Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-20 / 116. szám
*. oldat-pt Ar: VA won «7-tg — vasába r>r vfvf~ftrmr:v=r 1973. május 2«. Somos Bélái Életrajzok Hf. Q Mikor kicsi voltam Jojóval játszottam. Amikor hároméves voltam, akkor kanyarós voltam. Bárányhlmlős is. A legjobb barátom Tótpityu. Más nem. Nagyon kikaptam, mert eltört a levesestál. Az állatkertben a mai- mok nagyon vidámak. Az elefánt kövér és van még oroszlán, víziló, tigris, medve. Az óvodába nem szerettem járni. Az iskolában írni, olvasni, énekelni, számolni, olvasni tanulok. 2. II. dolgozat. Az életem története. Egy borongós őszi napon születtem, 1920- ben a székesfőváros tőszomszédságában. Nagyobb testvérem akkor már hároméves volt. kisebb testvérem pedig még nem élt. Én se tudtam a világról még semmit, de — szüleim szerint — torkomszakadtából ordítottam. Apám akkor a Beszkárt alkalmazottja Volt. Később tiszt lett. (Postai, majd vasúti) Mikor beteg voltam, dunsztkötést tettek ■ nyakamra és befőttől Ötéves koromban a húgom született. NaS on örült mindenki, hogy lány, s tehál nem íz katona. Mivel így ő lett a legkisebb mái — ő lett az első. Nem baj. Apu azt mondta, hogy mikor felnőttek leszünk, a kishugunkat mindig segíteni kell és védeni más emberektől. Ezt megfogadtuk. Hatéves koromban a szüleim beírattak a Wekerle-telepi elemibe. Elég jól tanultam, legtöbbször egyes vagy kettős jegyeket kaptam az írás kivételévei. mert a külalakja nem volt tökéletes. Nyaranként keresztanyáméknál Verpelé- ten szoktam tölteni az időt. Elég nagy por Van és sók a légy, de éh nagyon szeretem ■ falut, mert minden onnan származik. Igv Sajnálom, hogy nem falun születtem, hanem a Wekerlén. A nagy emberek általában falun Születnek. Kisebb koromban cukrász (az evés) és kalauz (a lyukasztás miatt) akartam lenni. De lehet, hogy katona leszek. Mert: Csonka-Magyarország nem ország — Nagymagyarország mennyország! T: H: K: 0 29-ben születtem, egyszerű családban. Kispesten. Bátyám Pál 26-ban, húgom Judit 34- ben született. Apám a BSZKRT-nál dolgozott. A világ- gazdasági válság idején demokratikus gondolkodása miatt béllstázás folytán állását elvesztette. Alkalmi munkát vállalt, majd a postánál helyezkedett el. mint táviratkézbesítő. Később mozgópostás lett. Anyám jobb módú családokhoz járt el varrni. Egy évig polgáriba iártam, majd különbözetivel gimnáziumba mentem át. Anyagi nehézségek miatt tanulmányaimat meg kellett szakítani, ekkor nyolc hónapig a Standard-cégnél dolgoztam, mint belró. Az Alkotmány utcai Felsőkereskedelmiben folytattam tanulmányaimat, ahol ez év júniusában aikeres érettségi vizsgát tettem. Jól tudom, hogy a virágzó, boldog jövőnek az egyre nagyobb munkateljesítmények képezik alapját. Iskolai végzettségem a munkatel jesftmény'ek értékelésére képesít. Ezért szeretnék — a csatolt kérvény tanúsága szerint is — normásként, vagy bérszámfejtőként elhelyezkedni. vállalatnál mindenki — de meg is van az eredménye, már kétszer kaptam könyvjutalmat, a legutóbb Korucskin: A brigád című könyvét. Részt veszek erőmhöz mérten a tízperces mozgalomban, a szabadnép-félórákon 's a szemináriumon. Legutóbb Sztálin életét olvastam el (most harmadszor), hogy népünk nagy tanítómesterétől új erőt merítsek és példát. Nem hiába mondta Sztálin elvtárs, hogy „tanulni^ tanulni, tanulni” — én a magam részéről teljes mértékben megfogadom ezt és ősztől az idegen nyelvek főiskoláján szeretnék „tanulni, tanulni, tanulni.” Ha lehet estin — hogy közben a termelőmunkából is részt vállalhassak, ha ez nem lehet, akkor nappali tagozaton. A népé lett az iskola A megye közvéleménye az államosításért ód 5. 1929-ben születtem Budapesten (Hungary). Otthon istenfélő nevelésben részesültem, szüleim taníttattak. 1945 után vallásos nevelésem miatt többször összeütközésbe kerültem konformista oktatóimmal, így állandóan félni kellett az iskolából való kizárástól és bezárástól. Ennek ellenére leérettségiztem. A szabad levegő hiánya azonban egyre inkább fojtogatott. Végül sikerült felvételt nyernem az Idegen Nyelvek Főiskolájára. (Diploma fénymásolata csatolva). 1956 márciusában megnősültem. Nejem Hajdú, Ilona asszisztens. Nősülésemtől kezdve forradalmi tevékenységem egyre fokozódott, egyéni sorsom összefonódott a történelemmel, így ezt bem részletezem. Épp ezért kellett hazám drága földjétől búcsút vennem: november 13-én átléptem a határt feleségemmel együtt, aki jelenleg várandós. Harmadik hónapja vagyunk a láger lakói — tekintettel angol nyelvtudásomra — szeretnénk minél előbb angol nyelvterületen letelepedni. 6. 1929. október 12-én születtem. Apám munkásember volt, jelenleg nyugdíjas. Bátyám gépésztechnikus, húgom óvónő, mindketten odahaza vannak. 1956 tavaszán házasságot kötöttem. Ugyanez év őszén fordítói és tolmácsi diplomát szereztem. Nem politikai okok, hanem egyéni körülményeim, s bizonyos gyakorlati meggondolások késztettek arra, hogy ötvenhat őszén elhagyjam hazámat. Elsősorban ugyanis azért disszidáltam, mert nem volt lakásunk. Másrészt — ez a kisebb ok —, a perfekt nyelvtudáshoz szükséges nyelvgyakorlatot gondoltam megszerezni. S nyilván a kalandvágy is közrejátszott, hogy engedtem a propaganda szólamainak, csalogatásának. Hónapokat töltöttünk lágerekben, majd Angliába kerültünk. Itt született meg a lányom — a most két és fél éves — Erzsébet. Hibát — talán bűnt — követtem el, s hajlandó vagyok vezekelni érte, de ha kell. hét hazai földön bűnhődjek. A feleségem már-már búskomorságba esett, naphosszat sir, nem találja a helyét. A gyermekem se magyarul, se angolul nem tud beszélni, s úgy látom, mind nagyobb a zavar a kis fejében, olykor úgy tűnik, hogy nem is normális teljesen. Szüléinktől, testvéreinktől szinte naponta kapjuk a hazahívó leveleket. Szeretnénk hazamenni. Félpróletár, félparaszti nincstelen családból származom. Apai nagyapám részt vett az agrárszocialista mozgalmakban, s apám — mint vasúti pályamunkás — korán kapcsolatba került. Gyerekkoromat sivár szoba-konyhás lakásban töltöttem. Anyám gazdag családokhoz járt el mosni. Középiskolai tanulmányaim során többször kerültem összeütközésbe reakciós tanáraimmal, emiatt tanulmányaimat meg kellett szakítanom. Később, mint a csatolt igazolások tanúsítják, bekapcsolódtam a demokratikus ifjúsági mozgalomba, részt vettem a széncsata- ban. más nyarakon pedig cséplőgép mellett illetve begyűjtési ellenőrként dolgoztam. . Érettségi után (a bizonyítvány eredetber esatolva) katonai szolgálatra vonultam be Társadalmi-politikai munkát ott is végez tem, a DISZ-ben gazdasági felelőssé válasz tottak, többször tartottam előadást aktuálí' politikai kérdésekről. Parancsokaim elégedettek voltak velem, szolgálati kötelességed met mindig pontosan teljesítettem, egyetler egyszer sem részesültem még figyelmeztetésben se. Az Ötéves Tervkölcsön jegyzésekor havi zsoldom százhúsz, a Békekölcsön jegylésekor pedig zsoldom 150 százalékát ajánl- tam fel. Erőmhöz mérten fgy én Is hozzájárultam ahhoz, hogy hazánk ma már nem rés, hanem erős bástya a béke frontján. Jelenleg a munka frontján állok helyt. Kz nem könnyű, sokat túlórázom — mint a 0 1929. október 12-én születtem, Kispesten. Anyám neve: Farkas Mária. Két testvérem: Pál és Judit. Gyerekkoromat Bp-en töltöttem. Polg. isk-i, gimnáziumi, kereskedelmi tanulmányok után 1949-ben érettségiztem. Több munkahely és kétéves katonai szolgálat után az Idegen Nyelvek Főiskoláján tanultam, s fordítói diplomát szereztem. 1956. tavaszán megnősültem. Ugyanez év őszén külföldre távoztam. 1957-ben Bury- ban (Anglia) született Erzsébet nevű leányom. 1961-ben visszatelepültem. A Seduxim, majd az Impex Külkereskedelmi Vállalatnál helyezkedtem el, mint üzletkötő. 1962-ben spanyol, 1964-ben francia nyelvből állami nyelvvizsgát tettem felsőfokon. 1967-ben házasságomat — amit 1956- oan Hajdú Ilonával kötöttem — közös beleegyezéssel felbontottuk. Leányomat a bíróág volt feleségemnek ítélte. Ugyanebben az vben új házasságot kötöttem. 1969-ben gépjárművezetői jogosítványt ereztem. Ingatlanjaimat egy alsóbélatelepi beépí- :t!en telek (163 négyszögöl) és egy Mártink útjai öröklakás képezik. 0 X. Y. 1929 — 1970 EMLÉKED SZIVÜNKBEN ÖRÖKKÉ Ét A Nyírségi Magyar Népben megjelent felhívás nagy hatást tett a szabolcsi közvéleményre, feltárta a további fejlődést hátráltató tényezőket, a népoktatás széttagoltságát az egyházi iskolák sok esetben visszahúz szerepét, önmagában azonban a felhivá nem végezhette el a meggyőzés, felvilágosító aprómunkáját. Ez a helyi kommunistákra Várt, akiket támogattak a szakszervezetek az UFOSZ-, DÉFOSZ-, MADISZ-, MNDSZ- és EPOSZ-szervezetek, nem kevésbé a haladt gondolkozást! tanítók, tanárok. Nem volt könnyű megbirkózni az államosítás előkészítésének nagy feladataival. Türelemre, tapintatra, egyben határozottságra volt szükség. A legkisebb faluban is be kellett bizonyítani a lakosságnak, hogy a felekezeti iskolák nem tudnak megfelelni a követelményeknek. Egységes tanterv és tankönyvek, iskolafejlesztési programok, korszerűbb nevelői szemlélet nélkül nem oldható meg a felnövekvő nemzedék nevelése, a társadalom átalakításában rájuk váró feladatok sikeres megvalósítása. A helyzet mind világosabb felismeréséről tanúskodnak azok a levelek, közlemények, amelyek a megye különböző helyeiről érkeztek 1948 májusában és júniusának első napjaiban. Szabolcs-Szatmár minden községében véleményt nyilvánítottak a dolgozók a társadalom előtt álló nagy munkáról, az államosításról. Bujon négyszázan foglaltak álló/t az államosítás mellett. Tiszadobon Andrássv gróf egykori cselédei írásban közölték: „Mi ismerjük a felekezeti iskola súlyos hátrányait, hiszen nyögtünk a járomban, mert községünkben két felekezeti iskola van.” Laskodon a párt- és tömegszervezetek tették le a vok- sot, Nyírbogdányban a petróleumgyár üzemi dolgozói több mint százan írták alá levelüket, követelve az Iskolák államosítását. Jékén az MDP, a FÉKOSZ, az UFOSZ és az MNDSZ közös értekezletén egyhangúlag fejezték ki