Kelet-Magyarország, 1973. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-11 / 59. szám
I. ofäa!-WK&rÄWÖnWtä — VÄSöRNAPT Wn.TW+V fffrí mlrefus fL Raft at Sarolta: Királyi kegyből „Az ember nem nyugalomra született” A víz egyenletesen csörgött, átlátszó, háborítatlan folyamban, sokméteres alagutak hosszán végigbizseregve. Sziszegő, vékonyka sirdogálás hangja járta be a falakat, panaszait csak a függöny puha redől fojtották meg, amint elveszni bolyhái rengetegébe terelgették. Kati a parányi mosdófülke nyirkos menedékében álldogált. Tenyerei öblét a csap alá tartotta, míg forró csuklóit is elárasztotta az irgalmas hűvösség. Azután artíál újra megmentette benne, maga sem tudta, egy végiében hányadszor. S hogy a törölköző után tapogatva felpillantott, a félvak tükör az övé mellett a Főnök barnaszeplős, banánhéj- arcát is megtőrte-gyűrte, s ringatta szelíden a sfk felszín alatt megbújt hullámain. S mintha a nlkkelezett csövek csapjai egyszerre növekedni kezdtek volna, lassan óvakodni feljebb és feljebb, kitapogatni a távolságot, láthatatlan, hideg permetüket a kislány gerincére csorgatva kegyetlen-kiszámí- tottan. A Főnök arca váratlanul gömbölyűvé, majd kétoldalt csúcsossá torzult: a tükörbéli mosoly fintorba veszett. — Félsz? — Kati lehunyta a szemét. — Rosszul érzed magad? — lágyult el a Főnök hangja. — Ciak... megszédültem — mondta végié a lány. A banánhéj-arc elkeskenyedett. — Ha nem akarod... ha nincs ma kedved ... A lány összeszedte magát. — De Igen! Akarom!... Azaz.,, nagyon neretném. A Főnök ujjal a lány vállához értek, s beletévedtek a hátközépig érő haj tömegébe. — A legügyesebb tanítványom vagy... a ezzel a hajjal a legjobb reklám egyben — mondta szelíden. — Ne félj. Kati tenyerét aós pára futotta be, köpenye érdes vásznához tapasztotta hát mind a két kezét. — Köszönöm, Főnök ár. — KöszönödI — legyintett a Főnők. — A teremben csak engem figyelsz, érted? Körbejárod a fejet, s odaplllantasz, rám. Intek majd, ha jól csinálod. — Igen, Főnök úr. Köszönöm. — Nna. Hát akkor... — állt félre a Főnők. A kislány keskeny szalagot húzott elő a zsebéből, s a hosszú, nehéz hullámokban aláfolyó haját kapkodó, gyors mozdulatokkal kötötte össze a tarkója fölött, csak azután indult a terembe. Hallotta maga mögött a Főnők furnérlemez-lépteit: finoman hersegett az új dpőtalp a szőnyegtelen parketten, de nem döngött — a Főnök elegánsan vékony volt. járása könnyed, épp, mint a női hajakkal eljátszadozni tudó, varázslatosan gyengéd ujjal. Kati barátnőjét és munkatársát lelte az előkészített székben, a másik fodrásztanulót. Jó hajanyag — könnyebbült meg a kislány, míg a tartályt a mosáshoz odacipelte. — Se drótszálú, se habosán selymes: közepes minőség, elbánni vele álom. Akár egy hatalmas liften süllyedt volna adá az összeszokott, félévente újra és újra ítélkező, időszakos vizsgáztató bizottság, vagy ők ketten emelkedtek volna ugyanúgy — Kati csak a fejet látta, meg Anicska szorongó arcát — egymást figyelték csupán, minden lélegzetvételükkel buborékokat kaccantva egyenest a százas égők fényébe — mások számára hangtalanul. Kati ujjal alatt felverődött a hab langyosan. puhán, parányi szivárvánvos hólyagocs- kákká fúvódott, s azok játszódtak egy kévéiét, szánkáztak a duzzadó hajtömegen, föl- fénylettek, öntelten és nekiszabadultan pöf- feszkedtek, ám azonmód semmivé foszlottak, hogy szemmel nem is látható anyagukból új gömböcskék keletkezzenek Kati ujjal a tarkót, a fülek domborodó tövét csiklandoz' Anicska összepréselt szájszélére vidáman pipáló fintcrokat csalva. A kislányok folyton-folyvást összemosolyogtak, a művelet követelte figyelmet leszámítva szinte egyvégtében, megmerültek egv- más tekintetében, mintha hosszú rabság utár az újjászületettek sajátos örömével nem tudnának betelni. .. .Kár volt rettegni — a Főnők mégse rossz ember! Most igazán az ő kezében vannak ... mind a ketten ... mint ahogyan soha. Mint ahogyan a félév