vb utasította a szakigazgatási szervet hogy vizsgálja meg az öregek és a nagy- családosok helyzetét mérje fel a házi szociális gondozásra szorulók számát, s tegyen intézkedéseket a rászorulók megsegítésére. Ezen kívüf a vb felkérte a tsz-ek vezetőit: tegyenek javaslatot a közgyűlésnek a szociális alap növelésére, a rendelkezésre állő osszák szét, ÁRULÁS
