Kelet-Magyarország, 1973. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-11 / 59. szám
/ W7S. március IT. Mennyi lehet a vezető munkadíja? «35LST-MÄGYARORS2A8 l 4M*? A MAGYAR OPTIKAI MŰVEK MÁTÉSZALKAI GYÄRÄBAN NAPONTA TÖBB SZÁZ SZEMÜVEGLENCSÉT KÉSZÍTENEK. A MEO-BAN SZIGORÚ SZEMŰ DOLGOZÓK OSZTÁLYOZZÁK A SZATMÁRI TERMÉKET (ELEK EMIL FELVÉTELE) „Ha lány, nem kell44 « Szakmunkások lehetnének... A tanulóképzés gondjairól GYAKRAN KERÜL SZOBA, hogy mennyit keresnek a termelőszövetkezeti elnökök, a gazdálkodás irányításában dolgozó szakemberek. Nem egyszer hallani igen nagy jövedelmekről, s arról, hogy a mezőgazdasági szövetkezetekben „annyit fizetnek, amennyit akarnak”. Mind a szövetkezeti tagság, mind a társadalom más rétegeihez tartozó emberek véleményét, gondolkozását károsan befolyásolják a valóságtól eltérő, a tényleges helyzetet eltúlzó híresztelések. Sajnos, tánot ad ezeknek egyebek között az, hogy míg a tagok, a beosztottak jövedelmét ismertetik, a vezetők javadalmazásának mértékéről és módszereiről általában nem szoktak nyilvános táiékoztatást adni. Semmiféle elfogadható ok sincs erre a titkolsra. F>őt, jogsza^álvnk friák elő. hogy a vezetők dfta^ősa ^elől a közgyűlésnek 1 kell határoznia. Erről a ionéról a közgyűlés nem mondhat le. és nem is szabad lemondania egyetlen téeszhen sem. Ha irónvító be- os^táci-Npri lévő tagról van szó. akkor a Ter^n elősző vetkezetek ' T,cir*4r»«;«5riak irányelveit ken fi ervel embe venni és betartani, alkalmazottak esetében pedig a rájuk vonatkozó jogszabályokat. Érvényes ez minden mezőgazdasági szövetkezetre, tehát nemcsak a tsz-ekre, hanem a halászati szövetkezetekre és a szakszövetkezetekre is. Maradjunk a vezető beosztású tagoknál. Ilyen az elnök, a függetlenített elnökhelyettes. a termelés szakvezetője (főmezőgazdász, főkertész, főállattenyésztő), a főmérnök, a főkönyvelő, a vezető állatorvos, a jogtanácsos, továbbá a tagsági viszonyban dolgozó többi üzemi vezető és beosztott szakember. Súlyos tévedés volna azt gondolni, s felelőtlenség híresztelni, hogy ezeknek az embereknek „any- nyi fizetésük van, amennyit akarnak” Munkadíjuk és prémiumuk a TOT által megállapított határok között mozoghat. Az egész szövetkezeti mozgalom érdeke, hogy ezt minden téeszben figyelembe vegyék. A TOT IRÁNYELVEI MEGFELELNEK a törvényes előírásoknak, amelyek szerint a közös munka mérését, értékelését és díjazását maga a termelőszövetkezet állapítja meg, s a szocialista elosztás elveit nem sértő, bármilyen munkadíjazási rendszert alkalmazhat. A magasabb vezetői munkakört betöltők díjazásának megállapítása a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik. Más vezetők díjazásáról az alapszabályban meghatározott szövetkezeti vezető szerv dönt. Ezeket a jogokat nem sérti. hanem helyes érvényesítésüket segíti elő az, hogy a szóban forgó irányelvek a szövetkezetek négy csoportját különböztetik meg. Hogy a szövetkezet melyik kategóriába tartozik, azt a terület és az elért bruttó jövedelem nagysága, illetőleg egyéb fontos gazdálkodási eredmények alaoián a közgyűlés dönti el. Minden kategóriára nézve tartalmazzák az irányelvek. A három ember j ár-kel a szűk vonatfolyosón, keresi a harminccal kezdődő helyeket, de valakik leszedték a számokat. Nyírteleknél járhat már a hajnali expressz, mire letelepednek. A szemközti helyek már foglaltak. Két utas alszik, egy Népsportot olvas. Egy asszony a gyereket reggelizteti szendviccsel. Az újonnan jöttek nem köszönnek. Hangosan beszélnek, s nem lehet rájuk nem figyelni. Kétdecls vegyes gyümölcspálinkás üveget húz elő a legfiatalabb. Elegáns, pesti fodrásznál készítteti a frizuráját. Kínálja a társát, ak természetes, megszokott, szin te unott mozdulattal nyúl ; flaska után, s becsületes ada got húz az italból. A harmadikat nem kínálják. Az csendesen bóbiskol, úgy tesz, hogy milyen összeghatárok között mozoghat a vezetők munkadíja. Az első csoportban például havi 4000—6300 forint lehet az elnök havi munkadíja, a negyedikben pedig 2700—4300. A többi vezető munkadíja az elnökéhez igazodik. Természetesen megilleti a vezetőket eredményességi javadalmazás, prémium is. Ugyanúgy, mint a szövetkezet bármelyik tagját. Prémium bárkinek csak akkor fizethető, ha a szövetkezet év végi eredménye lehetővé teszi. Kimondják a TOT irányelvei azt is, hogy az eredmé- nvességi javadalmazás, a prémium összege legfeljebb a munkadíj fele lehet. Követelmény az is, hogy a javadalmazásokat csak abban az esetben növeljék, ha erre a szövetkezet jövedelme a kockázat. a kötelezettség és tartalékolás figyelembevételével tartós és biztonságos lehetőséget nyújt. A növelés természetesen semmiképpen sem lehet nagyobb mértékű annál, amire az irányelvekben közölt felső határok módot adnak. AZ IRÁNYELVEK ALKALMAZÁSA szempontjából nem számít bele a javadalmazás összegébe az állami, társadalmi kitüntetésekkel járó jutalom, a törvényesen megállapított újítási díj, az alapszabály értelmében 5—10 évenként folyósított jubileumi jutalom, a szabályos költségtérítés, a minden tagot megillető esetleges kedvezmény, a tagsági kölcsön után járó kamat és az a jövedelem, ami nem a közös gazdaságból származik. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa felkérte a mezőgazdasági szövetkezetek közgyűlését, hogy az irányelveket legkésőbb az 1973. évi tervek véglegesítésekor tárgyalják meg, a szövetkezeti vezetők munkadíjazását tekintsék át és 'hozzanak megfelelő határozatot. Ez az eljárás mindenben megfelel a törvény előírásainak, a szocialista demokratizmus elveinek, s ha a közgyűlés az irányelvek szellemében döntött, akkor senki sem támaszthat jogos kifogásokat. A szövetkezeti vezetők díjazására kialakított határok összhangban vannak azokkal a fizetésekkel,1 amelyek más gazdálkodó egységek, vállalatok. szövetkezetek vezetőit a rájuk vonatkozó szabályok szerint megilletik, s amelyeket a társadalmi igazságosság szempontjából figyelembe kell venni. RÉGI TAPASZTALAT, hogy a mendemondák, a hamis híresztelések megelőzésének, illetőleg megszüntetésének egyik leghatásosabb módszere a nvflt beszéd, a minden titkolózástól mentes tájékoztatás a vezetők javadalmazásáról is. Eevébként nélkülözhetetlen feltétele ez annak is. hogv az alaptalan vádaskodások ellen eredményesen lehessen fellépni. Akik visznrt esetleg megsértik a sr-bálvo- ka.t. azok megérdemlik a felelősségre vonást. Gulyás Pál mintha nem látná, hogy amazok isznak. Hétfő van, kora reggel. Mire Miskolcra ér a vonat, alig van hét óra. A gyárakban már javában dolgozik a reggeli műszak, és az utcákon benépesültek a tejivók. A három utas nem száll le, megy tovább. — Melyik cégnél melózol Öcsi? — böki oldalba jobb oldali szomszédját az idősebb, a bajuszos, „öcsi” kurtán válaszolja, hogy a huszonegyeseknél. „Azt ismerem, az egy ramaty hely. Ott már mi is voltunk. Nem fizetnek, a normát meg csak nyomnák az égig. Nem igaz?” Nyíregyháza, Hatzel tér, emeletes sarokház. Ez a MüM 107-es Mező Imre nevét viselő Szakmunkásképző Intézet. Váci szelleme érződik ebben az Igazgatói szobában. Üvegvitrin alatt kötetei, kinyitva, a falon Vá- ci-versidézetek, s közben hallgatom Bartha Dénes igazgató szenvedélyesen-ag- gódó szavait azokról, akik az iskolából kimaradtak. Pontosabban, akik be sem kerülhettek. Különbözőek az okok. Helyhiány és az a bizonyos „emancipáció”. De erről majd később. Sorolja. Az 1970—71-es tanévben 800, a következőben több mint 700, s a jelenlegiben 600 jelentkező felvételét kellett elutasítani. Ez a „kellett” üti meg először is az ember fülét-szívét. Ennyi fiatal! Egy gyárra való. Több, mint kétezer. Aztán közli: Miért utasították Cl? — Szinte valamennyi lány volt. — Látom tekintetében az aggódást, a kérdést, melyet magának is feltett már sokszor: vajon hol vannak, hová lettek? — Miért utasították el ezeket a fiatalokat? — kérdém az igazgatótól. — Több oka van: egyik a helyhiány. Intézetünknek három helyen: a Hatzel téren, a Makarenkó utcán és a Báthory utcán — 12 tanterme van. Csak a jelentkezők felét tudjuk tanítani. Ez azt jelenti, hogy évente 600—700 gyereket kell elutasítanunk. — És miért éppen a lányokat? Hallgat. Hol kezdje, mit mondjon? ö aztán valóban sok-sok tapasztalatból tudja, hogy több üzem gazdasági vezetőjénél ebben a kérdés— Lehet azt teljesíteni Miska bátyám — válaszol öcsi. — Nekem például februárban száznegyven százalékom volt. A pénz se rossz. — Mennyi? — Háromnyolc. Hallgatnak. — És magának? — Nekünk se rossz. Mink ugyan nem dolgoznánk normában. Te se menj ilyen helyre. Ha egy hónapig száznegyvenet csinálsz, a következő hónapban már meg is nézheted magad. Hát öcsém, Így gondolkozz. Nagyon észnél kell lenni. Csak éppen annyit, amennyi nagyon muszáj. Tudod, hogy van az. ben még mindig konzervatív álláspont van. — Ez fáj nekünk is — válászol a kérdésre. — Vannak olyan szakmák, amelyek teljesen elnőiesedtek másutt. Itt hadakozni kell azért, hogy bekerüljön egy lány. Áttörni a „falat“ Mely szakmák ezek? Elek- trolakatos, mechanikai műszerész, stb. Elmondja, milyen tortúrát járt meg szinte az egész tanári és oktatói kar egy egyetlen egy lány, Láng Erzsébet elhelyezése ügyében. Próbálták áttörni a „falat”, az oly sokszor hangoztatott „egyetértünk a párt nőpolitikái határozatával” kijelentést tettekre váltani. Jellemző Láng Erzsiké esete. Arra azonban képtelenség volna egy tantestületnek vállalkozni, hogy minden — legalább 600—800 — tanulója ügyében így járjon el. — Láng Erzsiké mechanikai műszerész akart lenni. Felfigyeltünk rá. Iskolai tanulmányi átlaga 4,8 volt. Kiválóan megfelelt az alkalmassági vizsgán is. Pedig ott voltak ám fogós kérdések, örültünk, hogy sikerült — magyarázza az igazgató. Megfelelt. Az Iskolának! De hol, melyik üzemben fogadják el gyakorlatra? És megkezdődik a kilincselés. Sitku János ellenőrző szakoktató (feladata az iskola és a munkahely közötti kapcsolat ápolása) egyik üzemből a másikba megy. íme az indokok: „Ha öú nincs, inkább nélkülözzük a felvételt.” „Mit keresne egy lány a férfi karbantartók között? Ebből csak baj lenne. Nem kell.” „Nálunk nehéz leemelni a varrógép alkatrészét. Nem nőnek való”. (Ebben van igazság, de segíteni Fogjuk meg és vigyétek,,. öcsi nem válaszol. — Itt vagyunk például mink. Órabér, öcsém. Azon el lehet lenni. Hétfőn délutánra felérünk, akkor már mit kezdjen az ember. Nem mondom, kedd, szerda, meg csütörtök, az egy kis hajtással jár. De nem szakadunk bele. Pénteken meg már csomagolás. Fél kettő után indul haza a fekete... A társ, aki nem kapott az üvegből azon töpreng, mit mondjon ő erre. Hogy szégyenben se maradjon. — Nálunk meló kell. Olyan brigádban vagyok, ahol mindenki hajt. Senkinek se leis lehet.) „Ha lány, nem kell!” Próbálkozott Fecskó János ellenőrző szakoktató segíteni. Miért viselte szívén a lány ügyét? — Először is feltűnt a jelentkezési lapján, hogy kiváló tanulmányi eredménnyel érkezett. Ez volt az egyik. A másik, hogy az osztályfőnöke környezetében problémákat jelzett. Kiutaztam Nagyszállásra, felkerestem a családot. Az apa nyugdíjából élnek. Kiváló tanuló Erzsiké, de láttam, miért nem tanulhat tovább. Hát mi se segítsünk?! — magyarázza. És ő is ragaszkodott ahhoz, hogy a területen dolgozó üzemek valamelyikébe kerüljön. Bizonyított, próbált agitálni