folyamán egyszer se — gondolta Kati. A Főnöknek tudnia kel!, hogy 6 akkor se akart rosszat... Semmit nem sejtett még a szakmáról, a szabályokról — a tanárnőnek kellett volna óvatosabbnak lennie... Mert ő megírta — volt olyan ostoba — megírta abban a legelső, nyomorult iskolai dolgozatban, hogy mivel tölt egy munkanapot a műhelyben. A mesterénél. Azután gyanútlanul végezte tovább a dolgát Anicska érezte meg előbb a lekozmált étel fanyar bűzét: az odakozmált szakmai becsületét. .. Ismerte a KlOSZ-elnököt, s még inkább a KlOSZ-elnök feleségét. Amint néhány hét múltán belépett az asszony az üzletükbe úgy alkonyattájt, s fénymázas ajkait csücsörítve megkérdezte a Főnököt: „Mi történt? Ezek a lányok se mosnak, se mosogatnak? Csak nem a szakmát tanulják, Ferikém ?JF Kati egyszerre szájüregében-torkában érezte az estig lenyirbált hajszálak gubancos tömegét: fuldoklott. A vendég meg a Főnök pedig egymásba karolva vonult át a helyiségen, hogy néhány másodperc múlva már két nő tüntetőén hangos és boldog visítozását hallja az üzlet közönsége, hogy a banánhéj-arc kaján mosoly- lyal kukkantson még be egy pillanatra: „A feleségem legjobb barátnője” — s hogy hosz- szú időre eltűnjön a ház vidámabb féltekén ó is. Igen, Anicska már korábban megsejtette, hogy valami komoly baj lesz. A KÍOSZ-feleség után a KIOBZ-elnök is becammogott: ellenőrzött bizonyos bejelentést. S amikor Kati már ott állt előttük a poharakból és tálakból áradó aromák fülledt gőzeiben tetemre híva és megszégyenülten — noha a legszokványosabb napját írta le az iskolában, s a valósághoz hűen —, dadogni tudott csupán. Az arcok eggyé mosódtak, a szempárok, az ajkak, a szijas félmondatok s a figurák is — mintha egyetlen, soha nem Ismert, mesebeli, hatalmas és fenyegeti! szörny készült volna összeroppantani öt. Azóta retteg — várakozik. Várakozik és retteg. — Kevés nyírást... Inkább csak kiigazítást kérünk — irányította a százas égők fényébe, a vizsgaterembe az elnök hangja ismét. Anicska már a bura alatt ült, amikor Kati először fordult szembe a bizottsággal. A Főnök arca ragyogott, s ö szeretett volna eléborulnl, hálásan és alázatosan ereszkedni térdre, mint a királyi kegyből lovaggá ütöttek. Azután ó ült a tükör előtt, s Anicska kissé sápadtan állt mögötte. Anicska keze hirtelenebb volt, kevésbé érzékeny, de gyorsabb az övénél. — Magának nehezebb dolga lesz — hallották az elnök hangját. — No csak valamicskével ... nem kell megijednie. Mosáshoz, majd vágáshoz készüljön. Anicska sebesen dolgozott, Kati szinte lebegett, míg a hab toronnyá magasodott a fején. A szabványmozdulatok egymásutánja Jólesőn bágyasztotta el, fejbőre bizsergett, tarkója láthatatlan fordulatokkal segített Anicskának. Az olló két ezüst ága ékszer — a legtün- déribb: a legengedelmesebb. — Fiús hajat kérek — jobboldali választékkal — mondta az elnök. Anicska megdermedt, sokáig nem mozdult. A tükörben a két szempár — a világra Igazában még rá sem nyílt két fiatal szempár egymásba kapaszkodott, s mindkettő ugyanazt látta. A nehéz, nagy hajat, a tíz év alatt burjánzó hullámrengeteggé, csodává növekedőt. — Megértette a feladatot? — az elnöki hang személytelenné csiszolódott, a banánhéjarc atyai mosolya nem változott semmit. — Megértette — mondta a Főnők. Anicska ékszeres két ujja lassan hán- totta le magáról a gyűrűfogókat. — Vágj bele — súgta Kati alig hallhatóan. Majd szinte sikoltotta: — Anicska! Vágd! — S tarkóját tenyerével megtámasztva úgy tartotta a nedves köteget testétől távol, mint tengerből kifogott, ám korántsem fölis- merhetetlen, csak még alig-alig megtapasztalt hináros, össze bonyolódott fonalak tömegét. ( Elszántan, hidegen, Öntésiéből már-má; kilépve ült, s várakozott. Ebben a pillanatban pontosan tudta mi a feladata ezen a világon, hogy a mindennapi, kötelező munkáján túl is van valami, mindig lesz valami, valami több, amiért mindent ki lehet bírni — amiért érdeme«. Zelk Zoltán: Nincs Megteremtette a világot, aztán öngyilkos lett az isten, ezért születünk árvaságra, ezért taposnak be a földbe, mint füvet a csorda, az évek. Nincs aki körmünkre koppintson, kezünkből a kést kicsavarja, ajkunkról a vért letörölje, és lelkűnkről a verejtéket. Holnap meghalok, hát fennhangon elmondom utolsó imámat, fejem a lelakatolt égbe és a földi kövekbe verve, égtől földig hajlongva mondom, hogy Nincsen, nincsen, nincsen és nincs és nincs és nincs és nincsen! Amenl — A köttök időtlen idők óta egyet tudnak: kérdezni. Miért születtünk? Miért élünk? — kérdezte Vajda János, és én is csak ezt tettem. így summázta munkásságát Vas István költő, akit a közelmúltban tüntettek ki Pro Arte aranyéremmel. A dolgozószoba hatalmas ablakain keresztül jól látni, hogy odakinn erős szél hordja a havat a Duna felett. Piroska — Szántó Piroska festőművésznó, Vas István felesége — elköszön, a városba indul ügyes-bajos dolgaikat intézni. A beözönlő világosság, a védelmet nyújtó vastag falak, a csend — jóleső nyugalmat árasztanak. Arról a másik nyugalomról kérdezem. amely a sajátja, amely verseiben a leg- fájóbb kérdést is biztatóan feloldja: „...Vagy tud-e ilyet a lomb, a virág /Eltenni télire a fényt?” — írta Rapszódia egy őszi kertben cí- mű versében. Igen, a nyugalom után örökkön áhítozunk, mi, emberek. — Én ezt az érzést nem ismerem — mondja Vas István. — Igaz, soha nem is akartam nyugodtan élni, már csak azért sem, mert verset írni csak izgalmi állapotban lehet. Gondolja el, miről lehet (rnl nyugodtan? — Nagyon sok ember nem találja helyét a világban és... — Az az érzésem, hogy eltúlozzuk ezt a problémát. Mikor volt könnyű embernek lenni? Az ősember talán nyugodt volt a fán? Tudta, hol a helye? A jégkorszak gyötrelmei között, vagy a nagy társadalmi változások korában könnyű volt? Ha elgondolom, a késő Rómában, talán, vagy Magyarországon a kiegyezés utáni években rövid ideig nyugodtan élhettek az emberek De az ember nem nyugalomra született! A szenvedély, az értelem vitte és viszi tovább a? életet. Természetesen egyfajta biztonság megteremtésére minden ember törekszik. Biztonságot a hit adhat. Ám a hit küzdelmet is jelent, és ma szeretjük a kényelmet. A technika kényelme pedig megtévesztő. Gyötrő gondolatok elől nem szabadít meg a leggyorsabban száguldó autó sem. Gondolkodni és cselekedni — ez a két nagy lehetőség az emberé. — Az értelmet „Emberi életűnk legbátrabb szenvedélyének” nevezte egyik költeményében. — Nem kell-e hihetetlen bátorság a nagy összefüggések megértéséhez? A szembeszegüléshez? Annak a versnek a születésére pontosan emlékszem. Közvetlen a háború után — többek között — a zene hiányától is nagyon szenvedtem. Régi lemezjátszómat ugyan megtaláltam, meg is javítottam, de egyetlen darab lemezem sem volt. Egy barátomtól kölcsönkaptam Beethoven Appasstonatájának lemez- felvételét. egy napra. Azt hallgattam egész nap. Közben forrt bennem az Indulat, mert éppen akkor olvastam egy írást. az ész ellen. Az frás felett érzett düh. a szenvedélyes muzsika hatása együtt érlelték meg bennem a szavakat, mondatokat, így született az óda az észhez című költeményem. — Van-e olyan hely, ahol legjobban szeret dolgozni? — Legszívesebben Itthon, Pesten írok, de — kedvesen elneveti magát —■ itt Is zavarnak a legtöbben. Es Piroskával együtt, mindketten szeretünk Szigllreten dolgozni. Verset már évek óta nem írok. Folytatom önéletrajzi regényemet, a Nehéz szerelmet A legutóbbi „Nyelvi sarokéban a helyhal ározóragjainkról, névutóinkról beszéltünk. Láttuk azt, hogy a ragok, névutók segítségével egészen pontosan ki tudjuk fejezni azt a helyet, ahonnan a cselekvés elindul, ahol lejátszódik és ahol véget ér, sőt a ragokkal még azt is meg tudjuk mondani, hogy a cselekvés valaminek a belsejében, a felszínén, vagy a közelében megy végbe. Ragjaink és névutóink nagy gazdagsága teszi ezt lehetővé, színesen és nagyon pontosan tudjuk velük kifejezni a helyhatározós körülményeket. Napjainkban azonban annak a jelenségnek vagyunk tanúi, hogy egyes ragok és névutók a mindennapi beszédben nagyon elhatalmasodnak más ragok és névutók rovására, s ezzel veszélyeztetik beszédünk pontosságát, színességét. Legutóbb már említettük azt, hogy a hová kérdésre felelő -ba, -be rag a kevésbé igényes beszédben szinte átvette a hol kérdésre felelő -ban, -ben rag szerepét is. Az igényes beszéd, az Írott nyelv ezt nem engedheti meg. Az iskolás gyerekek hát ne csodálkozzanak, ha dolgozatukban tanáruk a két rag felcserélését komoly hibának minősíti! Még talán e ragok felcserélésénél la veszedelmesebb a -nál, -nél rag terjedése. Az egyik nyelvművelőnk megfogalmazása szerint e rag „használatának kiszélesedése me partját szakított folyóhoz hasonlít, és szinte minden ragot, névutót veszélyeztet, sőt egyeseket valósággal elsöpör.” Ezzel a raggal he kérdésre felelő külső helyviszonyt szoktunk kifejezni, azt a helyet jelöljük meg vele, amelynek közelében, környékén megy végV Megköszönöm Vas István türelmét — betegségéből épp felgyógyult, amikor felkerestem — és jó munkát kívánok. S miközben eljövök otthonukból, azon tűnődöm, valóban „csak” kérdezni tudnak a költők? Nem áll- nak-e mellettünk szilárdan a szavak: „... mert mi sem születtünk tengni, mint az állat, hanem tudni és haladni előre, egy kis hajón az evezőre dőlve, de elfér egy kis hajóban is a Róma nobilis, mert a vándor Idő változást szeret és mindig élőiről kezdeni, s neki egyremegy latin, zsidó, magyar: íveket, oszlopokat azzal rakat, akivel akar, mert ez az a sorshúzás, amire mindenki benevezhet és mindig az újrakezdés az igazi folytatás, és ugyanazt folytatja minden igazi kezdet” László Ilona Rudnai Gábor: Városi dal E nem-is-tudom-hány kataszter flaszter a szülőföldem. Csak a jövőt örököltem, a múlt csupán történelem, s ha néha fáj la, megvigasztal e füstös táj is, hogy fellendüljön énekem. Nem fújok heje-huja dalt, itt kissé halványabb a folklór: vizet iszom, s ha fojt a sok klór, narancsitalt. Az altatódal sem „Cserebogár, sárga cserebogár", csak a gitár, s mert az erkély tárt pitvar, hallik minden perpatvar, s ha a szomszéd hadovái. A lóversenytér felől, — a tél elől —v nem volt ősz, hogy elmulassza, minden mezed poloska szobámba csődül, s minden csődör faráról erre azáll a légy — mégis, ha szúnyog csíp, ha döng a légy te, szűkebb hazám e Mes vidék. be az állítmányban megjelölt cselekvés. Helyesek az ilyen mondatok: „Virágúknál ég a világ”, „Az autóbusz legközelebb a főiskolánál áll meg”, „Szolnoknál tegnap tetőzött ax ár.” Helyteleníteni kell azonban e rag használatát akkor, amikor Időhatározók, állapot- határozók, képes helyhatározók kifejezésében a -ban, -ben, az -on, -en, -ön, a -kor ragokat a közben, alkalmával névutókat háttérbe szorítja. Például: „Az anyag tárgyalásánál hiányoztam” (helyesen: tárgyalásakor); .A szótár jól használható a szavak eredetének meghatározásánál” (helyesen: meghatározásúban); „A kísérletet 25 fokos hőmérsékletnél végezték” (helyesen: hőmérsékleten). A névutók közül nagyon bántó a felé helytelen használata. E mutatóval azt fejezzük ki, hogy a cselekvés valaminek az irányában, valaminek a táján zajlik. Például: „Nyíregyháza felé menjünk”, vagy „A Tisza felé is nagy harcok voltak”. Kifejezhetünk vele időhatározót is: „Tizenegy óra felé várlak.” A példákból láthatjuk, hogy a cselekvés helyét és idejét csak hozzávetőlegesen határozta meg. Ma azonban efféle mondatokat hallunk: „Jelentést tesz a minisztérium felé” (helyesen: minisztériumnak); „Bírálatot gyakorol a tagság felé” (helyesen: bírálja a tagságot); „Elszámol a bank felé” (helyeién: a banknak). Különösen a hivatali nyelvinkre jellemző e névutó helytelen hasz- álata. A ragok és névutók rossz használata hiánytalanná, határozatlanná teszi mondanivalónkat, félreértésre ad lehetőséget, és elszínteleníti nyelvünket. Baehát Iisril I Nyelvi sarok Ragok és névutók használata
