Kelet-Magyarország, 1973. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-09 / 57. szám
/ Keletmasy arorsmb t Vállalják a küldetést LEVEL EGY NYUGDÍJAS MUNKÁSHOZ. Irta Jakab Tibor. a nyírbátori NYÍRFA üzem igazgatója: „Tisztelt Péter bátyám! Nagy gondban vagyunk. Az új üzemben megkezdtük a termelést, de nincs elegendő gyakorlott szakemberünk, akik tanítanák a fiatalokat, Rád gondoltunk. Segíthetnél rajtunk. Megháláljuk.” És Péter bácsi, a kiváló asztalos, akit a belső kényszer, a segíteni akarás hajtott, a kényelmes pesti lakását, a kellemes környezetet, a pihenést felváltotta újra a munkával. Leköltözött Szabolcsba a mamával- hogy szerény tehetségével segítse egy új munkásnemzedék nevelését, tanítását, a Nyírség iparának megalapozását. Nem kérdezte, mivel hálálják meg, mennyit fizetnek, hanem mi lesz a feladata. Ha a Szabolcs-Szatmár megyei iparfejlesztésről és telepítésről szó esik, általában s beruházásokra, közművesítésre, gépekre gondolnak, s az emberről megfeledkeznek. Pedig emberek, szakmunkások mérnökök, gazdasági vege tök, kommunisták sokasága bábáskodik egy-egy nyírségi, beregi, szatmári üzem életre keltésén, megalapozásán, Ok a munkásosztály KÜLDÖTTEI, Küldetést vállalnak szolidaritásból a Magyar Optikai Műveknek olyan mérnökei, művezetői, akik több évtizedet töltöttek el a szakmában, s most Mátészalkára költöztek, hogy százak betanítását vállalják, megküzd jenek a nehézségekkel és hírnevet szerezzenek üzemüknek. Kisvárdán a modern Villamosszigetelő Gyárban találkoztam fiatal fővárosi mérnökkel, aki a vidéki gyárat, a kisvárosi életet választotta. Önszántából, nem kényszerítette senki, mert élethivatásának tekinti szakmáját és így akarja szolgálni az ügyet. Még két esztendeje sincs, amikor Tiszalökön megismerkedtem azokkal az áldozatot vállaló munkáslányokkal, munkásasszonyokkal, akik családjuktól távol ide jöttek a Tisza mellé üzemet szervezni Hódmezővásárhelyről. És amikor betanították a több száz falusi- tanyai munkáslányt és asszonyt, közülük a legjobbakat Fehérgyarmatra hívták segíteni. Egy esztendő alig telt el, s a tiszalöki HÓDIKÖT üzem legjobb munkásai mint betanítók segítik a gyarmatiakat. Önként vállalták. Vállalták a fáradtságot, az albérletet, a rendszertelen étkezést, lemondanak sok mindenről. Kényelmes főmérnöki posztját cserélte fel a nagyobb gonddal, felelősséggel járó igazgatói kinevezéssel az ISG vezetője, s ma már munkájának megvan az értelme. Vallja, nem volt hiábavaló. így érzik a nyíregyházi papírgyáriak, s mindazok, akik látják munkájukat, fáradozásaik első sikereit, eredményeit, s közelebb kerültek a szabolcsi emberekhez. EZEKRŐL AZ EMBEREKRŐL akarva-akaratlanul is a felszabadulás utáni patronálás hőskorszaka jut az ember eszébe, amikor a párt felhívására munkások, kommunisták százai járták a falvakat. Küldetést teljesítenek a maiak is. Nem kevés közöltjük a kommunista, aki elvből, elkötelezettségből és nem kizárólag az anyagjuk miatt vállalta. hogy Szabolcsba jön, üzemet szervez, munkásokat tanít, nevel. Nem gondok, problémák nélküli sima feL adatra vállalkoztak. Igaz már túl vannak a beilleszkedésen. megszokják lassan a környezetet, az embereket Érdemes és szükséges fenne gyszer, ezeket a küldetést teljesítő, gyárakat, üzemeket alapító, munkásokat nevelő vezetőket, mérnököket, pártmunkásokat összehívni és tanácskozni arról, hogyan látják ők a Nyírség, Szatmár iparának fejlődését, hol várnak segítséget, mit kellene közösen többet tenni a gyorsabb előrehaladásért. Sok az azonos gond. Vagy tudják, vagy nem. Ilyen a munkássá nevelés problémái, szakmunkásképzés, oktatás, a közlekedési