Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-06 / 104. szám

*. oldal RELÄT-MAGYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1973. május 4 T Nyíregyházi nyár Rhoda Scott hangversenye Kiállítások, több mint kéthónapos rendezvénysorozat Marx, marxizmus, mun kásmozgalom Marx születésének A hagyományos nyíregyházi nyár ren­dezvénysorozat idén jóval hosszabb lesz a korábbiaknál. Igaz, kevesebb programot szer­vez a nyíregyházi városi művelődési köz­pont, mint az előző években, vagy a már­ciusi művészeti hetek idején, bízunk azon­ban a klasszikus mondásban, amely szerint kevesebb iS lehet Jobb. Bár május még nem nyári hónap, a nyír­egyházi nyár programjában már annak szá­mít, ugyanis május 25-én a városi művelő­dési központ művészetbarátok körének ren­dez ;?ben a Szabadtéri színpad kertjében meg! yüik az első nyári kiállítás Nagy Mi­hály szobraiból; amely egyben a nyíregyházi riyár nyitánya. A szoborkiállítást festmények­ből rendezett tárlat köVeti. A tanárképző fő­iskola kerengősében száz képből összeállított kollekció mutatja be megyei képzőművészeink munkáit. Berecz András, Huszár István, Hor­váth János, Kerülő Ferenc, Lakatos József és Pál Gyula közös kiállítása június 9-én kez­dődik, s június végéig tart. A kiállítások So­rát á szabadtéri színpadon rendezendő be­mutatójával Kovács Ferenc szobrászművész zá rjáj akinék térkerámiáit a Műcsarnokkal közök szervezésű tárlat kereteben láthatja a nyíregyházi közönség. Ebben a programsorozatban ismét a szín­házi rendezvények alkotják a „gerincet”. A színházi évad után a kőszínházban és a sza­badtérin tartják a nyíregyházi nyár rendez­vényeinek nagy részét. Június végén a deb­receni Csokonai Színház Carmeh, illetve a miskolci Nemzeti Színház Cigánybáró előadá­sát mutatják be. Július második felében a Szentendrei Teátrum vendégszerepei Nyíregy­házán. Ez a tipikusan nyári, évad utáríi elő­adásokra alakult együttes budapesti és ve­zető vidéki színművészek közreműködésével Shakespeare vígjátékával, a Vízkereszt, vagy amit akartok című művel lép fel. Augusztus 13-én az Operaház és a Fővárosi Operett- sz.Inház művészei az évenként Siófokon meg­rendezésre kerülő Kálmán Imre-emlékhang- verseny műsorát mutatják be „másodközlés­ben” Nyíregyházán. A nyári hónapokban több ORI-rertdezvény és show-műsor képvi­seli a könyebb műfajt. Egyelőre még bizonytalan a sorsa az országos ifjúsági fúvószenekari fesztiválnak. A tervek szerint több országos hírű együttes vet-senyezne Nyíregyházán, köztük a KISZ megyei bizottsága és az SZMT fúvószenekara. S még egy terv, amely az agusztus 20-i ün­nepségre vonatkozik. A szabadtéri színpadon a Szabolcs-Volán táncegyüttes partnereiként lengyel és csehszlovák testvérvárosaink tánc- együtteseinek meghívását tervezik. A zenei rendezvények csemegéje, s va­lószínűleg az egész program legkiemelkedőbb eseménye a világhírű orgonaművész, Rhoda Scott vendégszereplése lesz. A művész leg­közelebbi magyarországi útján három vidéki A z Üllői ütőn történt, korán reggel, a ^ villamos hátsó peronján. Ott. ahol jólesik kinézni az ablakon és lesni, miképp fut ki lábunk alól az utca. s hogyan sikla­ttak elő a kerekek alól a sínek. Száma-sincs utas fér el azon a peronon. Már nem kap levegőt az ember, s még fel­száll két katona, a következő megállónál egy kövér néni, kövér lábakon, kövér cek- kerrel, s a rákövetkezőn négy iskolás lány. Ekkortól fogva egy darabig nincs változás a létszámban, a villamos úgy döcög át a vá­roson — túlcsordulva a két oldalán — mint egy szénásszekér. Aztán kezdenek lefele szállni az utasok. Az Üllői út vége táján nincs is más a pe­ronon. , mint a lányok, iskolatáskáikkal a hónuk alatt, egy katona meg egy kifutófiú. aki tíz egyforma színű és egyforma szabású női kartonruhát visz a vállára borítva. És az anya. kézen fogva, a kisfiával. Magas termetű, szép szál asszony az anya. barna hajú, barna szemű, komoly, megfontolt természetű. Azt, hogy komoly és megfontolt, a nézéséből lehet kitalálni, ab­ból. ahogy maga elé tekint, elmélázva, mint­ha a villamos piszkos fapadlóján egy gond­ból és örömből szőtt szőnyeg lenne kiterít­ve. s ő annak cikornyáit vizsgálná szoros figyelemmel... Aktatáskát szorít a dereká­hoz, ő is munkába megy. A fiúcska kistáskát lóbál a kezében. Nyolcéves forma, surbankó legényke ő, ter­mete a magasba igyekszik, hogy megköze­lítse az anyját. Haja vizes, még viseli a ke­fe barázdáit: csinos a ruhája, vasalt az út­törőnyakkendője. s frissen pucolt az a ba­kancsokká a lábán, mely két számmal na­gyobb ugyan a kelleténél, de amelyet mégis hamarabb fog utolérni növéssel, mintsem hogy a talp leválnék a felső részről. Tűhe­gyes. turcsi orrán még ott virít két pár hal­ványuló, nyári szeplő, amitől minden gye­rek arca — nem tudom miféle eszmekap­városban ad hangversenyt, nyíregyházi kon­certjét július 17-én tartja. Két országos konferencia színhelye lesz Nyíregyháza a nyáron, a Népművelési Inté­zet és a Városi művelődési központ közös szervezéséiben. A Honismereti szakkörvezetők országos konferenciáját a tanárképző főisko­lán július második felében rendezik, 120 ven­dég részvételével. Erre az időre esik egyéb­ként a honismereti díáktábor Gergelyiugor- nyán, ahová az országos konferencia résztve­vői kirándulnak. Augusztus 3—5 között orszá­gos népművészeti konferenciára kerül sor a tanárképző főiskolán, amelyet ugyanott kiál­lítás követ a nyíregyházi városi művelődési központ által hirdetett országos népművészeti pályázatra érkezett munkákból. ______ (be) „Aranyaimé* nivódíi Országos népművészeti pályázat A Nyíregyházi Városi Tanács művelődés­ügyi osztálya a Népművelési Intézettel kö­zösen országos népművészeti pályázatot hir­detett szakkörökben és egyénileg alkotó ama­tőrök részére, olyan munkákra, amelyek or­szágos pályázaton még nem szerepeitek, s a kereskedelmi forgalomban nem Ismertek. A pályázattal az a cél, hogy serkentsék a magyar népi díszítőművészet kincseinek fel­kutatását, hagyományainak ápolását, alkalma­zását és továbbfejlesztését. Éppen ezért a pá­lyázat igen sók „műfaj” bemutatására ad le­hetőséget, a hímzett és szőtt textíliáktól a fa­faragáson át a házi készítésű kerámiákig, ko­vácsoltvas munkákig. De lehet pályázni pél­dául tojásfestéssel is. Minden munkára vo­natkozik, hogy csak olyan alapanyagból ké­szülhet, ami hazánkban a kereskedelemben kapható. A pályázat május 15-én zárul, a pályamunkákat a nyíregyházi városi műve­lődési központba lehet beküldeni. A rendezők kategóriánként külSh értéke­lik a pályázatra érkező munkákat. Vala­mennyi kategóriában ..Aranyalma” nívódíjat alapít a Nyíregyházi Városi Tanács, amelyet a legjobban sikerült alkotások kapnak. Ezen­kívül á zsűri döntése szerint ítélik oda az arany, ezüst és bronz fokozat plakettjeit és okleveleit a kiemelkedő színvonalú munkák­kal pályázó amatőr népművészeknek. ‘ Kiállítást is terveznek a legsikeresebb al­kotásokból, amelyet a nyíregyházi nyár ke­retében rendezendő országos népművészeti konferencia után a tanárképző főiskolán mu­tatnak be augusztus közepén. csolás révén — valamiféle életrevalóságról és ármányosságról tesz tanúbizonyságot. Sze­me barna, mint az anyjáé. A most következő megállónál a kis­** fiú leszállt. Ez úgy történt, hogy az anyja megállt a t legfelső lépcsőfoknál, és megsimogatta a kisfiú tejszín fehérségű ar­cocskáját. A gyerek lelépett a lépcsőn, meg­állt a járdaszigeten, és fölnézett az anyjá­ra, az meg vissza rá, s a jobb kezével két­szer. alig észrevehetően intve, azt mondta gyöngéden, csendesen: — Lacika, szervusz. — Szerbusz, anyu — mofídta a kisfiú. Az anyu kihajolt a villamosból, végig­tekintett az Üllői úton mind a két irányba és azt mondta: — Most átmehetsz, Lacika. A villamos csengetett és elindult a kis­fiú pedig állva maradt a járdaszigeten. A megálló távolodott, lábunk alól fényesen futottak elő a sínek, s Lacika állt és várt, és egyre kisebb lett. ahogy nőtt közöttünk a távolság. Anyu csak nézett utána, a villamos ab­lakából. Épp átellenben feküdt az Iskola. Nem látszott sehol semmiféle jármű, de a kisfiú mégsem mozdult a helyéről. Állt és nézett a villamos után. Anyu aggódva támaszkodott neki az ablak üvegének. „Miért nem megy át az a gyerek?” — töprengett magában. De ebben a pillanatban egy füstokádó motorbicikli fordult be a szemközti kis utcából, az iskola mellől. A motorbiciklit mi nem láthattuk jönni, de a kisfiú igen. Ezért állt és vái-t. Egyre gyorsabban robogott a villamos. A mótorbfcikli már régen eltűnt, de a kis­fiú még mindig nem mozdult a helyéről. Meg sem mozdult arról a helyről, ahol bú­csút vett az anyjától — de ahogy nőtt a tá­volság, egyre kisebbedett és kisebbedéit az a pöttömnyi figura. Most már egészen ki­Áz évfordulók az elmúlt időkre való emlékezés alkalmai. De Marx esetében az emlékezés nem állhat meg a történelmi visszapillantásnál, nem maradhat pusztán tiszteletadás a múlt század szellemóriásá- nák. Marxra emlékezve több, mint egy évszá­zad egész történelmét kell ffelidéznünk: mű­vei. gondolatai nélkülözhetetlen fegyverei Völtak a haladó erők harcának, a munkás- osztály forradalmainak. Marx eszméi jelen voltak a szocialista országok kialakulásának korszakalkotó történelmi fordulatában, és ma is jelen vannak korunk minden jelen­tős történelmi eseményében. Min alapszik a marxi elméletnek ez a hatalmas, az eszmék történetében páratlan erfeje? Mindenekelőtt azon, amit Marx 1845- Bfen így fógalmaz meg programként: „A fi­lozófusok a világot csak külöhbözőképpen értelmezték; de a feladat az, hogy megvál­toztassuk.” Ez az a gondolat, ami az egész életművét meghatározza. Marx számára az elmélet megszűnik öncélú világmagyarázat lenni, s a tőkés társadalom forradalmi meg­változtatásának eszközévé válik. Természetesen már Marxot megelőző­en. S Vele egyidőben is léteztek olyan esz­meáramlatok. amelyek elutasították a tőkés társadalmat és kétségtelenül a változtatás szándékával kritizálták a kapitalizmus em­bertelen viszonyait. De nem láttak a társa­dalmi folyamatok mélyére, nem ismerték a történelem alakulásának törvényszerűségeit, s ebből eredően reális kiutat sem találtak a fennálló rend ellentmondásaiból. A marxi elmélet azért tudta gyökeresen meghaladni mind az idealista filozófiai rendszereket, mind pedig a társadalmi utó­piákat, mert az elmélet és a gyakorlat új típusú összefüggését alapozta meg. Marx az emberiség történelmének tudományos ma­gyarázatában a társadalom valóságos létfel­tételeiből indult ki, az anyagi termelés vi­szoriyaiból vezette le a politikai harcokat, s azok eszmei tükröződését. A tőkés gazdaság és társadalom mozgástörvényének vizsgála­ta, a magántulajdonon alapuló gépi nagyipar gazdasági analízise