Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-06 / 104. szám
Vasárnapi melléklet Felelősség m mm rr r _ a jovoert Ez a tervidőszak a legelső hazánk történetében, amikor üzemeink, gyáraink önállóan alkották meg saját ötéves tervüket. A tervtárgyaló vitákban akkor a munkások ezrei nyilvánítottak véleményt. Ezt a tényt azonban helyenként nem elemezték és mérlegelték kellő alapossággal, s egyes üzemekben mostanában is csak formálisan, a statisztika száraz nyelvén beszélnek a munkások aktivitásáról, mondván: nálunk ennyien meg ennyien szólaltak fel, tettek javaslatot. Pedig az ügy ennél sokkal többet érdemel. A munkások napjainkban tapasztalható széles körű véleménynyilvánítása nemcsak a jövőért érzett nagy- tokú felelősséget tükrözi. Egyben fokmérője az aktivizálódó közéletnek, a szocialista demokrácia fejlődésének. És kifejezője még egy fontos tényezőnek: a tulaj- donosi érzésnek. Az akkori tervvita és az azóta bekövetkezett sok más mindennapi esemény, cselekvés és történés azt mutatja, hogy a munkások mindjobban gyakorolják tulajdonosi jogaikat. Többségük egyre tudatosabban és célratörőbben küzd a nemzeti vagyon, az állam és az államot alkotó emberek, szocialista közösségünk javainak gyarapításáért, formái jogot közös ügyeinek megvitatására. Igaz, helyenként ma is jelen vannak és hatnak a munkások erkölcsi felfogásával, tulajdonosi szemléletével ellentétes nézetek. Egyesek keveset törődnek azzal, hogy munkájukkal, mindennapi tevékenységükkel hogyan járultak hozzá üzemük gyarapodásához, egyénileg mit tettek munkahelyükért, s a munkahely cserében milyen létbiztonságot jelent nekik, családjuknak, miként elégíti ki igényüket — csak a borítékot nézik. AZ ilyen helyeken persze általában a pártszervezet agi- (ációs és propagandamunkájával is baj van — de nemcsak azzal. Más hiányosságok is hozzájárulnak, hiszen a szocialista tulajdonhoz való helyes viszony kialakítása sok tényezőtől függ. Mindenekelőtt attól: az üzemi kollektíva, a munkás. az egyén mennyire érzi, hogy tulajdonos. E fogalom tudatban való megtapadásához azonban nem elég csupán a magyarázat, az agitáció — bár ennek rendkívül jelentős a közvetítő és nevelő szerépe —, hiszen ha a tulajdonosi jog nem kötődik közvetlen tapasztalatokhoz, élményekhez, csupán .elvont fogalomként hat. Nélkülük nincs, ami serkentenné a tudatos cselekvést és ösztönözne arra, hogy a. „miénk”,ugyanolyan becsben részesüljön, mint az „enyém”. Ebből fakad az is. hogy egyes üzemekben, gyárakban az egyéni érdek háttérbe szorítja a közös érdeket, noha ezek összhangja megteremthető. A szocialista tulajdonhoz való helyes viszony kialakításának alapvető feltétele a jó üzemi, munkahelyi légkör megteremtése. Olyan légköré, ahol minden munkás nyiltan kifejtheti a véleményét, beosztásra való tekintet nélkül vitatkozhat, érvelhet. A jó légkörnek ez természetesen csak egyik oldala. A másik, hogy a vitákban elhangzott észrevételeket, javaslatokat, bírálatokat hasznosítsák, a kérdések ne maradjanak válasz nélkül. Vagyis a szocialista demokrácia ne csak szavakban, hanem a gyakorlatban is jusson kifejezésre. A valóság és az igazság erejével segítse kialakítani a tettek tudatosságát, táplálja a közösség ügyét szolgáló igaz emberi érzéseket, fokozza a felelősséget és alkotásvágyat. Ha személy szerint mindenki érzi, hogy munkájára szükség van, megbecsülik képességeit, igényt tartanak véleményére, akkor ez erősíti felelősségét és jó tapasztalatokat ad számára. Az emberek tudatának állandó fejlesztése, a politikai oktatás és a személyes kommunikáció egyaránt azt kell szolgálja, hogy a marxista—leninista szemlélet a tettekben, a munkában érvényesüljön. Ez természetesen hosszú, kitartó munkát követel, nyílt, őszinte vitát, s nem utolsósorban olyan gyakorlati tapasztalatokat, melyek alátámasztják és igazolják szavainkat. Németh Jenő Megyénk határa, a tokaji híd. (Elek Emil felvétele) Egy férfi a lépcsőházban Csemetke János, amikor kiszállt a liftből, és a lakása felé igyekezett, észrevette. hogy egy férfi lép el a szomszédja ajtajától a következő ajtóhoz, s ott a névtáblát böngészi. — Kit tetszik keresni? — kérdezte tőle Csemetke. A férfi összerezzen a váratlan hangtól. majd fölegyenesedik és Csemetkéhez fordul. — Porcnágel Xavért — mondja. — Porcnágel Xavér? Tudomásom szerint ilyen nevű illető nem lakik ebben a házban. — Nekem pedig a telefonba maga Xavér mondta, hogy Cirip utca 7. V. emelet. — Csakhogy ez nem Cirip utca hét, hanem Cirip utca kilenc. » — Ez biztos? — Kívánja, hogy megesküdjem rá? — Mert olyan egyformák ezek az új házak ... — Valóban egyformák. — Csemetke egyetértőén mosolyog, s nyitja az ajtaját. — Szabad kérdeznem — lép utána a férfi —, miért tetszik olyan gúnyosan mosolyogni. — Bocsánat — mosolyog elnézést kérőn Csemetke —, én nem gúnyosan mosolyogtam, csak mosolyogtam. — Most miért akarja letagadni, uram, azt. amit latok? Ugyanis még mindig gúnyosan mosolyog, mert azt hiszi, hogy én csak kitaláltam ezt a lehetetlen nevet. Nagyon szépen megkérem hát, szíveskedjen velem átjönni ... — Ne haragudjon, uram, de nekem dolgom van — vág közbe Csemetke és be akar lépni a lakásba. — Persze — ugrik utána a férfi —, most rohan a telefonhoz és értesíti a rendőrséget, hogy egy gyanús alakot látott. — Nyugodjon meg, uram, nines is telefonom, — Azt létezik hmm, nem vettem észre, milyen alaposan megfigyelt, hogy jó személyleírást tudjon adni? — A viszontlátásra! — mondja ingerülten Csemetke és berántaná az ajtót. Az ajtó azonban nem mozdul, mert a férfi odatette a lábát. — Kedves uram, könyör- gök..'.! Két perc az egész és ön meggyőződik róla, hogy létezik Porcnágel Xavér. — Egy pillanatig nem kételkedtem Porcnágel létezésében, esküszöm a családom egészségére. — Ezt most csak azért mondja, hogy megnyugtasson és nyugodtan értesíthesse ' a rendőrséget. Csakhogy én nem engedem. Nem, nem, soha! Nekem még a rendőrséggel nem volt dolgom és nem is lesz. mert ön most átjön velem a szomszéd házba és meggyőződik róla, hogy Porcnágel . Xavér nem egy kitalált illető, hanem élő valóság, s következésképp én nem a Kék fényben körözött betörő vagyok, hanem ... — Megengedné végre, hogy becsukjam az ajtót?! — Nem, nem! Drága jó uram 1 Ha van önben egy kis emberi együttérzés, egy csöppnyi felebaráti szeretet, egy atomnyi humánum, akkor nem gyanúsít egy ártatlan embert csak azért, mert az ismerősét Porcnágel Xavérnak hívják. Szó szót követ, tett tetteti A férfi erős, elkapja Cse- metkét és a lépcső felé vonszolja. A ricsajra előjöttek a szomszédok. — Hívjanak rendőrt! —* liheg feléjük Csemetke. — Na ugye — kiált föl diadalmasan a férfi — mégiscsak jól láttam éni hogy mi az ön szándéka? De majd bocsánatot fog kérni tőlem, mert én a hatóság előtt bebizonyítom, hogy létezik ... — Ki ne mondja! — sikít Csemetke. A férfi azonban kimondta, hogy „Porená...” A többit beléfojtotta Csemetke. Mire a rendőrség megérke. zett, már annyira magukfioz tértek mindketten, hogy a feltett kérdésekre viszonylag értelmesen válaszoltak. Sólyom LaszíA I
