Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-24 / 146. szám

1 "............................................................................. ............................................... - - - ------ '<>

*• ims. jTfflTBs«. (CWJfT- MÁrt V KVWerXG = VA«JT*WX*»T MWf t W*r «■* f bWa* '-----------—______________,___.... * I

Házhoz hozott tapasztalatok

Gondolatok

I

az Olvasó népért mozgalom nyíregyházi tanácskozása után

Hamar Imrei

Az emlékek hídján

Hangulata, légköre volt az Olvasó népért

mozgalom országos tanácskozásának — mondta Darvas József összefoglalójában. Többen megerősítették a felszólalók közül. A kötetlen beszélgetések is hasonlókat tükröztek. Néhány nappal a jelentős kulturális esemény után érdemes eltöprengeni, mi is adta a tanácskozás jó hangulatát, termékeny légkörét, miért érezték magukat otthon a részvevők nem csak a témákat illetően, hanem a helyszínt, Szabolcs-Szatmár központját is tekintve.

Néhány szépítő, egyoldalúan az eredmények — sokszor sajnos látszateredmények — „megzenésítésével” kísérletező hozzászóló kivételével az olvasómozgalom mindennapos gondjairól, kudarcairól, a tennivalók nagyjárói cseréltek véleményt a részvevők. A hangulat egyik fontos eleme talán ez volt. Fábián Zoltán és Molnár Zoltán írók jól érzékeltették, hogy az Olvasó népért mozgalom nem fáklyás menet, nem olyan szép a menyasszony, mint ahogyan néha elképzeljük. Mindennapos küzdelemmel jár. s még elég kicsi azok tábora, akik az ölvasómozgalom szolgálatába szegődtek. Lassan terjednek a hasznos kezdeményezések, olykor még egy megyén belül is. Támaszkodni kell az eddigi eredményekre, mert azok biztatóak, ösztönzést adnak a további munkához. De még korai lenne az ünneplés. A mozgalom az első lépéseknél tart...

Az egészséges valóságérzék, önkritikus.kri- tikus légkör, az elkalandozásra hajlamosak visszazökkentése a tények, a feladatok talajára jó hangulatot kölcsönzött a tanácskozásnak. Néhol kifejezetten szórakoztató is volt, egy nagyobb kötetlen beszélgetésre hasonlított, ahol felnőttek vitatkoznak, érvelnek. Komolyan,, de komolykodás nélkül, derűsen, de nem elviccelgetve a lényeges problémákról.

Tartalmas ajánlást dolgozott ki a mozgalom vezető gárdája, hogyan lehetne és kellene továbbfejleszteni, az olvasás, a művelődés színtereit, miben vár a légsajátosabb tennivaló a népfrontbizottságokra, testületekre. Az egyik legfontosabb felismerést igyekezett tudatosítani a tanácskozás, amely abban áll; az olvasás, a könyv szeretete. az önművelés igénvének felkeltése elválaszthatatlan a közösségteremtéstől, a közéleti részvételtől. Cselekvő művelődésről, nem passzív befogadásról van szó. Nem is öncélú művelődésről, hanem sokirányú, sokszínű műveltségszerzésről. amely fokozatosan átalakítja, megnemesíti az embert. Mindez nem úi felismerés — vethetnénk közbe. De az Olvasó néoért mozgalom országos tapasztalatcseréje azokat az útakat is kereste, amelyekkel a népfront a leaerédménvesebben szolgálhatja e törekvéy seket. Melvek ezek?

Címszavakban a következők: Támogatják, hogy minden iskolában leaven olvasóteremmel ellátott könyvtár. Segítik a gyermek- és az iftűsági művelődési körök, klubok munkáját, Törekednek arra. ho«v minél több helven rendezzenek az ifhíság körében nénszerű. s az irodalmi nevelést is jól szo1aá'ó rendhagyó irodalmi órákat. Gyermek és ifiúsági olvasótáborokat szerveznek a hátrányos helyzetű fiataloknak, tanvai gyermekeknek, ahol fiatal írók, művészek játékos formában, él- ménvs7erűen igyekeznek megkedvelteim a könyveket, a művelődést.

Folytathatnánk a felnőttek körében végzendő tevékenységgel A könwbarát-mozga- lom tapasztalatait felhasználva az Olvasó hónért mozgalom tovább szorgalmazza a köz- lYigveUndésl könyvtárak feiieS7t4séf korszerű- ■sítósát. folynirpt-olvesók létre^o^ásá* a tanvai teienüléseken könwbuszok beállítását.

Mindez csak eev része n szer+eágazó - feladatoknak. A tanácskozás ráirányította a fiA nyíregyházi és a megyei kulturális életet irányító intézmények a hagyományos márciusi művészeti hetek és a Nyírségi ősz mellett — most már (szintén hagyományosan — az „uborkaszezon” idejére, a nyári hónapokra a Nyíregyházi Nyár rendezvénysorozata keretében gondoskodnak programokról. A három nyári hónapban körülbelül egyenlő arányban elosztva színházi előadások, kiállítások. köpnyűzenei koncertek várják a látogatókat, s a műsorsorozat keretében országos tanácskozásokat is tartanak Nyíregyházán.

Két kiállítás jelentette a Nyíregyházi Nyár kezdetét. Az egyik Nagy Mihály szobrait mutatta be a nyíregyházi városi művelődési központ művészetbarátok körének rendezvényeként, a másik a június 25-ig nyitvai tartó tárlat a főiskolán, szabolcsi festőművészek munkáiból. A harmadik kiállítás eredeti programja megváltozott, a műcsarnokkal közös rendezésű szabadtéri szoborkiállítás feltételeiről ‘később döntenek.

A színházi előadások nem fejeződnek be a színházi- évaddal. Június végén a debreceni Csokonai Színház Carmen, valamint a miskolci Nemzeti Színház Cigánybáró előadását láthatja a közönség. Az eredeti tervek •szerint július második -felére jelezte vendég- szereplését a Szentendrei Teátrum, ez a nyári hónapokra, fővárosi színművészek szerződtetésével fellépő együttes. Még tart a vita a Shakespeare-mű, a Vízkereszt, vagy amit «kartok nyíregyházi bemutatójáról. Minden

gyeimet a már második éve megjelenő „Kincskereső” című gyermek-irodalmi folyóirat szerepére, amelyről hangoztatták: lényegesen fel kellene emelni a példányszámát, hogy eljusson minden gyermekkönyvtárba, általános iskolába, minél több gyermekhez. Szorgalmazták azt is, hogy az olvasómozgalom vegye ki a részét a nyelvünk tisztaságáért, ápolásáért, a beszédkultúra javításáért folyó munkából. Legyen kezdeményező a népi kultúra ápolásában, segítse a szocialista brigádokat, hogy jól tervezzék meg kulturális vállalásaikat és azoknak eleget is tudjanak tenni.

Nem egy szűk, olvasó szekta létrehozásán fáradoznak a mozgalom aktivistái, hanem egy színes, gazdagon buzgó művelődés kibontakozásán, amelyben a könyv, az olvasás, az integráló, összegező szerepet töltheti be. A mozgalom nem akarja elvenni a különböző művelődési ágak. intézmények „kenyerét”. Nem akar helvettük gondolkozni és cselekedni. De társadalmi jellegénél fogva szükségesnek tartja^ hogy továbbra is foglal- ‘ kozzék mindazokkal a tapasztalatokkal, nnjb- lémákkal. amelyek összefüggnek a nép műveltségének alakulásával.

Az Olvasó népért mozgalom létrejötte óta ismeretes: fogalom a művelődési munka- közösség. Ezek szervezése a népfrontbizottságokra, az Olvasó népért mozgalomban tevékenykedőkre vár. Nem egy újabb bizottság létrehozása a cél, hanem tartalmas művelődési munkaközösségek életre keltése, amelyek a művelődés műhelyeivé válhatnak. Egyesíthetnek minden törekvést, amely a népfront széles keretei között egy kicsivel is előbbre tudja vinni a kultúra terjesztését. Kevés azonban a munkaközösségek által szerzett tapasztalat. Az Olvasó népért mozgalom egvik fő tennivalója, hogy ötleteket adjon a munkaközösségeknek, ösztönzéseivel hozzájáruljon, hogy munkájuk tartalommal telítődjék meg, s „létük élő folyamattá állandósuljon”. Helyesen foglalt állást a népfront megyei bizottsága legutóbbi ülésén, amikor hangsúlyozta: feladatunknak tartjuk, hogy .olyanok is tagjai legyenek a művelődési munkaközösségeknek, akik eddig távol voltak, de készek munkát végezni, áldozatot hozni mind a maguk, mind a szűkebb környezetük művelődéséért. Ilyen munkaközösségek létrehozását tervezik a megyében a szaV- „ -cetekkel és a KISZ-szel együttműködve p- iari és a mezőgazdasági üzemekben, valamint a szakszövetkezetekben. \

A tanácskozás negatív vonásai is tanulságosak. Darvas József elmondta; a sok jó tapasztalat, feladat mellett keveset foglalkoztak a felszólalók a népfront keretében megvalósuló mozgalom sajátos feladataival. Talán nem is azért, mert a részvevők fukarkodtak elmondani ezeket, hanem még most vannak kialakulóban. Most tanulják a népfronttestületek, hogyan vigyék tovább szé'esebb társadalmi körben az írószövetségtől átvett fontos, de egy sót új tennivalót is tartalmazó közérdekű munkát.

Megyénk számára különösen hasznos volt az országos tanácskozás, mert házhoz hozott egy sor általános tapasztalatot. Azért is jó volt. mert a megyébe látogató párt-, állam' vezetők, művelődéspolitikusok, írók, költők népművelők közelebbről megismerkedhettek Szabolcs-Szatmár központjával. Két nap kevés arra, hogy felfedezzék ezt a tájat. Aro elegendő volt, hogy érdeklődést ébresszen a7 itt élő emberek munkája, thűvelődése irán* és kedvet egy legközelebbi viszontlátáshoz.

P. C

évben Siófokon rendeznek Kalmár Imre emlékére operetthangversenyt. Ennek a műso- 'rát „hozzák” Nyíregyházára augusztus 15-én. Több ŐRI-szervezésű könnyűzenei műsort hívtak meg. Elmarad az ifjúsági fúvószenekari fesztivál, a korábban tervezett programhoz viszont egy zenés vígjáték „társul” augusztus 20-án, a Déryné Színház előadásában. A legnagyobb zenei csemege, Rhoda Scott koncertjének időpontja változatlanul július 17.

Az augusztus 20-i ünnepség vendégei Lengyelországból. Kielcéből érkeznek A vajdasági művelődési központ művészegyüttese, táncegyüttese és zenekara augusztus 19-én mutatkozik be Nyíregyházán, majd a következő napokban Kisvárdán. Nyírbátorban és Mátészalkán. Szabolcs-szatmári vendégszereplésüket a Szabolcs-Voíán táncegyüttes lengyelországi túrnéja előzi meg.

Két országos tanácskozás is szerepel a . Nyíregyházi Nyár programúiban, a tanárképző főiskolán, a honismeret; és a népművészeti országos konferencia. Mindkét tanácskozáshoz kiállítás kancsolódik. A megye honismereti szakköreinek munkájából ad ízelítőt az a kiállítás, amelyet a nyíregyházi városi művelődési központban rendeznek július 10—2? között.. A népművészet) tanácskozást nedis az országos népművészeti pályázatra érkezett anyagból válogatott kiállítás követi a tanárképző főiskolán augusztus elején, amelyen mintegy 480 tárgy, hímzés, fafaragás, rézdomborítás, vasmunka látható.

Annyi év után ismét szülőfalumban járok. Elillant gyermekéveim hangulatát keresem. Szívfájdítóan kicsire zsugorodtak az utcák, házak, egykori birodalmam szinte tenyérnyivé lett.