tárta fel Marx előtt a kapitalizmus forradalmi felszámolásának szükségességét és útját. A „magyarázat és a „megváltoztatás” ebben a gondolatmenet­ben elválaszthatatlan egységbe került. Az elmélet és a gyakorlat egységének marxi gondolata ma sem veszítette el idő­szerűségét. A kapitalizmus mai kispolgári kritikája az „új baloldal” radikális „min- dent-tagadása” a szubjektív akaratot a tár­sadalmi valóság fölé helyezi és ez a mun­kásosztály szerepét, tömegharcait lebecsülő anarchista, álförradalmi kiútkeresés a tőkés társadalmi rend fennmaradását segítheti elő. A gazdasági és történelmi folyamatok marxi vizsgálatának az a célja, hogy a munkásosztály gazdasági-politikai hatalmá­csire zsugorodott és látni sem lehetett olyan tisztán, mint az előbb. Nemcsak a távolság nőtt köztünk percről percre, de egyre több jármű hajtott be a képbe, szekerek és te- herautómobtlok, szembe jövő villamosok es az úttesten átkelő járókelők — mind közénk furakodtak, anyu és Lacika közé. De hát miért nem indul az a gyerek? Csak áll és áll, mintha megbabonázták volna...^ Ekkor azonban megint kihajtott egy Jármű a ke­resztutcából. egy rohanó jármű, melyet mi nem láthattunk közeledni, csalt ö. H armadszor Is megállt a villamos. Le­szállt a kifutó gyerek, s mi csilin­gelve folytattuk utunkat. Néztfem én is, c-rösbödő kíváncsisággal, ott-e még a gye­rek, de már nem láttam. Anyu még látta. Anyu a hideg üvegnek döntötte homlokát, és nézte Lacikát állhatatosan. Nézte, s én még nem láttam soha ilyen nézést. Nem­csak a szemével nézte, hanem homlokával és orrával, bőrének minden pórusává] és a bőr alatt feszülő idegekkel. Egy nagy szem­mé vált ez az asszony, kiszállt önmagából, 6tihant végig az úttesten a fiához, s csak nézte. Csak nézte, nézte bepólyálta szeme barna bársonyába, körülvértezte szeretete vaspán­céljával, úgy nézte, nézte, nézte azt a gye­reket... így csak ők tudnak nézni, az anyák. Szeretetük átlát a hegyeken, hétmérföldes csizmával lépked a szeretetük. s egy lég­hajót elkormányoznak a szeretet erejével, ha rajta utazik a fiúk... Már a negyedik megállóhoz közeledtünk. Már el is fordultunk az Üllői útról, s azt a járdaszigetet régen leradirozta a távolság, és rrtég el is takarta a kanyarulat. De ekkor az anya lassan fölemelte fejét, két barna szem­öldöke fölszaladt homloka közepére, két aj­ka elnyüt egymástól, s köztük előbukkant a nyelve hegye: Lacika lelépett a járdasziget­ről. jLAosolygps szemmel kisérte nyomon. Ebből rögtön tudtam, hogy a gyere­ket nem fenyegeti veszély, semmiféle jármű riincs látőközelben. Tudtam, hogy Lacika nyugodtan megy át az úton. s tudtam — mert írva állt anyu homlokán —. hogy sze­rencsésen átért a túlsó partra. Egy pillanat múlva fölrezzent az asszony, és hátat for­dított az ablaknak. 155- évfordulójára nak, a szocializmus társadalmának létreho­zását, megszilárdulását szolgálja. A tőkés társadalom gazdasági folyamatainak mozgá­sa automatikusan nem vezet el a szocializ­musba. De — mint éppen Marx mutatta ki első ízben — a kapitalizmusban nemcsak a szocialista termelési viszonyok kialakításé* nak objektív feltételei jönnek létre, hanem e folyamat során alakul ki a forradalmi vál­tozás szubjektív feltétele, a munkásosztály is, amely képes a kapitalizmust megdönte- ni. Marx világosan látta azt is, hogy „a tő­kés és a kommunista társadalom között van egy időszak, amelyben a tőkés társadalom forradalmi úton kommunista társadalommá alakul át, Ennek megfelel egy politikai át­meneti időszak is. amelynek az állama nem lehet egyéb, mint a proletariátus forradal­mi diktatúrája...” Hogy miképpen valósul meg a munkás- osztály uralma, s milyen lesz az elkövetke­ző szocialista-kommunista társadalmi rend, arról Marx csak nagy vonásokban, néhány alaptendenciát megjelölve beszélt. Teljesen idegen volt tőle a jövő spekulatív meg­konstruálása; a konkrét tennivalók ki jelölé- sét és megoldását a munkásmozgalom gya­korlatától várta. Ezért üdvözölte lelkesedve a párizsi kommünben azt a „végre felfe­dezett politikai formát”, amelyben a mun­kásosztály uralma megvalósul, s ezért hangsúlyozta újra és újra, hogy a proletari- átus politikájának mindig a valóság elemzé­séből kell kiindulnia. A marxi gondolatok — a munkásosz­tály történelmi érdekei iránti elkötelezett­ség. a konkrét valóság konkrét elemzésének dialektikus módszere — vezettek el a mo- nopolkapitalizmus lenini elemzéséhez, s a történelem első győzelmes szocialista forra­dalmához 1917-ben. Lenin a marxi tanok betűihez ragaszkodókkal szemben a változó történelmi körülmények vizsgálatának szűk- ségességét emelte ki, az opportunista revi­zionisták elméletének kritikájában pedig ar­ra mutatott rá. hogy a munkásosztály csak forradalmi pártja vezetésével döntheti meg a kapitalizmus uralmát. Immár több, mint egy évszázad törté­nelme igazolja, hogy a munkásosztály harca csak a marxizmus elméletének alkotó al­kalmazásával lehet eredményes. Marx, akit a polgári társadalomtudomány eleinte nem akart észrevenni^ a gondolkodó, akit ké­sőbb romantikus ábrándozónak kiáltottak ki ellenfelei, hogy újra és újra „megcáfolják” tanait — ma is hat. sőt hatása az idő múl­tával csak fokozódik. S hogy Marx elméle­tét nem lehet agyonhallgatni, megkerülni, azt ma már a polgári ideológia is kényte­len tudomásul venni. Korunk kérdéseit is csak a marxi gon­dolatok segítségével, a történelmi változások vizsgálatának marxi módszerével lehet meg­oldani. A marxi eszmék maradandó hatása mindenekelőtt abból következik, hogy a munkásosztály alapvető történelmi érde­keit fejezte ki. Engels így beszélt barátja sírjánál: Marx „mindenekelőtt forradalmár volt. Igazi élethivatása az volt. hogy vala­milyen módon... közreműködjék a modern proletariátus felszabadításán, amelyet első­ként ő ébresztett helyzetének és szükségle­teinek tudatára, felszabadulása feltételeinek tudatára.” Józsa György Kosztolányi Dezső: Fényes koszorú Megsértették az én édesanyámat, azt mondták róla, hogy már öregasszony, ráncos a homloka, napja múlóban, s ily korba bizony látása homályos. 0 jaj. be megértik a bölcsek a végzet otromba parancsát, ó jaj, beh tudósok. De én, a tudatlan nem érthetem ezt m„ Hát ismeritek ti. hogy szólni merészel izgága szátok a hű szeretetről? Láttátok-e arcát és kék szeme tündér­fényét a sötétbe, ha rémeket űzve hozzám suhogott a gyermekszoba mélyén, s ágyamra hajolva körülötte csönd lett, fény lett körülötte? Láttátök-e aztán, hogy tűnt tova lassan, visszatekintve, az éjt aranyozva, rám hagyva a békét? Tudjátok-e, hogy nekem ő az egyetlen, és nem fiatal nekem ő, nem is agg ő, — csak édesanyám, akit angyali szó hív Szépen-csevegőnek, Euláliának. Nem hagylak el én, lásd, nem hagylak el, áldott s mint egykor a gyermek, kis lovagor nár öklét mutogatta, ha bántani mertek, úgy zördülök én most a vadkani-aljas életre, mi. megtép disznó-ágyarával a porba alázva téged, te magasztos. Nem hagylak el sohasem te legelső asszony a földön, a gyermeked itt van, hogy védjen örökre és az időn túl fölrakja fejedre fényes koszorúdat. == őrkény István: ANYU

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom