Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-20 / 116. szám

Í9TS. május SO. STÜLCT-SfAGYARORSZAe — VASÁimAPI SreLIifiKLET * am Nyírmada ’73 május Moziba járó megye A nagy terelőpásztor, a televízió, nyolc óra tájt azokat is a házakba kényszerítette, akik addig a kertekben ténykedtek. Las­san kiürül a presszó, az étterem, a falu 6zéli ütött-kopott kocsmából is hazaszállin­góznak az emberek. Kilenc órára kihalnak az utcák. Nyírmada hamar elpihen. Hajnalban, már négy óra után minden­felé seprik a járdát. Egy példásan tiszta és virágos falu kertjei, portái mosakodnak a dérharmatban, a locsolók vizében. A ma- tíaiak, akik a nappal feküdtek, a nappal ébrednek. A szabolcsi 'parasztszorgalom modellje ez a nagyközség. Hatszáz esztendő homokkal v.vott csatái edzettek meg a maiakat is. A múlt századokat nézegetve nem találunk iz­galmas történelmi sztorikat. Legfeljebb név­sorokban böngészhetünk, amelyek sorjázzák a volt birtokosokat. Hol öt, hol tíz volt egy- S’erre. És a háború után a história nagy igazságossággal törölte az utolsó nevet is. A mai Nyírmada már nagyon érdemes rá, hogy története megörökít tessék. Néhány egymás mellé sorakoztatott adat és tény meggyőz erről. Pusztadobossal együtt hat és fél ezer lakója van. A megye egyik leggaz­dagabb falva, *a takarékbetét 20 millió körül mozog. Jelenleg 1600 vagon almát termelnek itt, a jövő évben és 75-ben ez a szám 2500 v ikonra szökik. A kereskedelem panaszko­dik — és milyen örvendetes panasz ez! — bogy a tartós fogyasztási cikkeket tekintve Nyírmada telített. A falu termelőszövetkeze­tei 36 és 31 ezer forintot fizetnek egy évre egy tagnak. Az állami gazdaság — sokszoros kitüntetett — a gyümölcstermesztés mellett az állattenyésztés bázisa is. A 80 autó túl­nyomó többsége a tsz-tagok, gazdasági dol­gozók tulajdona. A középkorú gazda amiatt panaszkodik, hogy sokáig kell várni az új kocsira. A lakáskultúra városi szintű, és ami a fő, házaikat, javaikat használják is. Az igény alig követhető gyorsasággal nő, legyen szó ruháról, ételről, könyvről, fürdőszobáról vagy éppen központi fűtésről. A madai képlet, e látszólagos kiegyensú­lyozottság ellenére sem egyszerű. Az átme­neti, változó kor emberi, társadalmi, gazda­sági ellentmondásai, mint mélytengeri áram­lás húzódnak meg a felszín alatt. Sok múlt­ban rejlő és még több a mából fakadó szo­kás, reflex, szemlélet ütközik meg egymás­sal. E konfrontációk nem kívánnak vért. Az ellentmondások nem feloldhatatlanok. De vannak és hatnak, és jócskán kell idő ahhoz, hogy a külsőségeiben modern falusi életforma mögött a modem tudat, a korszerű gondol­kodás is általánosan jellemzővé váljon. Az egységesnek tűnő nyirmadai közössé­get a különböző gazdálkodási módok eltérő módon formálják. Állami gazdaság, két kü­lönböző — egy módos gazdákból, egy sze­gényparasztokból alakult — termelőszövetke­zet. sertéshizlalda kínálják a munkalehetősé­get. A résztulajdonosi helyzet és tulajdonosi mentalitás a szövetkezeti tagoknál is más és más, de emellett itt él a teljesen különböző gazdasági dolgozó, aki már közelebb van az ipari munkás szinthez, mint a paraszti élet­formához. Az állami gazdaság 600, a hizlalda 170 munkása zárt