Kelet-Magyarország, 1973. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-01 / 77. szám

1W*. áprtEte í.

KFLKT-MAGVARORSZÄG — VASÄWWAW Wwt.V ffTTT.ET

9. ÓIM

Öntevékenység

a művelődésben

Amatőrfilmesek Szabolcsban

Amióta a hetedik művészet — a film — elfoglalta helyét a művészetek sorában, mindig voltak, s újabban egyre többen vannak, akik szórakozásból, s egy idő után rendsze résén és másfajta céllal kamerát vesznek a kezükbe. Ismert, hogy jó néhány történelmi dokumentum amatőrfilmesek szemfülességt révén maradt az utókorra. Ezeknek a fontos eredményeknek a megörökítése természetesen a hivatásos film- és tévéoperatőrök feladata, s az amatőrfilmes mozgalom valami másra vállalkozik.

Mi ez a más? Magyarázat helyett nézzünk szét inkább a megyében, milyen amatőrfilmes élet alakult ki Szabolcs-Sza talárban, s elsősorban Nyíregyházán, a megyei művelődési központ klubjában? Több-kevesebb sikerrel máshol is alakultak csoportok, például Vásárosnaményban, Kisvárdán, Fehér- gyarmaton, Mátészalkán, Tiszalökön, Raka- mazon. Általában mindenhol a kezdeteknél tartanak. Vásárosnaményban a néhány érdeklődő még nem jutott el odáig hogy közös munkával nagyobb fórum előtt jelentkezne. Kisvárdáról

az elmúlt őszi területi szemlére érkezett ugyan néhány film, azonban azok is inkább egyéni vállalkozások voltak, a klubszerű együttes munkát csak a hosszabb ideje működő nyíregyházi szakkörben tudták olyan szinten kialakítani, amellyel már országos hírnév is jár. Ezt a klubot az elmúlt évi munka értékelése után a szerzett pontszámokkal és a színvonalas teljesítménnyel az ország legjobb három vidéki klubja között tartják számon.

Jelenleg 21 beiratkozott klubtag találkozik rendszeresen a hetenként egyszeri foglalkozásokon. Havi 20 forint tagdíjat fizetnek. Nagyrészt saját felszerelésekkel dolgoznak, a nagyobb értékű és ritkábban használt eszKÉPZŐMŰVÉSZEINK VÁZLATKÖNYVÉBŐL: NŐI FEJ. (KISS ATTILA RAJZA)

közöket a művelődési központ felszereléséből veszik kölcsön. A „házigazda” az utóbbi időben — főleg az országosan elismert sikerek óta —- jó mecénása a szakkörnek, egyrészt felszerelések vásárlásával, fórumok, tanfolyamok szervezésével, másrészt annak a ’ iahetőségnek a megteremtésével, hogy a klubtagok országos, vagy területi bemutatókon .kitekinthetnek” más megyék, városok csoportjainak munkájára, eredményeire. A klubtagok a legkülönbözőbb munkaterületeken dolgoznak. Van köztük szakmunkástanuló, gyógyszerész, hőtechnikai műszerész, munkaügyi előadó, sőt olyan klubtagok is. akik Moszkvában, illetve Budapesten tanulnak, de szakköri tagok maradtak, s továbbra is nyíregyházi színekben versenyeznek. Érthető tehát, ha témaválasztásban is tükröződik ez a sokszínűség. Általában mindenki azzal kezdi, hogy egy utazást, egy-egy családi eseményt örökít meg, de azt mondják, ez még nem film, s egyéni alkat kérdése, ki mikor jut el nagyobb jelentőségű, nagyközönségnek is érdekes témák művészi feldolgozásáig. Műfajilag is változatos az amatőrfilmesek munkája; a nagy precizitással készült animációs (rajz és báb) filmtől a híradó- és dokumen- tumfilmeken át a portréig. Készültek filmek egy-egy kihaló mesterségről — például cirok- seprű-készítőről — munkafolyamatokról — például a kisvárdai filmek vasöntőkről, szénégetőkről — s néhány olyan útirajzfilm is, ami nem személyes szórakoztatásra készült, hanem igényes, ismeretterjesztő módon.

A filmre is vonatkozik a művész—mű— közönség hármas egysége. Csak akkor él a :nű, ha közönség elé kerül. A megyében mindaddig kevesen tudtak ezekről a csoportokról, amíg az első bemutatkozásokra sor nem került. Újabban egyre több Ilyen bemutatkozást tartanak a nyíregyháziak, elsősorban ifjúsági klubokban. Ezeknek a filmeknek a népművelési igénye főleg ilyenkor tisztázódik; hogyan sikerül a közönség ér. deklődését és vitakedvét felkelteni, olyan filmekkel, amelyek már nem csak hobbyból készültek, valami többet is tartalmaznak, s a legkülönbözőbb érdeklődésű emberekhez próbálnak közeledni.

Ezeken a találkozásokon túl óriási a klub

ösztönző szerepe az egyéniség formálására, az önképzésre és a közösségi szellemre. A kis klubon belül még kisebb csoportok társulnak a feladat szerint váltakozva egy-egy produkció sikeréért, jó néhány újítás és hasznos bár- kácsmunka született, s talán mindez együtt a titka annak, hogy éveken át együtt maradt, közösen dolgozik egy csoport. Egy film sikere általában egy ember sikere, de legtöbbször több ember munkája, s így a siker is közös. ,

Az elmúlt évben 22 házibemutatót tartottak, a kelet-magyarországi területi szemlén 10 filmmel Indultak; 2 film első díjat kapott, 4 film dicséretet és tárgyjutalmat. Három filmet küldtek el három országos fesztiválra, az eredmény: egy tárgyjutalom, egy helyezés és egy első díj.

Idén Békéscsabán tartják az 1912 óta készült filmek országos versenyét április ti—-3 között. Az előzsürizést ezekben a napokban rendezik, s a nyíregyházi klubból 14 szakköri tag utazik a fesztiválra elküldött nyolc film bemutatójára.

b. e.

YÄLSÄGBAN VAN-E A NÉPMŰVELÉS?

Sokszor elhangzott a kérdés, főként az országos népművelési konferencia időszakában, de azóta is. Többen vitatták és megkérdőjelezik a népművelés létjogosultságát. A televíziót, a folyóiratokat és könyveket hozzák fel érvként. Esküsznek rá, hogy a művelődési házak, klubok, szakkörök, különféle ismeretterjesztő rendezvények kora lejárt. Szerintük, ezen nem is kell siránkozni, egy természetes fejlődésről van szó.

Az élet azonban naponta bizonyítja, hogy e népművelés csendes kimúlását jósolgatők- nak nincs igazuk. A televízió, a rádió, a filmszínházak — a gépesített kulturálódás — nemhogy kiszorítja a népművelést, a személyes természetű ismeretszerzést, hanem meg- pezsdítette, új utak keresésére serkentette. Abban viszont sok igazság van, hogy a régi értelemben vett népművelés kora lejárt. Az a fajta népművelésé, amikor a népművelő volt az ismeretnyújtás kulcsfigurája, alakítója, a közönség, a hallgatóság pedig passzív, a ..befogadó”. A párt művelődési politikájában is hangsúlyt kapott az a követelmény, hogy a közművelődés aktívabb formáit szükséges továbbfejleszteni. Jobban támaszkodva a művelődésben részt vevők cselekvő, aktív szereplésére. Ez azonban az első lépéseknél tart művelődési intézményeinkben, nem mindenütt változott meg a szemlélet, amely nem csak utat enged, de' igényli is a művelődésben részt vevők aktivitását.

Néhol a technikai ismeretszerzésre szűkítik le a sokkal átfogóbb, nem csupán a kézügyességre, technikai készségek és képességek fejlesztésére vonatkozó követelményt. Barkács- és technikai szakkörök, „Csináld magad”, s egyéb formák kerülnek szóba, ■mikor az aktív művelődés iránt érdeklődünk. Elvétve akadnak olyan példák is, mint ■ megyeszékhelyen meghonosodott biológiai kísérleti délutánok, amelyek a szemléltetésben rejlő lehetőségekre épülnek. A részvevők úgy érzik, cselekvői a kísérleteknek, a bonyolult biológiai folyamatokat ilyen formában köny- nyebben megértik, élményekben is gazdagodnak.

A megye művelődési intézményeiben még túlsúlyban vannak a passzív befogadásra épülő formák. Kevés a valóban aktivitást kívánó közművelődési lehetőség. Az ismeret- terjesztő előadásoknak is alig több mint a fele jár együtt a szemléltetéssel, amely önmagában még nem is jelenti a részvevők aktivitását, csupán az élményszerűbb, többoldalú ismeretszerzést. Túlsúlyban van az „előadó beszél”, „a hallgatóság hallgat” forma. Kevés a vitafórum, a kerekasztal, az ankétszerű véleménycsere. S mindez nem mindig azért, mert nincs lehetőség, mód — vagy pénz —, hanem a népművelők felfogása íf közbeszól.

LENNE BŐVEN TENNIVALÓ, csak a tévé különböző műsorait említsük. Vannak *n velődésí házak, klubok, ahol egy-egy je levLősebb, vagy éppen különféle értelmezés re. vitára okot adó műsort jól felkészült előadóval utólag megvitatnak. Közízlésformálás

ez a javából, segít felismerni az egyes műsorokban rejlő értékeket, vagy az éppen felbukkanó ellentmondásokat. A vásárosnamé- nyi és a fehérgyarmati járás több községében tévénézést ajánló heti „naptárt” küldenek a klubtagoknak, a művelődési házat látogató törzsközönségnek, amelyben felhívják a figyelmet a kiemelkedőbb tévéfilmekre, s egyéb műsorokra, egyben meghívják az érdeklődőket a szűkebb körű vitatkozásra is. Másutt a megjelenő új könyvek sorából adnak ajánló bibliográfiát, egyben irodalmi vitára is invitálják azokat, akiket az olvasási élményük mélyebb véleménycserére serkent. A cselekvőbb közművelődés új formái a különféle kirándulások is, a megye irodalmi emlékhelyeinek megtekintése, rendhagyó irodalomórák a szakmunkásképző iskolákban, a középiskolák egy részénél, ahol írókkal, irodalomtörténészekkel találkoznak az olvasók. De nemcsak meghallgatják előadásukat, kérdeznek, vitatkoznak, véleményt is cserélnek.

A nemrég megtartott agitációs, propaganda és művelődési országos tanácskozáson is jelentőségéhez mérten foglalkoztak a korszerűbb közművelődés Iránt támasztott követelményekkel. Hangsúlyozták, tévedés volna azt hinni, hogy a népművelés pusztán azt jelenti, hogy az adott intézmény „hat a népre.” Ennek mindig párosulnia kell azzal a törekvéssel, hogy a nép kulturális aktivitása, öntevékenysége is tényezője legyen a köl- csönkapcsolatoknak. „Az öntevékenység fontos formája az amatőrmozgalom, amely „az emberek közösségi igényének is egyik fontos kifejezője, hordozója.”

EZEK AZ ÖNTEVÉKENY FORMÄK napjainkban élik megújulásukat. A színjátszó együttes, az irodalmi színpad, az énekkar, a tánccsoport tartalmas, önművelődő társas közösséggé válhat, ha nem téveszti célját, s nem akar a hivatásos együttesek helyére lépni, s nem néhány ember megkésett szereplési vágyának kielégítője. A követelmények azonban itt is nőnek és folyton nőnek. Elsősorban az igényesebb, értékes eszmeiségű műsorok kiválasztása, a hozzáértő szakember irányító munkája nem mindig maradéktalanul sikerül. Nyesegetni szükséges a csupán formai korszerűségre való törekvést, a hivatásos együttesek erőszakolt utánzását, az amatőr együttes erejét meghaladó vállalkozásokat

Igen,sok útja yan az aktivitásra épülő művelődésnek, amely természetesen nem szoríthatja ki a kevesebb aktivitást igénylő önművelődést. Az elmélyült olvasó, zenehallgató, festményben gyönyörködő ember sem pusztán befogadója az élménynek, hanem egyben szelektálója is. Ebben is vannak akiív folyamatok. Ezek és a társas népművelési alkalmak, rendezvények együttesen alakítják a gondolkodást, az ízlést, az életvitelt, mélyítik a tartalmas élet elemeit

P. G.

ban éppen cigányzene szól, ő pedig ebben a műfajban nem eléggé jártas.

A bisztró udvarára belép egy kopott kis öregasszony, sovány, nagyon öreg. Letelepszik a szőlőlugas előtti fatönkre, botra fűzött színes kalárist árulgat. Halk hangon kéri az előtte járókat, vegyenek kalárist. Lehajtja a fejét, nem néz föl; akkor sem, ha valaki kér, majd kétforintost pottyant a tenyerébe. Van aki anélkül pottyantja a pénzt, hogy elfogadná a kalárist. Az öregasszony kétségbeesetten nyújtja utána, de mindig elkésik, elmennek tőle, kifordulnak a kapun. Sóhajt, lehajtja a fejét, ilyenkor nem szól egy ideig. Csontos ujjaival rendezgeti a boton a spárgára fűzött műanyag szemcséket. Szomorkodik. Olyan szomorú, mint a nyárutó, az idény vége. Ahogy ott ül a göcsörtös tüskön, olyan, mintha máris maga az cfz telepedett volna ide. Az egyre rövidülő napokat, a korai esték hűvösét idézi.

Alábbhagy körülötte a zajongás, kissé sietősebb lesz a vendégek serege, nagyobb ívben kerülik őt ki, sűrűbb lesz odakint az ajtók csapkodása, a motorok gyújtása. Különös módon a gyerekek Időznének körülötte leginkább, de elráncigálják őket a tapintatos felnőttek. A hosszú hajú, farmernadrágos fiúkat — egy kézilabdacsapat tagjait — azonban senki sem ráneigálja, ők körbeállják. Derékig meztelenek, hatalmas nyakláncokat viselnek, szíjöveik szegekkel, rézdíszekkel kiverve. '

Az öregasszony figyeli a mozgást, ráncos arca ijedt, csontos üregeikben riadtan rep- desnek a szemei. Mozdulatai tétovák, kapko- lók. De aztán megnyugszik, mosolyog, kör- behordozza tekintetét a nagydarab fiúkon. \zok némán állnak körülötte, fagylaltot eszlek. Szinte elveszlik a kicsiny öreg az iz- nos, barna testek gyűrűjében.

Hirtelen szétválik a gyűrű, a fiúk egy inynak nyitnak utat. Szép fekete, fiatal Ián;’ reszkedik le a fatönkre, szorosan az öreg asszony mellé. Apró szoknyácskát visel, bar- •va térde hozzáért az öregasszony fakó, botéig érő szoknyájához.

A lény kétoldalt hátralöki hosszú haját két tenyerébe fogja az öregasszony pici ar cát, jobbról-balról megcsókolja, aztán magé hoz öleli. Egymás mellett a két arc. egymás hoz szorítva: a fehér, ráncos és a piros-barna, sima. Szépek. Mind a ketten nagyon szépek.

— Édes nénike! — mondja a lány és újra megcsókolja az öregasszonyt.

— Kislánykám... Ki vagy te? — suttogja az öregasszony, és levesz egy kalárist a botról, gondosan, szépen a lány nyakába akasztja.

— Köszönöm.

Az öregasszony mosolyog. Integet a lány itán, aki már a kapuban jár, egyik kezével nellére szorítja a kalárist. Visszafordul, ő is int. Odakint beszáll egy autóba. A fiú, aki az autóból nézte végig a jelenetet, cigarettára gyújt, elindítja a kocsit.

Az öregasszony és a kézilabdás fiúk néznek utánuk, ahogy megfordulnak a parkolótéren, rákanyarodnak a műútra, és elragadja őket a szüntelen áradó autók sora...

Körben augusztus pompázó kertje: fénykor, virágkor — a nyár aranykora. Koronás körtefák, almafák bíborban. Kincsesház levélfala, lombtornya. Szanaszét drágakő: rejtőző darázs, dió, elszórva bársonyka, petunia, mályva szirma.

És amott a Balaton.

A sima tó fölött az alkonyat aranyhídja függ, átível a bakonyi gerincekre.

Elérkezik az aranyhíd omlása, elsüllyednek a pillérei, fényteste a tóba merül. Hegy mögé hajlik a Nap, izzó gömbje szemlátomást alább száll.

A naplemente pillanatában mindenki megáll. Már csak egyetlen visszatartott lélegzet és eltűnik a Nap a hegy mögött.

Aztán ki-ki megy tovább.

— Apa, lement a Nap! — kiáltja egy kisfiú.

— Igen. Lám. tanúi voltunk, hogy mozog a Föld! — figyelmezteti kisfiát a papa es odamutat, ahol az imént még látható volt a Nap.

Ök is elindulnak együtt. Az apa össze- :sippentett két ujját a magasba emeli, mintha a kisfiának egy pontot tűzne ki a riln- denségben. Nyilvánvaló, hogy az előbbi jelenséget illetően bővebb magyarázatba kezd. Odébb, már a fasorban újra megállna'' az apa egy fadarabbal az út porába rajzol. ’ía- •ikákat kanyarít: a Földet és a Napo* A .gyerek leguggol, figyelmes arccal a rajz fölé hajol...

Sobor Antal:

Képeslap naplementével

A műúton kemény hátú, színes bogarak, autók másznak végeláthatatlan sorban. A délutáni fényben finom por száll, kék füstfátyol, Zümmögő zaj szűrődik.

Hűvös erdei ösvény kanyarog le a parti sorra. Odalent a sétány olajos porában zöld- ezüst testű vízisikló. Kemény, merev a teste: az emberek körülállták. Aztán megmozdul, fürgén átsiklik a lábak között, a bokrok közé Iramodik. A lányok sikoltva szanaszét szaladnak.

A fák között törpe vízmű, körötte bekerített, frissen füvesített kert, a kaputól keskeny út kavicsos szalagja visz a gépház ajtajáig. A hengeres tartályra vaslépcső vezet föl, körben korlátos kerengő, mint a minia- turák karcsú várbástyáin. A kicsiny gépház nyitott ajtajában kék overallos, szakállas fiú szőlőt eszik, elnézegeti a sétányon jövő-menő lányokat. A kerítés előtt a magas fák hűvösében az Ismert színész sportkocsija. A für- dőnadrágos színész éppen behajol a kocsiba, valamit babrál az ülés alatt. Lila bánion fürdőnadrágot visel. A jövő-menők meg-megáll- tiak, hó! a színészt nézik a sportkocsival, hol t szakállas fiút a törpe vízmű gépházának ajtajában. A fiú visszanéz rájuk, mosolyog, a színész nem. Elszántan, töprenkedve javít valami alkatrészt; Izzad is bele, fényes a teste.

Fiatal lány közelít a sétányon. Fapapucsban lépdel, szép járású teremtés, kissé lomhán elnyújtja a lépést. A bőre barna, kék bikinit visel Szőke haja minden lépésre hullámot vet, a hátát, vállát verdesi. Az óriás' szemüvege is kék. mögötte a szeme is kék. / bámészkodók most már őt is nézik, a sétán Váratlan harmadik csodáját.

A fiú a gépház ajtajából a lányra me fed. leteszi a szőlőfürtöt a földre. Lassan elő re;ön a kerítéshez, néz! a lányt, mosolyog rá bólogat neki, becézi, bűvölj a tekintetével. A lány meg csak egykedvűen lépdel, mintha aem is miatta tetté volna le a szakállas gépész a szőlőt, nem is őérte indult volna, nem neki játszana, nem az ő tekintetét akarná olyan nagyon elkapni. A szakállas a kerítésnek döntött bicikli csengőjével csenget is neki.

Amikor a lány egyvonalba ér a kerítésre támaszkodó fiúval, mégiscsak vet rá egy pillantást. El is mosolyodik. Éppenhogy mosolyog. Halvány kis mosoly játszik az arcán, a száján, a kék üveg mögött a szemében. De már fordítja Is a fejét, elmegy. Már el is ment. A nádas szegélyezte úton jár, a fiú meg csak nézi, nézi, ameddig láthatja.

Aztán sóhajt.

— Tetszenek látni, kérem! — szól ki hangosan a drótkerítés mögül; az egyik kezét a mellére szorítja, a másikat kitárva a lány után mutat. — Ez így megy minden áldott nap. ö az én drágalátos palotám, jőillatú piros rózsám, gyönyerő szép kis violám... Térdet, fejet neki hajték, kin ő csak elmosolyodék...

Mindenki a furcsa fiúra mered.

A színész kibújt a sportkocsiból, fölegyenesedik , elismerően bólint. Tapsol a fiúnak.

— Brávő, Béla! Brávó!

A fiú már megint mosolyog, meghajol előbb a színésznek, aztán az ácsorgóknak, és elindul vissza a törpe vízmű kulisszái közé...

A bisztró körül is sokadalom, itt is esik csoda; az imént egy kislány leejtette a fagylaltját, keservesen megsiratja. A kövér anyukája elverte: majd hangosan összeveszik a ;ovány apukával, mert csak bámészkodik mitikus helyzetekben sem képes figyelni, a saladjával törődni. Egy esti horgászásra ké :zülő idős férfi az iránt érdeklődik, kaphat aa-e halászlékonzervet; ezen mindenki ha kotázlk. De már újabb nevetni való akad: eg •mér külsejű, szemüveges férfi a sütemények űzött válogatva Rigó Jancsi helyett Danke Pistát kér, s amikor röhej támad és a bóbitás kisasszony figyelmezteti tévedésére, bocsánatot kér, hivatkozik rá, hogy a táskarádiók-