problémák, mun- kaérő-csábítás és lehetne sorolni tovább. Intenzívebben segíthetnék egymást, helyi kooperáció, amolyan szabolcsi partnerkapcsolat alakulhatna ki közöttük. Erre nemcsak a nagy múltú gyáraknak van szüksége, de még inkább az újaknak, a kezdőknek, amelyek minden hasznos kezdeményezést hasznosíthatnak. Legutóbb sajtótájékoztatón mondta egyik megyei pártvezető, hogy Szabolcs fogadott minden ipart, amit felajánlottak. Ezen már kezdünk túl lenni, s készül az ipar fejlesztésének és szerkezetének tudományos terve, mely 1985-ig szól. Már most szükséges ezekhez a tapasztalatokat gyűjteni. Nem nélkülözhetjük ebben azoknak a munkáját, akik áldozatokat vállalva, sok mindenről lemondva jöttek Szabolcsba, hogy e munkában részt vállaljanak. Ha őket segítjük, akkor a szabolcsi ipar fejlesztését szolgáljuk, az itt élő munkásság élet- és munkakörülményein változtatunk. Stabil, flottul menő üzemekben sincs minden rendben az üzem- és munkaszervezés körül. Ilyen helyeken is megtörténik, hogy értékes gépek állnak, nincs kihasználva a termelőkapacitás, gond a munkerő-bizto- sítás. Még inkább tapasztalható ez a most szárnyait bontogató üzemeknél. ahol ugyancsak elférne a segítség, a jó tanács. TÖBB HELYEN BÜSZKÉLKEDNEK városi, nagyközségi párt-, állami és tömegszervezeti vezetők az új üzemmel, gyárral, dicsérik az oda került pesti vezetőket, mérnököket. művezetőket, csak éppen nem, vagy alig segítenek gondjaikon. amelyek végeredményben nem is az ő gondjaik, hanem az üzemé, gyáré, a városé, a községé. Ez viszont már a munkásszolidaritás másik oldala. Nem csupán elvárni kell, hogy segítsenek ipart telepíteni, a munkásokat nevelni, hanem támogatni is őket teljes mellszélességgel, hisz közös ügy sikeréről van szó. S ezek a küldetésüket oly becsülettel teljesítő emberek nemcsak a törzsgyári vezetőktől várják munkájuk értékelését, hanem legalább úgy a helyi párt-, állami vezetőktől is. Azért- mert szabolcsiaknak tekintik és érzik magukat. Otthon vannak, s illik, hogy a családba tartozókról ne feledkezzenek meg. Farkas Kálmán Gyenes László régi családi hagyományt folytat. — Nem én vagyok az egyedüli építész a családban. A szüleim is ebben a szakmában dolgoztak — kőművesek voltak, ók nem tanulhattak tovább, de a mesterségük szeretetét átadták nekem. A nyírbátori gimnáziumban végzett, majd felvették a debreceni Ybl Miklós Műszaki Főiskolára, építész szakra. — A három évet kizárólag a szaktantárgyak körében töltöttem. Az épületszerkezettan érdekelt, de legjobban a rajzot szerettem. Ma is, esténként a rajzasztal mellé ülök, otthon tervezgetek hobbyból is, meg így egészítem ki a fizetésemet. Szaktechnikusi képesítéssel került két évvel ezelőtt a VÁBER-hez, beosztása műszaki ellenőr. — Két. évfolyamtársam dolgozott itt és örültem, hogy A NYÍREGYHÁZI TEJPORGYÁR-ÉPtTKEZÉS L/TKÉPE. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELE; Az előny: egy hónap Kubikosok aram jelv énnyel Szinte szemlátomást emeled ett ki a földből az ÁFÉSZ nyíregyházi, Mártírok terén készülő áruházának vasbeton váza. A betonvasakkal bélelt pilléreket ugyan még zsaluruha borítja, de már a földszánt födémén is megérett a beton. Az ácsok már a következő szint zsaluzásán dolgoznak, s a pillérek tetején kiálló újabb acélkötegek a vasbetonszerelők szorgalmát példázzák. A SZÁÉV három brigádja dolgozik itt mintegy harminc emberrel, megállás nélkül egész télen át. Vasszerkezet - szerelők, ácsok, és kubikosok. Egymást váltva, hogy szünet ne legyen a folyamatban. Nagy Ferenc művezetővel járjuk a második szint több ezer négyzetméteres alapterületű eladóterét. A pár napja még folyékony beton már alaposan