üzemben, nagy munkafe­gyelemmel, ipari szintű üzemben keresi a ke­nyerét, amely kisebb darab, mint a tsz-tagé. (Az állami gazdaságban évi 25 ezer 414 fo­rint). Külön réteget alkotnak a tsz-ekben dolgozó alkalmazottak, akik ugyannyit — sőt többet — dolgoznak mint a tag, de jövedel­mük legfeljebb annak felét éri el. Nem véletlen, ebből következő az, hogy a falu társadalmi és politikai életében a gaz­daság munkásai alkotják a derékhadat. Á tulajdonosi szemlélet át- meg átsütő jegyei Ugyanakkor egy befeléforduló, passzívabb, esetenként közömbös tsz-paraszti réteget jel­lemeznek. De ez sem egyöntetű és és egy­értelmű, hiszen a Kossuth tagsága éppen' a régi beidegződések híján a köz iránt érdek­lődőbb, tevékenyebb. Az Uj Élet idősödő tag­sága gondosan őrzi a maga jómódú világa! Egy fiatalember .mondta: „Valahogy úgy tű­nik. hogy apáink még minket sem engednek tagnak a szövetkezetbe. Attól félnek, hogy nekik kevesebb jut?” Ez a kialakult helyzet érthetően felöl dúsra vár. A nagyközségi pártbizottság épp­úgy látja és tapintja a nehézségeket, mint a község állami vezetése. Ki-ki más megoldást tart jónak. Ezek, látszólagos különbségeik el­lenére is egyfelé konkludálnak. Egy idős pa­rasztasszony: „Jobb lenne az kedves, ha s tsz-ek összeadnák, amijük van.” Egy köz­ségi politikai vezető: „Az optimális gazda­ság 5—5 és fél ezer hold lenne. Ma egv-egy tsz-ünk 1400—1600 holdas. Az üzemszerű ter­melés így bizony kicsit illuzórikus.” A ta­nácson mondják: „A szövetkezetek gépparkjí öreg is, kevés i6. A jövőben sok tag kiöreg 6zik, utánpótlás alig van. Ma még elmegy va lahogy, hogy az egyik szövetkezetben alibi kapálást végeznek, hogy legyen munka. M még valahogy elviselhető, hogy azért ner* vegyszeresnek, hogy a tag kapáljon, s legye? munkaegysége. De vajon ilyen egy szociális ta nagyüzem?” A korszerű termelés, a munkaerőitéívzf tehát eleve megköveteli az egy lépést előr Persze, ez idő kérdése még, s a szándéktól tettig sok előkészítés, okos beszélgetés, jé zári érv szükséges. Egy nagyközség távolát bi jövőjére is gondolni kell, Ez pedig bonyo tűit kérdések újabb sorát veti fel. Nyírma­da távlati rendezési terve 2000-re 5500 lakos tételez fel. Ez azt jelenti, hogv évente 4< fővel gyarapszik a község. Nem hagyható fi gyeimen kívül, hogy 1100 cigány lakik itt, az iskola alsó tagozatán részarányuk 33 száza­lék. A szövetkezeti parasztok, a gazdasági dolgozók családlétszama 2—3 főre limitáló- dott Mindebből több tény következik. Az eiső: a községben lévő már ma is nagy mun­kaerő-fölösleg még tovább nő. Számolni kell egy igen jelentős szakképzettséggel nem rendelkező réteggel, aidciy minden meglévő — bár elszigetelt — jó szándéka ellenére sem képes munkához jutni. A gazdaságok korsze­rűsödése törvényszerűen tovább csökkenti az élő munka iránti igényt. A másik oldalon ugyanakkor, éppen az almatermesztésből kö­vetkezően, az év három hónapjában égető a munkaerő hiánya. A nagyközségből jelenleg 400-an járnak el dolgozni. Számuk nem csökkenő. Ami ta­lán még ennél is elgondoikoztatóbb: Nyír­mada szellemi tőkéje sem tud megfelelően gyarapodni. Igaz, az iskolahagyottak 90 szá­zaléka továbbtanul, de a községbe éppen meg­felelő szakmunka