Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-04 / 102. szám

Í. »Md Rw^-WÄ(5tÄiöi«5^xe 1973. Í TELEX , -MOSZKVA: John Lindsay, New York polgármestere szerdán este felesége társaságában Moszk­vába utazott. Lindsay Vla- ' .gyimii? Promiszlov moszkvai polgármester meghívására hétnapos látogatást tesz a t Szovjetunióban. NAIROBI: ~ ’""WP'Ahin ugandai elnök szerdán azt javasolta, hogy az Afrikai Egységszervezet székhelyét Addis Abebából KampaláÉm helyezzük át. Az ugandai államfő Kadhafi lí­biai elnöknek arra az indít­ványár# válaszolt, hogy az AESÍ* székhelye az etióp fő­város helyett Kairóban le­gyen. SALVADOR: Katasztrófát okozott egy gyorsforgalmi úton sétáló szamár szerdán Salvador • brazíliai város közelében. Egyik teherautó sofőrje meg­próbálta kikerülni az állatot és ennek következtében ösz- szeiitközött egy zsúfolt autó­busszal. A szerencsétlenség­nél negyvenen életüket vesz­tették, tizenhat utast kór­házba kellett szállítani. NEW YORK: A. New York-i művészeti aukción rekordösszeget, egyenként 1 400 000 dollárt adtak Cézanne és Manet egy-egy képéért. Eddig nyolcszázezer dollár volt a legnagyobb összeg, amelyet valaha Cézanne festményé­ért adtak. RAWALPINDI: Újabb tizenkét pakisztáni katonatisztet és egy polgári személyt tartóztattak le az­zal a váddal, hogy állítólag összeesküvést szerveztek Zul- fikar Ali Bhutto pakisztáni elnök eltávolítására. Már­cius 30-án hasonló vád<> ’ már letartóztattak húsz pa­kisztáni katonatisztet. A hadügyminisztérium szerint a tiszteket katonai bíróság elé állítják. CARACAS: A Venezuela keleti partvidé­kén fekvő Puerto de Guan- ta-ban egy brit hajóból 30 harckocsit raktak ki, az Egyesült Államoktól vásárolt harckocsikat azonnal hatal­mas kamionokba helyezték és ismeretlen helyre szállí­tották. Nem hivatalos jelen­tések szerint a korszerű har­ci eszközök egy része egy katonai táborba kerül, ahon­nan a környékbeli partizá­nok elleni hadműveleteket folytatják. ESSEN: A hét elején beszüntette működését az utolsó Ruhr- vidéki szénbánya, a f'A ing- siepen Carl Funke. Ebben a bányában 1973-ben 2170 bá­nyász dolgozott és 900 ezer tonna szenet termelt ki. A Ruhr-vidéken 250 évig bá­nyásztak szenet. Feszült a libanoni helyzet Számos áldozata van a gerillák és a kormánykatonák összecsapásának Viszonylag nyugalmas éj­szaka után csütörtökön haj­nalban ismét fegyverrapogás verte fel a beiruti utcák csendjét. A város számos pontján bombák robbantak és géppuskatűz ropogott. Alig pár órával a lövöldözések ki- újulása előtt a beiruti rádió közölte: a palesztin gerillák és a libanoni hatóságok kép­viselői megállapodtak abban, hogy véget vetnek az összetű­zéseknek, & mind a hadsereg alakulatait, mind a palesztin gerillákat a szerdai összecsa­pások előtt elfoglalt állásaik­ba rendelik vissza. A beiruti rádió közlése sze­rint Amin Hafez libanoni mi­niszterelnök valamivel éjfél után hadügyminisztere és belügyminisztere társaságá­ban találkoztak a Jasszer Ara­fat vezette palesztin kül-- döttséggel, hogy megvitassák a hadsereg és a gerillák közt kirobbant ellenségeskedések elsimításának lehetőségeit. A mintegy 4 órás tanácskozás után Hafez miniszterelnök felkereste Frangié libanoni elnököt és beszámolt neki a palesztin ‘ vezetőkkel kötött megállapodásról. Szerdán este közleményben ismertették a délelőtt kezdő­dött fegyveres összetűzések veszteségmérlegét. Eszerint 31 személy — köztük 12 ka­tona — életét vesztette, 129- en pedig megsebesültek. A sebesültek közül 40 libanoni, 89 Palesztinái. A francia hírügynökség legfrissebb jelentése szerint csütörtökön a déli órákban még mindig heves lövöldözé­sek és összecsapások zajlottak Beirut déli részén, főképpen a több ezer lakosú Dbayeh menekülttábor közvetlen kö­zelében, a Beirutból Tripoliba vezető főútvonal mellett. Az ellenségeskedések, melyek a kora reggeli órákban újultak ki. a kijárási tilalom 2 órás felfüggesztése idején alább­hagytak. A főváros lakói ha­talmas tömegben tódultak az élelmiszerüzletekhez, a ke­nyérboltok előtt hosszú sorok várakoztak. A kijárási tila­lom hatálybalépésekor Is­mét lövöldözések hallatszot­tak, intenzitásuk azonban alatta maradt a szerdainak. A főváros központjában katonai páncélautók cirkálnak. Nem hivatalos jelentések szerint a csütörtök délelőtti összecsa­pásokban eddig 2 libanoni ka­tona, valamint a belbiztonsá­gi erők három ügynöke vesz­tette életét. Reggel óta az elnöki palo­tában ülésezett a libanoni mi­nisztertanács. A kormány ülé­sén felszólalt Frangié elnök. Hangoztatta, hogy egy arab ország sem tett annyit a pa- lesztínaiakért, mint Libanon,’ mely 300 ezer menekültnek adott otthont. Ha a paleszti- naiak Libanonban akarnak élni és hajlandók politikáju­kat egyeztetni a kormánnyal, szívesen látott testvérekként élhetnek a libanoniakkal — mondotta az elnök, majd hoz­záfűzte: „Azt azonban nem fogadhatjuk el. hogy a pa- lesztinaiak megszálló hadse­regként viselkedjenek az or­szágban.” A Palesztinái ellen­állási mozgalom felszámolá­sáról szóló híreszteléseket az elnök visszautasította. Külpolitikai széljegyzet JWp, Njugat'Európa ? Befejeződött WUIy Brandt kérdésekről van szó: Közeledés Helsinkiben f oly tatja munkáját a nagyköveti tanácskozás A helsinki nagyköveti ta­nácskozás csütörtökön foly­tatta az európai biztonsági és együttműködési értekez­let harmadik napirendi pont­jának előkészítését. Diplo­máciai körökből származó értesülés szerint a munkabi­zottsági vita továbbra Í6 a kulturális együttműködés témakörének általános elvi bevezetőjére összpontosult. A konkrét és részletekbe menő eszmecsere során több ország képviselője javasolt módosításokat a vita alapjá­ul szolgáló osztrák munka­okmányokhoz és az elvi meghatározás kérdésében némi közeledés indult meg a szemben álló felfogások között. A konzultáció másik mun­kacsoportja ezzel egyidejűleg a biztonsági értekezlet meg­rendezéséhez való anyagi hozzájárulások rendszeréről tárgyalt. Délután ugyanez a munkacsoport a konferencia ügy­egy szervezési kérdéseit, rendjét vitatta meg francia javaslat alapján, amelyet a múltkori szakasz utolsó napján nyújtottak be. nyugatnémet kancellár wash­ingtoni látogatása és a ta­nácskozásról megjelent a hi­vatalos közlemény. Ez a do­kumentum jó néhány érirttptt témát tartalmaz, de nyilván­valóan nem mindegyiket. Nem esik szó benne például arról, hogy Nixon vendége hamarosan vendéglátó lesz a Rajna partján: Leonyid Brezsnyev, mint ismeretes, május közepén Bonnba érke­zik. Nehéz elképzelni, hogj' a nemzetközi politikai élet e kiemelkedő jelentőségű ese­ményéről he esett volna bő­ségesen szó. Annál is inkább, mert a bonni látogatás hivatalos be­jelentésére Moszkvából is sok olyan megjegyzés hang­zott el, hogy az SZKP főtit­kára „a bonni utazás után sem tegzi le a diplomatatás­kát”... Természetesen a Fehér Házban megvitatták a Német Szövetségi