megkötött. Keményen koppannak rajta a léptek és a lehulló vasdarabok. /Vem volt megállás,, — Körülbelül egyhónapos előnnyel dolgozunk — mondja, — Tulajdonképpen az ütemterv szerint egy szinttel lejjebb volnánk... — Az idő is rászolgált, meg mi is igyekeztünk — folytatja Szalanics János vasbetonszerelő. — Bizony, ahogy a tél beállt, nem volt itt bizony megállás. gebb, március végére bezsaluzzuk az első emeleti födémet. Huszonöt pillér, a lépcső- náz, a liftakna és a födém. Egy szint százharminc köbméter faanyag. Felhordani, bedolgozni. S még jó, ha mind megfelelő méret. Megesett már, hogy nekik kellett, hosszába kettéfűrészelni a tartókat. Aztán felhordani kézzel, mert daru még nincsen. Egy kis könnyítés — Most kapunk egy Pan- tel-darut, azzal már köny- nyebb lesz — nyugtat mega művezető. — Jobb lesz a vasszerelőknek is, mert azzal történik majd a vasfeladás. Az egész szerkezetbe húsz-huszxmkétezer mázsa vasat'JtSlT friSJd beépíteni... — Csak ebbe a födémbe hatszáz mázsa ment, s ezt még kézi erővel szállítottuk fel — folytatja Szalanics János. Közben folyamatosan érkezik a beton a már elkészült pillérekhez. Vakály János tíztagú brigádja a szállítószalagtól már talicskával továbbítja a tetthelyre. — A december volt a legnehezebb — mondja a brigád vezetője, amikor még este is dolgoztunk. hogy lefejezzük a pincefödém betonozását. — Most sem kell őket noszogatni — teszi hozzá Nagy Ferenc, az elmúlt hónapban is elérték a százharminc százalékot. — Szükség van a pénzre, magunknak is igyekszünk... Meg az együttműködésre. Hiszen a három brigád együttműködése nélkül nem jutnak ennyire, mégha any- nyira kedvező is lett volna az időjárás. A szerelőket sürgetik az ácsok, őket meg a kubikosok, hiszen a betongyár által szállított anyagot nem lehet másnapra hagyni. Aztán folytatják a sort. A már megkötött betonon újra meg jelennek a vasbetonnal és a zsaluval. Egy örökös körforgás ez. amíg elérik a harma dik emelet zárófödémét. Három szocialista brigú dolgozik ezen a hatalma épületen. A vasszerelők és a kubikosok már aranyjelvényesek, a fiatalokból dlé ácsbrigád is zöldkoszorús. — Már a decemberi termelési tanácskozáson megáL lapodtunk — magyarázza a művezető —, hogy minden kedvező időt kihasználunk a télen. Hát sikerült, is. Egy hónap az előny... További előnyért — Most meg már csalj jobb jöhet — teszi hozzá az ácsok brigadérosa. a 2(i érés Kiss János. — Ez már né na is igazi hideg, megszoktuk már a keményebbet is. — Bizony rá kell kapcsolt ni, mert most lesz éppen egy megbeszélés a beruházóval, hogy hozzuk előre a befejezés határidejét — tájékoztat a művezető. Az eredeti határidő a Jövő év augusztusa. A beruházó márciusra szeretné, öt hónap, és még csak egy van.., Ha így haladnak, mindé» vzonnyal megszerzik. Rajtuk, i három brigádon is múlik. Jár tudnak róla, beszélik; ■állaim fogják. Csakúgy, nint a szocialista cirr megszerzését. Tóth Árpád SZOCIALISTA MÓDON A sima födém széllel vé dett részén jóleső melege! áraszt a lassan delelőre tar tó nap fénye. Az északi olHárom és fél ezren a megtisztelő címért dalon azonban a kezek meg- gémberednek a hideg vason — Fenn a pillér teteje; meg legalább öt fokkal va- hidegebb — magyarázza Kis József, az ácsok brigádveae tője. Szabadon lévő bal keze nézem. Tele plezurokkal. Restellkedve mondja: — A szekerce nyoma. A meggémberedett ujjakkal tartott szegen könnyen megcsúszik az ütés... Azért, ha nem lesz túlságosan hideA Tisza menti Tsz-ek Te- . Uleti Szövetsége taggazdaságaiban az elmúlt évben 177 brigád 3516 tagja dolgozott a Szocialista brigád cím elnyeréséért, illetve megtartásáért. A vonatkozó jogszabály értelmében a közgyűlés dönti el végső fokon a cím odaítélését. Ez a zárszámadások alkalmával több helyen megtörtént, másutt a tervtárgyaló közgyűléseken határoznak a cím- és jutalomadásról. A brigádoknak mintegy kétharmada már egy vagy több éve birtokosa a megtisztelő címnek. Ahol a zárszámadási közgyűléseken döntöttek a szocialista brigád címek és jutalmak odaítéléséről, ez a napirendi pont különös érdeklődést váltott ki. Mint ahogy történt többek közt az újfehértói Vörös Hajnal, a vasmegyeri Micsurin, a búji Uj Élet és más tsz-ekben. Külön is ünnepélyes hangulatot adott az eseménynek, ahol első ízben szavaztak * cím és a jutalom adományozásáról. Ez volt többek közt a gégényi Ady és a vasmegyeri Micsurin Tsz- ben. Ahol még nincs szocialista brigád, a legtöbb helyen célul tűzték ki ilyen kollektívák szervezését. A tiszalöki Szabadság Tsz-ben először határozta el a megtisztelő cím elnyerését két traktros- és a gépjavító műszaki brigád. Egy „huszonéves“ én is ide kerülhetek. A beruházási „szakmával” együtt a várossal is meg kellett ismerkednem. Bármilyen furcsán hangzik. Nyíregyházán nem sokat jártam azelőtt. Úgy látszik, az én „világomban” Nyírbátor elég messze került a megyeszékhelytől. A hiányt pótolnom kellett. Sokat segített a fiatal műszaki kollektíva — a várost, a fejlődését. beruházási terveit hamarosan megismertem és ugyanekkor „bedolgoztam magam”, beilleszkedtem^ egy jó képességű műszaki gárdába. Harmadik éve járja av építkezéseket — elsősorban az óvodák, az iskolák és a csökkent értékű lakások műszaki ellenőrzését végzi. Nyolcnaponként kell ellenőriznie, de ahol szorít a cipő, minden nap ott van. Segít a kivitelezőnek, ügyel a tervező elképzeléseinek megvalósítására, a minőségi munkára. — Előfordult már több esetben, amikor olyan változtatásokat kellett elvégezni. ami csak az építés közben vetődik fel. Ha nem bonyolult a korrekció, ott a helyszínen döntök. de a problémásaknál tudom, hogy házon bélül kihez fordulhatok tanácsért. Szívesen segítenek. hiszen amolyan körforgás ez. A régebbi dolgozó tanácsokat ad a fiata- 'abbnak. nem felejti el, hogy 5 is hasonló támogatásé' szorult, nem is olyan régen Ezért jó, hogy hasonló végzettségű emberek dolgozunk együtt, nem nehéz a szakmai újdonságok megvisikerei tatása. Lehet önállóan dolgozni, de egyetértéssel közösen is. önképzési segítőtársai a szakkönyvek. Nem elég jól megtanulni és alkalmazni a főiskolai anyagot — értenie kell a nem éppen építészeti munkákhoz. Egy kicsit vízszerelőnek. egy kicsit fűtés- szerelőnek is lennie kell. — Még a kivitelezés előtt alaposan átnézem a terveket, előre felkészülök a várható nehézségekre. így nemigen érhet meglepetés. Munkánkban a gyakran megjelenő újabb és újabb rendeleteket is alkalmazni kell. A rendeletismertetés a kollektíva közös feladata — több szem jobban el tud igazodni a nem éppen közérthetőéi» írt és fogalmazott anyagod között. — A továbbtanulás állandóan napirenden nálunk. Az idén közép- és felsőfokú műszaki ellenőri tanfolyamra jelentkeztem, később pedig különbözeti vizsgával megszerzem az üzemmérnöki képesítést. Sikeres ember Gyenes László? Olyan pályát választott. amelyet szeret és a hivatásának tekinti. Nem elégedett a jelenlegi képzet! - ségével és mindig megtalálja a módját annak, hogyan léphetne előbbre. Huszonhárom éves korára önálló, felelősségteljes munkát végez, jelentősebb anyagi gondjai nincsenek. Elégedett, megvalósította elképzeléseit, tudja, merre induljon tovább. Azt mondják az ilyen emberre, hogy „menő”, azaz sikere-*- Sikereit azonban ő alapozta meg és úgy dolgozik, hogy a későbbiekben se változzék meg a róla alkotott jó vélemény. (b.