vezetőket, műszakiakat. Hiába. Végül együtt mentek el Sitku Jánossal a Nyírség Ruházati Szövetkezethez, ahol} „befogadták” a kislányt. Ez sem volt egyszerű. Ügy vették fel, ha az iskola egy náluk dolgozó lányát is felveszi: Bartha Dénesék Láng Erzsébet jövője érdekében belementek. Erzsikét „befogadták“ Láng Erzsébet elsőéves mechanikai műszerész tanuló. Osztályzatai: 4-es, 5-ös. Társával ketten vannak lányok az osztályban. Harmadik legjobb tanuló. Dicséri a gyakorlati oktatásvezető, Varga Zoltán is. Szent a béke az üzemmel most már. Biztosítják Erzsikének a munkát, mivel az iskola patronálja. Láng Erzsébet ügye rendeződött. De mi van és mi lesz a többi lángerzsébetek- kel, azokkal, akiket nem a helyhiány, hanem az emberi szűklátókörűség rekesztett ki — ha ideiglenesen is — a szakmunkásképzés egyes területeiről? Farkas Kálmán hét kicsüngeni. — Hát ez baj, öú. Ez nagy baj. Na isten, isten — és kiüríti a maradékot. — Én szeretek dolgozni. Tudja, ha már úgyis ott van az ember... — Szeretsz, szeretsz. Azt se kell azért túlzásba vinni. Okosan, módjával, maradjon holnapra is. Mink vidékre járunk. Ott nem nagyon figyelik az embert, ha elszalad egy fél vegyesért. A fiú megkockáztatja, hogy megmagyarázza, ha mindenki így csinál, akkor hogy épülnek fel a házak. Ha mindenki lelazsálná az idejét. — Látod, öcsém, ilyen kis gyerekésszel bírsz még te — cserdít rá a borotvált frizu- rás. — Nem iszol, nem cigizel, és még ilyen marhaságon töröd a fejed... Kopfe a János IEGYZET-------------------- i P6’o!ni a hiányt Egy üzemi pártszervezet taggyűlésén, ahol az üzem- szervezés és műszaki fejlesztés gondjairól vitatkoztak, a főmérnök nekikeseredve tette fel a kérdést: — Hogyan akarunk mi új technikát meghonosítani olyanokkal, akik még a 8 általánost sem végezték el? — Mintha darázsfészekbe nyúlt volna, mert csak úgy záporoztak feléje a kérdések: — Mi haszna van abból a dolgozónak, ha el is végzi a nyolc osztályt? — Adna-e a vállalat valamiféle szabadidő-kedvezményt annak, aki csak ezt a végzettséget szeretné megszerezni? — és így tovább. A felvetődött problémák túlmutatnak az üzem falain. A munka melletti tanulás roppant nagy terhet ró a tanuló felnőttekre, különösen a dolgozó asszonyokra, s ez csak ritkán áll arányban az esetleges későbbi előnyökkeL Magyarán szólva; nem mindig látják célját és értelmét a tanulásnak, s ritka ma még az olyan gyár és egyéb munkahely, ahol intézményesen segítik — esetleg qdahelyezett osztályok Indításával — a dolgozókat a továbbtanulásban, illetve az alapműveltség megszerzésében. Különösen nehéz helyzetben vannak azok a vidéki kisüzemek, amelyek az új munkaerőt a környező falusi, sőt tanyai lakosság soraiból verbuválják, s bár hihetetlenül hangzik, de ma már ezek sem nagyon válogathatnak a felvételeknél. Az iskolából való kimaradásnak számtalan oka lehet. A mostoha családi körülmények, az elvált vagy alkoholista szülők. Viszonylag még ma is a tanyavilág a legelmaradottabb ezen a téren. Aa is tény, hogy a tanyai iskolába járás jelenti a legnagyobb erőpróbát — a szó fizikai értelmében Is — a naponta több kilométerről gyalogló tanulóknak. A sokgyermekes családok többsége is küzd a helyzeti hátrányból származó nehézségekkel. Olykor a kenyérgond Is oka lehet a befejezetlen iskolának! Arról Hem ia beszélve, amikor a tantárgyak és a tanítás maxima- lizmusa, a bukástól, és osztályismétléstől való félelem okoz „lemorzsolódást”. Nagyszerű dolog az ingyenes és általános 8 osztály elvégzésének joga és kötelessége, hatalmas vívmánya ez Szocialista oktatási rendszerünknek. De újból és újból azt kell mondani: irányítsuk a reflektort az elmaradókra is! Hogy mielőbb utólérhessék legalább a derékhadát a művelődés sáncait birtokbave- vőknek. flfi» Hárman beszélnek