hiány* miatt nem tud visszatérni. Talán érdé’ s lenne gondolkod­ni azon és ez nemes«!, Mada esetében igaz, hogy nem kellene-e áris nagy erővel és gonddal tervezni és szervezni a szolgáltató­szektort, amely egyelőre szinte korlátlan le­hetőségeket kínálna. Ez lehet a levezető sze­lep, amely sürgető társadalmi igényt elégít ki és egyben egy-egy település foglalkoztatá­si gondjain is enyhítene. Hogy ez mennyire igaz: Nyírmadán nincs szerviz, ahol jármű­vet javíthatnának. Nincs egy Patyolat-fel­vevőhely. A kisiparosi szolgáltatások az épí­tésre korlátozódnak, egy-két kivételtől el­tekintve. Mikor feltettem a kérdést: az 50 bejegyzett madal iparos nem elég? — moso­lyogva sorolták el, hogy közülük ki hajt köz­vetlen hasznot a falunak. I ■ A szellemi erő megszerzéséhez Nyírma­dán jó az alap. Igaz, a 48 nevelő nyolc he­lyen, tizennégy tanteremben, régen épült, el­hanyagolt, korszerűtlen iskolákban tanít. Már-már csodának mondható eredményeket érnek el, tanítványaikat szívesen fogadják bárhol. De joggal teszik fel a község vezetői a kérdést: a növekvő oktatási feladatoknak, a korszerű tanításnak vajon megfelel-e ez a körülmény? Saját erőfeszítésük az őszre megoldja az óvodagondot. Jelentősen javul a napközi helyzete is. De többre nem futja. Pe­dig a községnek a távlatokban kell az okos és művelt fő. Jelenleg állandóan szembenéz­nek azzal, hogy tehetségeiket elviszik, hogy konjunkturális foglalkozást űző értelmiségi packázik velük, hogy mennyboltot súroló ígé­retekkel tudnak valakit odaédesgetni. A ha­zai szellemi, műszaki, szakmunkás, kereske­delmi dolgozók őrségváltása bizonyára minő­ségi változást idézhet elő. A pártbizottság titkára nem panaszkodik. Több mint 200 kommunistát fog össze. Haté­kony erő ez, mely az összetett társadalmi és gazdasági körülmények közepette jól politi­zál. „Egyrészt könnyű munka ez. A politika jó voltát nem kell magyarázni, ez a község jól él. Nagyon jól. De — folytatja a titkár — emellett nem érzem átütőnek a község egészének felelősségérzetét az egész közös­ségért. Nagyon sokan csak belülre néze­getnek.” Szembeszegezhetnők ezzel a múlt évi 1,2 milliós társadalmi munkát. Itt mondhatnék el, hogy az új óvoda udvarára 30 ezer forint ér­tékű játék került. Mindez igaz, de a munka legnagyobb része, a segítség zöme egy-egy gazdálkodó egység vezetőjének döntésétől, el­határozásától függött. Nem oktalan elvárás, hogy1 a növekvő igénnyel azonos szintre ke­rüljön az önkéntes tettrekészség is. A köz­ségben igen sok a teendő. Nyírmada vízmü­vet akar. Az 1945-ös szintű kereskedelmi há­lózat gyors korszerűsítésre vár. A környező ötven tanya emberi és szellemi fogadása a jövő évtizedek gigászi feladata. A művelődési élet színesítése, tartalmasabbá tétele ugyan­csak követelmény. És vajon minden csak igazgatási feladat? Csak egy-egy szerven mú­ló munka? Hogy mennyire nem, azt semm: sem példázza jobban, mint a nagyközség pártbizottság elemző tanulmánya, amely a tények konstatálásával egyidőben a kommu­nisták szerepét pontosan meghatározza, er­jesztő szerepüket nyomatékkai újrafogal­mazza. Sokak véleményének összegzése után meg­kísérelhető a nyirmadai ember portréjának megrajzolása. Úgy mondják, és