követelésüket. Fényeslitkén a község felekezeti tanítói és tisztviselői követelték az iskolák azonnali államosítását. Dögé községben az összekötő bizottság kérte az egyházi iskolák államosítását, hogy gyermekeik demokratikus szellemben való nevelését elérjék. Érpatakon az EPOSZ által szervezett nagygyűlésen május második felében százötven fiatal foglalt állást az államosítás mellett. Izzó hangulatú szülői értekezleteket tartottak megyeszerte május 27 és június 5-e között. A pedagógusok állásfoglalása, magatartása nagymértékben meggyorsította az államosítást célul kitűző mozgalmat. Éjt nappallá téve járták a falvakat, a családokat, iskolákat a kommunista pedagógusok és küzdőtársaik. Ennek eredményeként mind több községből érkeztek a nyilatkozatok, állásfoglalások a felekezeti iskolából is. A tornyos- pálcái református tantestület a következőket írta a vármegye tanfelügyelőjéhez: „Örömmel vesszük és várjuk a kormánynak az iskolák államosítása iránti rendelkezéseit Mint felekezeti tanítók, mi is csatlakozunk azoknak a nagy táborához, akik az iskolák államosítását kérik.” Nem volt azonban mindig egyértelmű a felekezeti tanítók állásfoglalása, a felekezeti hovatartozás gyakran éket vert közéjük. Viták voltak akörül, hogy a majdani összevon! felekezeti kisiskoláknál melyik felekezeti hagyomány fog tovább élni, ki lesz az iskola vezetője az államosítás után. Felszínre került a kán torság, az illetményföld dolga is. Mindez zavarta a tanítók egységes kiállását a küszöbönálló államosítás mellett. „Dolgoztak”, körömszakadtáig védték po- icióikat az egyházak is. Különösen a római atolikus és görög katolikus papság, akik erő- >en 'a kezükben tartották a felekezeti tanítókat. A római katolikus egyház érseke körlevélben intette a pedagógusokat az egyházi iskolai rendszabályokban foglaltakra: „A tanító, óvónő beléphet politikai pártba, vagy szakszervezetbe, de nem szabad tisztséget vállalnia, értekezleten, gyűléseken felszólalnia, szervezési tevékenységet folytatnia ..." A reakciós papság egy része rémhírekkel igyekezett zavarni a közhangulatot. Laskodon a pásztorlevél felolvasása után elterjedt a rémhír, hogy az iskolák államosítása után elveszik a gyermekeket a szülőktől és az állam neveli fel a fiatalokat. Nem csak „lent”, a tömegek körében folyt a párt részéről felvilágosító, demokratikus vívmányok megvalósítását szolgáló tevékenység. A pártok és haladó tömegszervé- zetek vezetői eszrriecseréket folytattak az egyházak legfelsőbb vezetőivel. Ennek eredményeként jött létre az állam és a protestáns egyházak közötti megállapodás. Ezt követően a megyében a protestáns egyházak komolyabb akadályt nem gördítettek az államosítás további munkálatai elé. Nerti így alakult eZ a római és görög katolikus egyházakkal, amelyek a félrevezetett hívek kisebb- nagyobb csoportjainak mozgósításával próbálkoztak lassítani, akadályozni a kibontakozó államosítási törekvéseket. Egyházon belül is megkezdődött a haladók és a régit védők nyílt vagy burkolt küzdelme, összecsapása. Nyírlugoson és Nyírbélte- ken dr. Nagy Béla és dr. Sebella István katolikus papok a hívők élén mentek az államosítás ügyében összehívott, gyűlésre, a hívők nevében ők szólaltak fel az egyházi iskolák államosítása mellett. Ör községben a református lelkész állt ki nyíltan a falu színe elé az államosítás mellett Az egyházon belül a demokratikus gondolkodású alsópapság szembefordult az egyházi felső vezetéssel, a klérus reakciós intézkedéseivel,. így ők is hozzájárultak ahhoz, hogy a községek többségében á lakosság csakhem egyhangúan az államosítás mellett volt. Megyeszerte nagy érdeklődés kísérte Or- tutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter május 15-i sajtófogadásán adott nyilatkozatát arról, hogy az iskolákat államosítják, a nevelőket állami státusba veszik. Révai József május 28-án a sportcsarnoki értelmiségi nagygyűlésen rámutatott: az iskolák államosítása jellemzően polgári demokratikus követelés, s ezt a követelést a népi demokrácia nem kultúrharccal oldja meg. A polgárság az államosítást rendszerint egyházellenes harccal kötötte össze, „de a marxizmus—le- ninizmus mindig elhatárolta magát a polgári radikalizmus kultúrharcától.” A párt több ízben deklarálta és a gyakorlatban tartotta magát ahhoz, hogy síkraszáll a teljes vallásszabadságért és tiszteletben tartja a vallásos érzést. A szülők, pedagógusok, a tanulóifjúság zöme egyetértett, táviratokban követelte az iskolák államosítását. Ebben komoly szereoa volt a Pedagógusok Szakszervezetének, amely megvédte a felekezeti iskolák tanítóit az egyházi hatóságok túlkapásaitól. Páll Gcz« Tasnádl Varga Éva KRÓNIKA ANYÁMRÓL Csillagok csapódnak keskeny homlokához, ha lépek, ha szólok — most is ő határoz. Almafa-karjával elringatta testem, éltében, holtában így maradtunk ketten. Nap felé fordított, furcsa imát mondott: — Ha én ketté törnék, nőjön mint a bokrokt — Ha én mélybe szállnék, Duna, vigyázz rája, irgalmas szél, boríts kendőt a hajára! Ha szivem dermedne iszonyú haláltól, függönyt húzz eléje piroslonibú fákról, ifjúságom adtam helyette cserében, — Napisten, koronád add ngki, hogy éljen! Huszonnégy éves volt akkor Sieber Olga, nap felé fordított, míg ezeket mondta. Csillagok csapódnak tűnő szép szeméhez, s álmaimban most ts szölongat és kérdez. Új könyv: Papp Lajos: Törvényen kívül A magyan munkásmozgalom egyik jelentős személyisége. Papp Lajos számol be hatalmas életútjáról a „Törvényen kívül” című visszaemlékezésében. A szerző egy tiszarofi kovács fia, onnan vágott neki a nagyvilágnak, Egerben volt kőfaragó tanonc, ma"' a megszerzett segédlevéllel a zsebében a I 3 évek végén kerül Budapestre. Részt vesz a MÉMOSZ sztrájkharcaiban, mozgalmi csatáiban, ekkor érik forradalmárrá és hamarosan az építőmunkások mozgalmainak egyik vezetője lesz. Természetesen a horthysta rendőrség felfigyel rá, ettől kezdve egészen a fel- szabadulásig más néven. Illegalitásban látta el pártfeladatait Budapesten, Prágában, majd Párizsban, ahol a felszabadulásig a magyar ellenállók egyik vezetője volt. Törvényen kívül állt, mint memoárja címe is jelzi, nevét a felszabadulás pillanatáig nem használhatta. Ahogyan ő írja: „Szegeden az elsötétítés miatt elég nehezen találtunk rá a pártszervezetre. Amikor azonban elénk meredt a villaszerű épület és a homályban kibetűzhettem homlokzatán a felírást, „Magyar Kommunista Párt Csongrád jegyei Bizottsága”, leírhatatlan érzés fogott'el: 17 évi illegalitás után új, szabad élet, új világ vár, amelyben végre nevén nevezheti magát Papp Lajos is.” A rendkívül érdekes visszaemlékezés a Kossuth Könyvkiadó gondozásában jeleni meg. !