Fájó nosztalgiával kutatok udvaron, padláson olyan tárgyak után, melyek még nem süppedtek el a tűnő időben. A régi kacatok között kis színes üvegre leltem. Tenyerembe vettem, letöröltem gondosan a címkéjét, amely már megsárgult, de még jól olvasható a felírás: GYŰL ANTIN.

Különös, gondoltam, hogy a lassan permetező idő városokat, piramisokat is elborító homokjából éppen ez a kis üveg bukkant elő. Egy őszi délután hangulatát ébreszti bennem, s különös ízekkel telik meg a szám. Megsímogatom a karcsú üveget, alig nagyobb féldecisnél. Orromhoz emelem nyílását, enyhe penészszag csap meg. Makulányi sem maradt abból a vérszinű folyadékból, amely annyi éve — erős illatával betöltötte az egész szobát. ..

Egy reggel arra ébredtem, hogy megrakott kocsik, szekerek, kerékpáros és gyalogos emberek véget nem érő 'csoportokban kocogtak, surrogtak el ablakunk alatt.

— Hova megv a sok ember? — kérdeztem nagyanyámtól. Ketten voltunk otthon nagyanyámmal, aki hosszú évek óta nyomta már az ágyat.

— Vásárra. Tóváron vásár le6Z.

Emberek, sátrak, tarka állatok színes ka- valkádja jelent meg előttem. Egvszer már jártam édesanyámmal a tóvári vasáron. Cukrot vett nekem, meg madárhangu sípot.

Hirtelen arra gondoltam, ahol annyi ember jelen van, nekem is érdemes lesz szerencsét próbálnom. Talán, hozzájutok valami keresethez. Édesanyámat három napja vitték be a kórházba. Igaz ugyan, hogy a mentőt nagyanyámért hivatták ki. De amikor megérkezett a szirénázó autó, a mentőorvos azon tanakodott, édesanyámat, vagy a nagyanyámat vigyék-e el? Mindketten riasztóan rossz bőrben voltak, s első pillanatra nem is lehetett megállapítani, kettőjük közül melyik szorul rá jobban a gyors orvoßi beavatkozásra. Végül mégis úgy döntöttek, édesanyámat viszik el, mondván, hogy a fiatal életet még érdemesebb menteni.

Kimásztam az ágyból, s mielőtt még nagyanyám megkérdezhette volna, mit akarok, kisurrantam a szobából. Üres gyomorral, de reménykedve szegődtem a siető lábú emberek. surrogó kerékpárok nyomába. Párás, csípős volt még a hajnal, amikor k'léptpm a kapun, mire azonban Tóváréa értem. már magasan járt a nap az égbolton.

A tóvári faluvégről már messze hangzott a váfeári zsibongás, s hamar elvegyültem ä portékájukat kínálgatók, vevők gyűrűjébe. Hosszan elidőztem az egyik lacikonyha előtt, s boldog voltam, hogy kedvemre szippanthattam a párolgó pecsenyék, sistergő kolbászok mindent átható, fenséges illatából. De nem bírtam sokáig a finom húsok párázásának közelében. menekülnöm kellett, mert az ínycsiklandó illatok egyre csúíondárpsabban in- gerkedtek korgó gyomrommal, táguló orr- cimpámmal.

Céltalanul sodródtam a tömeggel, hol. ide, tol oda csapódtam a színes kavalkádban. Egyszerre éles hang hasított a fülembe. Nem nesszé tőlem, a legnagyobb tumultus közeién egy bőrzekés. vadászkalapos férfi emel- -edett az örvénylő fejek fplé. Miközben har- , •sanyan kiáltozott, többször is megfordult sajt ten gél ve körül, és széles mozdulatokkal ’sztikulált.

— Szenvedő testvéreim! Álljatok meg ■éhány pillanatra a vásár siető forgatagában! fejfájás, fogfájós, gyomorfájás testvéreim, ’sak néhány pillanatra jöjjetek közelebb! Megszületett a Gyulán tin nevű csodaszer! Ti- zephétféie külföldi vegyszerből állították elő! Minden cseppie csodákat tesz, gyógyít! Fogfájós. gyomorfájós, fejfájós testvéreim, ne mulasszátok el a nagy pillanatot, lépjetek közelebb! Pillanatok alatt megszabadítok benneteket rút fogfájástoktól! Fájdalommentesen eltávolítóm a szuvas fogakat, gennyes gyökereket!

ügy kavarogtak körülötte az emberek, hogy őt magát is majdnem lesodorták alkalmi emelvényéről. Miután úgy találta, hogy sikerült elegendő ember érdeklődését magára vonni, körülnézett, s a kíváncsiskodó gyerekeket vette szemügyre.

— Gyerekek, ki szeretne keresni közü- letek öt forintot?

Kézerdő magasodott a bőrzekés férfi felé Valójában még senki nem tudta közülünk, hogy miről is van szó. de gyors reflexszel én is a\ magasba lendítettem karomat. Talán azért', mert va'amennyi közül én látszottam p legelesettebbnek, vagy csak azért, mert ér álltam hozzá legközelebb, rám mutatott:

— Emeld fel azt a négy táskát, add kézrr a kis üvegeket!

A szék lábánál hatalmas táska állt. Átír tudtam felemelni A bőrzekés férfi kinyitott« a hasas táskát. Sok-sok apró üveg tárult a szemem elé. Az üvegekben pedig vérszínű folyadék. A férfi a táska aljából vattacsomó' húzott elő. majd kibontott egy üveget. A vér színű folyadékból cseppentett, egy keveset a vattacsomóra, aztán körülnézett.

— Most, testvéreim, ki lesz az első, aki meg akar szabadulni sokat kellemetlenkedő, rossz fogától?

Jelentkező volt szép számmal. Elsőnél* egy hatalmas termetű, harcsabajúszú férfi járult eléje. A különös illatú folyadékkal átitatott vattacsomót ráhelyezte a harcsabajuszos fájó fogára, Ínyére. Sorra jöttek a többiek, valamennyien kaptak egy cseppnyi Gyulan- tinnal átitatott vattát az odvas, gennyes, dagadt fogukra. A husz&dik páciens után ezt a •műveletet a bőrzekés férfi befejezte, s magához intette a harcsabajúszos férfit, akinek először helyezte beteg fogára a csodaszerrel átitatott vattát. Két ujjával belenyúlt a hatalmas termetű ember szájába, s mintha csak egy szilvamagot emelne ki. olyan könnyedséggel távolította el a szuvas fogat.

— Fogfájós testvéreim, ide nézzetek! Akkora fogat tartok itt az uijaim között, mint egy hatéves csikóét. Bátyám, érzett-e valami fájdalmat, amikor kihúztam?

— Semmit, kérem. Semmit nem éreztem.

Amikorra a huszadik emberrel is végzett,

olyan szorosra .záródott körülöttünk a kíváncsiskodók gyűrűje, hogy alig kaptunk levegőt.. Mindenki szerezni, venni szeretett volna a csodás hatású Gyulantinból. A bőrzekés férfi láthatóan erre a lélektani pil'anatra várt.

— Fogfájós, fejfájós, gyomorfájós testvéreim! Láthatjátok, nem csalás, nem ámítás! Akinek a feje fáj, Gyulantinos vattával csak megdörzsöli a homlokát, akinek a gyomra fáj. egy szem kockacukorra cseopent a csodaszerből, s megszűnnek a kínjai. Akinek pedig a foga fáj, láthatja, milyen egyszerűen segíthet maga is a baján. Van még néhány üveg Gyulantin a táskámban' ragadjátok meg a soha vissza nem térő alkalmat! Ne térjetek haza Gyulantin nélkül! Mindössze öt forint darabja a csodaszerrel töltött üvegnek!

Én adtam kézre az üvegeket, a bőrzekés férfi csak a pénzt rakta el, azt is alig győzte. Amikor elfogyott néhány száz üveg, s az érdeklődés is lankadt, a férfi a közeli kocsiból újabb hasas táskát hozott, s a vásár másik pontján ütöttük fel harcailásunkat.

Már az első percben elhatároztam, szolgálatomért‘én is egy üveg csodaszert kérek. Jól jött volna az öt forint, legalább két-három napra meglett volna a kenyérre való. De most nem erre gondoltam. Boldoggá tett a felfedezés. ez a csodálatos hatású folyadék meggyógyítja majd nagyanyámat, édesanyámat is.

Jól bent jártunk már a délutánban, amikor eladtuk a harmadik táska Gyulantin* is, és én elszabadulhattam végre a bőrzekés férfitől. zsebemben egv üveg csodaszerre'. Kínzott az éhség, szomjúság. De nem törődtem már semmivel, útnak eredtem. Repülni.szállni szerettem volna, hoav mielőbb megtérhessek a csodatévő Gyulantinnal.

Későre járt, m;re hazaértem. Szürke karikák táncoltak a szemem előtt, kínzott az éhség, a szomjúság, a fáradtság. Taln=mat véresre marta az út köve. De ezeket a kínokat most elnyomta bennem az öröm. Nagyon hittem a Gyulantin csodatévő határában, abban, hogy még ma meggyógyul nagyanyám.

Amikor hazaértem, meglepett, hogy emberekkel volt tele a kis szobánk. Nem érthettem. mit keres nálunk annyi ember. A szomszédok mind ott sustorogtak nagyanyám ágya körül. Nagyon fájt, hogy engem senki nem \vett észre. Nehezen mégis odafurakod- tam nagyanyámhoz. Sebtében elmondtam, milyen csodálatos gyógyszert hoztam. Az öröm és a remény, amely gyors szárnyakon repített hazáig, most mintha egyszerre kilobbant volna be’.ő'em. A sok ember szemében hitetlenséget, értetlenséget láttam. Rimánko- dásomra Madarászná mégis kezébe vette a kis üveget. Nagy üggyel-bajjal kinyitotta, beleszagolt.

— Ó, de különös szasa van! Mi lehet ez? Szagolják csak! — s ezzel hátraadta valakinek a vérszínű folyadékkal töltött üveget. A kis üveg kézről kézre járt. mígnem kisiklott egv ügyetlen mozdulat közben Vargáné kezéből. A vérvörös folyadék szétömlött a szoba földjén, de "erős illata megtöltötte a szobát.

Sírni szerettem volna, velőtrázóan ordítani. De hang nem jött ki a torkomon. Tehetetlen dühömben nekirontottam az asszonyoknak, s toltam kifele őket a szobából, ügy éreztem, a szívemből is elfolyt most minden jóság. A szomszédok, ismerősök mind elszé- ledtek, nem állhatták viselkedésemet.

Amikor kettení maradtunk nagyanyámmal, odaborultam az ágya szélére. Babusgattam simogattam, a sárga, aszott kezét;

— Ha majd megint vásár lesz Tóváron,' megint elmegyek. Szerzek ebből a csodatevő gyógyszerből. Az bistosan meggyógyít a nagy betegségből.

Úgy bugyogtak föl bennem a szavaik, mint a forrás vize. Ki tudja, meddig beszéljem nagyanyámhoz. Nagy sokára tűnt csak fel, hogy ő nem szól semmit, a keze hideg, kreomhoz vontam kiszáradt, gyökér formáéi kezét. Most pillantpttam csak az arcára. Nagyanyám nézett, nézett világtalanul, fénytelenül a mennyezet elv meghatározhatatlan oontjára. Hiába könyörögtem, hiába rimán- ’-odtam. többé nem fordította felém szép, fehér fejét.

Kitártam az ajtót, s kirohantam a kertbe. Az ősz fagyos lehelete akkor csapott át a virágágyások fölött. Beleharapott a dáliák h-'iszke fejébe, s szája szélén lecsurogtak a érés szirmok.

Amikorra az ég kárpitját kiverték apró, fényes szögekkel, már a koporsót is meghozták. Nagyanyámat belefektették. Én meg repülni, szállni szerettem volna, hogy megleír jeps nagyanyám pillantását, meleg tekintetét

A Nyíregyházi Nyár programja

Kiállítások, színházi előadások, országos tanácskozások