így igaz: a madai ember szorgalma határtalan. Spóro­lós, de nem zsugori. Mindenről tud. minden iránt érdeklődő. A világot anyagi helyzeté­nek optikáján át nézi. Vallásos, hordozván a kétezeréves ideológia sok megkövesedett üle­dékét. Szívesen megissza a magáét —- férfi és nő egyaránt. Sokravágyó. Rugalmasan tud alkalmazkodni minden újhoz, ami érdekével egybeesik. Tiszta, végtelen rendszerető, átla­gon felül fogékony a szép iránt. És elvárja, hogy foglalkozzanak vele. Ezt az utóbbi gondolatot sokan fogal­mazták. Kutatván a lényegét, kiderült, hogy em ok nélkül. A madai parasztember, aki /alóban arannyá változtatta a homokot, első­sorban ember. És sok konfliktus, számos ma- atartás oka talán éppen az, hogy a gazdasá- *i vezetők túlontúl termeléscentrikusok. En- :.ek megvan a jó oldala, de a visszaütő]© is. nyomaiban ma is tapasztalható, a távlatok­on pedig mérhető lehet annak következmé- iye. ha egyfajta elidegenedés, távolodás kö­vetkezik be irányító és termelő között. Mind­az fokozottan igaz most. amikor egy nagy- özség első lépéseit teszi, amikor egy falu- közösség forradalmian izgalmas társadalmi átalakulásán megy át, Nyírmada, a megye szinte mértani kö­zéppontjában egy kicsit Szabolcsot példázza. Sűrítve gondot, örömöt, útkeresést, sikert, kudarcot. Napkeltétől napszálltáig bizonyít ötezernyi lakossága. És van egység sokfélesé­gükben. Kérlelhetetlen becsületességük, szor­galmuk. Ez a helyét talált nép a magával vívott küzdelemben is győzni tud. Bärget Lajos 2.7 millió nezó egy év alatt a műsorok Egy év leforgása alatt 46 ezerszer kap­csolták be a mozigépeket a megyében. A 255 moziban 2,7 millió néző fordult meg, 33 ezer­ről több, mint egy évvel korábban. Ez, ha. nem is szenzáció, egy dolgot elárul: Szabolcs- Szatmár lakói moziba járó emberek. Orszá­gos, sőt világjelenség, hogy állandóan csök­ken a mozilátogatók száma. Ha elfogadjuk a magyarázatot, hogy Szabolcsban az országos átlagtól jóval kevesebb televízió jut ezer la­kosra, ezért járnak sokan moziba, az igaz­ságnak csak a felét mondjuk ki. Van még más is, ami a filmművészet iránti érdeklődést táplálja. Nem csak szórakoztat Mit vár a ma közönsége a mozitól? Jó filmet, kényelmes, esztétikus környezetet. Mind többen egy kis pluszt, amely a film ál­tal felkeltett kérdések tisztábban látásához segíti őket. Mindezt nem is egyszerű minden nézőnek minden előadás során megnyugta­tóan nyújtani. A jó filmekről alkotott véle­mények eltérőek. ízléstől, érdeklődéstől, a filmek világában való jártasságtól és sok egyébtől függ, ki melyik filmet tartja jónak, értékesnek. Ezért is vált a mozik feladatává a nézőszám — a bevétel — növelésén túl az eszmei, társadalmi, művészi szempontból ér­tékes alkotások megkedveltetése. A megyei moziüzemi vállalat sajátos jel­legű, kulturális intézményr Gazdálkodó egy­ség, amit „forgalomba hoz” kulturális „cikk”. Évente 15 millió forintos támogatást kap az államkasszából, amely jelzi: a társadalom nem anyagi hasznot vár a moziktól. Elsőrendű cél a közönség gondolkodásának, ízlésvilágának, műveltségének alakítása. Minden mozijegy árához az állam 3 forint 70 fillért tesz hozzá. Ennyivel kerülnének többe átlagosan a mo­zijegyek, ha nem kapnának dotációt a mozi­üzemi vállalatok. Megnyugtató-e az évi 2,7 milliós látogatói szám és a 33 ezres növeke­dés? Nem csupán a kommersz- és kaland- filmek, krimik számlájára kell írnunk az emelkedő nézőszámot? Ankét rendezőkkel, színészekkel Igen is és nem is. Elég a pénztárak előtti hosszú sorokra nézni, hogy meggyőződjünk a sokszor sekélyes, semmitmondó filmek sikeré­ről. De az is kiderül a filmstatisztikából, hogy a megyében 15,4 látogatóval többen nézték meg előadásonként az eszmei, társa­dalmi, politikai, művészi szempontból érté­kes alkotásokat. Ez biztató fejlődés, amiért a mozik is tettek hatásos lépéseket. Többek kö­Nyelvi sarok Nyelvrokonság, Legutóbb a „Nyelvi sarok”-ban arról ír­tam, hogy a világon közel 2800 nyelvet be­szélnek. Korán észrevették azonban már azt, hogy bizonyos nyelvek hasonlítanak egy­máshoz, rokonságban vannak. Az ókorban például római nyelvészek a latint a görögből származtatták. A középkorban különösen sok utalás történt a latin nyelvek, az olasz, a spanyol, a portugál és a francia hasonlóságá­ra. Csakhogy a nyelvek hasonlóságát, rokon­ságát éppen az egymástól átvett jövevény­szavakkal akarták igazolni. Ezzel a hibás el­járással a magyar nyelvről is kimutathatnánk akár török, akár szláv, akár pedig latin ro­konságot, hiszen a felsorolt nyelvekből szép számmal vettünk át szavakat. Még ma is akadnak emberek, akik ilyen eszközökkel próbálják igazolni a magyar nyelv török vagy sumer származását. A XVIII. század végén és, a XIX. század, elején alakult ki a nyelvi hasonlítás pon tos és megbízható módszere. Két magyar tu­dósnak, Sajnovits Jánosnak és Gyarmath; Sámuelnek ebben úttörő szerepe volt: Ezzel, az ún, összehasonlító módszerrel elsősorban az indoeurópai (ind, iráni, szláv, örmény, görög, latin, germán) nyelvek rokonságát tárták fel. majd sok más nyelvcsalád összetartozását, így kiderítették azt, hogy a héber, az arab, a berber és a kusita nyelvek, továbbá a. Etiópiában beslzélt amhara rokonok, az ún. sémi-hámi nyelvcsaládba tartoznak. A ma­gyar az uráli nyelvcsalád finnugor ágának tagja. A különböző nyelvcsaládok: tagjai vala­ha együtt éltek, közös nyelvet beszéltek. Tör­ténelmi, társadalmi okok következtében azon­ban egyep csoportok kiváltak, messzebb esc helyekre költöztek, önálló néppé váltak, s a nyelvük is átalakult, másképpen fejlődött Ez — A közönség is részt vesz alakításában zött: negyvenkét filmklubot tartanak fenn, filmrendezőket, színészeket, filmírókat hívnak meg rendszeresen, vetítések után filmesztéták közreműködésével ankétokat szerveznek. A közönség részvételére is igényt tart a mozi­üzemi vállalat a műsortervek, programok ki­alakításánál. Több mint 159 községben végez­tek hasznos közvéleménykutatást. Tematikus fümsorozatokat állítanak r esze. Jócskán ki­léptek a korábbi zártságból: üzemekbe, isko­lákba, óvodákba „házhoz viszik” a mozit. Újabb vándorautókat is vásároltak és indí­tottak útnak a tanyavilágba... Kö önségtoborzás új módon Korszerűsítették a közönségszervezést is. A modernebb és ízlésesebb, felhívóbb jellegű reklám- és propagandavitrinek, kiadványok mellett hivatásos és tiszteletdíjas szervezők járják a községeket, tsz-eket, üzemeket, isko­lákat. 