Köztársaság és az Egyesült Államok kétoldalú kapcsolatainak problémáit. Bőven akadnak ilyenek, mind politikai, mind gazda­sági vonatkozásban. De ahogy egy pillantást vetünk ezek­re, azonnal kiderül, hogy bi­zonyos értelemben sajátos szinte válamanrfyj, Bonnt és Wash­ingtont közelről érdeklő té­ma egyszersmind felveti a nyugat-európai Közös Piac és Amerika vajúdó viszonyát. Nem véletlen, hogy a világ­sajtó jó része ezekben a na­pokban „Mr. Nyugat-Eupógií- na’k” titulálta a kancellárt. Brandt ugyanis kétségtelenül számos területen Nyugat-Eu- rópa szószólójaként lépett fel a Fehér Házban. Alapos elő­zetes tárgyalásoknak kellett megelőzniük például Brandt- nak azt az ígéretét, hogy a Közös Piac mezőgazdasága „nem hagyja figyelmen kívül az Egyesült Államok érdeke­it”. Hasonlóan nemcsak bonni kancellárként emlékeztette Nixont arra, hogy a Kissin­ger által javasolt új atlanti charta csak úgy lehet élet­képes, ha Washington „egyen­lő alapon” közelíti meg a kérdéseket és fontosabb dön­tések előtt összeül az atlanti csúcsértekezlet. Elsősorban ijven szempontból érdemel fi­gyelmet a kancellár útja: látványosan emlékeztette a Fehér Házat arra. hogy az egyoldalú diktátumok kora alighanem nyugat-európai vi­szonylatban is a múlté. Nemzetközi találkozó A lengyel fővárosban csütörtökön kétnapos nem­zetközi értelmiségi találkozó kezdődött, amelyen — Euró­pából és néhány tengeren­túli országból érkezett több, mint 60 tudós, író, művész és publicista, valamint szá­mos nemzetközi szervezet küldöttei részvételével tár­gyalják az ez év októberé­ben Moszkvában megrende­zendő béke-világkongresz- szus előkészítésének kérdé­seit. A tanácskozás alkalmat ad arra is. hogy megvitassák az értelmiség fokozott köz­értel miségi Varsóban reműködésének lehetőségét liorunk nyitott problémáinak megoldásában, a béke és a biztonság erősítésében. A találkozón hazánkat Pethő Tibor, a Magyar Nem­zet főszerkesztője ég Somo­gyi József szobrászművész képviseli. Közvetlenül az értelmiségi eszmecsere után. májú* 5-e és 8-a között Varsóban ülé­sezik a Béke-világtanács el­nöksége. Az ülés napi rendjén szintén a moszkvai béke-vi­lágkongresszus előkészítése szerepel. Kormányellenes akciók Ciliiében Allende elnök megbélyegezte a jobboldal forradalom- ellenes mozgalmát Tíz napon belül másod­szor szállta meg a felbuj­tott tömeg Santiagóban a munkaügyi minisztérium épü­letét. Az akciót szerdán haj­totta végre nyolcszáz idény­munkás. béremelést és mun­kakörülményei megjavítását követelve. Dr. Salvador Allende köz­társasági elnök a közeli el­nöki palotából a minisztéri­umba sietett, hogy szemé­lyesen tárgyaljon a munká­sokkal, megbeszéléseinek eredménye egyelőre nem is­meretes. Allende a minisz­tériumból távozóban „forra­dalomellenesnek és gyává­nak” bélyegezte a feltehető­en ismét az ultraradikális baloldali forradalmi mozga­lom (MIR) által szervezett akciót­Chilében a reakció újabb támadása várható. Mint em­lékezetes. a múlt pénteken 24 órás figyelmeztető sztráj­kot tartottak a magánkéz­ben lévő közlekedési eszkö­zök sofőrjei. A fizetéseme­lésen felül a tiszta bevétel 15 százalékát és munkaruha kiadását követelték és beje­lentették, hogy amennyiben követeléseiket a munkálta­tók nem teljesítik, csütörtö­kön újabb 48 órás munkabe­szüntetés következik. Santiagói megfigyelők rá­mutatnak. hogy a sztrájk elsődleges célja nem a gép­kocsivezetők érdekeinek vé­delme, hanem az. hogy a közlekedésben és a szállítás- ban támasztott nehézségek­kel zavarokat idézzenek elő Chile' gazdasági életében. A jobboldal az élelmiszer- és ipari alapanyagellátás meg­nehezítésével elégedetlensé­get igyekszik szítani a tö­megekben és a népi egység ellen próbál hangulatot te­remteni. A reakció nem elégszik meg a politikai küzdelem törvényes eszközeivel. az utóbbi időben egyre több­szőr nyílt erőszakhoz folya­modik. A napokban a Haza §S Szabadság elnevezésű szélsőjobboldali szervezet 200 tágja a Santiago tartomány­ban íévq Melipilla helység­ben megtámadta a városhá­zát, elrabolt számos doku­mentumot és vandál pusztí­tást végzett az épületben. A fasiszták a rendőrség megje­lenésekor gépkocsikon el­menekültek. Magvar gazdasági küldöttség utazott az NDK-ba Csütörtök délután magyar küldöttség utazott Berlinbe, a magyar—NDK gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság 12. ülésszakára. A delegációt dr. Tímár Mátyás, a Miniszter- tanács elnökhelyettese. a bizottság magyar tagozatá­nak elnöke vezeti. A delegá­ció tagjai: dr. Etényi István, az Országos Tervhivatal el. nökhelyettese, Baczoni Je­nő. a külkereskedelmi mi­niszter első helyettese. Si- mór János építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszterhe­lyettes, Kiss Ernő kohó- é« gépipari miniszterhelyettes és dr. Madas András me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. Imre László: „Két év nyolc hónap Kisregény /. Kapelláró a pofon után föl­emelte a fejét. Kapott rpée egyet ezúttal bal felől, hogy az orra vére eleredt. Máskor ilyenkor, mert nem először fordult elő, hogy vérzett, le­hajtott fejjel sírni kezdett, míg kisebb volt. sivalkodva. később mindegyre csönde­sebben, s nem annyira a fáj­dalom miatt, több volt ez an­nál. keserű- dac, a tehetetlenség feszítő lüktetésével a halánté­kában. Eloldalgott a fájdal­mával a könnyeivel, nem hívták vissza. mehetett amerre látott, szitkok kísér­ték: ..Csak ne látnálak többé rohadti" Zengett a külső Vá­ci úti hosszú földszintes ház udvara, a szomszédok tudták: a részeg Gyevi megint meg­verte a mosohafiát. Kapelláró szeretett volna a világból ki­ballagni ha megverték, csak igy. zsebre dugott kézzel, mint aki nagyon unja magát, ne lássa az utca, mi baja, mire a térre ért fütyült vagy dú­dolt, hülyeségeket kiabált, vagy éppen suttogott a ba­báknak, mert így hívta a lá­nyokat, érzékeny hangulatá­ban, s éjfélig, olykor tovább elidőzött a téren, mivelho^” vándorlásaiban goiia nem ju­tott messzebb. Kivárta, míg elköszönnek tőle a srácok, el­menjen az egyik erre, a má­sik arra és mindegyik a sö­tétség felé, jó menjetek, húz­zátok a csíkot, nektek köny- nyű és ő utoljára maradt, hogy megunva az egyedüllét** is, vackára húzódjon, vert kutya, sebeit nyalogatva. De most fölemelte a fejét Kapelláró Ferenc, szabadulás előtt álio harmadéves ipari tanuló, a második pofon után is. v — Elég volt Apus — mond­ta. — Hagyjon! A kéz megint fölemelkedett. Lefogta, egyet csavart rajta, enyhén, szinte vigyázva, úgy taszította el magától, s hogy már elég is ennyi, a konyha sarkába húzódott, hogy arcá­ról a vért letörölje. De nem volt Ideje erre, mert Oyevi egy ugrással az asztalnál ter­mett, ott a hosszú pengéjű ke­nyérvágó kést felmarkolj, és ordítva rohant rá, „kezet emeltéi az apádra, te rongy!”, az apámra?, ha te igazi apám lennél, most nem itt tarta­nánk. villant föl benne, mi­előtt kétségbeesve fölvette a harcot, csak a kés hegyét fi­gyelve, aztán már azt sem látva. Anyja kiabálása térí­tette magához, igen, most jön. hozza a kissrácot az oviból, sivalkodik az is, mintha nyúz­nák, ne sivalkodj, kis vacak, terád biztosan nem támad késsel. csinálhatsz, amit akarsz, te a sajátja vágj’, köz­ben ütött, rúgott és harapott, az italtól elgyengült ember összecsuklott .a kezében, már vérzett is, majd a nyitott konyhaajtón kidőlt az udvar­ra. a poros levelű akácfák alá, a tenyérnyi, vánnyadt vi­rágokat őrző ágyásokhoz, oda a kanális rácsozata mellé, ahová hangos csobogással zú­dul a víz nyári záporok ide­jén. Kész. Csak legyen még ember belőle, — nézte szomo­rúan Kapelláró. A szomszédok összeszalad­tak, valaki rendőrért kiabált, ott tanakodtak, hogy szólni kell a mentőkért, micsoda emberek vannak, istenem, el kell pusztulni a világnak. Bement a konyhába, magára vette a kiskabátját, a jpbbi- kat, mert tudta, ide úgysem jön vissza többé, elmeht kö­szönés nélkül, most valajio- gvan nem mert, nem akart anyja szemébe nézni. nem akarta látni a rémület gör­bületét szánalmasan törődött alakjában. Telefonált, igen. ő hfvta fel a mentőket, meg­lehetősen összefüggéstelenül előadta, mi történt, verekedés, igen, a sebesült nagyon vér­zik, utca, házszám. „családi dráma?”, nevezzék, ahogyan akarják, itt a fia beszél. A ne­velt fia. A harmadik utcasaroknál járhatott, amikor a mentő­autó elrohant, mellette. A te­ret elkerülte, ne faggassák, mit feleljen arra, hogy mi új­ság. Elhatározta, felkeresi az apját, elköszön tőle, aztán le­gyen. ami lesz. Régen járt ná­la, legalább két éve már. Rit­kán ment, koldusnak érezte ott magát, mintha az a másik asszony, mindig azt leste volna, mit visz el titokban, a szeméből látta, kinézik innen, nemcsak az asszony, hanem a féltestvérei, a két lány is, nyávogó macskák; mellettük, körülöttük úgy látta az apját, mint akit szigorúan csendre intett valaki, vigyázzállásban hagyta a feljebbvalója, s most ott áll megszeppenve, már nem képes lazítani, ha akar se. addig tágította maga körül a világot, amíg végképp beszű­kült körülötte, tőle is, ha né­hanapján elment hozzá, csak egyet tudott kérdezni, fárad­tan felnézve rá, mióta elhagy­ta növésben: „na mi yen? 'nincs dohányod? Kell a lóvé a csajokra, mi?” Nem a pénz a csönd kell, az a csönd, amit csak az apja mellett érez az ember, amikor nem muszáj szövegelni, csak él az ember, éppen csak hagyja. nézzék, megsimogassák a nézésükkel a szülei és a pillantásukból az látszik; hozzájuk tartozik. Ehelyett kapott egy húszast, mehetett, nem marasztalták. Az a nő volt az oka minden­nek, ő hát, féltékeny volt a férje előző életére, buta mó­don, primitíven, tehet ő róla, hogy beleszületett a világba? Ugyan, süket duma ez is, bánja is ő már az egészet, el­köszönni megy, csak elkö­szönni, ettől meghatódott, marták a könnyek a szemét, „jó estét apám. így és így jár­tam, megyek és az első zser- nyáknak elmondom, mi van, agyonvertem Gyeyit, dugja­nak a sjttre.” A szobába be sem enged­ték. apja kijött a sötét kony­hába, hol vastag ételszag úszott, vendégség, no igen, burkolnak a tökfejek, eszükbe sem jut, hogy az a nő kinézi a szájukból a falatot, az hét- szentség, hogy sajnálja, ilyen a természete, mit csináljon, biztos házat akar venni ahol a kertben az ö apja for snj, ha megunja újra kezdi ’ül­teti a tegnapot, holnap esz belőle,. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom