Kelet-Magyarország, 1973. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-25 / 95. szám
Ilyen jól megy a sorunk? TANNAK, AKIK azt mondják: fölöslegesen. Ne legyünk ennyire szigorúak. A jó zamatú kávé, a hűs sör, az étkezés után elfogyasztott bor — ha élvezésük mértékletes — kellemes kísérője, kiegészítője táplálkozási szsoká- •ainknak. Az értük leszurkolt forintok mellékes kiadások. nem rúghatnak sokra, ha... ha józan arányérzékkel osztjuk be jövedelmünket, ha a családi költségvetésből nem szakítanak ki a megengedhetőnél nagyobb részt az élvezeti cikkek. Milyen áruk sorolódnak e — hivatalos szóhasználattal — fogyasztási főcsoportba? Kávé, tea. kakaó, égetett szeszes ital. sör, bor, dohányáru, alkoholmentes és szénsavas üdítő ital. Egy évtized alatt a 2,1-sze- resére növekedett az élvezeti cikkek — folyóáron számított — forgalma. Jobban élünk, az természetes, de vajon szükségszerű-e, hogy ilyesmire is mind több forintot adunk? A második ötéves terv időszakában évi átlagban 3,7 százalékkal bővült az árucsoportba tartozó termékek egy főre jutó eladása, 1966—1970 között viszont már 7,7 százalékkal. Meredeken kapaszkodik fölfelé a szesz- és kávéfogyasztás — utóbbi például évente 12—14 százalékkal —, az alkohol- mentes italoknál viszont némi javulás csak a Cola készítményeknek köszönhetően következett be. Hosszabb ideje esztendőnként tíz százalék fölött van e kedvtelésből — sajnos, sokaknál szenvedélyből — fogyasztott áruk pénzbeni ellenértékének emelkedése. Míg 1960-ban minden száz forintból 12,40-et adtunk ki az inni- és füstölnivalókért, 1970-ben már 14.30-at. Ami nemzetközileg is tekintélyes arány. A LEGUTOLSÓ — 1967-es — összehasonlító adatok szerint az élvezeti cikkek a személyes fogyasztás 4,8 százalékát teszik ki az Egyesült Államokban, 8,3-et a Német Szövetségi Köztársaságban, 10,1 -et Svájcban, 12,3-at Angliában s 13,4-et Magyarországon. Más adatokból az is kiderül, hogy e valóban nem nélkülözhetetlen árukra többet költünk, mint ruházkodásra, s majdnem annyit, mint a tartós és vegyes iparcikkekre együttesen. Úgy tűnik tehát, hogy e látszólag mellékesen kiadott milliárdok nagyon is lényeges tényezők a fogyasztási szerkezet változásában, s nem éppen a kívánatos irányban hatnak. Az még hagyján. hogy majdnem harmincféle kávékeverék csábítja a vevőt, s az 1960-as fejenkénti 14 dekagrammos kvóta 1965- re 70. 1970-re 160. ^1972-re pedig 220 dekára nőtt. Tavaly 2,5 milliárd forintot emésztettek fel a kávéfőző masinák a fekete nedű fejében, de a fogyasztás e termékből jóval nagyobb a fejlett országokban, igaz ott, higan — „kifőzetlenül” —, g tejjel bőven nyakon öntve isszák a kávét. Egészen más a helyzet a szeszes italoknál. Ott az élbolynak vezető tagja vagyunk. Nem áhítotttík, mint a sportbeli sikereket. mégis rekordok birtokosai lettünk. Tavaly kávéra 2,5. dohányárura 4,5 milliárd forintot fizettünk ki, szeszre pedig 19 milliárdot... Kellemetlen, egészségtelen csúcs ez. Még az 1972-ben megvásárolt több, mint 25 milliárd darab Cigaretta füstje sem takarhatja el, hogy hatvan liter fölé tornázta magát az egy főre jutó sörfogyasztás — 1955-ben 24 liter volt — borból negyven liter körűi van, s gyors iramban nő a töményét kedvelők tábora. Nemzetközileg százfokos szeszbei számolják a fogyasztásra kerülő szeszes italokat. Ha így nézzük. akkor évente 4,4 liter jut egy holland, 5,8 egv amerikai, 5,9 egy angol és 7,5 liter egy magyar állampolgárra... 1967-es adatok alapján. Ma ugyanis hazai fogyasztásunk túlhaladta a fiz litert; „szilárdítva” helyünket az él bolyban. Humorizálhatnánk kávéivó nemzetté válásunkon — a hazai rekordot Budapest tartja, fejenként 3,5 kg-mal, — de aligha humortéma az, hogy 1970-ben 22,1 milliárdot költöttünk ruházkodásra, s 27,9 milliárd forintot élvezeti cikkekre. Ilyen jól megy a sorunk? Egy felnőtt lakos havonta átlagosan 32 forintot ad ki kávéra, teára, negyvenhármat dohányárura, két pirosat szeszes italra. Ja, igen. alkoholmentes italra is költ; 11 forintot... ISMÉTELJÜK MEG: ilyen jól megy a sorunk? Legtöbbet a paraszti háztartások költenek szeszes italra, majd a kettős jövedelműek. Őket a munkások, s végül a szellemi foglalkozásúak háztartása követi. Kávéból, dohányból viszont a szellemi foglalkozásúak vásárolják a legtöbbet, majd a munkás, a kettős jövedelmű és a paraszti háztartások a sorrend. Fogyasztási szokások keverednek divatokkal, % növekvő anyagi lehetőségek az arányok eltorzulásával Ellentmondásos kép. jogos a kérdés: ilyen jól megy a sorunk? Nem. nem megy ilyen jól. Csak olykor, olykor könnyen engedünk a csábításnak, tül komolyan hisszük, hogy az élvezeti cikkek teszik színesebbé köznapjainkat. S tűi gyorsan beletörődünk abba, hogy még nem tudjuk mindig ésszerűen be- és elosztani jövedelmünket, forintjainkat Mészáros Ottó A Gávavencsellői Vegyesipari Szövetkezet konfekció- részlegében női és gyermeknadrágokat készítenek export- megrendelésre. Szalka Gizella speciális célgépen a nadrágok rendlizését végzi. (Elek Emil felvétele) Senki többet Galambos Szilveszter: Könnyelmű életmódom miatt nemrég válságos anyagi helyzetbe kerültem. A kétségbeesés határán ácso- rogtam. mikor eszembe jutott, hogy fejlett Bizományi Bolt-hálózattal rendelkező ország vagyunk. Hónom alá csaptam hát tartalékos állományban lévő lódenkabáto- mat, hogy pénzzé tegyem. A lakásomhoz legközelebb eső felvevőhelyen jóságos arcú becsüs kartársnő fogadott. Szakértő szemmel vé- gigmustráltr a kabátomat, majd kihirdette: — Kopottas, zöld lódén. Száznyolcvan forint készpénz. Más halandó boldogan rohant volna a pénztárhoz, de nekem ördög sugallta gondolatom támadt: hátha a becsüs kartársnő lebecsülte az én ruházati cikkemet? Lehet, hogy reggel bal lábbal kelt fel. vagy elhagyta, akit szeretet1. Ha aszik az emberiségre. és ez okból nekem is csalódást akar okozati. Valamit mormoltam, bogy a területi egyeztető bizottsággal még meg kell beszélnem az ügyet, s elrohantam a Népszínház utcai felvevőhelyre. A becsüs rövid betekintés után lágy hangon fuvolázta felém: — Öcska, használt lódén. Tudok adni érte 150 forintot. Mélyen belenéztem macskazöld szemébe: — Uram, ezért a kabátért egy másik fiókban már száznyolcvanat ígértek. — Kétlem — mondotta hitetlenül. — De vigye oda, ha akarja — s ezzel a másik o! dalára fordult. Magamhoz szorítottam szívem lódenjét, s autóbuszra szálltam. így jutottam el a harmadik felvevőhelyre. A becsüs egy perc alatt kihirdette ítéletét: használt lódén, a kopások elég jó állapotban. Kétszáz forint. Nem adtam oda. Nem és nem! El vittem a kabátot a negyedik helyre. Itt kétszázhúszra értékelték. Az ötödiken kétszázharmincat ígértek érte. A hatodikon százhatvanra taksálták. Csalt a legtöbbet ígérőnek adom — határoztam el fanatikusan. Pénzre volt szükségem. Ilyen esetben nem számít nálam a pénz. Vettem tehát egy vasúti jegyet és elutaztam a miskolci BÁV-fiókra. Százkilencvenet ígértek a kabátért! Távirati úton előleget kértem a munkahelyemről és átmentem a veszprémi felvevőhelyre. Kétszázhúszra értékelték. Bácsalmáson — ez gazdagabb vidék — kétszáznegyvenért már átvették volna. Kecskeméten száznegyvenet ígértek, Szombathelyen kilencvenet. Végül is a nagykanizsai bizományi felvevőhely rekordáron, kétszázötven forint és negyven fillérért megvette szeretett lódenkabátomat. Senki többet, először, másodszor, harmadszor! Két napja el vagyok keseredve. Most tudtam meg a házmesteremtől, hogy a Ló utcai bizományiban van egy végtelen jó szívű, kiegyensúlyozott lelki életet élő becsüs. aki minden bizony- nyál kétszázhetven forintot is megadott volna a lóde- rvxnért Nemrég adták át rendeltetésének Nyírbátorban a MEZŐGÉP űj íorgáesotócsamn* iát. Itt már jó körülmények között dolgozhatnak a korszerű gépeken. (Hammel J. felv.) A városi igény többre k ötelez Egyesült a nyírbátori két termelőszövetkezet A tanácsválasztást megelőző két nappal telt háza volt a nyírbátori új mozinak — de ezúttal elmaradt a pénztárnyitás. Nem kért jegyet senki. Ellenben sok ív papír telt meg nevekkel. A jelenlévők aláírásaival. 4 legjobb időben A két termelőszövetkezet, az Uj Barázda és a Kossuth tagjai töltötték meg a nagytermet, egyesülési elhatározással. Megegyeznek a vélemények) „most jött ki rá a lépés”, körülbelül egy szintre jutott a két gazdaság. S ez nagyon fontos. Termelés tekintetében nincs szégyellni való. Bár általában gyenge nyíri homok a határ, a terméshozamok fokozásában elérték az országos átlagot. A múlt évi eredmények nyomán, mindkét helyen 100 forint körül alakult < egy 10 órás munkanap érté- ke. Az Uj Barázdában elkészült a korszerű, szakosított tehenészeti telep, rendben megtörtént betelepítése is. A legjobb időben érkeztek a párt- és a hivatali szervek ajánlásai az egyesülésre. A nyírségi tsz-szövetség külön írásos gazdasági és szakmai javaslatot dolgozott ki. Végül a két gazdaság pártós gazdaságvezetése hozott határozatot az egyesülésre. S most már egy másik követelmény feltétele is ösztönös. 1973. április 15-én városi tanácstagokat választottak Nyírbátorban. A városi rang, igény pedig többre kötelezi a mezőgazdaságot is. Mindenekelőtt egységesebb, koncentráltabb munkát kíván. Végső soron ilyen, több tekintetben egybevágó előzmények felismerésében alakították meg az egyesülést előkészítő bizottságot. A vagvon: 60 millió Közben nem állt le a munka sem a határban, a tanya- központokban, sem az irodában. Végezték az elmaradhatatlan feladatokat. Trágyáznak, metszenek, talajt munkálnak, vetnek a határban. Rakják a melegágyakat. Rend és szorgalom az istállókban, raktárakban. Szól az üllő, kalapálnak, szerelnek a műhelyben. Mind tudatosabban arra gondolva: egy lesz a közös gazdaság. Az irodában kalkulációkon dolgoznak. Adatokat egyeztetnek, végső számadatokat tanulmányoznak. Az egyesült két tsz összes közös területe 4 576 hektár, csaknem 8000 hold. Ezzel a területtel a nyírségi tsz-szövetség legnagyobb gazdasága. A közös szántó 3142 hektár, a gyümölcsös 297. az erdő 325, a legelő 735 hektár. Az állattenyésztés tóduló állományában örvendetesen legtöbb és legértékesebb a szarvasmarha: 1210 darab. Tehén 416. Hatszázötvenes sertésállományból 67 koca Anyajuh 1110. Ló 84. Traktor 32, kombájn 8, tehergépkocsi 4. Közös vagyon •— a két tsz 1972. évi zárszámadása szerint — kerek 60 millió. A tagok száma most mái meghaladja a nyolcszázat, pontosan 810 fő. A rendszeresen dolgozóké 658. Idén az egységesen tervezett részesedés összege 14 millió 200 ezer forint. Az egy munkanapra várható részesedés 95 forint Gépvásárlásokra 2 és fél milliót irányoztak elő a megnagyobbodott gazdaság első évében. Az új vezetőség És még egy adat. Az egységesített zöldségkertészet idei termelési értéke meghaladja az 1 millió forintot Jelentős mértékben tudja segíteni a tsz Nyírbátor város zöldségellátását. De növelni akarják a vendéglátómat! egység forgalmát is. Az egyesülési közgyűlés Éj vezetőséget választott, titkosan. Az egyesülést megelőzően, mindkét helyen 11—11 tagú vezetőség volt. Most 15 fő« vezetőséget választottak. A szövetkezeti demokrácia érvényesülését mutatja, hogy a vezetőségbe öt új személy korait. Elnök a volt TJj Barázdái eléről Baracsi János lett. He-, lyettese a volt Kossuth elnöke: Makrai István. Az ellenőrző bizottság elnökévé Peti« Mihályt, a nőbizottság elnökévé Popovics Istvánnét választották. Az egyesült szövetkezeti gazdaság nevét a nagyobb után, Uj Barázdának hagyták. Annak központjába helyezik az egységes irodát is. Az esemény előre ismert tények szerint következett be. Nem is volt várható sok felszólalás. Haton azért .jelentkeztek. Ismételten hangsúlyozták a nagyobb követelményt, a nagyobb igény kielégítését, felhívtak összetartásra. egymás becsülésére, a mindenkire egyformán vonatkozó szorgalmas munka végzésére, a vezetés és a tagság jó egyetértésére. Másra aligha is van szükség. Asztalos Bálint Gimnázium és termelő- szövetkezet együttműködése Szocialista szerződést kötött a leveleki Dózsa Termelőszövetkezet és a Baktaló- rántházi Mező Imre Gimnázium vezetősége és KISZ- szervezete. A hosszú távra kötött megállapodást minden évben külön szerződésben részletezik. A tsz gazdasági és kulturális feladatainak megvalósításához kap segítséget, a gimnázium pedig anyagi támogatást az iskolai célok megvalósításához. A tervezett közös munkák, rendezvények, az egymást segítő jó szándék máris fellelkesítette a fiatalokat, s baráti kapcsolatot alakította!^ a két intézmény között. A kötelezettségeket szívesen vállalták, a segítséget örömmel fogadják. Az együttműködés hasznosságát bizonyítja néhány — a szerződésből kiragadott példa: a diákok évente több alkalommal vesznek részt az kákhasv. A gimnázium KISZ-szervezete minden jelentős rendezvényre meghívja a tsz fiataljait. A tsz-tagok gyermekeit a gimnázium megkülönböztetett tanulmányi gondozásban részesíti, szülők kérésére a diákotthonban edhelyezi. A gimnázium részére építendő diákotthon alapozási munkálatait a szövetkezet 1973- ban térítés nélkül elvégzi. A szükséges anyagokat (kő, kavics, cement, stb.) az építkezés helyére szállítja. A kapcsolat sokrétű, az elhatározás komoly, a kötelezettségek megvalósíthatók. A legnagyobb haszon talán mégis az, hogy a tsz fiataljainak élete valamivel érdekesebbé, szebbé, tartalmasabbá válik. A gimnázium tanulói közelebb kerülhetnek a munkásélethez, megismerik, megszeretik az igazi munkát és ezen keresztül megtanulják tiszteim a írom. kárt. Mlprii».