86 iskolával kötöttek szerződést a tan­anyaggal összefüggő filmek rendszeres vetí­tésére. Nyolcezer ifjúsági bérletet bocsátottak ki kedvező áron, 872 tsz-bérlet is gazdára ta­lált. A nyugdíjasoknak a megyeszékhelyen kívül a három városban és negyven nagyobb községben tették lehetővé a kedvezményei bér! vásárlását. Külön felhívják az üze­mek, tsz-ek figyelmét a szak- és ismeretter­jesztő filmekre. 15 ezer vetítést tartottak egy év alatt rövidfilmekből. Számos egészségügyi és balesetvédelmi kisfilmet forgalmaztak. A közönségszervező tevékenységet nem egyedül végzik a mozisok, hanem a tömegszerveze­tekkel, intézményekkel együtt. Megvan az összhang a többi művelődési Intézménnyel, elsősorban a könyvtárakkal, a művelődési há­zakkal, a KISZ-klubokkal, ahol a filmmel összefüggő viták zajlanak. Kulturáltabb mozik Arról is meggyőződtek a mozik irányítói, a legértékesebb alkotások, a jó szervezés nem pótolja a mozik sivárságát, az elavult vetí­tést. Az évi 7 milliós fenntartási költség 60 százalékát költik a művelődési házakban lé­vő mozik korszerűsítésére. Egy év alatt hat­van művelődési házat festettek ki, több száz kényelmes új széket rendeltek. Modern svájci vetítőgépek vásárlását tervezik, egyes' film­színházak teljes automatizálását is megkez­dik. A közönség megtartásának, újabb látoga­tók toborzásának egyik „titka” az otthonos, kulturált mozi hálózatának bővítése. A me­gyében ez a program jól halad. (P* * nyelvcsaládok 'az átalakulás, fejlődés azonban nem szabály­talanul ment végbe, hanem úgy, hogy aj alapnyelvtől való eltérések törvényszerűen is­métlődtek. Nézzünk csak erre példát! A pél­dából az is kitűnik, hogyan dolgozik az ösz- szehaáonlító nyelvtudomány. A román, az olasz, a francia, a spanyol és a portugál a la­tin nyelvből származott. Együttesen ezeket latin vagy román nyelveknek szoktuk ne­vezni. A római birodalom bukása után a bi­rodalom helyén önálló államok jöttek létre, és ezekben a latin nyelv másképpen fejlődött. Az első évezred végére már kialakultak a feljebb felsorolt latin nyelvek. Az eltérések a latintól azonban szabályszerűségeket mutat­nak. A latin factum (tett, ejtsd: faktum) szó románban fapt, az olaszban fatto, a spanyol­ban hecho (ejtsd: écso), a franciában fait (fé) lett. A latin lac. lactem (tej, ejtsd: lak, laktem) kt hangkapcsolata ugyanezt, a fak­tum szóban látott szabályos változást mutat­ja: románul lapte, olaszul latte, spanyolul lécse, franciául le. Ahol ezeket a szabályos változásokat, az ún. szabályos hangmegfelelé­seket nem találjuk meg, azok a nyelvek szó­kincsükben hasonlítanak egymáshoz, de nem rokonai egymásnak. Az összehasonlító nyelvészet munkáját, a nyelvek rokonságának kimutatását azonban nagymértékben nehezíti az, hogy a legtöbb ma élő nyelv nagyon régi szétválás eredmé­nye, nagyon soknak az írásos emlékei egészen fiatalok, más, nyelveknek pedig még ma is csak beszélt változata van. A nyelvtudomány azonban a nyelvcsaládok felderítésén igen nagy szorgalommal dolgozik, s valószínűleg közel van az az idő, amikor a legtöbb nyelv­ek a származását meg tudja már mondani. Baehát László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom